A töprengés fénytest fája*

Összetorlódó óriás szigetlemezek között, amik sárga sugársúlymezőkből, kék pára-jéghegyekből, kék rézgálic-sziklák
gyűrt és hagymalevélként egymásra-hajtogatott gőzkéreg-szüneteiből, a csönd emberhiány vulkánkúpján, a piros
galamb-szemű lila-szivacs salakcsücsörítésen, aranylemezekből hajtogatott néma gyötrelem-púpon, amely a bal
horizonttól a jobb horizontig ér, világrost ezüstszövetből púpozott dombon, mely mint óriás rügy, befelé görbített
zöld héjlemezek egymásra-hajlított selyempúpja, rügyanyag fedőpapír-élekkel, zöld vályuvonal rügysziget-
fényekkel mozaikosan elválasztott többszögű domborúság-terek zöldhasáb szívcsomója, térmezők, szigetmezők sűrű
rügyszövedék selyembütyke, az elmúlás cakkos és legyezős borostyán-kagylóit, amelyek, mint repedezett salátabokor
földszigetek, a lehetetlenség méz-cellás lépviasz-kastélyait arannyal szivacsosra roncsolt árny-sziszegéssel belepve,
hígezüst foszlás-hajókkal és virágpor-oszlopcikkelyekkel belopva, ragyogás-szálka halcsontvázakkal függőlegesen
befolyva: áll, mint az ítélet griffláb-tartománya: a töprengés fénytest fája. Sugárhabarcs törzse mohából, higanyból,
széles, mint a mindenség-pillantás, izzik, mint a mindenség méhkürtje, sugárgyűrű törzse fényszivacs-haszonból, vastag
fölszökellés vérpenész-toronyból, arany-mocsárlázból kérges fénysúly-oszlop, sugárpikkely-kérge hasadt, ráncos, rácsos,
mint ősteknőc pajzsa páncélmozaik berakásos, kő-kazettái csontrács-domborúban, mint a rettegés a háborúban,
törzs-ágai, mint a nem-lét csokra az űr-tolongásban kúszán szétbolyongva, ág-gallyai Istennél-nem-hosszabb
habos, fátylas csillagrendszerek láz-szövedék súlyában, fénylő kozmosz-sötéttel igézett lomblevelei közt a
forró fészek nehéz fénykosárrá szőtt csillagszövedék-tenyészet, létanyagsúly fűcsésze égő gázból, lüktető tűznyálból,
lombja, mint a nagypénteki szégyen, lombja, mint az Isten-árulásé, lombja zöldgyík-háta már a túlvilágban,
lombja varánuszgyík taréjkakas háta tűzrendszerek nyugalmát kotorja, lombja Krisztus véres fogsorából kirühellő
susogás, alázat, lombja világgá-szétdagadt, zöld zsongással erjedő szuszogó világ-tüdő, lombja ágán vak
keselyűk ülnek, kopasz nyakuk, mint piros kampósbot, piros mirigy-gyertya csőrös tollsisakkal, vas-kendőben,
mint a Jézus-ágyék, véres gyolcsban mint az a hímvessző, mint az a here-pár véres vászon-tokban, zöld gesztenyeburok,
bevérezve, zöld gesztenyeburok szőr-halacskán, göndör szőrkehely alatt a véres combok, mint zöld gyíkokból font
háló-kürtben, a térdbütyök, a lábszár, a lábfej, a lábujjak fölfújt papírosból, szűk trombiták, göcsörtös gereblyék
fölfújt zacskó itatóspapírból, lombjában, mint a leköpdösött függő Grünewald-gubanc Krisztus-testen a köpésnyál
csillogó púpjai, a párolgó nyálkupacok, kúpok, sárga hurutköpésből, zöld takonyköpésből szikrázó habcsomók:
levelibékák, a levélhas zöld lécpajzs értollán, a levéltő giliszta-kocsányán, a levélhát zöld-kanál segg-púpján,
szemük zöld bőrös kalapos-gombába ágyazott kis aranyóra, a kétoldalt szétálló zöld gombákban aranypenész-gyíkok,
szőlőszemen arany-levéltetvek, brekegésük csillag ugatása, ugatásuk selyemcsillag-hártya, pislogásuk szivemen az éjfél,
szemhéjuk, mint kirágott kenyérhéj, vízlencsés lábkezük vérkapilláris-lázmérő-viaszgallyacskákkal szorítja a seb-bánat
repedést, amiből kihulltam, mint vaksi újszülött kinyújtott nagyujjam, az ágakon szárnyas titok-lények, hat-szárnyúak,
