| Ahogy a pók besző nagy szobasarkot, zöldlombos fekete ág-viszályt: úgy szövi |
| be ember-futásod, autó-rohanásod a Földgolyó egy szögletét, a zöld-viszály |
| Európát, a súlyos ág-összevisszaság Magyarországot, ember pók-futkosásod beszövi |
| az alabástrom-időt, pók-beszőtte ország a hazád, s ragyog a szálkás és szálas, rácsos, |
| feszes csillogás-tányér, szikrázó többszögű rácsvonal-tányér, amit a csönd feszít, az |
| őszi lassú szél homorú vonalrács-napraforgó-fejjé, s a csönd ágaira ragasztott fehér |
| rács-zászlókkal üzensz a megmaradásnak! Hiába! Hiába, hiába, hiába, hiába! |
| Nem tudsz elfutni önmagadtól, nem tudsz elfutni önmagadból, hiába, hiába, hiába: |
| veled fut az Árnyék és veled fut árnyékod, a szétzilált, rádzuhant állapot, ami nagy |
| üveg-süvegekkel és üveg-kúpokkal rakódott köréd, mint mész-égető máglya, hulla- |
| égető máglya hasábfái, börtönöd fényfelhős üvegdoboz, üveg-tetőpalástú deszka-doboz, |
| rézrúd-szerkezet üvegbaldachinos üveghintó-üvegágy, bronz-oroszlán-mancsú üvegkoporsó |
| és visszafutnál már apádhoz és visszafutnál már anyádhoz, visszafutnál halott anyádhoz, |
| máshova menni úgyse tudsz, csak a földbe, ha mint szerelmes asszony rózsapolip-lábaival, |
| polip-harang karjaival véres ölébe gyúr, az ember-mohó, a férfi-mohó, ha a föld |
| magából kiátkoz! És veled fut a város, a ház, a víz, az erdő, a síkság, az állat, a kő, |
| az erdő, a csillag, a sírkő, a bánat, mint hosszú, halállal-hímzett, ezüstfonállal át- |
| szőtt csillagos nász-palástot: húzod magad után az átkot, futsz a vígasz-falóban, |
| mint gyermek mezitláb a hóban, mint kisgyerek aki magára vette apja fekete télikabátját, |
| a tarajos, csipkés hőmezőn, a kabát szélei fekete gyapjú-ekék a hóban, hó-vágó üveg- |
| ekék, jégfodor haranglengés a fekete-üveg nagykabát: húzod magad után a testedre |
| húzott bő világot, az apa-bő világot, a világ-bő apaságot, húzod a szivedre-húzott |
| halált! Hiába! Hiába, hiába, hiába, hiába, hiába, hiába, hiába! hiába! Hűtlen |
| szerettél volna lenni mindíg, de akárhogy akartad, hűtlen sose tudtál lenni a |
| magányhoz, és nincs ahova elfuss, futva is csak állsz te futás-leleményből szőtt emberi |
| valóság, tisztán-tétova hűség, állsz tisztán-tétova ember a kivégző-listán, kiállsz az |
| öröklét ínyéből, mint az Idő metszőfoga, megharapni a halandóságot, kettéharapni |
| a halált, szétmarcangolni az éden-vesztes ifjúságot! És könnyezik a téli éjszaka nagy |
| fehér sírkövekkel. És mit csinálnak teremtett lényeid? A szívből kiokádott népek? |
| A sáska-csontváz gépek, a sáska-szerkezet embergépek, az űr-sáskagépek, a bütykös |
| rézpálcikák, a műanyag-hideg, vérző, rózsa-faló, rózsa-zabáló, rózsaszál-konyhakés, |
| virághabzsoló fehérhólyag vakság-fejek, a Bibliai férfi-köteg, asszony-köteg izom- |
| fonat fekete sűrű emberiség-rácsok, mítosz-rácsok? Húzod magad után, mint Tejút- |
| fátylat a fekete néma űr a gyász fehércsipke árnylobogóját és ami legbelűl feszűl az |
| már nem a tied, az már a másé, az egyszerű megadásé! És mi van a fehér szájban? |
| Mint rothadás a májban, asszony-méhben óriás szivacsgolyó erjedő daganat? A |
| hervadás, a gyász van, a halandó halál van: kés, ecset, papír-repülő, papír-hajó, |
| papírból hajtogatott gyermeki jó, rózsa, rózsa, rózsa, szegfűszál. Mint rothadás a |
| gyászban: mi van a fehér szájban, mint gyász a rothadásban: az emberfej-alakú |
| üvegekben, a leforrasztott üvegserlegben, mint méhmagzat a méhben, az embrió méh- |
| burokban? Negatív filmtekercsek, filmforgács agyvelő-hab, a vizeletnél dúsabb |
| aranyfolyadék csöndje, az emberiség könnye, a hiábavalóság-lámpa, a híg |
| elmúlás-gyanta. Az Idő ül ott sóra könyökölve, az Idő világ-csöppje, az Idő |
| néz a sóra, szeme, mint zsebóra, néz zsebóra-szemmel, fölpattintott-héjú ezüst |
| zsebórával, és címer-virágrajzos a zsebóra-szemhéj, az ezüst-szemhéj idő-bajusz- |
| szálak fölött függőlegesen, kis csavar-pálcás csuklókon, ezüst bajusz-szőr a csókon! |
| Néz: elmenő-megjövő: az ezüst szemhéjú Idő, ahogy az Őslét néz a sóra, sóbánya Ősidőre, |
| kő a pihenőre, szerelem a nőre, pihenő a kőre, s zöld gyík a szikla bajsza, pislog a bajusz |
