Nehéz hórácsokban botorkál a gyermek, |
fehér éjfél zuhog didergő szivére, |
kis kezében gyertya éget pára-vermet |
arany-sziszegéssel a hárfa-fehérre. |
|
Én voltam az, aki megváltásért mentem? |
Csöppnyi emberiség, vajúdó fehérben? |
Szüless meg gyönyörű, éjed ne temessen: |
halálba-rácsozott fény: emberiségem! |
|
|