|
Az a bőség-kopár kis kert |
|
a gyermekkor-űrtér láng-éje sivárban |
|
magányom boldog vadona, vadon-szivem zöld homálya: |
|
nehéz sárga agyag-zászló, kőre-alvadt agyag-abrosz, |
| lapuleveles pincehát farka, agyagtollakból legyező-vályú. |
| Oldalára kerekeskút varrva, szekérkerék-küllő körszabályú, |
|
ecetfa-szilánkszökellés: zöld lombfejű csikóhalhoz |
|
hasonlítva ágaskodik bőrásvány szilánk-aránya |
|
s az ősgyík létidő ott az ecetfában, |
|
|
a portárgy utcafényt metsző halcsontváza, |
|
mintha testén kívűl nőne a csontszerkezet mohásan, |
|
mirigyes gombabőr-foltok, narancsfodor-vérlemezek |
| zöldszürke ólomgyűrés-penésszel léc-éleken gerenda-szögeken, |
| s krisztus-tövis, bogáncs, lapu, torma tódulás-kúpjai a réseken, |
|
s a léc-szünetekben szőrök, gumók, sipkák, tűk, levelek |
|
gyűrődnek be zölddel dűlve, éllel-fodrosan, csigásan: |
|
a zöld hullámgörbe dermedt lódulása |
|
szálka-láz szelíd őrjöngés. |
|
|
S hátúl, a ferde agyaglap |
|
lassú kúpszoknyáján kőből-sejtes homlok: |
|
mázsás kőkockákból rakott eső-árny fekete kőfal, |
|
széles mohapázsit-kagylók rücskös sziget-gyűjteménye, |
| moha-púpok zölden moha-púpon, mint száraz seb-varratok seb-kérgen |
| s porlott föld csorog a kő-fugákból, s szurós húgyszag a por-vizelésben, |
|
mint a halálból a lélek olyan a por csorgás-fénye, |
|
s előre-roggyad a kőfal földnyomástól dőlt arc-súllyal |
|
s repedéseiből, mint tyúklábak, csontok |
|
|
Néz a kőfal, mint zöld részvét, |
|
zöld szivárványhártya üszök-feketéje, |
|
mint egy óriás zöld légyszem függőleges vízszintesből, |
|
mintha gombokkal cellásra fűzött bőrkanapé volna, |
| zöld mozaik-szelvényekre osztott dombbal-dülledő homlokarc-légyszem |
| s a szem-szőrök, az arc-hajak lombja látó-kristályból nőtt feledésben |
|
s a kő árkai, ráncai kék ágat, zöld csipkét fújva, |
|
kis lombpapíros-ágacskát görbítve ki az üresből |
|
a zöld pára-árnyat kimetszik fehérre, |
|
mint ollóval papírcsipkét. |
|
|
Mint a kisgyerek, vagy Matisse |
|
összehajtogatott papírt szab ollóval, |
|
s a széthajtogatott papír kékjén páfrányfák üresből, |
|
üresség-levelek, lombok, hisz a lomb a kék hiánya: |
| a kőfal gally-lomb, bokor-lomb arca zöld légyszemként villog az üresben, |
| aranyszikrák szilánkhalmazával mohó szomjjal szikrázik dög-lesben, |
|
s az egész, mint beomlott zöld szilánkcsóva-aranybánya |
|
izzik, zöld árnybőrrel ragyog, egymásra-fércelve eldől, |
|
egymásra-forrasztva arany-cikkcakokkal, |
|
mint nyír-árnyat renget a víz. |
|
|
kőfog-réseiből a lomb-kapilláris, |
|
mint a megszikkadt véres nyál, mint lófogsorból piros vér, |
|
a roncsolt négyszög-szakadék sír-büdös árny-hézagából |
| a szilvabokor-gyökér, kökény-haj, mint kővel-tört nagy szarvasbogár-hím |
| piros, sárga, kék belei fodros csomókban, csomagban, ürülék-kín, |
|
mint színes kristályvizelet vak bogár potrohlikából, |
|
