| Oldalt feküdt, a rothadás-kagyló hólemezekkel foltozott fodrán, |
| a kagyló-tágulás legyező lemezvályú rühszoknya-öblén, |
|
ahol a tószéli utca szétnyílt |
|
s földrepedés-tál völgy-bordán |
|
élet-szemét, halál-szemét font fényt, |
|
s csőrös tyúk-koponya ásít, |
| s rozsdából levelek, növényvázak, fagyott szappanhab, deres drót, tyúktoll, |
| dérszőr-lőcsvas disznócsigolya, halott csigaház hóval töltve, |
|
rothadt koszorúdrót rácsa éjfél-görbe |
|
s havas fehér vulkán-kúpok cement tyúkszar-kupacokból. |
|
| A szemét-terülés halál-szoknya árokszakadék-csokra hó-söprű, |
| a föld-söprű zuhanás-alján, a szétterülés söprű-szélén, |
|
a lét-szemét függöny-ganéjában, |
|
mocsok-magömlés fagyott reményén, |
| hóból-kötött nehéz gally-boronán feküdt a ló jobb-oldalra dűlve, |
| kék-virág porcelánkancsó-fül, bőrt-vedlő piros zománcfazék, |
|
szaloncukorpapír: rojt-alkonyata kék, |
|
ezüstgallyas orrcimpája mellett égve, összegyűrve. |
|
| Feje: posztóval bevont zongora, mint Joseph Beuys posztó-zongorája, |
| nyitott szájában a nagy fogak billentyűzete dér-kerítés, |
|
holt vénasszony szájában protézis, |
|
cseppkő-lemez-sor palást-dülledés, |
|
korall-szakáll lent is, fönt is. |
| Nyelve lila lepényhal, pióca, vályú-csatornás mirigypajzs háttal, |
| piros tulipán horpadt szirma, vályújában piros lécvonal: |
|
a vörös pázsitszőrt kettéosztva dombbal, |
|
mint hamuval lepett parázs tél-hajnali pék-lapáttal. |
|
| Szemét-kagylóban kinyúlt lábai csomózott eres, kék bársonyrudak, |
| kanca-nyílása kocsonyásra hűlt tűzliliom, mályvapettyes, |
|
lábán arany-hegsziget pogácsák, |
|
a hátsó-comb hónalj hal-pikkelyzet, |
| nyitott szeme zöld üvegből sírdomb, nyitott szeme üveg-buddha-pocak, |
| repülőgépről: folyam-delta, ahogy a tengerbe gyökérzik: |
|
ezer kék, zöld, barna gubanccal nő, csúszik |
|
az óceán mélyzöld húsba, s ágazva pehellyé lohad. |
|
| Tág fekete bársonybőr-gyűrődés orrlikgyűrűin ezüst szőrszálak, |
| s az alsó-ajak selyemputtony bőr-szószékén ezüst fűbokor, |
|
mint ezüstből zsombék-sün, kákics-sün. |
|
Téli űrből kráter-tál lakk |
|
a pupilla: halál-ámulatból, |
| Fény-morzsával többé nem sistergő döglött televízió-képernyő, |
| dülledt domború ezüst-szita szivárványterpedt irizált sík, |
|
mint morzsa-púp légyszem zöld parázzsal játszik, |
|
szivárványt parázslik a zöld légyszem-mozaikesernyő. |
|
| Szempilláján, fülein, sörényén, farka szőrén dérből muszlin-fátyol, |
| a fölfújt, szőr-eres szőrgolyón muszlin-szemfödél harc-vas télből: |
|
ló-arcán hó-álarc, télből hintett: |
|
darázs pajzs-arcán virágpor, |
|
zuzmara-köpenye szenvedésből, |
| Fekszik, mint egy nagybőgő a hóban, kiszáradt folyómederben bárka, |
| mint a hellén túlvilág gigász tücske ég isten-szemétdombon, |
|
feketén, fagyottan az elhasznált gondon, |
|
az ember-szemete kagylón ez a lódög-asszonyhárfa. |
|
| Mellette zöld páncél-rohamsisak, lecsatolt öv, üres pisztolytáska, |
