Pegazus-Petőfi*

Paál István
Kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő, kő,
paleovulkanikus kőviharzás, paleomitológikus kő-nyilallás,
tektonikus mítosz-ősmozgás kőből, a kő reménye, a kő fölszabadulása,
ősanyag kezdet-magányból költészet-lombbá űr felé kiszakadó
kő, titáni szárny-születés a kőből, a kő tomboló, vastag, roppant
ágaskodása, fölszáll a csöndhöz-ragasztó hallgatás-anyag, éhes
tömegvonzást legyező nehéz szárnysuhogás boldog anyag, fölszáll a
gravitáción-győztes kősuhanás, a kősuhogás hatalmas szárnyai a
költészet kő-diadalmát kiröpítik a zagyva és szomorú, együgyü szép
természet tenyészet-kútjából, homály-ragályából a Titok-Akarat
titkos, titkos, titkos Ihlet-Szive felé, a Varázsirgalom Teremtés
elé, kőtömbök, kő-lemezek, kő-deszkák, kő-roggyant tompor-tömbök,
szétterpedt kő-szív-kő-ág ipszilon, gigász kő-combok, kő-harang-
bojtvégű kő-horgok, patás vaskos kő-kampók, kőszirt-nyerítés,
kő-halcsikó-kecsesség tengeri szempillás kés, kőgerenda-kötegek
fölfele-zuhanása, mennybe-ütése, égbe-horgaszkodása ez a
megkövesedett lemezes, horgonyos, tollas lángtorony, ez a kővé-
változott eleven láng-vonítás, az őskezdet-Föld vulkanikus
tűz-lemezeinek összetorlódott vers-jajgatása, a kőszálka-kővályú-
kőgerenda-kőárok-kőhas-kőcsóva-kőorrlik-kőszemgolyó földi
legyező-villám fordított erőfény-elektromosság: a földről az ég felé habosan
dübörgő. És egyszerű, mint egy csillag és bonyolúlt, mint egy fűszál zölden.
És zeng, mint a Kezdet: mint amikor az égitest lángoló kőviharokkal lenni
kezdett, égő kőlapok földrész égbe-túródásával csillagok tajték-közönyét
csókolta és harapta. És fehér szivében Petőfi Sándor néz fehéren, a fiatal
Ferenczy Béni-arcú Petőfi Sándor, a kő-fehér szárnyas mindenség-
virágból, és fehér arcában, fehér gipsz-arcában, fehér szemében, fehér
gipsz-szemében, fehér homlokában, fehér gipsz-homlokában a
fekete, fekete, fekete, fekete, fekete, fekete, fekete, halál-futás van,
fut, mint fehér csillag a fekete űr-dohogásban, a tajtékos véres
lóröhögésben, páncélos hab-csattogásban, fut a szabadság, fut
a bekerekített darázsfar-alsóajak-szakállas fehér világ-izgalma láng,
fut az ihlet-csoda az elmúlás bőrén, mint vizipók a feszes vízhártyán,
s lábai alatt hőtérkép-szivárvány tölgylevelek félelemhő sugárzás hő-
fodor évgyűrűkként, más-más-színű hőszivacs korongfodrok egymás köré
parazsúlva, mint a fakorong évgyűrűi, fut az élet hogy meg ne haljon,
fut a költészet, hogy szabad maradjon, fut a fehér fehéren a feketében,
ahogy a pusztán tündér-szekéren jár a szél, ahogy Shakespeare éj-szemén
tündér-kocsin vágtat a végzet. És csak fehér és csak halál és csak fekete és enyészet!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]