Könyörgés dögvész-istenhez

Dögvész-Isten, én akarom: dobj ki égő ablakodon! Lökj ki égő világodból! Ments meg az élet-lángoktól! Dobj ki dögvész-önmagadból, dobj ki égő önmagamból, lökj ki ős-akaratodból, lökj ki új-akaratomból! Ég a ház, az ablak-keret, ég minden szent lét-emelet, lángol minden anyag, részlet, lángol egyetlen egészed! Dobj ki lángoló szívedből, egyetlen-tűz életedből, lökj ki önmagamból engem, engedj már nem-lenni lennem! Dobj ki önmagadból engem, önzésem aki szerettem, önzésed aki szerettem, szíved aki nem lehettem. Léted, aki mégis voltam: benned szálltam, bukdácsoltam! Benned aki égve égtem, ordítoztam és reméltem. Dobj ki dögvész-önmagamból, lökj ki szép piros szavadból, hitemet aki úgy hittem: bíztam benned Dögvész-Isten. Tebenned és önmagamban, önhitt ostoba szavamban, minden-egyik époszomban, minden vérző vad soromban. Lökj ki égő önmagadból, dobj ki égő önmagamból! Belőled, ki sorsod voltam, zuhanjak ki tőled-holtan. Sorsomban aki úgy bíztam, lángjaidban döggé híztam: mindenség-ősbuborékká, világegyetem-dagadttá: könyörgök hozzád Te Hittem Kétnemű Vak Dögvész-Isten, hittem aki a sorsomban, sose-jövő iszonyomban, a sorsodban, a sorsomban: szabadíts meg nyomoromban! Büszkeséged aki voltam: hulljak ki belőled holtan!