| Nehéz növényi szag dereng homályszikrázó hajnalomból, |
| párduchomály fénypettye reng az esőbánat lomha lombból, |
| aranycsíkok tigris-szőre gyűrődik zöldpajzs lázadással, |
| madárláb ugrás-cipője ütközik kék pára-kalásszal, |
| zöld kajla rongy-kések között esőgőz márványszita bolyong, |
| űrömben összeütközött smaragd-csorda s hígarany-korong, |
| cincércsáp foltos bütykein, kék pálca-izein harmatpor, |
| vaslégy drótkesztyű-lábain póknyálból halálhárfa-pokol, |
| viráglégy dörzsöli szemét, a többezer-sejt pázsitgolyót, |
| szivacspénz-mágnes mellkezét gömbhéjon csiszolva, éji sót, |
| dülledt zöld látó-szivacsát törölgeti puhán, selymesen, |
| a gyűlölet kék ing-vasát piros folt szeplőzi rühesen, |
| futnak szalagos rácsmezők, ezüstlap-füstmoha négyzetek, |
| a fűlevél ásványa zöld, ketyegnek a levélhas-erek, |
| hajszálcsövekben víz ketyeg, vízáramlás folyékony óra |
| és kifeszűl a rengeteg pórus-szövetség lobogója, |
| a sün a kutyaól alatt fészkében hús-alkonyra várva |
| vékony fehér gőz-ágakat növeszt orrából fény-hiányba, |
| piciny orrhegye lüktető fekete parafa-szivecske, |
| a hunyorgó homloktető barna bársonysír gyermek-este, |
| fehér kinyújtott lábakkal fut majd korommal kevert vérben, |
| fújó gömbtüske-ravatal, rág, csámcsog a kutyaedényben, |
| szuszog, röfög, mint gépfűrész, betelik tettel léthomálya, |
| megtölti ragyogás-egész üresség-tereit, lét-lángja, |
| aztán megint üreg-hálók, homály-mezők tág szövevénye, |
| űrtestű rács-némaságok végtelen-csönd homály-edénye, |
| sötét várakozás-tömbök vak sejtelemháló-bozótja, |
| cselekvés-hiány függönyök ingergyűjtő rácsdoboz-dombja, |
| üres mezők, üres terek összecsomózott halmaz-álma, |
| szükségszerüség-kötegek űrré lazúlt híg szunnyadása, |
| növénynedvesség szikracsönd titokderengés hajnalomban, |
| megérek tán egy tűzözönt, elpárolgok izzás-sziromban, |
| tűzgolyók csigaszemei gyász-űrbe nőnek rózsa-lázzal, |
| hő-könyvek fénylemezei megetetnek aranyparázzsal, |
| halál-fullánkok aranytömb darázs-döfése öl halottá, |
| s hőkéreg-szivárványkürtöm nem borzong élő csillagokká, |
| s a Föld rothadt lesz és büdös, emberevő emberisége, |
| mint zöld légy-lepett tejfölös kenyéren döglegyek nyüzsgése, |
| s a főtt vizekben a halál csontvázkalászai lebegnek, |
| szálka, koponya, csont talál egymásra, mint anyjára gyermek, |
| nem tudja Isten mit csinál, minek csinálta az egészet, |
| ha kitalálta a halált mért e rohadt bolygó-enyészet, |
| s nem fogja tudni mit csinált az ember se aki megmaradt, |
| mert hülye lesz, ki bepisált, feje mint hólyaglégy-fej dagadt, |
| zörgő szökőkút-szemei sellőszáj-vízpálma-romlások, |
| a látó-utak sebei föltoronyló üveg-omlások, |
| ernyőgömb-hártyalombosan fújódnak látás-halál erők, |
| s táncolnak szilánkfodrosan üvegcsizmák, celofáncipők, |
| a szülő-utak, húgy-kapuk az űrre selyemtrágyát lőnek, |
| s döglött a kuvik, a kakukk, s méhe halott a lesz-időnek, |
| fű-szag, eső-szag, lomb szaga álomtörmelék hajnalomban, |
| nyál-omlás csillag éj-szaga zománclomb rengés-aranyomban, |
| bal kezemmel jobb melledet fogva ébredek jajban égve, |
| s kérdezlek, mint a gyermekek: álmom vér volt, mért, mivégre? |
| Vériszap tenger lüktetett gyötrelemháló iszonyomban, |
| s nehéz növényi lét liheg szikragyémántláz hajnalomban. |
|