| Rajz-költő, rajzzal-verset-író, egyszerű tiszta szó, érett búzaszál: |
| belefeküdtél egy másik dimenzióba! Meghaltál, és nem az a szép, |
| az a szép hogy éltél. Ahogy a búza, az elvetett mag kinő a földből: a |
| fekete kéreg-repedésben előbb egy sárga pont-duzzanat, aztán zöld háromszög |
| laphegy, aztán zöld szármagasodás, levél-selyemkard, tű-kúpüstökös kalász- |
| befejeződés! Így voltál: Egyszerű Jóság, Mindennapi Étel, Kenyér a Gyermek |
| Kezében. S így vagyunk veled, hisz táplálékunk vagy: emberek, s az |
| ember-emlékezet. S most már feszesen a földbe lazítva: aki azzal voltál |
| tiszta, hogy rajzaidban nem a pusztaság, de a tiszta mosoly-szomjúság |
| vonal-hullása és vonal-társulása erjedt mese-hajnalivá és |
| mítosz-emberivé! S lettél, mint a virágos ág: termés-jövővel habzó |
| ifjúság, a megmaradás küszöbén a hajnal, aranypénz-körmökkel, |
| ezüst-dombhát hajjal. S vagy, mint a fénnyel-üres bánya: fekete erek, |
| vonalak, élek, szögletek mélymagas szivárványa. Íme, az írás, akár |
| a sírás: telve élet-múlttal, telve halál-jelennel. Takard be a |
| Halál szemét földrész-nagy tenyereddel. |
|