Mit tudtok Dózsa Györgyről?^*

Századom szülöttei, századom gyermekei, utolsó évtizedeink szülöttei, ti, férfiak és asszonyok, serdülő lányok és növekvő legénykék ifjak és vének: mit tudtok Dózsa Györgyről? Mit tudtok Dózsa Györgyről, a lángelme-konokról, a lángelme-tisztaságról, a lángelme-kevélyről, a lángelme-féktelenről, a lángelme-egyszerűről, a lángelme-akaratosról? Mit tudtok Dózsa Györgyről, a századokkal ezelőtt megöltről, az évszázadokkal ezelőtt megevettről, fölfalatottról, megsütöttről, összerágottról, kiokádottról, leköpdösöttről, tűzzel és röhejjel, gúnnyal és csillag-fehérre izzított ökör-szájkosárral megkoronázottról, akinek húsát úgy ették, úgy rágták, úgy nyelték, úgy harapták öklendezve és zokogva, jajgatva, ordítozva és hörögve tébolyúlt gyönyörtelenséggel, részeg istentelenséggel és vad vakogással, vak ember-csaholással gyáva és rettegő, elbambúlt és árvaságba gyömöszölt, az árulás, hűtlenség és mindenképpen-élni-akarás lángoló szőrzsákjába gyömködött hívei, emberei, barátai és vele-együtt bátran öldöklői, mint kiéheztetett ősz komondorok, gyáva párducok, reményükvesztett pettyes rettegések; az álnok és szegény árva, bolond, bitang, tehetetlen, élet-mohó, bűnhődni-se-tudó és a teremtésért is bűnhődni-akaró, bamba, bánattalan, buta, élet-nyomorúlt, halál-szegény, akasztásra-váró, kihegyezett karóra síró varangyosbékaként rádöfésre váró, nagy kerekekre rákötözésre váró, lőcsökkel, rücskös husángokkal, vaskos durungokkal csontot, koponyát, húst, hitet, jajgatást pépesre, véres emberkásává tördelésre váró harcosok, a tegnapi szabadság szegényei, a hajdani szabad láng, lángtisztaság és aranypiros, aranyzöld lángcsipketaréjlás egyszer szabad és egyszer boldog forradalmi szegényei, a szabad szép szegény-nép, az élni-lehetetlen, a gyűlölködésre-boldog, a gyűlölni-sose-boldog, árva, tehetetlen, jó, tudatos, keserű, elnémított, századokig robbanásra-váró, rejtelmes és egyszerű szegénység. A nép, a nép, a tegnap-büszke, a tegnap-dacos, a tegnap urat és úr-szolgát dalolva öldökölni kész, a gyilkolni sohase akaró, a gyilkolásra-sohase-szándékú, a tébolyúlt és részeg bosszút-állásra sose-kegyetlen, a megbocsájtó és elfeledő, a szorgos és szorgalmát bolondúl szerető, a bánatát-ismerő és bánatát bánata virág-gyolcsaiba, puszta-kopár és liliom-erdő dalainak ráncaiba, vadkalász-örvényébe és forró sivatag-redőibe rejtő szent-bonyolúlt egyszerűség és mindenség-bonyolúltság, a nép, én szegény-népem, mi szegény népünk: a jobbágy-Magyarország! Mit tudtok Dózsa Györgyről népek és nemzetek fiai, gyermekei, mások, országok szülöttei, mások, akik éltetek tán múltatokban is boldogabbúl és gyönyörrel-teljesebben, akik éltetek talán nem íly mocsárba, lápba, sásba, nádasokba vadon-erdőkbe és dübörgő rengetegekbe, sóhajos, csipkés messzi zöld vadonokba, arany-ránc-végtelen, tücsökszó-mindenség pusztaságokba szorítva és nyomorítva, ahol a csönd, mint a képzelet-pokol lángja: fehér, ahol csontot tör, szívütést bénít farkasok vonítása, medvék, bömbölése, sasok fekete kiáltozása, madáranyák sikoltozása, a láp fekete laza büdös fortyogása, büdös végtelen füstje, vad keserű gőze. Mit tudtok Dózsa Györgyről, népek és nemzetek szülöttei, mások, talán velünk-egy elnyomottak és kiszolgáltatottak, ti is mivelünk szegények, az egy-nyomorúság történelmének szülöttei, ti, Dózsa Györgyről tudtok-e valamit, szegénység-történelmünknél valaha boldogabbak, vagy egyformán velünk boldogtalanok, egyazon elnyomás népei, gyermekei, ti, szegények, büszkék, alázatosak, kemények, okosak, reménykedők és mindíg-jövőt-akarók, s ti népem jelenkorának szülöttei, ti: emlékeztek-e Dózsa Györgyre, tudtok-e valamit Dózsa Györgyről, az