A rámhajló kék anya*

Rámhajolsz hajnali ég:
kék
anya,
rámhajolsz hajnali kék
virrasztó virradás, űrbolt arcod ember-arcomra hajlik rózsa-szilárdan,
rámhajolsz asszonytestű ember-alakban kék várakozás hajnala,
kék szitakötő kék
harmat-szárító szita-eres szitakötő-várakozásban
s az izzó pontok gömbcsomója szemek,
a páncélzománc-ing, a vékony kék zománc-csövek, hártyaüveg-levelek
s a kék zománc-kantáros fej, fogsoros zománc-erszénypatkó száj
s a zománc-gége alatti zománc-csőbe sűllyesztett homorulat-szabály
fény-átalakító viaszréteggel bevonva sárgafehéren,
hogy a fény-elnyelésben, fény-visszaverődésben
kék ami fekete, kék ami barna,
mintha vízben-oldott kékgálic csorog szőlőlevélre, fekete talajra,
toll-kupola tollszőr-lemezdomb madárhátra, sárga emberi hajra,
barna-szőr férfikézre,
állati füst-pihére.
Rámhajolsz hajnali ég,
hajnali kék
szilárd, megmerevedett csobogásban,
visszafelé taszított, gömbhéjjá kifeszűlt mágnes-húzásban,
fölfelé-domboruló szilánkos szakadék
mágnes-szívásban,
rámhajolsz hajnali kék
hajnali ég,
kék anya
hajnali magányomra,
s hajlásod kék
pára-futama
arcomra nyomva
ősi kék mennyiség.
Csukott arany-szemhéjaid mögött
a végtelen sötét űrbéliség
térbeliség,
hisz feketeség,
égitestek gyűjteménye rohanó ragyogás,
az aranyháló-ingbe öltözött
fekete semmi-test fekete kopár istentest-hideg megmaradás
körötted hajnali kék
hajnali ég,
az örök örökség
befejezhetetlen fekete mennyiség.
Rámhajolsz hajnali ég,
áttetsző kék anya,
fehér hold-emlő tányérú kék derengés-asszony,
űrbeli virrasztás virradata
magányomra hajolsz kékülő végtelen feketeség,
többszínű üresség-szövetből gyöngyház-ezüsttel kihámozott egyneműség,
foszlányos pirkadásból, s kigyulladt aranylemez-olvadásból szőtt könnyűség,
átlátszó híg kékség-tömeg arcod, kékség-tömeg izzás-hűs tested
rámhajol, hogy magányomból semmit el ne mulasszon.
Madarak kék levegő-tanyája mögötti fekete csillag-tanya,
lehajló kék-testű kék anya,
fekete hátú
kék Földgolyó-őrző csigaház,
fekete hátad mögött a tűzzel-gomolygó, arany-gyásszal csüngő
fényködös, fény-lepedékes, aranyozott márványcsipke-csengő
egyhelyben-álló folytonos rohanás,
fény-ing, sugárzás-palást,
világtér-borzongás-kalászú
széthulló kévéjű tiszta láz.
Magasság kék asszonya,
kék anya,
rámhajló hajnali kék
hajnali ég:
kék arcod súlyát arcomra ereszted,
kék szemeid súlyát barna szemeimre ereszted,
kék emlőid súlyát mellkasomra ereszted,
hogy kék ámulatodba szeress engem,
hogy csókoljalak,
mint kenyeret: elfogyasszalak,
hogy lényed öleljen,
hogy tested öleljem
hogy kék szemgolyóidba szívj engem,
ahogy a polip a halat gyöngygomb-kígyó harang csavar-öleléssel fölszürcsöli,
hogy kék szivedbe gyűjts engem,
mint koldus a szemétben kotorászva
a használhatót koldus-vödrébe, foltozott tarisznyába,
hogy áttetsző kék szemedbe,
áttetsző kék szivedbe
húzz habosan pörgő kék gyűrű-tölcsérrel,
mint vízbehullt gyermeket az örvény szörcsögő, tajtékzó üresség-kúp szivébe öli
a folyó-fenék iszap-közönyéig gyökerező
tölcséres vízüveg-forgáserő
a mocsárba-szúró víztüske üresség sziszegő kúphegyig
s ott lebegjek a kék szemgolyó sűrű lánggá alvadt csarnokvizében
csillag-zölden, csillag-kéken, csillag-fehéren,
amig szivem szemed belső nyomás-anyagával megtelik
s egy leszek a szemmel, s a szívtest feszültség-csarnokvizével.
