A fölmutatott szeretetről^*

Valamit fölmutatott nekünk a szeretetből. A lét szeretetéből, a valóság szeretetéből. A tárgyak, a dolgok, a jelenségek szeretetéből. Az ember szeretetéből. Így, Fernand Léger a nagyon-ritkák közűl való, a nagyon-szeretni-tudók közűl való, aki a megértés és a tisztaság sugarával itatja át nemcsak személye környezetét, de az egész tapasztalati világot, hogy megértsük mi is: szeretetre-méltó a lét, megértsük és elfogadjuk emberi nagy vallomását, szeretetéből táplálkozó derűjét, árnyéktalan tiszta tisztaságát. Fernand Léger emberei, állatai, virágai, tárgyai, ragyogó és határozott jelenései, képen, vagy gobelinen-elmondott munka-folyamatai, emberi pihenései, asszony-merengései, vagy virágszirom-csillagokkal elfödött ágyékú asszonycsöndjei a létezés befejezhetetlen örömét mondják, a megvalósúltság, az egyszeri, vagy megismétlődő állapot testekből-kifelé-ragyogó derűjét. Azt mondják, hogy ebben a lehetetlenségében föloldhatatlannak látszó világban, a halállal és újjászületéssel folyamatosan lüktető világegyetemben megvalósíthatjuk szebb ember-hitünket, sugárzóvá és egyszerűvé építhetjük rejtelmes ember-életünket, megtalálhatjuk a magány és árvaság, bezártság, elzárkózás és kiszolgáltatottság föloldását, ha a létből, a lét minden jelenségéből és dolgából felénk-áradó titkos és titoktalan szépséget hagyjuk átcsobogni sokszor elkövesedni készülő, cifra páncélokba és kőhab-vértekbe öltözött szívünkön, a bánat kő-rostjai és csont-rostélyai mögé préselt szívünkön, s ha megértő, áradó, tiszta szeretetünkkel tekintünk a lét dolgaira, ha tiszta ujakkal és tiszta szavakkal érintjük a lét dolgait, mert így oldódik föl az embert-körűlvevő dolgok, az égitestek, a csönd és az ember magánya.