|
Az űrben varánuszgyík mászik, nyakán torlódó pikkely-pajzsa |
| ezüst cikkelyekből nyitott esernyő, függőleges, |
| szájából hosszan kilövődő nyelve ostor-folyással csobog, |
|
hengeres higany-patakként omlik a földi dolgokra, |
|
tömpe hengerkaktusz lábai karmokká osztva |
|
radar-tányér nyak-pajzsa merev mozaik-ostya, |
|
gyürke-csészékből néz piros szemmel az állapotokra, |
| gyík-mosolya kék fényszóródás, sötét savval rácsot vigyorog, |
| hosszúkás ajak-patkóin a bőr májfoltos, feszes, |
|
has-oldalán domború, fény-gyűrt pala-mezők, zöld csillám-hajsza. |
|
|
Farka ezüst-csövekből bajusz, cső a csőbe tolva ezüsttel, |
| s az ezüst-zsákos bőr-sarló vastag foszfor-gyűjtemény, |
| s oszlik függése szétlazúlva, ahogy ritkúlva szemembe lóg, |
|
indigópapír-gyűrődés málló magánya a foszlás, |
|
ezüst olvadás-gyík az éj, ér-tollakkal csorog, |
|
piros pára-kagylók, homorú kék vas-abroszok, |
|
gőz-zománc legyező-tálak: az ezüstből gyík-felosztás. |
| Madár-függöny dombormű-mezők: ezer tűzbögyű rózsapirók, |
| ami ezüstből volt, most már puha pamut, nem kemény |
|
állandóság szikra-anyagból, mintha füst keveredik tűzzel. |
|
|
Szilánkokra robban a szilárd bizsergés, mocorgás, vacogás, |
| a sötét pihéje fénylik, a homály átlényegűl, |
| világít, mint a magzati bőr, magzathúsban az érhínár-test: |
|
zöld magzatvízben lebegő viasz-kuporgás: az égbolt. |
|
Kristály-izzadmánya vissza-sűllyedt az izzásba, |
|
tejfehér-sárga-kék-narancs-zöld-bíbor parázsba. |
|
Varangy-bújással a sötét üregében lágyan szétfolyt. |
| S kilátszik léte-önmagából minden tárgy, dolog, szerves szőttes, |
| szervetlen anyag, kő, fa, föld, ami ugat, vagy repűl, |
|
a fekete, a fehér bánat, vak ácsorgás, borzas tolongás. |
|
|
Minden ami vággyal halandó, minden ami vággyal növekvő! |
| Minden aminek vágya van, minden ami vágytalan. |
| Minden pajzs, kóc, ernyő, bolyongás, arany-izzás fehér szabályban. |
|
Ami kitolúlni készűl, de most még kéreg mögött ég, |
|
ami zöld lombbá egészűl, ha ólom-kapuja |
|
mézzel, varázzsal szétnyílik, mint szülő-vagina, |
|
s parázslik, mint a nyitott seb, s a himlőpetty-sebhasadék |
| előbb bíbor ceruzahegy-kúp, aztán piros selyem-csomagban |
| összehajtogatott hártyák kék szalag-gömb gumókban. |
|
Minden ami úgy maradandó, hogy rész-hullása a jövendő! |
|
|
Finom fehér szőr ég a fákon, finom kristályszálka-boronák, |
| fehér tűcsipke-fésűk, fehér-taréjú szőrkefék, |
| apró tejfogakból szalagok, hó-kalászok az ágvégeken, |
|
jégtű-tollak, jégrács-lepkék, jégszálka-csengettyű-kelyhek, |
|
kékbe mártva fehér bozont szerkezet-függése, |
|
a fehér a kék csontváza, kék a fehér rése, |
|
kék a fehér kúszasága, a fehér mély kékbe dermed, |
| az összevisszaság halmaza fehér szőrgubanc kék selymeken, |
| szőtt fehér drót a kék, s ami ebből fa: az nem az ég. |
|
Rács és rács-sejt egymásból kiáll, egymásba gyűrve rácsok, cellák. |
|
|
