A végtelen részletei^*

Valami fölragyog a végtelenből ezeken a lángoló és sötéten-ragyogó, árnyékosan-bemélyülő és láng-domborulattal létet-megvalósító bronzkorongokon, ezeken a csipkés, vonalas, szitásan-pontozott, karcolt, bemélyített, gyűrt, domborított, valósággal átszőtt, pórusosra-tördelt, tűszálkásra-kihúzott, fényesre-gyúrt kerek bronz-lapokon, a végtelenből lángol ki és ragyog föl valami ezeken az érmeken, e zárt, tömény és sokszor mégis csipkésen-áttetsző felületeken. Mert a Lét dologi formákban testesűl meg a Valóságban, mert a dolgok, formák, jelenségek, alakzatok: részletei a végtelennek. Emberiek, vagy mítikusak, az ember-alkotta tárgyak, eszközök, vagy mese és mítosz-emlékek, a kultúra emlékezeti részei, vagy a természet jelenései: részletei mind a feledhetetlen és titkos végtelennek: életünk részei akár, vagy emberiség-múltunk árnyai, vagy könny-lámpásai, kristály-csillagtömbjei, vagy a természet töredék-álma, virágzás-töredéke. Ezek az érmek valamit mutatnak a végtelenből, az emberiből és a természeti ember-nélküliből, és mert magyar művészek munkái, külön részei szeretetünknek és szívünknek is, mint ahogy része a Végtelen Szívének és Szeretetének ez a kis haza is: Magyarország!