Petőfi Sándor szívén állva^*

1

Sorsom és gyászom úgy hozta, hogy csak így szólok, ilyen esetten, de Petőfi Sándor szívén állva, mert hisz ott állunk most mindannyian, ez óriás kis hazán, hogy beszéljünk. Róla, vele és általa.

2

Néhány mondatra szorítkozom csak hát, így nehezen beszélek, szavaim, mint a kő és fájnak.

3

De valamit mégis el kell mondanom. Valamit, ami a legfontosabb!

4

Petőfi Sándor forradalmár volt és politikus! Miért szégyellenénk ezt? Mert mintha olykor szégyellenénk.

5

Vagy tévednék?

6

Nem hiszem!

7

Igen: Petőfi Sándor forradalmár volt és politikus. És ez csak egyféleképpen érthető. Szebben is mondhatom: költő a politikában, forradalmár a költészetben.

8

Vagy forradalmár a politikában és költő a forradalomban, forradalmár a költészetben.

9

Hitt a valóságban és nem tagadta meg a valóságot. Hitt a küldetésben, küldetéses költő volt, sorsos költő, költő a forradalomban, aki hitt a költészet megváltoztató, létet-formáló erejében és hatalmában.

10

Ezért is halt meg oly korán, ebbe halt bele. Mert az a végzetes pika-döfés nem a halálát hozta, nem, de a végzetét csak.

11

Ezért is, hogy a tiszta költészet gyakorlata és fogalma tőle állt a legtávolabb, ő tagadta volna ezt a legjobban! Nem, nem tiszta költő volt ő, de vérző költő és hívő költő: változtatni-tudó és változtatni-akaró.

12

Nem is szólva arról: hogy a tiszta költészet fogalma és gyakorlata már megfogamzása akarat-pillanatában: halott volt: spermáiban és petéiben.

13

Mi nem akarjuk őt kiszakítani az európai és világköltészet folyamat-állapotaiból (hisz mint jelenség e folyamat vérző részeként is értelmezhető), de csak nagyobbá tesszük: ha e kis haza egyetemlegeset mondó fiaként, gyermekeként és apánkként mondjuk őt: az oly végzetes-korán elpusztúlt fiút. A talán-élve-eltemetettet.

14

Nincs mit mentegetnünk, nem kell átmagyaráznunk őt, újramagyaráznunk!

15

Mi, utódok, akik talán egy szerencsésebb kor szülöttei vagyunk: mindíg tudtuk őt, tisztaságát, nagyságát, teljességét és ereje hitét és hatalmát.

16

Tudtuk: ha valamely reakciós, vagy regresszív szellemiség, rendszer, vagy egy tévedés kultúrpolitikai zászlójaként lobogtatták árva szívünk fölött nevét, mint a zászlót: annak a zászlónak árnyéka nem Petőfi Sándor gyönyörű sorsára és költészete tiszta teljességére vetűlt gyűrődve és véresen, nem is reánk, de azokat mosta el villámló zuhatagként, akik a rosszra akarták használni őt. Hamis eszmékre, hamis hitekre.

17

De tudtuk azt is és vallottuk azt is, amit Ady Endre oly gyönyörűen mondott, hogy Petőfi nem alkuszik!

18

És nem alkuszik ma sem! Nem kötelező szeretni őt, de kell szeretni őt.

19

Petőfi hitt a költészet forradalmasító, megváltoztató erejében.

20

Ezt hittük és hisszük ezt ma is vele: végzetesen szubjektíven és halálos küldetés-tudattal.

21

Mert mindíg lesz forradalom, mindíg volt forradalom! És ritka pillanata a történelemnek, ha egy nép és költője ugyanazt mondja és akarja. És ha nem születtünk e szerencsére, dolgoznunk kell pontosan tovább!

22

Mert a költészet csak forradalmi, végzetesen szubjektív és konok küldetés-tudatú lehet!

23

A többi hamisság és hazugság!

24

Úgy ahogy Petőfi Sándor mondotta!

25

Mert Petőfi Sándor: költő volt a forradalomban is, annak minden gyötrelmével és gyönyörével. Nem szimbolista, vagy annak előfutára, nem szeletekre bontható, be nem iskolázható költő: költő, küldetéses, hívő: politikában, életben, szerelemben, forradalomban, halálban, gyászban, föltámadásban.

26

Ezt hisszük vele mi ma is, akik bátran valljuk utódainak magunkat: mert hiszünk a költészet erejében.

27

Petőfi Sándor: pontos költő volt és így igaz. Mert az igazság lényege a pontosság. Amit ő leírt, azt bátran elhihetjük. A pusztát, a csárdát, a csárda romjait, a forradalmat, a téli estét, vagy az Apostol forradalmi gyötrelmeit. Az így volt. Az volt a valóság. És a költészet ereje és lényege a valóság. Az övé is.

28

Nem lökte más síkra át a valóságot. Nem hígította fogalmivá. Nem párologtatta le a csontvázról a húst. És költészete nem is bontható föl önálló színképekre. Fölösleges. Hamisítás lenne.

29

Ezért szeretjük őt, hiszünk benne, mi, nem is árvább gyermekei a kornak, amelyben születtünk, amelyben szólnunk rendeltetett.

30

Mert pontosan szólni: ez a legfontosabb. Pontosan kell szólni és nem szépen. Nem úgy, ahogy ő: de ahogy ma szólni rendeltetett. Szavunkkal szolgálni. Az élő valóságot.

31

Ezt tanúltuk mi tőle: Petőfi Sándortól. Ezt tanúltuk léte végzetétől és erejétől, ezért hiszünk hitében és költészete tisztaságában, erejében, tanításában, gyötrelmében és gyönyörében.