A tárgyak világa^*

Nem mindegy, hogyan élünk. És nem mindegy az sem, milyen dolgok: formák, alakzatok, tárgyak, anyag-módosulások és módosítások között élünk. Önmagát csak a közvetlen természet alakítja. Az emberi lét dolgait, szellemi és tárgyi világát az ember formálja, alakítja ki és hasznosítja, így valósítva meg az esztétikai természetet, amely nemcsak az ember-lét tárgy-arca és környezet-öltönye, de egy önmagát-megvalósító és önmagát-kimondó külön világ is, ha valóban az, aminek kimondója és amire rendeltetett. A közvetlen természet rendkívül lassan változik. Az esztétikai természet az emberiség ismert és ismeretlen történelme alatt gyorsan, sokszor robbanásosan változott, kivirágzott és elvirágzott. Minden létforma: történeti, anyagi, szellemi, foglalkozási, megteremtette a maga esztétikai természetét, de ez az új és új esztétikai természet nem mindíg volt azonos a célszerűséggel. A hasznossági tárgy sokszor játékosan kivirágzott, indákkal, pántokkal, cifrázatokkal és álomhabokkal föltajtékzott, de sokszor a használhatatlanságig lekopárodott. Jóformán csak a régi paraszti kultúrákban volt azonos önmagával, tehát céljával. Sokszor nemcsak a tárgy használati célja, de az ember vágya, tétovasága, ingere, szerelme, halála és tébolya is ránövesztette a maga korall-világát a használati dolgok szerkezetére és testrészeire. Századunk középső évtizedeiben a célszerűséget az egyszerű formák, a tiszta vonalak és áttekinthető, szinte áttetsző szerkezetek szolgálták. Már-már ridegen. Ezért is: évtizedünk embere visszavágyódik az esztétikai múltba, kimondva ezzel magányát, kiszolgáltatottságát, félelmét, irtózatát a túlzott célszerűségtől, vágyát a melegségre, a fészekvágyat! Ma világszerte, így hazánkban is a fiatal formatervezők, akik közvetlen életünk tárgyi környezetét tervezik és valósítják meg, arra törekszenek, hogy az emberiség-múlt esztétikai emlékeiből fölhasználják mindazt, ami szépen és okosan hasznosítható, ugyanakkor pontosra formálják az embert-környező tárgyi világot, amely tükrözi a világegyetembe-tágúlt emberi önismeret korát is. Hogy az új esztétikai természet szolgálja és nevelje a Földgolyót-benépesítő embert, azt az embert, aki anyagi átlagértékek között él, nem előállítja, elkészíti, de megveszi tárgyait, hogy az ál-esztétikumok, forma-csődök és giccs-dühöngések birtoklása helyett a használható, egyszerű, igazi, szépmúltú szépség egyszerű birtokosa legyen.