| Álmomban lovat szült anyám. Aranypettyes kék lovat. Szitakötőszárnya volt a lónak, négy rézdrótsejtes feszes |
| celofántoll. Kék nyaktőből nőttek ki a szárnyak. A szárnyak most még összecsavarva, begöngyölve, mint a zászló, |
| puha rácsok, nyálas üvegbimbók, sodrott fátylak a szőrre ragadva, két zöld kukoricacső tejföl-szálakkal, két üveg-kötény |
| a lóhátra ragadva, lófarra alvadt véres üvegszoknya, a farokszőrön véres hártya-harang. És véresek az aranypettyek és |
| véresek az aranyfoltok, mintha darázs turkál fejjel marhavérben, aranyfoltos, májfoltos pajzs-szívvel matat, kis |
| aranykanalakkal, barna porcelánkanalakkal garatmirigyekig sűllyedve a vérben, a szőrös szemrácsok pázsitgolyói arany |
| sündisznók polyva-rostán. Jött ki a ló anyám hüvelyéből, a szétrepedt napból jött ki a kék ló, mint az alkonyból kék |
| muszlinhab-sóhaj, aranypettyekkel beszórt kék este, ahogy az űr jön elő a vérből, aranypontokkal behintett üres tér, |
| a ló-alakú éjszaka-kezdet. Anyám combjai az űrre kinyitva, anyám térdei fehér homlokánál, anyám lábai szétdobált |
| virágok, talpai derengő égitestek, sárga csigabigák redős lopótök-szemekkel. Szült csillagos éjszakát anyám. Jött ki a kék |
| ló a véres szakadékból, puha szirtek, vonagló vörös sziklavitorlák hasadék-kútjából jött ki a kék ló, húgyos szőrbozót |
| szemüregéből, mint aranypettyes, sárga-pettyes, fekete kristályszőr-pettyes kék szemgolyót, ha hüvelykujjal kinyomnak könnyes |
| és véres nyálkahártya-húsüregéből. Jött ki a kék ló anyám hüvelyéből, mintha csikó születik fejjel előre, mellső bokáira |
| kötelet kötöttünk, a tömött sárga szarucsengőkre, a patákra, mint aranycérnát barkaágra, s benyúltunk könyékig, vállig |
| a fehér hasaljig kinyílt duzzadt mirigyes óriás lópinába, s a kanca állt és néha hátranézett, szempilláin petróleum-lámpafény- |
| csillámpihék, s vizelet, magzatvíz, vér, habos híg ürülék, az eres, sárga lócomb-belsőkön csúszva, ragyogva lefelé, |
| s jobbkarom vállig bent a lóban, a forró, lucskos lótestbe ásva, a húgyos és véres lóméhben kanalazva, evezve és |
| feszítve, mint evezőlapáttal a vízben, iszamos hártyák, véres belső vásznak, belső párnák és belső szülődunyhák közt csavarva |
| a szőr-ecsetes kis nyálkás csikósegget, tolva kifelé a most-születőt, duzzadt enyves mirigyfelhők között, arcom a véresen |
| szétnyílt lófarhoz szorítva, arcom a véres, húgyszagú óriás mirigyszivacs és lüktető hártyaszirom rózsanyílásba mártva, a lila |
| rózsaszakadék vonagló sziromörvényébe, mintha anyámba akarnék visszabújni most, mézes rózsarengeteg lópinába, |
| s piciny fekete csikó-orrlikak, mint a sündisznómalac nedves fekete orrlika, s méhtakonnyal leragadt csikószempillák |
| s a csikó-orr mézes szőrlemeze, s a csikóhomlok fehér foltja véresen. S húztuk a csikót a véres hús-bödön kanca-hüvelyből |
| kifelé. Kifelé lassan a testet a testből, az élőt az élőből lassan kihúztuk, mint fuldoklót a jég alól a tóból hónaljára hurkolt |
| kötéllel. Aztán gőzölgő mézes bársonykupac. Véres bársonykupac korpával behintve. Aranypettyes barna bársonykupac reszket, |
