Vers lányomnak, Juhász Katalinnak, hasonló stílusban
| Tavaszi Takony-Csillagom, ha van merszed: |
| írj nekem újra egy százlábú verset, |
| Lássam hát, mit tud az én-akarta lány, |
| Ha elég Szia,* és elég Magány.*
|
|
| Ha van benne bőven ihled és dakony*
|
| És ül egyedűl a beteg-ágyakon,*
|
| Lábánál hempereg szép puli-kutyája, |
| És szeretőn nézi Kedves Jó Anyája.*
|
|
| Kenőcsök, pirulák, injekciók, bókok: |
| Ez jár a kutyának, de nem az apának, |
| Mindenféle jóság, minden-fajta csókok, |
| Ha magát lehányom,* akkor is imádom! |
|
| Elmondom, hogy van egy csöpp őzecske itt, |
| Aranyszőre csupa pötty és csupa csík, |
| Mihálynak nevezik, cucliból tejt* iszik, |
| Hossza húsz, a magassága negyven centiméter!*
|
|
| Orra le van ütve, és nemcsak a csücske, |
| A drótrácson a bőrt szamár* ledörzsölte, |
| Orra mostanában taknyos rózsa-csillag, |
| Világít a ködben mikor hazafelé ballag. |
|
| Mert nagy zöld ködöket fúj az erdő nyögve, |
| Nagy esőt köp az ég, tele a zöld bögre!*
|
| Én meg ülök, mint nagy fekete párdúc, |
| Mert így jár a költő, ha vesszőz és aláhúz!*
|
|
| Mikor aludtam és mikor fölébredtem, |
| Fújtam, ásítottam, feje-fájós lettem, |
| Pedig Nőtagjaim* nem is nagyon ettem,*
|
| A túró-gombócot, tejfölös-gombócot megköszöntem és visszaküldtem, |
|
| Így élek e hegyen, de már nemsokáig! |
| Mert a szívem, párduc-szívem, madár-szívem, szamár-szívem, tehozzátok vágyik!*
|
| Az autóbusz-jegyem ma hozza a postás, |
| Mert őt kértem meg, hogy vegyen nekem jegyet.*
|
|
|
|
Mátraháza, 1968. május 23. Csütörtök.
A Jegyzeteket írta: A költő életének és műveinek kutatója X. Y. (Aki irodalomtörténészi szerénységgel a homályban marad, mint a kódexmásoló szerzetesek a középkorban, mikor zöld ősrengetegek fölött kő-ketrecbe zárva írtak, gyertyafénynél, ujjukra-csöpögő forró viaszlángokkal, mert a gyertya hüvelykujjukra volt szerelve, kis spirális drót-puttonyban ült, mint sárga-lángsüveges könnyező ősz erdei manó.
|
|
|