| mint vérkancsó kék alvadtvérből, bőr-kályhacső katonacsizma, |
|
fölötte károgva varjú lobban, |
|
az égnek: veréb hull a nem-kínra |
|
s csipog a fagyott bársonyban. |
| Különben csak gyöngyház-szikla felhők, kék és fehér lassú téli csúszás, |
| kék hiány a csúszás-emléken, aztán újra márványból felhők. |
|
Légy nem matat rajta, lencsés kék ásványcsöpp. |
|
Kibújt a légy a világból, sors-üszke kitin-búcsúzás. |
|
| Különben csak háború, üres tél, könnyű ásványpapíros az égbolt, |
| a sejtelmen túli türelem, fényszalma-csönd kopasz merevség, |
|
fény-szalmából boltív, kupola, kúp, |
|
mint csillagkupola: széttolt |
|
szelvény-héja közt szelvény-üresség |
|
s az űr-csíkban fényhab-Tejút. |
| Bolond virágzik a téli fényben, nyerít a fény szilánk-mozaikkal, |
| dülöng a fekete borzasság több-dimenziós terpedéssel, |
|
a kék pupillája arany-üvöltéssel |
|
némán ég, mint lék-háló hal fagyott tátogás-csillámmal. |
|
| Fönt: a rühesség-szoknya övpántja: betonkaréj, csőre beton-vulva, |
| beton-kanál, mint papucs-csőrű gázló-ősmadár alsó csőre, |
|
húgyszínű jégcsap-szakállal tüskés, |
|
mintha nagy sün lenne odanőve, |
|
üvegputtony borostyánkés. |
| Ott folyik le a faluvég szennye, most fagyottan lóg a szappanoslé, |
| szennyhabból vastag szőlőfürtök szivárványszakáll-zuhanása, |
|
halál-hulladékig csorog hab-izzása, |
|
mintha a halál-vulva a szenny-márványt ívben vizelné. |
|
| Lent: a rühes kosz-borona kagyló szemét-szoknyán a fagyott ló ásít, |
| sárga vigyora sziklaléc-kút, cipősarokban faszög-patkók, |
|
szőrös faggyúliliom bibéi, |
|
fehérre szívja a lila fagy-csók, |
| Testében még nincsen semmi bomlás, fagy-márvány ő szive közepéig, |
| fagy-rétegekből ló-alakú domb, fagy-lemezekből gomb-szikla, |
|
koporsós ravatal téltől föltaszítva, |
|
kék zuzmógomba-zongora kinyújtózva a fehérig. |
|
| Testében még a fagy rétegzése: bíbor, lila, zöld, skarlát, kék, sárga |
| foltok, kévék, szövethasábok, bütykök, csomók, függönyök, ágak, |
|
tömbök, súlyok, súlyzók, csalán-holdak, |
|
s a szerkezet porcelán-fa: |
|
egymásból még külön ki nem váltak, |
|
még egymásba csavarodnak. |
| Benne még nem dolgozik ragyogva az őrjöngő gyönyörű enyészet! |
| A dühöngve forrni kész nedvek, test-elbontó baktériumok, |
|
férgek, nyüvek, peték, lárvák, hús-kukacok, |
|
anyag-fölrobbantó gázok még a húsban faggyal néznek. |
|
| Különben csak a befagyott vízlap, tójégben hal, nádtors, farönk, harcsa: |
| levél-alakú szitaszobor, barna héjgyűrűben jégszögek, |
|
kereszt-gerincű jégpénz heg-bőre, |
|
pikkelycsillám tölcsérkúppal sziszeg |
|
s a hínár: szemtest érszőre. |
| S a nádas vak rozsdabojt-sörénye száraz ménes, pehelykúp csótár-had |
| s a leveles nádszálak tömbje függőleges rács-szivacs-rozsda, |
|
s a zöld harcsaszájból légbuborék-csóva, |
|
kanyarog jéghúsba szőve, víz-tavasszal majd elrohad. |
|
| A jégben, a jégsík lap-mélységben a hal üveg-zománc mozaik-toll, |
| függőleges szétcsúszó háttal lóg a puha lét a szilárdban, |
