2 „Borban az igazság…

„Borban az igazság, hej borban a vigasz!”: recseg a hangtölcsér vad operett-tavaszt. Hazug oszlop-szó! Mert Borban a halál van, gyűlölet-méreg, mint Shakespeare poharában. Mit énekeltetek koszosak, tetvesek, rongyosak, éhesek, jövőre-kényesek?, hüvelykujj-kagylók közt fehér tetűt törve, s repedt a fénypajzs, mint gyerek hosszú körme. Ha csillaggal telt meg a bánya, mint az űr s fönt is űr, lent is űr gigász rézkehelyben: két űr közt tutajként lengtetek az éjben: mint zürjén tűzözön láng-itéletében mítosz-tutajlakók, várva, a gyász kihűl. S a vágyban több erő, mint az anyatejben.