Kék anya,
hajnali könnyű kék testiség,
hajnali kék
anya
rámhajol lélegzet-szféra élet-adó tested,
kék súlyod létemre ereszted
súlyoddal mérni: szilárdság-vonatkozásaim az ébredés magányán,
mint kőműves a függő-mérő vasuborkáját lógatja spárgán:
a téglából maga-szőtt épületfal függőlegesét bemérni,
hogy egyenes-e, aminek törvénye, hogy egyenes legyen,
nem ferde,
kifele-görbe, befele-görbe,
mint domború-homorú, negatív-pozitív emelet-kürtpogácsa csigaház,
hogy ne dőljön kifelé, ne dőljön befelé amit magasra húzott az értelem,
mint akit szelvényesen, rétegesen összevissza-élekkel, ékkel,
lapokkal, vonalakkal és csúcshegyekkel
mozaik-halmazzal látni szül a 40º-os láz.
Rámborúlsz kék anya,
lélegzet-adó, élet-adó könnyű kék
kék hajnali ég,
mint víz-alatti pókháló-csipkeszövet-harang,
mint póknyálból szőtt lebegő csipke-szilárd tág levegő-harang
a vízmélyben,
amit házáúl odaszőtt a pók:
a puha vízben a levegő-harangot póknyálszövet-csipkekeményen,
aztán póktestével a vízfelületről a harang-belsőig leúszva
hólyagos nagy levegő-fürtöket,
légbuborék-fürtgyomor-levegőtömböket
cipelt le pókteste pókszőrein
a belső harang-tágulat vízharang-töltelékbe csúszva,
a szőrein-hurcolt légballonokkal préselve ki a vizet
a csipkebőség-harangkupola-gyomor
élet-oduból,
és kinyomták a begyömöszölt levegő-diók
a folyékony kristályt, s az szűkűlve csorgott,
hogy szinte vicsorgott
a belső harang-bőség sejtes, csomagos levegő-emeletein,
s lett a póknyál-csipkefonadék-harang,
mint búvár-harang:
mint ferde-lemezmetszéses, görbe gömhéj-felekkel,
hártya-görbületekkel és hártyalap-szeletekkel
összegzett szappanbuborék-fürttel telt fordított selyemfüst-üvegpohár:
az élet levegő-harang anyaméhe,
a megszületés levegő-harang edénye,
növekedés-parancsszó vízalatti ragyogás-tiszta harang-alakú mese-vár,
levegővel-telt fordított csipke-kehely, géz-serleg:
amibe a pók-jövő most már megszülethet!
Rámborúlsz kék
hajnali ezüst-büszkeség,
kék világegyetem-pókharang,
hódolat, mámor és harag,
óriás levegőhólyag, csöndhártyás levegő-buborék,
fény-kérgű levegő-tojás,
pók-anya-sürgés otthona,
kék muszlinfátyol-kupola,
a mindenség szivéből csobogva áradó selyemnyálból szőtt harang-köpeny,
hogy védd szivem,
lehess lét-lélegzetem,
védd lélegző szivem,
hogy harangtest-töltelék levegő-harangodban,
harang-alakú kék-kristály levegő-anyagodban
szaporodni tudjon és sokasodni,
életté-megmaradni
velem és általam az ember-győzelem.
Hajnali kék üdvözülés,
kék
üdvösség,
szűz anya:
kék kupola,
kék anya
hajnali gyöngy-boltív fényoszlás-selyemtömörülés:
itt állok hajnali kék harang-barlangodban emberré-üdvözülten,
mint sziklabarlangban az ősember, a szivacsos kő-anyaméh-védelemben
s a barlangszáj kő-ajkán sziszegő, fortélyos máglya-lángok,
hogy rám ne lopakodjanak a kígyók, tigrisek, sárkányok, oroszlánok,
az éhség-rengeteg
hüllők és melegvérűek,
s mint piros menzeszfolt asszony kék hálóingén:
bíboran fölcsúszik és gyűrt vörössel szétlazúlva renyhén
csorog az űr menzesze nap
átégetve vörös lucsokkal a kék harangfalat.