|
hátuszonya éllel áll a jégben, |
|
mint piros, májfoltos lúdtoll, |
|
szétnyílt hártya-ecset árulásban |
| Bádog kaszakő-tartó fejében a szemek, mint a tyúk kék zúzája: |
| a redő-bélésű pogácsa kukoricamorzsával töltve, |
|
fehér szája óvszer gyűrt gumigyűrűje, |
|
szélben-hajlott tüske-zászló farka zöld hártya-hulláma. |
|
| S mint kék hosszú kúptető a ködben, a Chartres-i katedrális tetője: |
| ferdén csúszó hátpikkelyei belefulladnak a fehérbe, |
|
elvesznek a sűrű fehérségben |
|
s ott a vége ahol nincs vége: |
|
víznél-könnyebb jégzsír-éjben. |
| Kopoltyúi föntről: szétnyílt kagylók, vörös páfránybokrok a résekben, |
| páfránycsipke bársony-sóhaj közt jégtű, jégszőr, jégpapír-penge. |
|
De majd ha megreped a jég hosszan pengve |
|
a gyöngykása-rothadás sár dögbűzt szül tavasz-részegen. |
|
| Azonkívűl elkorhadt évgyűrűk a jég-mélyben, mint csiszolt kavics-lap, |
| fodros fekete fa-szivacsban fodorgyűrűk éle egymásban, |
|
a tágabból a szűkebb felé fut |
|
réteg-töltéssel a kör-cakk. |
|
S hínár-fodrozás zöld levél-gyászban, |
|
éje, mint mohos gémeskút. |
| Vastag selyem-suhintás a harcsa, s a jég-tömbben a varangy zöldfoltos |
| csíra-ágas kék mirigy-krumpli, a csíra-csáp sárga viasz-gally, |
|
s róka fut a jégen, gyors szőrhullám-tavaly: |
|
rózsarőt bundás-légy arccal, dér-hártyát csillaggal foltoz. |
|
| Szikra-fejszék súlyos zuhogása szikra-éllel gyémánt-gerendát nyes, |
| fagy-forgácsok, nyers aranytollak eresen, sziszegve szétmállnak, |
|
arany-deszkát hasít a kék fejsze, |
|
a szilánk-fény szálkásan nyers. |
|
Fénnyé rohadnak a növény-árnyak, |
|
pettyük, árnyuk hártyák fészke. |
| Kék homállyal hólyagzik a mélység, hónalj-öble tűzkéreg-bőrcsónak. |
| Az elmúlás tégelyeiben a tél faggyút, ásványt, ként kever, |
|
az égen elhever egy roppant siheder: |
|
felhő-homloka, lábai hegytől lapályig torlódnak. |
|
| Tank, ágyú, kerekes hengertölcsér-géppuska, bőr-ernyős könnyű hintó, |
| teherautó, kis homokfutó, cséza, bricska, batár, fiáker, |
|
bőr-ágy konflis, fütty-láng lovas-horda, |
|
a vas-özönlés vas-kagyló, |
|
az ember-bugyogás tűz-öl kráter |
| izzás-tömbjét áttolta a tájon, jövőbe-nyitva harc-legyezője. |
| Csak a fagyott ló maradt, öreg éhség-vigasz, vén futás-emlék: |
|
zöld hömpölyegével „elvonúlt a hadnép,” |
|
messze már a győzni-kezdő és a győztes legyőzője! |
|
| Csak a halott ló, a páncél-övvel tavat hurkoló folyó-jégszalag, |
| aminek zöld dagadt víz-őszén likacs-mellű kátrány fa-bárkák |
|
lebegtek, mint Noé ős-bárkája, |
|
víz-sírja harcsának, halnak. |
|
S lángoltak a gyűrűs pikkely-hárfák, |
|
s forrt a méh szitája, nyála. |
| Az a kis folyó maradt fagyottan! Hártyakérgét gyerek-korcsolyával |
| repedés-szita tállá törtem, lapos halcsontvázzá szálkáztam |
|
s egyszer elmerűltem jég-repedt húsában |
|
s tél-partján csillagig féltem: jégüveg búvár-ruhával. |
|
| Üvegharang voltam jégselyemből, redő-harang üveg-könny jégből, |
