| Nem lehet hogy vége, nem lehet hogy nincs már amit hittem gyönyörömben! |
| Nem lehet hogy csak volt, nem lehet hogy köd-táj, nehéz könnyező özönlés, |
| amiben a sűllyedt teremtés tenyészik, borzolt fekete ág, toll-léc, |
| fekete csipke-pajzs, bozont-háromszöglet szemöldöksátor a ködben, |
| bütykös, csomós, indás növénypálca-boglyák nedves-szilárdan ragyognak |
| a vastag puhába merülve keményen, könnyük szikrás pára-oldat, |
| könnyük, mint só-oldat, kérgek, gombák, mohák üvegrügye, bimbó-túrás, |
| tört-rajzú ág-hegyek, kúsza gally-ág drótok szemgolyói ködcsepp-vízből, |
| s nyúlós víztest-szárral leszakadnak súlyos hullással a víz-fény bőrről, |
| nagy nehéz vízcseppek könnytest-kopogása köd-ásvány pára-izzás. |
|
| Leszakadnak, mint a szűzfekete űr-ág gallyáról az égitestek, |
| mint a földre-omló tejút lángcsöppjei: száraz fű-élre potyognak, |
| s a fű celulóze-pengéje szétvágja testük, metsz két könny-félholdat |
| és a könny-félholdak nyúlánk test-folyással fűhamu-szál-púpra esnek, |
| s a mozgás-réteges üveglemez-csúszás patakba hullnak csörögve, |
| mint nagy üveggolyók egy más dimenziót képző csobogó üvegbe, |
| s csobban csöppenésük a hidegvérű gyík-pikkelytest fény-rög futásban, |
| ami lapos, mégis mintha jéghegy-gúlák lebegnének tenger-zöldben, |
| mert a víz alatti fű, moha, sás, hínár világít parázzsal zölden. |
| Mint nagy zöld krokodíl: csontkúp-mozaiktest a patak-hús a köd-lázban. |
|
| S a gyík-gyors patakban, kígyóhús-üvegben zöld hínárnyálas, mohás kő, |
| körötte vízszintes lemez-folyás fodrok, örvény üvegcserepekből, |
| habzó üvegtölcsér, síküveg völgyrengés, hónalj moszatlebenyekből, |
| megakad a víz és mint a vakondtúrás nagy lélegzés-púppal felnő, |
| legyezősen szétfut, kagylósan behorpad, szilánk gallyakkal szétszakad, |
| s foszló bagoly-hulla vízgyökér-gyékényen szétlebbent oszlás-szárnyakat, |
| mint nagy toboz fekszik kinyílt pikkelyekkel: barna toboz toll-kereszten, |
| arccal a köd felé s a tobozkagylók közt ráng a víz, zöld nyál-hónaljú, |
| arca toll-tálakból két homorú szív-fél, mint fehér rózsakoszorú, |
| lovagsisak-csőre, ember-szempillája, vas-gally lába vízzel biccen. |
|
| S letört ág a vízben, korhad feketéje, vízfürtökkel szőlőt játszik, |
| kövér gyöngygolyókból halál-súly kúp-függés: ős-rovarszem ikra-tőgyből, |
| s a bokrok fém-iszony karmain gyümölcsök vérzenek a köd-időből, |
| mint Jézus test-ágán megalvadt vércsöppek, velük a halál parázslik, |
| mint katicabogár-halomból szőtt köpeny, zöld szentjánosbogár-palást, |
| kékizzás rózsacsöpp rózsabogarakból zöld bogyó-ing, csönd-zuzmarás, |
| tűhegy mályvapettyes, fullánkszúrás-szeplős növény-katicabogarak, |
| űrkék növény-dongók, nyeles-szemű legyek a gyász-bokrok gyümölcsei, |
| piros viaszukon, kék bőrükön gyöngy-gríz, köd-por géz-rács tekercsei. |
| Mint alvadtvér-szemölcs, szemcsés rög-duzzanat, hiány-hús seb-üszke: salak. |
|
| És a vízanyaggá visszaváltozott köd szikra-üveg csöppje mélyben |
| a kékmáz, folt-tarka, spriccelt vértől himlős ágbőr nyerges vízcsöpp-talpán, |