Kék hűvös űrbeliség,
hűs magas messziség
gömbkéreg kék lélegzet-anyag
ami a horizonttal köröttem harangnak mutatod magad,
rámhajolsz súlyoddal és súlytalan tömegeddel
hajnalom kék ébredés-asszonya
hajnali kék
hajnali ég,
kék anya,
te az éji sötétség
űrhideg fekete mélység
kék alkonya,
az aranyborzongás űrfekete hajnali kék alkonyata,
befejeződés, ami a végével kezdet,
ami kék alkonyával a csillagokkal fekete éjszaka vége,
úgy nézel a világűr hajnali emberére,
mint fiára a virágméh-arany-gömbszita szemű anya gyászban néma vére
amikor meglátta árva vérző fián a szálkás keresztet.
S én visszanézek rád
kék
szűziség,
anya-kék hajnal-szűzesség,
hajnalkék anya-szűzesség,
kék szűzesség hajnala,
hajnalkék szűzesség-anya
a rámszögezett társadalmi magányról,
ahogy a fiú a vas-szögekkel ráragasztott fáról,
kék szomorúság,
kék szomjúság,
ahogy a barna néz a kékre,
visszanézek rád madártojás-szeplős, tojáshéj-száraz szemekkel,
s te nézel engem kék-izzás gyötrelemmel és türelemmel,
ahogy a kék néz a barnára,
kéken-halandó anya halandóbb halál-darázscsíkos fiára,
akinek arcából dülledve vérzik a mindenséget-látó ember-halandóság.
És rózsák az íróasztalon,
rózsák a kertben,
fölmeredő feszűltség-csomó fodor-halom,
szétbomló feszesség-ajakcimpa fodorhalmaz némaság-türelemben,
rózsák, rózsák, halványpiros rózsák, vörös rózsák,
rózsák, rózsák, rózsák,
fehér rózsák, bíbor-cirmos sárga rózsák, sárga rózsák, rózsaszínű rózsák,
viasz-színű rózsák, gyufaláng-színű rózsák, petróleumlámpafény-színű rózsák,
égő villanykörte-színű rózsák, marhamájszínű rózsák,
embertüdő-színű rózsák, csontváz-színű rózsák, halkopoltyú-színű rózsák,
hal levegőhólyaga-színű rózsák, uszony-színű rózsák, köröm-színű rózsák
a feketére csüngve, a csöndre virág-súllyal hajolva,
a kék felé zöldszárú piros csigaszemként föltúródva fölmeredve,
óriás vörös szitakötőszemek bodros sziromlevelekből gyűrűs kehely-köteggé csavarodva,
mintha égitest-súlyuk volna,
sugárzó sugár-súlyuk égitest,
csüngve mozdulatlanúl zuhannak,
mintha súlyuk volna,
mint egy marokrög aranynak,
marokrög ezüstnek,
sziromtömegtömb súlyukkal a kék felé függőlegesen föltorlódva
mondják a rózsa-meredés rózsa-egyenest,
meghajló, görbe rózsa-függőlegest,
mintha súlyuk volna,
mint maroknyi száraz embervérnek,
bögre lilán-bőrözött állatvérnek,
tyúkvérnek, lóvérnek, sasvérnek, bálnavérnek, fókavérnek, tehénvérnek,
kékbe-suhanásuk, mint az emberrel-vérző zöld kereszt,
véres emberhajakkal
véres ember-szakállal,
véres ember-ajakkal,
tüdővérrel, epével, zsírral, csillogó véres zöldszínű sárga nyállal,
mintha súlyuk volna:
lefele-súlyuk, oldalt-súlyuk, fölfele-súlyuk,
megdőlés-súlyuk, ágaskodás-súlyuk, sűllyedés-súlyuk,
terpedés-súlyuk, szétbomlás-súlyuk,
mint a világegyetemnek,
amiben a minden és a semmi egyszerre terem meg,
amiben a semmi és a minden egyszerre jelen van.
