|
Ahol a homály sző homályból homályt, s a homály homálya |
| sötét derengés-súlyát repedésekké nem osztja |
|
s nem tolúl be a repedéseken magát arany-szelvényekkel gyűrve |
|
világosabb héjmezők fény-kérge arany csápbajusszal, foszfor-ággal, |
|
mint ízelt bogár, százlábú toll, |
|
páncélkéreg gyűrű-abroncsból, |
|
fénydongákból vaskesztyű-ujjakkal, hajlott szelvény-potroh nyikorgással, |
|
zöld luciferin-tűz virradással, láng-ingét a réseken betűrve, |
| tűit, lemezeit, tüskéit átszűrve, átfosztva |
|
az egynemüség homály-sejtjein, mint zöld bab-drót virága. |
|
|
Ahol a homály, mint kő-belső: száraz lap-tömb rétegekben, |
| több-millió megatonna folyékony csönd magányból, |
|
rideg, komor titán-egyszerűség, ondó-nyálból rengés-hiány szikla, |
|
mint sziklahegy nehéz belsejében a némaság kő-deszkákból rétes, |
|
mint könnycsepp nikkel-csillagokból, |
|
űr-boltívek űrtér-fagyokból, |
|
kristálytömb ül kristálytömbben, sűllyedt híg öreggel bomlik öregéhez, |
|
moccanatlanúl tenyészik, mégis önmagából önmagát kinyitja, |
| önmagát nemzi, önmagát megszüli önmagából |
|
a hermafrodita ősanyag, Isten ondója nem-Isten. |
|
|
Ahol négymilliárd éves sár alúl, négymilliárd éves |
| puha ázott föld-pép, takonyszerű kocsonyás iszap, |
|
híg és mégis kötött ázalék-föld, bolyhos pamut-massza a szilárdon, |
|
mint végtelen eleven hideg seb, a Föld-Asszony hüvely-párta fészke, |
|
cimpa, lebeny szivacs-mézgája, |
|
fodrok, szirmok szülő-rózsája |
|
s ég tizenegyezer méter magas könnynél sósabb anyag szenvedése, |
|
könnynél nehezebb anyag fölötte, ráhomorúl a lágy alabástrom, |
| s ami fölűl ég-azonos kék-dörgés háborgás-lap: |
|
lejjebb zöld, majd egyre inkább ónnal lilúl a feketéhez. |
|
|
S alúlról fölfelé fekete, ólomszínű, vas-szín, ezüst, |
| higanyszínű, hipermangán-lila, fű-zöld, smaragd-zöld, |
|
s kék zafír arany-rögökbe gyűrve, s fehér lobbanás-lomb üveg-foncsor, |
|
kék szitákból szűrt ezüst pehelytoll, csorba csengő gálickő-serlegek |
|
halmozott nehéz hánytorgása, |
|
a fordított égbolt parázs-mása, |
|
s föntről lefelé kék zománc-tábla, aztán bíbor, jáspis-hús kötegek |
|
tág pala-mezőkben egymás-alatt, majd sík víztér ezüst-papírosból, |
| a hideg és a meleg elválasztó lapjára nőtt |
|
s a mélybe üllepedő sötét: korom-szivacs, láng-salak füst. |
|
|
Mint hanyattfekvő hullában a vér a test-lent részeibe |
| a sötét leszivárgott az óceán-test aljába. |
|
Lila tömbökben a szerves bomlás, a fekete sűllyedés iránya |
|
s fönt szivárvány-hidak a holttestben, szivárványból porcelán, köd, viasz, |
|
s bent, a test-sötét sáfrány, barka, |
|
a nyitott száj arany-folt tarka, |
|
aranypettyes, mint a fürkészdarázs, mint arannyal-foltozott darázs-arc, |
|
bíbor az embercsont rakománya, a tüdő, mint korall-szivacs-bánya, |
| s lent négymilliárd éves sár, virraszt vas-kocsonyája, |
|
akár a kopasz öregség, mint kinek már nincs mit hinnie. |
|
|
Mint roppant feketeszén-mezők és azon barnaszén-sávok |
| s azon kő-mezők, azon gyémánt-mezők, gyanta-rácsok |
|
gyásszal, hamu-tartománnyal, tűzzel, méz-iszappal réteges a víz-test, |
|
fölfelé a sötét vékonyabb már, lefelé a sötét vastag kőszén. |
|
S a négymilliárd éves sár vak |
|
virága piros virág-állat! |
|
Mered, mereng, mint piros tulipán, az állat-virág a mocsár őszén, |
