Mindenség-rózsafa

Ősz-tűztéboly foglya: fekete-rács tölgyfa! Fekete csipkekő- fodorláng-Tűzidő. Fekete gyökér-rút lövellő szökőkút, földből-kigyűrt kő-kéz gubanc-ős merengés. Félig betakarva hártyarongy-aranyba, félig elrohadva aranycafat-rongya. Mint Krúdy csontváza, óriás csontváza, fekete csontváza földből ha kimászna. S állna ott aranyban félig betakartan, félig lerohadtan: aranytűz-rohadtan. S állna ott az Öreg Király-tűz Csont-remek aranyláng-köpenyben: félvállra vetetten. Rongyos rohadt vértűz aranycsipke-gond szűz köpenybe takartan: földből kitakartan. Létből kitakartan, földből kizavartan, az űrbe csavartan, király-ámulatban. Így nézlek Alkonyom: Lánghártya-Tébolyom! Rongyos cafrang Arany- hártya Boldogtalan. Nézlek megadással, nem is tagadással, el nem is múlással, gyönyörűség-gyásszal. Nézlek: én mi lettem? Létemért mit tettem? Sírlak: Öreg Árva! Nem voltam hisz gyáva! Tudtam azt csak: vagy Te a Lét Kedves Kedve! Tudtam csak: Nevetve Vagyok a Lét Kedve! Vagyok a Reménynek Virágzó Tűz-Lényeg! Arany-Dagadásba Nőtt Tűzcsipke-Gyászfa. Arany-Király, Részeg Csontváz-Csillagfészek. Reménység-Kegyetlen. Csak ami lehettem. S meghalok, ha eljön értem a Tűz-Börtön, s a földbe bedugnak: csonttá-kopaszodjak: égsz majd énfölöttem Csontváz-Aranyködben. Szépen rámrohadva csipkéd aranytolla. Mondd akkor, hogy voltam hogy én ki is voltam! Király-Arany voltam. Égve kilángoltam. Csak azért, mert Élet. Azért csak mert Részeg- Reménykedés Boldog. Létével a Boldog. Csak azért, mert Halál. Azért csak, Aranytál: fekete kőrúdon, kőcsontváz-gubancon égő Aranyserleg. Mindenség-Ős Gyermek. Mindíg csak mosolygó, mindíg csak lángoló. Csak ami lehettem. Csak ami: szerettem. Csak ami Volt-Lehet: Sohase-Gyűlölet. Öröm, Vígasztalás, Gyász ha, hát Nagyon-Gyász! Csak Halál, Élet csak. Arany-Fa: Áldalak. Szeretlek, Áldalak: Aranyláng-Tűzalak! Király-köd Aranytűz majd ha fölémkerűlsz: Gyászarany ne feledd el Halál-Hitemet, el Élet-Vétkemet, Gyönyörűségemet. Én, hogy én voltam a Lét Legszebb Mosolya! Voltam, hogy én, hogy a Lét Vak Iszonyata! Lehettem csak ami, voltam hogy csak ami: a Legszebb Akarat, el aki nem rohad! Földből majd kibújok, csontvázammal bújok ki a dög földből én: Nem-Rothadó Remény. S lesz Aranyköpenyem a Világegyetem! Csillagpont-Tűzpalást föd Csont-Vígasztalást. Az lesz a Köpenyem: a Világegyetem tűzpont-köd örvénye, csudaharang-fénye. S élek mindörökké válva Tűz-Mindenné. Rajtam a Mindenség: a Tűz-Végtelenség. Leszek az Ősmaga- Világ Tűz-Mosolya. Ránctűzpont-Ősharang- Aranyhártya-Harag. Csak ami lehettem! Csak amit tehettem. Csak Soha-Semmi-Más. Termő-Vígasztalás! Teremtő Tiszta Gyász. Temető-Mosolygás. Mindenség-Rózsafa: Anyád Vér-Mosolya. Mindenség-Gömbsíron nőtt Rózsafa-Torony. Kis Mindenség-Csoda síron Tűz-Rózsafa.