Könyörgés ütésért^*

Mert rossz fiad voltam üss meg szeliden. Élve üsd, ne holtan te-szülött szivem. Viaszpapír-lepke, viaszgyanta-lap, üss gyufaláng-este, ellobbanva vak. Lomb-ütéssel csókolj lepkeviasz kéz. Hisz búcsúzótól menni most se félsz. Viaszmárvány-csipke, érvarangy-penész: űrfény-szemeimre üss lepke-merész. Ütő szárnyaiddal lepd be szemeim, pikkely-lángjaiddal rémüléseim. Üss, hogy mindíg hordjam selyem-csókjaid. Szivedben az ujjam magzatot tapint. Mint a bába ujja asszony hüvelyén ujjtövig bebújva tudja: ott a tény! Szőrök, mirigy-szirmok kútjába merül a szétnyitott combok láz-fodrán belül. S kis testet tapint meg forró odabent. Födött hártyaserleg lebegtet: igent. Ujjhegyével lát meg kis lábat, fejet, benyomva a meleg hártya-gömbteret. Így, szivedbe bújva jövőmet tudom. Élettel benyúlva a halál-úton. Így, szivedbe nyúlva megváltás-tudom halállal kibújva az élet-uton. Mint az Újszövetség nagy hitetlene a Föltámadt Estét, nagyujj-szégyene. Turkált a sugárzó húsban kételye, mint az állat párzó izzás-vesszeje. S mint ha makk méhnyakat döf szerelmesen: Isten-szívtest-falat érint a jelen. A szívbőr, a szívhús hullámfüggését, mint parazsat koldus, az éj lángkelyhét. Turkál az Istenben, romlás-állapot, halhatatlan testben halandó halott. Turkál az Örökben a foszló Idő, s ujjhegye rádöbben ő ki és ki Ő? Így látja öröknek terhed ujjhegyem, amit körmöm bök meg túl az Istenen. Amit szülsz: fekete űr-éj odabent, lángpont-tenyészete hunyorog, dereng. Szív alatt dagadó test-rózsasötét forró hártyahordó tűz-tömeg ködét. Élő szül halottat, halott elevent. A végtelen oldat cseréje szived. Én most eléd állok, a Minden elé, sírva kiabálok: légy már fiadé. Üsd meg lepkeláng-vak réműlt szemeim, lepjék viasz-szárnyak látó-fényeim. Üss, viasztoll-ernyő, pázsit-lobogás, a fiú ha felnő anya-árulás. Üss, hártyaláng-kézbőr, hisz szégyenkezem. Válts meg bűneimtől asszony-bűntelen. Üss, hisz attól élek ha te ütöttél. Bársonya a télnek: sose ütöttél. Pamutzsindely-márvány üsd meg szemeim, tántorgó szivárvány zománcod a kín. Üss, viasz-könyvecske, lepkecsókkal üss, hártyaránc-csöndlepke, kristálybőr-ezüst. Ütéseid hordjam jaj-halálomig. Veled betakartan szemem búcsúzik. Üss, mielőtt elhagysz fény-vak hazátlan. Mielőtt elolvadsz fekete lángban.