|
fénytelen, mint gyász neutron-csillag, s ámúlta Piccard az élet-győztest, |
| hisz gömbje fény-fűrészével a Mariana-árok |
|
négymilliárd-éves gránit-éjébe arany-kúpot vágott. |
|
|
Mereng a bársonyhús mocsár-sivatagtér parázs-serlege, |
| függőleges piros mirigyparázs-feje kék száron, |
|
állatvirág-törzse kék szivacsláz, fodros szivacs-üst állat-szirmai |
|
cirmos, puha parázsmirigy-tollak, kis ember-tüdők a kehely-ajkak, |
|
szárán nincs zöld levél, zöld pihe, |
|
bozsgó enyvszál-kéve korsó-szive, |
|
mint egy piros sötét mirigylámpa, amit csönd-foglalatba csavartak, |
|
mint piros posztó-virág tüdőből, nárcisz: világ-alkonyból szabva ki: |
| lüktet, ég, liheg a négymilliárd-éves mocsáron, |
|
s nincs ki fölgyújtsa, eloltsa, s azt se érti mért kell ennie. |
|
|
Bizsereg az enyv-korsó kelyhében, az enyv-hajszál gömb-hárfa, |
| mint kis szűzlány-pina mirigy-vöröse éjbe tárúl, |
|
kopasz, kopár szivacs-parazsának cikkelyei, mint lélegző csésze |
|
oldal-ívei tüdő-anyagól, kifelé-görbűlt tapló-forgácsok. |
|
Lámpa, ami ég mégis alszik, |
|
alszik, mégis vörösen haragszik, |
|
nincs értelme, szégyen-látomása, csak bíbora, az is mint az átok, |
|
ő a titok Isten-vallomása, az éjszaka vércsepp-küldetése, |
| aki a homálynak önmagával virágot árúl, |
|
s nem adja el magát az éjnek vak vörösét fénnyé ártva. |
|
|
Arany-pénzzé, fény-aggyá, ami, mint nagy kupac arany-ikra! |
| Fekete víz-papírosba csomagolt tűzliliom, |
|
ott a négymilliárd-éves enyves kék vas-szőr szőnyegen iszap-kürthab |
|
tenyészik láthatatlanúl, dermed a szívverés-csönd piros türelem, |
|
mint aki létét rejti éjbe |
|
s vérbuggyanás-páfránylomb lénye |
|
a harmat-feketén sötét csipke, bolyhos éj-koromban árny-szerelem, |
|
nagy nikkel-hold-ollóval kivágott fekete itatóspapír-csillag. |
| Éj-testén fekete vizet szűr át, mint kék szivacson, |
|
ő a várakozás a sötétben tüdő-ernyővé nyitva. |
|
|
Ő a nem-látható piros rejtelem a vak mennyiségben, |
| ő a foszlás-hab vér-pillanata, vak mirigy-virága, |
|
piros márványselyem-selyemmárvány könnyű rózsaszál a sárba dugva, |
|
öntudatlan éhség-liliom, nyál-állatvirág napernyő-alakban, |
|
ő a rejtőzés piros értelme, |
|
virág-lényből piros állatkelme. |
|
S fölötte tizenegyezer-méter magas víz-súly, anyag az anyagban, |
|
szétterűlve, mállva, hullva, sűllyedt hideggel űr-éjjé domborúlva, |
| ő az ős-súlytól el-nem-nyomott lét láz-pusztasága |
|
állat-tulipán, vörös parafa-állatvilág víz-éjben. |
|
|
Virág-testű állat-rubintpillér a titán-súly testtömeg |
| anyag-terhét vér-virág fejeden, kő-szár törzseden |
|
tartó könnyű győztes ellenerő, tömegvonzás ellen-akarata |
|
rózsa-győzelem, szegfű-győzelem, győzelem-tulipán, győztes sors-hab, |
|
karcsú könnyű állat: virág-lényű, |
|
piros virág: sötétség-reményű, |
|
erőd nagyobb, mint a 70 tonnás sárkánygyík ha az időre roskad, |
|
nagyobb, mint az Isten űr-kisujja, azon függ a lét hab-bevonata: |
| a csillagtársulás egymilliárd fényév gyötrelem |
|
hosszúság s 150 millió fényév széles fényhabból heg. |
|
|
Vakon virágzol az irgalmatlan-nyomású gyanta-mélyben, |
| mézga-sötét alatti tinta-sötét vak magánya, |
|
piros vagy, mégis fekete virág, bíbortest állati láng-fekete, |
|
reményed csak óceán-pusztaság, amiben bimbós talp-gyökereid, |