tizenkét-szárnyúak, huszonnyolc-szárnyúak, egy-szárnyúak, egy-szárnyuk a két lapocka közt van, egy-szárnyuk a fűrészhal
sejtelem-gerincen, homály-gyantából, ragyogás-anyagból, tűzből, gyémántból és hódolatból, kék izzásból és sárga parázsból,
szemük nincs, csak homloktalan arcuk, viasz-kéregből, viasz-tollakból, bennük, mint a papucsállatkában: mindenféle
vonal, drót, pamat van, arany cérnarácsörvényből tölcsér, zöld vesécske, piros habból rózsa, vörös tüskepont, ásványos
puha nyálszalag-híd tekeredés-kristály, buborékpontgyűszű síklappá gomolygás, kék korallágon ezüst virágzás, ők
akkorák mint a Brachioszaurusz, testtömegük is háromszáz tonna, bennük három, négy, öt és kilenc gramm súlyú pici
énekes-madarak ugrálnak, a bennük burjánzó viasz-gallyak pálca-emeletén, pálca-rácsán, mint zöld nádszáron, zöld
nádlevélen, ködben, mint híg állatenyv-csobogás amőba-csontvázban, ugrálnak, mint fű között a szöcskék, ugrálnak, mint fű között
zöld sáskák, s zöld háromszög-fejével, azon két gyöngyház-kenyérrel, ahogy ugrik, s mint gyufaláng lobban a zöld
páncél-kardok alól piros érrel hímzett sárga hártyapalástja, aztán magát összehajtogatja, mint a csuklós mérőlapok
léce s zölden ül, mint Szűz Mária zöld rimánkodása, összekulcsolt fölnyújtott kezekkel, bütykökkel, szögekkel,
fűrészekkel, lécekkel az imádkozó sáska, bennük élet és rajtuk is élet, páncél-arcukon, páncél-nyakukon,
páncél-mellényükön, páncél-háttakarójukon, páncél-hólyag farukon szines zománc-madarak ugrálnak, csípik,
csipegetik a nyüveket, lárvákat, pondrókat, tetvet, férget, legyet, bogarat, élősködőt, dongót, darazsat, vérivó
lepkét a páncélfugák, páncélbőr-repedések lágy seb-vályúiból, hús-oduiból, ketyegnek, mint zománc-
másodpercek, mint orrszarvúakon a szelíd madarak, a szelidek a szelideken, s minden csőr-csípésük,
minden csőr-kotrásuk, minden csőr-ütésük másodperc-halálütem, és a töprengés-fa fénytest-törzse ahol a talajba
fúrja súlyát, hisz köbcentiméterenként egymilliárd tonna súly teste tömegnyomása, ahol a világösszeg-súly fönt
egy-tömbje lomb-azonos, lombkorona-méret gyökérlombbá görcsösen szétzúdúl, görcsös, szitás, hálós, lebenyes tapperré,
gyökér-félgömbbé a talaj-mélyben, fő-gyökérré, mellék-gyökerekké, gyökér-ágakká, gyökérgallyakká, hajszálgyökér-
hajhullás-pelyhekké, háromdimenziós hínárszőrré, mint hajszálér-éridegnyalábok a szemgolyótestben, ideghártyában:
lent, mint cseppkőszivacs-cseppkőpókháló-barlang az anyagsötétség, cseppkő-tüdő telve alvadt vérrel. Mint földbe-
temetett csigaház nagy földpénz-kezdetű, s csigásan följebb magasodva hajszál-csöndkúppá elvékonyodó földtekervény-
kürtje. Itt árnyéktalan földbelső-sötétben szétáradó, nedv-éhes izomszövet-görcslobonc-félgömb, a föntinek fordított
lenti iker-vallomása, mint függőleges réztányérú mérleg két serpenyője: a fönti telve fénnyel, a lenti telve földdel,
a lenti telve nehéz sötéttel, a fönti telve zöld pénz-úszás halköteggel, mint rajzó halak lengő zöld lobbanás-felhője,
mely rebbenve iramlik, lobbanva száll, mégis egyhelyben áll, mint a víz pikkelyes levélzet-gondja. S fönt kék gálickő
lemezhasábok, kék gálickő-szikrázatszilánkok, alvadtkék száradt festékcafatok, tintatollak az örvénylő, billegő,
lapos hullámmal lobogó, csipkés galapagosi gyíkhüllő-bambasággal és taréj-szánakozással egymásra ásítva tolongó
lombtömeg levél-üreseiben, levélágaskodás-zöldszünetében, a levélhiány csönd-hónaljakban, levélnincs-üregekben.
