Tulipán-vers Katinak

Te nem lehetsz már egyedűl!

Szívem sorsodban elmerűl.

Zöld száron dereng a piros öröm.

Üget a piros csikó: szívem:

lovasa csöngettyűs hitem!

A

csillag-lovas én vagyok,

énekelek és lángolok.

A csöndedet összetöröm!

Én!

Én!

Sorsod sorsomnak köszönöm!

És nem leszel már egyedűl,

hiszen a Mindenség hegedűl,

aranyvonóval húzza azt

a gyász-éjre virradt tavaszt.

Bánat már nem rág!

Ó

Ég a boldogság!