|
hozzád halál-vetkőzés se hull le: |
|
lények rostja, váza, páncél-inge, |
|
semmi volt hamuja, szőre, héja, héjbuborékos sisakja, amit |
|
piros tölcsér-fejedbe szophatnál, ami téged halállal etetne! |
| Csak a víz fölötted, mint eláradt vak kőszén-bánya, |
|
s feketén ragyog szénfal, szénrög, szén-üreg víz-feketében. |
|
|
Fölötted tizenegyezer-méter homály súlya, sors-tömbje, |
| rajtad tizenegyezer méter homály víz-nyomása. |
|
S úgy feszűlsz virág-függőlegesen, vékony kővonal merőlegesen, |
|
s a kővonal-tetőn vízszintesen küllős kő-kerék pikkely-ragasztva. |
|
Fejeden hordod az óceánt, |
|
testedben ázod az óceánt! |
|
S nem tudod, hogy a víz-gyémánt fölött őszre tél tolúl, s bomlik tavaszra, |
|
s virágra nyár ég, nehéz arany-bőr és a nyár az ősszel viselősen. |
| Hogy nehéz szabadság jön mindíg nehéz elnyomásra, |
|
hogy mit suhog, sustorog az űr valamennyi izzó gömbje. |
|
|
S fölötted, fönt, hol arany-apály homály-súlyban hártya-horda: |
| mint fehér árnyék roppant test lobban gyűrten omolva: |
|
az üveg-óriás kalamájó, a tíz-karú lábas-fejű állat, |
|
az 50 tonna tömegű közöny, az üvegcsokor-üvegszív bánat, |
|
aki, mint gigászi hajtetű, |
|
titán só-korbács, só-ihletű |
|
élő só-szív puha só-csokorral, s tejútfürt-fonatok az arc-lábak |
|
s puhán mégis úgy habzik a vízben, mint lábosban a kifutó tejhab, |
| s nem hömpölyög rád gomolyogva a víz kristály-tolla, |
|
az ötven-tonnás üveg-tollpehely, hogy virágod szagolja. |
|
|
S ha mint barna pont, türkiz petty, piciny arany-folt a szemtestben, |
| szivárványhártya irizáló szövetébe szőve, |
|
a gyöngyház-lemezke, gyöngyház-tűcske domborúság korong-koszorúba: |
|
szörny-halak, kő-halak, lámpás-halak virág-léted felé lemerülnek |
|
nem látod foszforfény-csókjukat, |
|
a gyufaláng-lobbanás halat, |
|
ha kőkürt-szájukban máglyatűzzel vizet csókolva feléd repülnek, |
|
s mint a láng az égő gyufaszálat taréj-cibálással odébb húzza, |
| hajlott arany-hát kéreggel löki oldalt s előre: |
|
arany-gyűrés szilánkjait a láng-halnak zord ős-selyemben. |
|
|
Ha itt-ott körötted, lent, fölötted, oldalt messzire tágan |
| s a még-messzibb fekete márvány-mély üres-tömörében |
|
foszfor-bánat, láng-rothadás, tűz-perc, fényből aranypatkó, kék parázs-rög, |
|
mint sárga magnézium-lobbanás állványos fényképezőgép füstje, |
|
vörös izzás-pont, piros fény-toll, |
|
arany-fosztás seb-állapotból, |
|
himbálódzva sűllyedező lila tűz-koszorú fénypettyből szőtt teste, |
|
arany-fogsor tűzből kovácsolva, fény-vonalak, háromszögek, körök, |
| tűz-dobozok és ezüst-kalickák lengnek fehéren, |
|
állnak, úsznak, foszlanak a vízmolekula-társulásban. |
|
|
Ragyogásból karcsú üveghintók suhanva ellobognak, |
| zöld kristály-oltáriszentségtartók parázs-ostyával, |
|
szőrös hosszú aranyecset-húzás meteorit-hullás arany-ívvel |
|
kenik fényüket a sötét súlyba, bepettyezik a feketét lánggal, |
|
fénykóccal, mint a gyerek sárga |
|
filctollal a falat kúszálja |
|
fényszitahálóból aranykesztyű, ezüst-sisak két aranytoll-csáppal, |
|
tűz-rombuszból kék aranykoporsó, Rumcájsz-mellkas világító-szivvel: |
| leng, reng, dűlled, egymást metszi zöld sugárvonalával, |
|
fölszáll, lesűllyed, hunyorog, rajzik, mint aranycsík-darazsak. |
|
|
Nem látja, hisz vak virág, egyhelyben ácsorgó mennyiség-vak, |
