| Mint lombos zöld erdősűrűben a napfény zebra-nyája, tömött, sűrű, |
| szelíd vadonban fehérfoltos-barnafoltos ménes, tarka lovak vonuló, lassú |
| ember-magánya: ember-éjszakámban lihegve, prüszkölve, fújva, lágyan, |
| lassan átcsobog, megáll, topog, zizeg, suhog a megváltó áldott lény-sokaság, |
| s a lovakon zöld aranyhímzés, s a lovak farán aranypalást, fénypalást aranyból, |
| s a súlyos arannyal átcsurgó szelíd zöld parázs, mint a megmaradás üszke, |
| selyemvigasz reménye, s itt-ott a zöld suhogás alatti aranyroncs-sűllyedésben |
| világító viasszal rost-seprű levélként lengve hull, mint a fény varázsgolyója |
| dülledve áll az aranykalász Krisztus-szakáll, a fény hüvelyéből kidudorodó |
| óriás fekete tojás: a szikrázó ásvány-szilánkokkal behintett ló-szemgolyó, |
| s Jézus palástja zöld-eres sárga rózsaszirom, s zöldbe-olvadt sárga gyertyák az |
| apostolok, s mint napfoltos vízben ringó zöld moszatnyál örvény-nyalábba |
| szórt, halról lekapart arany-pikkelyek: a zöld némaság arany-pénzekkel, arany- |
| pontokkal rezeg. S ott bennt, az arany-fésűkkel fölszántott vadon-sűrűben, |
| amely csak lomb-tetejével susog, zenél, dörmög, sziszeg és döngicsél, mint |
| óriás zöld ásványos bogár a felhő-kagylós kék üdvösség alatt, s lombközépen, |
| lomb alatt nincs szélbeszéde, vitorlája, szárnya, csak a cserjék, bokrok, füvek, |
| csalánok árnytörpe barna duzzogása, fekete csipke-lapátja, küllő-kúszasága, |
| ott bent a zöld-hiányon, sűrűség-hiányon, a lény-üres ritka lapályon, mint |
| aranytálon ül, áll, merengve ácsorog, rózsaszín nyájként némán zsibongva tolong |
| az Isten-állapottal emberi-szép Hegyi Beszéd, s páncéling, szelvényes, ízelt, |
| vaskesztyűs páncélkar, páncél-sisak, homlokra-fölhúzott páncélrostély ezüst |
| borongása, redves ezüsthomály gyásza, a rózsaszín intés, a rózsaszín fényzöld |
| fényizom ember-fonat varázsa, s a fekvő meztelen asszony Goya-búcsúzása, |
| Renoir-alkalma, Manet-irgalom-máglya, s arany-tömbsziklák, napernyő- |
| citromlepke bordás szárnyfülek választják el cikkelyesen és merőlegesen |
| a fehér valóság-izzást a barna valóság-homálytól és lilán hull redő- |
| ünnepével a bíbor bársonysátor, s a barna lovas-kocsi, a sárga a templom- |
| torony szerelmes izzás-szelvény Csernus Tibor délutáni Alföld-szivéből, |
| s Ferenczy Béni szakáll-bolyhos tünődés-koszorú arca éghabos földmező! |
| Ki figyel rád? És rám ki figyel? Ki akarta, hogy élve meg ne haljunk? |
| Ki mondja most, hogy lenni érdemes? Ki mondja most helyetted és utánad |
| a fényt, a fényt, a fényt, a tiszta fényt, te Fényigaz Fényvigasz, Fényvarázs, |
| Fényerő? Nézlek, Magyarország-éjszakám fényszülötte magányos: nagy |
| elhagyottság-éjszakám fekete ősüregében lebegsz Messzi Tiszta Okos Fénysziget, |
| világsziget fényből, űrtestek messzi-messzi emberfény-emlékezete, mindíg- |
| bíztatás a fény-valóra, hűség fénymező-lebegése a fekete csönd-ravatalon. |
| És Ady Endre ráncos, gyűrt gipszkéreg halotti maszkja a sárga hold, sötét |
| bársony-völgyben, s fölötted kő-szarkofág, hódító római-kori kő-indás, kő- |
| rostos, kőfonatos rothadó fehér kődoboz a Kerepesi Temetőben. |
|