Afrika művészete^*

Mi teszi oly teljessé és titokzatossá ezt a művészetet, ezeket a szobrokat, fejeket, maszkokat, álarcokat, varázs-alakokat, varázslat-manókat, rituális arc-födőket és tánc-ruhákat, szent és fölszentelt köpönyegeket, tollakat, ábrákat és jeleket, Afrika zöld homályból sötétzöld gőzként fölörvénylő dalait és énekeit, csont-arcú szavannáiról és sárga homok-álarcú pusztáiról, lila és rózsaszín hegysziklái tövéből gomolygó meséket, viziló-fejű, zebra-szügyű, elefánt-arcú, petty-mozaik zsiráf-léptű mondákat, jelentéseket és himnuszokat? Ezeket a papagáj-arcú és béka-tottyanású hártyás és tollbóbitás ősi szavakat, a léttel-érintkezés, a halállal-találkozás, a megújulással-gyönyörű himnuszokat, a végtelennel-azonos szavakat. Mi teszi oly teljessé és titokzatossá ezeket a merengő érc-arcokat, réz-koponyákat, ezeket a végső-kimondásig-teljes, halhatatlan-óriás nemzőszervű és emlőjű szobrokat, kúpos óriás-tomporú fekete titkos szobrocskákat, hogy lobogásunkban és lángunkban itatódva, létünk rejtelmébe-fonódva létük rejtelmével a mi esendő szívünket is a végső zöld titok, az örökös halál és az örökös föltámadás nagy és fönséges lét-misztériumának részesűltjeivé avatják?