|
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÉS VÖRÖSMARTY MIHÁLY SZELLEMÉNEK
|
| hozzá kezdek vala szokni magánosságomhoz, |
| a melyre magamat a végre szántam, hogy |
| csendes olvasásom s elmélkedésem által |
| emberi Destinátiomhoz jobban közelíthessek, |
| hogy Múzsáimnak áldott karjai közűl a |
| Világi Nyughatatlankodás ki ne |
| ráncigáljon, hogy jelesben Árpádról |
| irandó Epopoeiámat annál jobban elké- |
| szíthetném, haldokló Nemzetemnek |
| szájába egy végső hattyúi Éneket |
| adhassak a Duna és Tisza nádassai mellett |
| és hogy egy szóval Hazámnak, vagy |
| legalább a Maradéknak haszonra való |
| nézés nélkűl szolgálhassak |
|
|
| A dolgok nem mutatják, hogy nincs Isten, |
| de nem is mutatják kézzelfoghatóan |
| Isten jelenlétét. Rejtőző Istent mutatnak |
| csak. Minden magán viseli e bélyeget. |
|
|
| Mert a Mindenható nyilai vannak én- |
| bennem, a melyeknek mérge emészti az |
| én lelkemet, és az Istennek rettenései |
| Ordit-é a vadszamár a zöld füvön, |
| avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? |
|
| Mi ez a csönd a szívemben? Ez a bénaság, halál, |
| Megfagyott jaj-rögökkel mért hallgatsz ugar-szívem |
| Ősfehér szívemből Isten szívéig burjánzott a tűnődés |
| holdfényben csönd-arcok levelei: magány, rémület, |
|
| Kopár szívem növénye árnyat vet a Végzet-sötét |
| ahol álom-bölcsők születnek majd dörögve, világ |
| mint poszméhek dühöngenek fénygömb-temetők, vidám szerelmes |
| Új levele nő, ha moccan, virágja nincs, madár se |
|
| Ameddig lombja lehelete ér nincs más, csak csont, fehér |
| Megfagyott szemgolyók csontszárakon: ezzel vacognak |
| Bíbor iszonnyal nyeli el a mély a nehéz ágakat, |
| törzsedről Szótlanság, Emberevő-gond, mindenség-árnyú |
|
| Hat angyal áll a kristályfa alatt, szárnyuk a földre lóg |
| mint énekeshattyú-szárny, súlyosan csüggnek a tollfüggönyök |
| ereszük rongyos, jégcsapos, barlangjuk mohos a holdas |
| Szemgödrük, mint gyíkok hónalja: benőve gyűrött sárga |
|
| Néha megsuhognak jéggel zörögve a lényeget-ismerő |
| s elnyugosznak a háton egymásba-csukva, mint sovány madarak |
| s fölborzolódnak újra, mint szélben nyitott könyv |
| hogy leroskadjanak megint, hogy átvérző testüket, mint kötéssel |
|
| Fújnak az Angyalok, Angyalaim, ötféle zord-muzsikájú |
| rubintkürt, zafirkürt, jácintkürt, smaragdkürt, jáspiskürt |
| A hatodik lepkeszárnyból-ragasztott hegedűn gyermekkori |
| hogy sírnak zord Angyalaim és nem némúlnak a bánat-ragyogású |
|
| Fújják a csönd kürtjeit a Hártyával-befödött-szeműek, |
| s e komor kürtzenére a tegnapok a halálból lágy gördüléssel |
| mint égitestek, kiforognak a roppant dermedésből |
| az Öröm, a Remény, a Szó, a Látomás, a Mindent-szeretni, |
|
| És előttük áll, mint fehér sólyom, csípőre tekert szárnnyal |
| s a süppedt, lenőtt, kopasz szemhéjakat a szemek duzzadtra |
| mint szájban-forgatott golyók az arcbőrt, mint hal pelikán |
| Mint viaszrózsa gyomra, a szemhéj fúvódva kitüremlik, |
|
| Látni! Látni! De látása lezárva átok-pecséttel, mint |
| és Isten se törheti föl e titok-hegeket: mert sugárzása |
| mert elhízott Őshím-szíve egy csillagkorallzátonyon |
| mint öreg bálna, akit elraboltak a vízből kiapadt |
|
| És kifordúlt piros zsírral a tejút-állkapcson vergődik |
| pislog hajnal-szempilláival, kacsint a bőrrengetegből |
| és mája kilátszik és a habzó mámoros űr megtelik |
| és nem kérdi senki vére mért csöpög, nem kérdi |
|
| És előttük áll, mint fehér sólyom, a kürtösök előtt |
| mint szines krétáktól befogottak, lepke-porosak jázminillatú |
| Megül a hold a lepkeszárnyból-ragasztott hegedűn, izzanak |
| Mint szitakötő száll gyermek-szava. Hallgatom. |
|
| Hajnalodik? De miféle hajnal ez, milyen láng? A bennem-fény |
| Mikor virrad magányom és mire virrad? És lesz-e még |
| életemnek és lesz-e még tébolytalan ős-szavaimnak irgalma, |
| vagy csak pusztulása lesz a szónak és a csontnak a tengerhabokban, |
|
| Hajnalodik? Jaj, hajnalodik? De mikor csikordúl ősz csillagom |
| Az ősarany-szív láng-dobbanása, förgeteg tűz-fújása, |
| hoz-e majd tavaszt deres szívemnek, lesz-e zöld pikkely-vértű |
| penészes csontokkal beszórt halál-szívemnek, lesz-e hitem |
|
| Nő-e majd habos, tajtékos, szőrös, pórusos, küllős, cimpás, |
| a koponyák, csigolyák, lábszárcsontok, medencecsontok, |
| szőrös és penészes hónalj-maradékok, spermalucskos véres |
| magányosan erjedő emberhús-darabok fölé, boldog zöld |
|
| Nő-e majd a Halál fölé pihés, eres, fénylő Zöld Mámor |
| zöld pikkelykürtösök fújják-e zöld pikkelykürtjüket piros |
| zöld hártya-ruhás virág-asszonyok, virágból font lovak táncolnak-e |
| zöld pikkely-vértű, zöld pikkely-sisakú virág-lovagok virágzó |
|
| Hömpölyög-e a mámoros szent virág-had zöld lábbal |
| zöld pikkely-cipős lábbal dobogva, zöld pikkely-kesztyűs kezükben |
| pihés, pórusos zöld szárakon illat-koponyák, csillag-csészék, |
| nyitott csillagüst-szívek, bunkós bibe-koronák ömlenek-e |
|
| Jön-e a Zöld Menet, a Zöld Áradat, a Zöld Megváltás, |
| hogy fehér gyászomat, csontváz-szívemet zölden lángolván |
| jönnek-e a zöld Növény-Krisztusok, hogy gyökerüket szívembe |
| föltörjék fehér magányom, szétrepesszék halállal-rezgő |
|
| Hogy megváltsanak a Fagytól és a Csöndtől, a Téltől |
| a Jajtól és a Bűntől, a Hallgatástól, aminek deres üszkei közé |
| jön-e a Zöld Láz, a Zöld Boldog Szenvedés és irgalmat vesz-e |
| győzelmet vesz-e rajtam a Zöld Lángolás, hogy kiváltson e |
|
| Jön-e a Lángoló Zöld Horda, hogy szívem deres, jégszálkás |
| zöld pikkely-ujjaival puhítsa, kaparja, jégcsipkéit lázas ujjal |
| virágzó zöld dühét a deres barlangok jégcsipke-üstjéig |
| a fagyott gyökerek, szikrázó jég-erek közé bedöfje izzó zöld |
|
| Hogy föllövelljen majd a Vér, a Láng, a Vér, a Tűz csontvázzal-teleírt |
| hogy vérbársony-csipketornyok lövődjenek föl korhadt, kukacos |
| s a fröcskölő, kék pettyekben visszahulló virágzó vérből |
| föltámadjanak halottaim, a csontok kiugorjanak a kukacos |
|
| S a boldog vérpáfrány-csipkefák, vértorony-zuhatagok, |
| jeges szívemre visszahulló vérzuhatag csipkelombok |
| füstölögve, lángolva és zsibongva hemzsegő dagadt |
| megerjesztik a száraz csontokat, fölforralják az árva |
|
| S a szőrök, a húsok, a szőrzetek, gyapjak, kocsonyák, erek, |
| a körmök, a hajak, a szervek, a szemek a csontokra |
| a pórusok, recék, hajlatok, hártyák, tokok, emlők oda |
| a hüvelyek, csengők, zacskók, bunkók, tojások, gőzölgő |
|
| S a vérrel kevert szív-por rózsasárrá lazúlva, piros hús-habbá |
| rózsaszivaccsá erjedvén a csontokra és a csontokba forrva |
| s habos szőrzet örvénylik föl a földből, s a friss bőrzeten |
| a hónaljban, ágyékon, koponyán, húson pihézve, göndörödve, |
|
| Jaj, kimásznak szívemből majd a csontok, a csontvázak |
| a csontok, csontvázak, csigolyák, koponyák szívemből |
| s földet, gyökeret köpve, rázva, fújva, köhögve |
| a csontváz-milliók, kiörvénylenek szívemből a repedt, |
|
| S a véres földet csont-kezükkel gyúrva, csontváz-lábukkal |
| forró nagy csomókban a csontokra tapasztják, a csontokba |
| s látni hogy sarjad, forr, pezseg, lüktet a rózsasár, |
| a comb, a tompor, az ágyék, a kar izma, a füstölgő |
|
| S egymáshoz csapkodják nevetve a lüktető véres sarat, |
| a buborékos, habos, pórusos, eres, erjedő boldog |
| s elkenik egymás csontjain, csigolyáin a vérző, |
| s a hátat, a vállat, a nyakat, a csípőt egymáson teremtve |
|
| S a kő-eres koponyabuborék résein gyömködik majd |
| a fül-likon, csigolya-likon, száj-likon, orr-szakadékon |
| a koponyát csontváz-kezükben, pihés félig-hús kezükben |
| mint fölfújt eres disznóhólyagot tömik velővel |
|
| És láng-tojások, tűz-buborékok, tüske-uborkák, |
|
kék kristálycsillag-gyökerek, |
| rezgő aranypetty-halmazok szikráznak és ragyognak tétován |
| s földerengenek rojtos kígyókarú vércsillagok |
| s a kocsonya-almák pupilláiban fölizzanak |
|
az őscsillag-létüzenetek. |
|
| Jaj, Szív, Szívem, Dacos Szívem, fehér Lét-temető, |
| jaj, Szív, Szívem, Halott Szívem, csontok és rothadások |
| Halottak Pokla, te Fehér, Fehér Szívem, Kemény Sír, |
| Árva Mindenség-rög, fehér Halál-csomó, Halállal-földagadt, |
|
| Fölforrsz-e majd szívem fortyogva, sustorogva, lángolva |
| fölforrsz-e Csönd-szív, Kristály-szív, Fehér Kő-csillag, |
| Fehér Csönd-ország, fölforrsz-e majd szívem, |
|
Kristályőscsillag-jajtemető, |
| csontvázaid jeges kő-méhedből kifújva, deres kő-ráncaidból |
|
| Hogy megolvadnak majd a kő-ráncok, kő-redők, nehéz |
| s az olvadt sár, a fortyogó kő, a piros hab hemzsegve, lüktetve |
| s a lüktető piros sár buborék-csomókkal, buborék-csokrokkal |
| s lesz forrongó szívem az Öröm sara már, dagadt tüze |
|
| Mert minden piros sárbuborék pici méhburok, eres |
| mert minden piros sárbuborékban szemgolyók, szívek |
| mert minden piros sárbuborékban lüktető hús-zsák, izzó |
| mert minden piros sárbuborék szemgolyó, szív, lüktető |
|
| S Csontvázaim, a most-születettek, ugrálva, táncolva kapkodnak |
| a hemzsegő szívek, szemek, tüdők, vesék, májak között tapodván |
| s fölkapnak egy-egy szemgolyót, szívet, markolnak tüdő-sarat |
| s táncolnak nevetve boldogan az eres, ideges, erjedő |
|
| S a szemgolyókat a koponyák pórusos, sárga kő-csészéibe |
| s a szíveket a rózsahabbal betömött borda-hordó habjába |
| s virágzó csontjaikat a virágzó sárral gőzölgő kezekkel |
| s szőrüket, péniszüket a sárból kicsípve, kigyúrva eleven húsukra |
|
| Jaj, Tavasz, Tavasz, én tavaszom, eljössz-e majd, büszke |
| vad Piros Forrongásom eljössz-e majd, Gyötrelmem |
| eljössz-e majd Zöld Lángolás, hogy forrva, dagadva, robbanva |
| besződd e Halál-szív rostjait, gödreit, végtelen kő-redő |
|
| Eljössz-e majd Tavasz, Virág-Megváltó, Zöld Krisztus, |
| virágból és zöld kalászból font Istenfiú eljössz-e majd őskopár |
| virágból és zöld kalászból font lovon nyargalva jössz-e majd fehér |
| virágból szőtt szárnyaid lobogtatva, te illat-szívű, zsibongó |
|
| Virágból és zöld kalászból font lovad léptei fényes zöld |
| szőrös zöld füst-örvény virágból és kalászból font lovad |
| örvénylő virág-erjedés virágból és kalászból font lovad |
| virágból és kalászból font lovad fújása: pórusos, pihés zöld |
|
| Illatos virág-sebet üt kő-lárva szívemen lovad virágból és kalászból font |
| zöld léptei lobbantak sziszegve-hemzsegő zöld |
| vad illat-léptei robbantanak szívemen zöld |
| virág-tűzözönt csurgat kristály-szívemre virág-orrlikú zöld |
|
| Virágból és kalászból szőtt sörénye, farka kék |
| hoz édes mocorgást, szagos zsibongást, zöld fű-zenét |
| hoz zöld sarjadást, kék erjedést, piros hitet deres vak |
| s virágot köp fagyomra virágból és kalászból font orrlika, habos |
|
| Zöld Krisztus, Virág-Megváltó, Növény-fiú, Megváltó-Uram: |
| jőjj hát Uram, Én Istenem, Én Édes Tavaszom jöjj lassan |
| jőjj hát Megváltó Zöld Fiú kalászt kiáltva, virág-tűzözönt |
| hogy szavadtól és kezedtől zöld lángba borúljon a deres |
|
| Jőjj zöld kalász-hajú, virág-szakállú, virágból és kalászból font arcú |
| virágból és kalászból font kezeddel hints zöld örömöt vak |
| hadd hulljak virágból, fűből és kalászból font zengő |
| hullasd rám virág-könnyeid, zöld kalász-éneked Én Édes Istenem: |
|
| Jőjj zöld kalászból, fűből és virágból font testű boldog |
| jőjj zöld kalászból, fűből s virágból font lovadon, jőjj, |
| táncolj, forogj, topogj, robogj csontváz-szívem deres rücskein |
| virág-csődör zöld kalász-ura, zöld kalász-dárdáddal sebezd és vérezd föl |
|
| Mert rettentő ez a gyász, rettentő ez a csönd, rettentő |
| mert rettentő ez a kő-némaság, rettentő ez a rücskös, vak |
| mert rettentő ez a hó-köd hallgatás, rettentőek a csipkés |
| mert rettentő vagy ősfehér szívem, te Őstiszta, Ősárva, |
|
| Ó, Kristályfa, Szívem Ősfája, Tűnődés-kristályfa, |
| az Isten csillagtetves vad mellkas-bozontjáig nőtt óriás |
| őstörzsedbe is csontok, koponyák, szemgolyók, kezek ragyognak |
| kristály-húsodban hullák, dögök, szívek fölött a kemény |
|
| Ős-ágaid kristályhúsában szempillák, arcok, rozsdazöld |
| fülek, lábak, hímvesszők, hitek, mint borostyánba temetett |
| félig-rothadt emberfejek szőrös buborékhalmaza zöld habbal |
| az Ősfa-kristálysír ősgyöngyeiben halottak, látomások, |
|
| Mert ott a Hulla-ország a Kristály-ősfa lángoló törzsébe, ágaiba |
| mint borostyánrögben ősdarázs: potroha szines szőrgyűrűk |
| sárga kitinkéregszív-fején lefolyt kristálylepény-szemek: szőrös kristályszívek |
| bunkós csápjai pórusos kék botok, s a csuklós csápizületek szőre |
|
| S a pórusos kitin-botok kúpgömb-szőrei csillagzó vékony |
| mint csillagbuzogányok, kő-szárú sündisznók izzanak örökre |
| likacsos koponya-rudak kék szőr-bógáncsai |
|
a csövecske-csillagedényben, |
| s a szájszervek szőrei, s a szív-alakú recés ajakpárnák |
|
| És látszanak a barna kristályszív-szemek csiszolt ötszögű merev |
| és látszanak az aranyfoltos arc-lemezek, halánték-lemezek kék |
| a kitin-csavarok a homlokpajzs lemezén, az arc-lemezek |
| a csapok, szögek, mint lovag-páncélsisak rostélyai, ízei, |
|
| Igy látszik minden részlete, minden lét-pillanata a vad |
| a Szív-Őskristályfa kristály-sejtjeiben, szikrázó |
| ott mered rothadatlanúl kristály-gömbjeiben, zárt |
| minden örvénye, gyűrűje, pontsora az elmondhatatlan |
|
| Mert az a fa, Szívem Ősfája, az Isten szívéig nőtt |
| mert az az ős-szárú kristály-ősbozont virágzó |
| mert ez a bütykös, görcsös, csomós, gubancos |
| ott lángol Isten szíve alatt, ott ég a Halálból-nőtt |
|
| És szikrázó, lángoló, moccanatlan őslombja minden |
| halottak arca él, az eres kristálylapok közé temetve |
| s úgy néz szőrösen, ellapítva rám a kövér |
| mint üvegdobozban pók, a nyolcszemű, gyapjas |
|
| S mint levágott emberfej sokszögű, soksejtű zárt |
| ezerszer önmagát mutatva, minden tükörsejt-felületen |
| a kristálylomb minden szöglete, lapja, hasábja, szelete, |
| mutatja halottaimat, a halál-arcokat a lángoló |
|
| S mint kristály-tömbökbe temetett békacsontvázak, |
| kígyócsontvázak, gyíkcsontvázak ragyognak fehér |
| halottaim úgy ülnek ott az ágakban, görcsökben, |
| a Temető-Kristályfa húsában, arcukon rothadás, átok |
|
| Mint kristálydobozba zárt pók-milliók dermedt |
| szőr-ágak, szőrpúp-csillagok, szőrös kristály-rögök erjedt gyémántos |
| egymásba-keverve ott nyüzsög a holtak véres feje, szakállas |
| törzsedben Szívem Ősfája, Reményem Halhatatlan |
|
| Szívek, fejek, karok, kezek, szemek, ajkak, szőrök, |
| hemzsegnek moccanatlanúl a Halál-ősfa |
| mint rovarokkal, bogarakkal tömött üvegben, |
| a dühödt halál-dermedés, a szőrök, csápok, térd-izületek, |
|
| A domború őskoporsókban: a pórusos kitinszárnyak, a tüskés |
| a kitin-sarkantyúk, a szájszerv-kitinsalátabokrok, zöld |
| a tor pettyes vért-lemezei, a combsonkák szőrösen, a kifolyt kék |
| a szem-bütykös kőszív-fejek, szőrök, mohák, gyapjak, kő-nyereg |
|
| Ott tömődtek egymásba-gyömöszölten, dermedt virágzó |
| ott lebegtek fulladtan és meredten egyetlen |
|
gyökérszőrcsillagörvényben, |
| a szikrázó és halott gyermekkor-üvegben, az átlátszó |
| egymásba-zabáltan, egymásba-tekerten, egymásba-rohadtan, |
|
| Igy függtök örvényesen, így gomolyogtok halottaim, |
| te halott Ország, szőrös és véres Túlvilág, szőrös és véres sárga |
| tátogva, vicsorogva, szőr-zászlók közé csavarva lebegsz ott |
| Könnytelen Jövőm, Reménytelen Időm, Halál-erőm, |
|
| És szemek, szemek, halott szemek, merev szemek virágzanak |
| szemek, szemek, halál-szemek dagadoznak Ősfám |
| mint légbuborékok az üvegben, mint buborék-örvények szabálytalan |
| szemek, szemek, szemek, szemek dülledt és fagyott |
|
| Szemek, szemek, halott szemek a Kristályfa törzsében, ágában, |
| virágzó kocsonya-golyók, pettyezett bársony-diók, tűz-eres |
| hogy az a fa, mint szemgolyókkal megtömött virágzó |
| hogy az a fa, mint üveggolyókkal megtömött őshártyacsillag mered |
|
| Mint a tejútig-növő tengeri állatrózsa, kocsonyaszárú óriás |
| viaszcsáprózsa-óriás, aki gyomrába rákot, halat, férget |
| s mereven ragyog kitágúlt áttetsző állatvirágszár |
| mint gyermekkorom halál-függvénye, a halál-üveg, |
|
| S az üveg mögött a zöld szemek, a vérpettyes viaszgolyók, |
| úgy világítanak a szemek az óriás viaszrózsa-állat |
| a lenyelt mirigy-bóbiták, világító csápok, mirigypont-lámpák |
| a kristály-rügyek, üveg-buborékok, parázs-rózsák, |
|
| Jaj, Kristályfa-viaszcsillag, Kristályfa-viaszrózsa, |
| te szemgolyókkal-tömött ős-szárú Üvegcsillag, |
| ne nézz, ne nézz, jaj irgalom, ne nézz, én lenni nem vagyok |
| te Szemgolyó-csillagzsák, halott magányom Kristály-koronája, |
|
| Én lenni nem leszek a Halál Királya, a Szégyen és Némaság |
| Kristály-halálfa jaj ne nézz jaj-rögös, deres |
| Kristályfa-koporsó ne lehelj halál-árnyékot jaj-redős fagyott |
| ne hints halált, ne hints halált halállal-bevetett fehér |
|
| Ott állsz szikrázva és ragyogva, lángolva és lobogva Szívemből-sarjadt, |
| ott állsz, halottaimat aki hordod, szikrázó |
| óriás Kristály-páfrányfa, csipke-tollaiddal az Isten szívéig |
| Őskristálycsipkebóbita ott állsz a csönd szívén |
|
| És kristály-sejtjeid üregében, mint üvegkoporsóban, |
| te üvegkoporsóból forrasztott Ősfa, kuporognak benned |
| te üveghólyagokból forrasztott Szökőkút, buborékjaidban |
| minden üveghólyagban, üvegkockában, mint magzatburokban, |
|
| Te üveghólyagok végtelen szökőkút-lánca, őslegyező-fejű |
| kristálymagzatburkok bóbita-fája: halál-magzatos |
| te sose-szülő, te rothadatlan, te Rothadás Hervadhatatlan |
| te Virágzó Bénaság, Halál Lángoló Kristálycsokra, |
|
| Vad gyökérkoronád szívembe ásva és gyökereidben is |
| mert gyökereid is: kristály-temető, mert gyökereid is: csupa |
| ott állsz te lángoló, zord Kristálytemető, vak földem éjébe is |
| kettőzötten, mint tükörben, önmagad ikreként: Jég-szárú |
|
| Mint kristálykézzel föltartott kristálykönyv lángolsz |
| mint nyitott kristálykönyv lángolsz a kristályős |
| mint lazán szétlapozott kristálykönyv lobogsz a túlvilág |
| te halállal-teleírt Kristály-Biblia és látod lapjaid az Isten |
|
| Mert az őspupillában visszatükröződsz, égő óriás |
| ott lobogsz mereven Kristály-könyv, halottak szemével teleírt |
| Kristály-halottaskönyv, te szótalan, jövendőm |
| lapjaidon, lombod leveleiben a halál, a halál, a halál, |
|
| És a hat angyal áll a Kristályfa alatt, mint az ítélet, mint |
| kövér szárnyuk a földre lóg tömötten, borzonganak a zsíros |
| sziszegnek szirom-csokrosan a ferde toll-kévék, mint lobogó vad |
| rengve bozsog az ősi szárny, mint virágzó rózsa-őrület, szikrázó |
|
| Borzonganak lobogva súlyosan a fehér toll-Bibliák, kövér |
| gerincig lapozódnak ropogva a földig-lehajló |
| a halálig-csurgó nyitott angyal-őskönyv a némaságban fodrosan |
| mintha szél fújna ősfűzfa alatt hagyott nyitott szent époszi |
|
| Mintha szél lapozna ősi époszt, a könyvlapokat buborékozva, emelve, |
| fölcsipkézve, fölfodrozva, fölborzolva, habosan föltúrva |
| s lobog, örvénylik, ágaskodik, sziszeg a túlvilág-nehéz |
| s egymást lapozza a szárnyak tollpikkelykötege, pihe-csokra, |
|
| Mint föltoronyló s lezuhogó hó-tornyok, hócsipke-kúpok, |
| fölpúpozódva s lehullva taréjló csipke-özönnel, szikrázó |
| a súlyos szárnyak habzanak a csönd örvényeiben |
| Angyalaim ős-szárnyai, a tolltajték-kévék, a föltoronylók, |
|
| Lobognak, örvénylenek az Isten árnyát ismerő tajtékos ősi |
| zuhognak, hőkölnek a deres tollpikkelyek, toll-kalászok, |
| mint kócsagszárnyakat ha fúj szél, az őrület tűz-szárnyait |
| fodrozódva tajték-csönd könnyedén, mint rózsákból font |
|
| Mint rózsákból szőtt üdvösség-zászlók, lobognak ott |
| tövig fölnyitódva, csontig lapozódva a csönd-idő vak |
| a hátig borzolódva az elmúlás halállal-virágzó szent |
| hogy kilátszanak a rózsás angyal-hát pórusai, a bordacsontok, |
|
| S az angyal-vállakra nőtt titkos ősi könyvek, angyal-vállakba forrt |
| szétnyíltan lapozódva borzongva habzanak, az isten-ujjal teleírt |
| s a könyvek lapjain halál, halál, halál, halál, aranybetűkkel írt |
| fodrozva habzanak a szent könyv-szárnyak, a borzongó |
|
| És minden lapjukon halál, halál, halál, halállal írvák tele a könyv |
| s pikkelyükön és águkon és kalászukon és lombjukon és pihéjükön |
| s a csönd-förgetegben habzó és örvénylő könyvlapok minden pórusán |
| s úgy fodrozódnak szótalan a Könyvek, az angyalszárnyak, mint viharban |
|
| És minden rostjukon és minden szirmukon és minden csipkéjükön |
| s úgy lapozódnak a csönd-szélben taréjosan a halállal-teleírt titkos |
| mint Isten szívében a mindenséggel-teleírt csillag-hömpölygés |
| mint Isten szívében a Könyv, amelynek minden lapja csönd és élet |
|
| Ó, Angyalok, Angyalaim, borzongó-szárnyúak, fodros |
| rabjai ti, titkos Halál-könyveket hordozók, Angyalok, |
| ne sírjatok én Angyalaim, ne sírjatok vak, néma |
| ne sírjatok, míg halálkönyv-szárnyatok habzik, örvénylik, |
|
| Ne sírjatok a Kristályfa alatt ős-szárnyú mennyei |
| ne sírjatok Isten kétnemű madarai, ne sírjatok, ne sírjatok |
| ti ember-formájú Csoda-madarak, Halál-zászlók ne álljatok |
| a Tűnődés-Kristályfa halál-törzse körűl zokogva, |
|
| Ne sírjatok Madár-könyvek, Angyal-Bibliák, |
| Túlvilág-sólymok, Menny-pelikánok, Isten Ibiszei |
| vak Ember-Könyvek, vak Isten-Könyvek ne sírjatok, |
| vak ember-arcú, asszonyférfi-törzsű, szívem csöndjébe szállt |
|
| Ne sírjatok a Halál-kristályfa örvénylő dühödt csöndjébe |
| ne sírjatok halál-szívem földjén rózsás meztelen lábakkal |
| ne sírjatok, fodros nehéz ős-szárnyatokkal borzolódván |
| majd visszakéri sorsotok, majd visszakéri szárnyatok szíve köré |
|
| Hogy ott lebegjetek szíve körűl, az Ős-szív körűl |
| hogy ott lebegjetek a Szív körűl vidáman, gyűrűsen, fehéren |
| vigyázva, hogy világ-húsát az Elmúlás-döglégy petével |
| s elűzzétek a Zengő Dögöt, a halált-petéző Szárnyas Kurvát, |
|
| Hogy röpködjetek Szárnyas Gyémánt-rögök, szikrázó |
| Égő Zománc-madárcsődörkancák a Bíbor Rög körűl csipogva, |
| s vigyázzátok Verését, Robaját szikrázva, lángolva, suhogva, |
| az Ős-ütést, amelyből robbanva kitörnek csillag-bolyok, |
|
| Hogy ott pörögjetek, hogy ott nyüzsögjetek cikkanva kéken |
| a virágzó, bíbor Ős-tuskó körött zománcból-kiforrt |
| Istenszív Zöld Harkályai, Öröklét-fülemülék, Szent Túlvilági |
| az Őstűz lázát lobbantva, hűtve, lobogó szárnyveréssel a Szívre |
|
| Hogy ott zsibongjatok az Ős-hús-zsák körött, rücskeit, pórusait |
| Ember-kócsagok, Angyal-gólyák, páfránylegyező-szárnyú |
| Isten Vidám Kis Cinegéi, Emberarcú Szép Hóbaglyai, |
| az őskérgű Istenszív férgeit, lárváit, kukacait, álcáit, pondróit |
|
| Kicsípkedve a virágzó, lüktető Végtelen Hús döglárváit, |
| az Ős-öröm büdös zöld gödreit, férgekkel-erjedő buborékait |
| vak fehér bogárlárváit, hártyacsillaglánc cincér-álcáit kicsípve, |
| hogy föl ne zabálják, habosra ne rágják teremtés-mámorát, |
|
| Mert páfránylevél-szárnyú alagút-csipketollakat rágnak sercegve |
| tengeri kígyókarú-csillag alakú habos, széterjedt, recés |
| csövecske-legyezőszárnyakat, ürüléktajtékkal eltömött |
|
csövecske-ősrákpajzsokat, |
| virágzó alagút-címereket, cirádás rágás-pajzsokat a Szívben harapván |
|
| Mert ott ürítenek, zabálnak, emésztenek, turkálnak, csövekben |
| gyémánt-rágószervekkel, kristálysarló-fogakkal a Mindenség |
| a csillagmohás, csillagpenészgombás őskéreg alatt az Első Szív kemény |
| hogy halállá egyék, alagútcsillagszivaccsá egyék létedet |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, Ősszív-csipegetők, |
| Isten magányos magánytalan Tukánjai, Isten titkos |
| jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, az Elmondhatatlanság |
| Isten szívén zsibongva futkosók, hemzsegve csipkedők, vidáman |
|
| Hát ne sírjatok, ne sírjatok Isten Madárkái, Megváltástalan |
| ne sírjatok borzongván lobogva, ti |
|
Halál-Kristályfa-alá-száműzöttek, |
| ne sírjatok Nem-megváltástalanok, Vakok, |
|
Halálfa-csipkeárnyékba-kötözöttek, |
| mert könnyetekben nincs semmi remény, mert könnyetekben is |
|
| Mert könnyetekben nincs föltámadás, mert könnyetekben nincs |
| mert könnyetekben is csak rothadás, mert könnyetekben is |
| mert könnyetekben halál-lángolás, mert könnyetek a Dög |
| mert könnyetek a csobogó Halál, mert könnyetekben kék |
|
| Mert könnyetekben, végső könnyetekben, mert könnyetekben, mint |
| bogarak, pókok, legyek, szúnyogok, darazsak, méhek hullája |
| a gyémántos szőrcsillagok, szőrös kristályrózsák, kő-koponyák |
| a szív alakú gége-páncél, ízesűlt csuklós lemez-kesztyűk hernyós kitincsövei |
|
| Mert könnyetekben, mint kristálygolyókban fülbemászók, vak |
| skorpió-törpék, kék homloktollú lepkék, zöld mirigy-törpe |
| vad kitin-ollók, mirigy-kezek, mint égő kék |
|
kocsonyalencsecsillaglámpák: |
| mert könnyetekben szőrösen gomolyogva dermedten virágzanak |
|
| Mert könnyetekben holtak arca lángol, halottak véres feje |
| mint lámpa lángja lobog könnyetekben halottak gubancos |
| kezeket, szőröket, szemeket, törzseket villogtat vak szemetek csobogó |
| halottak kő-faszát, szempillacsipkéit, buborékhabrózsás sárga |
|
| Ahogy a sustorgó, fortyogó, szikrázó hegyipatak lángolva |
| fodrozó, gyűrődő gyémántpikkely-habzása, kristályköteg-gomolygása, |
| tűzkása-bugyborékolása hasadékaiból halak uszonyát, pettyét, |
| úgy villog lángolva zuhogó könnyetekben halottaim szőrfüggönyös |
|
| Jaj, Angyalok, Vak Angyalok, halottakat-könnyező |
| halottaim zuhognak vak szemetekből, könnycseppekbe forrasztott |
| re sírjatok, ne sírjatok rengve-örvénylő Angyal-Bibliák, |
| ne sírjatok ti Beforrt-szeműek a halál-árnyékú merengő |
|
| Mert könnyetekben nincs semmi remény, mert könnyetekben |
| mert könnyetek a Zuhogó Halál és könnyetek |
| halálba-csorgó könnyetekben lángol és gomolyog a rothadt |
| kristályfátyolként zuhogó könnyetek: a rothadás-örvényű |
|
| Mert könnyetek fröcskölve ömlik, zuhog, kopog, a folyékony |
| a Halál-kristályzuhatag testetek rózsa-dombjain csobogva |
| mint ősasszonyok haja emlőtökön, csípőtökön, hasatokon fröcskölve |
| rózsaköd testetek kristálypalásttal rengeti a robajló fehér |
|
| Jaj, úgy lebegtek ott a könnytől rojtosan, mint rojtharang-szoknyás |
| ti Kristály-könnyharangok, lobogó, fodros, égő |
| úgy álltok ott Túlvilág-Madarak, Halál-Hattyúk, Angyalaim, |
| mint a Reménytelenség Síró Könyvei, mint égő csillagon |
|
| Úgy álltok ott, e kopár Jégpokol szív-üszkén zokogó |
| mint bűntelen elítéltek, mint hűtlenűl kitaszítottak szótalan |
| s ömlik, habzik, fröcsköl halálkristály-őskönnyetek nehéz |
| befolyva rózsahab testetek, ágyékotok, combotok közt suhogva, |
|
| S zuhog, ömlik a könny fröcsögve, szőrös asszonyemlőtök |
| a szőrös rózsacsillag köldököt, a pihétlen tűzeres hasat fehéren |
| a csillagosan burjánzó ágyékszőr-tajtékpolip aranyrostjai között |
| az óriás szőr-polip rostjaiban, amely könnytől szikrázik |
|
| Amely az ágyékvölgyekben kúszik a hermafrodita csípők felé |
| s a comb-belsők oldalán csillagzik szőrösen tovább gyűrűkkel, |
| a tompor-rózsalik felé, a rózsasonka-tomporgolyók felé lassú |
| s a combon erjed lefelé szőr-tengercsillag szirmokkal |
|
| S az óriás ágyékszőr-polip közepén, amely a test aljában, homorulataiban |
| gyűrűs rózsagiliszta csüng, szelvényeit vérerek fonják be hálósan, |
| a pénisz az, s alatta a gőzölgő combtalálkozás domború |
|
csillag-szőrtenyészetében |
| nyálkás és fodros rózsaserleg tüzel, mint kancák hüvelye, |
|
| Az asszonyi nemzőszerv a fardombok közt, az iker comb-golyók közt |
| mint légy dupla kristálygolyó szeme alatt a moha-álarcos |
| a szőrös szájszerv, az alsó kitin-állkapocs szőrcsengő-közepéből |
| kilógó tapogatókkal, s a szívókával, a kitincső-ajaklábbal |
|
| S az iker vese-alakú, szív-alakú recés ajakpárnákkal a szívóka |
| Asszonyszervetek így virágzik a rózsaköd combtalálkozás |
| mint szőrös kristályszív légyfej szőrcsengő-szájszerve, függve lazán |
| dögre-éhesen és vérre-szomjasan tátogva a kitinszív-légyfej |
|
| És ömlik könnyetek és zuhog könnyetek a hímnős combokon, a hímnős |
| és hímnős lábatok piros ujjai között csobog lángolva |
| s úgy álltok ott Madár-meztelenek, pucér Angyalaim lobogva |
| Halált-sírók, mint magányos csillagon, Elátkozottak, mint egy |
|
| Úgy álltok ott ti Árva Kárhozottak, Meztelen Angyal-Bibliák, |
| mint apró árva csillagon, virágtalan csöpp csillag-jéggolyón, |
| mint száműzötten pörgő jég-csillagon, úgy álltok ott |
| mint halálból-csomósodott kristály-csillagon a pucér |
|
| Úgy álltok ott a Kristályfa alatt, a Csönd-sziget halál-földjén |
| a szívemből-kisarjadt Tűnődés-Ősfa kristálylombja alatt |
| s lüktet és lobog titkos lényetek, föl-le buborékzik |
| mint légbuborékok páfránylombja folyadékkal félig töltött |
|
| Olyan bezártan, olyan megkötötten, olyan föltörhetetlen |
| s odabent kinyílva, virágozva, buborék-örvénnyel forogva |
| s fölszállni sose tudtok, s nem lesz szent húsotok sóhajjá, |
| s keringtek-e még a boldog semmiben Isten-lepkék, |
|
| Keringtek-e még Hermafrodita Pillék, Mindenség Szitakötői, |
| Halállal-hímzett-szárnyúak, Gyémánt-dagadás-fejűek szikrázván |
| a tűzzel-virágzó boldog égitestek közt könnyen lobogván |
| vagy létetek a vak isten-kezek zord és szikrázó Kristályrög-bánatomba |
|
| Deres Kristályszikla-szívembe, s ott sírtok mindörökké |
| vak szívem rabjai, Rab Angyalok és könnyetek a Csönd-szíven |
| szétömlik kristály-könnyetek halál-szívemen, mint |
| és szívem akár a jégmező és szívem, mint árva jégcsillag |
|
| Úgy álltok ott, mint magányos csillagon, a csillag jegébe, kőzetébe |
| mint virágzó Csönd-fa alatt, az Elmúlás fehér húsába |
| mint magányos csillagon, irdatlan jégmezőn hat angyalszárnyú |
| Ősmedvemadarak az égő csillagjégmezőn, a kristályszigeten |
|
| S a jégcsillag, a kristályszív, a halál-magzatú jég-golyó szikrázva |
| gyűrűzve és pörögve a lángoló vidám Remény-égitestek közt |
| a gomolygó és lüktető láz-csillagok bíbor örvényei közt |
| a halállal-fölcsinált fagyott őskönnycsepp a Mindenség deres |
|
| Az árva jégsziget, a szív-kristálygolyó, a fehér rög, csipkés |
| s körötte gömb-alakban forog a jég-lehelet havat virágzó |
| a halál burok-udvara, a halál-jégmagzat jégpára |
| a derengő páragömb, a halotti gőzgolyó, jégfüstgolyó, a szikrázó |
|
| S ti álltok ott, Isten-szívétől-száműzöttek, bűntelen vak |
| a reménytelenség jég-szigetén, s nem látjátok az izzó |
| a lángoló erjedő Mindenség-petéket, a vad csomókban sarjadó |
| csak álltok ott szegény vak Isten-madarak, mint szigeten |
|
| Mint leprások csöpp óceáni sziklaszigeten és szárnyatok |
| csak álltok ott a rothadásra, fölbomlásra várva elhagyott, síró |
| és bennetek halál és árnyatok halál és csókotok halál Szívembe-száműzött |
| és nézitek az égő égitesteket vakon, mint lassan elúszó fénylő nagy |
|
| És nézitek a lángoló nagy égitesteket, mint ködben elúszó fényes nagy |
| csak nézitek a tüzes rajokban örvénylő csillagokat |
| ahogy földagadnak lüktetve keményen, s elfoszlanak az égő |
| mint fénylő gömb-alakú hajók a végtelenség-ködben, vak |
|
| És búgnak, zenélnek a lángoló ősgolyók, a végtelen-reményű |
| s elúsznak a Halál-sziget vak rabjai előtt az ősidőt |
| hogy vak arcotokig csap renyhén redőzve a semmi háborgó |
| mikor a tűzgolyók, a fénygolyók vak sorsotok előtt dörögve |
|
| És intenétek, de nincsen kinek, a lüktető vad csillagokról nem int senki |
| a földagadt csillag-hajókról, a borzongó fénypetty-csomókról, ahogy |
| a tűz-gömb lüktetők, a fénypont szeretők, ahogy tüzet süvöltve |
| s hömpölygő fénydörejüket gyíkbőrrel-benőtt szemetek, csecsemő-angyalfületek |
|
| S ott álltok csüggedten, elhagyottan, a föloldozó kék rothadásra |
| a dög-szivaccsá rothasztó időre, jég-csillag lakói, Halál-szív |
| a Csönd-sziget szárnyas száműzöttei, Isten szívembe-taszított virágzó |
| ott álltok a hó-sziklás halál-föld jégpára-harangja alá |
|
| És köröttetek fortyog, hömpölyög, tajtékzik, sustorog, hab-koronákkal |
| habcsipkeláng-kelyhekkel tántorog a mindenség-anyag, |
| köröttetek ott gyűrűzik jajongva, fölágaskodva, lezuhogva |
| milliárd kristálygyík-fejét kidugva sziszeg, s gyűrt pikkely-átokkal |
|
| S mindenség-párák, mindenség-füstök, mindenség-gőzök lobogva |
| s önmagukért égnek óriás csillaglánc-gyűrűk, hatalmas |
| dagadva szétfúvódó fénypont-halmazok, egymást-gyűrűző |
| szívemben-árva sorsotok körűl a gomolygó csillag-idők pörögve |
|
| A Mindenség erjedve, lüktetve hánytorog köröttetek, |
| jéghegy-szívem Föloldhatatlan Rabjai, ti levarrt-szemhéjú |
| s szörcsögve kidugják fejüket a végtelen idő-habból |
| világító-szájgödrű üveg-szörnyek, égő pikkely-gömbök, üveg-gerenda |
|
| És fújnak, köpnek, szuszognak, hörögnek, fortyogva |
| s bugyborékolva fölmerűlnek újra az őspikkelyzsákok, |
| s forró buborékzsákokkal habzik az idő, ahogy robbanva kilövődve |
| jégpokol-sorsotokra a fölmeredt fénycsáp-koronájú, kékpettyes kristályszárnyú |
|
| S fortyogva habzik az ősárva idő, mikor semmi-létébe |
| s a gyűrűző Semmi megráncosodik újra zsírosan, lángoló |
| mit se törődve Angyal-Kárhozottak szívembe-száműzött |
| s halálkönyv-szárnyatok borzongva lobog, s halál-könnyeitek |
|
| S a háborgástalan, gyűrt, renyhe Ős-semmi-minden, a ráncos |
| párás zöld bőrén a Tűnődés-Kristályfa idő-redősen |
| s borzongó túlvilágmadár-létetek az idő gyűrődés-rongyai |
| bomlottan, lazán tükrözve az Öröklét-emberkönyveket mereng |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, Isten-sárgarigók, |
| szívemen totyogó Fehér Pingvinek, ti kristály-jégsziget vak |
| Isten haragos bajusz-rándulását ismerők, zord szempilla-ütését |
| ti Isten rózsaránckupola-ujjbögyén megpihenők, Isten Sóhajától |
|
| Ti Isten kemény húsrózsa-ujjhegyén fészkelő Pacsirták, tűnődő |
| Halál-Hattyúk, kiket a Virágzó Megmaradás szívembe sodort egy |
| mint káposztalepkét a forró nyári szél, a zöld-eres sziromkönyvet |
| hogy szárnyatok moha-lisztje hullástok után az űrön lebegve |
|
| S a zöld kitin-recék közt, zöld kitin-gyökérablakkeretekben a hártya |
| és sejtesen feszűl, pihés pórusokkal, lesikálva az Ős-száj |
| homályosra és zsírosra reszelve az Egyetlenség |
| s bunkós kitin-pávatoll csápotok pörzsölten rezeg, csillag-lángtól |
|
| Jaj, Isten áttetsző mindenség-húsában úszó árva |
|
Halálkristálysziget-Szívem, |
| Isten erjedve-boldog, lüktetve-tiszta őshúsában lebegő |
| jaj, Vak Angyalok, Rózsakoporsó-Angyalaim, a fehér Rémület-földre |
| mi bűnötök volt, mi vad vétketek, hogy raboskodtok itt e halálból-fagyott |
|
| És mi bűnöm volt és mi vétkem nekem, aki voltam lángoló |
| aki a Zöld Álom voltam, a Zöld Kalász-léptű Tavasz, végtelen |
| aki voltam a gőzölgő Nyári Föld, Pihés Növényi Láng, a föld |
| Jelene voltam, Gyásztalan Gyönyör, a zölden lángoló |
|
| Jaj, mi vétkem volt és mi bűnöm nekem, mi vétke lehet |
| a zöld Növénytűz-dacnak, a sarjadó anyagnak, a Zöld |
| hogy lettem Halál-föld, deres Csönd-sziget, koporsója a rothadt |
| Kristály-Magányfa halál-szigete, jég-üszkös Temető, büdös |
|
| Hogy lett virágba-öltözött király-szívem a halál szikrázó |
| tömör kristályszirt, amelynek minden sejtjében úgy ülnek |
| mint mammutok, ősmedvék, ősmacskák, a tiszta ősjégbe |
| hogy aki voltam az Élet Zsíros Virága, lettem halál-föld, a Halottak |
|
| Jaj, mi vétkem volt nekem és mi bűnöm volt nekem, a virágos |
| a Lángoló Zöld Beteljesülésnek, a Föld Irgalmatlan |
| mi vétkezésem volt nekem, a Termő Tiszta Földnek, a Mindenség Teremtő |
| hogy lett bíbor-kemény király-szívem Halál-kő, Kristályszikla |
|
| Hogy lett féktelen, piros-robajló ország-szívem Kristály-koporsó, |
| és szívemből a halottak kinéznek, halálpók-arcukat a csönd-ablakhoz |
| ott tolonganak a kristálylap-ablakok mögött nyüzsögve |
| és szempillájuk, bajszuk erjedten lobog, orruk és szájuk kéken |
|
| Mint redős kék vagina-hernyók a szakállcsillag-koszorús szájak |
| mint csillagzó nagyszőrű hernyó-gyűrűk vonaglanak a dermedt lila |
| s a szőrcsillag-szempillabóbiták, s a foszló, penészes |
| a kristályrög szögletes sejtlapjai mögött, mint hínár-penész |