Minden a semmi-állapotban,
semmi a minden-állapotban.
Állapotban, alkalomban, erőtérben, erőcsomagban és anyagban.
Pedig csak a rózsa,
mint héjhalmazával szétzüllő vöröshagyma, aranyhagyma,
bodros szirmai közé az eres, redő-hüvelyes rózsa-árnyékot csigaház-héjasan csavarva,
csészényi köteg vékony fodros könnyű szemhéj
csigásan egymásba csavarva,
örvényesen egymásból kicsavarva,
mintha alkony tekeredik laza-rengésű fodorcsillám-néma tóba,
s a vízben a vörös alkonyat-szirmok zöld mocsárig köteg-mély
világvérzés-csomója,
rózsa, rózsa, rózsa, rózsa, rózsa, rózsa:
finom óriás-szemhéjak egymásból sűrű hullámfodorral kihajló örvényes hullámcsomója,
szemhéjak szilárd-finom vékony növényi bőrből,
egyszerű sejt-taszítás szövetből
és bonyolúlt, feszes növényi selyemanyag hűvös szövedék-erőből,
rózsa-atomok, rózsa-molekulák, rózsa-sejtek
merőleges síktömeg fodros gyűjteménye,
sík-széles sík-tér, sík-vastag csigás-görbület merev ősnemzés-másodpercek
tömött, fodros időtér-vértest-edénye,
laza és mégis zsúfoltan tömött selyem-fodorcsomag,
szétnyíló, szalagos selyemtekercs-szívű csücsörítő sziromláz-fejedben
nincs nedves szemcsillanás-fény,
nincs a látás szerve szem,
üres a bodros fodor-kosár szétlazúlva tömör szemhéjköteg gömb-gyűjtemény,
nincs zártan virradó
tojás-egy szétfolyó
szemgolyó,
se csarnokvíz-csillanás billegő pikkelyomlása
mozaik szikra-kása,
mint napsütésben sűrűn hull a hó,
se szemvíz, se szemfenék, se szemfenéki nap,
a látóbíbor bíbor látó-anyag,
látó-idegek, látó-csapok, látó-pálcikák, látó sejtek, látó-molekulák,
tér-fölmérő, tér-tágasság-meghatározó látás-atomok,
fényt-ivó, fényt-hordozó, fényt-küldő vegyi anyagok,
vegyi-társulás látás-csomag-társulás izgatott látás-szomjúság
ütközése, úszása, fény-cipelése, sodródása és billegése,
magasság-fölmérő, szélesség-fölmérő, mélység-fölmérő szűkülése, izgalma, szenvedése!
Mert a rózsának,
a csészényi bodros fodorköteg kifelé gyűrt szemhéjtömb feszes
tömeg-társulásnak
nincsen szeme,
emberszeme, állat-szeme, hüllő-szeme, madár-szeme, bogár-szeme,
rovar-szeme, lepke-szeme, méhecske-szeme, légy-szeme,
bögöly-szeme, az aranyozott kristály-kupola,
nincs szitakötő-szeme:
a csillámlap-sejt pont-gömb szilárd-mozaik látó-kocsonya,
üveg-hagymafejek fonadékcellás gömbszőnyege,
nincs egyetlen látó-idege,
látó-sejtje, látó-lapocskája, fényérző-lemeze,
mert a szétnyíló,
szoknya kötegesen széthulló,
egymásból finom sziromtekercs szemhéjvégekkel laza szigorral tódulva kiforduló
szemhéj-sűrűség fodorszirom-kutak
szemgödör-mélye
üres,
a rózsabélés vaginapártái, hüvelycimpái mélyén a rózsa-méh szemgolyó-nélküli sebhelyes,
szemgödörtelen szirom-fekélye,
mint a szemgolyó-nélküli ember,
aki szemgolyó-hiánya vak,
mert a kifelé ajkasan pödört sziromlevelek szemhéj-kévéje szem-üres
ránc és redő és selyemhomorulat
csönd-kezdet, rózsafej-kezdet szilárd növényi csönd-ágazás selyemmel.
