Az elnémíthatatlan akarat^*

Hódolat Picassónak. Őszinte hódolat a teremtő indulatnak és a megvalósító erőnek. Boldog főhajtás a mindenség-termékeny, mindenre-bátor ember előtt, a kifogyhatatlan-teremtő kéz, a forradalmi-bátor szív előtt, a makacs, megállíthatatlan, elnémíthatatlan, burjánzó, végtelen, mámorító, bódító akarat előtt. Mert a ritkanagyok közűl való ő, a képzőművészet-történet legbátrabb és legnagyobbat-akaró szellemei közül való. Halhatatlan-sokaságú és áradású műve nemcsak a XX. század, de az egész művészettörténet egyik legnagyobb teljesítménye. Ez a mű a képzőművészetileg megvalósult világegyetem, az erjedés, a múlt, az áhítat, az anyag végtelen halmaz-sokasága, az emberiség szép lázadó képzeletének vére, húsa, virága, töprengéseink és álmodozásunk húmusza. Olyan erő, amelyben hinnünk: hit emberségünk és tékozlásunk igazában, a képzelet, a játék, a teremtés mindíg-újrakezdődő, sohasem-abbahagyható dicsőségében.