| s placentát szül a mirigyes lila vödörsarló lópicsa lassan, s a ló-anya a csikót szeliden nyalogatja, mintha puha |
| hús-timsó sarlóval tejharmat füvet kaszálnak. Jött ki a kék ló anyám hüvelyéből, mint csikóhal-apa szülőpocakjából, |
| a kettérepedt sárga kristály-gubacsból, a fölrepedt növénytüskegömb-gesztenyetokból a kristálykehelybe-ütött |
| tojás szemű újszülött csikóhal, a kriályserlegben a tojás sárgája, fehérje, látással peremig töltve a kristálykehely |
| homorú mélye, s fönt a sárgája golyósan kiáll, mint alkonyi tóból az aranysüppedés nap, s a tollas, csipkés, |
| kristály-legyező füluszonyok az alkony-legyező ásvány-napsugarak. S az apa gyémánt-paragrafusként állva |
| csikófejjel lebeg, fején taréj-kaktuszfák smaragdból, kék kocsonya-pálmafák, csikó-arcán üvegrügyek, üvegszögek, |
| s meghasadt költőzsák szülőtokja, mint villámütött égő szénaboglya, amelyből fejjel előre bújik ki sikítva, zokogva az égő gyerek. |
| S a csikóhal-újszülött üvegrücskök, gyémántrügyek keskeny csikófejű, mozgékony csikó-orrú, égő vízpelyhet fújó csikószájú |
| lobogó puha horga, szelvényes dobozláncolat üvegsarló-testét fújja még a víz alatti selyemdohogás szél, mint fiatal |
| zöldű kis falevelet. Ó, vízalatti bársonyömleny-zenék, tolongó vízmolekula-suttogások, zöld selyembe süppedt |
| aranysziták, izzás-fésűk, billegő, forgó, merülő, önmagukból önmagukba csigaházként befelé-fodrosodó hullámrácsok, |
| fölfelé-simuló fény-hullámmezők! Bent a rengő víztömegben fölágaskodó, meghajló, zöld lombként zuhogó nehéz |
| ragyogás-rácsok, szerkezet-rácsragyogások, örökös-élethamu hullás, örökös élet-halál hullás, örökös halálhamu- |
| permet bolyongó, tántorgó hullása lefelé, hull, hull, hull a lemezeire, páncélrészleteire, héjdarabjaira, váz-foszlányaira, |
| bőr-pelyheire, ruha-pikkelyeire, összetevő molekuláira, kigyulladt atomjaira töredezett halál, vízbelsőben halál-eső! |
| Álmomban lovat szült anyám. Aranypettyes kék lovat. Ahogy a vemhes kanca ellik kiscsikót, ahogy a csikóhal-apa |
| szétrepedt vaginás költő-tasakjából a csikóhal-csecsemőt, tengeri csikó-újszülöttet bunkós spermaszálként kilőve |
| kifolyatja, mint férfi-húgycsőszáj a szerelemben. S anyám szőrboglya törzsalja hörögve és sikítva szétrepedt, |
| mint lávaszakadék vulkánhegy habzó folyékony vörösmárvány lüktetés-sajkákkal és olvadt rubint-taréjokkal, |
| s folyt testéből a kék ló kifelé, özönlött véres kék lófejével és véres kék lótömegével szétrepedt testéből kifelé |
| az aranypettyes kék test, mint izzó kráterből a véres forró nehéz halál-hódító láva, folyt az aranypettyes kék |
| éjszaka anyámból, folyt a kék csillagzás az irgalmatlan boldog asszonytest-szülőszakadásból, jött a gyémánt-űr |
| feketén. Folyt az izzó égitestekkel tágúlva befelé sűllyedő éjszaka anyám véresen kinyílt húsából, nehéz ömlenyben |
| lassan csúszva folyt a kék sötétség, a ló-alakú űrbeli testi mélység, arany-sziták izzás-szitákba nyomva, |
| égitest-sziták permetfény-szitákba tolva egyre mélyebben terpedve befelé a megfoghatatlanban, amit anyám szült, |
