Hitből, emlékből, sárból*
| Már megint halottak napja! A születésed napja! Aranyrács- |
| összeomlás, aranygerenda-kazlak, aranyzuhanás-deszkák lombok |
| közt temetőkben, aranyból fejsze-élek nehéz nagy suhintása, piros |
| forgácsok, égből lehasadt kék szilánkok, és összevissza minden, akár a |
| zsebeinkben, gyufa, ceruza, zsebkés, cigaretta, fém-fillér, és összevissza kúsza |
| halmazok a szivünkben, felejtés, nem-felejtés, dolog, remény, jelentés, |
| ravatalok és gyertyák, szülő-ágy véres vásznak, akiket leigáztunk, amik |
| majd leigáznak, az elevenek harca, halottak habos bajsza, asszonyi |
| könnyű nász-ing a véres terítéken, kalap ezüst-szögre akasztva: kalap |
| a sarló-hold csücskén, sasok vitorlás-hajókban, akár tyúkok az ólban, vak |
| éjszaka-rúdon ülnek, bőr-gesztenyetokokban csigaház-szemekkel, csillagok |
| kárálnak sárgán, az éjszaka fölfűzve, mint halak a drótspárgán, tátogó |
| pikkelyfürtök, pikkely-ecsetek lombja, domború szita-hullások fényfátyol |
| foszlány-gondja, fekete bársony-lázzal becincogva az este, bársony-vonalazással |
| ferdén, síkban, keresztbe és bársonyhártya-csókok csapódnak homlokunkra: |
| büdös denevér-rácsok nyüzsgése hull szavunkra, és szempillájuk hóból és |
| fájdalmunk visszacsókol! Nem igaz, meg se haltál, hiába halottak napja! |
| Nem igaz: csak születtél, mégis halottak napja! Virág, gyertyaláng, zászló, |
| jaj-ködön átparázsló nyálas tehénszáj-hajnal hold-ásvány orrlikakkal, vad |
| levélzuhanás ferde aranylécekbe keverve, és temetői álmok és könnyezik az |
| álnok, sírodnál toporogva, ragyog az üvegkonyha, az ősz kékkel beüvegezve, |
| a kék ősszel beüvegezve, mert itt készül a romlás, tajtékkal az elbomlás, |
| gyökerek és halottak, csontok sírnak, csaholnak, nyüszítenek a földben: |
| kifakadt epezölden, izzik a sugárlét dombja, ahogy Arany János kinyomta |
| epeköveit hasoldalán, s a véres csipke-kövek kis arany-kezében, most az |
| ősz arany-tenyerében a belső szenvedés-kövek: házak, szivek és sírkövek. |
| Nem igaz, meg se haltál. Itt ülök a szobádban. Valahová kimentél, talán |
| vizelni mentél, ott vagy a másik szobában, bevetve fekszel az ágyban, mint |
| én a háborúban: szökevényként otthon. Itt vagy a barna gondban, a hígezüst |
| szoba-árnyékokban, nagy barna papírdobozokban, keménypapír-koporsókban: |
| elrendezve és elosztva, az alkonyban föloldva, mint gyerekszájban ostya, |
| nyállal nyállá szorozva, nehogy fogához érjen, nehogy kettéharapja, hisz |
| a legnagyobb rühesség harapni Isten testét, barna borítékokban, ládákban, |
| csomagokban, a barnaköd könyvlapokban, amiknek háromszög-éle, |
| mint a fűpenge vége, amiknek sóhajtozása, lapozás-nyikorgása üveges |
| verejték-szemüvegekkel, fekete ujjbögy-pettyekkel, bőrléc-árnyék-holdakkal, |
| zsírpáfrány-hártyacímerekkel, illatokkal és szagokkal édesen elterítve, mint |
| a vacsora-este, mint a vacsora-asztal hússal, borospalackkal, vesszőkosár |
| kenyérrel, s te ott ülsz két tenyérrel az abroszon merengve, mint két áttetsző |
| lepke, óriás gyertyalepke kezeid az asztal lapján, kezed ember-borostyán, |
| mert nélküled nincsen se ember se Isten, s már rég a földben ásít az a |
| megszenvedett másik, koponya-ásítása a Föld-belső virágzása, az égitestbe |
| rejtett titok és egyenlet, már rég a földbe romlott a bajszos mosoly, a homlok, |
| ti egymásnak keresztek, ti egymásnak megváltók, ti egymás-megszülői, egymásnak |
| halál-ok, két anya férfi-testként, két gyermek férfi-testből, ti egymásnak |
| szerencse, vérgyász, skizofrén este, ti egymás sugárzása szerelemből, gyűlöletből, |
| ti egymás hajlítása szégyenből, szeméremből! Nem igaz, meg se haltál! Itt |
| ülsz még a szobámban, kislányom a karodban, magány gőgicsél magányban, |
| magány a magány kezében az ég felé emelve, magány a magányra hajolva, |
| türelem türelemre, mint egy titáni rózsa úgy álltál meghajolva és alattad a |
| mélyben ember-csöpp szenvedélyem. Itt vagy az arany-romlásban, a kék arany- |
| kifosztásban, a sejtelem-gyászban, gőgös várakozásban, lépteid kinyúltan az |
| aszfalt-kocsiútban a Szemlőhegy-utcában, mikor rádkiabáltam, s te jöttél |
| asszonyodba karolva, ráhajolva, kicsit tántorogva, fagy-fénybe csomagolva! |
| Nem igaz, meg se haltál! Te hű vagy a szegényhez! Vagy: világnagy aranytál, |
| haszon a szenvedélyhez. Egymást lökdöstük játszva okosan a reményhez. |
| Hisz hűtlen én se lettem soha a szegényhez! Ha kenyeret haraptál: tudtad |
| ki még az éhes, ha bort pohárból ittál: tudtad ki még a szomjas, csalni sose |
| akartál, s szóltál, hogy el ne hallgass! Ha hősökről beszéltél: tudtad a |
| leghősibb cselekvés: megmaradni! Túl és megélve mindent: csak így szabad |
| tagadni! Hogy azzal megmaradni: mindenen áthaladni: akár az elemi részek |
| borzongása tenyészet! Így az elemi többlet. Így viseled a többet! Juhász vagy, |
| vállaidon, mint nagy suba: az ország! Rojtos föld-ing: Európa, sugár-szemeid: |
| világ-fénysziget-morzsák. Válladon világegyetem-harang, csillag-láncokból ing- |
| páncéllá szőve. Mégis védtelen vacogó, haraggal mégse legyőzve! Itt tolong |
| hűséged előtt aminek köze van az egészhez: minden nép, minden lelkiismeret: |
| a szolga, a cseléd, a béres, mindenki kiszolgáltatott, mindenki megverten |
| halandó, Párizs habzása eszme-láng, New York: az üvegszálka-sündisznó, |
| fekete posztókalapod alatt az enciklopédisták rajonganak! Ifjú szivedben |
| kis varrónő görnyed, öreg szivedben varrógép zakatol, kereke pörög, lábpedál- |
| vasszőnyege szivedben könnyű pihetoll. Világvásznakat varr a kicsi asszony! |
| Itt vagy: a létből kristályként kicsapódva: hitből, megbánásból, emlékből, sárból. |
| Itt vagy, nem vagy itt, nem vagy itt, itt vagy, hol voltál, hol nem, mint Petőfi Sándor! |
|
|