S fönt a szilárd fa mégis áthatolható, mint a köd, kezed átcsúszik sűrű szőtt szervesanyagán, ha beleütöd, hisz
fényből a fa, fényből a magánya, fénysúlya is fényből láthatatlan, ez a szilárdság fényállománya, ez a fénybőség a szűk szabályban, ez a
fény-áradás szerkezet-szemérme, tudatába ha kezem bemártom: kezem, mint virágporos méh-arc, kotrógép-szívcsücskű szögecselt bádog-pajzs
s kezem sárga lesz, mint a virágpor, virágporos, mintha fehér liliomba mártom, aranyszínű, mintha kezem a sötétből
kinyújtva a fénybe mártom, a fénytestbe, fénytömb sugáranyagba, s arany-kesztyűben már kezem, a fényanyag
aranykesztyűjében, mint a halott keze, amit bearanyoztak, aranylemez-hártyával vékonyan bevontak. Ez a töprengés
fénytest fája! Nem súlytalan, hiszen fénysúlya van! Töprengés-fa, álom-gálicba mártva, zöld ecset kéket kenve.
Gomolyog, mint vad roppant tintahal, örvénylő, tekergő arc-lábaival, fej-lábaival a vízet gyűrve, gyömöszölve,
a kiköpött tintakék rejtőzés-festék bolyhos áradó pamutszivárgás-kazlaival hömpölyögve az óceán sóspuha üregében.
Ó, töprengés fénytest fája! Mindenséget-benövő szánalom, irgalom, fájdalom, jutalom, világ-hordozó aranytörzsű
zöld felhő, akiben a mélységek és magasságok laknak, zöld felhő bőrszerű szilárd lapos csipkés anyagirányból,
egyhelyben-álló hömpölygés-tudat zöld levélből és kék levélhiányból, lombjaidban guggol, ül, hintázik, csámcsog,
ürít, nemz, szül, szoptat, etet, vizel az emlékezet-előtti tudat-hiány: a pávián, a gorilla, a csimpánz, orángután,
s az óriás sárgafehér szarucsónak-csőrű szines zománc-toboz madár, a tukán, s a párduc a láng pettyezett elnyúlt
arany-árnykalásza, pöttyös aranypamut-elektromosság zöld felhőbe ragadva, mint aranypetty-arcú darázs zöld borostyánkőbe.
S bal-horizonttól jobb-horizontig dagadt zöld lombkupolád árnyroncs-hajótest üregében, a titáni lomb-árny
aranylikacs-feketelikacs szivacstömb lágy, puha, irgalmas, szelíd rezgés-szelvényeiben és reszketés-vízszintesében
minden ember-pokol és ember-éden, minden ember-előtti, emberbeli, ember-korú jaj, álom, gyönyör, fájdalom, szégyen.
