3 Ahogy falumon áthömpölyögtetek…

Ahogy falumon áthömpölyögtetek csoszogva, bukdácsolva, galambként bokacsonton tipegve, hónaljba fűzött karral egymást húzva, rángatva, cipelve, mint Jézust a hívők, hurcolva a neki-feszületet! S föl a krumpliföldre a hit-közöny szenvedés-legyező, mint ráhullatott férgekkel nyüzsgő terebély szőr-palást, mert az üres krumplifészkekben talán van még valami ehető: barnabőrű sáros gumó, mogyorónyi feketehimlős növénytojás. Felhősen széttenyészve, mint világtemetőnyi gond sétált, csipkedett, túrt, kapált a fekete embervarjú-domb. S tudtam: ott vagy te is az atom-hemzsegés éhség-erjedésben. Borban, töviskorona-ágból, mikor szobrodat avattam: hüvelykujjnyi, vastag rézdrót-fonatot kaptam. S abból azóta vér csöpög, s hullaszag atomrács bomlás-szitája a rézben.