A fodros habzó sűrű szirom-örvény, szirom-tajtékzás rózsa-mélye,
mint a vastagon, csíkosan, szilánkosan, bárány-fodrosan
bevérző alkonyat szalagos aranylemez-peremű vakság-kezdet
sír-iszap gödör-éje,
mint csillag-testű karima-koronás korom-tál, mély hártya-völgy szemtest-hiány,
amibe a nehéz mítosz-vér, mítikus isten-vér meggyülemlett
alvadás-rácsosan, száradás-bőrösen, alvadék-szálkásan, lila savó-vonalasan,
s a szem homlok-alatti puttonya, tarisznya-bölcsője,
vörös nyálkahártya-tojáshéj, tenyésző érhínár-fészek, könnyes üveg-tartomány,
mint a kiherélt Zeusz üres, véres herezacskója:
az eunuch isten üresség-jövője, nemzés-halál kikötője
az alkony-űr sárga vérplazma-savója
zsírosan, húgy-illatosan.
Hajnali ég,
hajnali kék
kék anya,
hajnali magasság, hajnali sugárzó magas messziség,
hajnali asszony kék hajnali tündér-magasság,
éjszakám világító kék hajnal-alkonya,
könnyeim kék, sugaras tágasság-szövedék
alkony-hajnala:
köröttem vakság és alattam vakság,
mert vak
körülöttem, alattam és fölöttem
a szerves és szervetlen dolog, akarat, jelenség, látomás, anyag,
állapot, végzet és igézet,
emberre-vak,
mint a halott szájában a megalvadt, fogsoros, aranylemez-boltíves szavak,
emberszívre-vak,
mint a száraz kő, száraz kövön a csontvázként összetört
fagytól repedés-szilánkokká gyötört
vonal-léc, vonal-hurok, vonal-létra írás-enyészet.
Rámhajolsz, hogy lenni tudjon lennem
ami velem és bennem
emberivé akart fényleni a végtelen sors-sötétben.
Lehajolsz értem kék anya,
a világ-irgalom hajnali kék hajnali szép hajnal-asszonya.
S csak te látsz engem
kék
anya-ég,
nem a rózsák!
Mert vakok a Rilke-szemhéjú rózsák,
vakok a Rainer Maria Rilke-szemhéjas rózsák,
vakok a rózsák,
mint a szemgolyó-nélkül születettek,
mint akik úgy születtek, hogy csak szemhéjuk van és nincs szemük,
s szemük helyén üres rubint-serleg,
s a vakság nem gyászuk, de mosolygó boldog tapintás-istenük,
s illatos lét-hüvelyük
a szirmos, fodros, habzó vakság-rózsa, asszonyhüvely-forró rózsa-vakság.
Vakok a rózsák,
mint a vakon-született gyermek,
akik már a forró magzatvízben vakon kuporogva vakon hevernek,
vak meredéssel,
vak dülledéssel
homlokig-húzott térdekkel lebegnek,
sziromörvény kút-méhükben nincs menedék,
mint tebenned kék messzi hajnal-magasság, tágan kék sugár-messziség,
csak üres, tölcséres szabályos sziromörvény-kúszadék
szerkezet-homorulat, szerkezet-görbeség,
hasadozott sziromgyűrű-gömb tömörülés
szünet-héj összerakódás szirom-társulás-tudat,
csupa látás-nélküli illat-árnyék szűk, egymásra-préselten halmozott
látó-rés
szirom-csomag vakság-kábulat.
Kék mindenség-csigaház, óvó kék anya-ámulat:
magányom sorssal gondozod.
Magányom sorsoddal gondozod:
kék anya,
a rámhajlás kék pára-homorulat ezüsthomálytűz-asszonya,
kék
hajnali magas titok-vidék,
kék
magasság tündér-vidék,
titok-anya:
kék adósság,
türelem, gond, etetés-szorgalom, szoptatás-mohóság,
állandóságom és fegyelmem.
Csak te látsz engem
asszonyiság titka ég,
nem a rózsák,
mert vakok a rózsák,
mint a kiszúrt-szemű idő,
mint a zöldmohás, vörösezüst zuzmópalást bőrű sziklakő,
kifolyt-szemű történelem.
