A hússá vált korom-rózsa

Korom-rózsa szavad   szívemen, lüktetve ráng, dagad   hitemen, Szára is koromból   pikkelyes, szirma szigoromtól   sebhelyes. Nehéz gyökerei   jégcsapok: korom-fogú teli   csillagok. Koromháló-örvény   gyökere: a szív laza önkény-   szégyene! A szív üregeit   benövi, gödör-szégyeneit   beszövi, mint pók a palackot   nyálfonál- okádékkal, habzó   potroh-nyál ürülékhab-csillag   dagad ott, a kristályzsákállat-   ban forog, gomolyog a gyász-ős   gyökérzet, mit a szövőszemölcs   kivérzett. Rágom én e rózsát,   harapom, mint az Isten ujját   bekapom. Megharapom vadúl,   részegen, s az a rózsa kigyúl   véresen: s lesz a korom-rózsa   hús-igaz, hússá minden fodra:   így vígasz! S lüktet, mint őscsillag   pirosan, mint asszony-szőrcsillag   fodrosan: a combközti rózsa   mézesen, szívverésem mondja   az ütem! Koszorúban amit   fogam ás: asszony-ujjhegyen, mint   harapás, vérző-csipkecsillag-   korona, a húscsipke-harag   mosolya asszony-mutatóujj   vérbögyén, Isten Anyja bódult   ujjhegyén, harapás-koszorú   gyűlölet, fogsor-kör szigorú   Csak Szeret! Köröm körűl piros   korona, fogaim haragos   csillaga, rózsarecezsákon   koszorú, hajszálér-halálon   szigorú véres csillag-csipke:   a Nem-Van- Mégis-Itt-Van-Itt-Se-   Boldogan. A Nincs-Itt-És-Itt-Van-   Iszonyú- Csillag-Átok-Dallam-   Hajnalú. A rózsát így rágom,   harapom, s lesz a korom-álom   haragom. Haragomból hitem   lesz így vad Gyűlölet-rejtelem   Ős-szavad!