|
| S a lila-holdas zöld körmök, s a fagyott kék tűzpetty-varangy |
| s a csorba kőszirom-fogak, s a kéz-hát ritka szőrei, s a lila recés |
| mint dagadt kagyló-lepények, húsbimbós-fejű meztelen csigák |
| csupa-koporsóablak-szívemre, s az ágyékszervek, mint jégbefagyott pókok |
|
| S a redős gilisztagyűrű-orrlikak, s zöld üregükben a rozsdacsokor |
| mint kövér pókok, s a kék-bolyhos csillagú tomporok, a pórusos sárga |
| s a szőrmedúzás ágyék-hajnalok, s a zöld halál-erekkel beszőtt |
| s a szőr-bógánccsal dagadó hónaljak jégrög-szívemben rothadásra |
|
| Örök halál-gubancban és örök halál-kupacban dermedve |
| s behintve szemgolyókkal a halál, s a fagyott szemek halmazokban |
| mint fagyott tűzikra-csomók, száraz aranypontok, égő |
| a halott szőrök, húsok, csontok között benned szívem-halál, mögötted |
|
| Jaj, hát mi vétkem volt nekem és mi bűnöm volt nekem, |
| aki voltam a Legszebb Anyag-megvalósulás, a Teremtés |
| hogy lettem Halálfa-hordozó Halál, a Rothadás Jég-ünnep |
| hogy lettem Kristályfa-merengés Csönd-király, Fehér |
|
| Hát mi bűnöm és mi vétkem volt nekem, a Mámoros Tavaszi |
| a millió formát kigondoló, millió formát megvalósító |
| a Termő Nagy Rejtelemnek, a párolgó, lángoló, kevély |
| hogy lett sorsom, hitem, hogy lett termő-szívem kristály-röge |
|
| Hogy lettem, mint talpáig-befagyott tenger, óceán-vastag |
| s a tenger-alja talajig halál-jegemben hemzsegve árván ott |
| csomósan, halmazban, magányosan, mint tűzpontok, fénygolyók, |
| az űr halott szívében, ott lebeg a pikkely, a kocsonya, a csont-tüske, |
|
| Ott lebegnek a világ-vastag jégben a rozmárok, fókák, delfinek, |
| a ráják, polipok, tintahalak, szirének, narválok, tengeri disznók, |
| ott lebeg hemzsegve a milliárd húscsillag-alakzat, a hidrák, csillagok, |
| a viaszrózsa-állatok, a pikkely-gömb cikkanók, |
|
a gyöngyházlepény-szűzek. |
|
| Ott lebeg a sok Bajszos, Kardfogú, Kocsonyabóbitamirigylámpás, |
| a milliárd Rojtos, Hólyagos, Uszonyos, Tüskés, Bimbós, Csápos, |
| a milliárd Virág-testű, Kagylókőbuborékos, Szőrös, Kopasz, |
| a milliárd Ellapúlt, Tokán-szemű, a Rabló-cikkanó, |
|
| Ott lebeg halálomban a milliárd halál, halálomban a halottak ott |
| a Kúszók, Szárnyazók, Libegők, Tapogatók, a Lépegetők, |
| a Zsákozók, Imbolygók, Lüktetve-robbanók, |
|
a Fénypettyhálógömb-Rettegők, |
| a Rablók, Másban-tenyészők, a Szelíden-lángolók |
|
és a Remélve-Rettegettek. |
|
| A mirigytűzzel-világító kocsonyacsillag-szakállas arcú pikkelykockazsák |
| a szögletes, tüskeágas, rongyos, bimbós, kristálytűernyő-fogsorú |
| a tűzpetty-pontsoros Őspikkelykockalángok, |
|
Kocsonyahólyag-Létdaganatok, |
| éhes Hermafroditák, szelíd Kentaúr-halak, gyémántszöglet-kérdőjel |
|
| A gyémánt-csikófejű gyémánt-lüktetés kérdőjelek, a délceg |
| kis kristály-lepkeszárnyakkal, ember-szemekkel, |
|
gyémántkupak-szemhéjakkal, |
| ember-szempillákkal, tüskés gyémántláng-örvényként csavarodó |
| ott lebegnek a Gyönyörök, Szörnyek, Leigázottak, Meghódítottak, |
|
| És tátognak, vicsorognak, álmodoznak, kristálykürt-orrlikukból légbuborékot |
| s a buborék-kristálygömbláncok is fürtösen ott lebegnek |
| ott virágzanak halottan a vak óceán-szakadékokig megdermedt |
| akiket élni szűltem én, akiket kigondoltam én, akik szívemből |
|
| Akiket őslétem hordozott, akiket kihordtam önmagam-nemzette |
| akiket megálmodtam én és akiket kiformáztam én |
| akiket ámulat-jövőm virágzott és teremtett Rettenthetetlen |
| ott lebegnek most jövőtlenűl és időtlenűl |
|
Kristályistensír-halálomban. |
|
| Ott lebegnek a kékpettyes, rózsaszín fodros üveglepények, hús-szárnyú |
| s a kék kocsonyaseprű-fejű zöld állatporcelán-háromszögek |
| zöld teknőcök, üvegszárnyas pikkelylovak, pikkelykakasok |
| ott lebeg a Hemzsegve Tenyésző Halál, benned csöndig-befagyott |
|
| Jaj, Angyalok, Zokogók, Árva Kürt-fújók, Síró Kürtösök, |
| a Végzet-Isten nagy csillagszőrös rózsasziget kézfejéről |
| eres szőrpikkelyhártyaörvényként lepörögve deres vak szívemre |
| fehér és kövér csönd-kürt szavatok föltámasztja-e szívembe gyömöszölt |
|
| Ti Isten dühödt orrlik-lángjától pihés nyárfalevélként |
| hogy szárnyatok szárazra, feszesre lekopott, mint éhező csecsemők |
| s szárnyatok lisztpora rátapad a csillagok tüskéire, a kő-rostos |
| az idő gubancos rostjaira, s mint nehéz hó-kévék csöndemre |
|
| Jaj, Angyalok, Halál-Kürtfúvók, Vak Kürtösök, Szívem Kürtfújó |
| Isten lángoló mellkas-szőréről lefújt Hermafrodita |
| lesz-e zöld Tiszta Tűz, Növénytűzcsillagrobbanás a Virágtalanság, |
| amin álltok kürt-fújó Túlvilág-Pelikánok, a föld meg fog-e |
|
| Komor, gomolygó csönd-kürt szavatok lesz-e az Itélet |
| hogy halottaim penészes csontjait jég-üszkeimből csönd-parancsotok |
| hogy szavatok néma láng-parancsa legyen Halál-Kristályfám |
| lesz-e csönd-szavatok erő, csöndkürt-zenétek a Halottak |
|
| Lesz-e borongó ásványkő-zenétek, ásványkő-kürtötök titkos |
| mint az Itélet Angyalainak Mindenséget-megrengető piros szent |
| szavukra csontok, koponyák, szőrök és szívek földből sürögve |
| a rángó, hánytorgó, fölbomló anyag erjedve-sistergő |
|
| Mert a piros kürt-parancsra a földek, csillagok, égitestek erjedve |
| mert a bolygók, tűzkása-halmazok, égitest-kupacok lángolva |
| mert a mindenféle lét-teremtett holtak a csillagok égő húsából |
| mert mind a Származottak és Akartak szétszórt anyag-pontjaikból eggyé |
|
| Mert tajtékzik, habzik, forrong az anyag a piros és véres |
| és újra formát vesz és újra alakot és új lélegzetet és új |
| és megürülnek az égitest-gömbhéjakban a gödrök, üregek, barlangok, odúk, |
| s fortyog és gőzöl, s pöfögve buborékzik a föltámadt lázas |
|
| S gőzpáfrányokat fúj és vért lövell, s önmagát-csipkézve |
| és sír és sziszeg és énekel a piros-kürt-hívott irgalmatlan |
| Jaj, Angyalok, Csönd-Angyalaim e végső szent Megújulásban |
| és lesz-e Föltámadásom, Újjá-Akarásom Csönd-kürtöt Fújó |
|
| Mert mind, kiket Jövőm teremtett és mind kiket Múltam teremtett: |
| mert Jelenem: Halál és Boldog Föltámadásra vár |
| mert virágzásra vár és Zöld Kiújulásra én |
|
Halál-Kristályrög-Hűségem, |
| mert várnak ők, a Kristályburkokban-lebegők, jőjj |
|
| Mert aki Kristálysír vagyok, Ős-jégtemető, Csönd-szív, |
| Tömör Üvegkoporsó, Fénylő Nagy Üvegcsillag, |
| Halottak Birodalma, Remények Temetője, Jégvirágtornya |
| mohos csönd-kürt szavatok piros és véres föltámadás-parancsát |
|
| Mert aki voltam az Élet Csillaga, most a Halál Csillaga vagyok, |
| Jég-csillag, Halottak Fehér Odva, Hulla-égitest, Mítoszi |
| halottas-csönddé meredve várom, hogy bíbor kürtszavatok győzzön |
| halálomat hogy létté fölgerjessze a tavaszból-ragasztott illatos |
|
| Jaj, ne sírjatok hát Angyalok, Angyalok, Angyalaim, |
| a Tűnődés-Kristályfa halál-őslombja áttetsző, nehéz |
| a csönd-kristálykürtöket fújva Halál-szívemben, a Fehér Király |
| jaj, Angyalok, Angyalaim, Szent Túlvilág-Madarak magamra |
|
| Ne hagyjatok magamra Angyalaim, ne hagyjatok itt |
| vidám isten-hívásra el ne szálljatok szívemből, suhogva |
| ha hív az Ősvirág-Mosoly, ha hívnak istenszív-férgek, |
| ne hallgassatok a lárvák énekére, ne álljak itt, Jégvirágtorony, |
|
| Föl ne röppenjetek forogva szívemből Zokogás-Madarak, |
| Kürtfúvó Isten-Hattyúi, s te hegedű-szavú Legkisebbik Hatodik |
| te lepkepor-maszatos orrhegyű, hímpor-csillámos szempillájú |
| az Őshívásra el ne szálljatok vad szárnyakkal lihegve |
|
| Ne hagyjátok itt Halál-szívemet, a Csöndszív-Kristályfát |
| árván és moccanatlan meredni mindörökké, Madarak |
| míg tömény szent csönd-zenétek őrűlt tüzet nem robbant |
| míg föl nem olvad, el nem olvad a Reménytelenség. |
|
| Míg föl nem olvad a Büntetés, a Megváltatlanság, |
| a Hulla-Némaság, Hulla-Csönd, Jéggel-virágzó |
| a Semmit-sarjasztó Csönd, a Szikrázó Sarjadhatatlanság, |
| amíg ki nem zöldűl szívem, teremtve zsongást, mocorgást, bogarat, |
|
| Teremtve boldog tiszta lét-zsibongást, vidám állati bozsgást, |
| szőrös, kitines, kocsonyás lét-nyüzsgést a földön, a földben, |
| a vízben, növényben, gyökerek közt, a kő alatt, s itt-ott |
| kirobbantva a Teremtő-Megvalósítás állat-növény-rovar-alakzat |
|
| Ott álltok ti Halálkönyv-szárnyúak a Csönd-fa halál-jéglombja |
| és úgy borzong szárnyatok, hogy rózsatű-köldökű rózsapont-pórusos |
| a nehéz toll-örvénylés, hókéve-tollzuhogás, toll-kalász tollhömpölygés, |
| lángja és gyűrűzése között kilátszik, s látszik a sovány |
|
| És látszanak a vékony rózsakőléc-bordák és látszik |
| sovány embermadár-angyaltestetek a toll alól sovány rózsatűzzel |
| és csípőtökön az angyal-tompor fölött kövér fehér öv lépviaszból, zsíros |
| az angyalhúsba nőve, az angyal-tomporba forrva, mint rátekert |
|
| S a csípő-öv ötszögű viasz-sejtek virágzó halmaz-lánc-sora, szögletes |
| szögletes viasz-kehely, pórusos sárga viasz-serleg, nyitott |
| szögletes viaszhordó-láncolat, viasz-hüvelyek sárgán és zsírosan |
| pontsora, s a viasz-öv halállal bozsog, mint halál-utáni |
|
| Mint szögletes szürke papírcellákból épűlt merev és hártyás |
| vagy fű-szőrös föld-lik, vidám méhecske-barlang: |
| a halál-viaszöv, a testbe-nőtt, testből-kinőtt vastag |
| lihegve, fújva, szusszantva, beszippantva a szőr-halottakat, |
|
| Mert mint a méhek, a darazsak zsibonganak a csípő-viaszgyűrűn |
| aranyabroncsos szőrgolyó-potrohú ember-darázs halottak zsongva |
| a szögletes viasz-serlegek mézes homályaiból zenélve |
| s a szögletes viasz-kelyhek méz-illatú homályaiba szuszogva |
|
| És emberfejük van az arany-nyereg vállúaknak, az arany-nyíl |
| amely az embertarkó s darázstor találkozásánál indúl kövér |
| s onnan fut arany-szárával tovább, aranylap-gerincként |
| a moha-nyereg tarkópáncélon, s a szőrtojás-potrohon át, |
|
| Arany-abroncsként, aranypatkóként begörbűlve a szőrtojás |
| nemző-köldök központjáig, a szőrtojás alsó csücskiben lüktető barna |
| ahol a nemzőszerv-hártyatok, a nemzőegyüttes-kitincső-mirigyzsák |
| ha omlania kell, halállal halált nemzeni, a kerek szőrkeretes |
|
| És emberfejük van a vastag viasz-övön nyüzsgő méheknek, |
| szakállas emberfejük, bajuszos férfifejük, loboncos asszonyfejük, |
| csecsemőfejük, bógáncsszőrkoponya gyermekfejük és arcukon |
| könnyű lángja és szemük arany-rögökkel ragyog, ahogy bolyban |
|
| És a mohás torpáncél s az eres-dongájú kitinhártyahordó, kék |
| kagylós érintkezése közűl, ahol a tarkókagyló a torhártyával lazán |
| emberkezek lógnak ki fehéren, mocorgó, bizsergő, átlátszó, |
| kezek, s a potrohon kitin-lábszárak, kitincsillag-lábak, kitin-térdizületek, |
|
| S az emberdarázs-halottak darázs-emberkezében pici |
| mint kicsi kristálylángok, szétnyitott szikrázó, lángoló |
| s beírva minden pici kristálylap száradt-vér halál-betűkkel, |
| s égnek az apró könyvek gyémánt-tűzzel, mint megkristályosodott |
|
| Ó, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, holtakat-könnyezők, holtakkal |
| fekete szőrpolip ágyékotok, iker rózsa-alma tomporotok fölött |
| kövér viaszkorong-öv halállal hemzseg, mert halál van ti testetekbe |
| Isten Száműzött Madarai, ti Halál-Fészkek, Halál-Viaszrózsák, |
|
| És lobogó, örvénylő nagy hajatok alatt, amely hátatokra, emlőtökre |
| amely gyűrűsen és fodrosan lobog vállatok rózsaszögletén, sovány |
| amely a sovány rózsakő-csípőkig lehömpölyög zölden, tapad az |
| zöld-lángú hajatok közűl is a szikrázó halál-emberdarazsak özöne |
|
| A zöld hatalmas koponya szőrharang, lobogó zöld szőrfüggöny |
| zöld gyökérszálai közűl a csönd-fényre hemzsegve, zenélve |
| a feszes és fekete-eres-mozaik-ablakos hártyalegyező-szárnyú |
| a méhecske-emberek, emberdarazsak, kimásznak a halált |
|
| Mint kalászos kövér nagy fűben zsongva mászkáló méhecskék, |
| lobogva örvénylő hajatokban mászkálnak zsibongva |
| a halál-emberméhecskék hajatokban, zöld koponya-lángotokban |
| halált-virágzó rózsaköd testek körűl kékpettyes szőrgyűrűként |
|
| Mert szőrös és feszes asszonyemlőtök alatt, az emlőtalálkozás |
| is szögletes viaszcellákból épűlt sárga viaszrózsa-óriás |
| a szőrös mályvatányérú nehéz nősténygolyók alatt, a hajzatból ha |
| ősviaszrózsa-fészek lüktet és dobog, a sejtcellarózsaállat |
|
| S ez a halál-viaszrózsa gacsos és bütykös viaszgyökerekkel |
| sovány ködhúsát áttörve titkos és láthatatlan madárszívetekbe |
| onnan sarjadt a halál-fészekrózsa, lényegének madárszívetek |
| talaja isten-ujjahegyével gyúrt verés-csomó, földje elmondhatatlan |
|
| S a rózsaszőrcsillag-köldökig gyűrűzik dagadva, viasszal |
| az erjedő ősviaszrózsafészek, az őshalálrózsa, mint óriás |
| s csupa pórusos viaszcella a viaszlevelek örvényfodra, sárga belseje, |
| s a rózsa-fészek liheg: méhecske-emberekkel, ember-darazsakkal reng, |
|
| S ki-be lövődnek, kifújódnak, beszívódnak a rózsából |
| zenélve, ketyegve, rezegve, aranycsontvázú szőrfelhőkként |
| s rájuklobban zuhogva, s szétnyílva a csönd-szélben elterűl zöld lángja, |
| örvénylő hajatoknak, hogy a viaszrózsa-szirmok eltemetődjenek, |
|
| S a kis darázs-emberarcokon nincs öröm, nincs semmi |
| és mint a halottaké verdeséstelen szempillájuk |
|
szőrcsillag-fölkunkorodása, |
| s orrlikukból gőz nem füstölög és nincs ajkuknak recés |
| s nincs semmi szó a szájakon, s a halott-arcokon nincsen semmi |
|
| S a szögletes viasz-üstök fodros viaszlángörvénye, a hatalmas |
| lobogó, zuhogó zöld hajatokban elmerűl, aztán őslétét |
| mint az őrjöngő kristálycsipkeláng tenger-toronylás ha hörögve |
| az ősláva kőhab-szigetet, aztán tajtékszálasan magába visszaszörcsölődik |
|
| Jaj, Angyalok, angyalaim, Madártestű Árvák, rózsaköd |
| halál nyüzsög és halál hemzseg ki zöld haj-örvénylésbe tekert |
| és halállal bozsog a zöld hajszalagköteg, a fekete |
| és halált sírtok Isten Kürtfúvó Madarai, Zokogó Angyalkoporsók |
|
| Halál, halál, halál, halál, halál zsibong, nyüzsög, bozsog |
| és lesz-e élet-láng, piros tavasz-öröm, tűz-diadal komor |
| és kivirágzanak-e a csönd kürtjei kék virág-zuhogással |
| zöld indákkal, leveles növényszárakkal, zöld füstként |
|
| Ömlik-e kéken zuhogva, zölden gomolyogva a Tavasz a csönd-kürtök |
| az ásványkürtök borongva-szikrázó öbleiből Tavasz-láng, Növény, |
| és lesz-e nehéz borongás-kürtötök, mint kévékben leomló |
| zöld élet-függöny, zöld kalászok kévéje, léten-szétkúszó |
|
| Mert halál, halál, halál, halál, halál gomolyog sovány |
| mert a kövér halál-öv, a vastag viaszkorong-abroncs ágyékotokba |
| s gyűrűs viaszrojt-haranggal, sárga viaszgyökérgubanccal befelé |
| a szent ágyékfészekbe kapaszkodik a halál-öv, s virágzik |
|
| Mintha óriás százlábú-bogár csavarodna sovány rózsaköd angyalderekatok |
| a virágzó óriás szőrmedúza ágyékszőr fölött, a dupla comb-golyók |
| óriás szelvénylánc-testű viasz-százlábú, eltakarva a sovány |
| s kristályláb-körfüggönyét a titkos, titokzatos ágyékfészekbe |
|
| A hermafrodita istenmadár-ágyék dagadt szőrcsillag-közepében |
| pihés, pórusos rózsaránc-mozaik tojás-zacskó szent kövér |
| s a domború dagadt szőrpolip-ágyékcsillag rózsaleveles izzó húscsillagába, |
| az ágyéktest mélyeibe, ahol a hüvelyből kétfelé szétágazik |
|
| Az ágyék titkos szent mélyeibe, a kétágú szent rózsacsövek |
| izzó piros barlangkürt boldog közepébe, a szent madár-petefészkek |
| ott gyökerezik, oda gyökerezik sovány angyalcsípőtök halál-szökőkút |
| a halál-pórusú halál-gyűrű a megváltást-nem-hozó testek |
|
| És bozsog halállal a halál-öv és szögletes, sárga, halál-szagú |
| tenyészik a halál és kőlárva-emberfejükkel a dögszagú viaszüstbe |
| mint sírgödörbe hajló sírásó, s szőrös potrohukkal lihegve |
| kitinszív-csücskű kitinszelvénytok-potrohvégükkel kiállva, |
|
| S hegyes kitinszelvénytok-kúp potrohvégük, a barna kitinháromszög-szív, |
| a pórusos kitinszív-zsák, amelyben a halál-jövőjű halál-petefészkek |
| mint kitin-hangyászsün ormánya begörbítve, csúcshegyükkel úgy |
| a viasz-sírgödrök peremébe, s fullánkjuk viaszba vájva, |
|
| S viasz-sírból kiálló potrohtojás pórusos aranylapszalag-gerince |
| s szikráznak a szőrhordó-potrohot abroncsosan átkötő |
| a párhuzamosan gyűrűző aranylemez-csíkok, mint |
| a gerincből pántkarikákként kilógva, s aranypórusuk halált |
|
| Jaj, halál, halál, halál, halál, halál szívetekben és |
| halál-öv, halál-rózsa rejti titkos gyökérzetét titkos vak |
| halál-rózsa, halál-öv gyökér-felhője gomolyog istentől-kigondolt |
| s könnyetekben is halál, s a zsíros rothadás borong |
|
ásványkő-csöndkürtszavatokban. |
|
| És halál, halál, halál, halál, halál örvénylik és rajzik |
| halál zsibong, mocorog, bozsog dagadt, örvénylő szőreitekben |
| testetek nem-rejtett titkos fészkeiből a darázsló őshalál |
| és halált lebegtet, mint embriót magzatburok: üvegbuborék, kristálygolyó |
|
| És fújjátok a csönd kürtjeit, Túlvilág Halálhattyúi, |
|
Megváltást-nem-hozó Pelikánok |
| és zokogtok Árva Madárnőférfiak, Halálkönyv-szárnyú |
| és halálkürt-szavatok dög-panaszát Teremtő Zord Istenetek |
| és kristályzászlóként zuhogó könnyetek, mint jajgató halott |
|
| S az átkozott, a mindenség-vákuumot döggel-teleszülő Isten is |
| a döggel-teleszülő Ősanyakoca-szörny röfögve hentereg és önmagát |
| és rózsacsöcs-milliárd hasán, a pihés rózsazsákon tolongnak |
| angyalmalac-testvéreitek, a Rózsás Madármalacok, |
|
| Mert száműzött csöndkürt-szavatok nem érti meg |
| és nem érti meg jég-szívem csöndjét a csillag-kását ontó |
| nem érti a kristálykönny-zuhogást, aki ott fekszik Mindenné |
| és átlátszó világ-rózsahúsában ott bolyong háromszázmilliárd |
|
| A csalók, a büszkék, az átkozottak, a gőgösek, megátalkodott |
| a kitaszíthatatlan kitaszítottak, a bűn ringyói, a kék-lángú |
| Förtelem-madarai, a Mindenség csillagköd-szőrös hónaljában tenyésző |
| Dögmadár-csődörkancák, akiknek szíve féreg-gombóc, pillaszőre |
|
| Akiknek szakálla gubancos, tekergő féreg-függöny, szénrózsa-szemű |
| rángó, vonagló kék hemzsegés-zászlója és arcukon nagy sárga |
| mint óriás sárga szaru-csónak, s csőr-orrlikaikon csillagzó gyűrűben |
| és öreg toll-kúp fejükben piros mirigycsillag, s azokban |
|
| S ott bolyonganak, s ott hömpölyögnek, s ott cikáznak, |
| a Semmi-gömb Ősbikatehén szétlazúlt, megritkúlt |
| égő csillagpontok, égő anyagpontok mindenütt-jelenlét |
| a Teremtés Őskettős Jelenében fosnak, ürítenek, kopognak |
|
| A közömbös és virágzó csillagköd-ürességtartály Ősasszonyférfi |
| vad és gonosz testvéreitek, a Büntetés-Átkúak, |
| a Telhetetlen Szárnyas Űri Szajhák, |
|
a Nyihogó Pettyes Madárlovak |
| és piros sörényük ló-arcukon és tűz-szeplős hátukon gomolyog, mint füst |
|
| A Szitakötőszárnyú Kancakakasok, a Varangy-pillangók, |
| az Ördögpávák, a kegyetlen Égi Denevérkutyák, |
|
az iker-gyémántpatkó-ajkúak, |
| a Kék Angyalszukák, a Fehér Angyalhülyék, |
| a Zöldfoltos Angyal-kentaúrkretének, s a Túlvilágszárnyú |
|
Pikkelyes-Patkányfarkúak. |
|
| És nem törődik velük sem az Isten, mert Lényegéből Lényüket |
| s önmagába nézve nézi őket, mert Lét-önmagának a Vad Bűn is |
| mert benne él a Legnagyobb Gonoszság, ott hemzseg Benne szárnyasan |
| s ürülékük a csillagokra szárad, s ürülékük az égő Ködgolyók fehér |
|
| És nem törődik velem sem az Isten, mert úgy döntött, hogy velem semmi |
| mert úgy döntött, hogy kihagy a szívéből, mert úgy döntött, hogy mosolya |
| mert úgy döntött, hogy elhagy önmagammá, hogy elégjek ködös |
| mert úgy döntött a mosolytalan Isten, hogy őslángját szívemből |
|
| És nem törődik velem sem az Isten, mert úgy döntött, hogy tüzét |
| rostjaimból és szüneteimből, tavasz-szárnyaimat vállaimról |
| virág-szárnyaimat csontporrá égeti, mert úgy döntött, hogy gondom nem |
| mert úgy döntött, hogy otthagy a szívemben, mert úgy döntött, hogy |
|
| Mert úgy döntött, hogy nélküle maradjak, nélküle is vele |
| mert úgy döntött, hogy kőcsillag-kopáran üljek hüvelykujja |
| mint akit már nem lehet szeretni, ősrózsakukac-ujja |
| hogy ott üljek nélküle is benne csontvázhegyen és |
|
| Mert nem törődik velem sem az Isten, nem ért engem, azért hagy |
| nem tudja, hogy velem mit akart ő, nem érti, hogy vele mit |
| mint akinek mosolya halál, mint aki vak, nyirkos dögszagú |
| cseppkő-oszlophoz kötözötten rohad és szavának nincs vetése, |
|
| S végűl ott áll évmilliók óta a cseppkő-oszlophoz kötözött |
| ott áll csontvázzá-rohadtan, ott áll a kristálypillérhez láncolt |
| s varangy, gyík, barlangi gőte, pók, százlábú, kígyó nézi, |
| s csontjain, mint rongyos gyászlobogók bársony denevér-csomók kék |
|
| Mert nem törődik velem sem az Isten, mert úgy döntött, hogy kihagy |
| és úgy döntött, hogy Teste ősködében merengni hagy százmilliárd |
| amíg istentelen isten-magányom a csönd kertjében isten-halállá |
| amíg tébolytalanságom föl nem oldoz Ribanc Elhagyása |
|
| Jaj, nem törődik velem sem az Isten, otthagy ücsörögni |
| haragomat húsából kiköpte, magányom beoltotta kegyetlen |
| ő-szerelmét kilángolni hagyja és beborított csontomig |
| s ülök az elmúlás hús-rongyaiban, hársfa alatt király-koldús |
|
| Mert nem törődik ő csak önmagával és önmagával nincs miért |
| és nem törődik Romlott Angyalával és a Szárnyas Ködkutyákkal se |
| mert önmagával hömpölyög és önmagában röfögve hentereg és |
| köd-állat önmagából köd-állat önmagába, mert önmagát szeretkezve |
|
| És önmaga őshímvesszejét önmaga őshüvelyébe dugja habos |
| és önmagát fölnemzi ős-szuszogással és önmagát röfögve, nyögve |
| és önmaga Lényegét önmaga Lényegével emsekan-tajtékzással |
| és nincs gondja másra, csak a nemzésre, anyaságra és nem gondol |
|
| És mindenségtűz-mindenségsemmi Ősgolyó-életében jégcsillag-szívem |
| tömör kristálykoporsó-szívem Ősfája kristály-halál-levelekkel lobogva |
| mert kiestem Jóság-Angyalok, Angyalaim Isten gyönyörű |
| mert ő csak szül és nemz Tüzet, Robbanást, Átkot, Reményt, |
|
| Mert kiestem Isten teremtés-akaratából, kiestem Isten |
| mert az Ős-Önmaga Isten megváltás-hitéből zokogva |
| mert jól tudja már, hogy jobb lesz nélkülem, nagyobb lesz nélkülem |
| mert szívében felejtett, mint férges követ, mert nem hiányzok |
|
| Mert mint húst a döglégy az Ősdöglégy-Isten szívemet halállal |
| kék kitin-tojócsövét bolyhos zománckockamozaik-kúp potrohából |
| kék halál-csövét, a rángó mirigy-szív csomójából kiállót éhező szívembe |
| a nehéz rostok közé, s tojta petéit rángó kék mirigyszív-seggel, |
|
| Mert így köpött be engem Ő halállal és így fertőzött meg |
| és így lopta be nyűveit szívembe és így lettem én halállal |
| s így akarta vad szívemben önmagát legyőzni, s szőrösen |
| halálát szívembe ez a Lehetetlen, ez a Halhatatlan, |
|
ez a Nem-szeret-senki-mással! |
|
| Mert halálomért összezsugorodva lett pici döglégy, bolyhos zengő |
| s halál-osztó nyögés után dögszagú boldogan keringett átok-szívem |
| mint kristályos zengő szőrcsillag, szőrkoszorúkkal a gyémántrózsa-szemsisak |
| aztán dagadni, szétfúvódni kezdett, mint egyre-növekvő |
|
| És dagadt és ritkúlt és szétlazúlt, a Mindenséggé ritkúlt |
| és úgy szállt a Semmiben a szőrös, gyémántos |
|
Őslégy-Isten-Őslét-buborék, |
| hogy Benne forgott, gomolygott önmagában minden pont, csomó, gömb, |
| s én ülök szétritkúlt lüktető szervei között: Istenemben az Istenből |
|
| És nem törődik velem a Szőrösség, nem törődik |
| a Mindenség-Ősdöglégy-Kurva, |
| ki ott ülök forró csillagpont-halmaz laza szervei között |
| mert önmagát se látja és önmagát nem érzi, csak döng |
| csak döng a Gyémántlapszöglet Óriás Szőrpont, csak döng és önmagát is
|
|
| Jaj, Angyalok, Szívem Halálkönyv-Árvái, Szívem Vak Árvái, |
| jaj, Árva Halálkönyvek, Szárnyas Vak Árvák, |
| Halál-Madarak, Madár-Koporsók, Szívem Halhatatlan |
| akiket szívemben felejtett az Isten, mert nem akarta átkom és hitem |
|
| Mert az Isten engem meg nem értett, a Közönyös Köd rám se |
| forró rózsa-látomás ujját végig nem húzza jajtalan |
| hogy a rózsaujjhegy-simítástól lángbaborúlva kitavaszodjon |
| mert az Isten engem elfelejtett, mert az a Vak engem meg se |
|
| Mert nem tudja a Halált, a Jajt, a Kegyelmet, a Tékozlást, |
| és nem tudja, hogy voltam Tavasz-Hajnal, s lettem kopár |
| és nem tudja, hogy izzástalan magánya legmélyebb fehér gödrébe |
| mint sírból kiáltok szótalanúl és jajtalanúl és őt hívom és őt várom, |
|
| És nem tudja, hogy dacos vagyok, kegyetlen, kevély, mert így magamra |
| mert jég-fosadékát így rámköpte, önmagán átlottyantva szívemre |
| mint madár, ha röptében ürít, mint madár, kinek föltámadás |
| az Isten-madár, s híg ürülékében angyalszárnyak, ördögcsontvázak, |
|
| A túlvilág-létezők megemészthetetlen vázai, lét-roncsai, jégfostos |
| s szívemre csurgott, mint lázas virágra világon-átköpött híg |
| nagy fehér csillagokban, mint az oltott-mész, a belek híg |
| s szívem jég lett, jégmező, jégcsillag és párolognak száraz ragyás |
|
| És nem tudja, hogy odvában üvöltök, hangtalan üvöltök teste |
| mint óriás penész-üstben sikoltok, magamat neki szerelmesen |
| és hozzá fordulok, mert csak magamhoz, vad halálomat létének |
| a Dögnek, a Kurvának, a Ringyónak, a Rohadtnak, mert elfelejtődtem |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, akik ott álltok Kristálytemető |
| és titeket is elhagyott az Isten, Vak Vitorlások, mert titeket a szívembe |
| jaj, Szárnyas Kürtfúvók, Égi Kürtösök, Kürt-Madarak |
| kristálykopár szívemen, a rücskös jégmezőn, halál alatt a halálon, |
|
| S ott állsz te is, te Legkisebb Édesem, te Hegedűn-játszogató kis |
| ott állsz szárnyad-csukottan, deresen, mint Kristály-kapcsos-könyv |
| ott állsz Sovány Égi Hegedűs halál-bezártan, halál-csukottan, ott állsz |
| könnyű nagy szárnyaid, mint fehér kötések, két gyolcs-eveződ madárcsípődet |
|
| Könnyű nagy szárnyaid hátadon hegyesen összecsukva, mint fehér |
| mint fodros toll-háromszögek, szikráznak bolyhosan a könnyű |
| mint vastag keresztkötések át a háton, s a toll-kéve bodrosan |
| csípőd rózsakő-szögleteire, s onnan keresztben egymást-födve az ágyékig |
|
| S virágporos virágszőr-ágyékszőrcsillag erjedő, dagadt |
| fúrva csúcsos evező-lándzsahegy szárnyvégüket ott lángolnak |
| a nehéz toll-könyv közép-lapjai, pihe-csillagosan, mint kéz |
| mint nyárfalevél nyárfalevélen, s úgy állsz ott szárnyaid habos örvényébe |
|
| Mint fehér tollpikkely-sátor, könnyű toll-kúp, fordított toll-tölcsér, |
| torony, élivel nyitottan asztalra tett könyv állsz ott Kis |
| önmagad toll-örvénye, önmagadra tekert toll-zászló, fehér zászló |
| és rózsaszín hajad, vad rózsahajad kis rózsatested körűl örvénylik, |
|
| Virágzó vad rózsahajad, a rózsatűz rózsaharang, az illatos |
| lobog, hullámzik, buborékzik, hólyagzik, fölrepűl, testedre |
| virágzó vad rózsahajad a piros tomporgolyókig, piros combokig lángolva |
| és pina-szőröd csillagbokra óriás virágkosár és szeplős kis hasad kék |
|
| És ágyékod rózsalevél-hasítéka, pihés rózsalevél-örvénye, mint |
| és nincs kettősséged, szent kétneműséged, mert te asszony vagy |
| testedből nem lóg ki az eres rózsaszelvényzsák, mint földigiliszta |
| a második nemzőszerv, s az iker-tojású szőrös rózsazacskó, |
|
| És emlőid, a kicsi dagadt emlők, a kis csöcsök reszkető nehéz |
| és hónaljad szőre virág-eső és virágzó angyalasszony-derekadon nincs |
| és eres finom asszonycsípődön vastag virágkoszorú, virágból font |
| és köldöködben is virág, s Virágzásod méhekkel, darazsakkal, lepkékkel |
|
| Mert lepkék, méhecskék, szúnyogok, darazsak, bogarak, sáskák, |
| pettyes és csíkos kitinbuborék-szárnyú bogár-asszonyok, kékpettyes-arcú |
| rózsahangyák, pántos és öves gyászlovagöltönyű tücskök, |
|
szőrpikkelycsillag-pillék, |
| boldog növénytetűk, levelibékák, madarak zsibonganak terajtad |
|
| És recés rózsakúp-hegyű, májfoltos, dacos kis emlőid alatt, |
| illatos tövinél, ahol az édes asszonytest-golyók kék árnyéka |
| bokros, fodros-buborékú óriás rózsa-szív habzik és lángol és |
| és a dagadt fehér sziromörvény-szív láng-halmazában |
|
| Ó, te kis Virág-Angyal, Isten Virágzás-Szívéről leszakított virágok |
| piros csípőd virágkoszorúja, a boldog virág-öv, a tiszta lényekkel nyüzsgő |
| s a szeplős emlőgolyók alatt őrjöngve habzó rózsaszív-halom, |
| tested szent mélyeibe tekeri tiszta gyökereit, lényedtől ég, |
|
| Gyors és reménnyel-lökdöső angyalmadár-szívedbe lazán |
| s a virág-ágyékdomb mögött az asszony-petefészkekbe öntve |
| a csomós és növénycérna-függönyhömpölyeg termékenységed mélyeibe |
| kemény cérna-horgait, csavart gyökérszigonyhegyeit titkodba |
|
| Titkos és egyetlen Tested termékenység-csomóiba, lázaiba |
| Vak Remény-Ország, Tavasz Vak Angyala, Virágzás Lényeg-Madara, |
| te Kis Hatodik, Vak Angyal-Tavasz, te aki oly közel laktál |
| te Mindenség Tavasz-Gyermeke, te halálon-toporgó |
|
| Ó, te Tavasz-testű, ó, te Tavasz-szavú, ó, te Tavasz-mosolyú, |
| aki lepkeszárnyakból ragasztott titok-hegedűdet vakon mosolyogva |
| rózsapihés, rózsaszőrös angyal-vállad és asszony-állad közé |
| s a lepkecsápokból font húrokon csöpp pihés kezed virág-vonót |
|
| És finom csigaszarv-ujjacskáid szikrázva lepkeporosak, |
| hímpor-zsírosan foltosak, fehér és piros és kék szárny-reszelékkel |
| zöld szőrpor-szikrákkal bolyhosak, sárga szárnypikkely-lánggal |
| s a szárny-szőrpikkelyek bolyha, mohája, zsíros lisztje arcodra |
|
| Mint szines krétákkal játszadozó gyerek ujjai: kis kezed |
| szőrfüsttel, por-lánggal foltosak a recék, ráncok, ujjhegyek, |
| a pórusok, a körmök rózsalakk-kagylói, a kézhát pihéi, |
| mint darazsak kövér szőrcsillag-potroha, szőrvirág-combja, |
|
| És lepkepor-maszatos kis asszony-arcod is, a vak, merengő |
| és orrhegyeden, a piros kúpon kék szőrszeplők, piros pontok, |
| és piros orrlikaid pihés peremén aranypor-koszorúk, |
| és nyálas ajkaidon, nyálas fogaidon olvadt por-csillagok, |
|
| És lepkeszárnyakból ragasztott titok-hegedűd, a tavasz-hegedű, |
| a sárga, pórusos hártyáig lekopott és homályosan, vedletten |
| a szárnyrece-legyezőhálókig porából lekopott, ahol köd-álladdal |
| ahol rózsaköd-kezecskéddel fogod és száraz és hártyás |
|
| S mint félig-szőrös hártya-hegedű, titokhártya-hangszer, |
| vedlett és foszlott, törékeny kristályhártya-csillag, kék szőrszálakkal |
| mint halott imádkozó sáska: térdeplő hártya-templom, |
| hártyamozaik-ingű, hártyamozaik vért-nadrágú, áttetsző |
|
| S a kitin-recés, zöld kitin eres hártya-vállak, hártya-ing, hártya-szügy |
| az iker hártyabuborék-sisakú hártyakúp-koponya átlátszó zöld |
| a csönd lakik, a hártyaszív-koponyában, a teljes némaság, a csönd zöld |
| kék-eres hártyatölcsér-combjaiban, s hártya-törzsében a csönd, a fény, |
|
| Jaj, titok-hegedűdben is a csönd lakik, szikrázó kopott |
|
lepkeszárny-hangszeredben, |
| jaj, hártya-hegedűdben, vak kitinrecés hártyahangszeredben a titok-csönd |
| és vonogatod a virág-vonót és csöndet zenélsz Isten Tavasza, |
| úgy vártam, én Egyetlenem, én Tavasz-Hitem és csönd lakik |
|
| Mert hártya-hegedűdben a Teljes Csönd lakik, Én Édesem, |
| Isten Tavasz-Madara, Föltámadásom Megváltó-Hírnöke, |
| te Halálom Tavasz-Angyala, vad virágzásodban állatokkal, bogarakkal |
| és lepkecsápokból sodort húrjaid csöndjét jég-dermedésben merengve |
|
| Mert Tavaszodban a teljes csönd lakik és csönd virágzik |
| mert Isten csöndjét hoztad te magaddal Sólyomszárnyú |
| mert reményed is csönd és csönd a te hatalmad Irgalmas |
| te Tiszta Létezőkkel Hemzsegő Ölű, te Istenből-csöppent |
|
| Mert a csöndet mondod és a csöndet hoztad titokzatos, elmúlástalan |
| elmúlástalan madár-szívedben fehér csönd-szívembe te a csöndet |
| mert vak szívembe-hulltod előtt te Isten szívében a Csönd Könyvét |
| hogy elolvasd époszait, megtanúld énekeit és elmondd majd |
|
| És vad rózsahajad lobog, örvénylik, lángol meztelen testeden, |
| a hosszú rózsaszőrharang forog, föllobban, reng |
| mint arany kalász-örvény, ha fújja forró nyári szél csipkésen ágaskodva |
| s két könnyű szárnyad csukottan piheg, mint nagy tó partján roskadt |
|
| S a hosszú rózsaszőrhajszálak fodrosan, csigásan, kacsosan |
| a csúcsos toll-kunyhó szárnyak zsíros tollaira, pihéire, |
| mint piros hínár szétlegyeződve a szárnyháton, a szárny-vállak |
| s a szárnypikkelyek tollkéve-zuhatagára csipkésen |
|
| És domború szőr-tengericsillag combtöved fodros |
| méhecskék, darazsak aranypetty-halmaza, tűzpontgolyó-tömege rajzik ki |
| és tested körűl örvényesen forog, mint aranypont-tölcsér tüzesen |
| Tavaszom, a Csönd Tavasza, aki vagy Isten-szíve húsából, csöndből |
|
| És csönd-zenéd hoz-e majd szívembe tavaszt, hoz-e majd jegemre |
| a Teremtés Első Csöndje vagy-e, a Megvalósulás Csönd-burka-e, |
| Halálának Föltámadása, a Világteremtés Kezdet-hallgatása |
| Én Tavasz-testű Tavasz-Hírnököm, a Teremtés Csöndje vagy te |
|
| Hozol-e dermedt hitemnek föltámadást, hozol-e tavaszt |
| hozol-e fehér kristályba, fehér jégbe olvadt jelenembe |
| termő erőt vak halál-rostjaimba, nagy halál-létembe |
| hozol-e zöld kemény lángolást kristállyá fagyott |
|
| Hozol-e halottaimnak tavaszt, hozol-e föltámadást |
| hozol-e Jég-éjem, Merengés-Ősfám fölé lángoló csillagot, napot, |
| hogy komor kristályaimból, vak jegemből a szőr-átok elmúlás |
| s szíved, a zöld lándzsa ver virág-sebet irgalmatlan kristály-átok |
|
| Vagy csak Csönd-anya vagy, Virágzó Csönd-asszony, s a csönd vak burka |
| vagy csak a Túlvilág-csönd Madár-asszonya vagy, csönd-magzatú |
| Virágcsaló Köd-buborék, Vak Csönd-Menyasszony, Csönd-ribanc, |
| s Tavasz-Ribancság, Tavasz-Hazugság, Tavasz-Átok Virágzó |
|
| Vagy te is a Halál vagy, Tavaszba-öltözött Csalás, Angyalszárnyú |
| a Pusztulás Csönd-Angyala, Varázsló Tavasz-Ördög, |
| Isten vére csöppjéből, csillagporból Isten nyálával összegyúrt |
| Jaj, oldozz föl kristályomból, hadd zokogjak, zuhanva rád, arcomat szárnya |
|
| Hadd zokogjak túlvilág-illatú szárnytollaid habkötegébe fúrva |
| nagy zsíros szárnyaidba fúrva istent-is-teremteni-tudó |
| Hadd zokogjak testedre borúlva Tavasz, Vak Virágzó Megváltó |
| átfogva karjaimmal szárny-kúpos vállaid, rózsaszívedre ejtve |
|
| Hadd zokogjak Szent Testeden Tavasz, Szent Virág-ágyékod |
| Szent Virág-ágyékod harmatában fürdetve kiváltott |
| ott hengergetve virág-öleden virágtalan, kegyetlen, kristálycsikorgó |
| szagos szent szőreidben Tavaszom Túlvilága, tested rózsaköd |
|
| Hadd sírjak, hadd nevessek, örvendve hadd zokogjak |
| szívedbe hadd kiáltsak, szívedbe hadd üvöltsek, |
| csönd-szíved üregébe hadd kiáltsam Isten Tavasz-Angyala: |
| Tavasz-szívedbe hadd rágjam magam, s igyam nagy kortyokban |
|
| Jaj, Tavaszom Hírnöke, Egyetlenem, Remény-Madaram, |
| te Tavasz-testű Túlvilág-Madár, te Vak, lepkeszárnyakból-ragasztott |
| Mozart-Angyala, halál-jégmező csönd-szívemen virágzó boldog |
| meddig kell még a halál halála, halálom, hogy a csont-bánat halálon |
|
| Meddig kell még a Kristály-halálfa kristály-halál-lombja |
| jég-susogása alatt halottan dermedezni, halál-szívemnek meddig lesz |
| meddig lesz Tűnődés-Ősfám gyökere, ága, gubanca, törzse, levele, |
| a Halál Virágzó Kristálykoporsója, virágzása: halál, virágzása: |
|
| Meddig leszek még a Csontok Ürege, a Csontok Kristálykriptája |
| meddig leszek még a csontok és hitek lángoló fehér |
| meddig leszek még az Elmúlás Deres Kristályszörnye, |
| meddig leszek még, meddig lesz jövőm a halál gyökere, ága, törzse, |
|
| Meddig álltok még Angyalok szívemben, Halál-Hattyúk, |
| meddig álltok még szívemen zokogva, árva halálkristálysziget |
| meddig álltok még Isten-madár Csönd-kürtösök halállal-tömött |
| Zöldhajú Vak Kürtfúvók, Isten halál-ágyékú, halál-szívű |
|
| Jaj, meddig, meddig, meddig, meddig tart még az elmondhatatlan |
| jaj, meddig, meddig, meddig hallgatom még jövőtlen-dallamú |
| jaj, meddig, meddig hallgatom király-tetszhalottan |
| jaj, meddig hallgatom a Nem-hallhatót, kürtötök szavát, |
|
| Jaj, szívetekbe mit súgott az Isten, a kis húscsillag-golyóra ajkait |
| a forró szívhúson át lehelve forró ős-üzenetét, susogva lágyan |
| hogy nyálas szájszirmai, a vérpettyes, kékszeplős, rózsaredős |
| égették madárszívetek és csiklandozta rengés-halmait buja |
|