mintha az ősz pókselyemmel arany-mérlegen halált mér, |
|
s pókselyem-puttonnyal hőparázs-nyarat visz, |
|
s arany-nyáj szálló otthona. |
|
|
S a kőfaltő kemény bokrok, |
|
inda, csont, tű, drót, szög, növényi szögesdrót |
|
zöldleveles kévebomlás kehelyfonat-szövedéke, |
|
töviskorona-Krisztusfej, lombtörpe-kút töviságból, |
| növényszögekből vas-kefe sün-hát, görcskúszadék tövisfából zátony, |
| tű-összevisszaság zöld kazalkúp, leveles zöld gubanc pikkely-bársony, |
|
s csalán-tódulás csipkegát függőleges zöld parázsból, |
|
terped darázs-levelekkel, parázs-szőrrel darázs-csipke, |
|
tízmillió fullánk a zöld-görbén hajlott |
|
szőrös zöld levéltűz-potroh. |
|
|
Jaj, kicsike Jajkert! Jajföld! |
|
Jaj, kicsike Jajkert, szegénységünk kertje! |
|
Ó, te patakukacos kert, lárvás, piros fonalférges! |
|
Lótetűk, varangyok fészke, üvegszilánk, kő, cseréplap, |
| pléh-toll, porcelán-töredék, vas-szög összegyűjtött verseskönyve: Jajkert, |
| gilisztával teleírt agyaglap, agyagtábla, te ember s isten-vert! |
|
Kenődtél, mint lassú csiriz, szemeim belédragadtak! |
|
Lila-sárga iszap-húsod úgy nőtt a gyermek szivéhez |
|
ahogy egyik sejt nő rá a másik sejtre. |
|
Sárga csiriz-könyv. Örökölt. |
|
|
Mégis könnyű gazdagságunk |
|
repülő-szőnyege, sivár zöld palástja! |
|
Petrezselyemmel-behímzett, fokhagyma-szív hólyag-száron, |
|
mint zöld hólyag-hal, zöld kobra, zöld halcsikó koronával, |
| ágaskodott, fölnyúlt merevedve a növényi hólyagzás és csipke, |
| csöndsárga bársonyzacskó-kúpokból csillag-emlős űr a krumpli zöldje, |
|
s harmat-pázsitos a zöldbab lengő fürtös boronával |
|
s katicabogár és lepke: vércsöpp s ostya: mákvirágon. |
|
Szegénység-telünk zöld boldog nagykabátja! |
|
Jajkert Életünk s Halálunk! |
|
|
nehéz tintafoltot önt a könnyű zöldre, |
|
s hosszú kék lába van a kék árnypapír-gázlómadárnak, |
|
zöldre szórt egyhelyben-futás gyűrt-lapos zöld bugyogáson, |
| zöld gejzírek növényszita-csokrán, fölbuggyanó zöldpalást púp-rostán. |
| S bodzabokor, orgonabokor zöld tömegvonzás-tömbje rezeg lustán |
|
a tóról jött zsírfény szélben, leng kúp-tömeg lóduláson, |
|
lila kürtöcskékből szivek hab-süveg-torlódást ráznak, |
|
arany tű-kupac fényt az árnybőrös földre: |
|
|
S kőrisbogár pálca-kazlak |
|
ásványcsönd-felhője az orgona-lombon, |
|
mint kiöntött doboz gyufa, boglya zöld tű-kristályokból, |
|
bajszos zöld parázs-pálcikák, homloktető-bajszú kések, |
| smaragd-zsákvarrótűk, zafir-szögek, zöld márványtokban puha tőr-ékek, |
| ötliteres befőttes-üvegbe gyűjtött ánizs-kalász tüske-pénzek: |
|
jajszegénység-keresetem, fillérré lopott természet, |
|
amit eladni csípkedtem, s hullaszag nőtt ujjaimból. |
|
S gondunk nem lett kisebb, csak kis gyermek-gondom. |
|
Zöld parázs-légyszem a lomb-vak. |
|
|
az orgonabokor lemez-szív zöld dombja. |
|
S csigamászás nyálszalag-láng poros orgonalevélen, |
|