| az aranypettyes kék lovat. Aztán fölállt, szülőinge véres térdeire visszahullt, aztán a kék lovat nagy sárga |
| teknőből merített vizes ronggyal lemosta, ahogy meztelen férfi-halottat mosnak le az asszonyok, ahogy |
| meztelen halott apámat véres lavórból merített vizes ronggyal lemosta homlokától lába nagyujja kagylós |
| zöld körméig, félig csukott szemhéjától nemi szőrére hervadt eres lila péniszéig, nyakától a hátán át |
| derekáig, hasrafordítva őt, fölültetve a halottat, mint a csecsemőt a kádban, fölültetve a halottas |
| ágyban, s lemosta a hónaljakat, karokat, kezeket, a herezacskós herék kétszívü bőrredő-gumóját, a köldököt, |
| combokat, térdhajlatokat, lábszárakat, lábfejeket, talpakat, üvegpupillás, tyúkszembimbós, szőrös lábujjakat. |
| Kimosva a vörösviasz hónaljszőrt, a szeplős kézujjak hártya-tövét, a gyökér-őspala-ízelt hernyós lábujjak közti |
| bőr lángpille pikkely-selymeit, a herezacskó lila súly-árnyék foltját lemosva a combtövek belső márvány- |
| vásznán, a fülkagylót, fültövet, szájredőt, a szőrzsombékos orrlikakat, a fekete segglikat kimosva. Ahogy |
| a halott férfit mossák le az asszonyok fehér halállal bekenve, ahogy meztelen halott apámat mosta anyám. |
| Aztán egy könnyű székre ült anyám, a kék lovat ölébe vette, fejjel előre melle felé, hassal előre hasa felé ölébe vette, mintha |
| széken ülve párzanának, a ló két mellső lába keresztben vállain, a ló két hátsó lába csípőjétől jobbra-balra patával |
| a földig, ölében a kék ujszülött lótompor, hasán a fekete vesszőtokos, fekete hereszives lóhas, az arany farokszőr |
| fátylasan széttenyészve a padlóföldön, aranyfüst-sörénye anyám hátán is fátylasan szétzuhanva, s az anyám |
| szivére hajtott aranypettyes lófej, mint gigászi kék kalász, mint titán hím csikóhal karcsú alabástrom-feje ló-Krisztus szemekkel. |
| S a letörölt, megszáradt aranypettyes szitakötőszárnyak már mereven csillogva négyfele ferdén fölfele állnak a fénylevegőbe rácsos hártyatollal |
| szúrva, mint a fény súlyát arany-pengékkel szabdaló üvegkardok, kifele-bővülő széles hártya-pallosok, kék szélmalom celofán-lapátjai. |
| S szülő-ingéből kiveszi bal emlőjét anyám, gyöngéd tenyérrel alúlról emelve lágyan kiemeli, s két ujjal megcsípve |
| a mellbimbótövet, melle csúcsát, az emlő-hegyet a pázsitos fekete bársonykancsó lószájba teszi. S megszoptatja |
| az újszülött lovat. S a mellbimbó, mint a légy szeme: látó-súlyokból, látó-molekulákból összerakott szív, látó-rózsa, |
| piros látó-pázsitból szőrös mirigy-eper. S fehér tejhab a lófogakon, s fehér lófogsor az anya-emlő koszorúja. |
| S az álom-tápanyag a lószájba csurog, s parázslanak a növekedési hormonok, asszony szoptat csillagzó éj-teret. |
| Anyámból látom születni éjemet. Anyámból jön az álom-éjszaka. Anyám szivén a mindenség fényhab-lófeje. |
| Ez is veszteség! Ez is a kín! Hódító zsarnok álmaim! Leigázó álmaim! Megzsaroló álmaim! Gyötrelemvak álmaim! |
| És asszonyfeje van a madaraknak és madárfeje van az asszonyoknak! És a festő feje piros ecset, piros virágállat, |
