| Tegnap születésnap, máma temetésnap, tegnap Élet-csillag, máma |
| Halál-csillag, tegnap teremtés-nap, máma temetés-nap, ilyen |
| egyszerű ez, ami volt már nem lesz, ami volt már nincsen, vérfolt a |
| bilincsen, árny-moszat a tányér amiből még ettél, árny-kehely a kristály |
| amiből még ittál, csönd nőtt a szemedre, mint egy árnyék-bögre, amiben az |
| árnyak szilánk-szennye szárad, feküdtél bezárva, mint egy önmagába |
| göngyölt viasz-zászló, jaj-széllel nem párzó, viasz-csúcs test-salak, |
| önmagad önmagad leplébe csavarva, mást nem is akarva, hosszan, |
| gótikusan, keskenyen, csúcsosan, nagy kezed a selyem-gyűlölet- |
| türelem az ing-ránc szigeten, fehér redő-vizen, mint viasz-languszta |
| hab-gyűrűkre csúszva: csupa páncél, cső, ág, kéreg, héj, petty, kő-láng, |
| csáp, szemnyél, szelvény, bot, megtört küllő-oszlop, ízelt viasz-pálca: |
| a szív felé mászva, amiben üresség, savó és rühesség, amiben a gyász |
| sincs, amiben Isten-nincs, s nincs már gőgre időd, téged a sors kinőtt, |
| mint gyerek a ruhát, halálod szűk kabát, amibe nem fér be az űr |
| mindensége, téged a gond kinőtt, mint gyerek az időt, keze, lába, |
| megnőtt, mint a gomolyfelhők, hisz több a nem-létnél a tomboló nap- |
| szél, a növekedő test, mint a semmi-szőttes, bomló ember-szőttes, |
| halál-gyáva gőg-test, márványos hab lettél, olvadozó páncél, itthagytad |
| a jövőt, ittmaradt a cipőd, ittmaradt az inged, kék nyakkendő-selymed, |
| cipőd a szekrényben, bőr-fény a cipőben, a testszag az ingben, hullaszag |
| az ingben, te fogatlan barlang, tobzódó hullám-rang, tajtékzó |
| magasság, gyáva gyónás-vadság, őslények világa sárkánynép ruhája, |
| páfrányból, zuzmóból serdülő utókor, ordítozó ásvány, szivárvány- |
| kiáltvány, Watteau szent bohóca csillaggal beszórva, hörgés Isten- |
| nyálból, szivacs-vár magányból, tobzódó fény-horda: mítosz kentaur- |
| csorda: embertörzs-lóbánat, Isten-emberállat, világtudat-szemgömb |
| homály-állattörzsön, szabadság és börtön, árnyföld és fény-kölcsön, |
| könnyű ég s föld súlya halandóvá gyúrva, aki már feszesen, halál- |
| vízszintesen fekszel földre-sejtve, mint öreg jegenye, kidőlt jegenyefa: |
| zöld csipketoll-gyertya, zöld jegenye-csónak: Noé-bárka, hervadt, |
| mint a semmi-nászba, mint az önmagába göngyölt viasz-zászló, s szemed |
| márga és só, akárcsak egy ember, Arthur Schopenhauer könnye viperákból, |
| keselyűk hiányból. Szörny-gyüledék márvány: emberfejű sárkánygyíkdenevér- |
| párduc: a sötétről mit tudsz? „Ars poeticám te”, írtad a könyvedbe, |
| amit nekem küldtél! Szivemben tél lettél. Én a felhőt nézem, árny- |
| lépted igézem, úgy totyogsz el árván: gigász ősgyíksárkány. Ceruzahegy-pontnál |
| kisebb pihe-szőrszál foszlány-bogaracskát fújok el, mint gyertyát, itt lebeg |
| előttem óriás fényrögben, mint a pontszőr-oszlás mozaik-lomb látás. S |
| Kosztolányi-szájjal mondom a halállal J. Ramon Jimenez versét, |
| a vers kövez, hiszen te tudtad: így vagyunk mi, hiszen rothadás a te álmod: |
| „mivel te meghaltál, aludni” „Jaj, átaludni a halálod!” |
|