Ott a lombárny billegő hamugyűrés-aranygyűrés bizsergő talajsíkján egy elő-ember guggol, mint szőrbozont-kazalból törpe sombokor,
bogarat, hernyót, kukacot, gilisztát rágicsálva s csontpatkóerszény-cápaállkapocs bozótja fehér koronája, s tank, atomrakéta, űrhajó,
űrrepülőgép, tengeralattjáró, hadihajó az aranyszögekkel kivert zöld fű-állományon, s harci vas-öltönyben középkori ló áll vassal-
merengve, mint egy rinocérosz, ízelt, szelvényes négylábú vaskályha, mellvas-szöge, arcpajzs-sisak-homlokszöge, seggkaréj-szöge
aranypapírossal becsavarva, s egy kékszemű katona vértezet-sisakban, vértezet-ruhában, szája a vasrostélyon áttülekvő vörös rózsa,
s az ősember: markában csillagmarkolás az izzó parázs, fekvő hímszarvas, állva ürítő jegesmedve, elheverő fekete bika, botjára
támaszkodó messzenéző pásztor, juhász: birtoklásból és elhagyásból, harapja a fényöreg árnyidőt, mint a mézeskenyeret, kerekes
ágyú, mint ősgyík: csillagpikkely-ruhában Kopernikusz sárga borostyán-sziklában, Herakleitosz, mint egy kupac meztelen piros
selyemredő, Pláton márványt pisálva, árny-sorsot taszigálva, Giordano Bruno máglyafüst-szemgolyókkal, és Spinoza, mint
szálkaszőrös sós hal, Van Eyck vére aranyserlegben, Albert Einstein márványlépcsőn könyökére dűlve elheverve ülve, bronz-fejjel, bronz-ruhában, Newton:
tenyerében égitest-súly alvadó parázsból, s nárciszokat, liliomokat, tulipánokat kaszál mezitláb, lila dolmányban Csokonai Vitéz
Mihály, és Vörösmarty Mihály egy szeráf óceán-háborgás tajtékzászló-üvegszakadékfogsor zöld szemén jajgat és zokog, zománc-csipke léptű
óriás pávakakas, nemzeti zászló, ahogy csizmával tapossák, a szivárványpára ködásvány szívű Mozart: két szeme két aranyhegedű,
óriásteknőc, mint Zeusz ingéről óriási gyöngyházgomb, Dante: csillagokból préselt világ-skatulyában, lótusz-ülésben Buddha meztelenűl
Jézus segglikában, Goethe rásatírozva kék űrpapírra, ahogy mi a címeres pénzt satíroztuk fekete ceruza-talppal fehér papírra,
alúl a pénz, fölűl a papír, Matthias Grünewald négy emberhullából összedrótozott kereszten, drótháló-zsákcsövekben a meztelen
halottak, s a kereszt, mint kereszt-alakú lila légyszem, áthólyagozva az emberalakú drótszita-sejtszobron a látás-sejtek fordított
állatüveg-kúpjai, s kúpos hal-arca van a csönd-daganatnak, s bagoly-arca azoknak akik márványszívből ugatnak, szemük sókerék, aranykerék,
s bogár-szeme van a bársonydög barna ámulatnak, s a bogár szeme, mint asszonyméhben a szedercsíra, kis pontgolyókból gömbszőnyeg,
s belűl is pontok és golyók, mint a kék szeder kis szőrös golyókból a látás-halom, kék sírhalom, páncélos orrszarvú szül, guggolva hátraroggyad
a szelíd bronz-harag, mint egy megrepedt nagyharang, páncélszakadékból buggyadt ki óriás húsláva-picsája, s abból a lila-eres piros méhburok
kibuggyan, mintha óriás szappanbuborékot fújna testéből kifelé a boldog sziklarepedés szenvedés, zöld kígyók sűrű toll-ágaskodása
áttört ezüst fonott-kosárban, mint a zöld búzacsíra húsvét-ecset gyerekkor-ablakban porcelán-tányérban, a zöld búzatoll-gömbecset,
a csöndbe-illesztett két márványtojásos márványfallosz, mint kulcs a zárban, jajgatás, kiáltozás, óbégatás, gajdolás, átkozódás, sikoly,
mint a jeruzsálemi bazárban, a kő-árny fölfele függőkútján: a Szenvedés Útján, a Könnyek Anya-útján, tölcsér-csövű, gyöngyházlemezzel
borított tusájú puska sétál az árny-keskenyedésben, szilánkos szilárd árny-kövéredésben, arc-nélküli szőke kuruc-bajusz az
