A kezdet mámora^*

Megállíthatatlan iram, gyönyörű új s új virágzás, a kezdés pompája, szégyene, öntudatlansága: ez évtizedünk szív-döbbentő reménye a költészetben! Fiatalok, fiatalok, fiatalok, újak: zuhognak ki az Idő-Szülőanya méhéből, hitünkre és ámulatunkra. Én hiszek Bennük, mert hiszek az újak elfogulatlan szép teremtő indulatában, mert hiszek a Kezdet Mámorában! Csak adjon nekik az oly gyötrettető és indulatos Sors a nagy iramfolytatásra erőt, hitet a költői teremtés megalázódásában, szégyentelen bizalmat a jövőre! Mert az a szép és az a nehéz: mindíg tovább!