| üvegcella-mozaikokból zománc múmia-öltöny szobor, |
|
ember-alakú szobor-zománc-tok, |
|
vacogás-szobor ing-éjből, |
|
aranykapcsokkal fűzött kristályból |
|
halott-öltözet: tűz, s kapcsok. |
| Négyszögletes kristály-lapocskákból aranykapcsocskákkal testté horgolt |
| szivárványos embertest-doboz, mint páncélruha, arc, páncélsisak |
|
s a fül-tokok gyöngyből csigaházak, |
|
s a szemhéj kristálykéregből éjre csukott téli égbolt. |
|
| Mint Rotterdamban a fehér koldus álltam fagy-csillagból szőtt palástban: |
| csengés-tömeg csengő-tömeg csúcs, élő süvegcukor-felhőcske, |
|
posztós drótrács-szerkezet süvegén |
|
csengő-koszorúk hangtoboz-köre |
|
s drót-harangláb csúcs-üvegén |
| is sárga bronzcsengőcsokor-három, mint harangvirág zöld növényszáron, |
| hátán vörös cintányér-kettős láb-pedállal rántott drótszálon, |
|
mellén harmonika, nyakra-csatolt szíjon: |
|
s valcer, csilingelés-süveg az egyszemélyes vásáron! |
|
| Én is, mint a rotterdami csengős: életet koldultam a tél-éjtől! |
| Varázs-süvegem csengő-gyűrűk jégkúp-emelet-koszorúja, |
|
s csengett, csilingelt a jégcsap, jég-láng, |
|
s rázkódtam jég-küldetéstől, |
|
s létem: jég-rácsokból szénaboglya, |
|
s vittek hazamenni hozzánk! |
| S úgy olvadtam el anyám ölében, mint keresztény nyelvén kerek ostya. |
| Varázs-sipkám varázs-csengői könnyé gyűltek anya-kötényben, |
|
s gríz-köd petróleumlámpafényben |
|
izzó sparhelt-gyűrűn ültem gőzölögve, száradozva. |
|
| Áll a roncs-kagyló rühszoknya-söprűn a kamasztest-legény emberi sors, |
| a katonaszökevény-fiú, a gyűlöletből-fölszabadúlt |
|
favágó-fejszére támaszkodva. |
|
amit a fagy arany-bokorrá gyújt, |
|
s csipkéje foszlik ropogva. |
| S feje fölé emeli a fejszét, suhintva a ló farába vágja, |
| s csapkod, vág, ver, nem öl, csak suhint, hisz nem ölheti a halottat |
|
s a fölhasadt lóbőr alatt lila hold-fagy |
|
s röpűlnek a hús-szilánkok, mint timsó lila szilánkja. |
|
| Mint mikor favágó volt gyerekként, s öreg tölgyfa tövét szilánkozta, |
| sárga ékháromszög karéjban havas üresség-holdat vágott |
|
napszámban az uraság-erdőben, |
|
s az ég, mint nagy fehér rosta |
|
hórácsból hó-billegést szitázott |
| S kis parazsa volt a tűzrakásnak, sercegő, bizsergő aranybucka: |
| vakondtúrás pezsgő aranyból, szénacsomó tűzlohadásból, |
|
bozsgó hangyakupac izzás-rohadásból |
|
s hiány-rácsban lent a falu, rejti grafit-szálka puszta. |
|
| A lócombot véstem le a lóról, a ló-félsegget a ló-egészről! |
| A forgócsont, mint fehér szikla fenékig-fagyott vérfolyóból |
|
márványbütyök-golyóként bomlott ki |
|
kálcit-fogsor hólyag-mélyből: |
|
fehér gomba-oszlop bányasóból, |
| A sárga zsírfodros, zsírszivacsos lila lóhús aranyindás kristály. |
| Vad fejszeütés forgácsozza, egyenletes éhség-düh szabályú. |
|
Sárga pata-talpban mély omega-vályú |
|
a deres patkóhely-árok, s a ló-pillantás fagyott háj. |
|
| Az egyetlen vágy: a megmaradni, a haldoklás-fátyol részeg éhség, |
| az agónia-angyalsúlyú könnyű köd-hamar szomjúság-est, |