mint megszáradt ecsethúzás olvadt ezüst hártyahíddal. |
| S varangy ugrál nedves tapsolással, lábtenyérrel paskol hártya-számot, |
| rücske, varangya taknyos zöld posztó, méh-gégéből méhsírás szivárog, |
|
darázs dünnyög szőrgyűrűkkel, potroh-csontváz aranycsíkkal, |
|
lepke sodródik: púder-könyv kék üveghab-inda szélben. |
|
S vár a kert, hogy majd a költő őt kimondja: |
|
a szegénység zöld mosolya. |
|
|
Néha fecske cikkan kéken, |
|
ívét a semmibe fehéren hajlítva, |
|
veréb hull le, mint mohos kő petrezselyem-zöld asztalra, |
|
zöldön rigó biccen sárgán, mint arany-óramutató, |
| ketyegve ugrik a zöldséges-kert száraz zöld parázspénz óralapján, |
| a verébbel az ég dobálódzik, a rózsabegy piros csönd a zöld fán, |
|
mint Grünewald Jézus-teste, zöld tövisekkel hamvadó, |
|
véres kenyérben tejfogsor: beletörve a szivacsba, |
|
fogfészkes gyerekíny-kukoricacsutka: |
|
|
S kacsa hápog, liba gágog: |
|
arany-szőlőlevél hártya-taposásuk. |
|
Kék-zománc tyúk kotkodácsol, piros kakas kukorékol, |
|
piros rózsák zöld hernyókat, zöld foszladék pelyhet köpnek. |
| Disznó visít, röfög, sikít, göndör zsírgolyóként hömpölyög szarában. |
| Mint a Paradicsomból kitiltott ember a benne űrtér-magányban: |
|
a kert felé áhítoznak, boldog-zöldet könyörögnek |
|
a bennük több-dimenziós tértömeg űr-sivatagból! |
|
Közöny-kristályból sír lét-igazolásuk. |
|
S a dália: szappanhab-gong. |
|
|
Jaj, kert, kicsi kertem, Jajkert! |
|
Nagy patakukacod, mint kis viasz-patkó: |
|
belső görbülete szelvény-vágásokkal metszett fogsor, |
|
feje vörös páncél-csuklya, gége-vasán gyökér-karmok, |
| farpáncélja piros szív vas-pajzsból. Nézlek, mint kis halott gyermek-öklöt, |
| Költő-szivem nagy emésztő-gyomor, nyersanyag-oldó légybegy, darázsbögy! |
|
Sok virrasztás gyermek-éjem, fény-kopasz sivatag-zsarnok |
|
gyermek-hajnalom szigete, vigasz-asztal zöld gyapotból! |
|
Zöld-hajó vigasz-kert, rettegésen ajtó! |
|
Néztelek: Istenszem-tengert! |
|
|
Ültem benned: zöld szabadság, |
|
mint kis kétfödelű zöld repülőgépben: |
|
botkormányom napraforgó pikkelytorony-szivacsszára, |
|
propellered kukorica zöld lengése hattyútollal, |
| tört zöld bádogpapíros levélkard lócomb-ér vastag penge-erekkel, |
| légcsavar-forgásod a sejt-tárcsa napraforgó zöld szirom-fülekkel, |
|
s gyermekszájammal berregtem, mit a kis gép a motorral. |
|
Kis zöld növény-repülőgép: röpültem veled hab-nyáron |
|
magány-oldó édes bánat-feledésben, |
|
te zöld gép-sziget nem-rabság! |
|
|
Növényből-font Noé-bárka! |
|
Te zöld élet-sajka zöld krumplibokorból, |
|
zöld kaporból, hagymaszárból, zöld szökőkút sárgarépa- |
|
zöldből szőtt sejtelem-ladik, hajóbordád agyag-deszka, |
| kék márgával erezett és fodros zöld zsírpát-salátalevelekkel |
| márványozott agyagpapír-teknőd, márványpapír agyag-lemezekkel. |
|
Zöld vitorlád zöld függvény-rács, mint földön-fekvő keresztfa. |
|