| Jaj, mit mondott csomós csillagköd-szívetekbe a Mindíg-virágzás |
| mit mondott nektek Látni-nem-tudók, mielőtt szívembe |
| mielőtt lepöccintett világrózsakúp-mutatóujja hegyéről, milyen |
| nektek az én Istenem is, a Szörnyeteg-Szép, a Mindenütt-levő |
|
| Mert úgy pöccintett le csillagköd-istenujjhegyéről titeket |
| mint ujjam hegyéről én gyerekkoromban a tóparti réten |
| figyelvén, hogy fekete-piros-fehérpettyes fedőszárnybuboréka középen |
| s gyűrten kilobbannak a kitin-rések közűl kitinpettyes, könnyű |
|
| Kilobbannak, mint eres hártyafüst, sárga hártyazászló |
| a kitin-csillagpettyes, kitinhínáros, pórus-pontozott sárga |
| a pettyes kitinburok-szárnyak, csuklósan-fölemelt |
|
zománchólyag-födélkoporsók |
| rései és homályai alól, s barna lemezcsáprózsa-homlokbajszai legyezősen |
|
| Mert úgy fújt le végtelen rózsaszőr-sivatag kézfejéről titeket |
| ti Vakok, Vak Szív-Csipegetők, Isten szívében férget-kereső |
| mint sovány kezemről én gyermekkoromban a szelíd |
| s néztem, hogy zúgva elrepűl, mint vérpetty elfoszlik a zöld nyári réti |
|
| Mint zúgó vérpont a zöld nyári ködben fölszívódik és én csak |
| a gomolygó nyárdéli zöld növényfüst-ködöt, a vérpontot |
| És úgy nézett Ő is utánatok a csillagtűzfátylak közé, |
| vagytok Halálom Vak Kürtösei, s vagy te kicsike |
|
| S irgalmas tűzfújása fölborzolta kövér szárnyatok, lángolva |
| a tollak nehéz köd-kévéit, a vad pihe-zuhatagok csokrait, |
| s hulltatok bukva, csavarodva, magatok körűl forogva, |
| a titkos isten-parancsnak, a szívembe-átkozó zuhanástól szinte lángra |
|
| És ti hulltatok a szívbe-súgott paranccsal, a kék |
| rózsaköd testetekben, a tűzpont-buborék űrön át a jég-dermedésembe |
| kihulltatok az Istenből Rejtelmesek és mégis Benne bukva, |
| pörögtetek Csönd-szív Halál-országom jegére, köd-testetekben szája |
|
| Köd-lényetekben szája irgalmával és nyála csókjával |
| amely forr, habzik, sustorog, bugyborékol minden sejtetekben, |
| a Lét Parancsa, a Végtelen Nyögése, a Minden Titka, |
| s most itt álltok a Csönd-fa alatt, s kristálylombja meg se moccan, levele meg |
|
| Jaj, mi isten-súgást hoztatok belém, miféle mondhatatlan |
| miféle istenszáj-üzenetét, milyen elmondhatatlan fehér |
| miféle istencsönd-titkait, milyen ősnéma titok-tudást, |
| irgalom-éneket, bénulás-hitet, elmúlás-époszt, létemre |
|
| Ami úgy ömlik csönd-kürtötökből magányomra, mint fortyogó, |
| a csöndkürtök kristály-tölcsérein habosan, tajtékosan, fátylasan |
| halál-szívetek, halál-ágyékotok véreként, mirigynedveként fröcskölve, |
| hermafrodita ágyékotok spermájaként forrón lövellve, |
|
| Hermafrodita csönd-ágyékotok ondó-szökőkútjaként, ami forrón |
| hermafrodita csönd-szívetek vad véreként, ami a kürtszájon |
| kiömlik gőzölögve, kifröcsköl füstölögve a Csönd-kürtökből |
| s belepi tűnődésem, borítja merengésem, s szívemre szárad |
|
| Fehér ködcsepp-szívetek halál-csöndje a Kürtökből tajtékozva |
| rózsaködzacskó herezsákotok haláltojás-lucska, a végtelen |
| a Kürtökből lángolva kiomlik énekemre és megfagy |
| és a remény-virág, jövő-liliom a dermedt kristályrétegekben |
|
| Jaj, mondjátok meg mit súgott az Isten, mondjátok meg mit akar |
| Mondjátok meg Csöndek, Csöndesek, mondjátok meg miféle |
| Jaj, némán sírok, fulladva kiáltok, mint éji hóviharban eltévedt |
| aki csak tántorog, zokog, sikítva forog, míg rázuhog a gyapjas fehérkalászú |
|
| Mint gyermek, aki vacogva leűl, liheg az irgalmatlan éji |
| és hull rá az ég kövér fehér kalásza, őrjöngve hull és vállig |
| és hó-zsákba varrva már, hó-némaságba, hó-szívbe csöpp törzse, lába, |
| így ülök én, dermedt jövő a csöndkürt-habzásban, vad fehér |
|
| Jaj, mondjátok meg nekem, amit mondott, Isten amit nektek |
| ős-szárnyatok kövér tollkéve-keresztjébe bújva, mint kazalban |
| köd-csengő szívetekig kiáltva kérem, mondjátok meg velem mi |
| mert tudni én azt halál-ködzsák szívetekbe, eres csöndhólyag-szívetekbe |
|
| És érzem halál-testetek halál-szagát, az émelygés-büdöset, |
| s érzem a nehéz dögszagot, szárnytollatok közt az erjedőt, ami talán |
| mintha halottról-levett izzadságfoltos dunyhacihába bújnék, az átizzadt |
| úgy érzem szárnyatokban, ködhúsotokban |
|
az istenlehelet-hullaszagot. |
|
| A zsíros isten-sóhaját, a bomlás-ködöt, ami ott rejtezik, mint nádasban |
| mint rothadt nádasok párája, bűze ott rejtezik laza testrostjaitok |
| bomlott halak, békák, kígyók, gőték, foszló madarak dögbűzeként szívetek |
| dögbűz-buborékként a szív körűl, s átitatva dögfüstjével a sűrű |
|
| Dögbűz magzathólyagként angyalszívetek körűl, aminek a szív |
| az istencsönd-zacskó, amelyben az isten-súgás büdös lehelete |
| amelyben az ő-nemzette titok-magzat lágyan gomolyogva |
| mint fehér üvegpalackba fújt füst, a füst-rózsa, Isten nagy |
|
| Jaj, Angyalok, Angyalok, Angyalaim, Kürtfúvó Csöndek, |
| Én Halálkertem Virágai, Én Halál-szívem Rózsái, Kürtös |
| mi titkot rejteget csönd-öletek, csönd-mellkasotok, könnyű |
| mi Isten-titkát rejtitek túlvilág-lényetekben, ti Zokogó Szelíd |
|
| Kék csillagpermetköd-húsotok mit rejteget, mit küldött Isten |
| miféle nekem-üzenetet, mi lakik ott a zöldhajú |
| miféle ellenem-parancs, vagy nekem-szó, |
|
mi nekem-is-részem-lehet-abban, |
| vagy nekem-nem-tudható súgottság virágzik isten-nyálából-gyúrt |
|
| Mit hoztatok, mit visztek el, mit kértek el, mit vesztek el |
| s vagytok-e valóban, vagytok-e egyáltalán csönd-életemben, mint anyában |
| vagy csak szívem Rémületei vagytok, Vak Álmok, kiket én szívem |
| Látomás-Madarak, Bánat-Pelikánok, Gyász-Hattyúk, |
|
| Vagytok-e Isten Madarai, vagytok-e Istenben-kihordtak, |
| akik Isten forró csillagbuborék-mindenséghasában ültetek, mint anyában |
| tízezermilliárd évig kortyolva magzatvizét, lakva az eres |
| tízezermilliárd évig vizelve magzatvizébe, lebegve szőrpihe-örvények |
|
| Vagytok-e Valóság-Létezők, Valóban-testű Igaziak, |
| az Őstitok Küldöttei, Valódi Hírhozók, Valóság-Angyalok, |
| vagytok-e Titokzatosak, Halállal-Titkosak eleven |
| és láthatom-e Édes Istenem léted mindenség-véres üszkeit, |
|
| Vagy Te sem vagy és nincsen semmi más, mint Gyász, Üszök, Halál, |
| és Nem-te Vagy, csak Pusztulás, Halottak Döghalmaza, Zokogás, |
| és Nincsen-Vagy Remélt Bizonytalanság, csak Bánat van, Könny, |
| és te vagy a Nem-voltál-soha, a Nem-lehetsz-soha |
|
| És te sem vagy te Átkozott és te sem vagy te Édes és te sem vagy |
| és te sem vagy Könyörületes és te sem vagy Pimasz Közömbös |
| aki Semmi-lényeket, Köd-madarakat fújtál fehér |
| Nem-lényeket, Pára-hattyúkat, Semmi-angyalokat költöttél |
|
| Te Nincsen-Madár, te Semmi-Madár, aki semmi-tojásokat tojtál |
| s ott gőzölögtek a holtak deres kupacain semmi-seggedből lágyan |
| a semmi-tojórózsa semmi-fodrai közűl halottak deres szakállába |
| s ültél rajtuk kotolva Semmi-Madárasszony, a semmi fölött semmit |
|
| Míg a semmi-tojások fölrepedtek s kibújtak semmi-nyálasan |
| kibújtak tojásaidból a Nincsenek, a Nem-vannak, |
| a Nincs-Hermafroditák, a Képzelet-Istenmadarak, |
|
a Szent Látomás-Angyalok, |
| kibújtak Gyászom Hattyúi, Bánatom Angyalai, Elveszettségem Őrei, |
|
| Halál-magányom Szárnyas Szellemei, a halált-kürtölők, |
| Némaságom Szárnyas Rabjai, Pusztulásom Dögszagú |
| kibújtak Rettenetem és Irtózatom Látomás-Tollasai, |
| Hogy jég-szívem helyett zokogva verdessetek, mert szívem, mint pórusos |
|
| Hogy Csönd-szívemen zokogjatok, halállal-beírt őskönyv-szárnyakkal |
| hogy Halál-szívem Tűnődés-Kristályfája alatt fújjátok |
| míg halálkönyv-szárnyatok borzongva lapozódik, s koponyátok |
| hömpölyögteti, rengeti szívem vak csöndje, a jéglehelet láthatatlan |
|
| Hogy szívem Vak Halál-földjén mosolyogj te, |
| Reményem Angyal-Tavasza, Hitem Virágzása, Jövendőm |
| aranyport-füstölgő kopott lepkeszárny-hegedűn Szent Tavaszt |
| Zöld Tüzet mondva, Piros Ködöt beszélve Halhatatlan |
|
| Jaj, ti Halál és Élet Angyalai, Gyászom és Reményem Angyalai, |
| Angyala, Elpusztulásom Angyalai, Magányom Angyalai, |
| akik nem láthatjátok, Vakok, hogy bennem is kristállyá dermedett |
| akik nem tudjátok, Önmagatokat-Sem-Tudók, hogy mi |
|
| Jaj, én Sírdomb-szívem Angyal-Rózsái, Angyal-Liliomai, |
| jaj, Rémület-Madarak, Iszonyat-Pelikánok, |
| jaj, Magány-Madarak, Képzelet-Angyalok, |
| jaj, Rózsaködlátomás Halálom-Madarak tudjátok-e, hogy holtan |
|
| Tudjátok-e, hogy élek is halottan, hogy jéghéjam alatt őrjöngve, |
| a vér, a vér, a vér, a vér, vad vérem, vad királyi vérem fortyogva |
| s kitörni készűl már a vér, a vér, a vér, a vér király-szívemből |
| hogy lángolva lázasan elöntse fehér gyászodat |
|
Szívem-Kristályreménytelenség! |
|
| Tudjátok-e Én Titkom Titkai Titkosak, akik Én Titkom Borzongói |
| tudjátok-e Titkom Teremtményei, Titok-Szívem Szülöttei, |
| tudjátok-e Halál-hirdetők, óriás sárga hártyazacskó-torkú |
| Kürtfújó Látomás-Madarak, hogy majd fellövellő vérem ragacsába |
|
| Tudjátok-e, hogy egyszer majd ti is elrohadtok kiözönlő vérembe |
| mint mézgába muslica, légy, szúnyog, darázs, lepke, vágyatok most |
| elrohadnak a szőrök, szőrcsillagok, kristályszögletkúp-szemek, a csáptoll |
| és sárga torokzacskótok, az aranypihés bőrbuborék halottaimat majd |
|
| Halottaimat kiökrendi élve, mert Zöld Tavaszt hoz az én |
| mint sárga magzatburok kilöki magzataimat halál-zacskótok, |
| mert fölzendűl még az Én Tavaszom Kürtfúvó Álmok, |
| mert lesz hitem elég és lesz erőm elég, mert eljön majd |
|
| Tömött madárbögyötök, pelikánbőrzacskó sárga angyaltokátok majd |
| mohón fölcsipegetett halottaimat ti Halálevő Haláltestű Szárnyas |
| kiköpi sárga, orrlik-bajúszkoszorús tukáncsőrötök a szőrös |
| és vidúl Tavasz-Szívem emberisége emberré visszaforrva, boldoggá |
|
| Jaj, vagytok-e valóban Angyalok, Angyalaim, vagy csak én halál-képzeteim |
| Bánatom Képzeltjei, Gyászom Akartjai, Rettenetem |
| Halál-képzeletem Szárnyas Vak Kürtösei, Halál-rémületem |
| jaj, vagytok-e Angyalok, igaziak, vagy csak Magányom Látomás-Lényei |
|
| Vagytok-e valóban Szent Vakok, Szent Állatok Isten szívéből szívembe |
| Isten szívéről lefújt piheszőrök, rózsahajszálak, |
| vagy csak a halálfüst képzelet-madárrá összeragadt csomói, lüktető |
| ragacsos, puha kötegei vagytok, a rothadásfüst erjedő, imbolygó |
|
| És nincs semmi más, csak Halál, Rothadás, Bűn, Büntetés, Átok és |
| csak Pusztulás van és Pusztítottság, Halál, Halál, Halál és nincs |
| csak Irtózatom, Szégyenem, Gyászom és Magányom, csak |
| csak az Elpusztított Balga Ország szívemben és szívem mögött, |
|
| És nincs semmi más, csak Csont, Szőr, Csontváz, Koponya, Rothadt Hús |
| csak halottak rothadás-csomója, szétfolyás-halmaza, |
| holtak erjedés-kupaca, halottak szőrös szemétdombja |
| Jég-Szívemben, Kristály-Jelenemben, Tűnődés-Kristályfát növesztett |
|
| Csak halottak szívem körűl, szívem mögött, szívem alatt, |
| egyetlen szőrös szörnyű véres büdös Halál-Szemétdomb, |
| aki voltam Király, Élők Királya, a Tavasz Fejedelme, Zöld Zászló, |
| Látomásosa, aki voltam a Mindíg-Ének-Mindíg-Öröm, |
|
| Aki voltam a virágból-font lovon lovagló, zöldszárnyú |
| virágot-lépő, virágot-nevető, virágot-könnyező |
| aki voltam a csikó-szemű, csikó-hajú Mámor, a Piros-szárnyú Élet és |
| aki voltam Piros Csődörcsikó, Piros Öröm-Zászló, |
|
a Mindíg-Vidámság-Mindíg-Ugyanaz! |
|
| Aki voltam Mindenség-Tűzakarat, Boldog Vad Termékenység, |
| és aki a Boldog Megvalósítás, Csoda-Megvalósulás, Világtervezés aki |
| Arany-árnyékú Zöld Világfa, Kék Kiáltás, Isten Teremtő Ajka |
| az Ős-akarat szíve vércsöppjéből formált Szent Hímvessző, |
|
| Aki voltam a Teremtés Ujjhegye, a Szép Halál Csókja, a Bánat Vad |
| a Rossz Halált virág-hatalommal elűző Emberangyal, az Átoktalan |
| most itt merengek jégrücsök-magányommal a rothadás zöld halmazaiba |
| és szívemben csöndkürtöket fúj, csöndhegedűn játszik az Isten Élet |
|
| A vad és zord Istené, a Büntetőé, Rothasztóé, a Gyógyítani-nem-akaró |
| aki van, aki nincs, aki volt, aki nem lesz, a mindíg-lévő, |
| Istené, akinek Hegedűs Angyala, Kürtfúvó Angyalai itt zokognak |
| a Talán-Nincsenek-Is-Angyalok, a Talán-Nem-Is-Voltak, |
|
| Nézve Virágzás-Múltam felé vakon, nézve a lángoló vad Múlt-Időbe |
| Teremtő Lényegembe, hiszen én a Létteremtő Szent Hímvessző-Meredés |
| a Jövő Kemény Nemző-dárdája, a Megvalósítás Szerelem-Láza, |
| s most rothadásba ásva, pusztulásba lökve, halálba-kötve vagyok |
|
| Vagyok Egyetlen Temető, Egyetlen Sírdomb-Szívű Ős, a |
| a Halottak Halálkirálya, a Holtak Kevély Fejedelme, Halottak Őse, |
| és elmúlt rólam minden nagy virágzás, minden virág és elmúlt már |
| és itt dermedek halál-magányom föltörhetetlen kristálygömbjébe |
|
| És kristályköd-szívemben Csönd-Angyalok zokognak, Csönd-Angyal |
| csönd-ásványkürtöket fújva borzonganak a rózsaköd |
| lepkeszárnyból-ragasztott csönd-hegedűn játszik a Képzelet-Remény |
| szívem kristályfája alatt, s én hallgatom: halál a halált, csönd a csöndet, |
|
| Jaj, Angyalok, Kürtfújó Csöndek, Csöndkürtöt-fúvó Halálok, |
| mit fújtok, mit játszotok ti Vakok borzongva, zokogva |
| jaj, Kis Angyalremény-Angyaltavasz mit hegedűlsz, mit szívem, |
| mit mondotok, mi isten-reményt hoztatok Istenből-száműzött, |
|
szívemből-teremtett Vak Vadak? |
|
| Mit hoztatok, milyen reményt, milyen reménytelenséget, milyen hitet, |
| ti Isten nyálából fújt, szívem bánatából kibújt nehéz |
| Szárnyas Ködkancacsődörök, Szárnyas Halálköd-Asszonyférfiak, |
| mit küldött Isten veletek, a Halál milyen üzenetet, milyen |
|
| Ti Isten ősrózsaszőrserleg-bélésű ősrózsaködüreg orrlikában kihordott |
| ti szívem emberganéjdombjában kihordott Dögpáramadáremberek, |
| ti Menny Küldetés-Madarai, Dögszívem Ködmadarai, |
| ti Őslétből kiköpött, Emberdögtemető-szívemből kilökött |
|
| Mit hoztál nekem, jaj mit hoztál nekem, jaj mit hoztál |
| Tavaszom Reménység-Maradéka, te Tavasztörmelék-Angyalasszony, |
| tavasz-öledből, tavasz-szívedből, tavasz-hegedűdből milyen |
| kacskaringóznak és csavarodnak csöndem hidegébe, |
|
Fölnyitott Angyal-Levelecském? |
|
| Valami újulást, valami föléledést, valami megmaradást, valami |
| valami újravirágzást, valami láng-reményt, valami zöld |
| vagy te is a halált hozod, őt mondod tovább, mert az életre nincs |
| mert halálköd-délibáb csak őstavasz-ágyékod, rózsaszíved, |
|
nagy rózsaörvény-szárnyad? |
|
| És te is Csalás vagy, a Hazugság, a Virágba-öltözött Rothadás, |
| a Ringyó-téboly Virágkisasszonya, Virág-öltönyű Halál-Démon, |
| akinek virágbokor-ágyéka nyüzsgő kukac-kosár lesz, |
| férfi-szigonyommal, hemzsegő büdös lárva-fészek, szőrös és véres |
|
| És virághordó hasa lesz egerek, békák, varangyok, viperák, giliszták |
| és óriás rózsapúp-szíve lesz vicsorgó halottak nyögése, hányása, |
| és lángoló rózsaköd-csillagarca, mint madárfészek, amit megtölt a madarak |
| s kicsurog, lefolyik véresen, meszesen, zöld-eresen a madárszar dermedt |
|
| Lecsurog csipkezuhogással, lotyadék-rojtosan, mész-ágasan a rózsaköd |
| mint égő gyertya viaszcsipkefüggönye és rothadásban féreg-hemzsegés |
| Jaj Angyal-Tavaszom, Én Virágcsillagom szent teremtés-tavaszodban lesz-e |
| hitemnek és halálomnak, lesz-e virága szívemnek, eljutok-e |
|
a Termékeny Tiszta Szóig? |
|
| Kiváltasz-e a Halál-hallgatásból, kiváltasz-e a vak fehér |
| kiváltasz-e az Elmúlásból engem Kis Angyalom, |
| mert nem lehet, mert nem lehet, hogy érettem egyszer föl |
| Én Édes Egyetlen Remény-Hattyúm, Én Tavasz-Angyalom, Te Tűz Ködből |
|
| Mert nem lehet, hogy éljek halottan, én, a király, hogy legyek |
| hogy legyek Csontvázak Gyászolója, Halottak Hallgatója, |
| hogy legyek a Rothadás Őrzője, a Pusztulás Nemző-őse, |
|
Beforrt Csöndhártya-száj, |
| mert nem lehet, hogy Virrasztó legyek, Halálom Virrasztója, |
|
| Mert nem lehet, hogy a Rossz Őre legyek, én, Édesem, aki a Rossz |
| te Tiszta Élet-Angyal, aki ott játszod a csönd-hegedűversenyt |
| ti Tiszta Halál-Angyalok, akik csönd-kürtversenyt játszotok |
| mondjátok, hogy nem leszek, mint összesűlt óriáscsillag, kis anyagcsomó, |
|
| Mondjátok ti is Halál-Angyalok, akiket Istenem engem megváltani |
| mondjátok, hogy azt üzente Isten: szívemre fúj majd zöld |
| s fölolvad Halál-éjszakám, jön Tavasz-hajnalom hatalmas |
| mondjátok Létben-Részesek, mondd Hajnalom Reménye, |
|
| Aki vagy, s nem vagy, nem is tudom, akik vagytok, s nem vagytok |
| akiket szült az Akarat, vagy én szültem Iszonyomban, Gyászomban, |
| s hordtam, mint hatos-ikreket Csikóhal-apa, kristálymozaik-kúp |
| akiket megszültem fölrepedt vérző szívemből, hogy lebegjenek |
|
| Jaj, vagytok-e, vagytok-e Angyalok, Angyalaim, Kürtfúvó |
| jaj, vagy-e Egyetlenem Virágmadár-Túlvilágasszony, te Illatos |
| aki oly közel lebegtél mindíg az Ősgömb-Öröklét Végtelen |
| hogy tested, a szent Rózsatest, szárnyad, a Rózsalobogó vad Isten-illatot |
|
| Mert ködasszony-lényed és zsíros rózsasziromszárnyaid beszívták |
| Jaj, ne féljetek Szívemben Lakó Angyalok, akiket Ő köpött szívem |
| Majd visszakéri sorsotok az Isten, majd visszahív az Isten |
| férgeit kicsípkedni, szívéből kicsípett élettel, halállal beporozni ködgolyót, |
|
| És elhagytok majd és el ne hagyjatok még kristályszárnyú |
| Szégyenem Magzatai, Szárnyas Isten-Gyermekek, Zokogó Vak |
| Rabjaim, Foglyaim, Édeseim, értetek én, Könnyeim az Isten szívébe |
| az Isten Ős-szégyen Szívébe kiáltok magamért, hogy Vak Titkaim |
|
| Ó, el ne hagyj engemet Gyász és Remény, Kürtfúvó Hattyúk, |
| jaj, Csöndhegedűn Játszó Virág-Remény, Tavasz-Angyal ne hagyj el |
| te mindíg győztél, mindíg megmaradtál, te mindíg mindenkit legyőztél |
| te Virágcsillag-arcú, te Virágszív-arcú, ó te Diadalmas, |
|
| Ne hagyj el engem, jaj ne hagyj engemet Szívem, Te Mindíg-Győztes, |
| megváltó tavasz-ujjaddal érintsd dermedésem, símogasd ujjhegyeddel, |
| megváltó csöndhegedű-szavad fonja be jegemet, a szőrös |
| omló finom arany-gyökér zuhatagával repessze föl magányom Szavad, |
|
| Mert csönd-hegedűd virágzó csönd-futamai arany-szőlőkacsok, |
| mint arany-szőlőlevelek, arany-páfrányfák nőnek ki |
| s arany csipketollfákkal, arany csipkelepényekkel betollazott |
| talán kiolvad Jövőm, fölélednek tetszhalottaim: a Szent |
|
| Ó, ne hagyj el engem Élet és Halál, értetek én Isten szívébe |
| s Ősrózsaszíve ősrózsakristály-üregeiben mint denevér cikkan, |
| mint szitakötő cikázik kristályszavam a Szív rubint-eres |
| s iker-gyémántrózsacsokorsisak-fejével a Bíbor Rengésnek ütődik |
|
| Az Átok és a Hívás, a nagy szikramozaiknyereg-koponya, a négyszárnyú |
| s az örvénylő bársonyrongy-lepény, a pörgő fekete csipkés |
| amit a nyár üvegharangja, a nyáréj csillagharangja alatt fúj, lökdös |
| amit az éj küld, amit a harmat küld, amit az éj és harmat |
|
| És gyémántosan és bársonyosan verődik, sodródik szavam |
| és megérti tán az Öntudatlan Őslüktetés bársony-hívásom, |
| megérti tán értetek-könyörgésem, Angyalaim, vad |
| Én Tavaszom, Föltámadásom, Élet és Halál, megérti tán |
|
| Vagy szív-süket az Isten és nem érti vad hívás-szavam, |
| nem érti átkomat, nem érti jajomat, nem látja hangomat |
| s halálcsönd-szavaim, halálcsönd-fényeim szív-odúiban rojtosan |
| elmállnak szíve büdös gödreiben, mert nem érti létezésem |
|
| A Buta, a Süket, a Vak, az Öntelt Ostoba, a Csak-robajló |
| az Átkozott Lehetetlen, a Kegyetlen Árva, az Egyedűlvaló Bajszos |
| a Bíbor Zsák-ütés, az Ősférgek Húshordója, a Dögsír |
| merengő csöndkürt-zenétek, a hegedű-hívást, nem érti meg amit veletek |
|
| Mert nincs is, aki Van és van, aki Nincs, mert csak én vagyok itt a tengeren |
| csak én ülök itt merengve egyedűl, Rom-akarat, Roncs-idő, |
| és az elátkozottság vak köde, a kiűzöttség vastag halál-palástja |
| zsíros nagy koponyámon köd-korona és csöndvirágot növeszt |
|
| Amely kinő szájamból óriás fehér ködliliom-kehellyel, szőrös |
| köd-száron ködszív-pikkelyekkel és köd-gyökereit szívembe |
| s ködzsák-szövedék gyökérharangjával szívem minden rostját tenyészve |
| s ködsziromcsillagkürtje köd-árnyékát homlokomra ejti fehér |
|
| És szívemben Tűnődés-Kristályfaóriás, amely az Ő szívéig ér |
| amely az Isten Vak Szívéig ér, Süket Szívéig kristálylombja |
| halálkristály-csipkelombhegyével a Titkos Ősrengésig ér, úgy találkozik |
| s ütése moccanatlan visszareng szívemig hatalmas |
|
| És kering és zuhog a két szív között a titkos áram, |
| s tüzét csobogva hömpölyögteti és lényegét így rejteti |
| és fekete halál-ütését, kék üszök-csókját, arany dög-szigonyát hirdeti |
| és ti itt álltok a Kristályfa alatt, a Halálütés-fa fehér |
|
| Itt álltok Angyalok, Angyalaim, Titkom Teremtményei, Isten Hírhozói, |
| és szemeitek benőve gyűrött sárga bőrrel, mint a varánuszgyíkok |
| mint belakkozott szemű bogarak álltok Vak Szárnyasok, Isten Hat |
| mert a szemgödörre körűl ráforrva csipkésen sárga bőrcsészék, |
|
| Mert megvakított titeket az Isten, Kürtöseim, mielőtt a szívembe |
| Mert látni nem szabad a szív titkait, halál-titkomat látni nem |
| mert Gömblénye körűl pörgő Könnyű Szellemek, őrző és hódoló |
| nem láthatjátok földem jajjait és dögeit, a szívembe rothadt |
|
| Nem láthatjátok ami Föld, Halál, Rothadó Kevélység, Bánat és |
| nem láthatjátok a Szív-Dögtemetőt, |
|
a Kristálykoporsó-Óriás-Csöndfát, |
| nem láthatjátok az Emberpusztulást, az Ember-rothadás zöld |
| ti Isten-és-ember-között-levők, Ködszellem-Kócsagok azt ami |
|
| Nem láthatjátok Isten vad hiányát, Isten vak szégyenét, |
| ami szőrrel és halállal kivirágzik, az ő-nélküliség kék |
| mert nem láthatjátok, míly rosszúl és bután végezte itt |
| míly lángtalanúl és akaratlanúl, ti Halhatatlanok, dolgát |
|
| Hogy valamit létünkből kifelejtett, amikor nevetve gyúrta |
| s nyálat köpött bele, spermát és taknyot gyúrt bele, tűhegynyi vércsöppet |
| és csöppnyi lobogást őstüzéből, sárga csöppet olajos, zsíros |
| és szíve ördög-feléből, a Rothadatlan Bűnből kicsippentett |
|
| Mert szíve hátsó fele, a neki-is-láthatatlan, akár a Hold vak |
| mert szíve hátsó fele a rücskös, kráteres, likacsos, pórusos, |
|
fénylő Sivatag-gonoszság, |
| mert kihagyta létünkből azt, ami benne teljesűl, kimaradt |
| mert könnyelmű volt teremtés-mámora, könnyű és ostoba |
|
| Mert már a teremtésben minket elhagyott, már a teremtésben megtagadott |
| mert már a teremtésben elfelejtett minket, mert csak játszott |
| mert tudta akkor is, hogy amit belegyúrt: |
|
az anyaga-titkával-lehetetlen, |
| mert magára hagyta húsunkat, hitünket, a Gonosz szőrös kezébe tette |
|
| S az fújja, mint a parazsat az Emberiség-Szívet, s az serceg, pattog, |
| lángolva pattog, szikrázik szikracsillagörvényt a Gonosz kék |
| s ott virágzik óriás rózsakristályszivacsként szőrös |
| mint rózsakristálytüdő a Gonoszság leheletében virúl és köp |
|
| Mert önmagába nyúlva önmagából létünket kihozta, aztán |
| s gyúrta tovább csillagait, ködgolyóit, gázgolyóit, tűzgolyóit, |
| mint gyermek sárgolyót guggolva, önmagában guggolva játszotta |
| és minket adván a Gonosz kezére, minket önző, kevély szívéből |
|
| Jaj, itt ülök most Isten nélkűl árván, jaj, itt ülök most |
| és szívem körűl fekete szőrszivárvány, fekete szőrbuborékban gyászol |
| s ti Angyalok, Angyalaim itt zokogtok árván a fekete |
| Vak Angyalok, Kristálysír-szívemen vakon, isten-jégszégyenébe |
|
| Mert megvakított titeket az Isten, hogy szörny-szégyenét ti |
| hogy ne láthassátok a Halál-Rothadást, fagyott király-szívem |
| mert aki Isten fényéhez szokott, nem láthatja léte sötétjét |
| nem láthatja, hogy benne mennyi pusztulás van, mennyi rothadás, bűn, |
|
| S titeket Valaha Látók és Most Vakok ősujjhegye rubintrózsagerincére |
| egy ősrózsaráncra, mint galambokat sorban, aztán sárga |
| kis foszlányt kicsípve, s lecsípve egy kis sárga mirigyfoszlányt gyűrt |
| betakarta puha bőrfoszladékaival az aranygolyókat, |
|
| S a pórusos sárga isten-fitymabőre, s a finom pihétlen húsfoszladék, |
| a mirigyes istenhónalja-bőrcafat ráragadt a vérpettyes |
|
aranybuborék-szemgolyókra, |
| s Ő akkor, mint kecskebékák, levelibékák szemét üvegruganyosan |
| az angyal-szemgolyókat, s a bőr csipkefoszladékait ráforrasztotta |
|
| Körben, mint vékony agyaglepényt, mint pórusos sárga pici |
| s a szemgolyók visszarugózva, mint a békák szeme rugózva ujjad |
| a bőrzacskót belűlről ütögették, iszonyodva a vakság érthetetlen |
| s a finom agyaghártyagömb, ráncos istenbőr-buborék lüktetve |
|
| Mint békatoka pihegett dobogva az orr-oldalak, az arccsontok |
| a szemöldök-ereszek alatt, mint gyűrött hártyazacskók lihegve |
| mintha eleven szív rúgdosna zacskó-mélyükben, eleven magzat, lüktetve |
| aztán visszahúzódtak, s újra feszessé föltolódtak szent |
|
vakság-reménytelenségben. |
|
| Aztán a Gőgös Megvakító a szempilla-szőrsarló szőrszálait egyenkint |
| hogy a forradás-rózsacsipke-széleken piros likacskutak félholdja |
| vérző póruspontok lánckoszorúja, szempillaszőrlukak láncholdja, |
| szemek könnyezni kezdtek, s a likacskutakból könny szívárgott, |
|
| Aztán az Isten fújt egyet nevetve, s ti zuhantatok az űrön át, |
| óriás csillaggömb-szövedék magányában fodrosan pörögve zuhantatok |
| ti Isten-fitymabőrével-leragasztott-szeműek, Isten-hónalja-bőrével-betapasztott |
| hulltatok halálomba Vak Várakozók, hogy csöndemen csöndet |
|
| Titkomba hulltatok és halálomba és magányomba hulltatok |
| titkaim meg nem érteni, magányom föl nem oldani, hallgatni |
| zokogni titkom temetőjén, sírni síromon, csöndkürtöt fújni |
| titkomba hulltatok és halálomba Isten Megvakítottjai, Zokogó |
|
| S itt álltok most Jégcsillag-szívemen, Kristály-tömegsír szívemen |
| Szívem Vak Állatai, Isten Vak Hattyúi, Vak Túlvilág-Gémek, |
| és leforrt-szemhéjú arcotok lüktető zacskóiból kövér vad könny |
| a gyűrt sárga bőrzsákok, bőrredőrózsák köpik |
|
| A pórusos sárga bőrbuborékrózsák kék likacskoszorúiból zuhognak |
| s ömlenek a könnyek, a könnyek, a könnyek, a könnyek |
|
a szempillaszőrlikacsokból |
| és ömlik a halál, a halál, a halál, ömlik a halál vad |
| Szívem Vakjai, Szívem Látomásai, Szívem Rab-Ősei, |
|
| S a szempillalikacsokon fröcskölve, forrva, bugyborékolva, |
| lövődnek ki a könnyek, tódúlnak ki a halálok, |
| és mint kristályrojtharang lobog, lángol ruhátlan testeteken |
| és kis rózsalábatokig lehömpölyög, s a rózsakacs lábujjak közt habzik |
|
| És szétfutván szétcsobognak Jégkúp-Szívemen, a Jégpuszta |
| nagy, eres szirmokban, nagy pikkelyes szirmokban lefagyva, habosan, |
| s a fagyott nagy könny-lepedők fagyot füstölnek szívemen |
| És jaj, lesz-e még Hitem, Jövőm, Zöld Tüzem, lesz-e még Tavaszom |
|
| Ó, Angyalok, Szárnyas Köd-képzetek, Vak Hitek, |
| akik itt álltok Nem-létezők és Mégis Létezők, Nem-létező |
| Angyalok, Könnyeim, Képzeteim, Gyászaim, Reményem, |
| akik itt álltok merengve, sírva és zenélve a kristálylombú óriás |
|
| Itt álltok, Vakok, gyűrt, sárga, pórusos bőrzacskókkal betakart |
| sárga bőrzsákok Szem-Rabjai, melyekben a szemek lágyan, hevűlten |
| mint herezacskóban a herék, lüktetve mozognak, kövéren |
| beszívódnak újra, s újra kinyomódnak nagy csomókkal, nagy belső |
|
| És lüktetnek a szemgolyók kövéren a sárga bőrcsipketányér-fedők |
| forognak, mint a magzatok az anya óriás eres bőrdinnye, hártyagolyó |
| s ott dülledeznek a kék kocsonyagolyók a vakság |
| és lüktetnek, remélve megnyílást, fölszakadást, hogy tán a burok |
|
| Mert látni, látni, látni akarnak, látni a Vakok, mert látni kell |
| látni az Életet s Halált, látni a Lehetetlent és látni |
| látni a Reményt és látni a Rothadást, látni azt a vak |
| amelybe lökve ácsorognak és zokognak, amely jegével megdermeszt |
|
| Látni, látni, látni, látni, látni a Mindent és a Semmit, |
| virágzó Pusztulásom, látni az emberszív-fehér-sötétet, |
| látni halálos Kristálybénulásom, jégbeszőtt halottaimat, szívemet, |
| Bánatát, akik a Látást se látták Isten közelében, mert ott vakoskodtak |
|
| Akik ott lebegtek a hatalmas rózsaránchegyvonulat istenszívredők |
| a sugárzástól vakon, mint aki napba néz és pislogat |
| mint aki napba nézve pislog könnyesen és pillogat |
| s kék háromszögek, fekete pettyek, szivárványkarikák rezegnek szemhéja |
|
| Látni, látni, látni, látni magányom titkait, halálom végtelen |
| látni önmagukat és látni engem és látni az országpusztulást elárvúlt |
| látni a halált omló könnyeikben, látni a halált zord szakállas |
| látni a halandóságot, amely nem az övék, amely több, mint |
|
| Mert látni csak halandót érdemes, mert látni nincs miért, ami |
| mert létre csak halandó érdemes, ami törékeny, foszló és |
| ami halált hoz formáiban, jelenéseiben, ami halált ad tömény |
| mert látni csak a halandót szabad, a dolgok csöndkristály-lényegét |
|
| Mert létre csak az érdemes, aki halandó, aki halálát hozza |
| mert a halandóság az egyetlen remény, amely kiold az elmúlásból |
| mert a halál az egyetlen jövő, amely meghozza mindíg-kivirágzó |
| mert a halállal vagyunk boldogok, formát kötve a halandóság nehéz |
|
| Mert ami van, mind csak azért van, mert halállal-oltott boldog |
| az Akarat minden anyag-formája, jelensége, megvalósulása, lángja, |
| az Akarat minden anyag-ruhája, minden lehetetlen, vad, |
| az Akarat minden föltornyosulása, csipkésedése, minden csíra, pete, |
|
| Mert ki a halált nem tudja: az örök halott, az a néma |
| az a Kezdet-Halál, s akiben nincs halál, az nem lehet, mert |
| mert nincs benne indulat és nincs teljesülés és nincs hatalma, vérzése, |
| és nincs irgalma, reménye, rettegése, mert a Halhatatlan a Nincs, |
|
| Jaj, látni, látni, látni akartok Angyalaim, Csoda-Vakok, |
| látni a halált, amely az enyém, halandók halálát, amely |
| míg a csönd szőröslevelű, bolyhos-pórusú indái tekerednek kürtfogó |
| hegedűt-fogó ujjaid köré Angyalom, Angyalaim, ti Magányom Hasában |
|
| És kürt-fogó ujjaitok, mint piros gyíkok, rubintkúp-fejű piros |
| rubintrózsa-szemű szemhéjas hajlékony pikkelykötelek, rózsahasú |
| és sziszegnek és mozognak, rózsaredőzsák hasukkal ráhorpadnak |
| a csöndkürtök csönd-száraira, s a csöndkürt-likakon billegnek |
|
| S a te kezed pici asszonykéz Megváltó Tavasz-Angyalom, |
| rózsapihés kis rózsakéz, két gyönge rózsacsillag, két lobogó könnyű |
| s fogod lepkeszárny-hangszered, s a lepkecsáp-vonót tántorogva, lobbanva, |
| kis csoda-kezeiddel, a páros rózsalepkeláng-reménnyel te Egyetlen |
|
| Mert reményt csak te adsz és vígaszt csak te adsz és tavaszt csak te adsz |
| Megváltó-Asszonya, Egyetlenem, Egyetlen Édesem, te Virágból-szőtt Testű |
| vagy reményt, vígaszt és tavaszt te se adsz és nem lesz tűz, tűz, |
| Jég-életemen és nem virágzik ki zöld lánggal, zöld erővel rücskös |
|
| Mert Jég vagyok, Jég, Jégkristály, Halál, Halottak Jégtemetője, |
| mert én a Halál vagyok már és a Halál én vagyok és Halottak |
| és ködös Jégpuszta-Szívem, mint árva Jégcsillag lángol, |
| buborékos és levegő-pettyes jéglapok, jéghasábok között Szívem, |
|
| Mert Szívem: a Halál és a Halál: Szívem, a Halál vagyok |
| és szerveim közt halál és sejtjeimben halál és a halállal magamra |
| és a halálban halottan hallgatok és a halál fehér pecsétje |
| és halál virágzik csöndemen és halál-hitem halál, s a Termő Időtől |
|
| És Csönd-szívem, Halál-szívem óriás Kristályfát növeszt, |
| hatalmas Jégpáfrány-bóbitát, Tűnődés-kristálycsipkefát, |
| s ti ott álltok deres és jégcsipkés halál-árnyéka ködében |
|
Halálkönyv-szárnyú Álmok, |
| borzongva-lapozódó halálkönyv-szárnyú Angyal-Szivacsok, |
|
| Mert halottaimat testetekbe szívta ködszivacs lényetek, a szőrös |
| és szárnyatok mint óriás lepkeszárnyakból csokorba-varrt verdeső |
| és kürtötök habosan hömpölyögteti a halál-ködöt, |
| és könnyetek zuhogó jégcsöpp-függönye: vicsorgó rothadás és szőrös |
|
| Hat Angyal áll a Kristályfa alatt, a Merengés-Ősfa alatt, |
| Hat Hattyú-köd, Hat Pelikán-látomás, Hat Ködpikkelyállat, |
| hat Angyal áll ködös Jég-Ország Szívemen, Hat Akarat, öt a halálé, |
| mint szűzek a máglyán, lobogó Jégmáglya-szívemen, a lángoló |
|
| Öt a halálé, egy az életé, hat Angyal áll ott fehér jégfüstben, |
| és fújják a Csöndkürtöket, fújják a Csönd Kürtjeit, borzongva, |
| és nem égnek el és nem porladnak el és fehér lángolásom húsuk |
| és tüzet nem fog halálszárnyuk tolla és szikracsokrot nem lő |
|
| Egy az Életé, öt a Halálé, hat Angyal áll vak szívem |
| hat Madárszűz, hat Szűz Angyal-Akarat, hat Köd, öt a Halálé, |
| és nincs köztük egy a Semmié, öt a Nincsené és nincs köztük |
| és fújják a vak kürtöket és húzza a csönd-hegedűt Öt Halálom |
|
| Hat Szent Ibisz-Angyal, hat Szent Angyal-Flamingó, |
| Hat Angyal áll a Kristályfa alatt, mint szűzek a máglyán, |
| hat Angyal áll a Halálfa alatt, hat Lobogó Pikkelyzászló, |
| hat Örvénylő Rózsatorony, hat Tollörvényzászló, |
|
hat Szűz Halálom Jegébe Kötözött. |
|
| Öt a Halálé, egy az Életé és nincs elmúlásuk, s az Időnek nincs rajtuk |
| s a halálnak nincs hatalma rajtuk és nézem Vad Időtlen |
| s nézem ki tudja mióta már rengésük, örvénylésük, |
| s száraz szemem ki tudja hány éve már nehéz titok-könyv-örvénylésük |
|
| Itt ülök időtlenül és nézem őket időtlenűl, mint |
| és nézem időtlenűl Titkom Teremtményeit, Titkom Szülötteit |
| mint az Időtlen Időt az Időtlen Isten, mert a Teremtés volt vala |
| mert a Teremtésben magamra maradtam, mert a Teremtésben nincs |
|
| Mert a Teremtésben Őket én akartam, mert a Teremtésben nagyon |
| mert a Teremtésben egyedűl én voltam, egyedűl én voltam, |
| mert én küldtem őket, mert én lettem őket, hoztam őket |
| és én akartam létezésük szárnyát, én csipkéztem |
|
| Mert én vagyok az Idő, a Semmi, én vagyok az Ős, én vagyok a Halál, |
| én vagyok a Hat Angyal, a Hat Részlet, én vagyok a Hat Angyal |
| s vagyok Ők, aki így megmaradtam, s én vagyok aki magamat |
| és én vagyok a Rejtelem, Megoldás, a Titok, a Köd, |
|
| A Pusztulás, az Újrakezdés, a Nemző, a Nemzett, a Magzat ki anyjában |
| és én vagyok az Anya és a Gyász, s az Öt Halálangyal én vagyok, |
| is én vagyok, az Élet Angyal-Asszonya, a Virágból-font Szűzanya, |
| És csönd-zenéjük hallgatom. Nézek száraz szitakötőszemekkel. Hallgatom. |
|
| Hajnalodik. Hajnalodik? De miféle hajnal ez, miféle véres |
| amely elömlik itt a tengeren s szívemben, miféle Isten-köpte |
| amely rubint-eres és bíbor-hártyás redőkbe vonja hab-csipkés tengerem |
| s óriás rózsakristály-tömbjeit a tenger talpáig eresztve izzik alattam, |
|
| Miféle parázskristályözön hullt tengerembe, a zöld vizet a tenger talpáig |
| szögletes rózsakristálytömbjeivel, kék parázskristály-hasábjaival |
| hogy magányos király-csónakom mintha kristályparázs-bérceken lebegne |
| a kristályos, szálkás sűrű tűz hasábjain, szirtjein, lapjain, csipkéin remegne |
|
| Mint az Itélet Noé-bárkája, a Múlttal és Jövővel betöltött |
| az Idő Hajója, a Múlt Lebegője, a Jelen Jövője, szögletes |
| és ott árad a Vereség és ott vonúl a Győzelem kristályparázs |
| s a nyálkás és mohás őshajón szorong a nemzésre-kész |
|
| S az izzó folyékony rózsaparázsban lámpa-szörnyek, pikkely-hitek, |
| lebegnek kék tűzpont-kürtök, fénypettyhalmaz-liliomok, átkok |
| és izzó kék szögleteikben és sercegő piros halmazaikban jajongva |
| az Éhesek, az Elmúlásra-Szomjasak, a Kocsonya-Ős, |
|
| S a gyűrt gyíkhónaljbőr-redős, pikkelyes, gyémántpontos, szögletes |
| végtelen, renyhe leguán-hasa-bőre, eres pikkelyrongy leguán-oldala |
| tűzrózsaszirom-hömpölyegén, a fodros parázs-végtelen óriás |
| forog imbolyogva és párologva, s mint rózsakristály-köszörűkő csiszolódik |
|
| És szikrát vet-e majd hajnalkristály-köszörűlt szívem, köp-e |
| szikracsipkepáfránylevelet, kékfehér csillagokádékot hajnaltalan |
| és fölgyújtja-e kegyetlen jegemet a vad és gyönyörű |
| és föléleszti-e kínhalál-halottaiból a Hajnal |
|
a Keresztről-levett Ember Fiát? |
|
| Hajnalodik? De lesz-e Hajnalom? És lesz-e Föltámadásom, |
| és lesz-e Hajnalom Föltámadása? És miféle hajnal ez, |
| amelyben együtt ott lebeg, rózsaköd magzatvizében a Tenger |
| amely eres rózsahártyagömb-özönével ráomlik |
|
e vak Szív-és-Csillag-Árvaságra? |
|