| s az ős-csönd csak néha gyújt hal-gyertyát, hús-fényt, szörny-lángot, |
|
föllobbanó kő-tű gyufaszálat, aranybajszú baktérium-lámpát, |
|
petróleumlámpát pikkely-ágon, cigarettát hólyagüveg-kürtön |
|
s ha a víz villanyát eloltja: |
|
árny-levél az alvadás foltja, |
|
s ha csillagra gyújt az óceán-éj: kő-tobozok lógnak csillag-fürtön, |
|
s a víz, mint a fátyolvillám lobban, felhőgomoly lök ki arany-hártyát: |
| bogár fölnyílt kitin-háta szárny-elektromosságot |
|
s megint csak fénytelenség, mint kékre festett háborús ablak. |
|
|
S nem látja a víz-szikla könny-ága, az élő fosszilia, |
| a mélységbe sajtolt szivacs-csillag, posztó-kőszivacs: |
|
ha egy szörny-toll arany-vonalat húz, tűz-páfrány bokor nő ki az éjből, |
|
ha egy láng-csöpp billegve lesűllyed, mint őszi vér-levéltest a fáról, |
|
s kis lángpikkely sárkánygyík mászik |
|
a mocsáron, fény-nyál virágzik, |
|
vagy ha fönt, a derengőbb titokban mint égitest zuhan a hiányból: |
|
s tömeg-hempergése nem is csobban, s csak a faháncs villan tömegéből: |
| a bálna, mint redős alvadt vércsöpp nyúlt csurgás-habarcs, |
|
s száj-szűrője fehér szitafüggöny, zsírban fátyol-trombita. |
|
|
S harminc-méteres polip csorog, mint vér hajas koponyából, |
| óriás-gyöngyökből fűzött palást, kehely-fordított: |
|
viasz-ágakból font könnyű serleg, mítosz-hajszőrből Isten-paróka, |
|
s ki-be nyílik, mint egy óriás kéz, gyémánt-csipkefodra liheg, lüktet, |
|
két szeme szűk selyem-sóbánya, |
|
szörcsög hártyacső-szívpipája, |
|
a víz zsibbadt óriás hát-púpja, pisáló nő: segge éjbe dülled, |
|
keskeny malac-szemű ős-hústojás, karcsápjai: gyémánt-sátor rózsa, |
| mint köpésnyál csillogva folyik, olvad mint jégcsapok, |
|
s föllövődik, mint tulipán, horgony-kévét kötve magából. |
|
|
S nem látja az ősmocsár virága, a tűz-tulipán állat |
| ha fölötte víz-magasban, mint a sarlós téli hold |
|
rája-száj görbe fehér vigyora, mint aranypajzs-potrohvégű póksegg |
|
görbe aranygyűrés-lécvonala, két negatív aranykráter-szeme, |
|
s a rája barna sátorponyva |
|
vízben szétfeszűlve lobogva, |
|
mint nagy ember-arcú papírsárkány, lobogása folyékony üteme |
|
boldog cirkusz-sátornál szilárdabb, hold-viszonya űrnél vízszintesebb, |
| világít has-szeme, has-szája, mint a barna égbolt |
|
fölszakadt bársony-lapályán átnövő űr-sarlós fény-bánat. |
|
|
Aztán lágy hullám-lepénnyel lobogva, mint vízszintes zászló, |
| véres folyamba dobott forradalom-zászló lágyan |
|
szétterűlve, fodrozódva, csúszva, hullámredő vászonlappal gyűrten, |
|
mint alvadtvér-lángos lassan fölszáll, a szabadság-vizihulla-este, |
|
füléig-festett-szájú bohóc, |
|
füléig-festett szemű bohóc, |
|
bohóc-arcú moha-lap hasával, mint gigászi halálfejes lepke, |
|
lepke-zsindelyében arany-gyűrűk, pávaszemek púder-szőrbe szűrten, |
| s ellobog a négymilliárd-éves lét-tartományban, |
|
mint a túlvilágba málló Isten-arc, itt embernek látszó. |
|
|
Mint árnyéktalan földkéreg-lemez, sűrű sík felhő húsból |
| a bohóc-arcú lapos villanás, az arc-hasú rongy, |
|
a rombusz-alakú kékbársony-domb, elektromos korong, csonttű-farkú |
|
a villany-ütés állat-lobogó, Krisztus-arcú Veronika-kendő: |
|
fölmállik a fénybe az éjből, |
|
sárga hasán Jézus-arc vérből. |
|
Léte helyén: állatok üvegből, mint ős-üveghegyben üvegerdő, |
