| Lök, sodor a vers-sűrűség, mint a megáradt folyam, |
| taszigál a sors-mennyiség, tajték-sodra rámrohan, |
|
lét-szag, halál-lobogás, ásvány-hőből csöndparázs |
|
izzik, dörög, hömpölyög, elvirágzik, füstölög. |
| Mellettem ladikok úsznak, semmiből semmibe csúsznak, |
| csontváz-torlódás víznyál, mint a göndör birkanyáj, |
|
csillagok csorogva lassan bégetnek az éjszakában, |
|
pázsit-arcuk a magasban: pajzs-tolongás fény-csatában. |
|
| Szivem tízmilliárd éves, húsa bánat, fénysalak, |
| jajpillérek szenvedélyes szivacs-láza kúp-alak, |
|
hangja páfrány-suhogás, tonna-tömeg csipogás, |
|
sárkánygyíkok kétlábon ömlenek, mint az álom, |
| gnú, gazella, oroszlán fut, mint világgyors fény-alagút, |
| méh virágpor-sisakja, lepke pávatoll-bajsza |
|
zizeg tízmilliárd idő szivem nyüzsgés-anyagában, |
|
mint elektronhullám-felhő az atomhéj-rezgésvárban. |
|
| Én a magány-történelem akarata, hite vagyok, |
| az anyag történik velem megszületni ha meghalok, |
|
minden állat-állomás, növényszivacs-szorongás, |
|
kő, tűz, omlás, gyász, tető, szoptató és etető, |
| petét rakó, tojást tojó, elevenszülő és faló, |
| az embermohó igen vállalta múltját velem. |
|
Ragyog minden történelem belőlem és belém folyva, |
|
mintha égi nyitott szemem: gyíkfarkú tejút csobogna. |
|
| Fekszem hanyatt, élet-ágyon, pupillámba űrhab mászik, |
| nem várom még a halálom, éj-ágam még nem virágzik, |
|
kúszik arcomra lazán e vak tavasz-éjszakán, |
|
talpa buborék-ecset, enyvláz-söprű, pihe-cet, |
| vérzik arcomra ragadtan minden testpikkely-hónaljban, |
| vérhálót sző arcomra e fényhüllő fénylomha. |
|
A mindenség vére rajtam, így lebegek a semmiben. |
|
Világ lüktetése jajban tízmilliárd éves szivem. |
|
|