| Hajnalodik? De hol az én Hajnalom? Én Magányom Rózsavirradása |
| És hol az Én Hajnal-jövőm, Hajnal-hitem, Hajnal-mámorom, Hajnal-erőm, |
| Fölvirrad-e magányom hajnala, jövőm partja, ami ott lángol |
| vagy itt kotyog tovább kagylós, hínáros pocakfalú csónakom a csipkés |
|
| S én ülök a Rózsakristálytűz-Mindenséghajnalbuborékban száraz |
| és véres szemekkel és könnytelen kristályrózsaszöglet-lakkrózsa |
| és fáradt és lüktető szemekkel és piros ködhártyagolyókba gyömöszölt |
| és a hajnalt nézem és nem látom a hajnalt és ellep a hajnal szőrös |
|
| Hajnalodik? Hajnalodik? Jaj, hajnalodik-e már, vagy a Pokolban |
| a Pokol tűzkristály-kupacán, kristálytűz-trónon a Büntetés |
| vagy a Sátánkirály parázsló ajakbegyén ülök, a Pokol |
| vagy eléghetetlenűl ott ülök az Ördög rángó, rebegő |
|
Parázskristály-Óriásszívén? |
|
| Vagy a Hajnalon ülök én, a Bíbor Semmin, a Csalóka Lángon, |
| aki az Éjszaka vagyok most, aki voltam a Nap, a Láng, a Tűz, |
| aki az Elmúlás vagyok most, a Rettenet és a Bánat, s betakar vérző |
| a tiszta űr, s vérző tűz-avaron lebeg csónakom, mint rózsaszín |
|
| Hajnalodik? De mi az én hajnalom? De mi az én hajnal-reményem, |
| És mi az én hajnal-jövőm? A Part, a Föld, a Messzi Ország, |
| És jövőm a Part és jövőm a Föld és jövőm az Irdatlan Idő, |
| sziklás és csipke-szögletes izzása körülöttem, |
|
Őskristálykoszorúfészek-magányom? |
|
| És jövőm a Part és hajnalom a Part és a Part az én hajnalom |
| és lesz-e jövőm és lesz-e hajnalom és lesz-e partom és lesz-e |
| és lesz-e földemnek hajnala még, földemnek megvírradása és lesz-e |
| robbanó tavasza hajnalomnak, vagy hajnalom is csak a csontvázak |
|
| Hajnalodik? Piros, vad kristályparázs-igézet körülöttem, alattam |
| és úgy ülök hajnalomban, nyálkás, kocsonya-csillagos csónakomban, |
| mint borostyánkőbe temetett ősrovar, úgy ülök az óriás |
|
hajnalrózsakristálygolyóban |
| és nem tudom, a Hajnal szült engemet, vagy ez a Hajnal |
|
| Mert tűz és tűz és tűz és tűz a Minden és a Semmi és tűz az Emlék és tűz |
| és tűz az eres hártyafélgömb koronátlan, zsíros, feketeszőrű koponyám |
| és fodros, leveles, szögletes tűz a tenger is alattam és fortyogva visszatükrözi |
| a tenger, tengerem és tűz ott lenn a húsvirágtenyészet és tűz szól |
|
| És árva csónakom csigákkal, kagylókkal, moszatokkal taréjos gerince |
| a tűz reng, a tűz, a Mindenség-máglya ropog Stegoszaúrusz-csónakom |
| mert fölfordúlt sárkánydögben ülök én, s a nyálkás, tobozpikkelyes |
| pikkelynyílásai és pikkely-hónaljai a tűzbe ragadva |
|
| És izzik és füstölög dögsárkány-csónakom, mintha a Pokolban |
| az Ősördög vérében lebegnék elítélten, a ragacsos, sűrű |
| hogy a füstölgő, nehéz bíbor nedv csónak-halálszigete sodródik |
| míg szívébe nem ér a suhogó, pontos vér-lökdöséstől, meglátva |
|
| A hártyás, pilléres, cafatos, húscsipkerojtos, hártyaív-feszüléses, |
| buborék-gerendás, húslécküllős, gyűrődés-pettyes |
|
Barlangszakadék-homályba, |
| a Bíbor Rossz rángó, kegyetlen, halállal-tömény, hártyabéléses |
| s ott forogjon és ringjon mindörökké a Bíbor Barlangéjben |
|
| Mert a Sátán vérében ring király-csónakom, ott lebeg a Sátán |
| mert a Gonoszság testében lakok én, ülvén magányos szegény |
| mert az Ősgonosz erében lökdösődöm én és fuldoklok |
| és kapkodok, mint a vizi-szörny, szörcsögve levegő után |
|
| Mert kristályos, puha, sűrű, könnyű vér, füstölgő renyhe vér lüktet |
| mert habos, kristályos, párás, tiszta vér lüktet tűnődő fejem |
| mert a vér, a vér, a vér, a vér, a Mindenség Mindenében |
| és vért fodroz szempillaverésem és a Gonosz vérében fürdik |
|
| Hajnalodik. Hajnalodik? Jaj, vérzik az Isten, Elmondhatatlan Szíve |
| vagy Titok-Bensőjében valami megszakadt, eltört az ér, ami zárt: |
| s elömlött vak testében a vér, habosan bugyborogva Ős-Lényegében |
| s megteltek kibuggyant forró önmagával a belső-üregek, |
|
| Jaj, Isten vérében ülök én és fejem körűl a tűnődés fénylő |
| mint lángoló kristályhólyag a merengés finom kék |
| jaj, Isten vérének csipkés tengerén ülök és kezemet nyaldossa forró |
| és merengésködburok-fejsisakom szikrázik, mint halott csillag |
|
| Jaj, itt ülök magányom tengerén és az égre nézek és a vak vízbe |
| jaj, itt lebeg magányom habjain kagyló-pikkelyes, csigaház-csomós |
| és nem tudom, jaj nem tudom, hogy ez Hajnal-Vértömeg Jövőm-e |
| és nem tudom mit hoz Szív-éjszakámba ez a Vérző |
|
| Jaj, itt ülök a Hajnal-tengeren medúzahólyag-ragacsos kis |
| mert a szines és halálfej-mintás hólyaglámpák csónakom falára |
| mint lottyadt hártyazacskók, rojtos szivacshólyagfejek véres oldalára |
| mint összetört kocsonyahólyag-lámpák cafatra törve libegnek |
|
| Az égre nézek és a vízbe nézek és nincs remény fölöttem, |
| a ködbe nézek és a múltba nézek és nincs remény előttem |
| a tűzbe nézek és a vérbe nézek és nincs remény a vérben |
| és az Átok csontvázzal-kivarrt, halál-csengős kőbársony-palástja |
|
| S csónakom körűl fortyogni, sustorogni, habzani, bugyborogni kezd |
| forrni kezd a víz, a redős rózsahajnal-hártya magányos csónakom |
| és lángolni kezd és ropogva összetörni a rózsakristálymagány, s a szakadt |
| szörnyek dugják ki szörcsögve fejüket, Pikkelyrémek, |
|
| Tátogó és vízfüstöt-köpő szájú Pikkelycsikó-lámpák, |
| világító kocsonyacsillag-pofájú óriás Haldenevérek, |
| Hármas Lámpabóbita-Fejek, kőtüskefogsorú szortyogó |
| óriás dupla üvegbuborék-szemkoponyájú, kocsonyabokor-szakállú |
|
| Hegyes kék húscsőr-arcú óriás Kocsonya-falloszok, |
| csővégi szív-csücsöri szájú Rózsaszín Húslepkeóriások, izzó kék |
| Fekete Bársonyzsák-Vízpegazusok, kékpettyes kristályuszonyú |
| Zöld Kocsonyakentaúr-csődörök, piros kocsonyarózsa-gégeszájú |
|
| És fújnak és lihegnek, bugyborognak, fehér vízfüstöt köpnek, |
| és kék buborékrózsákat ültetnek a vízbe és hörögve |
| az Ősidők Jelei, az Ősidők Követei, a pislogó Pikkelyrudak, |
| s zöld habcseppharangot fröcsögve magukról elhagyják a víz véres |
|
| S a vízből őstömeg-létükkel hatalmas kék kocsonya-robajjal kiugorva, |
| lebegnek a véres hajnal-űrben s a vízbe robbanva zölden |
| a Víz Pikkelykutyái magányom virrasztás-hajnalában szökdösve játszadoznak |
| és fortyognak és nyihognak a vízben forró buborékkoszorú-harangokat |
|
| És Óriáslámpa-fejüket, Kék Kristálytuskó-fejüket, Zöld |
| fehér hab-örvények, szétgyűrűző habrózsakoszorúk között újra |
| s a rózsaszín renyhe parázsgyűrűzésből tátogva én szörny-szívemet |
| a Pikkelyszörnyek, Kocsonyarémek, Kőmozaikrémek, Bíbor |
|
| És pislognak és kacsintanak és cuppognak, intenek zöldszeplős |
| intenek kristálybordás kristályszárnyaikkal, zöld |
| és kacsintanak és intenek emberszempillás fehér |
| és hívnak forogva, hömpölyögve, hívnak létükbe |
|
| Jaj, hívnak a mélybe Vízi-királynak, jaj, hívnak kacsintgatva |
| Víz-fejedelemnek, Tenyészet-királynak, Éj-uralkodónak, |
| kacsintanak, pislognak, cuppognak, integetnek, a vízből csípőig |
| és csalogatnak és szörcsögve beszélnek, míg én a jövő magányát |
|
| Jaj, hívnak, hívnak a Vizi Trónra engem, a virágzó kék |
| viaszrózsákból font vonagló, borzongó királykoronám kacsintva |
| tengeri csigákból ragasztott ezer szem-bimbós jogarom a vízből habosan |
| s mint iszonyú kristályfüggönyt, a tengert széthúzva mutatnak |
|
| S a szétnyílt iszonyú kristályránctömeg, mint kocsonyaszőrös |
| szétnyílt kristálylevelei, kristálylebenyei mögött, a zöld |
| mutatja múltam álmait a Pikkelytéboly-Viziszörny, mutatja |
| dacos szívem Rothadás-Trónját és rák, csiga ragad körömtelen |
|
| Mert az iszonyú kristálytest, a végtelen parázskristály-asszony |
| a Víz redői, lebenyei, szirmai, kövér izomkötegei, forró habzsírja |
| iszonyú kristálynyílása alatt, a kristálytest legtitkosabb |
| kevélységem Büntetés-hazája, bűnöm kagyló-trónja, |
|
rákokkal-koszorúzott hitem. |
|
| Mert ott dereng az én büntetésem, ott áll a tengeralji sárba süppedetten |
| az üres rákpáncélokból, üres csigaházakból, levedlett pókcsillagvázakból |
| és lábait és karjait és rákpáncél-hátléceit befonják vonagló |
| és benövik tengeri-liliomok, kígyókarú csillagok tapadnak |
|
| És tengeri sünök, tengeri uborkák zöld rücskös kristályrögei, |
|
dagadt kristálycsillagai, |
| zöld kristálytüskerózsái, tengeri csillagok kőpettyszövet-csillagai |
| és mocorognak és tüske-petty-kőcsomó dagadással Trónom előtt |
| mint büntetésem király-szőnyege és benövik Vígaszom |
|
| A bizsergő, vonagló Viaszcsápcsokor-fejűek, a mocorgó |
|
Viaszcsápcsillagkoszorúk, |
| a dagadt, viasz-nyelű Rózsacsápkorongok, a viaszcső-szájperemű |
| a vad állatrózsa-tenyészet, a bíbor csillag-állat tenyészet, |
| befonják Trónomat, a Hallgatás Trónját, a Büntetés-Széket, |
|
| Jaj, ott vár engem, ott vár Király-Trón, ott vár Hivalkodásom |
| a szőrös és pórusos kőrücsök-csövekből, rángó tengeri pókokból font |
| jaj, ott vár engem Bánat-osztásom Király-Palástja, a milliárd |
| a bíbor és kék viaszrózsa-állatokból szőtt Hullámzó Virágállat-Harang, |
|
| És bizsergő, állat-virágzó, húsomra-éhes Trónom fölött, mint könnyű |
| mint szélfútta könnyű levél-sátor, taréjlik, hullámzik, lobog |
| a pettyes, csíkos, szalagos, fénypontos pikkelyszőnyeg, az uszonyos |
| lángoló könnyű szőnyege, a tátogó Hal-szemfödél, a Köd: pikkelyből |
|
| A kürt-szájú, tölcsér-szájú, hasított kocsonya-buborék szájú, |
| pikkelyzacskó-bölcsőszájú, tömpe rózsa-szájú, gumikúp-szájú |
| kristály-zománc-gumi-üveg-porcelán-bársonyszőnyegként rajzanak |
| a húsra-éhes hússal-virágzó Engem-Vár Trón fölött lebeg |
|
| Jaj, micsoda Trón, milyen Trón-sátor, milyen Korona, milyen Palást, |
| Jogar, milyen Hallgatás és milyen Uralkodás vár engem ott a habzó |
| jaj, Büntetésem milyen Vizi-földjét mutatják tövükben |
| a függönyként széthúzott kristály-ősanyag mit mutat égő |
|
| Mert hívnak a Pikkelyszörnyek, Kocsonyarémek, mert kacsintva |
| a Zöld Ősmélység Pikkelyangyalai, Kocsonya-angyalai csábítanak |
| a zöld tűzből csípőig kiállva forognak és táncolnak vak |
| s zsíros kocsonyaszőrükről, csípő-pikkely-lombjukról a vízcsöppek |
|
| Mint madarak tolláról az eső, mint kutyák szőréről a zápor |
| és fröcskölve táncolnak a Kék Kocsonya-denevérek, |
| és hívnak engem, csábítanak engem, hív az Üvegharang-szemű |
| és azt súgja vízfüst-köpéssel, vízköd-sóhajjal, hogy ott |
|
| Hogy ott a Büntetés, ott a Béke, Hatalom, Remény, |
| hogy legyek a Béke Nagy Királya ott lenn, legyek a Némaság |
| hogy legyek a Hallgatás Piros Halkirálya, üljek trónomon |
| üljek állatvirág-trónomon kipikkelyesedve, mert Békém, Büntetésem, |
|
| Mert ha közéjük jönni én a vízbe-hullok, s szállok alá lassan |
| bőröm, húsom lassan megpikkelyesedik, szikrázó zománcpénzeket |
| karjaim kristályszárnyakká alakúlnak, testem hal-pikkelykorsó |
| s alsó állkapcsom, s tokám között a hús széthasad lüktető |
|
| S fejem két óriás üvegbuborékkal kidagadó kék gumirózsa-szájú |
| és kristálytüskebordás, piros zománcpettyes kétágú farokuszony nő ki |
| kétágú csontvillák közé szőtt hártyalobogó, mint szárnyak a titkos |
| s hal-tokám kék zománcpettyei: lángcsöpp-félholdak, |
|
| Ahogy a fa lombot hajt tavasszal, aláforgásomban úgy pikkelyesedik ki |
| s leszek Piros Pikkelykirály, Kék Uszonyfejedelem, |
|
a Vizi-csönd Zöld Királya! |
| És hív és kacsint és csalogat a sok Pikkelyrózsa-csípőjű |
| ágyékig kiállva, tomporig kiállva szörcsög, sipog, kínálja |
|
| És fölbuggyan a Legnagyobb, az Átok, a Legmélyről-Jött, |
| a tenger virágtalan szakadék-hüvelyéből lövődik föl |
| az őskéreg iszapos barna hasíték-homályaiból száll föl |
| s óriás légbuborék-liliomkehely forog körülötte, parázsló |
|
| A víz sötét talpától a víz háborgás-csipke tetejéig szétcsillagzó |
| és a víz lényei, tüskéi, csikói, lepényei, táltosai hömpölyögve forognak |
| fuldokolnak és énekelnek a pikkelyláng-fiúk a fehér |
| és forr, habzik a tenger, Magányom Tengere virágzik, |
|
| És kiáll a vízből csípőig fölmeredve a Pikkelyes Ősribanc, |
| kék gumiabroncsos gumizsák szájjal tátogatva, kék kocsonyakígyó |
| kékpettyes porcogó-bögre szemhéjait föl-le húzza, kék |
|
zománctányér-kopoltyúkkal |
| szörcsög, s a bíbor rongypáfrány-kopoltyúlebenyek fújása, |
|
| És óriás kék zománckúp fejében az óriás domború, zöldgyűrűs |
| és a koromsziromtányér-pupillákban aranycérnával írt |
| és teste, az ősasszonykövér pikkelyes hús-levél füstölögve pettyesen |
| és testét borítják ágyéka közepéig pettyes kék zománctollak, |
|
| És ágaskodik ki a tenger-hajnalparázsból, s a rózsatajtékból térdig |
| reng és fröcsög és rázkódik kövéren, s látszik asszony-combja, |
| mert csípőtől lefelé asszony ő, mert a forrongó vízben tapos nagy piros |
| s nagy piros combjai izzanak, s kék habkoszorút ver térde |
|
| És hal-asszony ágyékán, ahol a halpikkely elfinomodva az asszonybőrrel |
| hatalmas szőrcsokorral dagad a dagadt kövér asszonyágyék |
| mint a megkövesedett máglyafüst a szeméremszőrzet dermedten |
| mint füstös gyökérbozont-kunyhó, mint szederindával benőtt |
|
| Jaj, ez a Fölűl-hal Alúl-asszony izzó hatalmas piros combjait |
| és mutatja teste szőrös hasítékát, a tűzlebenyek |
| füstölgő véres förtelmét mutatja, szőrös combköze |
| ágyéka fodros csigaszáj-kapuját, aztán a tajtékcsipkékbe szőrét |
|
| S kiáll a vízből újra Szent Förtelemmel, s int |
|
kristályhártya-uszonyaival, |
| s elvadúlt ágyékcsillagszőrzetén a vízcsöppek, mint lángoló |
| s szül nekem Köd-Jövőt, s vízbe pottyantja a titkával-nemzett |
| s combja közűl özönlik a vér és integet hal-hónalja pettyes |
|
| És piros asszony-lábával könnyedén széthúzza a tengert, |
| mint óriás puha kristálytest seb-ajkait, hogy a test üregébe |
| hogy a Titok vérző mélyeibe lássak, s látván a Titkot: |
| mert látom Jövőm és látom Ágyam ott, mert látom Időm: |
|
| És int és csal és csábít és kacsint, s ős-ágyékát mutatja: |
| És ágyéka kő-bokrát szétnyitogatja és Üdvét mutatja: |
| És combjai füstölgő tűzliliom-szakadékát mutatja: |
| És tengermélyi ágya kocsonya-paplanát mutatja: hogy tenyészve |
|
| Mert ott vár az Ágy, a tengeri-liliomokból kötözött, ott az én |
| mert ott vár a Paplan, a tengeri-csillagokból összeragadt |
| mert ott vár az óriás tekert csigakürt, a habos kocsonya-itallal |
| Halálos Nász-poharam, ott várnak a Halangyalok |
|
a Korallkő-Nász-szobában. |
|
| Ott várnak óriás kagyló-tányérokkal zománcpettyes |
| és csiga, rák, rája, polip, viaszrózsa, lepényhal |
| Nász-tálaim hemzsegve várják szívemet, s a Halál van |
| s várnak óriás csontrücsökágcsillag tengeripók-lovak |
|
| Jaj, int nekem az Óriás Hal-Asszony, jaj, int nekem, hogy én csak |
| jaj, csábít engem a Pikkelytorony-ágyékasszony Hívás, |
| forogva, kacsintva, combját-nyitogatva csalogat engem |
| hogy jövőm ágyéka kocsonya-rózsájába, hogy hitem teste tenyészet-Ködébe |
|
| Hogy legyek a szeretője, legyek a Vizi-Férj, Víz-Embere legyek, |
| aki az Akarat Királya voltam és nem a Bánaté, aki a Hit Szeretője |
| És pislog és kacsint és integet és forog a Pikkelytorony-asszony fröcskölve |
| s a hajnaltűzből ágyékszőrig kiállva vad Nász-énekemet, Kan-válaszomat |
|
| Jaj, hív, jaj csalogat a Szörnyeteg-Halkanca, a Tenger |
| s ahogy forog, pörög a vízben a Haltörzsű az asszonyszőrös csípőkig |
| egyre vadabb lesz, egyre tébolyúltabb magányos nőstény-mámora, |
| toronyló kanca-haltánca és nézem őt merengve, |
|
| S tátogó kék porcelán-hártyazsák halszája óriás rózsabuborékokat |
| és lüktet és robban a víz piros habrózsakoronákkal burjánzó öle |
| s a víz vérgyűrűzése a végtelenbe fut és nem hagy engem, hív |
| és nem tudja még, hogy Őskanca-tébolya nem köszörülődik |
|
| Nem tudja még, hogy nem adom magam, hogy ölébe hullni |
| nem tudja még, hogy magam el nem adtam teste szent |
| hogy hiába szól a nőstény-hegedű, hiába hív |
| szőrös ölébe nem rejtem szavam, ágyéka szőrébe nem fullasztom |
|
| Mert nem tudja még: a Bánat az enyém és enyém a Gyász és |
| hogy enyém a Rettenet és enyém a Vígasztalanság és enyém |
| hogy csak enyém a Mindenség Halálba-Zúdulása, enyém |
| hogy szerelmében csak Átok van, Halál, hogy szerelmében nincsen |
|
| Mert nem tudja ő, hogy nincs benne Öröm, csak a Halál van habzó |
| hogy Országa, az a Másik Sűrű Csönd: a Halálvirágzás |
| ott lenn a Vízmélyi Pokol, ott lenn a Bánat-tenyészet |
| hogy kegyetlen mámorom nem lehet csődör-virág szőrös |
|
| Hogy ez a folyékony zöld kristálytemető, omlékony kék |
| virrasztásom csillagzsákszövet szemfödője, amin ülök gubbasztván |
| mint téli ágon magányos madár, mint jégszirten sovány |
| mint taréjos jégszigeten kék rozmár, hogy ez a rózsakék nem |
|
| Nem tudja még, hogy nem lehet hitem a boldog léttel-hemzsegő |
| hogy nem lehet megáldatásom és föloldozásom a zöld vízmélyi |
| hogy a milliárd egymástól-rettegő, egymásra-éhező, egymásra-gyilkos, |
| leskelődő és lapuló szörny, csillag, kocsonyalepke, pikkelykürt nem |
|
| Hogy ez a rojtos, cafatos, cafrangos, hólyagos, bóbitás, mirigy-lámpás |
| hogy ez a pikkely-vértezetű, üveg-lepkeszárnyú, zománc-arcú éhség-tömeg |
| hogy tátogásuk, rebbenésük, mocorgásuk, libbenésük |
| csáprózsa-hömpölyegében, liliom-állaterdejében rettenetemre |
|
| Hogy az én népem nem a Víz Virága, nem a Víz Szörny-szépei: |
| hogy magányom izzó kék kristályköveit magányos hemzsegésük |
| hogy a kocsonyagyökér-fejűek, zománctuskó-fejűek Napcsillaga, |
| nem az én Napom és nem az én Csillagom és nem az én Holdam |
|
| Hogy ami vár ott lenn: a Szerelem a Ringyó-hazugság, a habzó |
| hogy az a véres Ágyék-hívás, lángzó Pikkely-hívás nem lesz |
| mert nem az én szerelmem a Csönd Tenyészete és a Víz nem |
| s a Tenyészet Állat-köde, Állatrózsa-csöndje nem csal ágyékomból |
|
| Hogy ami ott vár lenn: a Szerelem, az nem lesz soha, nem lesz |
| hiába hívás, ének, jaj, panasz, asszony-sírás, az iszonyat |
| hiába minden Hajnal-násztánc és hiába virágzó gyönyörű |
| és nem hullok állatliliom-ágyba és nem lesz Szent Vízmélyi |
|
| Én nem leszek Pikkelyes Ős, Gyöngyházkoronás Halkirály, |
| hogy üljek virágzó korall-trónon, kezemben tengeri sünnel, |
| mint tengerkristály ráktoll-rákolló-kereszttel, |
|
zománctüske-aranyalmával, |
| s hínárhabos szakállamban csiga, csigalepke, viaszrózsa virágzik |
|
| És palástom bíbor óriásrája, húslepedő-szárnyait vállaimon |
| remeg és tomporomig lelóg óriás zománctüskés szárnya redője, |
| s ellapúlt sárga csipkecsillag porcelán-rózsa has-szája a hátamon át tapad |
| és szétterűl rezegve hátamon, mint óriásdenevér, óriás trópusi |
|
| Én nem leszek Víz Királya és nem leszek a Viziszörny Hínárhajú |
| aki a Föld Királya voltam, Tavasz-Király, Virágot-beszélő |
| Virágot-lépő Király-tavasz, aki voltam, akinek a Föld |
| akinek volt hűsége, hite a Föld! Az nem lehet a Vizi-csönd |
|
| Én nem leszek a Csönd Pikkelykirálya, hogy haltestem körűl lebegve |
| mint csikófejű, kaméleon-farkú, gyémánt-tollú kristályangyalok: |
| a kocsonya-nyárfa bóbitás lófejű csupa-kristályszögletesség |
| virágállatot tenyésztő szívem körűl lebegvén, mint fekete toll-bóbitás |
|
| Jaj, nézem hívását, jaj hallgatom énekét a tengerből-kiálló |
| a Fordított Halkentaúrasszony jajgató szerelem-énekét hallgatom |
| a tátogó Halasszonydögnek, a Csípőtől Leányszínű Halnak és nem tudom |
| csak azt tudom, hogy a Leányszínű Hal nászhívó énekébe a kanok |
|
| A hívők, a boldogtalanok, a boldogságra-vágyó-szívűek, |
| akik azt hiszik a Boldogság Szigete ott virágzik a Szent Szirén |
| hogy ott győznek majd a halálon, a Sárkányasszonyon belűl, |
| s pikkelyes, véres nász-ölelése után ölében nem maradnak csak |
|
| Mert habzó és zománcos szirén-ölelése a gerjedett férfitestet úgy |
| mint a Tavasz Aranyajka a havat, az izzó, csődörző húst a csontokról |
| és pikkely-halölében csak a csontok, csontok maradnak |
| így a szerelemnek, halálnak és a csontnak, és nem vágyik már |
|
| És nyálkás hideg zománc-öle a csontokat kiköpi, a koponyát, |
| mint bagoly az egércsontvázat, egér-szőrt, kitinszárnyakat, |
| s a nyálkás szőr-csont-pihe-karom-fedőszárny-gombóc, |
| zölden, véresen, nyálasan ragyog és bűzlik és rohad |
|
| Hát ennyi marad, csak ennyi maradna a Szörny-Hívás után belőled |
| a Pikkely-Ravasz, Asszonykentaúrhal rózsaszín húsliliom |
| valami ágyék-köpet, pina-köpet, szőr és csontgombóc ágyéka virágzó |
| valami hüvely-köpet, csontforgács, fogak, mint morzsolt kukorica |
|
| Valami büdös király-maradék véresen, nyálasan, mint elvetélt |
| a piros asszonycombok között a véres, feketepihés ágyékszakadék |
| és semmi Jövő és semmi Megmaradás és semmi Hit |
| csak kiköpött csont lepi, mint száraz ág avarbokrot a füstölgő |
|
| Magamat hát a Hajnalhoz kötöm, a Köd-árbóchoz, mint |
| szívemet a Hajnalhoz kötözöm óriás |
|
rózsaszőr-rózsaláng-kötelekkel |
| és nézek a Part felé, a Part felé, a Föld felé száraz és szőrös |
| óriás szőrös kristályszív-nyereg szemekkel nézem: az Idő sodor-e majd |
|
| Mert a Hajnal-Rózsahajó kivisz tán a Parthoz, kisodor tán a tenger |
| s kiszállok majd Magányom Csónakából, az Áldott Földre nevetve |
| és várnak ott a Köd-álmok, Köd-seregek, Köd-hitek, |
| várnak halottak és halandók, hogy hátam és mellkasom átüti szívem |
|
| Mint rubint lándzsa-levél ki-be üt testemből testembe fölgyorsúlt |
| húsomat, ingemet, páncélomat átveri vad piros |
| boldogság-döbbenete átüt csontot, vértezetet, vasat, sodronyinget |
| s a Föld csudálkozik és Medve és Madár, Vadkan, Szarvas, Borz |
|
| Mert Ők várnak ott, a Boldog Vadak, a Szarvas, a Medve, a Madár, |
| a Borz, a Róka, a Farkas, a Mókus, a Sün, a Vakond, a Kígyó, |
| a Gyík, az Egér várja partra-érkezésem és vár a Bagoly |
| mert ők várnak ott a Boldog Messzi Parton együtt-sereglő |
|
| Mert a Part, a Part a Boldogság Szigete, a Föld, a Föld, |
| mert a Föld, a Föld a Boldogság Szigete, a Föld |
| mert az a Ködös Messzi Part, a Zöldtollú Remény-rengeteg |
| Jövőm és Rettenetem és abba vetem én, mint lüktető piros horgonyt: |
|
| Mert kitör törzsemből a szív, király-szívem átüti húsomat |
| mint tojás héját a csibe, vért-ingemet áttöri fuldokló |
| fölrepeszti páncél-vértemet, vas-ingemet, léket tör a vason |
| s a kitört héjcserép-ablakon kibuggyan piros csomóval, |
|
| Kilökődik piros rengéssel a háton, a mellkason, aztán lüktetve |
| mint rózsabéka a mell üregébe én szívem, én vad király-szívem |
| bíbor kiáltozással, piros húsrózsa-ordítozással, vörös üvöltéssel |
| mélyiből tetszhalottaiból fölkelt szívem, testemből robbanva |
|
| Mert föltámadok én és föltámad szívem, mert a Föld |
| mert a Föld, a Föld az én Föltámadásom és Fölújulásom |
| az a Föld ott, az a Part, az a Közel-Messziség, amire bíborban |
| a Hajnal-lángredő-bársonyzuhatag, mert a Föld Hajnala lesz |
|
| Az a rózsaködös Közel-Messziség, az a rózsamámor-oszlopokkal |
| az a piros ködcsipketornyokkal virágzó Édes Messziség, az |
| az a Látomás-Rózsaerdőt pihegve rengető ködös földsziget, |
| az a Köd-Jövő, az a Rózsaköd Életsziget, az az izzó |
|
| Ami mögött már ott szorong Földem minden reménye, állata, |
| mint a vad vadak, szelíd vadak, vad madarak, szelíd madarak, |
| föltámadt király-jöttömet, királytavasz-érkezésem diadalát |
| óriás néma tömkelegben vár majd a Föld Létezőkben-Megvalósúlt |
|
| A milliárd tollas, szőrös, tüskés, kitines, csontpáncélos, |
| a milliárd Meztelen, Kopasz, Befedett, Csupasz, Védtelen |
| várnak majd engemet, várják majd jöttömet mocorgó |
| bizsergő, lüktető, lihegő, szuszogó, verdeső, vonagló tömeg vár, |
|
| Az Értem-Magány, a Nélkülem-Magány, a Nélkülem-Minek vár ott |
| várnak az Elvadúlt Szelídek, a Megszelidűlt Vadak a ködben |
| a ködben szótalan topogva, némán toporogva, köd-ágakon ülve |
| ködöt szólva és köd-csengettyűt sírva várnak a ködben |
|
| Várnak a köd népei a ködben tolongva, köd-erdő lombjai alatt |
| vár a ködben-totyogó, ködben-ácsorgó, ködben-tántorgó millió |
| a Köd vár és a Köd Halottai, a Köd Gyászlovai várnak ködöt |
| várnak a Halandók és Halottak, vár a Szarvas, a Nyúl, a Harkály, |
|
| Jaj, ki vár ott engem, ki vár majd ott a Parton, tengerből-föltámadásomra |
| jaj, ki vár majd engem ott a Ködös Földön, Múltam |
| ha népem halott, országom halott, ha egemet átfogja fekete |
| gyász-abroncs, hisz elvesztem én, jaj hogy vesztem el, remény-sorsomat |
|
| Jaj, hát hogy vesztem el én, hogy vesztettem el komor jelenem, hogy |
| És hogy vesztettem el világtermő lázam, s hogy vesztettem el teremtő |
| És hogy vesztettem el múltam árnyait, s hogy vesztettem el azt |
| És hogy vesztettem el Nem-köd-népemet és hogy lehet, hogy köd |
|
| És hogy lehet, hogy köd minden hatalmam és hogy lehet, hogy köd van |
| és hogy lehet, hogy fehér köd-lovam ködöt nyerít és ködöt fúj |
| itt áll a vizen leomló köd-hajakkal, puha köd-patával a vérző |
| mint Jézus állt egykoron a tó vizén és testemtől elvált árnyam ül |
|
| És Nem-köd-országom hogy vesztettem el, hogy veszett el |
| Nem-köd-múltam és Nem-köd-jelenem köd lett, fehér köd, |
| És köd ott a Föld, a Közel-Messzi Föld és létem ködében |
| És köd és köd és köd forog izzó habos gyöngyházrózsaként |
|
| És köd és köd és köd forog lángoló óriás tajtékrózsaként |
| és a hajnal rózsarovar-angyalai a habos köd rózsaszirmai |
| mint muslicák, szúnyogok, lepkék, legyek, ha vergődve, |
| a csápcsillag-mézikratányér izzadt húsevő-virágra szédűlt |
|
| És szögletes-ötszöglapú állatkocsonyarudakból összeragasztott |
| a barna, zöld, fekete, szögletes, szőrös kristályemlő, kristályszív, |
| s domború, rózsaszín, pihés gyémánt-napraforgótányér, vese-alakú |
| az izzó mézragacsba fullad és mézbe fullad rágószervük, nemzőszervük, |
|
szívókaszervük, hallószervük. |
|
| És belefullad csápjuk tollbóbitája, a halottas-ló gyászcsótárához |
| és a mézlő haláltányér behajtja körben takonycsápjait, |
| és emészt és nyal és szop böffenetlenűl a halál-virág és könnye |
| Jaj, hová lettetek Hajnalom Szárnyasai, hová levél |
|
| És köd-lovam köd-nyergében testemről leszakadt árnyékom ül |
| és megsarkantyúzza köd-lovamat és izzó hajnalparázs-tengerem ködét |
| ott üget a gomolygó hajnalköd rózsa-kazlaiban hús-létem |
| ott üget árnyéktalanúl az Árnyék és bánatot, ködöt nyerít lovam |
|
| Mert Jövőm az Árnyék ott kutatja, ott keresi Jövőm Értelmét |
| ott keresi a Valamit a köd könnyező véres bolyhaiban, a Semmi Vérző |
| ott keresi a Lehetőt, az Elmondhatót, a Megvalósíthatót a rózsafehérség |
| míg köd-lovam táltos-ködszárnya lágyan lobog, köd-vitorlája |
|
| A Hajnalban, a Mindenség-tűzben, az Isten-vérzésben, |
|
a Sátán-parázs-zúdulásban, |
| ott keresi az Én Hajnalomat. Hajnalomat? Hát hol van |
| Itt ülök most a tengeren bozontos nagy szakállal, bozontos |
| vállamra hulló csődör-sörénnyel, könnytelenűl a piros |
|
| Itt ülök magányos csónakomban és nem tudom ez a hajnal |
| És nem tudom ez a Hajnal: Időm Hajnala-e, véres, sikongó |
| Hajnala-e, Kikötésem Hajnala-e, Partraszállásom Hajnala-e, |
| hogy ez a hajnal a Kezdet Hajnala-e, vagy csak |
|
| Vagy csak hajnal ez a hajnal, egek tűz-omlása, egek vérzése, |
| semmi Kezdet és Föltámadás, semmi Elindulás és semmi |
| csak Isten leömlő tüzes nyála, az Anya-Mindenség |
| szent lecsordulással és szent leömléssel téged Tengerem |
|
| Hajnalodik. Jaj, hajnalodik. De miféle Hajnal ez, miféle |
| Mintha Krisztus lándzsával-átdöfött szíve vére csorogna arcomra, |
| mintha a Názáreti átszögezett keze vére, átszögezett lába vére hullna |
| csöppjeivel homlokomra, hajamba, arcomra, kezemre, |
|
a Folyékony Túlvilági Tűz. |
|
| A hajnalt nézem és a vizet nézem, a tengert nézem és az eget nézem |
| És vér hull hajamba, szakállamba, vér csurog elvadúlt bokros |
| És könny nem jön és álom se jön világkezdet-óta virrasztó |
| És nem tudom az Ördög tüzes vizelete, vagy az Isten örök vére |
|
| És nem tudom, hogy hol vagy Hajnalom, Megváltás, vagy Halál |
| Hajnali Tűz, Hajnali Vér, s nem tudom, hogy ez a Hajnal |
| Bíbor Mámora-e, az Alkony vér-hörgése alvad ott |
| hogy ez a Hajnal nem az Alkony-e, a Csontváz-Reménytelenség |
|
| Jaj, óriás piros Köd-halálvirág, amibe vidám Reménység-Angyalaim |
| s ott vonaglanak, ott vergődnek visítva fuldokolva az ikrás |
| s hártyatollas szárnyatok, az ürítő-pont és kék szőrszív-potrohcsúcsú |
| nemzőszervetek: a mirigyzacskós nemzőtok, a pórusos nemzőcső is |
|
| Jaj, elhervadsz-e Iszonyú Köd-halálvirág, elsorvadsz-e |
| te Köd Húsevő-Virágkancsó, te Köd-Csápkoszorúcsillag, |
| és bizsergő csápkoszorúd, szikrázó tányér-fejed, a köd-eres |
| ködét fölszívja-e a Víz, a Nap, a Csillag, a Hold, szétfújja-e |
|
| Vagy itt virágzol örökké az Égő Űr Mindenét betöltve fodros |
| őstajték-szirmaid kövér ráncredő-fodraival a Minden Lényegét |
| mintha szívemből nőttél volna ki te is, te Szívem Ősdagadt |
| s itt égsz a Mindenütt-Mindenben Ködrózsaszörny a Létet befödve |
|
| Jaj, lesz-e Hajnalom és lesz-e Vírradásom és lesz-e az Ősköd |
| és lesz-e Partom és Jövőm és lesz-e Földem, amire majd újjongva |
| s lesznek-e Népeim megint, Bennem-Hívők, Engem-Szeretők, |
| Miattam-Bátrak, Nekem-Tiszták, Értem-Akarók, lesz-e Ők |
|
| És lesz-e Népem megint, Szent és Tiszta Népem, akikért |
| akiknek lehetek én, akikért akarok én, akiket szolgálok én |
| akiknek lábát és szakállát megmosom én egyszerű okos |
| akiknek szívét megmosom én Szent Királypáva-énekemmel |
|
| A Szent Nemzés-ünnepen, a Szent Fallosz-ünnepen, a Szent Magzás |
| a Szent Magbeömlés-napon, a Szent Teremtés-napon királyit |
| mint föltoronyló szines zománcpikkelyek kúpja, farktollaimat |
| mint zománcpáfrány-lángkoszorút, ülvén a jajgatva-kuporgó |
|
| Jaj, lesz-e Népem megint, Népem: Én-hiszek-bennük, |
| Én-bátor-értük, Én-tiszta-értük, Én-akarom-őket, |
| ha egyszer mégis partra lépek én, vár-e népem, vagy csak |
| Űr-csöndje lesz ott zöld vadonnal benőve, csak |
|
| Csak a Zöld Láng, a Népem-nélküli Zöld Pokol, |
| és Állat-királyok, Madár-fejedelmek, Bogár-hercegek, Rovar-kevélyek |
| s Állat-népek és Madár-népek sereglenek elém, mert Népeim mocsárban |
| s elfoszlott szívüket nyomja, emészti tőzegtuskó, tölgyfagyökér, |
|
| Mert csak ők fogadnak csőrüket nyitogatva, nagy szőr-rózsa pofájukat |
| pikkelyzománckúp-fejüket föltátva, szimatolva, makogva, fújva, |
| vagy csak ők fogadnak, a Hemzsegő Rengetegek, lüktetve gyűrűzve |
| köröttem és köröttem tolongva és kopog a Hemzsegők körme, csülke, |
|
| És forró toll és pikkely és szőr és hártya és tüske és szelvénytömegükkel |
| hemzsegnek körülöttem és szívemre fújnak és arcomba fújnak |
| pára-kürtöket, lehelet-trombitákat és tekintetük, mint a párolgó |
| és arcomba sziszegnek és szívembe sziszegnek kék horgony-nyelvüket |
|
| És hívnak és hívnak királynak engem, tolongva hívnak |
| hívnak a Boldog Magányos Boldogtalan Állat-madár-bogár |
| s mondják állat-hangokon és madár-hangokon, hogy engesztelődjek |
| mert rám vártak ők, az Erdőt-lakók, Nádast-búvók, Földben-élők, |
|
| A Kő-alatt-lakók, Mocsárban-ünneplők, Mezőt-hemzsegők |
| és mondják titok-szavukkal, szőr-szavukkal, szaru-énekükkel |
| hogy véres, ürülékes madárfészek lesz király-koronám, saskoponya |
| kezemben és lesz király-jogarom döglött sünökből font |
|
| És lesz reményem az ő reményük és hitem az ő hitük lesz |
| lesz az ő hatalmuk és választhatok asszonyaik közűl |
| és legyőzünk mi majd minden Rossz Erőt, leigázunk |
| és nincs az a Pokol, mely bennünket lebír és semmi Pokol erőt |
|
| Jaj, de hát lesz-e Ember-Népem megint, Népem, aki élni |
| Népem, akit élni akarok én, akit élni segítek én, akinek szívére forrón |
| fiatal spermámat és öreg könnyemet, akinek szívéből énekemmel |
| akinek testéről a halált lemosom, vagy a Vad Vadak közé küld |
|
| Jaj, lesz-e Ember-Népem, Népem, akinek átizzadt szívéből |
| mint új halottról lehúzott átizzadt, halál-verítékes inget, |
| átdöfött szívű halottról a véres inget lehúzván és rázkódván |
| Jaj, lesz-e Népem, Engem-váró Nép ott túl a ködös-közeli |
|
| Jaj, lesz-e Népem és Föltámasztó Bizalmam, Népem, aki reménykedve |
| és hív és szeret és kezem akarja, parancsoló türelmem és nagy |
| Népem, kinek testéről az Elmúlást lemosom, akinek vad |
| lesz Példája és Hite, csontváz-koronával Megkoronáztatásom mondja |
|
| Jaj, lesz-e Népem, Hajnali Nép, ott túl a Parton, ha egyszer |
| s az óriás Hajnal-Rózsakristály széttörik és rózsatömbjéből |
| megrázván magukat, mint a madarak, a beledermedettek, |
| a piros kristályhúsban szunnyadók, a kristály-rózsarögbe |
|
| Vagy Ők várnak csak, Ők várnak engem, Ők, akik akarnak engem |
| vagy Ők várnak csak, Ők, a Szelíd Vadak, s a Vad Vadak várják |
| a Növények és az Állatok, a Madarak és a Virágok, a Bogarak, Férgek |
| a Tetvek, Poloskák, Kukacok, a Nehezek és a Könnyűek tolongva |
|
| És hozzák elém szent lét-hódolatukat és hozzák elém |
| szívemet átkötözni bolyhos hódolat-kötelekkel, csuklómat |
| hogy létükbe-fonjanak, sorsukba-kössenek Növény-örömmel, |
| hogy jövőjükbe és múltjukba szőjenek, s legyek ember-vak |
|
| A Madár pelyhes, véres és zöld mészlotyadék-szaros fészket |
| és óriás aranyat-bugyogtató sárga viaszsejt-lépszívet hoz mancsában |
| és az Orrszarvúbogár óriás pihebársony-szárnyú fekete-csíkos Orrszarvú-asszonyát |
| és óriás fekete-szeplős szürke kitincsigolya-pálca csápjait hozza a Hőscincér |
|
| S az Őz hozza asszonyát, a rozsda-arany, ezüstbarna Nősténytündért |
| a fehér pamut-szív seggű Állatcsodát és várja, hogy hím-szívemet |
| aki könnyű tomporán ánuszát és asszony-ivarszervét fehér szőr-szívbe |
| s aranyszőrsarló lóg ki abból, arany-szőrlevelek összefonódása, |
|
| És a Százlábú izzó fehér kristálycsont lábakat hoz, hogy futni ha kell, |
| s a Kígyó zöld zománc-pikkelykúp sisakot, hogy húzzam |
| mint hegyes porcelánpikkelycsuklyát, s a Szarvas kövér szügye-szakállt |
| s a Vakond nagykörmű fekete bársonyhús-kesztyűket, s kemény kék patát |
|
| És a Harkály óriás-csőrű piros tollzsák-álarcot hoz, hogy fejemet |
| s vállamig hulljon a tollhüvely-sisak, a kék tollsarló-taréjos |
| s a Béka hoz óriás zöldszeplős mirigylebeny-köpenyt és magának |
| a Sas, a Róka, a Farkas, a Nyúl, a Borz, a Varjú, a Sün, a Sólyom: |
|
| És hoz minden állat magából valamit, hoz minden létező valamit |
| hogy legyek Ő, hogy legyek Ők, hoznak szarut, tollat, izmot, |
| hoznak aggancsot, csápot, pödörnyelvet, hozza lényegét a szent |
| a szent állat-magány, szent állat-egyedűlség, hozza önmagát |
|
| Hozza magányát, rettegését, rejtőzését, búvását, titkait, |
| hozza marcangoló kegyetlen életét és hozza zabáló rettegő |
| hozza nemzését, halálát, szülését, születését, hozza a Titok |
| szívében, nem-kevély szívében, s a szív-húsban kristálykürtök |
|
| Mert szívükben izzó kristálykürtök szólnak és hívnak, |
| a Magány Titok-könyvét szívükben és ujjamat nyálazva |
| a Rettegés Titok-könyvet, a Csönd-titok Könyvet szívükben |
| Teremtő Elhagyójukat, Süket Kigondolójukat, s magányukat |
|
| Mert a Néma Rettegés van azokba a Titkos Szív-Könyvekbe |
| a Rettegő Rejtelem és Közöny Magány van ott |
|
a szívhártya-könyvlapokban, |
| az Együtt-Egyedűl virágzik ott a lüktetésbe-rejtett |
|
szívkönyv-titokírásokban, |
| s aki ha abban olvasni tud: Magányuk Gyötrelmét |
|
| Hát hívnak engem a Szelíd Vadak, a Vad Vadak, hogy sorsuk |
| gyors és erős szívükből a magány-ködöt bozontos ős-szájammal |
| hogy rejtelem-szívük Titok-Könyveit töprengve lapozza, pörgesse |
| hogy kiváltsam őket a Magányból, s nekem-áldozat énekük állat-búgását |
|
| És áldozat-állaténekük véres és nyálas nagy szövete lobog majd |
| a Róka, a Fácán, a Nyúl, a Harkálykakas, a Medve, a Varangy, |
| a Cincér, a Kígyó, a Gyík, az Ölyv, a Vadgalamb, a Bagoly ének-szövete |
| majd az én magányom és hangjuk szövedéke, mint zászló csattog |
|
| A Cinkék, Rigók, Fülemülék, Sármányok, Rózsapirókok, Pacsirták, |
| Szent Ének-szövete lángol fölöttem, s az állatok makogása, brekegése, |
| kopogása, cirpelése, hártyakürt-hónaljfúvása, |
| lesz Diadalmas Eleven Zászlója fölöttem a Győzelemnek |
|
| Mert hívnak engem és várnak engem a Néma Növények, |