|
üveg-címerek és üveg-pajzsok, sok üvegszív, üvegcsokor-arcú: |
| mint jéghegyek: tintahal, szépia, mint üveges gond, |
|
s lent a sáron üveglegyező-rák, szelvényes cső papírból. |
|
|
Mintha lassú szél fújná, lökdösné, túrná celofán-nagyujjal: |
| bukdácsol, billeg, sodródik az üvegrák a sáron, |
|
mint üveghártyából fújt fenyőág, üvegcső-bordaléces üvegtoll, |
|
üvegszelvényekből ízelt tőr-tok páncélhéjból meredő rügyekkel, |
|
bajszos, ollós, gyűrt celofán-kard |
|
amit a szél horgonnyá csavart, |
|
zsírpapír-gyűrűkből összerakott kihúzható papírpohár-testtel, |
|
a szelvényes üvegpapír-horgon pálma-legyező üveg-lapokból, |
| s mint üvegpohárban két üvegszem: húsüveg-száron |
|
két vörös kukoricacső, papír-horogra szúrt üveg-hal. |
|
|
Mintha finom, száraz, hártyás, kürtté-csavart platánlevelet |
| taszigál a szél sziszegve, hold-ajkú üvegkígyó, |
|
s a növényi selyempapír-zacskó zörögve, csörögve odébb-lódul, |
|
s erezete, hártya-berakása harmonikás feszüléssel ráncos: |
|
kaparász a rák a magányon, |
|
a négymilliárd-éves sáron, |
|
hullám-szelvényekkel üveg-görbén megy a lapos gyűrűtoll-magányos, |
|
mint a celofán-olló vizet vagdos, szelvény tokja üvegpapír-kisujj, |
|
matat, kapirgál, mint csibe, százlábú kéreg-súlyzó |
| s nem tudja, hogy mit lehet és azt sem tudja, hogy mit nem lehet. |
|
|
Aztán semmi, itt-ott fénypetty, sárga, lila, kék tűz-gyökérzet, |
| reped, mint a gyökér-villám az árnytalan sötétben, |
|
tűz-patkó feketére szögezve, fényből dörrenéstelen gyökér-csönd, |
|
kristálykúpok fehér dermedésből, mint izzó templombelső-fénysüveg |
|
s elszárad, fogy, kialszik, hamvad, |
|
árnnyá csöppen, pelyhe véralvadt, |
|
s mint a szikár száraz éjszakában létét-vesztő ősidő-fénytömeg |
|
ha torlódó gőz-púpokkal csúszva felhő húz rá lázkúp-habból függönyt: |
| csak a sötét virradása dolog-híg sűrűségben, |
|
s nincs más, mint az éj, s az éj mint levágott ló, teste kivérzett. |
|
|
Csak az a kis piros virágállat, az az emlék-hiány test, |
| kőszivacs-szárú vértapló-csillag, nyálzó kő-csésze, |
|
selyemhús-virágzás parafából, Föld-előkorból húsbársony-nárcisz, |
|
tölcsér-csillag alvadtvér-palából, piros tulipán állat-szitából, |
|
egylábú vagina: éj-nyálzó, |
|
pikkelyes kocsonya-pénz zászló, |
|
márvány-virág puha páfrány-csontból, enyv-kürt vörös tüdő-duzzadásból, |
|
szétterülő nyálkahártya-szoknya, mirigydagadt fátyolhús virág-víz. |
| Mint vérrel-bemohásodott mű-szívbillentyű pénze: |
|
a műanyag-szitarácsüst-ostya, a szívbe-épített test. |
|
|
S a szív: az óceán, a négymilliárd-éves Isten-könnycsepp |
| s ez az állat-virág mohos vörös szívbillentyűje! |
|
Nem Isten-egyidős nyálkő-szirma, vérbársonyszőr szivattyú-födele, |
|
lágyan lüktetve pillázó csipke-ásványtányér billentyű-sapkája, |
|
Isten-utáni, mint a világ |
|
gyűjteménye szőtt szomorúság. |
|
Mint egy nyílt seb virít nyállal, habbal, virúl, mint a sebek éjszakája, |
|
önmagával gyászol a sötétben, önmagával ő a seb Istene, |
| pórusaiban a víz-éj milliárd kristály-tűje! |
|
S nem tudja hogy van, s mi volna az Istennél Isten-idősebb? |
|
|
Ő a tudat-hiány hiány, ő a megvalósúlt káprázat, |
| ő az üresség-test szivacs-csillag, parázs-enyvpina, |
|
ő a magány szűrő-szerkezete, a mocsárföld liliomigéje, |