| a kék ág-domború, csigatalp-homorú vízcsöpp-lángok gyomor-alján |
| fényfinom bőrlécek, hajszálér-kontyocskák, mint amőba-testlepényben |
| pontok, kutak, vesék, pelyhek, szikra-pálmák, tölcsér-spirál test-buzgások, |
| csönd-lécek, vonalak, bugyogás-virradat, mozdulatlan mozgás-rácsok, |
| víz összetevői: hidrogén, oxigén, víz-atomok halmaz-csöndje |
| s térkép, hisz átlátszik, a vízmolekulák zsúfolt tömbje fény-golyóban, |
| ágbőr-talpuk szines földrész-térkép, föld-táj s égboltjuk a vízcsöpp-tóban. |
| S madár cikkan, ugrik, suhan, csörög, surran, grafit-gyertyát szúr a ködre. |
|
| A köd-belső seb, vér, kavernás tüdőkkel, sípoló vak szivacs-csüngés, |
| madár-csörömpölés, nyúlszimat-tapsolás, őz-fej muszlinba csavarva, |
| a piros bogyókra háromszög-küllőkből lapos aranykalap varrva. |
| s a köd selyem-láza fehér homály-alkú, bozont-ömleny pók-sistergés, |
| függőleges hártya-csónak cikkelyekből hártyatojás pudva-száron, |
| a szelvények léce, mint parafa-pántív, s vízjel a dombsziget-sávon, |
| mint a papírtestben a zsírfényű vízjel: vitorláshajó, címer, sas, |
| száraz pamutpálcák tolongnak fehérben, mint Segesvár dzsidásai |
| s száraz hártya-pajzsok a kőpamut-tornyok hajócsúcs alsó ajkai |
| s pókszál-rácsidomban halott szúnyog lóg, mint rács-szív horgon celofán-sas. |
|
| Nem lehet, hogy ilyen köd-bozót temető legyen ami fényigaz volt, |
| sugár-kézzel húzott piros, zöld és sárga hullám-üdvösség anyagból, |
| virág-üdvözülés, csíkos darázs-párzás, csontváz-nász-szobor aranyból, |
| lepke-naperőmű: selyemtükör-szárnnyal pacsirtával feszűlt égbolt, |
| ahol a hang-csomó, mint a szív-boldogság fényverésben ütve feszes, |
| testére hurkolva százmilliárd kék szál, kék háló-özön ég-szőttes, |
| azt rántja, rángatja, énekkel cibálja, dallal ráncigálja, mint pók, |
| akár a mindenség-tűznyál-csillaghálót az erjedő élet-minden, |
| akár a mindenség burjánzó hálóit az arany-gyűjtemény Isten, |
| s hullámrács-tölcsérút, hullámrács-toronykúp emeli, ejti, mint hajót. |
|
| Nem lehet, hogy ilyen köd-barlang hideg hab cellázza be hűség-létem, |
| hol, mint cseppkőbarlang jajvirágzás-szájban a kő könnyei csöpögnek, |
| ahol a köd, mint a cseppkő-száj boltív sír, kupolája a könnyeknek, |
| s szivem körűl háromezer fénysavó-kúp köteg-kelyhe: rács-gömb légyszem, |
| mégse látok én e légyszem-púp kristállyal, a szivem-gömbkéve köddel, |
| hiszen homály-felhő szivem látás-sírja, szilánk-ragyogása tördel, |
| s én e rovarszem-sír eleven halottja a szem-ideg napkorongban |
| ülök odatűzve, mint kristályrudakból ferdén csiszolt fénysüveggel, |
| s ködből lemezgomba óriás-daganat hab-félgolyó tört üveggel: |
| szivem látás-inge, lemez-boltív éje, mint küllők a cérnagombban. |
|
| Nem lehet, hogy ilyen köd-rejtett bozót-gyász, híg köd-cserje kéve-bomlás, |
| nyirkos köd-virágzás legyen a fény öble, ami kalásszal süvített, |
| hogy a köd rögökben, sziklákban, köbökben tenyésszen be örök ihlet, |
