A jövendölés szövetei^*

Hajnal Gabriella művei, ezek a lángoló és komor, izzó csillag-beszédű és zöld-örvénylésű, fekete koponya-arcú és fehér-szemgödrű, messzi, űrbeli, titkos tüzekkel és a tenger kék könyörtelenségével és bánatával átszőtt és behömpölygött faliszőnyegek, szenvedés-szövődmények és dacos föloldozás-keresések, ezek a szenvedésből, gyötrelemből, emberi humánumból és konok megadásból szőtt képek, látomások és jövendölések, magányunk, reményünk, hitünk, sok gyalázatnak-kiszolgáltatottságunk jövendölés-szövetei és példázat-szövődményei, ezek a sors jeleivel és a végzet szavaival teleírt, szövés-írással behímzett létparancsok és szenvedés-parancsok: nemcsak az ember létnek-kiszolgáltatott magányát mondják, de mondják az egyedűlvaló, csillagok-sorsa-közé-szőtt ember hitét is a szenvedésben és az értelemben, mondják az ember létének értelem-parancsát, hiszen e végtelen, lángoló, füstölgő, üvöltöző, gomolygó, egymásban-gabalyodottság csillag-csomó-végtelenség-gubanc testvértelen embere, ha nem is élhet örökké, hiszen miért is élne örökké, nem élhet hiába! Ha már e virágzó zöld könnycseppre, ha már e megkristályosodott zöld őskönnycseppre, a Csönd Titkos Ős-szeméből kihullott könnycseppre, ha már e Földre született!