|
ő a bánat-nélküli szűz bánat, ő a törhetetlenség-vérbársony, |
|
az egyszerűség tudománya, |
|
a bonyolúltság bizománya, |
|
mint nagy vércsöpp ahogyan fölbuggyan, hogy a vízben szőreivel lásson, |
|
s lét-csöndjével tapintsa lét-éjét, tapogassa: mért e súly az éje, |
| s csönd-merengés habjával kell kiszűrve kiszívnia |
|
létével ami megmaradást ez a puha csöndkristály ad. |
|
|
Állat-nárcisz, állat-tulipán, kőhab-szárú felhő-állat, |
| piros iszap-virág kék iszapon, iszapból láng-toll, |
|
pedig mégis fénytelenség-bársony, piros iszap-sárból égő gyertya, |
|
vörös lángod láthatatlan napból, gyertyalángod bekormozott húsnyelv, |
|
hűség iszapból, szivacs lázból, |
|
virágszál könyöradományból |
|
van-e társad itt a kristály-gyászban, tudod e hogy a vízen túl, följebb |
|
nemcsak szivemben győzött hitével a lángoló virágok hatalma, |
| s amit majd megőriz a Föld az ember-állapotból: |
|
az emberiség-utáni virág lesz és fölötte csillag. |
|
|
Sötétség virága sötét virág, piros állat-húsból hab, |
| éjszaka-virág, aki csak akkor vagy látható ha |
|
az óceán-mély meggyújt egy halat, mint gyufaszálat sercegve gyorsan, |
|
a csönd-doboz dörzspapír-csíkjához csiszolva a szálvég-foszforcsöppet |
|
s a gyufafej szikrázva robban, |
|
s csavart lángot szül csipke-foltban |
|
folyékony aranylemez-fölcsorgást, s sziszeg, zsugorodik, törpűl, töpped, |
|
s magát-folyva szén-kocsánnyá sorvad, de amíg ég a virág-fodorban |
| viasz-völgyet, viasz-kúpsort lát aranyfoszlás-bolyha, |
|
s vérpázsit a mirigy-tető, szirom-hónalj árny-szánalmasabb. |
|
|
Ha egy tömpe bajuszos kőlomb-hal, babérlevél-bokor hal, |
| tűs hústányér-levélfa-kaktuszhal, hal-hengerkaktusz, |
|
függőleges szelvény-gömb kaktusz-hal melletted elúszva megvilágít: |
|
világító baktériumokból zeller-csokor halántékpáncélján, |
|
ég vegyi elektromossággal, |
|
baktérium-fésű bajusszal, |
|
nyitott szájüregében fény-fátyol: felhő-kagylóban legyező-villám, |
|
mint páncélkesztyűben égő zászló, baktérium-gyűrűs fém-fugáit |
| nem látod, csak ő lát vas-kesztyűvel, mintha arra húsz |
|
gyémánt-gyűrű lenne húzva, néz az ízelt vascső-ujjakkal. |
|
|
Addig lát, ameddig néz, hisz akkor néz ha lát, a kő: szem-vak! |
| Szeme, mint nagy ezüst-tésztaszűrő, szitarács-tányér, |
|
szivárványos fölfújt feszes léggömb, óriás epehólyag ló-májban, |
|
vizelettől duzzadt nagy húgyhólyag, puha zsírkő-kerék zsirküllőkkel. |
|
Szeme körűl csipkekoszorú: |
|
tűzláncból font pikkely-domború. |
|
S csak akkor lát ha a vegyi égés zöld fényt gyárt a baktérium-tűzzel, |
|
s látja lényed, mint sebből a vérzést, vagy csak szirom-karéjt fény-parázsban, |
| s tovább-úszik vaskos lebegéssel, hisz önmagáért |
|
száll a vegyi lampion, hogy a sorsok megmutatkozzanak. |
|
|
Hogy lássa az ehetőt, nem téged, az ehetőt meglássa, |
| hogy lássa a megehetőt, s parázs-kútjába tömje, |
|
rázuhanjon, mint kék parázs-serleg, lila tűz-kehelyként ráborúljon, |
|
s fölhörpintse, fölszürcsölje, szívja, tű-fogsorral mélyre fűrészelje, |
|
lengve, mint parázs-lélegharang, |
|
zöld parázs-pénz szivarvég-korong, |
|
bolyha szőrét a vízben szétfújva, mintha szivarozó majom lenne, |
|
s úgy eszik, mint az elmebetegség, s nincs vígasza, csak a nyála folyjon. |
| Kő habzsol közönyt, közönyt őröl a közöny közönybe, |