Iránytűd a zöld bőrdió-selyemnyál levelibéka. |
|
Vak sors-pusztuláson émely-ringatódzol: |
|
völgybe-döntve, kúpra-rántva! |
|
|
Jaj, te titoktalan tiszta! |
|
Jajkert! Zöld lepedő! Aranyban lebegő! |
|
Titkod csak a kőfal mohás sejtszövetség-óriása! |
|
A kemény zöld bozont-homlok likacs-rácsa titkod rejti! |
| A méhszúrás, darázs-szúrás csóvány, a hólyag-égető növény-darázs, |
| a vörös dagadás-szigetláncok szúrás-tüze levélszőr-villanás. |
|
Mint zöld felhőből villámok: arany-ágak lövődtek ki |
|
a kő-odukból mintásan, fölkészülve a marásra! |
|
Rövid nyirfa-botok: viperák, sziszegő |
|
pikkely-ostoruk csattintva! |
|
|
Mintha arany hengerkaktusz- |
|
csokor nőtt volna ki arany-tüskeszőrrel |
|
dermedt lávaiszap-szobor láva-vödör hullaszájból, |
|
kígyó-hajú szörny-nő Gorgó, kígyó-haj Medúza-asszony: |
| nyüzsgés-harang sziszegés-fürtökből, vad kígyó-kupac pikkely-kalappal, |
| lengő, sziszegő arany-csigákkal, kígyó-boglya láng-paróka púppal: |
|
összetekeredve gyorsan, s szétágazva mint gallyas lomb, |
|
sűrű aranylomb-rezgéssel higany-szigonyt fújva nyálból, |
|
felém ütve pikkely-vas mozaik-tőrrel |
|
a tekergő pikkely-bajusz. |
|
|
szilvabozót-zöldet fontam be kék nyárral: |
|
most aranyzöld Gorgó-fejjel, most arany Medúza-szörnnyel |
|
hőköltem halálból hátra, néztem mint akit bűn fojtott, |
| s a kő csokra: kígyófonat-korbács szemem felé zuhanva suhintott, |
| s a vipera-csokor halál-asszony pattogtatta magát, ágas ostort, |
|
villám-arany gyökér-lombja arany-baltákkal rámsújtott, |
|
eres parafa-golyókkal, barna-cirmos gyöngy-közönnyel |
|
nézett, mint a halott véres kocsonyával |
|
|
Ahogy a halott néz zölden, |
|
zöld viasz-lékkel néz, piros tollpelyhekből, |
|
piros tollpihe-tojásból kék mocsár-gyertya néz-sárgán, |
|
ahogy a halott halandót néz, a még-belőle-élőt: |
| úgy a felémzuhanó aranyláng-pikkelykosár, a kőfal tűz-bokra |
| pete-gyertyákká nőtt és mint széttört mozaik-freskó hullt darabokra! |
|
S úgy nőtt ki a falból, mint nagy pikkely-hárfa: aranyból zöld |
|
s tekergett a fényen, mint zöld futóbab nyers rácsfal-spárgán |
|
s fény lett a sziszegés-rúd arany-kehelyből |
|
|
Tömpe háromszögkúp-fejük, |
|
mint arany kakas-szív fülig vágott szájjal, |
|
apró fekete bőrpatkó orrcsúcsukig homlok arcuk |
|
pikkelymozaik-kereszttel kéken négy cikkelyre osztva, |
| vipera-kutya ugatásukból nyálas cseppkő-agyarak lógnak ki, |
| a fej-lapos felső csontfodrából, boltív-tüskékkel halált harapni: |
|
ember-gyűlöletük nincsen, gondolatuk a gonoszra, |
|
nincs vád vipera-szivükben, szivükön kék csönd a bajszuk. |
|
Földüllednek arany-kutyavonítással, |
|
pengve, mint pikkely-hegedűk. |
|
|
Szivükben nagy csönd-raktárak, |
|
fekete csönd-termek, bánya-magány éjből, |
|
sötétkék kristálytelepek, só-vödrök márvány-kampókon, |
|
üres istállók rubintból, csönd-deszkákból üres ólak, |
