| előbb virág-állapot volt, |
| fehér szirom-örvény bizsergés-kúp, |
| kék levegő-tevén méz-beszéd selyempúp, |
| hártyás arany-malmok májfoltos hálórács-süvege, |
| szelvény-páncélból ízesült viasz, |
| aztán gyümölcs-állapot lett, |
| barna növényszőr-koronás hosszúszárú zöld gumótojás: |
| s a zöld tojás-gyertyák kobra-csecsemőként fölmerednek |
| a kék fényvályú-szegélyű levél-mozaik domb pusmogás |
| tegnap még viasz-párás békabőre volt |
| a zöld petróleumlámpa körte-kezdetnek, |
| a gyümölcs-magzat hólyagfelületnek, |
| békabőrrel feszűlt test-növekedésük belső sárga növény-üvege. |
| Tegnap is forró, sistergő gyöngyöt ittam szerelmes boldog pázsiton |
| és tegnap is úgy fájt az ember-türelem, |
| mint a rideg, szikár űrterek lángcsöppje: égitestek, |
| a kaszák, sarlók, fejszék, kardok, tőrök, kés-keresztek |
| aranyhálózat-mennyiség titokba-iramodása, |
| a fény a messzi mégis titok-súlya gyászba, |
| a sárga igen a fekete másba, |
| tegnap még csontom mésztelen virágzás, |
| s halál-hódolatom, mint az állati párzás |
| s most a gyűlölet száraz tövislomb bozót-ágait tördelem, |
| mert tövisbozontja nőtt meztelen életemre, |
| száraz drótváz-kupolája csillagnedv-énekemre |
| s úgy állok sejtes dróttemplom-süvegében, |
| hogy csontomig szúr a befelé örvénylő növény-tű, |
| a száraz növénycsőr csontvázmadár-szégyen, |
| a szilánk-madarak hemzsegő tolongás-vigalma, |
| de testembe fénybő gyülemlés az emberi párzás, |
| s nász-ánizs szagú gyapjú-szigetén őriz a lüktető szerelem, |
| tegnap még a bűnt heréltem, |
| mint juhász a fekete kost, combjai közt, hanyatt a mellén tartva, |
| bírkózva a kos-lüktetéssel, |
| kinyomva, mint egy szemgolyót |
| gyapjú-tokjából véres kézzel a nemzés-diót |
| s nem fájt a kan-bégetésben, |
| gyapju-bozont rugdalkozásban a vonaglás szőr-sírkő arca: |
| mint aki mítosz-királyt, szörnyet, sárkányhímet, sátánt herél, |
| s ma már azt mondják: mindnyájan bűnösök vagyunk, |
| s a bűn nem bűnünk, hiszen jogunk, |
| mint a szeráfok szakálla, kerubok bajsza, |
| tegnap még álmaim szivárvány-mozaik kövezetén |
| nem omlott zsírosan aranyselyemmel füstölve lilán a vér, |
| mint vágóhídon az átvágott-nyakú barmok vére |
| a mészárlás cement-lap kövezetére, |
| a barmok vastag vérfeketéje, |
| akiknek szemén vászon-álarc, fején vászon-csuklya süveg-fehér |
| s hörgésük vászon arc-vödörben sótajték-fenyőlevél, |
| s döngve elzuhanva nyálzanak, ránganak, finganak, |
| mint akit visznek, hogy akasztanak, |
| tegnap még részem volt a föltámadásból, |
| a fénytömb sugár-zúdulásból, |
| hogy a föltámadás a szivemben itt-van |
| s önmagamnak lettem tág fénymező párás láng-tömeg boldog túlvilága: |
| aminek fény a csönd-virága, |
| s állatai a szárnyas, szerelmes, foltos, pettyes, patás, karmos csillaghús-állományok, |
| némaság-derengő hiány-tartományok |
| s most sav-éles, lúg-parázs büdös szivacs-poharat |
| hulla-légy szagú, döglégy szőrös parázspikkely-antennaernyő szeme illatú, |
| húsevő virág pettyes dögkancsója, tüskés enyvpénz fedője szagú élő parafa-poharat |
| a tegnapból kivont tavasz, |
| zöld légyszáj-szagú szivacs-poharat, |
| vörös parázs-ikra légyszem-szagú parafa-poharat, |
| s a pohárban zöldfekete epe, sárga ecet összekeverve csillogás-gyüredék hajlatú, |
| mint a büdös békalencse-poshadás, békanyál-enyvdagadás vizesárok, |
| a tó ezüstgyűrűje szőrösen, döglés-vízszilánk csillámmal zölden, |
| az ezüstbe gyúrt zöld növényenyv-hullapép patakfolyóban, |
| s a zöld ezüstlábon a békák, mint arany-szűzhártyaluk-pislogású tyúkszemek. |
| Mintha zöld légyszájból innék, zöld parafa-selyempumpa légyszájból hullavért, |
| zöld hólyagos, vese-lencsés szivacs-szivattyú légyszáj zománc-vigyor vályuból |
| ömlene csurogva a számba a büdös jégmárvány-pokol, |
| s innám a légybögyből felböfögött emésztett másik szenvedélyt, |
| a halálból lett halálképző nedv-anyagot, |
| ahogy halott kering az eljövendő halottban, |
| halott-szerkezet élő állapot a halandó élő állapotban, |
| a már csak elemeivel, anyagrészeivel remélő |
| halott a halottban, jövő-halottban a most-halott. |
| Most szilánkos óriás szél-sziklákat görget az üveg-üresség |
| a hömpölygő, hánytorgó sűrű-sorsú fákra, |
| s a lomb földig hajlik és remeg |
| s széttörik millió nedves, csillogó, zöld hegyes bőrszilánkra |
| s üvegszirtek átlátszó örvény-kévéje a hűvösség |
| és ámulat a földön és a földben |
| és könny-hűvös a földön és könny-hűvös a földben |
| ahogy az öröm-gyűlölet kialszik az ember-öregben: |
| a szél halála után a lomb-szétfeszülés, lomb üressé-mállás, lomb-szétfeszülés |
| ezer-sejtű egy kúppá zölden összeáll megint: |
| zöld kupolává reszketve összenő a széttört cserepes fényvágy-gyülekezés, |
| nagy, lomha, nehéz, lapos, sík higanybozonttal a nádasban, a zöld függőlegesben |
| szilánk-tükör mozaik-szitakötőszemként domborúan terpedve szétdülledő, |
| lassú csúszással jövőbe-erjedő |
| holdpárás sárga irgalom-anyag ezüst-folyó van. |
|