Az egy-mosolyú, pán fia^*

Hányan is voltunk, a mi történelmi időnk kezdetén, költők, láng-kezdők, fiatalok, a fiatal ének vad, csengős bársony-csikói? Akik megmaradtunk, s akik kék ködbe omlottak, mint a megvénűlt idő, mint a megőszűlt idő. Kormos István is, igen, a mindíg toporogva-mosolygó, a mesés bújdoklás és a villámmal-sistergő kimutatkozás szivárványos ligetekben futó Pán fia mítosz-fiú. Költészete egy-mosolyú a történelmi időben, szava, mint a vadméz, mint az áfonya, mint a falutéli havazások ködkakas kiáltozása.