A rózsafej szilárd, bodros sziromköteg fodor-örvény lemezparázs
merev sziromhab szív-homályban
nincs a-még,
nincs menedék,
nincs férfi-menedék,
mint a világot-csillantó asszony-pupillában,
nincs férfi-magány ember-menedék,
mint a kék szilánk-gömb fekete fénykorongja asszony-pupillában,
amin át úgy folysz be habzás-szikra özönöddel csurogva szerelem,
a feszültség-vízgömb szemgolyó mélye víz-zselé alatti szemfenék bíbor szigetére,
mint az arany-magömléssel sugár-tódulás
csillag-ájulás
a tófenék tőzeg-tányér méh-kapujára,
szoros gombalemez-küllőkerekű parafahús bőrkalapjára,
aminek vörös holdéjes hínármohanyál érrendszere, érrendszeri vére.
A fodros, merev, függőlegesen tekercs-ív sziromgyűlés rózsafejben
nincs boldog férfi-menedék,
mint a rózsa-menedék
szétnyílt asszonytestben,
szerelemre-tágulat mézálom asszonyhüvelyben,
csak a szoros görbe sziromlemezek közti örvény-üresség
szűk árnypapír-rózsacsöndje hűvös hiány-szakadék
nedves tekert levegő-szeletei, a pirosan feketék:
aranycsontváz aranylemez-borda héj gyűrűsor-testű,
aranyszív-koponyás méhek, darazsak,
kék gálickő-szitagömb ásvány-páragolyó látás-mozaik gömbtér-részlethű,
ezüst-arcpajzson, aranyvért-arcingen parázsgubacs-emlőszemű
zengőlegyek, viráglegyek,
a zúgva, sziszegve szelíd nem-vadak
találnak aranyfogsoros arany-szivattyúszájuknak
gyönyört az egymásba-sodort szeletes kelyhek illatszív-habdaganatában,
a sziromszakadék-rózsahomályban,
a keskeny hosszúkás csavart-görbe fölálló csöndszilánklemez üresség-szigetek,
vékony, kemény szirmokkal görbén, gyűrűsen függőlegesen fölszeletelt
csönd-örvény övezetek
embertelen rózsa-illatában,
az asszonyiság-nélküli rózsa-rimában.
Mert vakok a rózsák
és némák a rózsák,
a szemgolyó-nélküli rózsák,
a süketnéma rózsák,
mint a vak, süketnéma ember-újszülöttek,
ember-öregek,
mert száz sziromfül
kanyarodik egymásra s egymásra fodorlemezekkel tömődve görbűl,
mégse hall a rózsa,
mégis süket a rózsa,
a dobhártyátlan szívhártya-gömbköteg örvény-növénypapír sziromfül-csomó,
nincs hallókürtje, halló-hártyája, halló-membránja, halló-perece,
egyensúly-kalapácsa
és süket a dagadt szirom-pogácsa
és néma a száz szájcimpa fodros szoknya-kötése, sűrű kötény-kötése rózsa,
a rózsafej: egymásra hajlítva gyűrten lapozott ajkak némaság-köszönete,
szétomolva fölfelé csobogó,
szétlazúlva szirom-szivarként dohánylevél-gyűrűlemezeivel fölfele dagadó
koponya-nélküli ajak gömb-söprűje csésze:
szájgödör-nélküli,
nyelv-nélküli,
gégecsap nélküli,
fogsor-nélküli,
hangszál-nélküli
szirom-saláta ajak-tenyészet.
Moccanatlan örvénykavargás illatgyűrű-piramis szirom-hódolat.
Néma sziromajkak tömeggyűlése fodor-kupola hablemez-daganat.
Rózsa-némaság, rózsa-süketség, rózsa-vakság málló héjtömeg-tömbje,
a vakság sziromcsomó-könnye:
természetből kiálló természet.
Természetbe lehulló természet.
Természetbe olvadó természet.
A rózsák, a rózsák, a rózsák:
a nem-bűn, a nem-szégyen, a nem-tudat,
a nem-gyűlölet, a nem-átok, a nem-gondolat,
a nem-bűntudat, a nem jóság.
És nincsen bennük semmi emberi
amit az ember-utánért meg kéne menteni.
Hangtalan habzás-élethalál-dáridók.