| hívnak, hogy jöjjek Virág-Királynak, hívnak, hogy jöjjek |
| s zsíros nagy illat-özönükkel és csillagszőr-özönükkel |
| és megverik szívemet aranyporral és szívemre vernek |
|
| És árva szívemet zsíros aranypor-csókokkal behintik és lesz |
| mint virágporral teleragadt óriás darázs-szem, kristálycsillagok |
| mely mint kettős domború kristályszív-ernyő ragad a kitinszív-arcú |
| s szőrös szívkristálysejtlapjain virágpor, s virágpor a szőrrózsákon, |
|
| És jégsírkő-szívem lesz, mint arany életporral befújt fölmeredő |
| mint sárga nemzés-porral befújt véres asszonyágyék-szív, |
| és sarjaszt kő-dermedt szívem zöld ágat, zöld levelet, s aranypettyekkel |
| szívem, aranyszeplőkkel ragyogó szívem fölerjed szerelemmel |
|
| És nem lesz Halál és nem lesz Csönd és nem lesz Halottak Halhatatlan |
| mert kivált engem a Némaságból, a Halálból kivált a Virágok |
| s nem lesz Halottak Kő-Szigete, a Halál Fagyott Féktelen |
| de lesz az Üdvösség Hazája, Növények Halhatatlan Zöld |
|
| Jaj, a Növények, Virágok hívnak engem, hívnak, hogy legyek Növény, |
| hogy a földbe nőjek virág-türelemmel, növény-gyökerekkel szívódjak |
| süppedvén térdig a kemény talajba, s szétágazódjanak hulló |
| a Föld-szív felé gomolygó gyökér-függönyökre lábujjaim, a köröm, |
|
| S térdeim hajtsanak zöld levelet, zöld kacsokat szőrös |
| hogy törzsem legyen pihés zöld növénypikkelyszívekből |
| pórusos, pihés, szőrös zöld növényszár-torony, |
|
s virágcsésze-hónaljaimon |
| zöld növényszőrcsillagok meredjenek, mint Jézus ágyékának |
|
| S zöld növénypikkelyek, növénylencsék lepjék be herezsákomat, |
| s a zöld szőrös pikkelyzsák-ágyú hajtson zöld levelecskét, |
| s ontson ágyékom zöld növényszőrzete fű-illatot, hínár-illatot, |
| s mellkasom, hasam, hátam, vállaim, karjaim, nyakam füstöljék |
|
| És koponyám, a zsíros-bozontú, kerek, az iker-sebhelyes homlokú |
| a szőrcsillagos és húskristálycsillagos kemény és tiszta |
| a tokánál és a tarkónál lassan zöld pikkelyserleg-virágcsészévé |
| virág-kehelytányér legyen, zöld pikkelyserleg, a homorú |
|
| És koponyám lassan öt kövér, fekete-eres sziromcsillag-levéllé |
| szétnyíljon leopárdpettyes tűzliliomkoronává, pödört |
| kövér párducfoltos sziromajaktekercsek kürtcsillagává, |
| s agyvelőm bibeszárat növesztve ragyogjon, mint csillagok sárga |
|
| S úgy éljek ott a Tűzliliomkirály, a Vérszeplős |
| a Vörös-kürtcsillag-virágfejedelem, úgy éljek köztük |
| én a Király, Volt-Népem-Királya, a Föld Fejedelme, |
| kinek meghalt Istene, Népe, Országa, Múltja, Jelene, |
|
| Ki a tenger ködéből jöttem ki a földre, akit a hajnal szült |
| akit a hajnal szült énekelve és nevetve, az Irtóztató |
| akit a Hajnal hordott ki ködrózsagolyó-hasában, |
| a vak tenger ködében, véres hajnalában, mint örök csillagrózsasziget |
|
| Jaj, hívnak engem, csalják szívemet az Állat-létezők, Növény-létezők, |
| jaj, a Víz csalogat és a Föld csalogat múlhatatlan szent testébe |
| jaj, itt ülök magányos, hínárnyálhabos csónakomban |
| a Nem-tudom-mi-van, a Töprengés-köde van. Ülök, mint Isten |
|
| Ülök, mint Isten a Teremtés előtt, mint a Teremtés Kezdete előtt |
| a Nem-látható Isten, a Mindenütt-köd Isten, a Derengő |
| a Semmi Isten, a Nem-tudható Isten, az Egyetlen Sötét |
| ülök derengő önmagamban, isten-magányomban, mert nincs aki teremtő |
|
| Mint ahogy Ő ült Derengő Önmagában töprengve dolgain, szorongva, |
| nem tudván: mit tegyen, nem tudván: hogy tegyen, a Teremtéshez hozzá |
| nem tudván hogy kezdje osztani önmagát, a semmiből valamit hogyan |
| hogy kezdje Lényegét részekre bontani, s ül hányingeresen, |
|
| És vad hányingere van, szívében gyémánt-kések, mellkasa nehéz |
| és belei forognak, s torkában kőgolyó és tarkójába vágva kövér |
| s szájában epe-ízű nyál, s ujjhegyeitől összeborzolva kemény, |
| s azt hiszi megsemmisűl, döggé döglik a szörnyű |
|
| Mert nincs más, mint önmaga, mint a csönd hányingere, mint |
| mert nincs más, mint a magány tüzes trónja, a homlokon égő |
| mert nincs más, csak a semmi homályos fény-csöndje és mi haldoklás kell |
| hogy kezdjen dolgokat, létezőket, lényeket a teremtés-haldoklásból |
|
| Micsoda szív-pusztulás, micsoda belső-szörnyűség, milyen |
| micsoda megsemmisülés-máglya, csillag-erdőkből rakott hatalmas |
| hatalmas lobogó csillagparázs-hegy, amelybe lökve énekelsz |
| te mindíg-benövő szűzhártyájú Teremtés-Anya, te hamuvá-ítélt |
|
| Ül tétován az Isten önmagában és nem tudja mit tegyen és nem tudja |
| és tud mindent mégis a végtelenségig, s a részleteket az öröklétig |
| s tudja együtt az egészet, a mindenséget tudja és megmoccan |
| és semmi-ujjai mozogni kezdenek és már tenni akarják, hogy valami |
|
| S kicsíp egy kis ködöt önmagából és gyúrogatni kezdi |
| s gyúrogatja tétován, s ráfúj a gyúrt vatta-ködre és csinál |
| kicsipkézi szárát, leveleit, átfényesíti sejtjeit, s csillagzó |
| sodor és lapogat ujjaival, gyökereket fodroz, s minden sejt-szívbe |
|
| S a semmibe tűzi a fehér virágot, beletűzi derengve-virágzó |
| aztán nagy marokkal tép köd-habot a ködből, s formáz |
| s azt is csönd-szívére ülteti, s már gyúr és formáz, |
| betelik dolgaival, szent jelenéseivel, s nem lesz az öröklét |
|
| És csinál szarvasbogarat, s az iker-szénrózsás puha ködkoponyára |
| nagy tüskés csontágakat és befödi vaskos bogár-szügyét |
| s rálehel a teremtett-újra, ráfúj az új-jelenésre boldog |
| s az megszilárdúl és megkeményedik, mint olvasztott üveg, |
|
| És már teremt és tudja teremtés-mindenét és már boldog és nem |
| és felejti a kezdet szégyenét, a kezdés tűz-gyalázatát |
| s gyúr köd-golyókat, köd-gyűrűket, köd-ikraházakat és kezéből |
| a csillagokat, tüzeket, világokat, retteneteket boldog |
|
| És már tudja, hogy így lesz mindörökké, hogy ez a boldog |
| szent szívében soha ki nem alszik, hogy a teremtés-láng Lényegét |
| hogy Egyetlen Magányát tűz-szájjal énekelve Milliárd Magánnyá |
| megsemmisűl, s aztán majd újrakezdi, mert abbahagyni |
|
| De jaj, én mit tegyek, én Ismeretlen Istenem, mit tegyek én |
| vak szívembe nyúlván: abból ki mit vegyek, miféle ősködöt, |
| hogy pusztúlva önmagamban teremtsek szívem csöndjéből |
| hogy formáljak ember-égitesteket, ember-csillagmezőt |
|
| Jaj, hogy teremtsek Népet és Hazát, Ős-szívcsöndemből |
| Országot, magamnak Ember-Jövőt, hogy teremtsek Országot, |
| jaj lesz-e erőm és bánatom elég, elárúlt létemben annyi |
| annyi ondó-tömeg, sperma-tűz, hogy Csönd-jövőt |
|
| Lesz-e férfimag-lávám elég, hogy a Titkos Csönd-Asszonyt anyává |
| méhébe zúdítva tűz-hitemet, hogy magzattá érjen hasában szent |
| és megszülessen a Gyermek-Jövő, s a fölhasadt véres testből kiszakadva |
| És lesz-e Látomásom elég és az Időbe szállni, Sors kinöveszted-e |
|
| Lesz-e Asszony-erőm elég, nekem, a Kannak, a Virágcsődörnek, |
| a Teremtés-bikának, a Nemzés-királynak, az Asszonyt-fölmagzás |
| hogy önmagam-nemzésben gyöngéd asszonytestem megtudja végre: |
| s mirigy-rózsabokra lángolva dagadjon és púposodjon pihés hasa |
|
| S dagadjon, púposodjon, kúposodjon a Szent Has és benne |
| és a Boldog Has eres rózsabuborékában lebegve forogjon a pihés |
| s szent magzatvizemben a szőrös és szempillaszőr-csillagos Jövő |
| és kortyol rózsavizet és kuporogva növekszik, s ragyog, |
|
mint gyermek-rózsakristálycsillag. |
|
| És szíve ütése testem rengeti és létem rengeti a vad húscsillag-ütés, |
| s pezseg és forr testem belűl és húsom habzik homályaiban |
| s szent részeim, kocsonyás sejt-szüneteim hídjaiban, homályaiban |
| és lüktet minden halálom, virágzásom, rózsaláb-rúgdosástól reng |
|
| És csontjaim virágzanak és keményednek és vasaknál erősebbek lesznek |
| és emlőm dagad és fölkúposodik és hajlott emlőkúppal ferdén |
| és az emlő-rózsamályva szőrei fölmerednek, keményen, mint |
| mint a kalász zöld kristálytüskéi, csillagszőrkoszorúban |
|
| És ágyékom földagad, s szemérmem rózsacimpa-ajkai lázasan |
| és vad ágyékszőrzetem dagadtan széthabzik hasamon, |
| mintha óriás pók-szőrcsillag ülne ott szőrcsillag-özönével |
| és tűzliliom-ajkú szülő-hasítékom duzzadt hús-levelei |
|
| És piros mirigypettyei égnek és pihéi fölmerednek, mint a selyemkaktusz |
| és így vagyok én már a Teljességre-kész és így leszek én a Jövő |
| s ha földagadt testem alja fölhasad, s kizuhog forró magzatvizem a combra, |
| térdre, lábszárakra: fölindúl mindenem és ráng Szent Szégyenem |
|
| És széttárúlt testem cafatos, szőrös, vonagló, megszakadozott-húsú |
| kiforog véresen, nyálasan, zsírosan, hab-csatakosan, kiforog |
| nyálas hörgéssel és taknyos sírással, kék-eres üveg-arc |
| a Magzat, Magzatom, Remény-Jövőm, az anyatest tátott |
|
| Jaj, lesz-e Nemző-erőm elég és lesz-e Magzatnövelő-erőm elég, |
| Fölmagoztató-erőm elég és lesz-e Kihordó-erőm elég és jaj, Tápláló erőm |
| elég és lesz-e Belső-lángom elég és jaj, Testet-növesztő erőm |
| elég, Vérem, Húsom, Tüzem, Hitem, hogy Testembe-Küldöttemet |
|
| Hogy föláldva önmagam Ország-Jövőm, Hazám-Jövőm nyögve |
| hogy Népem-Jövőm és Szent Szaporodás-Jövőm Minden-testemben |
| hogy Korcsot ne szüljek, négylábút, nyolc-szeműt, vérszájú üvegtuskót, |
| böfögőt, rózsaszín ember-pókot, zöld-szeplős kocsonya-csikót, akinek |
|
| Hogy ne szüljek szőrös üvegrózsát, kétfejű rózsaszörnyet, kék |
| aranypettyes és zöldpettyes kentaúrfiút, aranysörényű piros |
| hogy ne legyen szőrös szörnyeteg, pihés arc-lábcsokrú tintahal, |
| jajgató, vonagló húsomból hörögve, hogy meg ne szüljem húsom brekegő |
|
| Hogy vérző széttárt combjaim között, a véres dagadt szőrpajzs |
| a piros virágállat bizsergő, vonagló csápkoszorú-rózsa fejeként vonagló |
| kitüremkedései, izzó vastag sziromgyűrődései, vonagló lebenyei, |
| fodrai előtt ne szőrös üvegrózsacsokor heverjen a szülés vérében, |
|
| Jaj, lesz-e Férfi-erőm és Anya-hitem elég, hogy Ember-Népemet |
| hogy Hazát, Jövőt teremtsek Önmagamból és a Maradékból, |
| majd ott a Parton, ha a Partra kilépek és Hajnalom |
| Reményem Alkonya, a Sötétség Első Vércsík-alvadása, |
|
| Az elvérző Mindenség vérfoltjai alvadnak-e most a Tengeren, |
| nagy bíbor lepényekben ragadva habra, fodorra, hullámra, |
| zöld gumikör-szájú pikkelycső vízből-kibújás gyűrűire vastagon |
| halcsobbanás, szörny-csobbanás, szörnyeteg-kibuggyanás után |
|
| Mert delfin lövődik föl itt a vízből, mint vigyorgó kövér kék |
| hajlott óriás kék üveglándzsa és óriáspolip lövődik föl, szuszogva, |
| mint óriás rózsaszín púpos húscsillag és gyöngyházkorong-ostor lábai |
| gyémántrojtharangként lobognak és lógnak, s visszahulltában |
|
| És forr és pezseg és habzik a tenger, ahogy robbanva visszahull |
| a gyémánt-rögökkel beültetett fejű hatalmas kocsonya-pók, |
| s óriás-ráják lövődnek föl a vízből, a víz kék hús-levelei, |
| fröcsögve taréjlik röptük után, s kéken ragyognak |
|
a rombusz-vitorlaszárnyak. |
|
| Aztán csattanva a vízbe visszahullnak, az óriás hús-lepkék, |
| s aláforognak a víz szörny-mélyeibe kék iker-háromszög |
| s kilökődnek a tengerből megint óriás |
|
kristálycsipkegömb-csobbanással, |
| hogy kék denevér-röptükkel király-magányomat halállal |
|
| A víz denevérei, a vizi-denevérek, a hús-denevérek, |
| a tenger Rája-Angyalai röpködnek csattogva, nyüszítve |
| s bársonyosan nyikorognak, kocsonyásan nyihognak a rózsakék |
| a Víz Denevér-Angyalai, mint sárkánymadarak, madár-sárkányok, |
|
| És medúza-hólyagok lebegnek csónakom körűl, Hajnalom |
| a víz hólyag-rózsái, kocsonyagömb-lámpái, mint érett |
| csipkés gyűrűkaréjú éhség-buborékok, rabló |
| piros szívek, dagadt hólyagszívek és lüktetnek és forognak |
|
| És rózsaszín hús-szárnyú csigalepkék libegnek lebbenve árva csónakom |
| a kéktornyú vizi-pillangók és állnak mereven, délcegen |
| a csikófejű gyémánt-kérdőjelek, a csiszolt-kristálysejtek-összege |
| a szögletes-pocakú, gyémánt-tüskés gyémánt-csődörök, gyémánt-csikók |
|
| S kis gyémánthártyatoll hátgerinc-uszonyuk, gyémánt-toll hónalj-uszonyuk |
| és moccan kristálytollacska bordás csípő-uszonyuk finom |
| és emberszemű csikófejük gyémánt-trombita csikófej-csőrvége kék |
| gyöngyösen buborékzik, s emberszemhéjuk, emberszempillájuk pislog |
|
| És piros-szárnyú és kék-szárnyú halak ugornak Hajnalomba |
| piros-pettyes és kék-pettyes halak, csíkos és öves és gyűrűs |
| s én nézem őket és a vízbe nézek és nézem a vizi-lét-magány |
| a Csönd-Mennyország vizi-népét nézem és hív a Csönd, |
|
| Mert hív a Csönd és hív a Víz és hív a Csönd-Pokol, |
| és hív a Vízi-Nép, a Víz Népe hív magához, a Víz Népe |
| hogy ugorjak a Csönd Örvényeibe, hogy szívébe vetni magam |
| hogy a Folyékony Kristálymagány majd befogad, |
|
| Jaj, hív a Csönd, az Egyetlen Remény, jaj, hív a Vízmély rengő |
| jaj, hív a Puha Ország, a Lágy Ország, a Rothadás Ország, |
| jaj, hív a Boldog Rettenet, igéri már, hogy elmondja majd |
| csak arra vár, hogy szívébe zuhanjak, csak arra vár, |
|
| Csak arra vár, hogy konok csobbanással Csöndkristályszívébe |
| s aláforogva lágyan, mint a rózsa, kék tenyészete mélyébe |
| a rákok, csigák, pókok, kékszárú fényvirág-állatcsillagok közé forogva |
| hogy a virágállatok, állatcsillagok, liliom-állatok közt heverjek |
|
| Hogy boldog éhség-állatvirágtelepek, kemény rubintos csillagkígyók, |
| fenék-túrók, állatganéj-legelészők, hullazabáló |
| halál-száron imbolygó csillagszövet-fényliliomok, tátogó |
| derengő bóbita-ködlámpák között feküdjek boldogan, |
|
| Jaj, ahogy hullok majd a vízben, a zöld kristályanyagban lefelé |
| vad csődör-szakállam, vad csődör-hajam a vízben lebegve |
| mint fodros, csipkés szőrzászló lobog a vízben könnyedén, |
| mert már nélkülem él koponyám, állam, tokám szőr-ernyője |
|
| Mert már nélkülem kezd lenni minden ami van, ami van bennem |
| mert már nélkülem kékűl arcom bozontos szőrbokrai közt szétnyílott |
| mert már nélkülem pezseg a víz buborékgyöngyeiben orrlikam, |
| mert ágyékszőröm és hónaljszőröm vízgyöngy-virágát teremni én |
|
| Csak szemem él még, csillag-szemeim élnek még tovább a zöld lombbal |
| víz kristálypikkely-függönyeit nézve, s nézve, hogy bozontos szájamból |
| lassan az utolsó légbuborék, tüdőm utolsó levegő-golyója, s lassan |
| a Csöndben a törékeny fénylő gömbcsillag, életem utolsó csillaga, |
|
| S nézem, ahogy száll libegve lassan fölfelé létem utolsó sóhaja, |
| utolsó élet-sóhajom, utolsó mámor-csillagom, a szikrázó |
| száll a víz zöld közöny-húsában az Utolsó Buborék, mint egyre |
| csillag, fehér gömbtűz, amíg levegő-pont lesz, pici fénypont, s elfoszlik |
|
| S én hullok lefelé, hullok a Kéksárga Mélybe, hullok |
| hullok a Szörnyekkel-hemzsegő Hallgatásba, hullok |
| hullok lágy forgással, hullok ős-hullással, hullok a Zöld Csöndben |
| s szakállam, hajam a vízben szétterűl, mint a medúzák |
|
| És szempillaszőreimen és szemöldök-szőrívemen pont-köldökű algák, |
| nagy toka-seprűs, izzó kristálytollkefe-állkapocs-szárnyú |
| szögletes üvegkoponyával, szénpont-szemekkel, s hártyalánc-testüket |
| mint törékeny üveghólyagok láncát csigásra, s hártyazsák szívük üt |
|
| És orrlikaim szőreiben pici rákok, apró csigák, kis üveg-ollók, |
| pici ízesűlt üvegkeresztek, üvegbuborékkürt-csavarokban pontbimbó-szemű |
| s szájam szőrkoszorújában, szájam pihekoszorújában eleven |
| s beleragadva szőrzeteimbe a fénypont-szívek, tűzpont-agyak, |
|
| Jaj, hullok, hullok, hullok a Zöld Húsban lefelé elhínárosodva, |
| a kékszárú tűzpetty-kaprok, eleven hosszú piros-szárú tűzpont-kaprok |
| az egylábú hosszú tűzpont-csillagkoszorúk, küllős fénypettykerekek |
| a hideg kék mirigyfény-pontcsillagok merengő állat-éhsége felé |
|
| A tűnődő, piros mirigypont-lámpakoszorúkkal égő éhség-virágok |
| az égő csillagpetty-küllő-korongok állat-virág rablás-várakozása |
| ahol zöld mirigyfényhomlokkoronás Éhség virágzik és a világító |
| ahol a hosszú-szárú Tűz virágzik, s a tűzvirágállat Foszladékom |
|
| Létem szétbomlott szöveteit, magány-húsom foszladékait, |
| mert hulla-foszladékot, vedlés-hártyainget, pórusos |
| ürüléket és fehér hamvat, ázott bőr-pernyét, rost-maszadékot vár |
| a Világító Virág-Szomorúság, hogy önmaga fényes csáp-öklét becsukva |
|
| Zabálja szétfoszlott árva testem hártyarongyait, húsfoszladékait |
| mint a föld a szemfödőt, mert halálra-éhes ott lenn a fénylő |
| mert dögre-éhes mind a Létező és hullára-éhes ott is minden |
| mert dögcafatra éhes ott is minden merengő Fénypont-Virág, |
|
| Jaj, hullok, hullok, hullok a kristálytollas zöld |
| mint fészkéből kilökött madárcsibe a víz kristálysziklái közt ütődve, |
| hullok az Ős-szakadék Homály virágzó világító csönd-tenyészetébe |
| vak halál-forgásban, vak halál-hullásban, vak nem-vagyok |
|
| Csak a szemeim élnek tovább, csak a szemeim, csak nagy csillagszemeim |
| mert nem tudnak meghalni az én szemeim, mert az én szemeim meg sose |
| mert nem fognak meghalni az én szemeim, mert meghalni |
| mert nem halnak meg az én szemeim, mert az én szemeim soha |
|
| Csak a szemeim élnek tovább, nagy csillagszemeim égnek |
| mert nem halnak meg az én szemeim, lángjukat nem oltja |
| vad tüzüket, aranyláng-örvényüket a Létezés nem azért akarta |
| hogy kásásodva elrohadjanak, hogy kocsonyásan kihamvadjanak |
|
| Hogy fölfúvódva kidurranjanak, mint dagadt eres kocsonyahólyagok, |
| s aranypetty gömbhéj-halmazuk minden tűzpettye kék vízcsápot |
| mint gyermek ha vizel, kis kocsonya-pöcsöket csírázva halált |
| zöld vízpáfrány-ívben, s az őspupilla szétnyílva mutassa lényegét, |
|
| Mert nem azért születtek az én szemeim, én szemeim nem azért |
| mert anyám nem azért hordta méhében szemeimet, |
|
az aranypetty-gömbtüzeket, |
| kik szent teste szent vizében tiszta iker-csillagként ontottak |
| növekedvén a magzatvíz-rózsahomályban, mint kristály-gömbfáklyák |
|
| Égtek, lobogtak tűzpont-gömbhalmaz-szemeim, aranypetty-gömbhalmaz |
| anyám szent hasában, a pihés és szőrös életrózsavízzel töltött |
| a pelyhes és szőrös rózsagömbben, mint őscsillagok az Isten |
| És nem azért szülte meg anyám, hogy elrohadjanak az én szent |
|
| Mert nem halnak meg az én szemeim, mert a szemeim holtukban is |
| mert ragyognak, lángolnak, lobognak, mint a most-születő |
| mert vad tüzükkel, nehéz arany-ködükkel halálom után is |
| Szent Létezés, Szent Lét-Virágzás, Szent Anyag-Mámor, |
|
| És égnek és lángolnak és ragyognak tovább érted Megismerés, |
| érted Anyag Szent Látomása, érted Mindenség-Minden |
| érted Mindíg-látásra-késztető, érted Mindíg-hitre-ámító Anyag |
| mert szemeim mindent látni akarnak és nem nyállá-poshadni |
|
| Az én könyörtelen szemeim, az én mindent-néző szemeim, |
| létet-átvilágító szemeim, az én mindent-följegyző-szemeim, |
| amelyek fölisszák ragyogva a Lét-állapotokat, s nekik a Létezők |
| tódúlva, tolongva a gömb-mély titkaiba, a csillag, a medve, a féreg, |
|
| Jaj, gyémántkard-ütéssel Pokolig-lehasító szemeim, a Pokol véres |
| jaj, kristály-dárdákkal a Menny Istenszív-kárpitját fölsebző kemény |
| hogy a fölhasadt, vérző Ős-szív bőre mögött látszanak a mennyei |
| a boldogság-kínok, remény-trombiták, apokalipszis-lovak, |
|
| Látszik az Ősangyalok csillagpihés lábszára, jáspiskő-lábaujja, |
| s a bokáig lelógó csüggedt szárnyvitorlák félhold-karéjú |
| a rózsaszín tollpikkely-kúphegy, s a csillaghalmazokon Isten |
| a rózsarothadás büdös habcsomó, s látszik a szívhúsban |
|
| A méhecske-ágyék illatú, darázs-comb illatú, szitakötőszem-illatú, |
| a lepkekoponya barna páfránytolla-illatú, a virágszőr-illatú, a föld-illatú, |
| szöcskék karcsú kitin-drótszerkezet lábszára, vékony finom rézdrótcsillag |
| illatú Eleven Kapcsos Könyv, az Istennek-föllapozhatatlan, a Kinyithatatlan |
|
| Mert ama Szent Könyvben még ő sem lapozhat, mert önmaga lényét ő se |
| mert nem láthatja mi van írva abban, hogy a Létezés miért ragyog a titkos |
| hogy miféle jelek, ábrák, rajzok, mértanok, képletek élnek ott a hártyás |
| miféle állapotok, tüzek és ünnepek, kezdések vannak ott a Bezártságba |
|
| Mert van, ami Istennek láthatatlan, mert neki Önmaga láthatatlan, |
| csak dolgaiban él, tartályaiban, gömbjeiben, hullámaiban, forró |
| csak lényeiben él és lényeivel ég a terekben és a tér finom pórusos |
| s a Rejtelem-Könyvben neki-nem-olvashatók a rejtelem-ábrák |
|
| És a Kezdet óta van az a Könyv, már a Kezdet Kezdete előtt |
| ott feküdt a Könyv, mint az Embrió-Mindenség szikrázó |
| ott lebegett mielőtt hártyásodni, ráncosodni, csomósodni kezdett |
| mielőtt gyűrődni, pontokká bomolni, sejtesedni kezdett a Semmi |
|
| Mielőtt forrni, bugyogni, bugyborogni kezdett az Önmaga-Semmi, |
| mielőtt lüktetni kezdett egy csöpp anyag-csomó, az őspetecsomó |
| mielőtt gyűrődve dobogni kezdett az Első Lét Tüzes Sejthalmaza |
| mielőtt bomlani, dagadni, robbanni, fúvódni kezdett a Megvalósulás |
|
| Mielőtt benőtte önmagát terjedvén szétfelé és terpedvén befelé |
| s csupa kötés és kapcsolat, összefüggés és láncolat lett vala |
| mielőtt a Szenvedő Egy-Egész fölbomlott billió Szenvedő |
| mielőtt virágzani kezdett az Elhatározás, s az Akarat elkezdett |
|
| S aztán benövé a Mindent a Minden erekkel, hússal, hidakkal, |
| pillérekkel, csövekkel, hitekkel, mámorokkal, tűzzel és Titkos |
| s az Ősgömb-Minden közepén a Könyv, a Rejtelem ott fekszik |
| ott fekszik fölnyithatatlanúl, ott fekszik a Vázlat Éposza bezárt |
|
| Ott fekszik a Lapozhatatlan Rejtelem Könyve a Fölhasított Szív |
| mint forró, eleven koporsóban a tetszhalott és ott ég, ott ragyog, |
| ott fekszik egy rubint kéz vérkő-tenyerében, s gerince kirakva kék |
| mint fészek kopasz tölgyfán, s alatta rózsaszín angyalkoszorú, mint madarak |
|
| Hegyes, csúcsos, kereszt-sarlós, egymásra hajtott sovány toll-kúpok |
| hallgatag szárnnyal állnak a rózsaszín angyalok a Rubint-kéz körűl |
| mint hóban a madarak, mint káposztalepkék a száraz temetői |
| mint rózsapúderes rózsalepkék a nyár izzó ikracsöndjében, várván |
|
| Várják a Sohase-Estét a Könnyen-Fáradók, a Fáradhatatlanok |
| várják a Mindíg-Világosság Árva Madárlényei a szárnyharmatoztató |
| hogy bejárván és beszállván lobogva könnyedén a ködös Isten-Erdőt, |
| egy csillagon elpihenjenek pikkelykúpsátor-szárnnyal, |
|
| És ötszögű állatkristálysejtek ikrarózsa-emlője szemük pihés |
| bepárásodjanak harmat-hártyával és így aludjanak |
| s piros pamut-pajzsikalevél csápjaik begöngyölítve, mint páfrányos |
| s gyöngéd szőrtokájuk kék pödörnyelvei az állig föltekerve, mint |
|
asszír királyok szakállai. |
|
| Mint szőrös kötélgyűrűk, s finom harmatcsöppek a kék |
| s a kékpettyes homlok-lemezek, s a szív-alakú gége-lemezek |
| s a kék szív-alakú szemek, piros vese-alakú szemek, zöld agyvelő-alakú |
| s a harmat vízcsöpp-szemfödője a szív-alakú, vese-alakú zöld |
|
koponya-kristálydúdorokon. |
|
| Jaj, szemeim, szemeim, én szemeim, ti mindíg-nézni-akaró |
| ti mindíg-kutató, mindíg-vizsgáló, mindíg-éber, mindíg-magányos |
| ti mindíg-figyelő, le-sose-zárható, ki-sohase-oltható kemény |
| jaj, szemeim, szemeim, én nagy szemeim, ti mindíg nyitottak, |
|
| Jaj, szemeim, szemeim, áldottak, átkozottak, szemeim, csillagaim, |
| jaj, ti mindíg-lángoló, ki-sose-hamvadó fekete |
| ti mindíg-áldók, mindíg-átkozók, ti mindíg-parázsló |
| ti múltam tűzpettyes üvegkoporsói, ti múltjaim kocsonya-temetői, |
|
| Ti féktelenek, vadak, szelídek, gyűlölködők, ti gyújtogatók, |
| ti megrettentők és elnémítók, ti elszólítók és megszólítók, ti vadakat |
| ti kancákat, csődöröket, bikákat, farkasokat, párducokat |
| ti ördögöt földbe-parancsolók, ti a Sátán tüzes ujjhegyeit jégkúppá |
|
| Jaj, Szemeim, Áldottak, Átkozottak, akik forró kő-kupaccá |
| jaj, meghalni-nem-tudó szemeim, meghalni-nem-akaró szemeim, |
| majd ha elheverek csonttá vedletten az állat-virágok |
| koponyámban, mint nagy gyémánt-golyók: akkor is égtek, |
|
| És húsomtól és hajamtól és szőrzeteimtől lefosztott koponyám |
| a két eres csonthártya-vödörben, betöltve csöndjüket, lángolva |
| halhatatlan király-szemeim, óriás gyémánt-rügyek, gyémánt-rózsák, |
| s a nyüzsgő Lét megviláglik körűl és fölűl hatalmas gyémánt-lámpa |
|
| Mert szikrázva ontja vicsorgó kopasz koponyámból a két gyémánt-rózsa |
| mert lángja tiszta zöld ködében halak, rákok, állat-rózsák libegnek, |
| mert iker üvegtollú sárga pikkely-nyílvessző hasak, világító |
| lebegő csigák fodros és recés lepénytalp-teste, rákok olló-arca ismeri |
|
| Nagy fogszálka-belsőszáj-szakállas tátott kőmozaik-szögletesség |
| kőkocka homlokuk közepéből kinövő kocsonyarúdon |
| csipkés rózsapetty-lepénytestű, gégére-csúszott-szemű csapkodó |
| imbolygó éhes dögvirágtornyok forognak zöld őstüzedben |
|
| És moccanatlan és lomhán-moccanó, pettyes és foltos és csíkos |
| és száz csöcsbimbós-hasú és tehéntőgy-ágyékú |
|
és kocsonyaháromszög-farkú |
| és piros hús-indák száj-harangja fejű és fehér kőhordó-lüktetés |
| és fekete márvány-sírkereszt árnyékú óriás-testek libegnek fölöttem, |
|
| És a lágyan-rengő zöld kristálypikkely-avar, a zöld izmokkal rángó |
| végtelenség, a zöld kristálylapokkal, kristályhasábokkal remegő |
| a Víz, a Víz, a Víz, a Víz lángol és ragyog szemeimtől, |
| átdereng, a Zöld Víz-éjszaka koponyám rózsa-tüzétől zöld fényben |
|
| Mert nem alszanak ki az én szemeim, mert az én szemeim: a forradalmak, |
| mert akkor is égnek és élnek szemeim, ha átadtam magam |
| mert az én szemeim látni a Vizi-Mindenségből, látni mindent |
| a lét szent részletét, a lét szent összegét, pikkely háromszög-farát |
|
| Hatalmas zöld lángokat, fekete lángokat, arany láng-erdőt |
| bevilágítják a Tenger zöld húsát gyémánt-tojás szemeim, |
| s minden vad létezőt, minden vak létezőt, minden szelíd vadat igézetükbe |
| minden szörnyet és minden virágot sorsomba-bűvölnek vad lángjukba |
|
| És az Életet nézik és nem a Halált és az Életet látják és nem a Halált |
| mert ami élet, az minden halál és minden halandó a halhatatlan |
| mert nincs az életnél gyönyörűbb, förtelmesebb, végtelenebb és végzetesebb, |
| mert bennünk minden ami halál: meglátják azt az égő |
|
| Mert a létezésben minden csak Halál és Halandóságával így |
| mert a Szerelemben minden csak Halál és Végzetével így |
| ezért virágzik hólyag-szív, korsó-szív, szörny-liliom, fénylő |
| ezért rág minden, ami rág nyüzsögve minden rész-halál |
|
| Ezért mered a vizi-párduc énrám, ezért liheg rongycsipke-kopoltyútollakkal, |
| pettyes, arany-tűzpontos tokazsák-lüktetéssel a vizi-macska |
| hogy vad fogát, szikrázó zománckés-hold fogsorát kemény |
| s király-húsát marcangolva föltépje, hínárbajúszos kőpetty-pofával |
|
| Jaj, ott fekszem én majd, ott fekszem én a Nagy Víz alatti |
| világító pont-koszorú karcsú virágállatok merengő tenyészetében, |
| jaj, ott fekszem én, ott fekszem én halott szívemmel, aki Király |
| jaj, ott fekszem én élő szemeimmel, halott szívemmel, |
|
a vízkristály-koporsóban. |
|
| Égő pontcsillagok gyűrűje küllős koszorúvirágok karcsú |
| fénylő mirigypont-abroncsvirágok, tűzpont-korongok hús-szárú |
| eleven tűzpont-kaprok illattalan kék derengés-buboréksisakú |
| zöld fénybuborék, piros fényködgolyó tűzpetty-virágállatagyak |
|
| Kis tűzgolyó-csomó virágagyak közt, kiknek ködös kék fényburok |
| jaj, ott fekszem én halott szívemmel, haláltalan csillag-szemeimmel |
| mert a haláltól meg nem menekszem, de én a Látástól |
| mert a Látás az én Parancsom és Itéletem, mert én vagyok |
|
| Jaj, ott fekszem én majd halottan, halott szívemmel a fény-állatok |
| a merengő és derengő fény-virágállatok közt, halott szívemmel |
| és sírhat a világ, mert akinek ujjhegye hozzáért szívemhez, annak sorsa |
| kifénylik sorsa, mint a most-születő csillag, s átragyog tőle |
|
| Annak Sorsa fölragyog, lángol, fénylik és lobogni kezd, mint |
| És mi lesz nélkülem veled Világ, ha szívem vad mámora egyszer |
| és mi lesz nélkülem veled Jövő, ha nem tudsz már hozzáérni |
| finom ujjhegyeiddel Élő Szívemhez, ha kemény rostjai már rothadásba |
|
| De nem halnak meg az én szemeim! És nézlek Idő és nézlek Jövő, |
| Sorsodra Jövő és Sorsodra Idő és látni fogok mindent, |
| látni fogok minden múltakat és rengő homályába nem zárja |
| Csillag-szemeimet, ha majd rothadó testemből odalenn halál-virágokat |
|
| És átvilágít Csillagot, Időt, Múltat és Lehetetlent, Teret és Homályt |
| Anyagot, Képzeletet, Angyal-szívet, Ördög-vesét az égő |
| és átvilágít minden Képzeten és minden Jelenen, amit csak forgásba |
| Teremtés és király-tekintetem a Halált leigázza és király-szemem |
|
| Jaj, ott fekszem én majd a Lenti Avarban és benő |
| fölszívja elfoszlott húsomat, kioldott szőrzetemet a Sár, a Virág, |
| csont-üregeimből kiszopja, kieszi a puha anyagot az éhes, fénylő |
| és koponyámból az agyat kiszopja a tűzvirágerdő és csontjaimból |
|
| S belepik csontjaimat, csontvázamat, koponyámat boldogan sarjadva, |
| virágozva, bimbózva, szaporodva, csírázva, befűződve |
| belepik magányos merengés-csillagokkal és tűnődés-kupacokkal |
| a gyanakvó, rettegő, tüzet-virágzó állatok, kék páfránycsipkefáklyák |
|
| A növények és az állatok ott mocorognak, mozognak, bizseregnek, |
| legelésznek, rágcsálnak és forognak kopasz csontjaimon, csontomba |
| csontomra tapadva, csontomra forrva, csontjaim málló ágbogára |
| s csontvázamon hemzsegve ringanak, boldogan szaporodnak |
|
| A csigák négy higanybimbós fölágaskodó fodros lepényfejükkel, |
| izzó vércsöpp-szemű rákok, az üveg-mértani ábrák, hosszú |
| a rózsaszín viaszrózsák piros húsmirigykorong-fejükből fölbizsergő |
|
csipkecsillagzó csáp-toronnyal, |
| a piros tengeri csillagok, rubintpettyszövet csillag-karjuk csontomra |
|
| A fehér, a piros, a kék, a bíbor, csápokkal-nyüzsgő állatvirágtornyok |
| viaszcsáp-koronák, viaszcsáp fáklyakoszorúk |
|
állatlépviasz-testnyeleken, |
| a pöfögő üvegbimbók, lihegő üveg-hólyag-fejek, sötétkék |
| rügyező kis üvegkoponyák, iker-halántékbóbitájuk lobog, |
|
mint finom kristályseprő. |
|
| A böfögő, buborékzó, böffenő, váladékot, ürüléket, emészthetetlen |
| rózsás mirigycsillag-fejszájgyomrukon kiökrendő dögre-éhes |
| a vadak, a mohóak, a kegyetlenek, a szívlánc-ostorok, |
| a hullazabáló liliomerdők, rubint kígyócsillagok, virág-álarcú |
|
| A Rettenet lényei és a Rettegés lényei és a Közöny lényei |
| benövik félig kék mocsárba sűllyedt csontvázamat, csontomat, |
| benövik kemény fogsoraimat és tenyészve benövik szívem, ami maradt |
| a csönd-üreget, a zöld csöndüveg-homályt a fodros és nyálkás |
|
| És mászkálnak csupa barna kőrücsök-csillag tengeri pókok kopasz |
| a kő-eres kőbuborékon kősarló-csokor karom-lábakkal vígan |
| s piros és kék és aranyszínű és zöld és rózsaszín tengeri csikók szelíd |
| bordáim között és fogaim között, mint a gyermek-éjben a legszebb |
|
| Szögletes-felületű kristály-csavar farkukkal a pórusos csontágakra |
| állnak délcegen és merészen, kristálysejtszöglet-buborék pocakkal |
| a szelíd üvegvirág-csikók, a pislogó halcsikók, mint ágaskodó csiszolt |
| s büszke és vaskos csikónyakuk, csikótarkójuk gyémánt-sörénye taréjlik |
|
| Gyémánt-taréjuk, gyémánt-tarkójuk üveghártyasörénye, mint szétnyitott |
| s mint kis gyémánt-legyezők nyitott tollcsokrai a finom |
| s aranygömb emberszemgolyójuk emberszemhéjak, emberszempillák |
| és lövi aranypetty-tüzeit, s üvegkürt orrlikukban |
|
üveghólyagfürt-buborékemlő. |
|
| És ők vigyáznak engem, ők az én Gyászlovaim, ők az én kocsonya-csótáros |
| ők az én Tenger-Alvilágom Lófejű Angyalai, az Őrző Lovak, |
| csotjaim Csikófejű Őrző Halálangyalai, Lófejű Kristály-halangyalai, |
| Kristálysörényű Kristálylovai. S mint égő gyertyák a virágállatok rajtatok |
|
| És nincs más csak a Csönd, meg a Víz, meg a Halál, s ti Őrző |
| ti Csontjaim Lófejű Őrei, ti Túlvilágom Angyal-lovai, |
| És mint égő nagy gyertyák lobognak csontjaimon a virágzó |
| És nem lesz több Hajnalom és nem lesz több Reggelem! Jaj, lesznek-e |
|
| Jaj, lesznek-e Hajnalaim, lesz-e Hajnalom még, mondjátok meg |
| mondjátok meg Csontjaim Őrei Őrző Angyal-Halcsikók, Lófejű |
| vagy csontjaim a sárból ki sose jönnek, s ti mindörökké csiszoltan |
| Büszke Üveglegyező-sörényűek, Kristály-Kérdőjel-Angyalok, |
|
| És itt vigyáztok örök csontjaimra Csikófejű Angyal-Őreim, |
| s örökké itt égnek a virágállat-gyertyák mocsárba-sűllyedt |
| vagy fölindúlnak egyszer csontjaim az Élet Piros Kürtszavára, |
| őrködő Angyal-Gyászcsikók, Kristályangyal-Kérdőjelek, ti Csontjaimon |
|
| Ti szívem-helyén csavart üvegrugó-farokkal kapaszkodó Üvegkancák, |
| kivisztek-e majd az Alvilágból engem délceg |
|
kristálykérdőjel-úszással, |
| hogy csontjaimat siratja a víz, s a víz kiált utánam |
| ha egyszer mégis meghajnalodik, ha csontjaimnak meghajnalodik |
|
| Ha egyszer meghajnalodik szívemnek és vak csontjaimnak, ha eljön |
| ha Rózsa-angyalok rózsa-trombitákkal meghirdetik |
| ha majd vak szívemet és csontjaimat a Csöndből |
| ha eljön az Én Végső Hajnalom! Dehát eljön-e majd, eljön-e értem |
|
| Eljön-e az a Hatalmas Rózsaszínű Angyal, tengert-földúló hatalmas |
| s ott lebegvén vad csónakom fölött: csónakomból kiemel |
| mint bölcsőből haldokló gyermeket és szívembe-fúj hatalmas |
| s a Partig száll velem hatalmas rózsa-zúgással, rózsa-örvénnyel, |
|
| És ott a Partra tesz és ott a Földre tesz, mint hatalmas édes Emlőre |
| s arcomról a Halált lefújja és vak szívemből a Csönd Angyalait |
| s szívemhez ér, a Csöndet kitörűlni onnan, hatalmas rózsaszínű |
| És föltámasztván szívem, a Föld Édes Emlején, az Édes Emlőn |
|
| Aztán elszáll az Angyal, az Óriás Rózsa-angyal hatalmas |
| otthagyván engem, ott a Földön, az Édes Édes Emlőn, a halál-illatú |
| a bánat-illatú Földön, a gyönyör-illatú Földön, az öröm-illatú |
| hogy húsába bújva és zöld szőrzetébe, hogy ott aludjak nyál-csurgó |
|
| Hogy pihés és forró és puha és kemény emlőibe túrva bozontos árva |
| és emlői dagadt édes melegébe fúrva bozontos arcomat, nagy |
|
szempillaszőrcsillagaimat |
| elkeverjem húsában és hitében húsom és hitem, elkeverjem gyönyörű |
| hogy egyek húsából és hitéből, hogy húsa és hite betöltse szívemet, |
|
| Hogy ott aludjak rajta, benne, érte, hogy ott aludjak benne boldogan |
| hogy ott aludjak átfagyott szívemmel forró szívén vad-boldogan |
| álmomban is hallva nagy konok szívét, ahogy üt nagy konok |
| ahogy töri szívem hatalmas kérgeit, ahogy vad virág-ütéssel a szívemet |
|
| Hogy ott aludjak magamat feledve, magányom elfelejtve |
| s szemem aranya kibuggyan, szájam habja kicsordúl fehér |
| és arcom szőrzetében virágzó test-illatok, vad föld-illatok, s vastag |
| rámnő és rámhull a Föld Haja és begöngyöl és betakar, hogy érte |
|
| Hogy ott aludjak boldog ősalvással, hogy ott aludjak virágzó szent |
| hogy ott aludjak vad rettenet-tudással, vad mindent-akarással |
| hogy ott aludjak vad virág-megújulással az Ősemlők pihés |
| hogy ott aludjak felejtve félelmeimet, felejtve bánatom |
|
| Feledve gyászomat és könnyemet, irgalmatlanságom és bűnömet |
| feledve veszteségeim, feledve halottaimat, feledve mindent, |
| feledve magányom gömbölyű kőrost-háló börtönét, |
| feledve Poklot és Időt, Tengert, Halált, Temetőt, Árvaságomat |
|
| Hogy ott aludjak a Föld Édes Édes Édes Emlőibe bújva vad |
| habos vad csődör-horkantással, tajtékos bika-fújással, gyermekké |
| s tudván álmomban is, hogy vállamat, nyakamat, fejemet szorosan |
| a Föld forró kövér keze, forró bűvölet-karjai átölelnek áldott |
|
| És nem engednek elibéd Halál és nem engednek hatalmas testéről |
| és nem hagyják Csont-Kezű, hogy letépj a Föld Emlőiről csonttal |
| mert én a Föld Emlőibe csimpaszkodok, mint vak macskakölyök |
| mert én a Föld Emlőibe ragadok, mint vak kölyök-állat, erőd lesz is |
|
| És alszom és élek és élek és alszom, amíg a Halált magamból örökre |
| Mert fáradt vagyok, fáradt, fáradt, fáradt, mert fáradt vagyok |
| minden mámor és halál, hiába minden hitemnek-megújulása, |
| föl nem kelek én a Föld Emlőiről, amíg a Halált magamból |
|
| Mert virrasztok ki tudja mióta már, ki tudja mióta várom én |
| mert ki tudja mióta virrasztok én, könnytelen égő |
|
kristálycsillag-szemekkel, |