Ítélkezőről, a Tisztáról, Okosról, a Kevélyről, Gyöngédről, a Testvér-Rajongóról, a Boldogtalanról, a Győzelemben-Bizonyosról, az Elbukásba-Védtelenről, az Elárúltatottról, a Megsebzettről, a Kigúnyoltról és Kiröhögöttről, a Rettegettről és Ijesztőről, a Bölcsről, Dühöngőről, Konokról, a Csillagpoklok Tüzétől Átitatott Szavúról, Hajdani Urainál Mindenben Többet Tudóról, a Rémületet-Reményt-Hirdetőről, az Urakra-gyászt, Szegényekre Virág-irgalmat Hozóról, a Töprengőről és Kigondolóról, a Büszke Diadalmasról és Vigyázó-Elméjűről, aki önmagát akarta emelni föl a népben, aki népét fölemelni akarta szívében és a hazában, hogy kenyere, szabadsága és vígalma legyen, öröme termékeny szép öröm, gyásza csak tiszta gyász, egyszerű, mint az Isten szívének tér-ősfeketesége, telehintve a végzet-csillagokkal, hogy élete élet legyen, élet, élet, tiszta tavasz és tiszta tél, tiszta ősz és tiszta nyár, élet, mint az eső, a lepke, a madár, a csillag, a virág, a hó, élet, ne gubancos Rettenet-Ország, ne összetorlódott kőlapok fehér tajtékzás-tengere, szikrázó fehér temető, vérző fekete őséjszaka: urak tomboló fáklyafényes víg vigalmi éjszakája csak, ahol citera szól, kürtök riognak, dobok dübögnek, kupák habzanak, ökrök lángolnak, mint mennyből-letaszított vezérősangyalok a Sátán gyémántrúdjára döfve, s ringyók vihognak meztelenűl, nagy, kemény részeg nyállal teleköpdösött csecsekkel, részegen. Valamit tudtok-e Dózsa Györgyről, az Ítéletet-Kimondóról, a Reményben-Akaratosról, Urak-Gyászáról, Szegények Húsvétjáról, a Remélni-Élők Szegény-Királyáról, a Boldog Habzó Kegyetlen Tiszta Bátor Okos Népforradalom Vezér-Fiáról, a Tanúltról és Hadi-Okosságban, Ember-Tisztességben Kiművelt Tiszta Főről, a Végzetes és Elhalaszthatatlan Népforradalom Szegény-Királyáról, akit úgy sütöttek meg a Gyávák, a Hatalmukra Kevélyek, a Nemzet-Féltést Hazudozók, a Vaspikkelyruhás Vaspikkelykesztyűsen Tapsolók, a Szent Himnuszokat Hörgő Uri-Bugyogósok és Vér-redős Palástú Igehirdetők, akit úgy sütöttek meg égő vas-trónon, röhögve és vígadva, rettegve mégis mocskos szívükben, mint gyémánt-agyarú tajtékos vadkant, tejút-sőrényű király-vadat, s akinek húsát zabáltatták nyomorúlt híveivel és megkergűlt embereivel, zöld hányadékukkal, véres nyálukkal és híg excrementumukkal magukat-összemocskolt és ágyékszőrüket, szőrös combjukat, térdüket, lábukat ejakulátumukkal és urinájukkal összefolyatott rémület-fiaival, hogy zabálják csak az Ősdisznó-Vadat, a Feketesörényű Ősdühöngést, a Rézbozont-szügyű Keresztet-Elárulót, hadd lássa, hogy eszi őt, hadd lássa, hogy eszi, hogy falja hogy harapja, hogy zabálja önmagát a kerge, gyáva, ostoba, bamba Nép: a Nép, aki akart valamit, a Nép, a bamba bitang, a gyáva kegyetlen, aki akarta azt, ami Lehetetlen, Neki-Amit-Nem-Szabad: azt akarta, akarni amit neki nem lehet: az Ostoba, az Úr-Tiszteletlen, a Rabló, a Gyújtogató, az Öldöklő, a Bamba Paraszt, a Kerge Vadszamár! Mert csak kenyeret akart és tiszta szép hatalmat, mert csak szerelmet akart és tiszta szép tavaszt, bízható okos szép hazát, akarta tudni Tavasznak önmagát, csillagos, holdas tiszta éjszakát, nemzeni gyermeket, lőni vadat; halat, teknőcöt, rákot, nyulat, fácánt, tobzódó szarvasokat venni ki magának a Bőven-Vehetőből, a Zöldszőrű, Fehér-gyapjú-fonadékú Természet-Zsákból, az Elvadúlt és Elbitangolt, Burjánzó Hazából, csak Önmagából, végre Önmagának. Tudjátok-e Dózsa György ki volt? Mit tudtok Dózsa Györgyről: népek, nemzetek, népem szülöttei, ti, akik e század gyermekei vagytok, s lesztek talán a jövő század vénei majd, új nagyapák, nagyanyák, dédszülők, ember-ősei az új ember-jövőnek; mit tudtok Dózsa Györgyről: szülöttei az atom-kornak, a