A csöndbe sűllyedt tegnap tárgyai^*

Ó, hova sűllyedt az a gyerekkor, miféle tengeromlásba, és vízgörgetegbe fúlt az a gyermekkor, a mi gyermekkorunk is, a történelem milyen vízpalástja, zöld és habzó üveg-hömpölyegei alá az a gyerekkor, amelynek sejtelmes és titkos környezetéhez a kegyes-kegyelmű tárgyak és képek tartoztak, a festett üvegképek Illés égbe lángoló szekerével, a kövér útmenti kő-Krisztusok, vagy festett, zománcos vére-csurgású útmenti, temetői Jézusok, a festékkel vérző-sebűek, a búcsúban vehető népi kegytárgyak, görcsös és szögletes feszületek, őrző porcelán-szentek, kegyes, gyermektartó, tojásdad-hosszú Máriák, fába és kőbe-faragott hitek és menedékek, amikről és akikről hittük akkoron, hogy megvédenek a bajtól, bűntől, betegségtől: amik ott derengtek és virágoztak történelem-parti magányos életünkben. Az utak széleinél és keresztjeinél, szőlőhegyek útkanyarulataiban, nagyanyáink mohos-csöndű szobáiban ott virágzanak, porosodnak és lángolnak még, hogy az elvirágzó időre és a csöndbe-sűllyedt tegnapra emlékeztessenek.