| vasdobozok vágy-homállyal töltve, arany-szekrények üres vállfákkal: |
| hiány-ingek, hiány-ruhák rajtuk, öreg cipők elhasznált magánnyal, |
|
vaspatkó a cipősarkon, cipő-orron félhold-vaslap. |
|
Kígyó-szivük öreg padlás, pókháló gerendán, dróton, |
|
a faszerkezet-halcsontváz-jelen mindig múltidőből. |
|
Mint sztrájkoló gyémánt-gyárak. |
|
|
Csak egy villám-pillanat volt: |
|
recsegve fény-gyökér lomb-arannyá dörgő, |
|
elektromos szétágazás legyező-repedésköteg, |
|
mintha barna habviszályból óriás arany-pók ugrik, |
| s hull lefelé és megszünve dörren, ízelt lábai: hő-arany rángás, |
| s falut kaparnak a tűz-sarkantyúk, s kigyullad a nádtető, a padlás |
|
s ég a ház, s harang verése, s az izzás-pók habbá foszlik, |
|
görgő kék tajtéktoronnyá, s ember ordít, gyermek remeg, |
|
s csikó, tehén, borjú, ló szive dübörgő |
|
félelem-gyász halál-téboly. |
|
|
Aztán csak a légy-arc kőfal |
|
merev sejthólyag-sor moha-dülledése, |
|
mint zöld moha-tojásokból rakott cellafal-viaszlép. |
|
S a kőfal bozont-dagálya leveleivel kialszik, |
| a sárga vipera-ütés lengés zöld lap-lánggá simúl, már nem billeg, |
| zöld lap-éllel ferdén, összevissza aranyat szeletel s homály-zöldet, |
|
pórusos bőrpapír-csipke kúszasága csupa rács, sík, |
|
s a gally-ágak terpedése arany-hézagokból térkép, |
|
kék hónaljon zöld bőr, zöld nő barna résre, |
|
egymásnak-szükség-viszonnyal. |
|
|
Jaj, viperák ott a kertben! |
|
Mint ágas-villámok után kék villám-csönd. |
|
Kőfal-lukból lökve kitolt gyors gyöngyházlegyező-kagyló, |
|
kurta gyöngyház-kampósbotok, gyöngyből fűzött vaskos gyertyák, |
| hosszú gyöngyház-szárú tajtékpipák, elefántcsont-pipák szivárványból, |
| mint kinyitott arany-esernyő-púp: szelvény-cikkelyei láng-hártyából, |
|
hétágú arany-menóra, egymásra-dűlt redves fejfák, |
|
fölfújt gyöngy-kesztyű meredés, hétágú szigony viaszból! |
|
Elolvadtál, mint a jégverés-palást föld! |
|
Mint elmúlás-vágy a szívben! |
|
|
S a vékony zöld levélcsörgés |
|
mintha könnyű cserjét ütnek márványbottal, |
|
zöld tüntetést gumibottal, szelíd lázadást kardlappal: |
|
külön szigetekké dermedt elcsöndesűlt háborgása! |
| S zöld lapszivek fényes bőrrel úsztak elkülönült sziget-társulásban, |
| mint égitest lepénytömbök űrben összefüggő egymást-árulásban, |
|
s zöld levél a zöld levélnek volt egymással külön társa, |
|
ahogy a csillagok úsznak: külön s mégis egy-hajlattal. |
|
Zöld állapot együtt élt zöld állapottal |
|
s köztük szünet, üreg-tér, rés. |
|
|
meggyújtott gyufaszál üszkösült arannyal. |
|
Mintha egész doboz gyufa égne sercegve, ropogva, |
|
együtt robbanva tűz-bércet, s szálanként külön is égve, |
| s a sok lángcsipke, tűz-szilánk, fény-rost összenő vak lángforgács-kupaccá, |
| aztán széndróttá sorvadva görbén izzik, füstöl parázs-múlt kukaccá, |
|
s kis széngolyók, kis szén-nyakak: hamucsontváz-halmaz béke! |
|
Igy lobbant el a halál-tűz, a kőbe visszacsobogva, |