|
s csak éhsége van, nincs győzelem-tudata, hit-árulása. |
|
|
Akárcsak neked: piros tulipán, űr-kék kőszivacs-száron |
| nyíló kis húsposztó-állatvirág, éj-láng víz-éjben, |
|
mocsáron-tenyésző mocsár-csillag, virág-mocsár tüdő-szuszogásból, |
|
akinek fény-érző csíkja sincsen, egy mozaik-ág fény-receptora, |
|
látó-sejtje, látó-páfránya, |
|
nincs egy látás-molekulája, |
|
atomjaid csak vak sűrűségben, molekuláidnak csak alkonya, |
|
vakság vagy a vakságban vakságból, homály vagy a homályban homályból, |
| élet-szomjúságod vak virágzás súly-mennyiségben, |
|
tizenegyezer-méter magas víz-súly alatt hideg sáron. |
|
|
S léted sáros földje, az óceán-árok, mint Isten-lábnyom, |
| ahová ő isten-súllyal lépett: ott az őskéreg |
|
szétrepedt recsegve és dörögve, megnyílt dühöngve, égitest-jajjal, |
|
szülőasszony-sikoltással szétnyílt, égitest-sikollyal szétgyűrődött |
|
s azután könnyek, könnyek, könnyek |
|
zuhogva folytak, dübörögtek, |
|
amíg nehéz sötét folyékonnyal az ős-lépés seb megtelítődött, |
|
mint asszony-méhszáj forró spermával, mint férfi-csók szőke asszonyhajjal! |
| Léted Isten-lábnyom árka piros-sár virág-féreg, |
|
fekete mocsártér-üres, rothadt sár-szőr a tér-magányon. |
|
|
Én itt ülök nagy telemnek mélyén ős-gyémántrög éj alatt, |
| szikrák, pihék, láng-pettyek, tűz-tüskék, vonal-dobozok, |
|
aranytűkből sarlós hal-sündisznók cérnaszita-hálólepedőkön, |
|
pontok, golyók között szitamozgás, aranylécek sziszegő kupacban, |
|
kétlábon fut, leng, ágaskodik |
|
a tejút: habból sárkány-ősgyík, |
|
pikkely-púpok lüktetnek fehéren a fekete üreg-mozzanatban, |
|
fénymoszat-kupolák szelvényesen nyílnak arany-héjszelet-ernyőkön, |
| s az egész fölöttem ráng, vibrál, szúr, selyemmel dohog, |
|
s mégis ásvány és szerkezet, s hússal-remeg, mint a szívfalak. |
|
|
Mintha kőszén-bánya mélyén ülnék, s a szénlapok, széncsúcsok, |
| szénrög-élek, szénlemezek, ráncok, széndeszka-sávok, |
|
a szén-mozaik összetett szemek, a szénsejtből cellás rovar-látás |
|
szemcséin, púpjain, szilárd selymén hideg öreg vízcsöppek szikráznak, |
|
mint ezüstös hátú bogarak, |
|
mint arany-varangyok, lófogak |
|
s a vízcseppek húszezer fénypontból: szitakötőszem-ráccsal morzsáznak, |
|
irizáló légyszemként szikrázik, űrt játszik a szénszilánk-fonatrács, |
| s a lemezes szén-mozaik barlang vize szívárog |
|
fátylasan lakk-élen, táblán sírnak erek, fugák, pórusok. |
|
|
Így éjszakám szén-sátra! Így éjszakám könnye, tele, éje! |
| Így terűl rám az éjszaka roppant mindenség-súllyal. |
|
S kéken világító szitarács-hal ha fölöttem ég, lobban sürögve, |
|
mintha az űr cigarettára gyújt föllobbanó piros gyufaszállal, |
|
piros tollcsokor-forgás tűzből, |
|
kristály-omlás szomorúfűzből: |
|
azt gondolom: ami körülöttem némán sistereg, forr, böfög nyállal, |
|
mint csecsemő tejhabot böfög, fúj szopás után nagy emlőre döntve |
| s én tartom a szűz mindenséget: föltartott kisujjal, |
|
s fölöttem láng-csöppje, tömbje, gigász-szörnye, hús-televénye. |
|
|
Ring fölöttem az űr szenvedélye, hömpölyög, lobog, zizeg |
| smaragd-völggyel, smaragdcsipke-háttal zuhog, dől, suhog, |
|
mint zöld nádas barna buzogánnyal, barna bársonyszőr-gyertyákkal ütve, |
|
s én a nádban, mint a rigó állok, arany-gyertyák rigó-énekemben. |
