A készülődők és akarók láng-hite^*

Tihanyi Lajos: forradalmár volt, s a forradalmat mondta minden művében. A készülésről, a Készülődőkről beszélt mindíg: rajzban, képben, gyötrelmes és gyönyörű kezével. A magyar századelő és Európa nagy szellemi és gyakorlati forrongásának, dacainak és akaratának hívőit és harcait rajzolta, festette: gyűrten, szögletesen, ragyásan és csipkésen, szólva bennük és velük magáról is, az ő ugyanaz-hitéről, rajongó, lázadó és boldog szívét fonva a képben-kimondott arcok gyötrelmébe, szigorába és hitébe. Egy forradalomra-készülődő dacos haza szellemi térképét rajzolta jelenkora és a jövő eszmélkedésére ideges, gyötrött, hatalmas kezével, látva meg a hús, a koponyacsontok kelyhe, az arc-pajzs, a fej szögletességei, gyötrelem-gyűrődései, szenvedés-apadtságai, láng-horpadásai, temető-földje és öreg sírkereszt-szorongása mögött: a Készülődők léte közös lényegét: akarását annak az újnak, amely magzatilag érett volt már méhében az időnek, ott lebegett megszületésre várva a századelő forró magzatvízében, s tudott amely mégiscsak a Készülődők és Akarók hite és cselekvő vágya ellenére évtizedek múlva megszületni. Mert végűl is megszületett!