Mert nincsenek rózsa-Bachok, rózsa-Mozartok, rózsa-Bartókok, rózsa-fülemülék,
rózsa-csalogányok, rózsa-pacsirták, rózsa-cinkék, rózsa-rigók!
Ember-alatti tobzódó növény-madár-tüzesség
zöld-szárú, zöld levélhéj-csillag-gallérú zöld-nyakon,
ember-szív fölötti tajtékzás izzás-hatalom,
sűrű szeletekből habzás-gömb üresség,
mint elbukott eszmék.
És mi lesz még?
Jaj, mi lesz még?
Rámhajló kék anya
hajnali kék hajnali ég:
aki rádnéz az is csak természet,
szívverésem a te szívverésed,
természet, mert ember, s úgy hisz abban
ami sose volt hűsége iszonya:
a benne virágzó s a ráhajló világtest kék asszonyzuhatagban,
mint az értelem az öntudatban.
Rámhajló kék anya,
kék hajnali kék,
kékhajnal asszonyi űrbeliség,
kék asszony-vidék,
asszony-táj, asszony-test kékizzás térfutama
élet-tartalom gömbkupola,
áttetsző kékhús hajnaliság,
kékszövet légnemű láng-sűrű homorúság,
az üdvözülés átlátszó asszony-szövete,
a tág
tisztaság
kék gömbtest asszony-üdvözlete,
felhőkkel tornyozott egyhelyben-úszó gömbkéreg magzatvíz térrel testiség,
földi lények:
állatok, növények
lélegző-kútjain
lélegző-útjain
lélegző-pórusain
beszivárgó, becsobogó, bezuhogó, bezokogó teljesülés-anyag:
lebegek kék magzatvíz-létezéstüzedben
lényeddel beteljesűlve beteljesületlen
és kortyollak, hörböllek, iszlak kék anya,
kék kehely, azúr serleg iszom serleghús-italkék tested
tüdő-ital lélegzetemmel lényembe veszlek,
áttetsző kékhús ősi ég:
kék kehely s kehelytest-azonos kehely-töltelék
kék könnyű kehely-hús: az ital-önmaga tartály-torony,
a kehelyhús-ugyanaz kehely-tartalom
öntudatlan tüdő-mozgásom lényed kék asszonyhús-dallama,
én benned, te bennem, egymásba-keverve hígság, töménység,
anya, s fiú az együtt-reménység,
állok áttetsző kék őstested asszonyhús-tömegsúlya alatt,
s a torony-felhők, süvegkúp-felhők, gomba-felhők,
foszlányos, lemezes, hullám-kagylómező fehér-hóföldszántás felhők
tested világrész-sodródás futamai.
Itt állok hajnali
kék anya, hajnal asszonya, kék nőstény, hajnal-szűziség,
kék asszony, rámhajló világ-teher hajnal-súly könnyű testiség:
s lent rózsák, zöldkacskaringó-bajszú szőlőlevél-asszonykúpsorok,
arany-késekkel összevissza-szabályosan,
ferdén, egyenesen, függőlegesen, csüngve, sík-laposan
zöld lemezekre, zöld szívszeletekre, zöld lap-szigetekre fölszeletelt lombok
s szemem előtt a suhogáscsönd fényt ráncigálja, cibálja részeg
hánytorgással egy hártyaszárnyú szúnyog-képlet,
homlokbajsza fekete petecsomó szeme fölött két barna hajszál-kampósbot,
villa-alakú far-bajsza testénél kétszer-hosszabb vibrálva hajló kék kitin-tű.
Mert nem szúnyog, nem is rovar: celofán-dobozkákból összeragasztott szúnyogbárka-lótetű.
Állok, mintha jövőt tebenned keresnék
akiből kiszülettem,
akiből halálig lenni lettem!
És mi lesz még?
Jaj mi lesz még?
Rámhajló kék anya,
virradásom hajnalkék himnusz-dallama,
rámboruló kék asszony-tüzesség,
lényedbe-itató, lényeddel-itató kékasszony hajnal-szűzesség,
világ-végzetesség hitem kék hűség-bársonya:
vigyázz rám életem s halálom szikrázó húsú örök-ég kék asszony-hajnala!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]