Belső tűzvészek dühe^*

Mámorítóan nagy művészet az övé: Szabó Vladimíré! Teremtő képzeletének és kezének rajzolni-tudása, mint a legnagyobb mestereké, Leonardóé, Dűreré! És mennyi szorongás, lemondás, bűntudat, lelkiismeretfurdalás, belső tűzvészek dühe, önmarcangolás, a fordított tébolyodott, öntelt, Bruegheli, törpe, grafitszálka-csipke-buborékszőrgolyós, püffedt, torz, púpos, sátán-röhejű, torzan vigyorgó, önismeret-nélküli lét-valóság és ember-valóság leleplezése komorlik és lángol fekete zuhatag-örvény műveiben. És mennyi jóságra-vágy, vágy, hogy a világ jobb legyen, az ember jobb legyen, hogy a természet is jobb legyen! Mert ez az irgalmatlan jóság-vágy az ő művészetének csillagi lángja, szívéből szétágazó rács-hálózat-szövedéke! A jóságra vágyik ő és a tisztaságra, ezt mondja Szabó Vladimír minden rajz-szavával. Mert tudja: nélkülük inkább a halál!