| mintha koponyám tarkóig, állig beborítva lenne domború |
| mint a légynek, darázsnak, méhecskének, s várom a Rózsaszín |
|
| Mint ötszögű csiszolt sejtlapokból álló szőrös kristályszív-szemek, |
| a légy, a darázs piheszőrös szív-alakú szemei, vese-alakú szemei, |
| kettős-lepénybuborékúak, a szőr-rózsa, a bolyh-rózsa szájszervű |
| s a kitin-pontos kitinhalántékon kék kitin-rúdon barna hártya-félhold, |
|
| Olyan valék már, egyetlen száraz szem, szemhéjtalan, |
| szempillátlan és könnytelen, egyetlen óriás szögletes-felületű |
| egyetlen szem-koponya és néztem és nézem ki tudja mióta már |
| rejtelem-hívását, ágyék-hívását és azt hívém virrasztásom |
|
| Jaj, ki tudja mióta virrasztok én és mit virrasztok én, miféle |
| Jaj, ki tudja kit virrasztok én, miféle holttest fekszik ott |
| a Közel-Messzi Parton, miféle halott, milyen múlt a tengertéli |
| rejtőzve hatalmas törvényeivel, mint fehér vászonba betekert |
|
| Itt ülök, virrasztva egymagam, könnytelen szemekkel, |
| itt ülök hínáros magány-csónakomban, én, aki a Létet megváltani |
| s köd előttem és köd mögöttem és víz alattam, s a hajnalköd reng |
| És ki tudja mióta virrasztok én, három napja csak, vagy százezer |
|
| Jaj, ki tudja, mióta virrasztok én, az Egyetlen Szem, a szempillátlan, |
| a harmincezer köszörűlt sejt-ötszög lapból összeragasztott égő |
| egyetlen csiszolt-sejtfelületű Szem-Koponya, szikrázó örök |
| vállaimból kinőtt szögletes-csiszolt Egyetlen Szem-Sisak, ki tudja mióta |
|
| Mintha harmincezer tömör kristály-kehely, csiszolt kehely-szájú |
| egyetlen égő buborék-csokorrá összenőve lángolna vállcsontjaimból dagadtan |
| vagyok egyetlen Szem-Koponya, s csiszolt kehely-szájaimmal oldalt, |
| fölfelé, lefelé látok, jaj, látó-sejtlapjaim mindent látnak, mindent |
|
| És lángol és ragyog Virrasztás-Szemem, Fényvirág-Koponyám, |
| mintha a harmincezer tömör kristálykehelyben harmincezer gyertya |
| mintha óriás üvegkupola alatt halott-virrasztó harmincezer gyertya |
| minden szögletes kristálykehelyben egy, minden szög-mélyben |
|
| Mintha egyetlen óriás Buborék-Lángrobbanás lebeg a vizen, Lángoló |
| itt lebeg ki tudja mióta már, s lángol, mint a Mindenség Csillagai |
| mint harmincezer gyertya óriás leforrasztott merev |
| mint üveg-sírban láng-halott, mint üveg-koporsóban égő |
|
| És nincs Szempilla és nincs Szemhéj, hogy a Szemre mirigyes-puhán |
| s nincs arany álom-ragacs, hogy a szempillaszőrcsillagokat lágyan |
| puha álom-ujjbögy, hogy a szempillaszőrök bolyhait, gyökereit |
| nincs álom, amiben a szemhéj-sarok puha szép aranya bugyogva |
|
| Nincs Álom, hogy a ráncos, puha, bánat-redős, halál-gyűrt szemhéjakat |
| a szempillaszőrök kemény rost-sarlóival, gyökér-félholdjaival |
| csipke-varrással, fekete csipkegyökér-öltéssel, jaj, nincs |
| szememnek, szemeimnek, jaj, nincs álom, ami Lángomat |
|
| Egy percre legalább, egy pillanatra csak, egy fekete-bíbor |
| egy arany-mozaik pillanat-túlvilágra, árnyék-tolongó |
| hogy szemem, a Szem, a Virrasztó, a vállaimból-kinőtt gömbölyű |
| a szögletes sejtfelületű Kristálysisak bebábozódjon puha édes |
|
| És ott pihenjen és ott derengjen magát-feledve, magát a rövíd elmúlásnak |
| az édes álom selyemrost-hálójában, selyemszövedék-buborékjában |
| az illatos puha gömb-takaróban világítva, vibrálva, lüktetve |
| mint magzatburokban alvó rózsa-magzat, szikra-pettyekkel |
|
| És itt virrasztok én, ki tudja mióta már, én, a Csupasz Szem, ki tudja |
| és az égre nézek és a vízbe nézek és a ködbe nézek és a múltba |
| s nincs jövő, amit ha látni tudnék: lenne a Jövő, lenne |
| és nincs múlt, amit ha láthatok: volna a Múlt, jövőm |
|
| Csak köd van, víz van, hajnal-lángolás, csak köd, csak tenger, |
| förgeteg tűzözön-tébolya, csak köd, köd, köd, |
| csak a tenger piros habcsipke-moraja, csak a csönd páfrányai |
| csak kristály-rengés alattam, láng-repedések fölöttem, szívemben |
|
| Csak köd van, víz van, hajnal-lángolás, csak köd, csak tenger, a víz |
| kristály-ropogása, kristály-recsegése, zöld gyémánt-loccsanása, |
| csak a tenger pikkely-nyüzsgése, kék szörny-fújása, kék |
| csak bársony és hús és húscsipke és zománcláng-örvények lövődése |
|
| Csak szörnyek moraja, röhögése, zúgása, rikácsolása, hörgése a vízben |
| halak és szörnyek zizegése, nyávogása, csicsergése, fütyülése, |
| szörnyek és pikkely-rémek röfögése, morgása, sípolása, dögök |
| bársony-szörnyek hajókürt-búgása, harangzúgása a lenti |
|
| Csak pikkely-szörnyek, bársony-rémek fehér fogcsikorgatása, |
| csak halak és szörnyek, rémek és rettegők csontváz-csikorgatása, |
| dörrenő úszóhólyag-fölfúvása, csonttal úszóhólyag-ütögetés |
| csak a Zöld Kristálypokol-Mélység kegyelem-röhögése, |
|
| Mert hívnak ők, hogy menjek én közéjük, fortyogva, röfögve, |
| mert hívnak ők, hogy Országukba hulljak, mert vicsorogva |
| mert azt mondják: a csönd páfrányait letördelik zizegve |
| s benövik csönd-üregeit, s homályaiba állatvirágtenyészetükkel |
|
| Mintha csontvázat csontvázhoz dörzsölik, mintha lábszárcsontokat |
| mintha kőkést kőkéshez dörzsölik, mintha hártyát hártyához dörzsölik |
| hívásuk kő-beszéd, hívásuk csont-beszéd, hívásuk |
| hívásuk fölfújt hártyazsák-beszéd, kő-hívásuk Csönd-szívembe |
|
| Hívásuk irgalom, hívásuk kegyelem, hívásuk szánalom, hívásuk |
| hívásuk gyűlölet, hívásuk félelem, hívásuk a rettenet förtelmes |
| hívásuk a méznek és epének alattam fortyogása, mohos kőfogsor |
| hívásuk a Vizi-szakállas parancsa, gyásza, hívásuk a virágzó |
|
| Mert cuppognak, csettintenek, köpködnek az óriás kék |
| a hasított kék gumikúp-szájúak, a zöld gumigyűrűs |
| mert pislognak, kacsintanak, pislogatnak a vörös |
| az aranypettyes rubint-tojás szeműek, a sárga |
|
kocsonyacsillag-szempillarojtúak. |
|
| És fülem keresik és szemem keresik és szívem keresik vad |
| hogy fülembe, szemembe, szívembe reménytelenségük horgonyait |
| hogy szívembe vágják a négyágú, vas-szív hegyű irgalom |
| s szívük csöndjébe húzzanak pikkelyharangzúgással, |
|
| Mert, mint egyetlen óriás zománcliliomtölcsér, rengő hatalmas |
| a tenger sötét talpából kinőtt csillagzó kocsonya-kancsó: |
| reszkető virág-reménnyé összetapadva a szörnyek, halak, csápok, |
| rojtos kocsonyacsillag-pofák, tapogató-harangok: várván |
|
| Várnak lüktetve és remegve, vár a tengerben-ringó Ősállat-liliom |
| hogy ragacsos és zománcos kelyhébe hulljak, a vonagló eleven |
| vár az Egyetlen Ősliliom-állat bugyborogva, prüszkölve, sírva, |
| vár a síkos és pikkelyes Halálméz-kancsó, vár a Hajnal-tengerből |
|
| Mert köröttem, mint óriás bizsergő pikkely-koszorú szörny-csipkézve |
| áll ki a véres, csipkés hajnal-vízből a Liliom-állat |
| óriás kocsonyacsipke-szirmokkal, zománc-csipkelánghegyekkel: |
| a Halál zsíros és zománcos kürtcsillagkoszorúja az Elmondhatatlan |
|
| A Hívás és a Halál óriás, zsíros, olajos, kocsonyás, pikkelyes |
| a szőrös és vizi-csipás és bajszos és szakállas, ágaskodó vad |
| bizsereg, mocorog, reng, remeg, sír, sikolt, szörcsög, fúj, köp, |
| s forog, mint lassú kocsonya-pikkely-csésze a Várakozás |
|
| S kilüktet a vízből, s a vízbe visszahúzódik, aztán ágaskodva kidagad |
| olajos szirom-ághegyeivel, zöld, kék, pettyes, csíkos, párducfoltos |
| s csillámlik Magányom Kevély Hajnalában halállal, tűzzel |
| és bugyborékzik és fortyog és szuszog és szívembe-szól fejéből gőzt |
|
| És hív és csalogat és csábít engem és forog köröttem, s vonaglik |
| s szikrázó zománc-csipke lángjait taréjosan a vízből fellövi |
| s fényes rojtjait a vízből kifújja kocsonya-csápkoszorúsan |
| mint dühödt és dagadt kocsonyarojt-lángokat és dicsekszik a zománcban, |
|
| Mintha egymillió csápfejű, vékony fallosz meredne körülöttem, dagadna ki |
| kék és piros és zöld és arany és fekete hegyes-makkú hajlongó |
| mintha óriás, szőrös és lebeny-rojtos pikkely-sajkában lebegnék, |
| virágzó kocsonya-teknőben, füstölgő ősvaginában, ami kidagad |
|
| És nincs más csak a Hajnal és nincs más csak a Hívás és nincs más |
| És égő száraz szemeim, mint tömör gyémánt-fáklyák virrasztva |
| És lángoló kopár szemeim nehéz kristályvirrasztás-lángjukban |
| És Magányom Hajnalában kuporogva és a Jövő Hajnalát |
|
| Jaj, szemek, szemeim, ti halált-hozók, halált-adók, |
| jaj, szemeim, szemeim, ti könnytelen száraz szemek, ti halált-elűző |
| ti halált a halálba-parancsolók, ti ropogó, száraz, |
| mondjátok: ússzon el alólam, amin ülök: a lüktető |
|
kocsonya-pikkely-óriáspók! |
|
| Parancsoljatok Szemek, Szemeim! Mondjátok: essen szét sejtjeire, |
| ez az óriás Kocsonyatölcsérpókállat, enyésszen el lángotok |
| égjen vízköddé, vízbuborék-lánggá kegyelmes parancsotok |
| mert nem a Halált, az Életet választom én! Én, a Király, a Szegények |
|
| Mert király vagyok és nincs hozzá jogom, hogy a halált válasszam |
| mert király vagyok, kegyelmes és kegyetlen és választásom egy: |
| Mert király vagyok és jogom csak a Jövő és jogom, hogy hitemben |
| a Lét és minden Létező és remélhet szívemben, aki megadja magát |
|
| Mert király vagyok, s így választottam én, büszkén, tisztán, |
| s úgy döntöttem én, hogy vak és borzas, bozontos szolgája nem leszek |
| mint az Örömnek, mint a Piros Zúgásnak, a Föltámadott |
| s nem hullok a Halál kukac-sírdomb ágyék-hegyére |
|
| Mert király vagyok és egy az én jogom: hogy nemző-erőmet a Jövőnek |
| hogy hatalmas ondó-lángomat testébe lövellve az Idő méhébe |
| hogy gyönyörű sperma-tüzemet a Piros Megmaradás pete-kürtjébe |
| hogy termő-erőm, teremtés-hitem az Idő Szent Rózsaszín Asszonytestébe |
|
| A hatalmas bíbor Asszonytest ágyékára zuhanva, mint a tajtékos |
| vad szőrlándzsa-taréjos vörös sörényű vadkan-koponyával, |
| s fölmessem a szent rózsaörvény hártya-pupilláját a bíbor |
| hogy hörögve és sírva megáldjam, s remegve elnyugodjak |
|
| Mint az Isten-bika, a Bikafejű Isten, akinek két óriás |
| úgy reng a szőrös rózsaszínű zsákban, mint a szőrhabos-ágyékú |
| akit a Mindenség küldött nemzeni, küldött a Megújítás Komor |
| küldött, hogy legyen a Létnek dagadása, izzása, könnye |
|
| S az óriás szőrcsillagba rejtezett piros húscsipkeörvény lüktetve |
| a piros szent élet-dárdát, s vonaglik, fodrozódik csipkeörvénnyel köréje |
| s magát rángva és selyem-örvénnyel síkosan, hab-lánggal |
| Mert király vagyok én, király, az Idő Választottja, |
|
| Mert király vagyok én, mert király voltam én, mert király leszek én, |
| hív a Víz, hiába hívnak a Vadak, hiába hívnak a Szörnyetegek |
| Jogom csak egy van: hogy szívem a Csöndet, a Halált, a Lehetetlent |
| jövőm csak egy lehet: hogy a Termékeny Mindenség-Időt |
|
| Csak egy az én szívem joga: hogy a Termő Boldog Mindenség-mezőt |
| s legyen szívem a Múlt és Mindenek, mint a zsidók tűz-arcú |
| hogy legyen szívem a Mindenség Teremtő Könyve, ne a Csönd üres-lapú |
| hogy legyen szívem a Halhatatlan Élet Végtelen Piros Termő |
|
| Csak egy az én szívem joga: a Boldog Virágzás és nem a halál, |
| nem a Pusztulás Büdös Kegyelme, nem a Rothadás Bűzhödött |
| de Virágzás, Termés, Termő-Újrakezdés, de a Megvalósulás Nehéz |
| a Megvalósítás Nehéz Türelme, Kemény Kegyelme, |
|
a Mindíg-Befejezhetetlen. |
|
| Mert az Életet választottam én, mert az Élet választott ki engem |
| mert a Lét Küldötte vagyok én, a Létezés Kiválasztottja, |
| hát nem lehet, hogy itt motyogjak én szakállszőreimbe, |
| hogy a Pusztulás ragadjon el pettyes kék táltoslován, kinek szárnyai |
|
| Kiállnak, mint a kristálylegyezők a táltosló-szárnyak |
| mint a király-szitakötő óriás, eres és csomós |
|
kristályhártyatoll-szárnyai, |
| s kiáll a rengő zöld habcsipkegörgetegből, mint a csikóhalak |
| két üvegfüle, s rázkódik, remeg, s pirosan lángol |
|
| S kiáll a vízből nagy, aranypettyes, karcsú táltosló-feje |
| s aranysörénye szétbomoltan elterűl a vízben, mint ősasszonylegendák |
| mint széthúllt kéve, kalász-kazal-csillagtollak ázott lágy |
| s orrlikaiban piros tengeri csillag, s kristálytűz az óriás |
|
| És néz engem és rámröhög kevélyen és haja úszik, habzik, |
| óriás sörényhaja, mint arany-szőrcsillaglepény a vizen habosan |
| s néz engem az arany szőrcsillagkorongból, szívem felé fülelve |
| s két tűzpettyes rubint-tojás szeme könnyezik, két táltos-szeme |
|
| Két táltos-szeme vérzik és néz engemet és hív engemet vérző |
| s körötte csupa vér a víz, foszlékony, oldott vér a víz, körötte a víz |
| s véresen szétterűlt asszonyhaja, táltos-sörénye ahogy a vízben lebegve |
| ahogy ott fodrozódik és remeg óriás arany-szőrcsésze |
|
| Kiáll a vízből szügyig, mint óriás kék csikóhal, mint tűzpettyes nyakú |
| néz engem és hátára hív engem lovasnak és azt mondja: |
| Azt mondja: ő az én Király-lovam, azt mondja: ő az én Megváltó |
| Győzelem-lovam, Hit-csődöröm, azt mondja: hátára ülve legyek |
|
| Azt mondja: négy óriás kristálytoll-szitakötőszárnyas hátára |
| s tűzpettyes vaskos nyakát átkarolva bozontos arcom véres |
|
táltoscsődör-arcához öleljem, |
| majd betakar nagy hajával, s ülök aranyhajában, mint nehéz |
| s levisz Vízmélyi Győztes Seregemhez, levisz táltos-úszással, |
|
| S ahogy szállunk a vízben lefelé, nagy táltos-úszással |
| orrlikából fehér légbuborék-láncok kövér fürtjei lobogva |
| s orrlikaimból is fehér levegő-golyó zászlók fürt-csóvái |
| s forr, pezseg, bugyborékzik a víz körülöttünk, s táltos-szíve hozzáér |
|
| S néznek Szörnyek, Rémek, Halak és Halottak, nézik |
| nézik a Fénybóbita-Fejűek, nézik a Kőpikkelydoboz-Szügyűek |
| s fölöttünk légbuborék-kúpok, légbuborék-ernyők lebegnek |
| s fénypettyek, tűzpontok, kristályszeplők, levegő-pontok rezgése |
|
| S visz Győzelem-Táltoslovam, a Csábító-Csődör, a Bájoló Tűzpettyes |
| visz a víz virágzó kristálytalpán robogó víg, |
| hogy had-élükön ott ússzak én, a holtak élén, közel |
| Szitakötő-Táltoslovamon, Szárnyas Kék Zománc-csődörön, |
|
én a Halottak Királya, én a Vizi-Hatalmas! |
|
| Holt hadak élén holt hadak királya, holt hadak holt királya, |
| hadak halott vezére, holtak fejedelme, halottak hatalmas |
| halott halott hadak halott királya, a Vízmélyi Győztes, |
| Táltoscsődör-Szitakötőmön lovagolva, halottaim élén |
|
| Ott győzve, ott lihegve, ott ordítva győzelem-jajszót vad |
| vad buborékcsóva-lánggal kivirágzó szájjal, hegyes légbuborékzászlókat |
| vad levegő-golyó páfrányokat lövellve mögém, mik láncosan forrón |
| szétszakadoznak, s kristálygolyókként elúsznak, s eltűnnek |
|
| Ott megyek én majd halottaim élén, ott úszik majd Kristálytoll-szárnyú |
| s mögöttem a Páncélos Győzelem Szörnyeken, Rémeken, |
| s orrlikaikból, nyitott szájukból hegyes légbuborékzászlók |
| örvénylik hátuk mögé, mintha szárnyuk tollcsokra lenne, ami lihegve |
|
| Mintha vállaikból, a páncél-ingek, vért-vállvasak |
|
vascsillag-csatlakozásaiból |
| nagy fehér szárnyak nőnének ki, s buborékzászlókkal |
| száll Páncélos Buborékszárnyú Angyalseregem, s száll |
| mint a Túlvilág fehér haja, forrva kinővén a vért-vasak |
|
| Száll páncélos Buborék-Angyalseregem, vizivadakon lovagolva |
| száll a Páncélos, Vasba-öltözött Halál-had buborék-zászlót |
| s benőve mindnek orrlika, füle, szájürege, szeme virágállat-csönddel, |
| fortyogó hínárfüsttel, s csöndet-énekelnek a vasbuborékhernyó-öltözetű |
|
| Jaj, hív az a Ló, az az Angyalhajú Csődör, hív az a Kék Táltos-Isten |
| hív a Halottak Tűzpettyes Csődörkirálya, halottak élén hív bátran |
| s azt mondja: ott a Győzelem, azt mondja: ott a Vas-öltönyű |
| azt mondja: ott az én Hazám, Országom ott van, Népem |
|
| De szívemnek nincsen más joga: mint élni, a halálhoz joga nincs |
| Dehát én nem adom magam, ha vagyok is, én nem leszek |
| De leszek az Élet Öröme, Virága, leszek az Elmúlás |
| és lépni csak a Földre lépek én, s nem Állat-Királynak, |
|
| Mert a vízbe nem lépek én, mert nem vagyok Jézus, hogy a vízen |
| a háborgó tenger-tavon, mint a Könnyű Isten, mint |
| s elvadúlt szakállamba motyogni nem fogok már, én, |
| mint fölfújt szőr-zsákba, hogy nyálas és epés szakállam |
|
| Mert ez a Hajnal már az Én Hajnalom, mert ez a Hajnal |
| S itt ülök medúzacsillagos, tengericsillagos, medúzahólyagcafrangos |
| S aranycsengők, aranyrojtok, aranyláncok helyett száradt epe és nyál |
| És tatár lovak nyerítése habzik a ködben, tatár lovak nyerítése habzik |
|
| S a tűzpettyes, aranyszeplős Kék Táltosló-Királycsődör mégegyszer |
| s megérti kristály-válaszom, szemem nehéz kristálykard-ütését |
| s szívem piros lándzsa-ütés válaszát megérti és király-hívását |
| s füstöt fújva a vízben elmerűl, fodrosan vízbe húzva tarkója |
|
| S aranyhaj-örvénye egy pillanatig látszik még, mint arany füstkéve |
| s szitakötő-táltoslószárnyai, mint kristálykardok a vízbe |
| hogy megreng könnyedén a hínárnyálas, zöld hínármaszatos |
| s vízfodrok, fehér bugyborék-kutak, lángcsipkék törnek föl a mélyből |
|
| Óriás buborék-páfrányerdők törnek föl a vízmélyből forrva, |
| a Szitakötő-Táltoskanca dühödt merülése után, lobogó |
| vad buborékcsokrok, bugyborék-láncok, erjedett fehér |
| s eloszlanak, elfoszlanak a vízfelszín olajhártyáján lángolva, |
|
| S a vízgyűrűk is reszketve ellapúlnak, zöld ránccal |
| és hol van a Táltos-Hívás, hol van a Szitakötő-Táltoskirály igézete, |
| Csak tenger van, köd, hajnal, lóröhögés, szakállam borzas kék árnya |
| a tenger zöld kristálycsipke-lökdösése, lassan elszívárgó köd-kúpok |
|
| Mert a köd, a köd, a köd lassan elszívárog, a köd-kévék |
| mert a piros hajnalköd izzó kúp-hegyei lassan száraz semmivé |
| mert a vérző rózsaködkazlak aranyban elégve üresség-tartályokká |
| mert a véres köd bánat-kupacai aranylepényekként |
|
| Mert az Éjszakát a Hajnal fölitatta, mert a Hajnalt a Nap magába |
| a hatalmas Aranyszőr-Buborékállat, az Égi Aranyhólyag-golyó |
| mert a csillagtűz kék és zöld pettyeit a Hajnal-homály piros nagy testébe |
| s az Aranyujj a tenger kék gyémántcsipkéit, gyémántfodrait |
|
| És látszik már a Part, Halálom Partja, Életem Partja, Veszteségem |
| Elveszésem Földje, Föltámadásom Földje ott túl a vékony |
| az izzó rózsahártya mögött, mint magzat a magzatburok piros |
| üvegtűz-kuporgással átvilágít, mint szemfödő alatt halottak |
|
| S a partról, a partról, a partról lónyerítés, lónyihogás, lóröhögés száll |
| tatár lovak kemény patakopogása, tatár lovak puha |
| ott kaparnak a parti köveken, ott kapál a tatár lovak vékony |
| mint harkály csőre kopog, szőrnyelű szaru-balták vágnak |
|
| A medúza-nyálas és hínár-nyálas és csiga-síkos, pikkely-avaros parti |
| kopognak a karcsú paták, táncolnak csikócsődörök, habos |
| táncolnak könnyű kancák, robognak nagyhajú törpe lovak, szamárcsődörök, |
| tevecsikók, tevecsődörök, szamárkancák, tevekancák a lángoló |
|
| És Elleneim ott kuporognak és Elleneim onnan kiabálnak |
| hívnak engem, hívnak nevetve és felém égő nyílvesszőket |
| s a kemény tűz-szögek átverik Krisztus-kezét a kereszten-függő |
| átverik Krisztus-lábát a piros parázs-szögek sziszegő |
|
| És szállnak az olajba-mártott égő nyílvesszők óriás |
| a szurokba-mártott égő nyílvesszők lobogva szívem felé |
| s égő aranyfonalhurkok laza hálókötege lesz a semminél |
| virrasztás-csönd, magány-szívem s a kőpart között a Kék |
|
| Szállnak a tüzes nyilak, az égő hosszú aranyszögek, égő |
| szállnak sziszegve megváltó-szívem felé, hogy húsát fölgyújtsák |
| hogy aranyüszökké égjen, parázs-kupaccá rohadjon minden rostja, |
| hogy elégjetek ott Merengés-Angyalaim, ti Csönd-Gyémántkürtöket |
|
| Hogy elégjetek ott, mint a tiszta csillag, kék hamukupaccá rohadva |
| égő szívemen, mint égő máglyán a Bűbájosok, az Érintetlen |
| hogy sikoltva fekete trágya-csomóvá Angyalaim, Csöndjeim |
| s te is Egyetlenem, Angyal-Tavaszom, Rózsa-szívű Szent |
|
| És árva, árva, árva csónakom körűl sisteregve vízbe hull az űr égő |
| füstölögve vízbe fúl az Ellenem-Part lángoló gyémánt-kígyónyelv |
| s köröttem a tüzes nyilak, mint a Sátán csobogó kövér |
| mint a tűz köpései, mint az Ördög hegyes, hosszú tüzes köpése, |
|
| És jaj, az éjszakák, a bársony-vad éjszakák, szűz éjszakáim, amik |
| Mintha csillagokból font golyóban ülnék, nagy |
|
aranylüktetés-buborékgömbben. |
| Mert csillag hemzsegett, nyüzsgött a csillag alattam, mögöttem, |
| s az óriás csillagbuborékhálógömb gyémánt-tű kegyelmei vak |
|
| Egy láng volt az Éjszaka, egyetlen Láng-üvöltés minden éjszakám, |
| s ott ültem én fölszúródva, mint gyémántrózsa-szemű bogár |
|
a gyémánttű-szövevényben, |
| ott ültem rángva szótlanúl, szemhéjtalan kristálycsöcs-szemű, |
|
az éj csillagtűz-özönében, |
| mint óriás húsevő virág befelé-nőtt szőrzetű kancsója gyémántos |
|
| És rámtapadt és rámragadt a húsos kék Éj-kancsó emberevő vad |
| s én ültem belegomolyodva, mint csöpp bogár meztelen asszony füstpajzs |
| mint csöpp szőrös bogár asszony kibomlott hajába, lobogó könnyű |
| mint szőrös szemű, szőrcsengő-szájszervű, szőrcsipkepáfrány-homloktollú |
|
| Alattam csillagok, fölöttem csillagok, a vízben is örvénylő vad |
| s világító állatok, fénypettykoronás állat-virágok, világító szörnyek |
| merengve és lüktető tűz-csoportban, s az űrben világító állatok |
| fénybóbita-szarvú, tűzpáfrány-csáptollú állatok lebegtek, lüktetve |
|
| Mindenütt tűz, mindenütt tűz, tűz-állatok, tűz-lepkék, |
| tűz-virágagyak, tűzpetty-állatfelhők, tűzpont-szörnyeteg |
| tűzpont szakállömlések, tűzbuborék pikkelygömb-vonaglások, |
| tűzpontörvény-csődörágaskodások, kék tűz-lövellések, |
|
tűzsperma-falloszkönnyek. |
|
| Tűzsperma páfrány-felhők a vízmélyből sziszegve fellövellve, tűz-ondó |
| az űrből bojtosan és rojt-zászló rongyosan tűzpetty-függönyként |
| tűzpáfrány-lepkecsápok a rengő sötét víz kövér aranypont-gyászából |
| tűzmirigykosár lepkeszemek, űr-vadak, víz-vadak szeme fölött |
|
| Tűz, tűz, tűz, tűz, csoda-tűz, halál-tűz, kristály-tűz, pokol-tűz |
| és alattam, tűz-hörgés, tűz-tátogás, tűz-átok a lenti magasban, |
| tűzpont-kentaúrok robogása, tűzpetty-szirének csobbanása |
| a tengerben, éjszakámban, az űrben, éjszakámban, ahol ülék: |
|
| Az Éj-Kancsó Húsevő-Virágban, ahol szívembe-roskadva árván |
| mint koldús gyerek a gazos útszélen, gyíkok, varangyok, virágtetűk, |
| mint koldús gyerek üres sírgödörben, behavazott sírban, nézvén |
| zokogván bent a föld fehér hasában, lihegve, nyögve, |
|
a föltámadástól-kifosztottan. |
|
| Ahol vacogva kucorogtam, ahol jövőm-virrasztva ültem, |
| mint a magzat anyja vízgömb-hasában, a szőrös zöld magzatvízben |
| s nem vala semmi remény, semmi erő, vad szülő-görcs, hogy gyászából |
| magány-kuporgásom, hogy vér, vizelet, zsír és nyál között születni |
|
| Jaj, Éjszakák, jaj, Éjszakák, tatár-nyilazta Éjszakák, Rettentő |
| Jaj, Tatár-Nyíl Éjszakák, Tatár-Üvöltés Éjszakák, tatár lovak vad |
| Jaj, Nyílvesszők, Égő Nyilak körém-zuhogása, az éjben tatár lovak |
| bársony-csengők, nagy szőrharangok sátán-csöndülése, jaj Nyíl-sebezte |
|
| A tűz-szőrös Éj-Virágserlegben tevék kiáltozása, szamarak hörgése, |
| bivalyok bőgése, bikák sírása, csődörök röhögése, kék |
| s a titkos csillagkása éji víz vak csobbanása, fellövődő tűzpettyek |
| pikkely-szikrázó vízből-kiugrások, dörrenő vízbe-visszahullások suttogása, |
|
| Jaj, Éjszakák, jaj, Éjszakák! Partról-lőtt tatár-nyilak sűrű |
| Mintha százezer ördög állna ott a parton, s felém-röfögve |
| százezer furkója tüzet húgyozna, nagy fényes ívben lőve |
| tűz-vizeletét, égő nyílvessző-húgyozását csattogva csónakom |
|
| Az égő nyilak vak szívem között, s a röhögő vak part között ferdén |
| éjem zsíros virághúsát nehéz tűzarany-fonállal vadúl összevissza |
| hogy vastag tűzarany-háló-harang lett vala szívem, |
| között a kicsi csönd, s hulltak a vízbe a tüzes nyilak, sziszegve, |
|
| Jaj, Égő Nyilak Éjszakái, Rettegett Tatár-Nyíl Éjszakáim, |
| Szívem-felé fúródó kristályszigonyok, mintha százezer gyémánt-gyík |
| ott a Közel-Messzi Parton, két-ágú tűz-nyelvét szívem felé |
| csupa tűz-nyelv vala minden éjszakám! Jaj, Tűz-szögekkel Átvert Vak |
|
| Jaj, űrre-szegzett Krisztus-Éjszaka, te Fölfeszített Gyász |
| te égő lándzsáktól átvert Sötétség-Szív, te Fekete Egyetlen-Remény, |
| Hiábavalóság, te Egyetlen Megváltást-Hozni-Tudó Fekete Jóság, |
| Istenfia-Éjszakám, te Mindent-Igérő, hogy ámulék, hogy csüggék |
|
| S néztem a tűztüske-záport, ami fekete szőrökbe, fekete hajakba kevert |
| s néztem csüggedetlen és csüggedt-egyedűl ezer vérző, kristálynyálas |
| s néztem elhagyottan és hitben-egyedűl égő nyilakkal átvert csüggedt |
| s néztem a tűzpont-milliók közt függő véres ágyékszőrű görcs-átok |
|
| Jaj, mit hoztál nekem, jaj, mit igérsz nekem, milyen hajnalt, milyen |
| Jaj, mit mondasz nekem, milyen magányt, tovább-magányt, milyen |
| Jaj, mit mondtál Megváltó-Éjszaka, hisz ott kuporogtam sebed |
| s néztelek benned-bízva én, mint a csillagtűz-rudakkal átszúrt |
|
| És néztelek talán százezer éve már, néztelek hulló vak véredben |
| hulló vak véred csöppjeit kenve kristálycsillaggá dermedett |
| hogy fölolvadjon a Csönd-szív kristály-jege, s pirosan |
| rángani, remegni kezdjen, s virágot hajtson, csillagreményt bíborban |
|
| Mert eljött már a Hajnal, az Én Hajnalom, levéteték az Éj |
| És lángoló tatár nyilak szállnak felém a partról feszes |
| s a vízbe-hullanak füsttel-sziszegve, sötét olajgyűrűket verve |
| s ott lebegnek, mint döglött tűhalak, pikkelylándzsák nem messze mohos |
|
| S egy tüzes nyíl csónakom zöld-mohás kövér szügyébe fúródva |
| s kilángol kéken füstölögve, piros toll-uszonyában kék és sárga |
| s a többiek lebegvén, forogván a zöld kristályhabcsipkelüktetésben |
| mint az Itélet széttört mondatai, mint halcsontvázak, amit a Víz kiökrendett |
|
| Mint kígyócsontvázak, amit az Isten-Pelikán kiökrendett aranyzsák |
|
toka-zacskójából undorodva! |
| Csak ez az egy áll itt csónakom nyálas bögyébe verten, amit szívembe |
| s toll-uszonyán kék szőrcsillagpehely-pettyek, sárga pihecsillag-pontok, |
| S én nézem a Szívemnek-Küldött Tatár-Nyilat. Nézem, |
|
| Szívemben hajnalodva? De hajnallszik-e már? Jaj, ez a hajnal |
| És mért mosolyog és mért röhög és mért kiabál az Arany-álarcú |
|
Rajtam-Győzelem ott a parton? |
| És az Űr csillag-madárfos-köpetét mért nem issza föl vad szőrbozontos |
| És hova űz még engem, jaj hova, a Gyász, a Vereség, a Veszteség, a Szégyen, |
|
| Mert az Éj csillag-köpetei ott száradnak nagy bolyhos szakállamban, |
| mint a madárfos meszes és véres zöld lepény-csillagai szálkásan |
| vagy csak könnyem és csipám az, virrasztásom véres harmata, sűrű |
| nekem a Virrasztó-Könnytelennek, amit szőreimbe kent a Virrasztás |
|
| Mert a tüzes és hegyes Sátán-köpködés, az aranydrót-ívű Ördög-vizelés |
| és csapkodva hull csónakom köré, nagy ívben pisál az Ördög |
| Aranyszigony-vizeletét lőve Csöndsziget Szívem felé a Sátán |
| rettegem Tiszta Reggelem és Eljövendő Éjszakám Keresztjét látom |
|
| És köröttem a vonagló, ringó, tág kocsonya-szörnykoszorú, a Virágzó |
| kék és vörös pikkelycsipkeláng-sziromkürtbefejezése, a zománc-gumi |
| millió vékony, takonybimbós, világító pont-halmaz-kupolájú |
| bizsergő gumicsáp-kerítésként hajlong és mered és fölágaskodva |
|
| Mert a kristály-könny tenger kék kocsonyafallosz-koszorúja |
| tűzpettybuborék-makkhegyű izgalmát: ontani akar vad állat-irgalmat |
| folyatni tiszta halált, csurgatni hal-jövőt, szörny-időt |
| hogy legyek világító mirigylámpa-csengős Takonycsillagszörny |
|
| És a fallosz-csápgyűrűlánc, a hideg halál-nemzőostor-kerítés, |
| tűzpontsisak-makkfejét magányom százezer aranycsipás |
| s ott mocorog és ott tapogat, mint Jézus sebeiben Tamás gyönyör-éhes |
| hogy Halhatatlan Gyászomról bizonyságot vegyen, az Ujj, a Gyásztalan, |
|
| S a tenger-szőrös Pikkely-Őspicsa, amelynek nyálas fodraiban ülök |
| az Óriás Habzó Zománcpikkelykorsó, amelyben árva Csónakom lebeg |
| akarja nemzetni magát velem, hogy Csigaszáj-Kútjába tolódjak! |
| hogy forró lebeny-kelyhébe ragadva ott lüktessek én, |
|
Örök Falloszként meredve! |
|
| S legyek a Halál-Nemző, legyek a Halállal-Nemzett, legyek |
| Mert akit a Föld magától ellökött, mert aki a Földet sírva |
| nem várhat semmit már a Föld Szívétől, nem várhat semmit |
| Mert akit a Föld a Vízre kiköpött: annak csak a Víz lehet Asszonya, |
|
| Jaj, szemeim, szemeim, konok szemeim, a Sátánkirályt igézetükkel |
| segítsetek most is szemeim, mint akkoron, mikor a Királysátán ott állt |
| nagy bíbor denevérszárnyaiba csavart szőrös testével a fehérszakállú |
| és piros szemei tüzet lőttek, s szőrös ánusz-rózsája tüzet köpött, |
|
| És ti azt mondtátok szemek, szemeim: Most menj a földbe Piros Dög. |
| és jajgatva sűllyedni kezdett, szőrös térdéig, tűzhab-ágyékáig, |
| s szívta be tovább őt a föld és besüppedt szőrzacskós buja |
| és beszívódott szarva rubint-csücskéig beivódott, mint vér a földbe, |
|
| És ott jajgatott, ott tombolt, ott üvöltött, ott hörgött, ott vicsorgott, |
| ott vonaglott, ott hánytorgott, ott átkozódott a Király-Bűnkakas |
| a föld alól hallék kiáltozása, hörgése, sírása ott gomolygott |
| a földből szívárgott átok-mocska kéken, de nem hallgatott a Föld |
|
| Nem nyílt meg a föld átok-szavára, s egyre halkabb lett vad |
| mert sűllyedt, süppedt, egyre sűllyedt a szőrös hártyaszárnyakba csavart |
| a Piros Denevérkirály-Bika, a Kecskebak-Csődörfejedelem, |
| köveken, kristályokon, héj-rétegeken törve át, míg elérte őt |
|
| S alászállt a Föld Őskocsonyatűz-Szívébe, s ott fortyogva, |
| s égtek szőrei, pikkelyei, s mohaszőrös kőhab-szíve a kocsonyatűzben |
| És nem sír a Föld az Ördöggel azóta, s nem lüktet a Föld a Sátánnal, |
| boldogan és hallgat sátántalanúl, s kérgén jajgatása sebeket |
|
| Kérgén büdös kúp-likakat nem éget hatalmas átka, szőrös vak |
| ahogy kitört a húgy, a nyál, a tűz, köpése, átka, durrantása, |
| hogy véres örvényeivel, tűzpáfránycsápjaival a Fing-Országba a gyöngéket |
| mert ott fingott és röhögött a földben és földrengés volt minden büdös |
|
| Jaj, segítsetek szemek, szemeim, virrasztó árva szemeim: győzni ti |
| Parancsoljátok: olvadjon el, enyésszen el ez az óriás, bizsergő kék |
| a tenger sötét talpából fölnőtt Állatépület-Liliom, ez a zöld |
| Őspikkely-serleg Vagina, amelybe ragadva forog csónakom, ki halálommal |
|
| Parancsoljátok: a Rémek és a Szörnyek ne ugráljanak jajgatva |
| a Pikkelysátánok, Kocsonya-angyalok ne ugassanak az őselemből |
| a Zománc-kutyák ne hörögjenek a zöld vízbe csattogva, fröcskölve |
| ne szálljanak ki a vízből a Gyöngyház-vadak, a Kristályharang-állatok |
|
| Parancsoljátok: legyen vége már a Pikkelyhívás-táncnak, |
| a Gyöngyrojtos Gyöngykorong-fellövődésnek, |
|
a Zománchab-szárnyalásnak, |
| legyen vége már a Rózsaszín Púpos Húscsipkepók |
| legyen béke már, legyen vége már minden Rejtelemnek, |
|
| Legyen vége már a Halál-hívásnak, Halál-szerelemnek, a Lángoló |
| és ti tengerből-kiugró Pikkely-Halálok, Hús-Szörnyek, |
| hagyjátok Virrasztás-Magányom, hagyjátok, hogy Belső-virradatom |
| s föltámadjak halottaimból, s ne higgyek a Kacsintásnak, Pislogásnak, |
|
| Mert eljöve már az Én Reggelem, eljöve Hitem Reggele, eljöve már |
| Itt ülök tengericsillagos, medúzahólyagos, tengericsigás csónakomban |
| rongyos király-palástomba burkolódzva, mint magányos csillagon |
| mint árva kristálycsillagra száműzött Szakállas Angyal. És a csillagok |
|
| Ülök a tengericsikókkal, csigákkal, algákkal teleragadt-oldalú |
| mint árva kristálycsillagon, magányosan és nézem köröttem |
| suhognak, lángolnak és dörögnek a kék tűzgolyók, piros gázgolyók, |
|
sárga ködgolyók, csecsemő-égitestek, |
| s nézem a zöld tűz-gyűrűket, kék gáz-gyűrűket, piros köd-gyűrűket, |
|
a Mindenséget, ahogy kilobban. |
|
| A Mindenséget, ahogy tűzben föltámad, s rajtam árnyak és tüzek |
| Isten Szakállas Könnycseppje, Száműzött Szőrös Angyal, itt ülök |
| és tudom, hogy nem halok meg én, tudom: a Mindenségnek lesz még |
| a Mindenséggel dolgom lesz nekem, mert engem |
|
a Mindenség Erői akarnak. |
|
| Mert engem a Mindenség lenni akar! Mert én a Mindenséget |
| Mert a Mindenség bennem-lenni-lesz, bennem akarja önmagát |
| mert a Mindenség bennem gomolyog és bennem épűl föl dolgaival, |
| kopár magány Én Most-Magányom, Csillag-Csónakom ha rejt is |
|
| Mert a Mindenséget nem azért akartam, hogy most kopár csillagára |
| hogy szálkás kristálytűz-csillagán üljek merengve, szegény |
| szakállamba nyálat és könnyet keverve motyogjak virág-lényemtől |
| teremtés-elhagyottan, bőség-elhagyottan, hogy a kopár kristálycsöndet |
|
| Mert a Mindenség magából kifújt engemet, mint piheszőr-csillagot, |
| de a Mindenséget én gyúrtam magamból, szívemből formáztam én |
| de a Mindenséget én akartam lenni, és akartam létezni |
| mindent: ami él, lüktet, forog, dobog, virúl, mindent ami széthúllt |
|
| Mindent, ami széthúllt anyagokra, jelekre, tüzekre, álmokra, |
| mindent, aminek szíve tűz-kötés, mindent, aminek lángja |
| mindent, ami volt és ami lesz, mindent ami van, ami halál, szerelem |
| mindent lenni én akartam, én, a csillagra-száműzött, zöld csónakom |
|
| Mert a Mindenséget kigondoltam én, a Mindenséget el is mondtam |
| Mert a Mindenség nem lehet nélkülem, mert a Mindenség énbennem |
| Mert én a Mindenség vagyok, s a Mindenség Boldog Rabja vagyok én, |
| homlokom mögűl az Őscsillag Teremtés-Koronája, tüze csontomból |
|
| És bevilágít Halált és Időt és bevilágít Teret és Jövőt tüze |
| az Őstűz-agy mindent átragyog és átvilágít minden homályt, réteget, |
| minden kötést, üreget, tömör tömböt, minden létezés-hamut |
| mindent ami nedvedzik, ragyog, lángol, apad, türemkedik, gyűrődik, |
|
| Jaj, ki vagyok én, hogy itt vagyok én, miféle Hit, a Mindenség |
| Jaj, Tatár-Nyilak, Tatár-Lovak, jaj, Vereség, Menekülés, a Halál |
| És árva csónakom mögött ott ring a Nagy Hajó, ott ring a Haza |
| s azon király-csontok, király-koponyák, király-csigolyák, mert az a Hajó ott: |
|
| Jaj, miféle Mindenség vagyok én, miféle Mindenség-Árnyék, miféle |
| Mindenség-Lovasa, miféle Mindenség-Csillaglovon réműlten vágtató |
| miféle Mindenség-teremtő Könnyelműség, miféle |
|
Iszonyat-Mindenség-Hiánya, |
| miféle Csillaghalmaz-Büszkeség, Csillagbuborék-Vereség, miféle |
|
| Miféle Mindenség-Ló és Mindenség-Lovas, hogy önmagamból idáig |
| miféle Gyáva Önmagam, hogy Magamból magamat menekülvén |
| miféle Csillagtáltos-Megfutás, hogy magamért Mindenség-Önmagam |
| miféle Hűtlen Kurva Köd, hogy szétritkúlván, az Idő-Ló átfutott |
|
| Jaj, miféle Gőg, miféle Hűtlenség, miféle Hazugság-Halmaz, |
| miféle Ködcsillag-Csődör, Köd-Király, Ördög-Árnyék, Isten |
| Sátán Durranat-füst Alakja, Ganéjból-gyúrt Fejedelem, Ördögszar |
| Szakállas Madárfos-Szobor vagyok én, miféle Ringyó Gyávaságban |
|
| Miféle Szakállas Reszketés, Borzas Takony-Király, Bolyhos |
| miféle Gőgös Szégyen Szegénye, Sárga Koldús-Köpet, Kurvák Szagos |
| miféle Butaság-Tajték-Király, a Vérző Mindenség miféle |
| milyen Mindenség, ki elhagyva önmagát, sírva fut, mert |
|
| Miféle Önmagából-Kifutó Mindenség, ki önmagát elhagyva kiáltozva |
| át fényszeplős Űrön, Hazán, Hiten, Időn, Jövőn, Halálon |
| hogy magát mentve magát ölje meg, szívében fordúljon |
| hogy gyávaságát futva mentse meg, vad gyávaság-lovon |
|
| És izzadt lova tajtékot köp, sárga habot fúj, zöld tajtékot fröcsköl |
| és űzött lova vastag sárga tajték-köpenyben, kék tajték-bundában |
| s eres szőrpajzs-izomszív szügyéről, bársony-kúp ágyékából |
| szakadoznak, s kék szőrkehely-orrlikából dagadt habrózsa |
|
| És óriás szempillái kéken lobognak, mint szőrkalász-koszorúk, s szeme |
| mint véres zöldszeplős madártojás gőzölög, félig-kibújva |
| az izzó vörös mirigycsésze-koszorúban és izzadtság-gőzök kövér |
| és a Halál vad rettenete Árnyék-Király szívemben, a Halál |
|
| Jaj, hát miféle király vagyok én, miféle Mindenség-Teremtő, |
| Buborék-Király, miféle Önmagát-Elhagyott, Önmagából-Kiszökött |
| Aki csak futni tud, futni szégyentelenűl, futni gyáván, micsoda |
| jaj, hát miféle király vagyok én, hogy elhagytam önmagam, |
|
| Miféle Vágtató Temető, Robogó Koporsó, Rohanó Sír, |