|
mint hétnyakú pikkely-sziszegéslomb-angyal. |
|
Nem harapott szivembe kínt. |
|
|
fehér halál-mérget, bomló viasz-békét, |
|
mint mozgó varrógép-pofa varrógéptűvel ha csattog. |
|
A vipera-varrógépek ugatása nem varrt engem |
| fehér tűcérnával halál-inggé, viasz-inggé, rothadás-ruhává! |
| Gyermek-szivem úgy megőszűlt mégis, mintha ezüstpapír-szív burkolná! |
|
A rettegés gyökerei lombosodtak szét szivemben, |
|
s eltörtek a kristálykapcsok, pattantak a gyémánt-csatok |
|
s halál-hiány halál kint, s bent, s nyári kékség, |
|
s páracsöppek égi pelyhe. |
|
|
Jaj, hol vagy már kicsi zöld kert! |
|
Jajkert! Varázslatos álmok kertje! Kert-Bosch! |
|
Kéjek gyönyörűség-kertje! Varázs-kert, bűn-kert, tündér-kert! |
|
Látomások varázs-kelyhe, zöld serleg mese-itallal! |
| Hol vagy zölden habzó élet-pohár, terülj-asztalkám: nehéz-szegénynek! |
| Kert-nagy agyag-mámor zöldséges-tál, növény-olvasókönyve a fénynek! |
|
Kert-Újszövetség: megváltó zöld petrezselyem-Jézussal! |
|
Terített zöld öröm-asztal vendégűl vártad az Istent! |
|
Növény-írótollam, zöld növénypapíros: |
|
könnyű testem súlya versed! |
|
|
tonnás páracsöppek csúsznak ringva lassan: |
|
térfogatuk százszor nagyobb, mint tömegük ritka súlya. |
|
Egymásra torlódva gőzzel púp a púpon, mint méhkaptár, |
| gőzszalmából font méhecske-kastély, gigász-gombák keményhíg gőzhabból. |
| Te meg, mint zöldszag gyerekpelenka! Vagyon voltál zöldből, nyár-aranyból. |
|
Jajkert, boldogságom kertje: a szegénynek enni adtál! |
|
Űrbe-hullott élet-zászló, most már múlttá aljasúlva |
|
vigasz-vagyon lettél, értem-halhatatlan |
|
a vipera-lángpajzs-éjben. |
|
|
a krumpli-éj bársony törpe szilánk-bokrán |
|
csillogó űr-higany rezeg tű-csöppekkel a szőrök közt, |
|
s megül tűszál-vonalakkal árny-érvályuk árkaiban, |
| mintha puha higanytű-csomókkal lenne a kék bokorpúp besózva, |
| s szikrázik, mint hideg üvegmorzsa az óriás kapor-légyszem csóva, |
|
s a kútkerék harmat-vasán kuvik szól, aztán elsuhan, |
|
s bagoly ül a szederfán, szív-arcában zöld parázs-kürtök, |
|
zöld fodros öblökben tűzfóka-oroszlán: |
|
tenger-márvány szemhúsában. |
|
|
S puha korombőr-hártyával |
|
cikkan a denevér, evez, oldalt-csúszik, |
|
s föllobban, mint élő pernye, szelvény-páfrány szárnya nyitva, |
|
koromhártya-páfránycikkely lengéssel holdat benőve, |
| óriás szőr-kürtő füleiben skarlát csontváz pajzzsá homorítva, |
| s patkós kutya-orra száraz vasfény, s vércsöpp szeme csupa ezüst szikla, |
|
mint ribizliszem hamuban, s szivemre csap legyeződve, |
|
s rubint hang-húrokkal peng, mint hárfa-toll ujjal rándítva: |
|
a húr-sor toll-lapját hullámgyűrve úszik |
|
hajlás-völgy vonal-táblával. |
|
|
növényhús-gótikus pillérív forgácsa |
|
tölcsérköteg-vonalkéve márványtér-söprű tövében, |
|
mint egy külön világ alszik a szitakötő hold-másban: |