|
Ráng a zöld suhogás-kalicka, |
|
cső-rácsát szétlegyezve nyitja |
|
s összeomolva címerpajzs-bojttal kúppá kúszik zölddel hegyezetten, |
|
levelei, mint a fém csörögnek, s tállá szédűl a sün-állat tüske, |
| s rigó-szemem zöld hánytorgás parázs-tömbben imbolyog, |
|
mint barna könnyselyem-csillag, őrzi atom-máglya hitemet. |
|
|
Szivemben a csönd virágzik nyüzsgő méh-felhő csillag-ággal, |
| szivem ág-csöndje milliárd csillaggal bozsog, lüktet, |
|
s a csillagok virágméh szív-arca arany-foltból, pigment-szőrből varrva, |
|
mint páncélos lovagsisak-csuklya, dűlled, mint vérfoltos arany-mellvért, |
|
a szív-csöndág méhraj szőr-gyertya, |
|
vonagló vas, páncélbot, hártya |
|
s a potrohot arany-sarlók metszik, aranypettyek a páncélszőr-mellényt, |
|
aranygyűrűk bőrdob-szeletekre, aranyrugó héj-szarvra csavarva. |
| Szivem csönd-ágán az űr-lét sürgő gyermek-tekintet, |
|
habzik szivem gyermek-ága születéssel, halandósággal. |
|
|
Így éjszakám szénből és aranyból! Éjszakám éjszakája! |
| Öröksége gyémánt-súly haragból, szül semmi-fodra, |
|
mint az asszony mikor vérben jajgat, homlokáig-húzott térddel, sír, nyög, |
|
s szőrös hús-sarló test-repedése amiből a gyermek-arc kibuggyan. |
|
Víz-éjed nem reped szét ág-könny, |
|
hogy éj-sorsodnak jövőt szüljön! |
|
Hisz éj-múltad, jövőd éj-jelened! Titok vagy a fekete titokban! |
|
Piros mirigy-láng, tüdőtest-gyertya, mocsár-sivatag virága hús-köd. |
| Apró merev lény-gyászod a gyász-tömb gyász-súlyát fogja. |
|
S ember-szivem a mindenséget fönntartó csönd piros ága. |
|
|
Akárcsak te puha tüdő-virág, piros tulipán nyál-test, |
| sűrű nyálhabból szőtt kemény korsó, vas-szövet rózsa, |
|
lágy tüdőlebenyből tölcsérgomba, lemez-esernyőgomba virágból, |
|
fölűl a púp bársonymoha-pázsit, lemezcsillag-kerék alúl húsból: |
|
függőleges húslemez-lapok |
|
rózsakereke, mint cérnagomb: |
|
vasgyűrűre fűzött cérna-küllők örvényforgása, lemez-papírból |
|
szelvény-boltív kör-hónalja ível, kör-satírozás tű-pénz krétából, |
| só-kés kupola, cserebogár lemezcsáp-zászlója. |
|
Bőrös parafagomb-szivacsfejed talp-nyakadra vízszintes. |
|
|
Ó, te egyszerű-bonyolúlt, te bonyolúlt-egyszerű kis magas a mélységben! |
| Mint egylábon álló öreg gólya: vén sorssal merengsz, |
|
mint gólya zöld tőzeg-láp szigeten, bámészkodva víz-cserép lapályon, |
|
ami zölddel szőrös, kék mohával, békalencsével zöld gyűrés-gyíkbőr, |
|
ott kelepel szűk gyerekkorral: |
|
időt mutatva piros orral, |
|
nagy csőre piros óramutató, a boldogság arany-számjegyekből |
|
s a nyár óralapja arany-hőpénz, s piros óramutató a nyáron. |
| Mint Petőfi Arany Jánosnak: álmomban megjelensz |
|
te tizenegyezer méter halál alján élő reményem! |
|
|
Nincs irgalma virág-magányodnak csönd-szál állat-irgalom, |
| piros csönd-ostya lepke-könyv vékony kőpamut-nyélen, |
|
te óceán-gyémánt Isten-súlyát lényeden tartó feszűltség szív-csöpp, |
|
lángtalan láng a fekete lázban, piros láz-kút viasz-virrasztásban! |
|
Az én irgalmam piros hajnal, |
|
szivemre folyik szőke hajjal! |
|
A mindenség kéri: magyarázzam, örvényében, mint madár zöld nádban: |
|
csövek, levelek rács-felhőjében élek, csillagsuhogás-nádas lök. |
| Én tudlak, te nem tudsz engem: óceán-talp enyvében |
|
virágzó Isten-erős kis állat. Önmagad-forradalom. |
|
|