tudomány kegyetlen és okos századának, Csodálatos Korom Gyermekei, akik más égitestekre léptek tétova és bátor lábbal, s ott ugrálva más égitestek füstölgő gyémánt-porában, lángoló örvényű zöld üvegporában, lebegve-lépegetve ott fény-aranylemezek függőleges, vízszintes, ferde és legyezős izzó anyagában, lila tér-árnyékok, dolog-árnyékok csipkés hasábjaiban, az űr fekete határtalanságában, a fény és árnyék mértani űr-metszeteiben, lila kristály-terében: fém-üveg-gumi-műanyagbuborékarcú nehézkes űr-búvárruhában, rovarcsápszerű radar-antennák, fura és titkos terepjáró autók, fémpókként lépegető és hernyótalpas, küllőkorongos szerkezetek, elektromos agyak és számító-gépek, oxigénpalackok, fémpamacs-tapogatók, televíziók, művelt szerkezetek, fém-kaportányér csápok, rádióadók, géphernyók, csuklós fém-ásók, fém-sáskaszájak, mereven-mozgó fém-kezek tudásától is segítve a világegyetem-lét titkait kutatjátok, a mindenség-őskeletkezés, az ősgolyó-csillaggá-szétrobbanás, az idő-kezdet, az ős-sötétségből a tér-kezdet és tér-anyag kezdet kialakulás, az őscsillagokká-szétdurranás ősidő-elejét keresitek az anyagban, a kőzetekben, a porban, a csillagzó kristályüveg-salakban, s hoztok az Emberiségre új Lét-Reményt, vagy új Háborút, Végleges Halált, Pontos Pusztulást, ti, a Század Mai Gyermekei, akik forogni más égitestről: Földünket, e csöpp zöld golyót, e kék buborékban, kék magzathólyagban lebegő égitest-embriót, bolygó-magzatot lassan pörögni látjátok, ahogy függ a tűzpontokkal tenyésző fekete Őstér-Semmiben, a Virágzó Fekete Ősvákuum Tisztaságban, akik látjátok a Kicsíny Zöld Golyót: Jövőnket, Múltunkat, Temetőnket, Jelenünket, Szenvedésünk, Örömünk, Reményünk és Éhezésünk Csöpp Életgolyóját, a Földet, az Emberi Valóság Örök Szülőanyját és Örök Temetőjét, Nagy Századom Gyermekei, tudjátok-e, hogy megölni Dózsa Györgyöt sohasem lehet, hogy megsüthették, hogy megehették, hogy vérző eleven szívét fölzabálhatták, fejét levághatták, lábszárcsontjait, karcsontjait megtörhették, hogy hamvait a vad őszi szélben szétszórhatták: él mégis ő és születik mindíg újra! Mert mindíg lesznek Új Dózsa Györgyök! Mert mindíg lesznek Új Dózsa Györgyök, Tiszták, Kemények, Küldetést-Vállalók, Reményt-Vállalók, és Halált-Vállalók, lesznek mindíg Új Dózsa Györgyök, születnek mindíg Dózsa Györgyök, Újak, Harcot-Vállalók, Vezérséget-Vállalók, mindíg születnek Dózsa Györgyök, Újak, amíg emberiség az emberiség, amíg e Földgolyón ember él szegényen, elnyomottan, elvakítottan, éhezve, megalázva és megszomorítottan, szelleméből-kifosztottan, tisztaságában-meggyalázottan, emberségében-kitaszítottan, szomjasan és éhesen, szellemében megtiportan. Húsát ha velünk meg is etették, égő húsát ha faltuk is szörnyű árulásban, mert mi esszük meg mindíg önmagunkat, mert velünk etetik meg mindíg önmagunkat, mert mi zabáljuk föl Virágzó Akaratunkat: az a Szív szívünkben kivirágzik, az az Akarat bennünk förgeteg-lombját kinöveszti, az az Erő a csillagokig tenyészik csontjainkból és koponyáinkból kemény tüzével, s benövi virágzó tűz-bozontjával a szegények, éhezők, megnyomoríttottak Több-Emberiségét. Az az Indulat mibennünk újra nő. És leszünk mindíg-új Dózsa Györgyök, a bujaságot, butaságot, gőgöt, elnyomást, keresztet lerombolók, a vidám, büszke vad diadal fehér ősisten-sörényhajú piros csődörcsikójával a Tél Fehér Szívén Tombolók, tűz-koronára ítéltettek, kopár és vad tűz-trónra láncoltak majd: szívünkből-kipatakzó élet-himnuszokkal, vad szánkból patakzó átok-énekekkel: a nép szívében, a népek szívében, a szenvedés szél-zuhogásában, a világűr fényes vak szelében rettegő zászlónkon a szegények hitével, gyászával, örömével, dühödt szent akaratával.