Karácsonyi sóhaj*

Nehéz hórácsokban botorkál a gyermek,
fehér éjfél zuhog didergő szivére,
kis kezében gyertya éget pára-vermet
arany-sziszegéssel a hárfa-fehérre.
Én voltam az, aki megváltásért mentem?
Csöppnyi emberiség, vajúdó fehérben?
Szüless meg gyönyörű, éjed ne temessen:
halálba-rácsozott fény: emberiségem!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]