| szeme dülledt platánhéj-serlegben kék égitest, szemcsegömb látásból, |
| mozaikként rakott külön szemek pázsit-gömbje vályús cellarácsból. |
|
S a tűzliliom vérlángja alvad ezüst tódulásban, |
|
s a gömb-mozaik látótest parázspontjai fehéren, |
|
mint fölvágott kenyér szivacstér-habláza, |
|
holdból növeszt sün-hengertűt. |
|
|
S babona, bánat, betegség |
|
gubbaszt kert-árnyékban, ezüst-csík ruhában, |
|
ezüst-csíkos krumplibogár páncélháta a kuporgás. |
|
Sün szuszog, fúj, röfög, gázláng szőrtálacska-pislogása. |
| Mint viasz-ág csírás öreg krumpli varangy ül a hold-bélés gödörben, |
| selyemgyűrés-izzadmány bőrében csók-váró királyfi varázs-zölden. |
|
Az a megváltó csók lesz majd ember-fölszabadulása! |
|
S lombba-horgolt ferde függöny a hold-nyál láncing-csikorgás. |
|
S hallgat az éjszaka az öreg kutyában, |
|
mint anyámban a süketség. |
|
|
öreg kutya csönddé tekeredve virraszt, |
|
fekete feje lába közt, mint kopott báránybőr-süveg, |
|
farka tömzsi nádbuzogány: kúpján barna növényszöggel. |
| Vaslánca az ezüst-terülésen, mint egy mérhetetlen kígyócsontváz. |
| Néha fölvonít, hörög hab-morgást: a kert halottakból gyertya-csurgás. |
|
Halottak viasz-kalapban, viasz-köpeny szelvény-gömbbel, |
|
lampionban égő gyertyák: a cikkelygömb papír-szemek. |
|
Mint méhecske-potroh rése tégla-viaszt: |
|
szájuk hold-lemezeket fos. |
|
|
S árny-ágon madár mocorog, |
|
könnyű álma zsibbad, érverése lassú, |
|
szemhéjában a hunyorgás apró földrengés-lökése, |
|
s tolláról szálkásan csorog a hold, mint tojás sárgája, |
| pedig tűzvész tombol kis szivében, kis szivében atom-máglya hő-súly, |
| kis szivében szupernóva-hő van, kis-szivében csillaghő-egyensúly! |
|
Jaj, kis kertem űrcsöpp-holdja! A fényhiba roncs-apálya! |
|
Ravatal-csipke agyagon! Aranyrög-nász szenvedése! |
|
Vipera-szempillás kőfal, halál-arcú: |
|
|
Jaj, te élet-kert, halál-kert! |
|
Sziszegés-legyező aranypajzs szempillád. |
|
Sárga pikkely-szempilládból homlokod pajzs-legyezője! |
|
Vipera-villámod csokra homály-tudat halál-fényem! |
| Aki addig éltem a halállal, mintha kívülem ég az éj fürtje, |
| gyémánt pázsit térmezők fölöttem, pupillámba szikrája, tér-üszke: |
|
most halálod viperája őskor-gyermekszívverésem! |
|
Ős-sárkányemlék-totyogás zománc-nyikorgás mezője. |
|
Mágnes-sziven süveg zöld légyszem-éjszakád: |
|
gyémánt-morzsa gömb rózsakert. |
|
|
Jajkert! Jajszegénység-kertem! |
|
Vipera-aranykéz nyúlt értem a kőből! |
|
Hogy szivemet faggyá forrja arany-körme, arany-horga! |
|
Aki búvó-sátram voltál: halál-aranybarlang lettél! |
| Halál-sziszegésed arany-fejsze: arany-suhogással elsistergett! |
| S most bennem, mint téli temető vagy. Hó, hóban gally, száraz növénypermet. |
|
Váz-szerkezet héjak, ívek űr-üveg kupolája: tél! |
|
S mint elszakadt halál-zászló: varjú feketén zuhogva |
|
hull a fehér hóra a halott időből: |
|
gyász, mert embernek születtem. |
|
|