| vörös viaszrózsa. S a legyek ólomcsizmáin mágnespatkók bizseregnek, s a legyek lábának szivacsos pázsitkoszorúi kék |
| párnatestű ideghő-tapadás-feszültségfelhők. S fordítva állok én az Isten szemén, akár a légy a mennyezeti tükrön. |
| Hűségem mágneses szivacspénz-enyvlemezeivel, hőhiganybimbós-szerkezeteivel ragadok a Titok végtelen szemhúsára, golyós ideglomb-szemölcsökkel, elektromos szemölcs-tányérokkal. |
| Párnás feszűltség-szívótalpaimmal magányom isten-tükrére ragadva lógok fejjel lefelé, s nagy nehéz ködcsepp |
| a szivem, nagy nehéz ólomcsöpp a szivem, ólom-könnycsepp a szivem, egy küklopsz könnycseppje, hullástalan |
| hulló látás-körte az álom-arc közepén, mítosz-arc látás-könnycseppje, a mitológiai óriás-arc könnycsepp- |
| látása, az arc-középen, vagy a homlok-középen, az arcon, amely egyetlen óriás szemgolyó, mint a légy feje: |
| a két szem-félteke, a vékony arc-sávval kettéosztott óriás szemcsés, morzsás, pázsitpontos szemgolyó. És mégse |
| látlak halál pontosan, hisz létem akár a légy szeme, a két pázsit-gumó látó félteke mindíg csak a domború szem |
| látómezejének egyik övezetében történő folyamatokat észleli, idegrendszere csak így válaszol a veszélyre, csak egyik sávban |
| látlak jövő és halál, hisz emberagyam nem tudja befogni a teljes világgömb látómezőt. S nem látom mit |
| álmodtam tegnap, vagy tegnapelőtt. S úgy lógok az űrbelső hártyahéján belűl lefelé és befelé, ahogy a föld |
| kérgére ragadva talpukkal fejjel lefelé a föld folyékony parázs ős-szive felé a halottak, mint hengeres |
| fémhordó esővízben fejjel lefelé a szúnyoglárvák: kis fekete sarlópár-ollóikkal, a ferde-sarlóhorgokkal |
| kapaszkodva a vízhártya belső felületébe, mint lábkarmaikkal parányi üvegdenevérek, szelvénycső üveg- |
| hajszálér-törzsük végén a szem alatt csöpp üveglegyező-pihesöprűk, uszonytollacskák, s fejük páros kocsonya-emlő |
| s az emlő-üvegek híg feszültség-súlyában óriás fekete látókelyhek állnak kehely-fejjel a vonzás-mély felé. |
| Élő ólommal töltött élő ólomkelyhek. Látás-ólommal töltött látás-ólomkelyhek! Mit látok veletek, amikor |
| hódító zsarnok álmaim márvány-bilincseit és márvány-láncait próbálom letördelni nehéz-verésű szivemről? |
| Hódító zsarnok álmaim! Leigázó álmaim! Megzsaroló álmaim! Gyötrelemvak álmaim! Látás-tűzvész álmaim! |
| Egy asszony hátából vízesés zuhog dörögve az ünnephiány sziklamély-sötétbe, a gyermek véres arccal ácsorog, |
| inge menzesz-véres, pedig csak hétéves, fénylapok görbülnek csigás, legyezős ködásvány-süvegekké, deszka- |
| szinpadok sírhüvös fugáiból bogáncs, krisztustövis, lapu, bürök, kutyatej, vadkapor nő, zöld szőrös |
| csalánból szőtt lomha lepedő az égbolt, tigris, puma úszik egy kék szemgolyóban, zsiráf ásít a holdon |
| ácsorogva és robogva tajtékzik százezer ezüst lovas a növényi holdfény-pusmogásban, föltorlódva és |
| elfoszolva, mintha bizsergő kövér szappanhab folyna szivárványhabarccsal pattogva szét, egy megőszűlt |
| gorilla megeszi vállig a kezét, lapos homlokán hárfázik a papucs-csőrű madár és a sárga pelikán, |
