A kő, a bronz szophoklesze^*

Henry Moore a természet alapformáinak megfogalmazója. Henry Moore a lét alapszerkezeteinek megfogalmazója. Henry Moore az anyag elemi tartalmainak megfogalmazója. Henry Moore a természeti dolgok elemi létének megfogalmazója. Nála a külső és belső forma, a hajlított külső tér és a belső tér, a végtelen belső homorulat, az anyag önmagába-zártsága és az áttört anyag, a likacsos forma, a barlangszerű bemélyedés, a testek üreges léte és a dombok és hullámzások, redők kő-bronz-tenger-áradása, az őskezdet láva-ömlése és a csontszivacs-élet, az embrió-testben-foglaltság, a kőtojáshéj-domborúság és a terhes anyahas-belsőhomorúság egyszerre mutatja önmagát, az anyagban egyidejűleg él. A teljes anyag, a teljes lét van jelen az ő műveiben. Henry Moore a teljes természet megfogalmazója. És Henry Moore az ember teljes létének megfogalmazója. Az ember múltjának és jelenének, történelmének és szenvedésének, kiszolgáltatottságának és magát-meg-nem-adásának megfogalmazója. Henry Moore megtalálta az alapokat: a kő, a csont, a kagyló, a csiga, a rost, a gömb és félgömb, a kő-likacs, a tömb, az oszlop önmagát-mondva és fölnagyítva a létet mondja. A lét alapjait és törvényeit. Henry Moore megtalálta a művészet helyét a természetben. Az emberi méltóság és nagyság: műveinek értelme. És műveinek értelme: a nyugalom. Műveiből árad a csönd. Az erő. A termékenység. A merengés. Az értelem. Henry Moore művei az idő anyagi formái. A mindenség időtlen állandósága az ő műve. Henry Moore művei teljesen azonosak a léttel. A kozmosz élete, csöndje, dübörgése az ő műve. Időtlen, mint a végtelenség, és belső-idejű, mint életünk és halálunk. És ő az emberi állandóság. Fekvő, támaszkodó, félkönyékre-dűlő, fölhatalmasodva ülő, óriás-emlőrózsájú, óriás-köldökű, hatalmas-csontú, ősasszony-combú-hátú-lapockájú-tomporú asszonyai, eldőlt, hanyatt-zuhanó, védekező, csonka, pajzsos harcosai, az őstermékenység gyűrt-ingű, az ősanya-széles háton, az ősanya-széles ölben, őscombokon varánusz-gyíkbőrként-redőző leplekben heverő asszonyai, világok, népek sorsán merengő alakjai, királyai, királynői és katonái, embriót-hordozó asszonytestei, ember-dacot védő sisakjai, üreges, áttört, torzós, likacsos, elfűrészelt, tökéletesre-gömbölyített alakjai és bronz-kő-gondolatai ember-létünk fönségét és dicsőségét hirdetik. Sorsunk nagyságát és felelősségét mondják. Létünk és erkölcsiségünk értelmét a világegyetemben. Henry Moore a kő, a bronz Szophoklesze.