aranyzihálás kék húrvonalazás hárfasovány levegőben az árnykegyelemre aranyecset-kenéssel kanyarítva, csúzli, ács-szöges nádszár-nyílvessző,
fűzfasíp, bodzapuska, ácsszöges nyírfarúd-lándzsa: a húszcentis szög-késen, mint nagy érett disznósajt a kecskebéka, Kant, Fichte,
Schelling, Schopenhauer, Schlegel, Leibniz, Feuerbach, Hegel: krákog, harákol, köp, sír, taknyot fúj, elefántcsont pipaszopókát harap,
dünnyög, dörmög, nyafog, mint a légy, pöfékel, mint korallbokor vízből-kidülledő sárga csipkefüst-szigetköténye: Marx szakálla, ajak-edénye,
horgonyok, horgok, sarkantyúk, karmok: viaszból, aranyból, irgalomból, szenvedélyből, mint fénybe-kinyúló kezek a sötétből, mosóteknő,
halottas-ágy, halottas-ing, koporsó, kőművesbak-szobaajtó-ravatal, halottaskocsi, halottas-ló, a szegénynek is ezüstös fekete hintó, a kék
csönd-bőrön bugyogva véresen kifakadó fekély, kelés, levert lázadás, szétlőtt fölkelés, arany-kitüntetésekkel teli ruháskosár, Hitler:
szeméből, szájából, füléből, orrlikából hömpölygő emberégetés-füsttel, szemgolyóit összecsukott tenyereiben őrízve a vérző-szemgödrű
Káin, fekete tulipánokból font ágyon pipázva heverve: Sztálin, pupillájában darázs-szemű emberfejekből piramisok, emberkoponya-
piramisok űrmély ragyogása, mint gigászi galaxis-őshalmazok másodpercenkénti 600 kilométeres űr-rohanása, mint óceán-mélyben
hegyesedő piramisok, halálkúp-városok a sugárhalál nehéz tengervíz alatt, egymást-csókolva kilenc pikkelylevélvég-kobrafejjel
a szőrasztalka-arcú Ferenc József, s a faggyú-sírkő arcú Szálasi Ferenc, spanyolgallér, selyemhurok, bárd, pallos, guillotine,
fejsze, fojtó kéz, arzén, cián, villamos-szék, gázkamra, elgázosító teherautó, máglya, halál-injekció, emberszéttépő négy bivaly,
négy ökör, négy vastag ló, villamos körfűrész, szalagfűrész, embertörő-kerék, nyárs, tüzes vastrón, tüzes vaskorona, lófarok, hangyaboly, keresztfa,
vízzel telt márványkád, tőr, nyitott borotva, nyíl és nyílvessző, kivégző-puska, belűl-szöges hordó, kötélhurok, akasztófa a
zöld fű arany-parazsán heverve, a zöld fű vérző aranyércsomói fölé kiáltozva, és vipera, kobra, csörgőkígyó dagadt, pikkelyes
selyemsziszegés-fonadék halál-csokra, s a kőrücsök-szelvénymozaik vicsorgó haláltoll krokodíl, a kétméteres fehér szaruhártyakard-csőrű
krokodíl, a lomha varánuszgyík, a fürge kajmán, s aranyvermekben ember-széttépő oroszlánok, emberéhes folyékony gyűlölet-csíkozások:
tigrisek zöld hunyorgás-körlemez ásványizzás-szemekkel, s az árny aranyágain tollasan gubbasztva púpozódva hatalmas
emberevő sasok, mint réten esőrohadt-barna kúpsor: a szénaboglya, s emberevő világ-ravatal virágzó mindenség-rózsafal vörös vérfüggöny
füstölgő zuhanása, s ásó, kapa, gereblye, eke, gally-borona, vasborona, zöld sáskapotrohú vetőgép, cséplőgép, aratógép, traktor, gőzeke,
teherautó, helikopter, kétfödelű gázszóró repülőgép, revolver, géppuska, golyószóró, aknavető, vizierőmű, atom-erőmű,
halottaskocsi-nagy cserebogár: barna hosszanti pázsitos kitinléces-kitinvályús páncélszárny-hátán himnuszt játszó rezesbanda, Petőfi
Sándor szemfoga kék kristály-filléren a fű között, lándzsa, dárda, pika, dzsida, cárok nyitott aranyszájában megfagyott-hab
vérbuborék-templomok, a keresztről levett Krisztus ágyék-kendője ondónyálasan, húgyosan, fostosan, véresen egy törzsnyaki
