A megváltó kések

Kellett a kés neked, kellett a kés nekem! Mi lesz majd Én-Veled Nélkülem Gyötrelem? Kellett a kés nekem, kellett a kés neked! Mi lesz majd Nélkülem Gyötrelem Én-Veled? Kellett a kurva kés, a rozsdás, kurva Kő- pengéjű Nem-Kevés Sorsunkba Szúrt Idő! Kellett, hogy ittmaradj, zokogva fuss Csoda- Ringyó, hogy elszaladj a Semmibe Hova! Késekkel szétdöfött Alkonyi Áldozat, kellett a Régi Köd- szívű Szar-Átkozat. Kő-kések mosolya kellett halálodért, a Nem-Tudod Hova Forrasztott Édenért! Kellett, hogy megmaradj, Létedből Ömlő Vért írtózva el ne hagyj Hazúg Reményedért. Döftem amit beléd, hagytad, hogy szúrjalak, Kellett az Én-Hitért- Késidő Iszonyat! Vérző Szőr-szív Sebed Rózsaláng-Serlege, a Kő-Karddal betelt Halálod Mindene! A Láng-szirom Kupa, kő-késsel megdöfött Tajtékrózsa-Csoda: lesz ami majd a föld. Lesz ami majd kukac, száradó sárga hab, a Te-Se Megmaradsz Üszkös Föld-Alkonyat. A habzó, fröcskölő Szőrcsillag-Rózsaláng kellett, Te-Nem-Idő- Végzetű Kis Hazánk. Kellett a Kő, a Kés, te Izzó Szégyenem, a Nem-Is Szenvedés Egyetlen Gyötrelem. Te Pokol-Édenem, kellett a Kurva Kés, legyen hogy énvelem Végső Fölismerés: Halál, Élet, Halál, Élet, Halál, Élet! Kellett a Kés, a Nyál- Hajnal Rózsa-Végzet! Kellett a kés neked, kellett a kés nekem, legyek hogy: Én Veled Rejtőző Rejtelem. Kellett a kés nekem, kellett a kés neked: hogy feldöfd Én-Hitem Reményem-Mindened! Kellett a kés, a kés, a Lángoló Csoda- Végső Fölismerés Kő-kard Vér-mosolya. Zuhogjon hogy a vér, ömöljön hogy a láng vért-lövellő kövér Szökőkút-Gyásza ránk. S higgyük, mit hinni kell újra és soha mást. Létünk hogy vért lövell. Nem Köd-Vígasztalást! Kellett, kellett, kellett: Késeink Az Ami Van-Volt Véres Gyermek Álommal Vallani! Döfni szíveinket Gyémántkő-Késekkel. Dög-Veszteségünket Nem-Vereségekkel. Öldöklésünkkel de úgy föltámasztani: Mámorunk Fekete Húsát Virrasztani. Legyen hogy már miért élni a Tegnapért! Hogy már legyen miért halni a Holnapért!