|
Túlságosan is sok baj és bánat ért az utóbbi időkben ahhoz, hogy ne legyek nagyon jókedvű. |
|
|
Fölkészületlen is vagyok ilyen beszélgetésre: hiszen hol van az én időm? |
|
|
De nem fölkészületlen a szívemben! A szívemben nem vagyok készületlen. |
|
|
Mondhatják is: az egyetemen legyen tárgyilagos az ember, az előadó. Dehát én nem vagyok egyetemi tanár, csak költő, és nem is tudok tárgyilagos lenni a fájdalomban. Mert azt nem lehet. |
|
|
Mint ahogy valóságos, igazi költészet sincs érzelem (akár fájdalom) nélkűl. |
|
|
Nincs tárgyilagos költészet: a költészetben nincs tárgyilagosság, legföljebb a tudományban. Az a Költészet, ami tárgyilagosnak mondható, ha jól megnézzük: nagyon is szubjekúv – és hazúg! |
|
|
Mondom ezt azért is: mert most maguk nagyon közel vannak ahhoz, hogy tapasztalhassák a költészet és a valóság viszonyát. Ahhoz: hogyan iramlik át a valóság a költészetbe. Hogyan lesz költészet a megtörtént valóságból! |
|
|
Mert: a költészet (hangsúlyozom!): egyik alapeleme, ténye, vagy szükségessége: a megtörtént valóság. Nemcsak a képzelt valóság: ami szintén lehet (mert hiszen volt, van és lesz) egyik nemzője, vagy képzője a költészetnek. |
|
|
És láthatni fogják, mert foghatják látni, hogy (most nagyon közelről) a megtörtént, az emberi cselekvésben és emberi cselekvéssel megtörtént valóság hogyan tündöklik át költészetté! |
|
|
Nemcsak a Lét Állandó Valósága. Az Örök Változó Van. A foszlékony, változó, tűnékeny, elemeire bomló és széthulló és elemeiből újraépülő állandó valóság: az anyag, a Lét általában, vagy amit annak mondunk, a törékeny és tünékeny Állandóság: az a valami, ami elemi létezőiben és elemi szerkezetében mindíg van és lesz. Az anyag: és annak termékei, annak virágzásai, annak szellemisége. Annak dolga, jelentése, állapota, változása és jelenségei. |
|
|
Szívem kérdése persze most az: hogyan valósítsam meg fájdalmaimat? |
|
|
Mert a költészet a személyes fájdalom anyaggá: költészet-anyaggá kristályosítása is! |
|
|
Három dolog van, mint a Költészetet létrehozó tényező! Három dolog kell hitem szerint ahhoz, hogy verssé tűnjön át a Sors! Egy: az állandó valóság: a természet és jelenségei! Kettő: a cselekvésben megtörtént valóság: az, ami az emberrel, vagy egy nagyobb embercsoporttal történik, megtörtént! Három: a teljes érzelmesség: tehát a valósághoz való kizárólagosan egyéni, a költőnél szubjektív indulat. |
|
|
Mert viszonyunk (a költő viszonya a költői megvalósításban) a valósághoz csak indulatos lehet. Elemien indulatos, iszonyatosan indulatos, kegyetlenűl indulatos, féktelenűl indulatos. Csak vad indulattal: gyűlölettel, vagy szeretettel, szerelemmel, vagy halállal: lehet költészetet csinálni! Az indulat-nélküliség: hazúgság a költészetben, vagy a költészet halála! |
|
|
Mert a költészet nem matematika, nem mértan, nem térkép-készítés, nem ragasztás, nem gépesített játék, nem „objektív hozzáállás”, ahogy mondják, de iszonyatosan indulatos gyűrkőzés, bírkózás, dühödt és dühös formába-gyűrése a széthullni, vagy önmagát elfeledtetni akaró megtörtént és állandó valóságnak! A tárgyi világnak, a természeti világnak, a fájdalomnak, a szenvedésnek, vagy az örömnek. |
|
|
A költészet: támadás! A valóság elfogása, hálóba-fogása, legyőzése, belegyömöszölése a forma zsákjába. |
|
|
A valóság, minden valóság (a megtörtént is), vagy nem mer tudni, vagy nem akar, vagy nem tud önmagáról. A valóság fél a költészettől. A valóság: gyáva! Mert a költészet: a valóság szembesítése önmagával. S a valóság gyáva önmagához, meg akar feledkezni önmagáról, nem akarja, vagy nem meri megismerni önmagát. Pedig a Költészet (nemcsak a valóság vállalása), de szembesítés! A valóság szembesítése önmagával! A Költészet rákényszeríti a valóságot, hogy szembenézzen önmagával. De a valóság védekezik. Ezért harc a költészet. S a harcban, ha igazi: győzelem a valóságon. |
|
|
A valóság esztétikailag gyáva! Nem akarja igazi arcát megmutatni. Ha meg tud mutatkozni: csak a művészetben: kimutatva lényegét, kimutatkozva burkolataiból: mintegy levetkőzi ruháit: hámjait és rétegeit, hogy ott ragyogjon szemünk előtt tiszta lényegével. |
|
|
Ez persze csalókának hat így: hiszen sokszor a művészetben, mintha a ragyogás öltözne föl: millió ruhába, millió rétegbe, részletbe, szalagba. Dehát ez csak a látszat. A lényeg a központi, a lényegi ragyogás. A központi láng. Amit a ruha takar! |
|
|
Mert hiszen millió-fajta ruhája lehet a költészetnek! |
|
|
Annyi fajta, ahány ember él a földön! |
|
|
|
|
A lényegi, ami mindent átvilágít, mint sötétet a lámpa: csontvázat, húst, bőrt, bőrfelületet: tehát a lényeg öltözékét? |
|
|
Ettől a láng-milyenségtől izzik át a költészet, tündöklik föl, vagy gyászlik a vers erkölcsi milyensége. |
|
|
Mi ez? A hit vagy a hittelenség? |
|
|
A hit az élet értelmében, vagy ennek az ellenkezője! Ettől függ: sötét lesz-e a szövet: kékbarnán ragyogó, vagy aranyfehéren égő. |
|
|
És emellett már másodlagos dolog: hogy a vers hosszú-e, vagy úgynevezetten rövíd. |
|
|
Minden vers: állapot. Nincs kizárólagosság. |
|
|
A hosszú vers, a rövid, vers is: lehetséges, egyszerre egy költőnél is. |
|
|
A hosszú vers is állapot tehát. |
|
|
Vagy egy állapot lehetősége. |
|
|
De a rövíd vers is ugyanez. |
|
|
A kérdés az: mit hogyan lehet és kell megvalósítani. |
|
|
Egy-egy műforma hitem szerint: nem történelmi kategória. (Vagy nem csak az! Mert lehet az is!) |
|
|
A hosszú vers azért hosszú vers: mert az abban foglaltakat elmondani másképp nem lehet! |
|
|
Ostobaság lenne elvárni: csak szonettet írjon egy költő. |
|
|
Hosszú vers is millió formájú lehet! Mert hosszú vers: S. J. Perse költészete; Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepűlnek című éneke; Csü Jüan elégia-izzása; Ezra Pound: Cantos-katedrálisa; de hosszú vers Petőfi Sándor Apostola is! |
|
|
Nem igaz tehát, amit egy kritikusom ír, szólván rólam, idézve egy német szerzőt: hogy a hosszú vers út a rövíd vershez! |
|
|
Ezután marad: a fájdalom, ami most a szívemben van. S ki tudja, hosszú versben épűl-e föl a fájdalom, vagy rövidben? |
|