| ami úgy erjed, mint rák asszony-tüdőben, s laza-permet tajték-romlás! |
| Ami kék zománc volt könnyű virág-csöndből, szív-lapokra tépett zöld bőr, |
| boldog madár-hajnal füttyláng-fénybizsergés atommáglya-csillaghőből: |
| ami a madár-szív, gomolyfelhő-úszás a magas-kék merületben, |
| ami fényt szitált, mint kék szitakötőszem tizenötezer sejtröggel, |
| hogy a levegő, mint atom-modell-gömbrács forrt szivárvány-örvény gömbbel: |
| nem lehet köd-rózsa őrület-gomolygás könny-hullató test-kötegben. |
|
| Böfög a föld, a kő, a fa, a száraz fű, minden rés, felület, vályú, |
| minden szitás gézből szőtt laza-rost árnyék, víz-tér, szederinda-boglya, |
| minden bőrzet, kéreg, szemcse, léc, vonal, él, minden üreg, tárgy eldobva, |
| minden gödör, hasadt anyag szakadéka, minden borzasság-szabályú, |
| minden mélység és csúcs, szöglet, növény-ábra ködöt böfög fehér nyállal, |
| mint a légy böfögi bögyéből szájába, kitin-erszény nyammogással |
| amit folyékonnyá oldott bögy-savával, a húst a száj-emésztésben, |
| ködöt böfög a táj, a földrész-nagy őslégy, a vér-virágzást emészti |
| s nézi, mint bolondot: magas-szárú cipős, flórharisnyás asszonyt férfi, |
| a köd-elmevakot: műfogsor-nélküli íny-vigyor-bugyogást néztem. |
|
| Nem lehet hogy ilyen elme-trágya velő zabálja föl ami láng volt, |
| s fogsortalan szájjal, gumi-hólyagzással vigyorogjon hömpölyögve, |
| gomolyogjon, mint nagy gyöngyharang-púp polip teremtésembe betörve! |
| S irgalmamat kérje, fényem fosztogassa, vizeljen, mint tigris rácsból! |
| Nem lehet, hogy a köd fehér parazsával csorogjon rád sisteregve, |
| mint a habzó láva égő patakokban vas-nyállal forrva dühöngve |
| piros nemi-álmom, ember-ébredésem, hitem büszke forradalma, |
| szegénység-titkomból kihajtott űr-zászlóm, győzelmeim szenvedélye, |
| nem lehet nyaramnak, teremtés-csókomnak könnyes őszi köd az éje, |
| hogy köd-vas szív-bábom, mint Pompei vasa, a költőre sült Vezuv-láva! |
|
| Elmondom hogy mi a bánat és öregség. Elmondom, hogy mi a szégyen. |
| Elmondom hogy mi a borzalom, ütés-súly, a bűntelen büntetése: |
| öregasszony vasal, vasal, vasal, vasal, vasalót süt szenvedésre. |
| Szemét zöld ősgyíkok csámcsogva kiették, csőr-fogsor vályuk szemében. |
| Testében nincs gyermek, testében nagy vérző karfiolrózsa kő-púp van, |
| nem a gyermek nyomja, de az eleven kő-rózsakert a bélfodorban, |
| nem tudja megszülni, mint madár a tojást, mint engemet hatvan éve, |
| könnyű, mint kis papír-hajtogatás szobor, mint szalmafonat-szobrocska, |
| a fájdalom sárga lángfonás-csöndkelyhe, mint kereszt-vízjeles ostya, |
| s vasal, mint akinek a villanyvasaló a szenvedés tűz-lap féke. |
|
| Vak szemtestén hattyúk, pávák, pelikánok, gólyák, íbiszek, flamingók, |
| gémek és kócsagok nyüzsögnek szigetben, sírnak, állnak, ásítoznak, |
| rózsaszín tollpelyhet fújva meglobognak, arany-mankón támaszkodnak, |
| szemén varánuszok gyűrődnek homályból, leguán-gyöngyzsák könny-fodrok. |
| Mellette kis tálon piros őszibarack hangya-nyüzsgéssel bevonva, |
| vastag hangya-sün a véreres barack-bőr, rozsdás vaslánc-ing paróka, |