| zölden, piheg pikkely-hólyaggal puha gyöngyház-közönyben. Néz a Valóság téged, |
| egyszemélyű emberiséget, néz az elmúlás téged, mint rőzsefüst fakérget, mint alkonyt a |
| rőzseparázs, orvost a méhkaparás, kislányt a halál-szüret első jajtalan küret, mint |
| alkony-máglyát darázs többezer parázsponttal rácsozódva a gonddal. Néz az iszonyat |
| téged, mint atombomba az emberiséget, mint nehéz, függő, lemezes, palás, fehér szilánk- |
| legyezővel arany-pusmogás űr-éjbe tollazó szikla: ez a sors-vallomás. Néz a boldogság |
| téged, mint gyermek jó ebédet, mint éhes árvát szelet zsíroskenyér. És hív az áldomás |
| téged, mint forrásvíz a hajnalt, ahogy mohasziklából, a köves moha-szájból vizelő |
| tiszta ívben csorog, csengve csorran, mintha a kő vizelne, mintha a föld pisálna, s |
| alatta a víz-tálban, mint elolvadt kristályban, mint folyékony órában, a víz-arcú |
| idő-apályban sok gyűrűfutás vízből, vízből szilánk, lángforgács, vízküllő-kerékforgás, és |
| szarvas jön a vízhez, szürcsöl moha-szakállal, iszik páfrány-magánnyal, iszik zsurló-hiánnyal, |
| szürcsölve iszik, szívja szörcsögve a kristályt és mellette egy harkály piros pikkely-mellényben, |
| zöld posztókabátban, gyertyaláng-aranysisakban, s csőrét a vízbe mártva: víz-szemet csíp |
| a vízből, a vízszemcse kristálygyapotból, mintha szitakötő szeméből csipne ki egy szemcsét, |
| egy-egy víz-szál látás-részt, s gyomlál, mint a kertész, a látást gyomlálja csőrrel, mint |
| gyermekszivet tőrrel Heródes éjszakája, szivet ás a habból, a párás hajnal-anyagból, |
| a vízrengés könny-tálból, mint csontvázat halálból, a hideg izomfonatból, amely izzik, |
| gomolyog, vonaglik, mint egy kosár fehér kígyó, vízpikkellyel, víz-sziszegéssel. Hiába! |
| Hiába, hiába, hiába! Hiába futsz, hiába. Majd megszáraszt a város, majd fölitat a |
| Város. Nagy szürke itatóspapír-könyv! Mint nagy Növény-gyűjtemény Könyv: a város! |
| Aranyselyem-zöld jelző-szalaga a rojtos és eres Tisza! Nagy Lét-Temető: a város. Nagy |
| Itatóspapír-Könyv. Lapjain virág-testek, benne a levél-testek! Barna, csipkés |
| és száras, tollas, szálkás és boldog öreg nedvesség-foltok az itatóslapokban, akár a |
| koporsókban, s lapjain virág-holtak, pázsit-szivacsán levél-holtak: vékony celofán- |
| lapokkal, átlátszó cellux-téglákkal, áttetsző cellux-hidakkal, sárga üveg-pántokkal, |
| horgonyfürt üveg-ajtókkal a pázsitszőrre ragasztva lapos szélmalom-arca, barnaszőr |
| kacshorog-bajsza, pórusa, rostja, szőre, törzspikkely-szivecskéje virágnak, virág- |
| szárnak, az ér-anyag száraz ásványnak. A levél-mozaik-pajzsok, hártyás sík |
| halál-halmok, barna bordaléc-kagylók, szirom-küllő szivecskék: akár a száraz |
| festék, akár a barna festék: a régi virág-szűzesség, akár a ráncos festék barna selyem- |
| bőre: virágok árny-felhője, virágok temetője, a száraz növényi vigasz. Az árva. |
| E könyvbe van bezárva, mint az elhasznált törvény: csontváz-tisztán: Tömörkény István, |
| ő, a csontváz-hajsza, nagy barna bajsza, mint szélben légypapír enyves fekete, száraz |
| pezsgés-csóvája, dünnyögés szem-sündisznók enyv-zászlója a bajsza, üvegszáras fekete |
| buborék-kéve hinták, hinták arany-foszlásból, s itt fekszik Juhász Gyula: fekete |
| száradék-pamacs arccal, laposra-préselt száraz üvegszita-szitakötőszemekkel, meg- |
| száradt lángocska-tornyokkal, mint fekete gombokkal fekete papi öltöny, fekete papi |
| szoknya, a bőre, csontja, szőre, mint holdpapír-gyapotmezőre fektetett árny-kereszt, |
| s itt fekszik fölragasztva a föld egyszerű haszna a százszor-kilenc-mosolyú Móra |
| Ferenc, az arany-gyapotcsomó, mint kicsi madártestből félig kidudorodó zöldpettyes |
| rozsdaszeplős életvarázs madártojás, az éj csillagmirigy-ánusz parázs-serlegéből kiálló |
| sírbolt-hold, az ezüst tojás-mosolyú, nagy őrtörténelem-kezeiben aranyszalag- |
| kantárssszobor-hordák kezdete Magyarország. Szivén mint óriás
üveg-tetű: fényhomorú ős- |
| hajsza tekintetű pajzs. S ő is ott lesz a sorsban sárga sűrű homokban: vele az |
| Ősidő is: a csontvázakon kotló Trogmayer Ottó. Jaj, Növény-szív! E Könyvbe leszel |
| bezárva. És piros a vadszőlő-levél, a meggyfalevél rózsaszín! És kék a tél gyémánt-iránya! |
|