Az eljövendő Csokonai^*

Kétszáz esztendeje múlt November 17-én, hogy Diószegi Sára, Csokonai József sebész-borbély asszonya fiút szült, virág-beszédű fiút, halandó hatalmas énekest, a Múlandóság és a Költészet Teljes Gyönyörét, jácint-torkút és vadméz-mosolyút, Isten árnyának lehetetlen-sokaságú és dolgok-halmaza-illatú vetületeiből szőtt Énekes Halál-Hattyút, megváltó beszédű és föltámadás-csillagú fiút: Csokonai Vitéz Mihályt! És meghala az a Fiú 1805 január 28-án, nem-Jézusi szóval kék tulipánt száján és Jézusi sebekkel ember-Golgothát fölvállalt szívén! A komor magányosság vas-szögeitől és vas-dárdájától átveretetten és fölsebzetten. És eltemetteték már másnapon este, köd-arcú fagyban, virágtalan havazásban. Mint Wolfgang Amadeus Mozart, mint az a Zenék Jézusa, akihez egyedűl hasonlítható teremtés-hitben és teremtés-tudásban, áhítatban és mindenség-mosolyban, halál-gyötrelemben és elmúlás-töprengésben, ének-gyászban és ének-szerelemben! Aki ugyanúgy látta az Időt, a kukacos-markút, a szalonnabogarak lüktető, hullám-gyűrődés halálhab-pezsgéséből szőtt tenyerűt, az Időt, a Nem-Múlandó Ős-Mértani Forma deres és dögszaggal-derengő árnyékában guggolót, a kristállyá-építőt és mikrobákkal-lefosztót, csontvázzá-kiáltót, a penész-lombú Teljesség-Ősfa világító redves gyökér-éposza gödreiben állát féreg-bozsgó tenyerére hajtót, mint vele-múlékony társa, a nem-ismert, az általa-nem-tudott, a Magyarország Árnyékcsipke-Léptű Mosoly-Vándora, Gyöngyvirág-fürt Fehér Harangocska Tavasz-Éneke: Csokonai Vitéz Mihály! Nem volt igaza az egyetemes-boldogtalan, Csokonai-szívű drága József Attilának, a redőtlen Semmi kegyetlenség-virágú kopár terein ácsorgó zseni-utódnak, mert a líra nem logika és nem tudomány, nem a megvalósulás matematika dogmája, de a líra: teljes megvalósúltságában: a Minden Együtt, a Teljesség Áhítata és a Teljesség Bizalma, Hit a Teljességben és Vágy a Teljességre: mint a Teremtő Szívének és Eszméletének Dolog-Akarata, Jelenség-Részlet-Lángolása, amely részleteire-bomlottságában is: Egy-Szövedék, egymást-nélkülözni-nem-tudó Együttese az Akarat Képzeletének, de a Képzelet Akaratának is: hogy egyetemes múlandóságával legyen a Halandó Megmaradás, az Átváltozni-tudásban a Boldog Újjászületés! A líra sem logika! Mert, a líra: a Lét Mindensége. És a Lét Mindensége nem logika, csak esendőségében és anyag-örökletességében kápráztatja komoly és konok ember-szívünket, mint a Csalékonyság, szikrázó varázslat-ruhában, tündöklet-öltözetben, mondván, története és anyag-hite csalafintaságával hazudván: hogy a Logika Ő, az Egyetemes Összefoglalás! József Attila költészete gyakorlatában úgyanúgy élte ezt az elméletében nem hitt Összevissza-Valóságot, mint éposz-hitű és éposz-vágyú, édesded virág-beszédű, az ős-szívverés tenger beszédű, harmat-tiszta jövendő-jóslatú, halál-vidám költő-elődje: Csokonai Vitéz Mihály! Mert az volt Ő: hajnali-harmat-tiszta jövendő-jóslatú és halál-vidám! Igen, ez Irgalmatlan Kettőség eleven rostjaiból és kötegeiből szőtte Őt a Múlandóság: Múlhatatlan Énekessé, aki úgy lépked most is a neki zárt anyag-idő titok-virágzású, csönd-pezsgésű Végtelen Kristálytömb-Jövőjében, hogy nárcisz-lépte viráglebegése legyőzi az anyag-erő bizalmatlanság-törvényeit, a természet-anyag és titok-anyag összes és minden ellene-fölkészűlt és szívünk bizalma és gyötrelme ellen fölkészűlt és fölindúlt, erjedő akaratát, mindent halállá-égető, mindent anyag-ponttá és atom-dühödéssé lefosztó Szégyentelen Szégyenét! Ó, költő-hitem Pontos Jövője, ó, költő-hitem Tiszta Tanítása és Véres Világegyetem-Mosolya, te a mindent-tudásban rettentően bátor és a rothadt halál-tudatban se gyáva Csokonai Vitéz Mihály: úgy jársz te aranylángú árnyék-lépteiddel eszmélkedésem és tudatom, gyötrött, gyötrődő és teremtésre-féktelen, teremtésben-féktelen, osztani és virágzani-kész, dühödt-nemzőkész jelenében, mint Mindenség-Mondatú Isten-Szempillaverése Angyal, Isten Tűztitok-Szempillaverése, Arany-Pillogása Angyal, aki a Kezdet Első Pillanata után már voltál, s még meg se születtél, hiszen a mindent-tudás, a mindent-tudni-akarás kezdet-tudata voltál, s a világot-nemző teremtés-tudat jövője vagy, még meg se született, rózsatűz töprengés-embrió, rózsaláng töprengés-magzat, hitem jelene, költő-hitem várakozással-mosolyos Várakozás-Jövője: Csokonai Vitéz Mihály! Nemződés-leírása, magzat-létének elemzése, magzatvizének anyag-elemzése, születés-elmondása, sorsa-elmondása, költészetének utazás-leírása, költészetének atom-rendszer és szerkezet-leírása, molekuláris biológiája, élettana és halál-lehetőség-árnyék-kimondása époszi teljességet, époszi tisztaságot, bonyolúltságot és könyörtelen teljességet kér! Elmondani most csak azt lehet csillag-mosolyú, bánattalan tiszta szóval, hogy Ő, Csokonai Vitéz Mihály: költészetében mindent megvalósított amit Isten után embernek kimondania lehetséges, minden teljességet: a teljes életet, teljes halált, a teljes szerelmet, az öröm hiány-teljességét és a bánat keserű és kegyetlen ember-gyönyörét. Mert kimondotta, mint hegedűk virágnyílás-beszéde: a tudat teljességét. Ezért Eljövendőségünk Angyala Ő: Csokonai Vitéz Mihály! E Haza Költő-Plátonja volt ő, a Valóság Ideáinak Tulipánt-Szájú, Gyöngyvirág-Mosolyú Árnyék-Királya, Jövő-Fejedelem, kicsit meggörbedő, köhécselő, mellbeteg, pipacs-csöppeket köhintő Teremtő Tiszta Tudat: Költő-Forradalom, a Tisztúltabb Európa boldog fehér-ibolya és ibolya-kék Arca és Szabad Szívverése a forradalmat-rettegő barbár Nádas-Hazában, Vadakkal-hemzsegő Láp-Országban, Medve-Hörgésű Köd-Rengetegben.