Áll a hajnal tél-mozdulatlan, áll a hajnal kék tél-zománcban. |
| Csöndbe csomagolva erő, mozgás, hő, test-indulat. |
| Pedig ott tombol, őrjöng, lobog az erő zárt anyag-gyászban, |
|
a nem-rettenő természet minden pontjában gomolyog: |
|
s lesz zöldlombú dübörgés majd, zöld selyemsziszegés, |
|
mikor zöld-szivacs az erdő, kék árny-szeletelés, |
|
s arany-szivacsból a ló, a zöld szivacsban áll, néz, borong, |
| s árny-szivacs a zöld ős-szivacsban, s fénypetty minden árny-likacsában, |
| s arany-szivacs a szarvas, őz, nyúl, bagoly, madár-szavak |
|
selyem-ollója, kén-ollója zöld-szivacs hab-szuszogásban. |
|
|
S árny-tőrökkel, árnyék-kardokkal csatázik a zöld páncél-sereg: |
| zölden szúr a feketébe, feketén döf a zöldbe, |
| s a levelibéka zöldselyem nyirokcsomó levél-hónaljban, |
|
párolgó aranypislogás, ragacsos, nedves takony. |
|
S a narancs-szegésű zöld mohaszalag a fákon |
|
északot mutat a rücskös repedezett bársony. |
|
S alúl a csalán-sürgetés zöld lap-szívvel csipke-haszon, |
| s üveg-nyílhegy fejű gyík csörög a barna, pudvás erdő-aljban, |
| szájában levéltetüt visz a vas-hangya küszködve, |
|
s mögötte a barna hangya-szőr: vaslánc-palást sürög, sistereg. |
|
|
De most még a téli hajnal kék-fehér ágbogában a lila |
| csomós, szálkás lemez-enyve, mint száraz véralvadék, |
| amely belűl frissen vérpuha, folyékonyan szövet-ragyogás, |
|
csak kifelé kérgesűlt meg, kemény vérbőrrel fekete. |
|
S piros tégla-kémények füstje foszló gondolat, |
|
piros kéményen varjú áll, feketét bólogat, |
|
a füst, mint az álomfoszlány, zihál arany-nász permete |
| és a havas tetőcserepek súlya ferde mozaik-csúszás. |
| S fölkaparja zöld madár a heget, s a vérszáradék |
|
űr-résén nyúlós lágy vér csúszik. Várt, hogy legyen hol buggyannia! |
|
|
Mert csak fölűl fényes, kék-száraz, mint a fölszántott föld hantjai, |
| s a szivárvány-kéreg alatt meleg a hullámtaréj, |
| pedig fölűl dől rá az arany, könnyű súllyal tömbösen a fény, |
|
s a sarlós hullámlemezeken a bádogcsipke-gyászlapály. |
|
Puha hó-szögekből álló vékony fogaslécek |
|
a tárgyak élein, fésű-szalag hó-fűrészek. |
|
Lassan kivilágosodik, mutatja magát a szabály, |
| már minden megvilágosodik, kibújt az éj-másból a törvény, |
| elöntve kékkel az aranyháló-tág űr-hideg éj, |
|
s hajszálér-mozaik-recésen néz a kék, mint Simon: Hantai. |
|
|
Minden dolog magát rendezi, a homályból minden kiázott! |
| Minden szövevény és szikár sötét héja leolvadt. |
| Mint rothadó test a föld-doboz forrásában vetkőzik csontra. |
|
Csontvázzá marta a fehér sav a vak hanyagúl hanyatt |
|
álmélkodó viasz-módot, hideg viasz-lágyat. |
|
Most viszik a halottakat, vetik be az ágyat. |
|
Most gyorsúl éj-lassú szivünk, s mint tüdőben a daganat: |
| burjánzik a gyors ember-bánat, nő az emberiség vad gondja. |
| Most veszi el, mint kréta-pénzt a kék tél a nagy holdat |
|
és az űr éj-ajkára teszi: adózza az elmúlás-vámot! |
