Afrikai sziklarajzok^*

Irgalmatlan időnkben, gyors-futású, lassú-álmú, tékozló vak időnkben, a mámor és a megaláztatás idejében, az űr virágzó és halott égitestei közé fölnyúló kéz idejében, a gőg és a szegénység, a pusztulás, a pusztítás és az önimádat idejében, a megoldhatatlanság-időben, a vak parancsok és mámoros anyag-fölvirágoztatás idejében mit mondanak nekünk ezek az ős-futások, ős-harcok, ős-merengések, ős-tűnődések, ős-vadászatok, őstitok-ember-ábrák, atompont-gyűrűláncok és fehér buborék-virágzások közt lebegő ősálarc-rajzú titkok, hegyes-csöcsű fekete titok-asszonyok, fekete lantszarvú bikák, ágaskodó fekete petty-tömeg zsiráfok, csipkés és hegyes fekete öldöklések, űrbúvársisak-fejű fekete háromszög-alakok, ősi titkos álmok, világok, látomások? Mit mondanak nekünk, magányosoknak és merengőknek ezek az ősi titkos üzenetek, az akkor-világ mítikus és talán nem-is-oly-magukba-zárt ősüzenet-rajzai, a sziklabarlangok és szikla-ereszek homorú rücsökfalára írt jelenkorok, az akkor-idő barlangrajz-mondatai, amikor a Mindenség és a Földgolyó-Természet tele volt rejtelmes és titokzatos istenekkel, s a Földön akkor is szerelem, háború, halál, újraszületés virágzott, munka és mámor, szegénység és arany-koronás gőg, s a föld akkor is tömve volt árva halottakkal? Valamit a megmaradásból, valamit az élet mindíg-újraszerveződő gyönyörűségéből, valamit a pusztulásból és a pusztításból, valamit a gyászból és a mindig-újraszülető halálból. Nemcsak valamit a történelemből, népek életéből, népek istenéről, népek haláláról, de valami nagy és tiszta Tisztaságot, az örökös Életlángot, a mindíg-folytatódó Akararot. Mert nemcsak élnünk kell, de el is kell mondanunk életünket, hogy megvédjük magunkat és hitünket a végtelen haláltól.