Az angyallal-verekedő^*

Éltem, szenvedtem, dolgoztam, írtam. Időm hallgatni nem volt az angyal szárnya-suhogását. Csak hallgatni dermedetten, ahogy zuhog az űr örvényeiben. De szárnyai égő vaspikkelylomb-ütését éltem és élem. Hogy ki ez az Angyal? A Múlhatatlan Múlandóság. Az ébrentartó, a bíztató, az életre-üldöző, a szorongató, a fojtogató, a haláltekintetű. És vár egy hatalmas, gyönyörű, mámorító, félelmetesen tiszta föladat. Veri arany-öklével eszmélkedésem kapuját: Petőfi Sándorról kell írnom könyvet. Őt kell elmondanom. Őt, a Csodát. Őt, a Legteljesebbet. Az én Petőfi Sándoromat. Verekszem az angyallal. Élek, szenvedek, dolgozok, írok.