| kis, terepszínűre festett játék-tank mászik, bukdácsol, forog kerekes gumireszelő-szalag-hernyótalpain, |
| ágyúcsöve szikrát köp sziszegve, sárga csipke-kaprokat lő ahogy egymáshoz dörzsölődik a kék |
| recés köszörű-kerék és a ceruzabél-tűzkő: ez is álom volt, gyerekkoromé, ez a tank-szikraköpködés és |
| lobog a tengerhab súlyos csipkelombja, s arcomon kristálykelyhek, üvegserlegek törnek darabokra, s szemeim óriás |
| hólyagzó takony-medúzák, amiben a hűség a puha üvegselyemhártyát gömbbé növesztő nehéz vízfeszültség, |
| s ablakomon úgy mászik be a holdfény meggörbülve kajlán, ropogva, mégis hangtalanúl, mint gyémántból lassan |
| kimászott kétméteres fehér szarucsőrű, sárga szarukard-orrú fehér kajmán, s úgy ég folyékonyan, görbén |
| a gyémántmennyiség, taréjosan, mint a vízszintes fehér láng, a világtűzvész folyik be hajlottan kúszva hozzánk |
| a madárpázsit álom-ablakon, aranyat sziszeg és aranyat tarajlik, s csíkos rabruha van az énekes-madarakon, |
| s ötkilós piros béka ül a kenyér mellett a konyhaasztalon és puhán néz és pirosan piheg. Somnus. |
| Lüktetése párás és meleg. Lüktetése püffedt és hideg. Szemeiben zöld kések parafa-gyöngytokban. |
| És mindenféle múlt összenő és mindenféle múlt szétfolyik. És vér van az Idő üres szemgödreiben. |
| És mindenféle nincs lesz a jelen. Szájában sárga hegedűvel fekete kutya fut jégredő hajnal-hómezőn. |
| S gyapjas kövér sárga, rózsaszín birkák hömpölyögve gurulnak le a sárga, fehér, zöld, rózsaszín, piros, viaszos, hullalila, |
| szikrázó kőbuja sivatag-hegyekről, hömpölyög, görög, ömlik, zuhog, folyik, gurul a bégető, síró rózsaszín gyapju- |
| hengerözön, csigás sárga gyapjugombóc-vízözön, mintha rózsák folynának kék kötényből, a világító homok-kúpok |
| oldalán, Jézus Krisztus lila és sárga és viaszmagány szívfalán hemperegve és ömölve gurulva lefelé csurogva, görögve, |
| vastag, göndör rózsaszín gyapjuhordók, sárga gyapjukévék fekete fejjel, fekete orral, fekete szemhéjakkal, |
| ezer, tízezer, százezer, millió juh, bárány, kos, rózsaszín göndör gyapju-gatyában, farkuk fekete gyapju-toboz, |
| fekete tőgyük, fekete heréjük, mint apró fekete selyemfókák a mindenség-rózsavér tengeralkonyatban. Oneirodynia. |
| Be vagyok kerítve álmaimmal! Be vagyok kerítve pusztasággal. Hódító zsarnok álmaim! Leigázó álmaim! Megzsaroló |
| álmaim! Gyötrelemvak álmaim! Elbújva bennem a halál, mint gyermek végső fogsora ínyhúsában a tejfogak |
| alatt, a tejfogak fölött. A gyermek röntgensugárral átvilágított koponyájában láthatod az előhívott fénylemezen, |
| a celulóz-negatív tárgylapon: a kisgyerek négy fogsorát. Egyet a fölső tejfogsor fölött, egyet az alsó |
| tejfogsor alatt, nemcsak a gyermek-csigolyát, nemcsak a gyermek-agyat, a vese-alakú homályfelhőt, a kuporgó |
| embrió-alakú agyfelhőt a koponya-gömbben, de a tejfogsorok alatt s fölött az ínyhúsban a húsz kis márvány-cölöpöt. |
| S ahogy a végső fog kilöki a tejfogat az ínyhúsból: úgy lök le vérző dagadt álomiszonyat létemről engem |
| a halál, ami még csak húsomban virágzik. Csonttű-hegye sorsom gyulladt vörös ínyéből itt-ott már kilátszik. |
|