| miféle lovát-hajszoló Halottak Korsója, lovát-öklöző |
| miféle Halottak Földje, aki lova nyakára borúlva zokog, |
| s úgy vágtat a Halál elől, mert nyomában már a Csont-lovas |
|
| Miféle Gyávaság, miféle Gyöngeség, miféle Hittelenség, miféle |
| Mert a Halál elől futottam én, mert a Halál elől rohantam |
| Mert űztem tajtékos karcsú lovamat, hogy vak gyávaság-szívembe |
| iker-ághegyű csontlándzsáját a Csontok Csontváz-Királya, |
|
| Hogy rikoltva csont-dárdáját izzadt lovam habos nyakára görnyedt hátamba |
| s fölszakadt hátamból a vér ne fröcsköljön vad |
| s ne fordúljak le lovamról hörögve, véres, sárga, |
| míg tovább robog árva lovam, kalász-lehajló testemet füvön vonszolva, |
|
| Hogy szakállas, bozontos vérző fejem, mint óriás szőr-ecset, |
| vastag vörös csíkot húz a fű-hömpölyegen, a száz szőrös |
| a tikkadt földön, tücskös köveken, a zöld sárbuborékokkal pöfögő |
| míg a hátamból kiálló dárdanyél remeg, mint |
|
az Itélet Csontcsipketornya. |
|
| Jaj, a Halál elől futottam én, én a Halni-Gyáva, én, |
| Jaj, hát miféle Halál-elől-futó Halál vagyok én, Halálkirály, |
| Lovon-vágtató Halál-Halál, aki visszanézni sem mer, |
| csont-eres Csont-üst Tekintetével a Csontváz-lovas |
|
Elképzelni-is-Lehetetlen! |
|
| A Halál elől futottam én a vízre, s most itt kuporgok nyálas |
| Mögöttem az árbócos Maradék-Haza, a vén Deszkadonga-Csillag, |
| s azon a Maradék: szentek üszkös zöld hüvelykujja, koronámból |
| az Asszony, a Család, Menekülés-lovam. És ring a Deszka-csillag |
|
| Ring az óriás deszka-patkókból csillagbuborékká ácsolt hínáros |
| a Bérelt Hajó, a Haza-Maradék, a Szégyenrózsa-Csillag nagy leffedt |
| mintha óriás fehér denevérek kötöztetének árbócaihoz, fa-csontvázú |
| roskadtan lotyog a csont-ujj s hónalj közti hártya, a csomósan-lecsüngő |
|
| Ring a zöld-nyálas, tenger-állatokkal benőtt oldalú óriás |
| a szurkos gerendacsillagüst, a törékeny álom-koporsó, a lomha |
| ring a törékeny Koporsó-Hazatörmelék a zöld csipkefodorláng |
| mint Túlvilág-Tengeren az Árnyak Hajója, Zöld Pokoltűzön |
|
| S én nézem, nézem, nézem az Időt, nézem a Jövőt vad páncél-mereven, |
| akinek két kövér, sokszögűre-csiszolt domb-felületű gyémántszív-szemet |
|
hord kitinszív-koponyája, |
| s a kitineres zöld kitinszív-koponya kúp-csücskiben mozog zöld |
| a zöld csont-salátafej, a zöld csontrózsa, s fölötte csuklós |
|
| S a szív-alakú tor-páncélok, szív-alakú halántékpáncélok, szív-alakú |
| szív-alakú homlok-páncélok, tarkó-fedőpáncélok, pofa-páncélok, |
| a nyak-páncél, homlokpajzs, tarkólemezek, koponya-lemezek, fül-lemezek, |
| a virág-alakú szemek, vese-alakú szemek, kavics-szemek óriás csiszolt |
|
| Nézek behúnyhatatlan, szemhéjtalan, szempillátlan óriás |
| ahogy a csillagok néznek, ahogy a Mindenség néz örökké |
| ahogy a Semmi néz gyémántködgolyó szemekkel, ahogy az Isten |
| mert betelni nem tud a Rettenettel és Reménnyel, betelni nem tud |
|
| Mert szőrös koponyám ötszögű csiszolt gyémántpontokból összeragadt |
| mint a légy szeme, darázs szeme, bögöly szeme, mint a legyek, darazsak |
| zöld moha-fészkekre, kék mohatojásra ragasztott gyémánt-almák, |
| dúdorai, ötszög-cellás dróthálógömbbe kötözött dagadt kocsonya-szívek, |
|
| Szőrös kitinpatkó két oldalára ragasztott, dróthálógömbbe kötött |
| kék, sárga, piros, zöld, rozsdás, ezüst, szivárványos, lila sejtes |
| hogy az ötszögű sejtekből szőtt drótzsákszívháló sejtablakain kidagad |
|
a szőrös állatkocsonyaüveg, |
| s izzanak a dróthálószívbe kötött kocsonyaszív-szemek, |
|
a drótcsontváz-kristálylángolók. |
|
| Izzanak a szőrös-felületű takonykristály-szemalmák tűzpetty |
| a kristálypont-szövedék-golyók, a zöld kitinpatkó-koponyán |
|
kinőtt kristálysündisznók, |
| a barna, kék lakk-karéjokba, zöld zománc-gyűrűkbe, zománckeretekbe |
| a sárga szőrpatkó-serlegbe épűlt üvegmozaik-gombák piros gyémántpont |
|
| Izzanak a szőrös, pórusos kitinkehely két oldalára nőtt óriás |
|
kristálykocsonya-csöcsök, |
| a szőrkoszorú-ötszög drótsejtekből szőtt drót-melltartók kék |
| az óriás zöld, piros szem-emlők, a kék kitinpatkó-kehely dróthálós |
| a drótháló-melltartóba gyömöszölt óriás kristályszív-emlők, szemek, |
|
| A szőrös kitinkehely-koponya oldalain kinőtt dróthálószívek kocsonya-szívei |
| a piros drótzsákok, kék drót-tarisznyák, drótszív-zsákok hálójába gyömöszölt |
| a zöld zománcfonál-melltartók koponya-csöcsszemei dagadtan, szőrösen |
| a pihés kék kitinnyereg gyémántbuborék-emlői az állig lecsüngve |
|
| Jaj, mi látok én, jaj, mit látok én, a légy-fejű, darázs-fejű, |
| Jaj, mit látok én, a Csak-Szem, aminthogy mondám, a hatalmas |
| Jaj, holtakat látok én, virágzó holtakat és szemeimnek nincs könnye, |
| mert százezer halált látok én, százezer szégyent látok én, |
|
| Mert látok tolongni millió halottat, millió halált tolongni |
| tódulva árad, tolongva hömpölyög felém, hogy milliárd-szögletű |
| dupla kristályszív darázs-koponyámra, iker-rozsdabuborékemlő-fejemre |
| zöldrózsás bögöly-koponyámra, mint izzó gömb-ablakra a lepke-bogár |
|
| S óriás barna iker kristályszív-szemű mézevő-méh koponyám köszörűlt |
| csiszolt cella-ablakain, milliárd mozaiklap-ablakán reszketve |
| remegve szőrösen, rezegve mohásan, lobogva pamut-toll |
| szívembe nézzenek meglátni titeket szívemben-ácsorgó |
|
| Szívembe nézzenek zöld halál-szemekkel, kérdeni szívemet: |
| Kék halál-tekintetükkel halál-kérdőjeleket ragasztva Csönd-sziget |
| néz a Halál-had, néz a Halál-sereg, néz |
|
a Halottak Kocsonyás Figyelme, |
| néz az Árnyék-sereg, míg görnyedt testemre rávetűl |
|
a Kékcsipkeóriás Hajó-árnyék. |
|
| Halottak ömlenek, özönlenek a Part és Szemem közti kis űrt hemzsegve |
| fekete pontok, piros pettyek, zöld csillagtörpék, kék pont-golyók, |
| gomolygó nehéz hömpölyege, vad molekula-tánca ez kék |
| halottak jönnek most-nőtt szárnyakon, csörögve, csörömpölve, |
|
| Rothadó vállaikból korhadt lapockáikból, dögletes kék hátukból, |
| tarkójukból, lila szőr-üst hónaljukból kinőve eres, |
| kékpettyes mohazsindely lepkeszárnyak, aranypettyes zöld hártyalegyező |
| zöld zománc-csomós kristálytoll szitakötőszárnyak, piros |
|
| hőscincér-szárnyak, feketecsíkos ganajtúró-szárnyak, piros |
| szőrös barna szarvasbogár-szárnyak, fehér-pontú katicabogár-szárnyak, |
| pórusos kék lakk-buborék-szárnyak, zománc-pepita |
| piros-pettyes zöld zománc-sarló szárnyak, kék hártyával benőtt |
|
| Jönnek légy-szárnyakon, darázs-szárnyakon, méhecske-szárnyakon |
| jönnek lepkeszárnyakkal, szitakötőszárnyakkal, bögölyszárnyakkal |
| jönnek halálfejes lakkpajzs piros temetőbogár-szárnyakkal |
| jönnek rovarszárnyakon, bogárszárnyakon a Szívemre-kérdőjel |
|
| Jönnek zúgva, zörögve, csörögve, csörömpölve, jönnek zizegve |
| vad vas-hömpölyegben, rozsdás vért-hömpölyegben, óriás bogár- |
| mintha jönne a Kérdező Pokol, a Bűntudat összenőtt Ember-Bogár |
| hogy millió-szem-ablak koponyámra tapadva szívembe nézzen, |
|
| Jönnek a Rovar-szárnyúak, Bogár-szárnyúak, Lepke-szárnyúak |
| jönnek a Lepke-emberek, Bogár-emberek, Rovar-emberek, |
| jönnek a félig-rohadt, vagy egészen-rohadt Szárnyas Testek, |
| szitakötőszárnyú páncél-ingek, lepkeszárnyú páncélöltönyök |
|
| Vas-vértű csontvázak szöcske-szárnyakkal legyezve, páncélsisakos |
| vasbuborék-hernyó nadrágos combcsontok, lábszárcsontok, légy-szárnyú |
| aranyszitaevező-szárnyú csuklós, vascsillag-forgós vaskesztyű |
| jönnek a kopasz Ember-rothadások, meztelen Bomlás-Hadak, |
|
| Jönnek a lepkeszárnyú Térdek, légyszárnyú Szemgolyók, |
| jönnek a szitakötőszárnyú Mellkasok, az orrszarvú-bogár |
| a méhecske-szárnyú Nyakak, darázs-szárnyú Ágyékok, szúnyog-szárnyú |
| a kabóca-szárnyú Csigolyák, pille-szárnyú Állkapocs-csontok |
|
| És ott nyüzsögnek füstölgő, erjedő, lángoló vad rothadás-kupacban |
| ott hemzsegnek, mint szárnyas hangyaboly, arany-zománc-szőr |
| gomolygó szőrös sötét halomban Egyetlen Kristályszem Fejemen, |
| mint halott koldús hajában, szőrzetében a tetvek, lárvák, bolhák, bogarak, |
|
| És Királydarázs-fejemen, mint nyüzsgő kukac-bunda-sisak, eleven |
| szárnyas holtakból nyüzsgő vastag sisak; |
|
kövér szőr-vas-szárny-buborékban, |
| vastag csont-hús-rothadás-hajzat-szárny-testrész- |
| kettős kristályrózsalepény-szemű darázs-kitinszív fejem, mint gyásszal |
|
lefödött üveghólyag-lámpák. |
|
| És óriás Darázs-király fejem körűl óriás övekben, gyűrűkben, |
| nő föl a Láthatatlan Isten Nem-Látható Szívéig a Halottak |
| eleven, rángó, szárnyas, büdös, halál-toronykúphegyét az űr |
| Virágzó Haláltorony-Tömegét ingatva kövéren a csillagok közti |
|
| Ott reng, remeg, inog, bozsog, reszket, rezeg Óriás Halál-Koronám, |
| Jövőm és Jelenem Halotti Koronája, Holtakból-épűlt |
| a Halálok Koronája, Korona-Halálom, Nyüzsgő Eleven |
| a görnyedt vállakig besüppedve, az ég üresség-térbarlangjába |
|
| Mintha holtakból szőtt zengő szárnyas zsák volna szőrös király-fejemre |
| kettős gyémántszív-szemű szőrös kitinszív darázs-koponyámra |
| mint fordított büdös Halál-serleg a vállgödrökig bolyhosan, |
| úgy fojtogat, fullaszt a gégémig, nyakszirtemig lecsurgó eleven |
|
| Mert ez az Én Koronám, ez az Én-Király-Koronám, |
| ez a Halottak Tornya, ez a Szárnyas Rothadás-Torony, |
| ez az én Halálkirály-Koronám, mert így koronáztaték meg |
| holtakból épűlt koronát hordok én, Nyüzsgő Halálvárat koponyámon |
|
| Mert ez az én Új Koronám, Dicsőségem Új Koronája, Hatalmam |
| És megkoronáztaték én a Kupacló Halállal, ez Érdemem, Jogom |
| Mert a Halottak Szárnyas Serege, Testrészek Szárnyas Halálhada virágzik |
| fölött, büdös bundába burkolva fejem, csírázó rothadék-tornyát |
|
| Mint ember-hullákból, ember-rothadásból összeragadt hatalmas |
| hatalmas, csillagpont-tűzgyűrűk hüvelyébe szúrt Ember-rothadék |
| boglyas szőrvirág-koponyámból, kövér szőrcsillag-fejemből kinőtt |
| mered fejem Halálkoronája, közel az Istenszív fénylő őspontjai |
|
| Jaj, Koronám, a nyüzsgő ember-darázskupac, ember-lepkekupac, |
| jaj, Koronám, az űrbe-földagadt Bogárszárnyas Halál-Embertorony, |
| szitakötőszárnyakkal, rézdrót-eres gyémántlapát-tollakkal szikrázva |
| Ember-rothadék Koronám, nekem miféle király-erőt, milyen |
|
| Jaj, Koronám, Szégyen-Koronám: benned szárnyas ágyékszőrök, |
| rovarszárnyú hónaljszőrök, szitakötőszárnyú vaginák, szárnyas |
| szárnyas emberfejek, lepkeszárnyú hüvelykujjak, sáskaszárnyú |
| halálfejes lepke-szárnyú szívek, vesék, tüdők zöld rothadás-gomolya |
|
| Jaj, Koronám, Halottakból-Koronám, hát miféle új hatalmam |
| Miféle Ország dicsőség-jelképe, milyen alattvalóim büszkesége, |
| Amely görnyedt vállamig lehullva, mint émelyítő büdös halál-zsák |
| hogy fuldoklok sötét büdösében, hogy roskadok tornya |
|
| És a halottak óriás lépviasz-sejtű, köszörűlt sejtlapú kristálygolyó fejemhez |
| húsukat, szőrüket, körmüket, fogukat, madárkarmos |
| mint szőrporos, mohás, szőrös, bolyhos, pihés, szőrkoszorús, szőröves |
| kemény potrohukat a bogarak, szőr-szív mellkasukat, kitinszív szügyüket, |
|
| Mint gyémántbuborékrózsa-sisakszemű zöld kitinszív-koponyájukat |
| óriás fehér páfránytoll-pamutcsipkecsápjukat a lepkék, pórusos |
|
vasdorong-csápjukat a méhek! |
| És Egyetlen-Szem Koponyámhoz dörzsölődve, tapadva hallgatag |
| és látják: ott sírnak Isten Madarai, Isten Hattyú-Könnyei, |
|
a Szárnyas Túlvilág-Lovak. |
|
| S nézik a Kürtfúvó Angyalokat, Isten Csönd-Madarait, Szívem |
| s a Csönd-hegedűn-játszogató Szent Tavasz-Angyal virágzás-csöndjét |
| nézik, s óriás üvegkupola-fejemen tolongva, tapadva, lüktetve |
| csodálják Csöndhattyú Lényeim, a Kristályfa-halálárnyék |
|
| Akik ragyognak, égnek, lángolnak ott az Ősmerengés-Kristályfa |
| mint a jáspis, zafír, kálczédon, smaragd, sárdonix, sárdius, |
| lényük tüzét lövik, mint a topáz, krisopráz, jácint, amethist, |
| akik lényük sötét tüzével égnek ott a Csöndszív-Halálsziget |
|
| Szívembe néznek és szívembe látnak és szívemet igézik a halál-mohó |
| és szívemtől számonkérik halálukat és föltámadásuk jövőjét szívemtől |
| s Jégcsillag-Bánatszívemen halál-tolongás árnyék-lombjuk kék remegés-halmaza |
| kék árnyék-pettyek, árnyék-foltok, árnyék-pontok az Angyalok testén, |
|
| Zokogó Csönd-Angyalaim arcán, haján, szőrzetén, szárnytollain, |
| kék és zöld és fekete árnyék-szeplők, árnyék-pöttyök, árnyék-lángok, |
| halottak árnyék-hada tolong szorongva, lökdösődve, nyüzsgő fekete |
| vak halmaza zsibong Merengés-Ősfám levelein, az Angyalok csöcsén, |
|
| Mert Föltámadásuk és Megváltatásuk Vak Bánat-Angyalaim kürt-szavától |
| mert Megújulásuk és Fölvirágzásuk Vak Tavasz-Angyalom hegedű-szavától |
| mert tudják: a Szívem-Halál az ő Pokol-Jegük, tudják a Halállal-tolongó |
| hogy a Válasz és Igéret ott az én szívemben, s nincs más mi föloldaná |
|
| Ó, gégéig-befödő, vállakig-lecsurgó Büdös Halálsisakom, |
| óriás Halálfészek-Koronám, Vállaimra Épűlt Halál-Méhkas, |
| Fölmeredt Halál-Fallosz: aki voltál az Eleven Haza, |
| s most szívembe-nézve kéred sorsodat, te szívembe-néző Gyászom, |
|
| Mit vársz te tőlem Ország-Halála-Koronám? Miféle föltámadást |
| Mert eljött már a Hajnal és eljöve a Reggel, eljöve már |
| Eljöve Virrasztásom Alkonya! És én az égre nézek és |
|
a kristálytűz vízbe nézek: |
| s a vízmélyben ott vonúl győztesen délceg, büszke, gőgös, hetyke, |
|
| S mintha nagyító-üveg, óriás nagyító-lencse alatt nézném: |
| vasöltönyökké, vas-vértezetté, vasbuborék-vasálarc-vasszoknya ló-öltönyökké |
| csipkés, pikkelyes, buborékos, dongás, lemezes vas-ingekké, vas-sisakokká |
| hemzsegve lángolnak, izzanak a vizi-mélyben: vas-seregeim, |
|
| A tenger óriás zöld kristálylencséje alatt vonúl vasból-hadam, |
| vonúl zöld, ragacsos, iszapszőrös, lepedék-enyves vízmélyi |
| tengeri sünökkel, csillag-állatokkal, tengeri uborkákkal benőtt sziklák között; |
| rettegő szakadék-árnyak fekete kúpjai, háromszögei alatt ég |
|
| Kék csipke-árnyék-tollak, lila szikla-csipkék, virágzó piros csillagkorallfák |
| vastag csipkeszalagos, póruspont-pántos, kúpocska-öves kék kövér |
| rózsaszín viaszrózsa-fürtök, kék-csillagfürt-állatfák, világító-pontfürtös |
| dombjai, kupacai, halmazai között látom vonúlni én a mámoros |
|
| Ott mennek vas-lovon, vas-ruhában, vas-lándzsát emelve |
|
a Pödört-bajszú Hetykeségek, |
| ott mennek vas-szoknyás csontváz-lovon a vas-fejű Lógó-bajszú |
| ott mennek vas-álarcos, vas-félbuborék szem-ernyős lovon a Gőgök, |
| ott mennek a hernyós, lemezes, buborékos vas-öltözetű Mámorok, |
|
| Ott ügetnek a Vasgolyó-fejűek, a Vas-mellényűek, a Vitézek, Hatalmak, |
| ott ügetnek a görbe vas-csőr álarcú, vas-orrlikas Madár-Urak, |
| a vas-madárfej páncélsisakú, vas-rettenet álarcú Büszkék, |
| a vas-mellényes, vas-buborék-térdű, dongás vascséve-nadrágú |
|
| Ott ügetnek rothadó kövér lovon, kék hínárnyél-harang farkú lovon |
| hosszú buborék-kürt kúpházas tengeri csigákkal teleragadt sörényű |
| piros tengeri-csillag orrlikú, rothadás-pettyes csődörökön, zöld |
| zöld alga-szőrű, kagylókkal benőtt kancákon üget a vas-szívű |
|
| Virágzó tengeri rózsafürt-sörényű, csipkés vasharang-szoknyájú |
| robognak az Urak, eleven mén-dögökön robog vas-hadam, |
| s borzas szakállukba befonva aranycsengők, aranycsöngettyűk, aranycsillagok, |
| aranyláncok, aranyholdak, s kristályfüsttel örvénylik a víz a vas-szoknyákon, |
|
| Ó, vízmélyben vonuló víg, bolond Hadak, Álom-Hadak, jaj, |
| Víg Páncél-vadak, Páncél-legények, boldog Páncél-urak, |
| Prüszkölő, horkantó, röhögő, nyerítő, buborékot-fújó Sörényes |
| horkantó, ágaskodó, megtorpanó, dobogó csődörök, kancák, hínár-bajszú |
|
| Ott hömpölyög a Vasbuborék-vashernyó-vasdonga-vasharang Füstfújó |
| a Vas-sisak, Vas-ing, Vas-mellvért, Vas-tomporernyő, |
| s a vizi-halálvirágzás, vízmélyi éhség-tenyészet, vizi-csápcsillagzás bizseregve |
| örvénylik, fodrozódik, csillagzik, tűzpettyekkel világít, borzong vak |
|
| Ott vonúl áradva boldogan vasba-öltözött Győzelem-Hadam, Nagy |
| A kurjongató Vas-cső Virágzás, a Hetyke Vasból-Kiáltozás, a Gőgös |
| Ott áradnak a Rothadók, Rothadatlanok, a Félig-Bomlottak, |
| a Fölvértezettek, a Vért-Résekből Lángot Lövellők, ott vonúl |
|
| S a lovak testéből nagy tömbökben mállik ki a rothadó hús, nagy sárga |
| s a csontvázig látszik testük belseje, s elkékűlt szívük férges gyümölcse |
| s a lovak szőre a bőr pórusos hártyafelületéig lemállik, nagy hajuk |
| húsukból, mint öreg ecset szőre, s szétfoszlottan lebeg |
|
| Víz-lövellések, füst-lövellések, láng-lövellések köpődnek ki a testek |
| víz-füst-láng halál-szökőkutak, gyémántpont-örvényzászlók, |
| buborék-kürtök, kék bugyborék-kelyhek, s a szempillaszőrök likacsaikból |
| s az orrlik-szőrök pórus-fészkeikből kihullva ragyognak |
|
| S a csontváz-lovak, mint nagy csont-betűk, csont-csillaghalmazok, |
| fehér kőcsipkekorsó-röhögéssel, kőcsipke-olló vigyorgással robognak |
| kőtüske-patkó koszorús kőcsipkezsák-tátogásuk a kövér |
| vizet köp, vizet szív, vizet hörög, s a víz izomtömbjei a csontok közt |
|
| S a lovak szempillátlan szemhéja, mint pontsor-peremű fordított |
| piros bőrkupak, kék redő-ernyő és hemzseg rajtuk a halál zöld, sötétkék |
| s tüdejük fekete buborék-zsák, s döggel-hemzsegő ikraszív szügyük |
| s iker halál-emlő tomporuk gyűrődés-csillag rózsapontja, mint a szív |
|
| Lüktet és köp vízkarikát és fúj vízbuborékot és lő pezsgő |
| erjedés-levegőpontok, habzás-kristálypontok kék és sárga csóváit |
| mintha kék ráncrózsacsillag tátogatna gyémántpont-csillagok csóva-örvényét |
| mintha zománc-pont bogár-raj rebbenve hagyna el vonagló-kelyhű |
|
| Jaj, hogy vonúlnak a Rothadás-Diadalmak, a Vas-Fiúk, a Vassal-Földagadt |
| a Vassal-Fölfúvódott Fél-Hitűek, az Érteni-Nem-Akaró |
| a Vas-Hólyagok, Vas-Pocakúak, Vasbuborékokba Beledagadt |
| a Vas-Nyakúak, Vas-Combúak, Vas-Térdűek a vízmélyben győztesen |
|
| Mint a Vas-király kövér vas-magömlése: tengermélyi győztes |
| diadalmas, pezsgő vasláng-csóvalövettel, vasbuborék-nyüzsgéssel |
| s a vasak résein, rostély-hézagain, csatlakozás-szünetein nehéz |
| zöld rothadás-bajszok, kocsonyás rothadék-szakállak tódulnak |
|
| S a vascsipke-szegélyű vas-szoknyás lovak vas-álarcának zöld |
| mint zsíros zöld bársonyzászló lobog, sörényük mocorgó |
| s fekete higanygolyó-agyú virágbimbó-szemtorony csigák a lovak |
| a páncélvért-szíven, amely mint a bogarak szív-alakú mellkas-páncélja, |
|
| S a lovak vasdonga-hernyó tarkópáncélja, a lemezes, zsindelyes |
| a koponya-kúptól a hátkezdetig ív-lemezesen lehajló |
| viaszrózsa-rengeteggel, tengerililiom-tömeggel reng kövéren, |
| csillagbizsergés fonalostortornya mozog a nyak-vasakon, |
|
a virágzó állat-hallgatás. |
|
| S a lovak buborék-dongás, szirom-szerkezetű nagy far-páncélrózsa |
| a vascsipkés vas-tomporszoknya hurkadongái virágzó |
| örvénylő csönd-virágállat-tanyák vasburok-szigete, |
| domború őstere, s virágzik korállal a páncél, mint csillaggal |
|
| Jaj, robogó, virágzó vasak, vasat-virágzó tengerem, állat-virágzó |
| jaj, halált virágzó vas-hömpölyeg, virágzó-fejű vas-fiúk, |
| jaj, polip-tenyészet vas-görgeteg, rákok, csigák, pókok vastornyai, |
| jaj, virágzó vascsörömpölés, jaj virágzó vízalatti győztes, |
|
| Jaj, víg, bomlott, erjedő, boldog Győzelem-Hadam, Vízmélyi Vitézek, |
| Jaj, Győztes Rothadás, Győzedelmes Vas-kocogás ott lenn |
| aranypettyek, halárnyék-pontok, rája-árnyék rombuszok rezgése közt |
| kocogó Vasbugyborék-Sereg, polipok kék csillag-árnyéka alatt ügető |
|
| Jaj, Énekelők, Kurjongatók, Rikkantók, Ordítozók, Rikácsolók, |
| Rikoltozók, Kiáltozók, Csettintgetők, Fecsegők, jaj, Vízmélyi Hetykék |
| s ti, Horkantók, Prüszkölők, Röhögők, Fújók, Táncolók, Büszke |
| akik ott vonúltok a habzó kristály-csöndanyagban vízgyöngyöt verve, |
|
| Jaj, Lovak, Lovak, Lovak, Lovasok! Mámorosak, büszkék, Szent |
| Szent Győzelem-Fiúk, Győztes Apák, Víg Gyermekek, Kőrózsa-bajszú |
| ti ott lenn győztesek, ti ott lenn boldogok, te gőgös, kegyetlen |
| robogtok Rémület-szívem alatt ti öldökléstől-ittasak, |
|
| Kocogtok Halálkő-Szívem alatt Lovasok, Lovasok, Lovasok, |
| míg szívem óriás Csönd-fája alatt zokognak a Csönd |
| s én zenéjük csönd-szavát virrasztva hallgatom, csöndjüket nem tudom |
| S rajtatok fény-tömbök, árnyék-tömbök, köztetek fény-rudak, |
|
| Fény-kockák, árnyék-oszlopok, fény-golyók, árnyék-lángok, nagy |
| hemzsegő-fény-pontok, nyüzsgő árnyék-pettyek, fény-levelek, |
| robogtok Víg Hadak, Mámor-Seregek, a Víz-Győzelem |
| és nincs köztetek csüggedt egy magány, s köztetek nincs egyetlen |
|
| Jaj, ott vonúlnak az én hadaim! A Mindent-Lebírók, |
|
az Ellent-Legázoló Vasak! |
| S köztük ring árny-szakállas árnyék-királlyal csónakom, |
| És csigákkal, rákokkal virúl a zöld páncélszoknyából kilógó kövér |
| s zöld nyálrojtos, cafrangos hab-köpeny födi a vas-álarcot, nehéz |
|
| Ott úsznak, ott libegnek halakon, rákokon, polipokon, rájákon, |
| világító mirigypont-rózsaöves kőpikkelygolyó-halszörnyeken, |
| vérpettyes rózsakocsonyaszárnyú lepkecsigákon, cápákon, szőrös |
| fehér lepényhalakon, lépegető állat-lámpákon lovagolva, ott lebeg |
|
| Fölfúvódott fénybojt-szakállú, kőpáfrány-szárnyú kőhólyag-halakon |
| fény-üst köldökű kőpálca-csillagösszesség lényeken, kőtoll-halakon |
| csúcsos kövér kőcsipkezsák-halakon, kocsonyaharang-kristálypúpokon |
| óriás virágzó-kürtüregű csigaházakon lovagolva lebegnek vitézeim, |
|
| Csillag-karú óriás gyöngyház-púp lényeken ülnek a zsindelyes vaslemez-ruhájú |
| hatalmas kristályharang-szemszörnyeken, a szemgolyó-kristályüstök fölött |
| hasított, zöld, kúpos kocsonyabuborék-szájú aranyzománctoll-halmadarakon |
| piros zománcpikkely-haltollakon lovagolva úsznak a Végső Győzelem felé |
|
| Rubint csigolya-torony bajszú piros zománchorgony-rákokon ülnek |
| a meztelen-mellkasúak, a csontváz-törzsűek, a csont-arcúak, kivont |
| lándzsákat emelve, dárdákat rázva, vascsillag-buzogányokat rengetve |
| tőröket dobálva, fejszéket hajigálva üget úszván a Lét-Reménye, |
|
a Szent Győzelem-Dögletesség. |
|
| A Győztesek, a Zordak, a Kevélyek, a Mindíg-Egyformák, a Kacér |
| Ülnek halakon, szörnyeken, rémeken, hal-szörnyetegeken |
| lovagolnak csigákon, pókokon, rákokon, lárvákon, lámpa-álmokon |
| kékpettyes uszonytollakba kapaszkodva a Vasba-öltözött |
|
| Hatalmas kék csigalepke kocsonyapúp tarkóján, a kőtorony csigaház nyálas |
| ül az egyik, mint kék kocsonyalovon, mint kocsonyalepedő-szárnyú táltosló |
| vas-szirom cipős vas-cséve lába kristálypont-zsákot húz, |
|
s a Kék Kocsonya-Sárkány, |
| a Csigalepke-Táltosló boldogan lebeg, forog, szárnyait |
|
| S vitézem ízesűlt vaslemez-gyűrűkből szögecselt vaskesztyűs kezével |
| a kék lepkecsiga kocsonya-árbóc szavait, a szem-kúphagymákat |
| mint szerelmes szeretője csöcseit álmában fogja, lázban-hervadt |
| s a kék kocsonyazsák csigafej habosan hőköl, taréjlik a vízben |
|
| S óriás kristály-koponyájú, hernyós kristályzsák-testű lárván lovagol |
| s a lárva-farokcsúcs fekete bolyh-pamatai, fekete szőr-rózsái, szőr-csillagai |
| s kristályharang-koponyája halánték-mélyiben szemei: két fekete |
| s kristálykefe-tokapamatai szikráznak, s higanygolyó-szíve kristályszelvényben |
|
| Jaj, az a Vascséve-vitéz, az a Vasdonga-vitéz, az a Vas-héjakból |
| a csigaház-púpos, szárnyas Kék Kocsonya-Bika szarvait fogja, |
| mint álmában szerető szeretője csöcseit, mint a Vas-ördög |
|
a bikaszarv-ólomgolyókat, |
| hogy vaspikkely-tenyerét a puha golyó betölti, s száll a Látomás-Bikamadár, |
|
| S egy tűzpont-halmazokkal világító kőrostokból font kődoboz-fejű |
| tűzpetty-mirigymargaréta szemkeretű, tűzrózsa-uszonybojtos hal-csodán |
| ül a harmadik, rozsdás vaslemez-gyűrű karjait a vizi-magasba |
| s páncélsisakja rostély-résein kitódúlt szakálla szétfolyik az izzó |
|
| S lebegnek a függőleges kristálybetűk, a kék, a zöld, a sárga, |
| s lázpettyes kristálylegyező toka-uszonyuk rezeg, s kristály-pocakjuk |
| s pödört kristálycsavar-farkuk ragyog, s nyakuk sárkánytaréja |
| s kristály-csikófejük csupa szöglet, csupa hasáb, csupa karcsú |
|
| És lovagolnak a Szent Kristály-sárkánycsikókon, a kristály-fűzfa bóbitás |
| a kristály-páfrányfa csótáros Halkentaúr-szépeken, a délceg |
| az emberszemű, ágaskodó Kristálysárkány-halcsikókon, az izzó |
| a csődörfejű Kristálygubacsok nyakát átölelve Vitézeim, |
|
| Vitézeim, a Vasba-öltözöttek, Vitézeim, a Vas-ruhás Csontváz-fiúk, |
| Kék, piros, sárga, zöld, rózsaszín, fekete, aranyszínű csikóhalakon |
| a gyémánt-kérdőjel halcsikókon ülvén kék tengeri-liliomerdőkben |
| óriás tengeri rózsák állatszörny-erdejében libegve, győzve az állatok |
|
| Mint Szárnyas Kristály-Táltoslovon, Táltosló-Kristálycsődörön |
| ül a vas-csillagokkal összecsavarozott Vaslemezhólyag-ruhás a gyémánt |
| s gyöngyözve habzik, pezseg levegő-pontokkal a víz |
|
a gyémántlegyező-csikókakastarajon, |
| s hínár-gyeplőt fog a vaskesztyűs kéz, ami befűzeték a halcsikó |
|
| A karcsú, keskeny gyémánt-kehely orrlikakból, a gyémánt-gyűrű peremű |
| a kristály-félbuborék cimpák serleg-mélyiből szálaznak ki a zöld |
| s a fordított kristálykancsó-csikófej uszony-fülei, mint |
| mozognak, legyeznek, s légbuboréklánc száll ki a sisak-madárcsőr |
|
| S a piros húspáfrány-bóbitás kékpettyes Kocsonya-Kakas |
|
Vaspikkelyszobor-lovasa kevélyen |
| ül a Gyémántkérdőjel-Kakason, mint vaspikkely nagy Á-betű, |
|
s vasgolyó-térdei benyomják |
| a lüktető tüskés kocsonya-pocakot, az izzó üveghordót, mint gyerek térde |
| mint fehér szamara oldalát Jézus, s szétálló vascséve-lábai üvegbuborékrózsák |
|
| És ring és libeg a Kékpettyes Arany Kocsonya-Hintaló, |
|
s kövér üvegsarló-nyakán az üveglegyezők |
| rezegnek, s a Vascséve-Jézus vascsillag-sarkantyúi, a kis vaskakasok |
| az üvegharmonika-farokbajusz kékpettyes kocsonya-legyező uszonyos |
| s a kék Csődörkakasfej kocsonya-nyírfái habrózsákkal remegnek |
|
a pikkelyes madárfej-vasálarc előtt. |
|
| S a kékpettyes Üvegkalász-Csődörkakas, a Tüskés Kék Kristálysarló-Gyíkbika, |
| hosszúkás üvegdoboz-szelvényekből forrasztott tövises harmonika-mellkasán |
| kis üveg-golyó kifújódással lüktet a szügy-üveg, s a szív piros |
|
kocsonya-kelyhe kilátszik, |
| s tüskés hártyasörénye gyémántsarló. S kék buborékfüstöt köpnek |
|
a vas-szemhéjak, vaspikkelykesztyűk, vaspikkelycipők. |
|
| Mint Lófejű-Kristályangyal, Csikófejű Hosszú Kristályhólyag, |
| Gyémántcsődör-fejű Kristálysündisznó, Rubint Tirannoszaurusz, Ágaskodó |
|
Kristálymozaik-Övesállat, |
| Gyémántszárnyú Csikóangyal, Gyémánt-gyíkfarkú Hit, |
|
Gyémánt-koponyataréjú Bánat, |
| Gyémántcsődör-Emberpislogás, Szent-Ló-Bika, Hasas Kristálymadár lebeg |
|
| Mint szögletes-sejtűre csiszolt héjú tüskés üvegsarló, gyíkfarkú, csikófejű |
| lófejű kristálybuborék-üvegkalász, csikófejű, kristálytoll pocak-uszonyú |
| libeg a Csődör-Gyémánt-Tünemény, a Piros Csikóhal-Király és ember-szemhéjai |
| s lovasa Árnyékom-Én vagyok, s könnyű kék árnyéktestemen kövér |
|
| Jaj, ott ülök én, az Árnyék-Király, ott ülök én a Gyémánt-lovon, |
| s köröttem kő-szörnyek, rózsapetty-csomó halak, kék rája-lepkék, polipok |
| kék-pettyes cápák, üveg-legyező rákok, piros szárnyas csigák, bojtos halak |
| árnyék-szívem árny-ütéseire, s fénypontok csillagrezgése kék |
|
| És látom, egyik vitézem, egyik Vas-Legényem óriás viaszrózsa-állattal |
| vas-csőrű vasmadár-fejével integet, vaskesztyűs keze nehéz vízlombba |
| a hatalmas állatrózsa bizsergő csápcsokor fejébe félig elmerűlten |
| s az állat rágyűri csápcsillag-rózsafejét, ráhömpölygi csápözönét, sír, |
|
| És csápjai mozognak üvegesen, a kocsonyacsövek, viasz-ágak, |
| a fémre tapadnak, a vasra ragadnak, a fémet, a vasat benövik |
| és ráhúzódik lassan az ízelt vasruhára, a lemezes-dongás-csatos |
| a kitágúlt rózsaállat-gyomor, a kifújt rózsazsák, rátüremkednek |
|
| S a csillagrózsa-állat lüktető gyomor-törzsében lassan elmerűl a jajgató |
| a páncélruha csipkéit, csuklóit, csavarait, lemezeit, tüskéit, gyűrűit, |
| dongáit, vas-csillagait, ernyőit, térdbuborékait, váll-burkolatait, |
| mellborításait, csillagrózsa-díszeit, abroncs-öveit gyomrába szívja |
|
| És végűl már csak a páncélsisak buborék-teteje látszik, a tollbóbitás |
| és eltűnik lassan a tollpamacs-torony is, a tollcsillagzászló a vad |
| és virágzik tovább a vak rózsa-állat, a dagadt rózsalüktetés piros |
| és szétdagadt csápkosár-fejéből vér szívárog, nagy buborékokban, golyókban |
|
| Jaj, csikóhalakon, rájákon, rákokon, csigákon, kék pettygömb-halakon szálló |
| jaj, pókokon, égő rózsaszörnyeken, világító kőpálca-tornyokon lovagló |
| jaj, gyémánt-csődört lovagló kék Árnyék-Király, te borzas árnyék-szakállú, |
| Árnyék-Fejedelme, Látomás-Bolond, menj Csoda-Sereged élén |
|
| Menj Kristályangyal-Halcsikócsődörödön lovagolván lebegve, |
| a gyémánt csikófej kristálylegyező halánték-uszonyaiba kapaszkodva |
| markolván az aranypettyes kristálycsokor-kristálytollbóbita csikófüleket |
| robogó vas-seregeid élén, szörny-lovagló hadaid élén libegj |
|
| Amíg a Gyémánt-Csikóhalkirály le nem dob magáról, |
|
a Szárnyas Kristálytáltoscsikó, |
| amíg sok-sejtűre köszörűlt gyémánt-sírdomb hátáról le nem dob |
| te borzas, te loboncos zöld árnyék-szőr szakállú Árnyék-Gőg, |
|
te Mindenség Kék Bolondja, |
| te Viaszrózsa-koszorú Koronás Árnyék-Szamár, Árnyék-Bika, |
|
| Te kék árnyékcsipkebozont-fejű Árnyék-Halálcsillag, te Árnyék-Buta, |
| te árnyék-szívű, árnyék-kezű, árnyék-ágyékú Árnyék-Lehetetlen, |
| te vas-árnyak, vasöltöny-árnyak, vascsődör-árnyak, szörnyeteg-árnyak |
| te árnyék-hadak Elsőszülöttje, te Árnyék-Csömör, görnyedt Halotti |
|
| Te Senki-Árnyék, Árnyék-Nem-Lehet, Árnyék-Vígasztalan, |
| te Árnyék-Diadal, Árnyék-Hülyeség, te Átok-Árnyék, |
| te Kék Laposság Árnyék-Hazudozás, te fenti vert görnyedés lenti |
| te bánatom, gyászom, veszteségem Hazug Árnyék-Gőgkirálya, Ringyó |
|
| Te Ribanc Árnyék-Hazugság, Kurva Árnyék-Téboly, Szajha |
| te Dög Árnyék-Önámításom, Buta Sátánkakas Árnyékgyűlöletem, |
| te gyávaságom Árnyék-Bátorsága, te Árnyék-Önmagam-Becsapás, |
| te megfutásom Árnyék-Előrelovaglása, árnyék sereg élén lovagló |
|
| Te létemnek-mindenben-ellentéte Árnyék, te lényemnek-mindenben-ellentéte |
| te gyöngeségem Árnyék-Erőse, te megvertségem Árnyék-Győzedelmese, |
| Hiúság Árnyék-Szelídsége, te csónakból-kihajlásom Árnyék-Egyenese, |
| Győztes Árnyék-Öszvér, Süket Árnyék-Kentaúr, te veszteség utáni |
|
| Te Lehazudtad-ami-volt Árnyék-Diadalmas, te Lehazudtad-ami-van |
| te Árnyék-Gőgöse Magányom Kuporgó Szégyenének, Kék Szőrcsillag-arcú |
| Menj csak halakat, szörnyeteg-vizinépeket, páncélméneket lovagló hadaid élén |
| árnyék-karddal kaszabolva, s körötted óriás csillagpamacsokban szívárog szét |
|
| Libegj csak Szárnyas Csikóhal-Csődörödön, a Kristályhím-Halcsikón, |
| a Szárnyas Hím Gyémánt Hal-lovon, a Csikófejű Gyémánt-Ágaskodáson |
| az Emberszempillás-emberszemgolyós Csikóhal-Kristálykérdőjelen, |
| a Lófejű Kristályzsák-Haltáltoslovon lovagolva, a Halottak |
|
| Menj csak halottaid élén lebegve, ülvén a Csődörfejű-gyíkfarkú |
| a Szent Kristály Kis-a Betűn lovagolva, a Csikófejű Gyémánthólyagon |
| a Gyémánt-Sárkánytáltoson, a Kristálykakas-Lovon, a Fölágaskodó Kristály- |
| vasruhás lovakon, világító csillagpont-kőbóbita-állatokon kocogó holtaid élén, |
|
| Szent Hazugság-Árnyékom, Rab Árnyék-Hazugságom, menj csak |
| vas-ruhás, csontváz-tiszta, csontváz-kegyetlen, rothadva-bugyborékoló |
| délceg Sárkány-Kristálycsődörödön lovagolva, Győztes Árnyék-Király, |
| ott-lenn-győzni-tudó Király Önámítás, Árnyék-Hiedelem, |
|
| Te Árnyék-Legenda, te Mesék Ördögűző Képzelet-fia, |
| te Mondák Ősköd-Fejedelme, Mítoszok Ősárnyék-Bikája, |
| megülve Kristály-Táltoslovadon, nyargalva a Szent Csikóhalon |
| ülvén Piros Zománclovadon, Piros Porceláncsődörön, Piros Üvegcsikón Vad |
|
| Ügetve holt hadak élén, halott hazád előtt lebegve, árnyék-karddal |
| holt néped előtt libegve, holt nemzeted élén nyargalva büszkén, |
| hisz a víz alatt nincs vereség, a víz alatt nincs gyöngeség, a víz alatt |
| örömöt virágzik a víz alatt a hazugság csillagként fénylik, a halált élettel |
|
| Hisz a víz alján a Hazugság: Igazság, a víz alján a Halál lesz |
| a víz alján a Megvertek csak győznek, a víz alján a Halál halott, |
| a víz alján, ha voltál Gyáva Megfutó: győzve roboghatsz a fű-zöld |
| a víz alján nincs Reménytelenség, a vízmélyben-lovagló Büszkeség nem ismeri |
|
| Mert a tengermély zöld izmai, kék hasábjai, arany-tömbjei között |
| Víg Vereség Kevély Győzelemmé vedlik, magáról a szégyen hártya-öltönyét |
| kibújik pórusos hártya-bánatából a Megmaradás Szent |
| mert a víz alján virágot hajt, fénybóbitát a Csont, a Hús, a Vas, a Szív, |
|
| Mert a víz alján a Nem-Remény: Remény, ott Ős-Föltolulás |
| Mert a víz alján a Gyász: a Vígalom, ott Megvalósulás |
| Ott a Zöld Kristályrengés alján a Rothadás-lángú Vas-robogás |
|
a Nagy Győzelem-Egyetlen, |
| ott az Isten: Ördög és a Sátán: az Isten, az Árulás: Hűség, s a Hűség: |
|
| Mert a Víz Alján még él a nép reményben, ott nem rothadoz népem zöld |
| még él a Nép és Népem Fiai vas-méneken győztesen robognak |
| mint kékpettyes túlvilág-lovakon, arany-mennyországcsődörökön az Isten Égő |
| gyémánt-kürtöt, piros márványtrombitát fújó angyal-seregek, |
|
| Mert ott lent, az Óriás Zöld Kristályszív Ősrengés-Közepében, |
| Hal-angyalok, Rák-angyalok, Polip-angyalok, Rája-angyalok |
|
Föltámadás-kürtöket fújnak, |
| Szépia-angyalok, Csiga-angyalok kocsonya-kürtöket, porcelán-kürtöket, |
| föltámadást-adó szent zengzetekkel dícsérnek Árny-Király, bűvölnek |
|
| Mert az ott lent: a Minden-lehet, a Vízmélyi Mennyország, |
| a Mindíg-csak-nyereség, a Sohase-vereség, a Nincs-akit-legyőzni-nem-tudunk |
| mert az a virágzó, világító, szörnyekkel-nyüzsgő Zöld Közöny: |
| Halottak Éneke, Győzelem-Éden, a Boldogság Virágoskertje, |
|
| Mert ott lenn a Zöld Kristályhomályban virágzó csillagkorallfák, égő |
| lángoló polip-ősfák, csillagzó kőcsövecske-bozont alatt arany-foltos |
|
Szalamandra-angyalok ülnek, |
| kék kocsonya-pettyes Tarajosgőte-angyalok ülnek, mert ott vár a |
| a Nagy Végső Vígalom, a Szörnyeteg-Mulatság, a Tenyészet-Lakoma, várnak |
|
| Vár a Rothadhatatlan Búcsú, a Kevélység-Lakodalom, |
|
a Szörnybozont-Dínomdánom! |
| S a Kétéltű Angyalok zöld kocsonya-hólyag hasukra támasztván hangszerüket: |
| Korall-hegedűkön hegedűlnek, s lesz habzó csiga-kupa, hólyagzó kagyló-serleg, |
| Vizi Hejehuja, Vízalatti Mennyország-Lakoma, dicsőségedre Hazugság |
|
| Dicsőségedre Árnyék-Győzelem, dicsőségedre Árnyék-Hazugságkirályom |
| lesz kék-tajtékú tintahal-kehely, tajtékos kagyló-tányér, lesz rakott |
| lesz mámor, ünnep, vígalom, öröm, szent szörnyeteg-ének habzó |
| lesz gazdag, boldog csiga-teríték, zöld látomás-hab, rózsaszín |
|
| Lesz piros gumigyűrűs kék zománctölcsér-haltátogás-beszéd, |
| fehér kocsonyacsáp-fürtös szépia-himnusz, kőrúd-kőpúp pókok |
| csuklós, piros zománc-csövek piros zománckúpba forrasztott csillagainak |
| lesz csigatülkökből kihabzó gyász-jajongás, feledve vereséged |
|
| Lesz Mámor és Magány, lesz minden, ami kell, Átkozódás, lesz, ami kell |
| Szidalom, Szitok, Átok, Gyűlölet, Gőg, Pöffeszkedés, Ős-Látomás, |
| lesz Megmaradtunk-Büszkeség, tengericsillagos zöld hínárzászló, |
| lesz Rák-vígasz, Vizi-Szörnybika-vígasz, Fénypetty-Harang vígasz, |
|
| Az lesz a Víg Baromság, Hetyke és Rohadt Baromság, Víg Bambaság, |
| a Vidám Butaság, a Semmi-Kétely, a Semmi-Szégyen, |
|
a Most-aztán-senkise-Hallgat! |
| Dícséretedre Vizi-Győzelem, dícséretedre Győztes Árnyék-Király, |
| dícséretedre Vízmélyi Víg Világ, Vízmélyi Győzelem-Tor, |
|
Vízmélyi Boldog Pusztítás. |
|
| Vízmélyi Boldog Öncsalás, Vízalatti Kevély Lakoma, Táncos-Totyogós |
| lesz Hódolók Remény-Hada, Legyőzöttek Vak Hódolata, Szava |
| mert világító kőcsipkeszörny-kupák, pókok, csigák, halak hódolat-ajándékot |
| kagyló-tálcán zöld hínárhabot, kőkelyhekben állat-csillagot, tengerililiomot |
|