arany-kéregbőrt vedlő vastag, bütykös ágon, Rákóczi Ferenc zöld selyemszamáron, jobbkezében csillagos félhold, balkezében
zöld zászló levelibéka-hátbőrből, teremtés-könyvek aranyroncsolással rezgő árnylevegőből, a Biblia, a Talmud, a Tibeti Halottaskönyv, a tibeti
tekercsek, szanszkrit éposz-szöveg, a Majomkirály Regénye, a Védák, a Semmi Költeménye, Aischülos, Sophokles, Empedokles,
az árnyszelet-fényhullámra zárva, mint a tenger óriás pinája: a rája, a lobogva lapos hússziget-hullámlevél, a vízszintesen
viszonyló emberarc-hasú bíborkék zászló, a víz Veronika-kendője vérlenyomat Krisztus-arccal, hatméteres kos: sárga
zsírpát-vesekőből, elefánthím: zöld spenótfodros, zöld saláta-fodros, sóskalevél-fodros, zöld csalánlevélcsipkedés epekőből,
sárga, eres fa-propelleres, gumiszál-motoros, celofán-tollkereszt, hurkapálca-rácsszerkezet repülőgépmodell, piros
zománcvödörben habzó zsíros sárga anyatej, oxigén-maszk, oxigénsátor, oxigén-palack, infuziós-állvány, piros, zöld, lila, kék
papírpénz a levegő aranyrügyeire szórva, mint izzadt spenótfőzelékcsöpp a levelibéka Bartók Béla égnek-tartott mutatóujján,
két szeme két kis domború aranyóra, Schönberg, Prokofjev, Milhaud, Stravinszki, Ravel, de Falla, Sosztakovics, Enescu, Hindemith,
Mahler, Franck, Bruckner, Debussy, Muszorgszki, Janacek, Dvorzsák, Britten, Alban Berg, Webern kiszúrt szemekkel egymás mellett árván ülnek
egy megfagyott szivárványból faragott százevezős gályán, pupillájukba arany-gombostű, ezüst-gombostű, kristályszög szúrva,
nevet egy álló jégoszlopba fagyott meztelen egyiptomi királylány, aki mint fekete alvadtvér-buggyanás kristálykardon lecsurogva,
piros fagomba-parázs: hónaljszőre, ágyékszőre, Chopin aranytollként rászőve a levegőre, törpe egyszarvú aranykéreg-hátán,
mint két fánkból-püffedt bálvány egymásnak háttal ülve Gargantua és Pantagruel, szivacs-aranyfényt zabálnak,
sliccük nyitva, pöcsük kilóg, arany-ívben történelmet pisálnak és húgyoznak, mint a sörtől részegek a papírlap-keskeny Kerub-árnyak,
és a vadfüves, kásás zöld mocsarakban, mint a zöldvörös pacal-ásvány békák rothadozó katonák ragyognak, körmük,
mint a levált hályogos szemlencse, lekapart halpikkely, hajszőrük, mint a hínárba-borzolt lehetetlen üresség, s a fény
varangyos, bíboros, mint a rühesség, s a zöld pálmafán piros majom vakaródzik, segge paradicsomfürtből lila vánkos-pajzs,
terveit halássza, tetveit csipegeti, tetveit szétharapja, s szájában Isten-aranyból műfogsor, eszi, kiköpi, mint csillagait az Isten.
S óriás kopasznyakú keselyű sétál föl s alá, szárnyait lebbentve lomhán, mint az űr jégszőr-tollazatát, s a halotti alkalomra
vár a pettyes hiéna, s a fejbúbtól seggig, farokvégig fehér bundasörényű taréjos sárga sakál, az ügető szőrtaréj-sarlós
római harci sisak, a zöldre-érett bronz-kupak harctalan ragadozás. S a csönd, mint sziszegő sás zölden hullámzó
penge-szigete a töprengés létöreg fénytest fája alatt. Ó, Bennem-gyökér Fa, Bennem-törzs Fa, Bennem-lomb Töprengés-fa!
Ó, Bennem és Belőlem-Tenyésző Fénytest Világtudat Töprengés-fa! Nézem: könnytelen ember-arcom világtörzsedre hajtva,
zöld lomb-ügyed arany-szitája mélyén, árny-rostája alján pezseg, forr, szárad, készűl, vár, mint a szomjúság, az éhség:
a megtörténő sejtelem, a halálgyűlölet-igen, az ember-titok rejtelem, a meghalni-is-türelem, halállal-győzelem élet-merészség.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]