Fény-hitem kő-kérdőjele

Kő-kérdőjel a szivem, kő-csikóhal fény-hitem, kőpáfrány-fültollakkal, kő-toll uszony-szárnyakkal. S ott lebeg a Semmiben kő-halcsikó Szégyenem. Bordás kőtoll-szárnyait: rázza tarkó-tollait. Kőcsikó-feje merev ágaskodással mered rád Egyetlen Mindenem. S pislog kőgolyó-szemem. Pillám kőcsipke-ernyő, mint kőpont-kőesernyő csapkod, ver kő-mereven. Kővé átkoztad hitem! Miért csapsz be, mondd miért? A Fekete Semmiért? Olvaszd föl kő-átkomat! Szívem úgyis elrohad! Szíved ugyis elrohad. Halálomat ne akard! Majd ha megzabál a Föld: megtudod, hogy meg ki ölt!