| barna kitin-horgok gömbfonat-bozsgása, suba szemekből, rágókból: |
| vakon fölveszi a hangyagömb-gyümölcsöt, beleharap és eldobja, |
| s szúrós hangya-folyás foga, szájbelseje, nyelve, ínye, ajka, ujja, |
| sikít, sír, köp, kapkod, fúj, hörög, szájában tű-pokol sav-hajszőr-téboly! |
|
| Mintha vas-szökőkút spriccelne vasgolyók láncaival kupolásan! |
| Szép szivén hajszőrből gomolyogna láva-bugyogás polip-láng kesztyű! |
| Nyüzsgés-homorulat, bozsgás-domborulat az öregség belseje fű. |
| Hemzseg a cukorra-éhes szaru-közöny a papír-gyász elmúlásban. |
| Így bozsog a halál közöny-láncaival, barna éhség-függönyével, |
| mint száraz haj-permet, borzolt árvalányhaj selyem hangyasav-dühével |
| sors-üregeinkben, halandóságunkon fürtökben, foltokban csúszva, |
| mint a vén vak asszony szájában, ujjain a futkosó könnyű hangyák |
| és már nem szabadság a megvakúlt hűség, hinni az árnyak se hagyják. |
| Mert csak fájdalom az öregség és bánat. S a test a léttől búcsúzva! |
|
| S a testek a testtől gyorsan messze-úsznak, mint rohanó csillag-felhők, |
| mint az Isten-nélkül galaxis-szövetség foszlány-gyöngylánc-rohanása, |
| a gigász-suhanás a tér-ürességben, tömeg-tényük szakadása |
| s gyermekének látja a kint az ember-láng, az elő-öreggé felnőtt. |
| Nem lehet, hogy csak volt, nem lehet hogy nincs már ami fénybe-szőtt magasság, |
| nem lehet, hogy hittem s most nem szabad hinnem aki te voltál szabadság! |
| Nem lehet, hogy ködbe gyásszal elmerűlve látomások anyag-teste, |
| mint óceán-mélye vadhomály fehérbe száztornyú mese-kristályvár |
| s fölötte billió tonna vízmagasság s nincs ősz és tél, tavasz és nyár, |
| csak vak nyálcsillogás hideg súly-homálya, alkonnyá fordított este. |
|
| S jajgat, szájába nyúl görbe nagyujjával, amely, mint mozgó gyíkfarok, |
| hústoll kövirózsa mohapúp nádtetőn pikkelyekből, cikkelyekből, |
| zölden kotorász a hangya-fókás nyálban, rozmárt söpör a tengerből, |
| mint Neptunusz-isten mítosz-zöld nagyujja ha tenger-nyálban háborog, |
| ha óceánt kavar önmagába nyúlva, hangyát köp, mint rozmárt, fókát. |
| Sír a hegyes, csúcsos, szögletes, lemezes papírhajtogatás-jóság, |
| vakon nyúlkál, forog, jajgat, köp, tántorog, sebzik tárgy-csúcsok, tárgy-élek, |
| míg kis cinke ugrál a lomblevelek közt, lágy ürüléket potyogtat, |
| sárga oldaltolla pehely-lombjai közt csipked, kék ollót csattogtat. |
| A vak lelke vér-tó, véres szemfenék. Nincs a madár-kalászban lélek. |
|
| Ilyen az öregség! Vakság és betegség! A természet megalázza! |
| Retina-bevérzés, vér-lomb a szem alján, csillogó piros púp-angyal, |
| mintha folyó-deltán vörös vulkán nyílna, s csönd-vért hörögne robajjal, |
| de csak a süketnek belül hallhatóan zúg páfránydomb-bugyogása. |
| S a delta-erek tág rojtos szétfutásán, mint zöld úszó lápszigeten |
| vérpikkelyekből a tonnás vakság-sárkány, nap-tojáson gyík-gyötrelem, |
| s a szemhús-hártyákban hajszálcső-messzeség, finom mész-hajszálcsövesség |
| gömbfonat-térháló mozaik-lomb szobra, s a térháló tér-sejtekben |