|
amikor ős-angyal ül a mellen, |
|
semmi-súlya súly-összesség |
|
világegyetem-anyag együttes, |
|
s pikkelyes a szárnyas szellem, |
| mint hal, kígyó, kajmán, gyík, varánusz, léte súlya világmindenség-súly, |
| szárnya toll-kupola a fényen, vak lihegés szárny-barlangjában |
|
s a fény repedése, mint dörgés villámban: |
|
halál-küzdés gyűlölt velem a halálon innen és túl. |
|
| Könnyű voltam, mint egy bárányfelhő, bárányfelhő szűk kamaszruhában, |
| lábam szelvényes sáska-potroh, térdig tekercselve vászonnal |
|
s faltól falig támolyogtam éhes |
|
könnyűséggel a tél-vázban |
|
hegyes, keskeny hártyaszobor-sorssal: |
|
üres sáskabőr, drótléces. |
| Szemem, mint a sáska-szem arcomban: halikrákból dülledt görbe pajzsok, |
| nedveimben homály-hódolat az atom-hunyorgás tér-fénye |
|
s száraz éhség-por a kéreg-szobor éje. |
|
A háborúcsönd-szegénység: sújt a hullamészárlás-ok. |
|
| Ó, a gyomorban a görbe kardok! A belekben a pörgettyű-fúrók: |
| gomba-fejű szöglet-darálók, rugó-tölcsért gyűrűzve ásó |
|
hal-alakú csavarmenet-kések! |
|
Szar-hiány forgács-szalagok, |
|
ürességből szilánktömb kristály-só, |
|
sajgás-pikkely gyík-lesések. |
| Levegő-sün vastagbél-fodorban, forgó zománc-kaszák a mellkasban, |
| nagy ács-szögek szanaszét-kazla, mint jégeső után rét-boglya, |
|
s a szív-üregekben kristály-polip fűzfa, |
|
s óriás gerenda toll-szög ütve a tarkó-likacsban. |
|
| S hátamtól a térdig cikkanó vas-kanyar ívű nagy fejsze-forgással |
| vagdostam a megfagyott lovat, mint József Attila a tőkét! |
|
S röpültek a hús-timsó szilánkok |
|
s hulltak bogár-csattanással. |
|
Dolgoztam, mint egy könnyű erőgép, |
|
s a hús-forgácsok fagy-lángok. |
| Csattogtam, mint egy boldog szövőgép, a levegőt szőtte gép-buzgalmam. |
| A suhintás ezüst ágai kék és fehér fonalat szőttek, |
|
tömött szitarácsú szűz kelmét böfögtek. |
|
A tőkéből magunk részét vágta jogos forradalmam. |
|
| Magunk jogos részét a halálból, a fölhalmozott vagyon-erőből! |
| Falu-széli proletár-kamasz: sürögtem vad vagyon-osztásban. |
|
A megfagyott lovat éhség-fejszém |
|
nyeste: követ vágott kőből, |
|
mint csákánnyal követ kőbányában |
|
s kőszilánkkal kagylós a fém. |
| Addig vágtam, ütöttem, csapkodtam: míg a lócomb leszakadt a lóról, |
| mint pettyes szöcske-comb szöcskéről, s helyén űr-kehely szilánk-üveg |
|
hipermangánkristály-jégverem tűz-üreg, |
|
s lágy részek fagy-tekervénye kékül a fagyott savóból. |
|
| S timsó-fodron zöld döglégy, burjánzó ajak-herpesz az ürítő-nulla, |
| s a kék farokszőr a szeméten: drót-ecset üstökös űr-hóban. |
|
S a lópatás, lólábas fagy-lócomb |
|
vállamon, mint Jézus-hulla, |
|
én Isten-halállal tántorogtam, |
|
megváltó-súlya halál-domb. |
| S mentem hazafelé az élettel, vállamon fejsze nő dér-lóhúsba. |
| Talán Sátán nőtt a hátamra, patás lába hóba húz vályút. |
|
Ó, milyen rövid volt, milyen hosszú az út |
|
a tél-fölszabadulásból a tél-szocializmusba! |
|
|