|
|
Mire virrad ez a napom most? Milyen lándzsa-szúrást kapsz szivem? |
| Ki árul el könnyű csókkal, nedves csókkal ki ad el? |
| Ki gyűlöli hogy szeresselek, vassal ki üt költő-kezemre? |
|
Tél-hajnali Isten-váró, állok a fagy kék szemében, |
|
mint az olajfa-hegyén a názáreti zsidó, |
|
a legyőzött hódító titok-szív titok-tudó! |
|
Kakas itt nem kukorékol, kutya ugat lemez-lékben. |
| Szemetes-autó villogója kör-kaszával fényt metsz szemembe. |
| Int a szemetes és elfut darázs-gyűrűs mellénnyel. |
|
Skarlát-karddal kaszabolt rácsfény-vágástérkép vérző testemen. |
|
|
Lent a város neon-hálója hideg tűzzel dübörgést merit, |
| villamos vas-sikoltása szűk fény-doboz kanyarban. |
| Piros, sárga, narancs, kék, lila fény-plakátok, fénybetűk, számok, |
|
zöld fény-ország gyullad, alszik, merülése árny-fantomkép. |
|
Mintha baktérium-fényű hal árny-sziklarésből: |
|
imbolygó ős-foszforpetty korona szenvedésből |
|
gyúlna ki a víz-homályban, s fújná el petróleum-kék |
| fényű lámpáját a híg létben, s gyújtana újra gyufalángot: |
| lüktetsz téli hajnalom a gálickék pirkadatban. |
|
Mint bogárszem többezer kúpja szikra-púppal nem tud emberit. |
|
|
Mert mi emberit tudna a fény, az ezermilliárd éves tűz, |
| a szines sugárfolyás ami az űrön átzuhog, |
| s bogárszemben mozaikosan összetetten osztva domborúl, |
|
a szem-ásvány cellarózsa celluloze-szivacstölcsér |
|
tölcsérnyakából az agyba szűk atommal folyik: |
|
viszik vegyi molekulák gyors állapotait? |
|
Mit tud a fény a bogárról, ami a bogárban elfér? |
| Mit tud az ősfény az emberről, akiben kiderűl-beborúl |
| a lét-idő, a szív-idő, mint a felhős hajnalok, |
|
akit a fény-láz fölszeletel, s akit arany-férccel összefűz? |
|
|
Aki ébredni kezd: morog, nyújtózkodik aki fölébredt, |
| ásít, vizelni megy, áll, lassan támolyog mezitláb. |
| Messzi gőz-fények, vegyi lángok tenyészete vibrál, bizsereg: |
|
mélytengeri világító szörnyhal-lángszőnyeg lebegés, |
|
millió csáp, rügy, bimbó, tátott szájgödör fény-üst, |
|
fénypajzs-szakáll, láng-bajusz, fénypontvonal tűz-ezüst |
|
hemzseg mozdulatlan, tunyán, éhsége csak a rettegés. |
| S a kék márványhéj-lazulása ember-létünk húsára pereg. |
| Hull a kék lomb súlyos lemezekben, aranya ritkább. |
|
Kéreg-súly ütése könnyű test, könnyebb súly, mint az ember-érdek. |
|
|
Mire ébredtél nehéz szivem? Mit hoz neked ez a könnyű ég? |
| Ez a mindenség-könnyű súly, a súlyos súlytalanság? |
| Ez a kristály-sűrű pára-kúp, ez a súlytalanság súlya súly, |
|
mely, mint szitás bogárszemre sziklatömb: létedre feszűl: |
|
kocsonyás selyemrózsa sejtes látó-púpjára? |
|
Óceántömb kőrács-hal ártatlan szörny-arcára. |
|
Fönti fény a lenti fénybe alvad, üllepszik, szenderűl. |
| Mi vár engem bent a szivemben. Mi vár engem a szivemen túl? |
| Hűvös kék nagyujjad szememen áradó magasság. |
|
Semmiből özönlő mennyiség: szemem szemed: az emberiség. |
|
|