| fekete tömöttség, mint fa-gyökér kúpba foglalt nyirkos föld-rögökben. |
| Jaj, ilyen a vakság: vénség-kegyetlenség, bánat-bűnben bűntelenség! |
|
| Nem lehet hogy ilyen vakság-hártya-álarc tapassza be szemgolyódat: |
| megmaradás-időm, élet-jelenidőm, könnyű zsindelyes habarccsal, |
| mintha világűrnyi lepke zuhanna rá ér-szitás állat-szirmokkal, |
| a világegyetem össz-súlya lepkékből, mintha köd lepi a holdat, |
| szemeden Mont Blanc-hegy púderlap-mocorgás szem-málnákkal, csáp-zsurlókkal, |
| lepke-lüktetésből világ-súly atom-tömb nyüzsgő erősáv-pontokkal, |
| erőcsomag-héjjal, erőcsomag-méllyel, gömbcikkely-gömbszelvény-csóva, |
| lábak, pödörnyelvek, szopó-szívószervek egymásban-gubanc tömege |
| borítsa hártyával, pálcákkal, karmokkal potroh-dongával verdesve, |
| mintha vakság-fátylat rántana gömbjére a szem gravitációja. |
|
| Mintha a titok-ős megnevezhetetlen mélyén élő tömegvonzás, |
| az űr-végtelenség ős-mélye vonzás-szív szívja a galaxis-lények |
| lánchab-szivacsgyöngyszem agyállomány-lényét szivébe virágzó éjnek, |
| s mint aranypetty-kentaur hordák vágtatása az űrben táguló hullás, |
| húzza szívébe a förgeteges hab-láng irtózatos test-tömegét, |
| vak erő-szívébe a tomboló tajték iszonyatfény tér-tömegét! |
| Szemed én-időm, mért vonzza így a fátylat, mért akarod hogy ne lássak? |
| Mért akarod, hogy vak, szem-süket legyek én, púder-könyv kvadrillióval |
| verdeső sötétség, fény-látástalanság, mint bérc betakarva hóval, |
| hó-haláltonnával, mint vágóhíd barmán vászon-álarc halálsisak. |
|
| Agyba-lövő pisztoly, halál-elektrosokk jön? Halálom én ne lássam? |
| S mint vágóhíd barma zuhanok hörögve, s bennem tündér összeomlás? |
| Szivemben a tündér-várak összetörnek, mint tükörből szőtt gomolygás. |
| S tündér-cserepek közt csobog szét a vérem, s megfagyok az elmúlásban. |
| S viasz lesz mi boldog sejtelem-kehely volt, buzgás, mozgás, forrás, éden. |
| Nem lehet az viasz-kehely a mindenség összetett lepkeszemében. |
| Nem lehet hogy vége, nem lehet, hogy nincs már, amit a hitemmel látok. |
| Nem lehet hogy csak volt, mint a nyári égbolt, s helyén tél-csillag jegesség, |
| minden csillag nádbojt: dér-ecset-toll gömbkúp, permete fehér üresség, |
| s foszlása, mint jégszőr hideg zuzmarával tél-csöndem éjén szivárog. |
|
| Nem lehet hogy vége, nem lehet hogy nincs már amit hittem gyönyörömben! |
| Nem lehet a kék ég pacsirta-üresség, látomásangyal-üresség! |
| Nem lehet a kék ég, mint a holtak szeme: vízkék kocsonya-merevség! |
| Nem lehet a kék ég szőre barna tajték lila habzás-zaj a könnyben! |
| Nem lehet a kék ég nyája bárány-népség rózsaszirom-szőre mint kő, |
| amit zöld hegyoldal görget legyezősen, redő-kőpalást a felhő! |
| Nem lehet, hogy nincs már, nem lehet hogy vége a megmaradás-mámornak, |
| a megteremtődés gyönyör-állapotnak, az ember-csodatevésnek, |
| nem lehet a fönt a lenttel Jézus-test, hogy a sokat mondjuk kevésnek! |
| S a derengő semmit higgyük Isten-méhkas űr-szív mindenség-dolognak! |
|
|