Mondóka

Mondok egyet! És még egyet: Nem-Szívednek, Nem-Kezednek, elrohadtnak, a Nem-Van-nak, a Van-Nem-nek, a kék csöndnek! Mindent adtál, Semmit kaptál, Te Hit-Kaptár, Nem-Lét Naptár! Hited hogyha Angyal hozta, Szived kurva Angyal dugta, gyömöszölte be a földbe, gyömte, tömte be a földbe, mint sár-zsákba, sáskaszájba: lopott lángot, túlvilágot, Semmi-Hajnalt, asszonysóhajt. Isten-Szemből, az Ős-Egyből fényt kiloptál! És mit kaptál? Csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, csontot, Földet, földet, földet, földet, földet, földet, földet, földet, földet, földet, földet, földet. Árva, méla Kondor Béla!