Balga vers, írván balga módon, ritmusban összevissza és mégis egységesen
| Szívemben mindent elrendeztem. |
| Mindent a helyére tettem. |
| Mint reggel mindent a szobámban. |
|
| Nézem barna-láng rézkarc-arcát, |
| az őscsillag-hajnalt, a lángelme-bandzsát, |
| göndör pókhaja vállára omlik. |
| Szívéből az Egész toronylik. |
|
| Vállára ömlik a csigás, csipkés, |
| bodros, barna póknyálhaj-özönlés, |
| Szemei Isten szívébe lesnek. |
|
| Szája: mosolygó hullák korom-szív szája. |
| Mindenség-köszörű: szempillája. |
| Pupillája: ősegyetem-korong pokol. |
| Nyakában fodros csipkehab-csokor. |
|
| Nézem szívemet nagy lencsével, |
| Spinoza kristálylencse-szívével |
| szívem nagy rothadt gödreibe nézek: |
| az Isten ül, mint az Enyészet. |
|
| Ott ül mellette a Halál is, |
| fehér csődörön a Világ is, |
| ott ül az Éden és a Rabló, |
| röhög a Gyász, a csődör-vadló. |
|
| Szívemben minden a helyén van, |
| mint kitakarított szobában. |
| Tiszta már szívem. A szívem tiszta. |
| Kitakarítva minden sarka. |
|
| Minden rendben van a szívemben, |
| ott a helyén az Igen és Nem. |
| Ott ég a Múlt és a Jövő is, |
|
| Csillagkupacon ül az Isten. |
| Eszébe se jut, hogy segítsen. |
| Szájából csillag-kása ömlik, |
| mint gyerek, ha hány, szorítva kis öklit. |
|
| Mint részeg, ha hány, sír és köpköd, |
| teleokádja a fölmosóvödröt. |
| A csillagok szívembe lövődnek, |
| tűzpontokkal húsába szövődnek. |
|
| Hogy szívem, mint őstűzpont-háló, |
| őstűzpontzsák: az ürességen álló, |
| ős-vákuumban virágzó Minden, |
| virágzó Semmi, Tűzpontvirág-Ősnem! |
|
| Hát így van. Így most. Így: szép rendben. |
| Nem érinthet a Végzés szívemben, |
| kő-ujjával el nem kenheti |
| ami szívemben nem őt illeti! |
|
| Mint az ember este a kis lepkét, |
| szétmorzsolva halálpor-testét, |
| a kék pamutpáfrány-csápot, zöld üvegszív-szemecskét, |
| a porhanyó lángot, piros szárny-erecskét. |
|
| Az ujjbögyök csigás, vérrel-fénylő, |
| szív-alakú rózsákkal örvénylő |
| bőrlécei közt, puha bőrlécpajzsában: |
| akit vár a hit a rothadásban! |
|
| Nem a pamutpihepamacs-lángot, |
| nem az égő páfránytoll-virágot, |
| nem a lüktető száraz kis nedvet, |
| nem a kocsonyatűzpikkely-szerelmet! |
|
| Minden helyén van a szívemben. |
| Ott a Dolgok már tisztán, rendben. |
| Hiába minden: átok, jóság! |
| Szívemben ott van a Valóság. |
|
| Ami por volt: letörűltem. |
| Ami rossz halál volt: eltemettem. |
| Ami szemét volt: kisöpörtem. |
| Ami magány volt: kiszellőztettem. |
|
| A dolgokat helyére raktam, |
| Isten köpenyét megigazgattam, |
| csillag-redős vásznát kibontva |
| ráteregettem ködös kínomra. |
|
| És beleheltem szívét új-magánnyal, |
| mint ő szívemet léte gomolyával, |
| barna ősködét szívembe fújta, |
| tűz-gomolygását szívembe gyúrta. |
|
| Most: egymás szívében gomolygunk, |
| mintha nem is volna más dolgunk! |
| Ragyogunk egymást átitatva, |
| sötétlünk egymást gyámolítva. |
|
| Így hát a szívben minden rendben. |
| Most már rend van a szívemben. |
| S dolgozni leül ott a Tiszta |
|
|
|