| S az üveg-lófejű csiszolt kristálykampók, a kristályfűzfa-koponyabóbitás |
| nagy kék üvegserlegben hozzák eléd csikóhal-kicsinyeiket, |
|
a halcsikó-újszülötteket, |
| s gyémánt csikófejük, a véres újszülött-csikófejek benövik szikrázva |
| mint egy csokor lófejű üvegvirág a serlegből bóbitásan, szögletesen |
|
| És gyermek-szemük, az ember-szempillás, aranypettyes, kék zománcgyűrűs |
| forog, mozog, pislog, rebeg, mint a csecsemők szeme és zöld tűzzel |
| s gyöngyházvért-csikóarcuk, gyöngytölcsér-orrlikuk, gyöngy-sarló taréjuk |
| a vízrengés továbblöki, mint Isten-szívrengés a csillagokat, könyörgő szűz kezét |
|
| Nagy mirigy-tűzpetty-hálóbuborék lámpákat hoznak a lebegő |
| kék és piros fénybóbita-fáklyákat, kő-fejükből fölágazó mirigy-lámpafákat |
| s a zöld hínár-homályban, az állat-liliomerdők imbolygó csöndjében úgy |
| mint csillag-ősfák az Isten-éjszakában, mint Isten húsában a Rejtelmek, |
|
| S a kék zománc-csíkos, piros zománc-foltos, fekete zománc-öves nyúl-ajkú |
| keskeny zománcpikkelysátor-hátukon petével telefolyt zöld hínárhab-fészkeket |
| s a gyöngy-üst szemű király-polipok, mint óriás ős-kristályharangok |
| értetek Vizi-Győztesek, érted Hős Hejehuja-Habzás, érted Zöld Csipke-Úr |
|
| S lesz csiga-evés, polipnyál-ivás, szépia-zabálás, kagyló-kiszürcsölés, víg |
| s vaslemezcsillag-mozaik lovagruhás legényeim a csigaszűzekre, rákszűzekre |
| a polipszűzekre, pókszűzekre, halszűzekre vadászva vas-bagzásban |
| részeg böfögéssel, részeg röhögéssel, részeg röfögéssel halakat, csigákat, |
|
| Ott gomolyognak, ott hemperegnek a vas-ruhások, a vas-kanok, |
| a vas-bikák, vas-bakok a kék hínárszőrös tengeralji rózsaszín |
| polip-húscsillag piros ölelésben, kék hal-zománcörvénytekeredésben, |
| s a részeg Győzelmi Bosszú-Bagzás vassal, hússal, zománccal durrog, böfög, |
|
| Te meg majd nézed Árnyam-Én Király a kristály-üveg-gyöngy-hús- |
| a Győztes Szerelem Kandühöt és intesz: lehet, intesz Kék Árnyék-Szar |
| nézed vascsődör-vaslegényeid, míg habzik a mocsárfüst piros gomolya, |
| s lüktetve reng a vas-ruha hús-csillagon, nézed |
|
a zománcláng-szerelemforgást. |
|
| Nézed: a Vasdonga-vaslemez-vasbuborék-feszület Ember a zöld vízben |
| csikóhal-fiúval párzik, szögletes testét, mint Kristálykancsó-csődört |
| mintha páncélos imádkozó-sáska-óriás Gyémántcsődörasszonyt |
| zöld kristályrózsa-szemű zöld páncélszív-fejét a szikrázó csődörasszony |
|
| S cakkos vas-szirmokkal födött iker vasbuborék fara kegyetlenűl |
| hím vasgolyó-ütéssel, s vascsillagcsipkés vascséve-lábai a kristály-derekat |
| s vaspikkely-vaskesztyűs vascséve karjai a kristálytüskés kristálycsikóhalnyakat |
| s forog, pörög, lebeg a Kristály-vas-gomolyag, a Kristálykérdőjel-vasrák |
|
| S a csikóhal karcsú csődör-üvegfeje a vaslemez-hernyós vállon pihenve néz |
| mint fém lószobor nyakán üvegcsikó feje és üveglegyező taréja mered, |
|
üveglegyező fülei mozognak |
| és emberszeme pislog, s testén a vashernyó-kereszt vasgolyó-farlüktetései |
| s a kampós vascsőrű fém-madárfej sisak, mint fém-bagoly feje |
|
az üveg-csikófejen pihen. |
|
| S te nézed Büszke Király-Árnyam a Kristálykérdőjel-Fémpikkelykereszt- |
| ahogy a Halcsikóbika kristály-kaméleonfarka a vascséve-combok közt |
| a dupla vasbuborék-tompor vaspikkely-szakadékába ragad, mint harcsa |
| mint kristályhorog, kristályhorgony, s a Kristálycsikó magához így öleli |
|
a Vaspikkely-csődör Kegyelmet. |
|
| S te nézted, te Győztes Árnyam-Király, te Veszteségem Győzelem-Árnyéka, |
| a vad vizi búcsú-táncot, s nem látsz ki győzelmed királyi |
| ahogy a vasruha vasruhával táncol, ahogy embercsontváz embercsontvázzal |
| ahogy páncél-vértezet embercsontvázzal táncol, a piros mocsárban totyogó |
|
| Nézed piros zománc-horgony, kék zománc-kereszt rákpáncélokból épített |
| ülve Zöld Árnyékcsipke-Király, kék csipkebozont-árnyékszakállú |
| nézed a Látomás-Ostobaságot, ahogy a polip vasat szeret, ahogy mozog |
|
a csikóhal kristálylegyező füle, |
| s én téged nézlek Győztes Vadak Királya, Bagzás-Fejedelem |
|
| Piros zománc rákpáncél-trónod fölött pettyes, csíkos, szalagos halakból |
| libegő könnyű pikkelysátor, rózsaszín gumiszáj-tátogás lepedő, |
| s villognak a zománcpettyek, kocsonyapettyek, aranypontok a halak |
| a hártyás kristályfésűkön, s kezedben állatliliomkorbács, szigony: virágzó |
|
| Jaj, ülj csak a habban, a Habzó Vízmélyi Lakomán, a Buja Győzelem |
| jaj, ülj csak a Vízmélyi Élet-Virradatban te Árnyék, |
| jaj, csak vígasztalódj Kegyetlen Árnyékom ott a Kristály-mélyben, |
|
Mosolygó Árnyék-Mocsokság, |
| hisz ott az Élők Ura vagy te, míg én itt Holt Szívem Vak Angyal-zenéjét |
|
| Míg én itt ülök a Halál-Virradatban, Halál-Reggelem foszló zöld ködét |
| a vízbe nézve kristálymereven, halbüdös csónakomból kihajolván, |
| mint szitakötő, tízezer gyémántsejtből összeragadt gyémánt-rózsasisak |
| a vizi-mélybe, s a vízből visszanéz szemem állkapcsig lenövő |
|
kristálynyereg-szemű fejemre. |
|
| Míg én itt ülök Borzas Csónak-Rab, Szőrbozont Csónakba-Átkozott |
| s a köd harmata szempillámon, a köd permete, rózsaszín hajnal-esője |
| A vízbe nézek, a Látomás-Hadakra, mert ott a Hazugság-Győzelem, |
| és itt csak a Halál, a Halál, a Halál van, szívemben Angyalok, |
|
| Mert itt csak Halál, Halál, Halál, Halál van, az a Part ott |
| az a Part Mögötti Föld a Halottak Paradicsomkertje, Én Csontváz-Vígasz |
| mert szövetén a Halál Rothadás-arca van, mint Krisztus vér-arca |
| és jaj, nem tudom majd megadatik-e függő csontjaimnak |
|
az Élet Virágzó Kegyelme? |
|
| Jaj, a vízbe nézek és az égre nézek, a virágzó kristály-mélybe nézek |
| és nincs reményem, mert ami reményem: az ott vonúl a buborékos nehéz |
| ott ül majd Borzalom-Lakomát a korall-virágos, halcsikó-kérdőjeles |
| ott vidúl halak, vadak, szörnyek között és ez a remény szívemre |
|
nem lobban tűz-vígasszal! |
|
| Ott lebeg piros csikóhalon ülvén Kék Király-Árnyékom, bozontos |
| fekete árnyék-karddal árnyék-kezében, árnyék-fején piros |
| görnyedt kék árnyék-testén csipke-fodrosan széthulló nyálkás zöld |
| legyező-redősen széthulló zöld alga-köpenyben, vállán húst-virágzó |
|
| Vállain piros hús-csipkebokrot virágzó csigaház-kürtökkel, |
| kék kocsonya-bimbós üvegpálca-csokrokat kihabzó piros |
| ott lebeg halottaim élén ügetve, akik robognak foszlottan, csontvázakkal, |
| az álarc-orrlikakból, sisakrostélyok vaspálca-függönyéből kihabzó |
|
| Ott kocognak a vas-seregek: fölvértezett lovak, páncélruhás urak, |
| csikóhalak kristálybajusz-farkához, óriáshalak gyémánt-olló farokuszonyához |
| zöldnyálas kantárszíjakkal, hínárkötelekkel rákok kék zománc-cséve-horgony |
| polipok gyémántpúp-harang alól kilógó üvegostor lábaihoz kötve |
|
| Lepke-lebegő rózsahús-szárnyú csigák csavart rózsabuborék-kúp házához |
| kövér kék nyál-fonállal, csipkés, pórusos fekete növény-istránggal, |
| a vaslemez-lovak, a vas-álarcúak, a vas-szív szügyűek, beborítvák |
| ott vonúlnak a vas-homlokúak, s kiszáll a vasburkok résein |
|
| S a vaslemez-vaspikkely-vasborítás lovak vízködöt fújnak,vízbuborékot |
| s a vért-vasak réseiből, álarcok korong-üregeiből, fém-csatlakozások |
| csuklók, buborék-burkok, hernyós ránclegyezőjű könyökcsövek, térdcsövek |
| kék rothadás-láng, zöld rothadás-füst, véres vízlövellet pamatai, páfrányai |
|
| És mindenütt a vasak réseiből, ráncaiból, szüneteiből, csatlakozásaiból, |
| a testekről lerohadt szőr málladék-örvénye, rost-habja tódúl ki |
| mintha minden szőrcsomó, szőrtajték-csillag, szőrbojt-virág a vasak vérzése, |
| volna, s légbuborékfürt száll ki a fém-lóálarcok hosszú |
|
| És az elvadúlt szakállzat, hajzat kihabzik, a szőr-üstökösként szétbokrosodó |
| göndören, csipkésen kifolyva lebegnek korong-ablakaidból, tojás-orrlikaidból |
| a páncél-embersisak vas-szemhéjai, vasháló-bajszai mögűl lágy piros |
| tódulnak kifelé, s fodrosan szétlegyeződve libegnek a vízben, a vason |
|
| És énekel, kurjant, rikolt, prüszköl, fúj, röhög Lenti Seregem |
| mint vashordókba gyömöszölt dögök füstölögnek, lángolnak Hőseim, |
| kék légbuborék-zászlókat, levegő-golyó-üstökösöket fújnak az emberek, |
| s pezseg, forr, bugyborog a Virágzó Halál-Életország, a Rothadást-virágzó |
|
| És lángol a víz döggel és halállal és Látomás-Túlvilággal a víz |
| virágzó Vas, szőrt-virágzó Vas, halált-virágzó Győzelem tölti be |
| a Hatalmas Zöld Üvegkupát, az Ősvíz-Serleget, |
|
a Kristállyal-Tömött Üvegvermet |
| és fölveszem, szakállas szájamhoz emelem és kihörbölöm |
|
a Halállal-habzó Élet-Kelyhet. |
|
| És óriás szőrcsillagban-lángoló piros húscsillag-szájamhoz emelve |
| a Halál Zöld Tenger-Kelyhét és szürcsölve megiszlak Látomás-Élet |
| és bozontos arcomat az Őskehely-Üstbe mártva felhörböllek |
| szörnyekkel, vasakkal virágzó Halál-Tajték, te Üvegtál: |
|
| Mert ami Halál: az mind az enyém, mert ami Halál: az mind |
| mert ami Halál: az én italom, életvizem, mert ez a Tenger |
| Mert ami Élet: az mind az enyém, mert ami Élet: szívemnek |
| mert ami Élet: az én italom, halál-vizem, mert ez a Tenger Véremtől-habzó |
|
| Jaj, kihörböllek én Halál-Gyönyöröm, Élet-Szégyenem, te Gyásszal-Habzó |
| te Vígasszal-Habzó Kehely-Óriás, testembe döntöm |
|
Nagy-Rettenetesség-Folyadékod! |
| Hörbölve föliszom véred, könnyeid, szörnyetegeid, takony-nyüzsgésed, |
| fölhajtom mámorosan én rozsdás vasvirág-italod, virágzó |
|
| S nagy száraz szakállamba, száraz szőrcsillagbozont-szakállamba, |
| a szörnyek, kocsonyák, pikkely-ostobák, kő-rémek, vas-lények, lüktetve |
| mint a Világ-virrasztó Isten mindenség-szakállába az angyal, az ördög, |
| mint a Mindenség-Közönye Isten fénylő ágyékszőrébe |
|
az égitest-tűzponthalmazok csokra. |
|
| Mint halott koldusok, száraz, nyál-üveges, száraz nyál-hártya csillámos |
| a szúnyog, muslica, légy, lepke, darázs, méhecske, dongó, növénybolha, |
| mint a szőrkefe-csápú, szőr-fenyőág-csápú, szőr-páfránylevél-csápú, |
| szőrszív-állkapcsú, kitinszív-állkapocs-csücskű Zizegők holt koldusok |
|
| Az égre nézek és a vízbe nézek! Ott virágzik, ott lüktet a Kegyelmes |
| Állatvirágzás, állat-tenyészet, állat-szerelem, állat-gomolygás ott |
| Libegő, lobogó, lebbenő pikkelygömbök, csillag-pontok, ezüstpénz-halak |
| bolyong lobogva Magány-Árnyékom. Én Ismeretlen Istenem: ott is egyedűl |
|
| Jaj, Én Ismeretlen Végzet-Istenem de egyedűl, de egyedűl, de egyedűl |
| de egyedűl, de egyedűl, de egyedűl, de egyedűl maradtam Én Ismeretlen |
| Ha hívlak se jössz, ha hívlak se szeretsz, pedig én minden rejtelmed |
| pedig én minden titkomat, halált-virágzó magányomat Szíved Tartályaiba |
|
| Pedig én vérzéseimet, csöndem: a rejtelem-ködöt, hitem: a bánat-oszlopot, |
| jövőm: a halál-szigetet, üdvöm: az őslény-temetőt, szerelmem: |
| tiszta sejtjeidbe petéztem, húsodba vertem, mint piros mohaszív-darázspotroh |
| szigonyhorgas ondócsövét kövér lárvába, hogy beléd-folyassam spermám: |
|
| Hogy fölzabálja zsíros kocsonyád, zsírpép-húsod, lüktető, redős, |
| Benned-Növekedésem, Benned-Alakulásom, kristály-rög szemeim |
| Hogy táplálékot és erőt adj nekem, lét-hitet zsíros, üveges, rózsaszín |
| hogy pórusos hártyatokodból kibújván létembe-épűlt léteddel |
|
| De egyedűl, de egyedűl, de egyedűl maradtam Én Ismeretlen Vad |
| De egyedűl, de egyedűl és nincs senki itt, nincs senkise, aki Végzetemen |
| De egyedűl, magamra hagytál te Nem-Vagy Mindenem, |
| Te Szívemből-kinőtt Mindenség-Éposz, te Sorsomban-virágzó |
|
| De egyedűl! Pedig én a Mindené voltam, pedig én, hidd el: Mindenkié |
| Pedig én valék a Szép Magánytalanság, a Mindenség Jelenései lüktetve |
| A Létezés Dolgai ott növekedtek és izzottak bennem és volt a Halálon |
| A Lét Magányai és Szövevényei libegtek szívemben, születtek |
|
| De egyedűl! De kihagyva a Létből! De kifeledve önmagamból, |
| De egyedűl! De irgalmatlanúl! De árván! De szegényen! De magányomba |
| De egyedűl! De átok-egyedűl, de halál-egyedűl! Aki valék |
| De egyedűl! Pedig a Mindenség nőtt ki lángoló lét-halmazaival |
|
| De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! De egyedűl! |
| Kihagytál önmagadból Édes Istenem, Én Egyetlen Mindenem, Te, |
| S most itt ülök Nélküled-Magam, s hol vagy te Magad-Nélkülem, |
| Kezdet-Létemből, s hova hulltam én Ökrendezés-Lényegedből, |
|
| Jaj, mit tehetsz te nélkülem: Jelenlét, Hiány, Üres Burok, Töltetlen |
| és nélküled én mit is tehetnék: Jelenlét, Hiány, Halál-burok, |
| Mert egymás nélkül mit is tehetünk, ha nem csurog vérünk egymás szívére |
| Hisz elveszteni nem akartalak, s elhagyni engem Teremtés-Erő |
|
| Itt ülök barna moszat-szakállas, halbüdös csónakomban, itt ül |
| Szakállas Elhagyottság, itt ül a Téboly-Utáni Borzas Egyedűlség, |
| És a vízbe nézek és ott lenn Gőgös Árnyamat viszi Piros |
| s mögöttem vas-had hömpölyög, halakat, szörnyeket lovagló seregem |
|
| És a vasvértezet-lovak vaskancsó-szájából buborékpáfrányzászló nő ki |
| s a páncélsisakos páncélöltöny-fiúk páncél-bagolyfejéből buboréktollak |
| s pezsegve, lobogva leng fölöttük a légbuborékokból szőtt habzó, |
| s fortyog, habzik a vasak körűl, s dagad fehér hólyagokkal az álarcok |
|
| És kristálycsillag-polipharangot hág meg lihegve égő csillagcsipkés |
| egy vas-gyűrűkből épített, csontvázzal-bélelt lovag-páncél és gomolyogva |
| mintha nagy-csápú ízelt páncélos bogár gyémánttal-kirakott szőrharang-pókkal |
| ott forog, gomolyog egymásba-ragadtan a vas, a hús, a gyémánt, a szőr, a csáp, |
|
| És ott kaszabol, nyes, vág, suhint az Én-Árnyékom-Király, |
| Árnyék-karddal az Árnyék-Király! És libegnek hús-kocsányok, |
| s körötte hal-dögök, polip-dögök, dög-halcsikók, rája-dögök, |
| és ömlik a növény-takony, ömlik a szörnyeteg-vér, a víz vérrel |
|
és nyállal bolyhos, sugaras. |
|
| Bizsergő rózsaszín tengeri-rózsák, púpos piros tengeri-csillagok, |
|
vörös kígyókarú csillagok, |
| kék tengeri-liliomok, tüskefák, vizidinnyék, zöld tengeri-sünök, tengeri-uborkák |
| kaszabol Vérengző Árnyam odalent, s Csikóhal-Táltosa kristály-délcegen |
| s vérzik a víz és taknyadzik a víz, vért és nyálat pöfögnek a megdöfött |
|
| A kristály-tollseprű farkú zománclemez-buborékok, a rózsapettyesek, |
| És zöld állatvirág-nyákot, piros vérbőség-poklot bugyborognak a haldokló |
| Mert az ám a Harc, az ám a Győzelem, az ám a Viadal, az ám |
| mert az ám a Most-aztán-Megadom-Nekik, az Így-Kell-Ezt-Csinálni |
|
| Mert ez ám a Nagy Önámítás, az Így-Kell-Ezt-Tenni Tébolyúlt |
| Mert így lehet letagadni a Voltat és a Vant, mert így lehet Gyönyörűen |
| Mert a Földön ha megverettél, majd győzöl a víz alatt, Árnyékom: |
| Mert ott fölbolydúlnak a Győzni-nem-tudók, a Tohonyák, Tehetetlenek, |
|
| Mert ott mindent lehet, ott lent a Víz alatt, ott aztán téged senki |
| Árnyék-Király, Kék Hazugság-Ringyó, Szárnyas Árnyék-Szamár, |
| Vasburkok Üressége Sereg, Páncélok Csontváz-Hada, nagy ott |
| nagy ott a te Győzelmed Tengerre-futó, Lenti Sereged, mint üstökös-csorda |
|
| De kint a Parton nem vár a Remény, ott nincs Hazugság, ott csak a Halál, |
| De kint a Parton-Arany-álarcos Elleneim röhögnek, szőrcsillag törpe lovak |
| Mint kupacban bozsgó döglegyek, a szőrös kristály-korong szeműek, |
|
ahogy szőrrel-zsibongnak, |
| a szőrös kitinkehely-koponyába épűlt kristály-napraforgó szeműek: |
|
| És én a Partra nézek és az égre nézek és a vízbe nézek, a virágzó vízbe |
| És nincs más a vízben csak élet és halál és Szégyenem Árnyéka kék |
| S a vízben csak halak, ráják, polipok, rákok és pókok, köztük szakállas |
| s a vízben csak virágzó virágállatok, bizsergő halál-rózsakertek, óriás |
|
| S a vízben csak lángoló korallsziklák, égő csillagfák, virágzó |
| lapos nagy hínárfátylazás, piros zománc-rebbenés, kékpettyes |
| a vízben csak csigák, lebegő árva-telepek, tüskés és csillagköldökű |
| a vízben csak élet és halál van, korallvirágoszlopok, vizi-boldogok, |
|
| S a vízben, alattam aranypettyreszketésben, térdig besüppedve |
| ott áll lovam páncélvértezete, s rajta ül páncélsisakos, csillagos |
| Ott áll a Boldog Tenyészet Főterén, mint bronzlovon bronzkirály: |
| s körötte halak és csigák lebegnek és pettyezésük arany és csíkozásuk rózsaszín, |
|
| A ló: ívelt vaslemezekből, hajlított vas-szalagokból, dongás vashéjazatból, |
| vasburkolatokból, vas-szirmokból, vas-félholdakból, ízelt csipkés |
| vas-csillag csavarokkal összeillesztett pikkely-csődör, szobor: pikkelyes |
| s szügye vasmellény-közepén vas-margaréta, s vastüske áll ki a vascsillag |
|
| És tompora: vas-sziromcsipkés vasbuborék-iker és hosszú vaskancsó |
| és szemei helyén két cső-vascsillag és fülei helyén két csipkeperemű |
| és a vas-álarc orrlikai félbuborék-peremvégű vaskürtök és vastüskét hord |
| és vasvirág-csillagokkal csavartatik össze a vasszalag-sörény, a szobor ízelt |
|
| És combjai vas-tölcsérek és lábai vas-csövek, s a térdek vas-buborékok, |
| s nyaka, tarkója vasszalag-cséve, dongás, lemezes, szalagos, ízelt, csíkos |
| És benövé a Vaspikkely-Szoboregészet a lüktető állatrózsakert, lepedékes |
| s a páncélpikkely-páncélszalag-lovon aranypettyek, árnyékpettyek |
|
| S rajta ül páncélruhám: a páncéling, páncélnadrág, a vascséve-nyakú |
| fölhúzott sisakrostéllyal a vas-sisak, a zöld vízkristály-ablakú óriás |
| a vállak: vas-szirmok, a térdek vas-szirmok, a vas-ing pereme |
| s az ízelt fémgyűrű-vaskesztyű, vas-szirom vascipő, mint csikóhalak |
|
| S a páncélsisak rostélyürege: habzó, vonagló, bizsergő, nyálzó piros |
| s a páncélruha buborék-dongáira, vas-tulipán vállaira kagylók, |
| s mint rózsafával benőtt Jézus-szobor: a vasruhán tengeri csillagok, |
| s a vértezet réseiből, hiányaiból, kilobog, mint a szőr a moszat, a hab, |
|
| Ott áll vaslovas vas-szobor Múltam a vízmélybe-hulltan, a piros |
| és tompora alatt és combjai között és háta fölött és szügye előtt |
| mint piros, kék, rózsaszín, fekete zománc-lepkék, mint aranygolyók, |
| ott áll Gyávaságom Szobor-Lovasa, s én itt ülök Reggelem büdös |
|
| Ott áll az Állatvirágzó-Állatrózsaszobor, a Virágoskerttel-benőtt Vasló |
| a Virágzó Temető-Szobor, ott áll Vízbelökött Múltam, az Átok Amit |
| ott áll a Megfutás Szobor-Mindene a lángoló, kegyetlen, árva |
| S én itt ülök büdös magányomban, szívemben Csönd-Angyalok, |
|
| A vízbe nézek és az égre nézek! Az égre nézek merev, kristályos |
| Mert fölöttem az ég reggele elsötétűl! Vagy csak fáradt szemem homálylik |
| Mintha fekete szőr-zsákban ülnék, fekete szőr-templomban, |
|
a Túlvilág pokol-ködében, |
| mintha vérző-ördög-szívben ülnék, az ördögszívben vonuló |
|
| Mert tiszta reggel-űröm, a pára-karéj holdas, a csillagtalan kék |
| zizegve, recsegve, suhogva elsötétűl, lesz fekete szőr-buborék, fekete |
| Nyüzsögve rajzanak, hemzsegve örvénylenek, gomolyognak a holtak, |
| a szőr-apák, rothadás-fiúk, bomlás-asszonyok, erjedés-lovak űrödben |
|
| És reng és forog és rezeg és hömpölyög és forr feketén és vérzik |
|
a vastag Halál-Áradat fölöttem. |
| Mert jött a Halott Ország, kúszik Leöldökölt Népem, lebeg |
| a Lekaszabolt Tegnap, a Fölcsinált Szűz Tavasz, az Arany-magzat-pocakos |
| mert jön a Nyíllal-átlőtt-szívű Nép, a Karddal-félbevágott Nép |
|
| Mert jön Lándzsára-szúrt-fejű Népem, Szablyákkal-szétvagdosott |
| jön Dárdákkal-fölhasított-ágyékú Népem, Arany-faszokkal-betömött-hüvelyű |
| Arany-szőrcsillag-szájas aranyhüvelybe gyömöszölt merev |
| jön a Kiszúrt szemű Nép, a Vastüskecsillag-bunkókkal |
|
| Jönnek a Levágott-Fejűek, a Fejnélküliek, a Fél-Embertörzsek, |
| jönnek a Comb-nélküli Lábak, Törzs-nélküli Vállak, a Folytatás-nélküli |
| jönnek a Levágott Emlők, Levágott Péniszek, Levágott Fülek, |
| jönnek a Lábfejek, Sárga Térdek, Lemetszett Karok, Lebegő |
|
| Jönnek a Törzs-nélküli Csípők, a Csípő-comb-lábszár-láb-nélküli |
| jönnek a Virágüstként-szétnyílt Koponyák, a Gödrükből-kimetszett |
| jönnek a vérző, kék alvadás-vérvonalas Tarkók, Halántékok, Nyakak, |
| Homlokok, Arcok, Gégék, Hónaljak, Hasak, Talpak, Tenyerek, |
|
| Jönnek a Hasakból-kimetszett Magzatok, a Csecsemők, Apák, Ujjatlan |
| jönnek a Vérző Csonkok, Rothadó Csonkák, a Húsból-kivirágzó Csontok, |
| jönnek a Nagyhajú-zománc-csillagsor-mosolyú Koponyák, a Földből |
| Ló-Rothadások, Rohadás-Mének, Ember-Rothadások, Zöld |
|
| Jönnek a Kimetszett Szívek, Zöld-vágás-karéjú Csöcsök, Szőrzászlós |
| jönnek a Szőrcsillagos Alsó-ajkak, a Kék Ajaklebenyek, az Üszkös |
| jönnek a Kék Orrhegyek, Penészes Bajuszkötegek, Bőrcsík-félholdú |
| jönnek a Fekete Lábujjak, Körömtelen Mutatóujjak, Szőr-gesztenyeburok |
|
| Jönnek a Kivágott Zöld-mirigybimbós Nyelvek, a Földdel-betömött |
| jönnek a Föld-rózsás Segglikak, a Halálezüst Körmök, Bárddal-kitört |
| jönnek az Ujjcsontok, Arc-csontok, Comb-csontok, Váll-csontok, |
| jönnek a Csigolyák, Lábszárcsontok, Bordák, Könnycsontok, |
|
Medencecsont-lepkeszárnyak. |
|
| Jön mindenféle Rothadás, Halál, Büdösség, Szégyen, Erjedés, Penészedés, |
| Jön a Lándzsákkal-fölszúrt, Dárdákkal-földöfött, Kardokkal-szétmetszett |
| Jön hömpölyögve és rohadva, bomlottan és zuhogva a Penészes |
| Jön az Ellenem-Vád Föltámadásban a Földből-kimászott |
|
| Jön a Vérző Lelkiismeretfurdalás, a Rothadás-Vád, |
| özönlik, hömpölyög fölém a Véres Önvád, a Rothadás-gázzal-bugyborékoló |
| Hazám, Joggal-Vádol-Népem, jön a Földből-kihabzott Gyötrelem, |
| Mint óriás, szőrös, rothadó fekete Mutatóujj: Szégyen-Szívem felé bök Bűnöm. |
|
| És fölordítok! És szívem öklömmel verem! És szívemet öklömmel verem |
| mint gyermek apja koporsóját, mint a fiú apja koporsóját, a halállal-töltött |
| Kristálykoporsó-szívemet ütöm: te halál-üvegláda, büdös üveg-doboz, |
| Jég-Szívem, Kristály-Szívem törj össze, hullj büdös darabokra, |
|
büdös szilánkokra törj össze! |
|
| És ordítok és szívemet ütöm és arcomat ütöm ököllel, a jajgató, véres |
| a halálfejjel-hímzett fekete szőr-zászlót és ököllel verem konok nagy |
| és üvöltök és jajgatok és jajgatok és ordítok, mint a vízből kibújó |
| és mellkasom körömmel szaggatom, mint bagoly a nyulat, a sikoltozó |
|
| És koponyámat ütöm, a szörnyeteg, szőrös csonthéj-gubót, a halál-lárvás |
| És ütöm a szőrös nagy csont-koporsót: király-fejemet, a koronátlant, |
| És mellkasom körömmel szaggatom, mint fogával szügyét |
| hogy szívét vérző húsából véres fogával kiássa, hogy összerágja szívét, |
|
| Jaj, én Bagoly, Szőr-Bagoly, Király-Bagoly, aki ültem az Éj Peremén |
| piros toll-szív arccal, hegyes toll-zászló fülekkel, tollcsillag-tollkoszorú-tál |
| horgas halállal, a tollcsillag-üstök középen égő óriás |
| jaj, én halált-hozó Halálmadár, mit várok én Nappal-Éjem Halál-habjába |
|
| És szívemet öklömmel verem, vad halál-ütéssel, vak bánat-ütéssel, |
| Törj össze Szív, Halálszív, Kristálykoporsó, Kristályfa, törj össze Szív, |
| És dögöljetek meg Angyalok, Isten-Madarak, Csönd-Angyalaim, |
| Dögmadara, dögöljetek meg zokogó Csöndmadarak, Isten-Pelikánok, |
|
| És támadjatok föl Halottaim, Kristályfa-Halottaim, támadjatok föl |
|
Szent Halottak, támadj föl Népem, |
| te Gyönyörű, te Mámoros, te Ostoba, te Nélküled-Nem-Lehetek, |
| te Vereségem, Mindenem, Egyetlenem és Végzetem, Megújulásom, |
| támadj föl Népem, Szent Halott, Virágzó Bűntudat, támadj föl |
|
| Elveszett Édenem, Porrá-Égett Paradicsomkertem, Óriás Kék |
| te Virágzó Szelíd Ősi Kert, Bűnbe-esés Előtti Virág-Vadon, Szelíd |
| az Ősbűn-előtti Boldog Megvalósulás Növény-ünnepe, Állat-Rózsafa, |
| támadj föl halottaidból Kristály-Csönd Szívembe temetett |
|
| Mert elég, elég, elég, elég, elég a Halálból! Elég a Halálból! Elég! Elég! |
| Te alattam, fölöttem, köröttem és szívemben virágzó Halál-Nép, Halálom, |
| odúm ablakát rothadás-bolyhoddal, mint madár-apa a madár-anyát |
| ülteti, s sárcsipkével a köcsögszájat beragasztva vár, kihagyván |
|
| S a sárcsipke-fészekfödő kis csipkecsillag-sárablakán kiálló hosszú |
| a tollkoszorú-tövű, piheszőr-keretes sárga üresség-tojás orrlikú |
| s hoz a madár-apa hártyás bogarat, páncélos bogarat, kukacot, |
| lárvát, tetűt, növénymagot, növényhúst, virágmagot, levelibékát, |
|
| Hoz sáskát, szöcskét, pondrót, bogarat, darazsat, méhet, lepkét, |
| a Lázas Anyának, a Sárköcsögben-Rabnak, s az zabál és fal és |
| s csőréből hártyaszárnyak, kitinszárnyak, sáskafejek, szöcske-csápok |
| szőrös üvegcsillag darázs-szemek, levelibéka-lábak, s a kék moharózsás |
|
| Mert kell a Halál a Halált-Virrasztónak, mert kell a Halál |
| mert kell a Halál a Halál-Anyának, mert kell a Halál, hogy |
| hogy sárcsipke-kancsó fészkébe dagadva a Halálon üljön, |
| mert az a Rab csak izzik és zabál, ürít, fosik, hogy nyakig önszara szarkancsó- |
|
jában ül, holtakat habzsol, piros csőrén pikkelyes lepkepor-szőnyeg. |
|
| Jaj, Reménység-odúm kis ablakát ne tapaszd be Idő, ne falazz be Fekete |
| hogy csak vércsillag-szájam áll ki sötét börtönödből, a szőrkoszorús, |
| ne tömj te engem új és új halállal, ne tömd be számat holtakkal |
| ne hozz nekem szitakötőszárnyú új halottakat, ne ölj meg, holtaid |
|
| Mert gégéig vagyok, mert szájperemig vagyok halállal, a Halál szájamból |
| Mert a halottak csontjai, szőrös combjai, pihés lábszárai bozontos szájamból |
| mint a kékpettyes lepkeszárnyak, zománcrózsa-szitakötőszemek csőréből |
| mint vérpettyes szöcskecombok, hogy fuldoklik, vonaglik már és nem tud |
|
| Mert fuldoklok már, nyögök, hánykolódom és dögledezek |
| Mert szőr, pikkely, pihe, mirigybőrcafat, békauszonyhártya, bogárfej, |
| nem az én étkem, mert táplálékom nem lehet Halál, értsd meg |
| mert nem éltetnek engem a Halottak, mert ki nem virágzok én |
|
| Mert belehalok, mert beledöglök, mert tébolyúltan rágom magamat, |
| Mert tébolyúltan rágom húsomat és tébolyúltan eszem szőrömet, mint |
| kinek szőre megnőtt, mint a saskeselyű tolla, s füvet evék, mint az ökör, |
| kinek körmei, mint a madarak karmai, s bőg baromúl, a viziló-kannál |
|
| Mert megmérgeznek engem a halottak, mert vérembe fölszívódva keringenek |
| Mert halál suhog piros selyem-hömpölyeggel, bársony-örvénnyel megőszűlt |
| Mert Piros Halál-Malom zokog, mint őrűlt Sátán Kristály-ősz Csönd |
| Mert halál lobog, halál büdösödik, halál erjed, halál, húsomból tóduló |
|
| Jaj, egy-percnyi Tiszta Reggelem bolyhos Halál-felhőkkel, Rothadék-szőnyeggel |
| Jaj, egem: Kövér Halál-Lüktetés, Holtakból Fekete Burok, Örvénylő |
| Mert ott vonúl, árad, hömpölyög a Szótlanság-Tegnap, ott zuhog |
| Rothadék-Bűnöm, Földagadt Büntetésem, a Gázokkal-fölpüffedt |
|
Mért-nem-a-földben-maradtál! |
|
| Áradnak véresen, büdösen, zölden a Leszúrtak, Ledöföttek, Halálra-baszottak, |
| az Agyonütöttek, Legázoltak, Mocsárba-fullasztottak, |
| a Vízbe-fullasztottak, Fölakasztottak, Megfojtottak, Kútba-dobottak, |
| a Kettéhasítottak, Levágottak, a Szívüket-megzabálták Üres-mellkasúak, |
|
| Áradnak szőrösen, csonkán, vakon a Lábuknál-fogva-széttépettek, |
| az Egymást-zabálni-kényszerítettek, az Egymást-röhögve-meghágni |
| a Földet-evők, a Hullákat-evők, az Embercsontokat-rágcsálók, |
| a Lódögök-hasában-bújkálók, a Levágott-tökű Fiúk, |
|
Anyjuk-emlőjét-szopó Férfiak. |
|
| Áradnak szótlanúl, rothadozva, sárgán a Seggbe-döföttek, |
| a Lehúgyozottak, Leszartak, a Ló-farkához-kötözöttek, |
|
a Bika-eleven-hasába-varrtak, |
| akiknek vihogva szájukba vizeltek, akiknek szájába |
|
sárga férfi-magot csurgattak, |
| áradnak Reggelem Kék Tüzét belepve, árad |
|
a Förtelmes-Iszonyú-Szent-Lehetetlenség! |
|
| Árad az Elveszett Haza, a Megölt Nép, a Legyalázott Minden, |
| Áradnak a Testek, Fejek, Szívek, Szemgolyók, Törzsek, Tüdők, Belek, |
| Árad a Nehéz Halál-Hömpölyeg, mint Utolsó Itélet előtt |
| a földből-kimászott Szőr-csont-por-koponya-Láva, az Űr Közönyében |
|
| És a testekből, nyakakból, tarkókból, halántékokból, mellkasokból, |
| hasakból, ágyékokból, csípőkből tollas nyílvesszők állnak ki véresen, |
| tövükben zöld tajtékcsillag, rózsahab-csésze, zöld penész-csillag |
|
a véres nyílvesszők tövében, |
| s a sebek fekete lángot fújnak, s a sebek rothadék-csillaga |
|
| Jaj, árad a Halál! A Halál hömpölyög Gyász-Reggelem Kék |
|
Zománcbuborék-homorulatában, |
| mint a gyémánt-arcú gyémánt-lovak, zöld gyémánt-lovasok: |
| mint a darazsak, méhek, legyek zsibongva, a hemzsegő mohacsillag, |
|
szőrcsillag, penészcsillag, |
| pihecsillag, bolyhcsillag, lüktetve, lökdösődve gőzölög az Elmondhatatlan |
|
| Mint a gyémántrózsás szőr-szív fejű, barna kristályszív-szemű, arany |
|
mohaszív-koponyájú méhek, |
| mint az aranypettyes fekete kitinszív koponyájú darazsak szőrös sárga |
| mint a fehér zománcpánt-virágkosárba ültetett kék moha-kehely fejű legyek, |
|
kristályszőrrózsa-szemekkel, |
| mint a szőrös zöld kitinserleg-koponyájú legyek, az arcközépen fehér |
|
zománc-szalaggal, a kékek. |
|
| A zöld kristályuborka-szeműek, a piros kristályvese-szeműek, |
| a rózsaszín kristálysündisznó-szeműek, akik dülledt nagy rózsapihés |
| s aranypettyes kék kitinliliom-arcuk közepén függőleges fehér zománc-vonal, |
| pánt, mint fehér menzesz-öv, ezüst erény-öv, aranylakat, s kétoldalt a szőrös |
|
| Mintha fehér zománchorgony feküdne a szőrös kitinszív arc-pajzson, |
| s ketté az osztja a zöld páncélszív-arcösszeget, két mohás, pórusos |
| s kétoldalt ott dagad a szőrös kristálymozaik-buburék, az összetett szem |
| mintha arany-lakat lógna a kék szájszerv-pihecsengőn, a fekete |
|
| Jaj, így látlak én titeket halottaim, íly közelien, ilyen pontosan, |
| Jaj, így látom én a Holtakat, a hömpölyögve áradó Halottak Szőnyegét |
| És előttük Páncélos Angyalok lovagolnak, szikrázó arany-vértezetben, |
| nagy szárnyuk hátukra zuhog, a vért-vasra zuhog, lobogó |
|
| Nagy fehér hattyúszárnyuk a vért-vasak fölött, mint nyitott könyv |
| és fejükön nincs sisak: aranybuborék, ezüstbuborék, lángoló fordított |
| s a borzongó őskönyv-szárnyakra hull hömpölyeg nehéz hajuk piros |
| s fodrozódik, lobog a virágzó piros hajtömeg, mint piros szőrbuborék |
|
| Halottaim előtt Páncélos Angyalok lovagolnak, Jaj-Angyalok ügetnek |
| az Első rubint-lovon, a Második zafir-lovon, a Harmadik jácint-lovon, |
| smaragd-lovon, az Ötödik jáspis-lovon és előttük ott üget a virág-eső szárnyú |
| lepkeszárnyakból ragasztott zöld kalász-sörényű pikkelycsődörön, |
|
s zöld kalász zászlót lobogtat! |
|
| És én nézem őket, nézem ámulattal és fölindúl szívem, ömlenek kiszáradt |
| Nézem a rubint-ló, zafir-ló, jácint-ló, smaragd-ló, jáspis-ló, lepkepikkelycsődör |
| nézem a titkos Menny-Magasság Páncélos Nyitott Könyveit, Halál-Vezető |
| és sírok és sírok és sírok! Mert ti vagytok azok, Rab Angyalok, Csönd-Szívem |
|
| És sírok és sírok és sírok és sírok és sírok, mintha szitakötő zokogni |
| mintha király-szitakötő sírni kezdene, mintha iker-kristályrózsakert |
| a hatalmas szempárból épűlt mozaik-ikra-koponya vadúl zuhogva |
| Jaj sírok, sírok, sírok, sírok, sírok! Hull borzas szakállamba koponyám |
|
| Mert Halottaim, titeket siratlak, mert Angyalaim, titeket siratlak, |
| Mert Halál-Nép, téged siratlak én, mert titeket siratlak én Fönn-lovagló |
| Mert titeket siratlak jajgatva én Vak Zene-Angyalok, Hömpölygő |
| És ellepik szakállam, mellkasom, födött ágyékom nehéz, könnyű, |
|
kegyetlen Király-Könnyeim. |
|
| És ott mennek a Gyémánt-Lovak, az Angyal-Lovasok; ott megy a Pettyes |
| a lepkeszárnyakból-ragasztott kékpettyes Szőrpikkelycsődör, mintha |
| s lobogó zöld kalász-örvény rengő sörény-taréja, s zöld kalász-kéve |
|
zuhatag farokuszony-tolla, |
| s orrlikaiban piros rózsa ég és hosszú virágfüggöny kékpettyes |
|
pikkelyszív-szügye szőr-zászlója. |
|
| És lépése virág-ütés és lépése virág-nyílás, s mint fehér harang reng |
| és keskeny kék mohapikkelyhordó-hátára hull a Hatodik Angyal hatalmas |
| és nyerítése virágfelhő és tajtékja virág-zivatar és virág-habzás kékpettyes |
| és zablája fehér liliom és kantárja piros rózsalánc, nyerge gyöngyvirág-kosár |
|
| Jaj, Angyal-Lovasok, Gyémánt-Lovak, Énekeim, akik ott ügettek |
| ti rám se néztek Gyémánt-Lovak, Csönd-Angyalok, Vak Hangszerek, |
|
kik szívemben elhagytatok! |
| S én itt ülök a Szent Halál-Hömpölyeg alatt, s vagyok nyálkás, |
| És meddig ülök én itt, most már végleg egyedűl? Mielőtt azt a Vak Partot |
|
| Jaj, rám se néztek Angyalok, Halottak, Csöndfám Rabjai, Gyémánt-Lovak, |
|
rám se nézel Halál-Áradat, |
| te kalász-sörényű Pikkelycsődörcsikó, te Hatodik Angyal, ki zöld kalász-zászlót |
| rám se nézel Hatalmas Halál, Belőlem-Áradó, s te virágzászló-szárnyú |
|
Szentséges Angyal-Tavasz! |
| Nem néztek énrám Csöndek és Halottak, Angyalok, Halálok, élen-ügető |
|
| És a lovak szeme, mint a sáskák szeme: óriás zöld kristálykorong, |
|
a lovak szeme, mint a szitakötőké: |
| óriás kristály-lepény, s a lovak szeme, mint a szöcskék szeme: rózsapettyes |
| S a lovak arca, mint a sáskák arca: zölderes kristály-álarc, |
| s a lovak szügye, mint a sáskák mellkasa: zöld zománc-szív, lábuk, |
|
| Lábuk, mint a kék zománcpettyes combú tücsköké: kék kristálydrót, |
| kristálydrótcsillag patákkal és szájuk gyémánt-tátikavirág, fodros |
| És a Lovasok szárnya borzongva lobog, mint szélfújta nyitott könyv, |
| s a Hatodik, a kis Tavasz-Lovas lengeti, zizegteti a zöld kalászból font |
|
| És rám se néznek a Szívemből-Kiszálltak, a Földből-Kibújtak, |
| Csak kocognak szikrázva gyönyörűen, lángolva és ragyogva, |
| mint gyémánt-sárkánycsikók aranyport lövellő orrlikakkal, |
| csak ülnek az Angyal-Lovasok a Gyémánt-Táltosokon, |
|
égnek túlvilág-türelemben. |
|
| És mögöttük Gyászom Reggele, a Nép-Halálhömpölyeg, |
| az Üszkös Reménytelenség, a Néma Rothadék-kása, |
|
az Özönlő Halottak-Szigorúsága, |
| az Eget-belepő Vastag Halál-szövet, a Szőr-csont-húsmálladék |
| a Pöfögő Halálmocsár, a Bugyborogva-kúszó Halál-sárlepedő, |
|
| Jaj, Gyász-Éjszakám és jaj, Gyász-Reggelem, jaj, Kereszten-függő |
| jaj, Kereszten-függő Jézus-Reggelem és jaj, minden jövőm és jaj, |
| Forog zöld hínárnyálas, kagyló-tüskés, büdös rabtartó csónakom, |
| ragasztott deszkacsillag-tányér, a kék kocsonyacsipkeserlegen forog |
|
| S én itt ülök a kék hínárszakállas, fekete moszatszakállas, csigaházas |
| itt ülök árván, szakállasan, könnyesen és a vízbe nézek és az égre nézek és |
| S a vízben Halál-virágzás, s az égen Halál-virágzás, s ott tolongnak |
| ott a parton tolongnak tülekedve az Árnyak. Mint száműzött angyalok |
|
| Ott tolongnak, ellepve Elérhetetlen Partomat a kék, a zöld, a piros, |
| könnyű Árnyék-Népem tolong ott tülekedve, totyogva, integetve, |
| ott tolong topogva, integetve, árnyék-szívét árnyék-húsába rejtve |
|
Vak Túlvilág-Emberiségem, |
| ott tolong a Fekete Árnyék-Haza, a Néma Árnyék-Ország, tolong a Halál: |
|
| Mint tengerből-kiálló sziklacsipke-szirtcsillagon, a csipkés szikla-rózsán, |
| a szálkás és rostos, száraz kőhasáb-liliomon, a fehér kőcsipke-ősfán |
| a hemzsegő, lüktető, lobogó, ásító, csőr-tátogató madár-milliók, |
|
ahogy jajgatva zsibonganak, |
| ahogy fosnak, ürítenek, párzanak, tollászkodnak, tojnak, kőszálkán ülnek |
|
| Barnapettyes, zöldszeplős tojásokon, barna rost-rózsa moszat-fészken, |
| száraz, zöld hínárkosáron, véres ürülékkel összeragasztott, tollpihés |
| ahogy ülnek piros gomb-szemű toll-bálvány meredéssel a véres, fostos, |
|
pihékkel-teleragadt tojáson, |
| ahogy hemzsegve zsibonganak, lobogva tolonganak a kőcsipke-fa fehér |
|
| A kőcsipke-lombon, kőcsipke-ágon, kőcsipke-gallyon, minden fehér |
| s néznek meredten piros zománc-golyó, piros rubint-golyó, vérzománc |
| s tolluk lobog és szárnyuk lobog és testük pihéje habzik, a bőrig-szétnyíló |
| a rózsaragyás bőrig szétfúvódó pihecsillag-lánggal, zsibongnak álmatagon |
|
| S köröttük üres csigaház, üres kagyló-kőrózsaszirom, üres rákpáncél, zöld |
| halpikkely, halcsontváz, száraz kék epe-hányadék, gyík-koponya, |
| bogarak, szőrös, páncélos fedőszárnya, medúzahártyazacskó, |
|
s a kék csipkelánggal fölhabzó |
| tenger, a kék ősdörgés kristálycsipke-ágaskodás, a koszorúsan fröccsenő |
|
| S a tengerben-gyökeredző kőcsipke-ősfa meszes, véres, zöld-eres |
| szálkás, csipkés, rojtos, vastag ürülék-lepedőkkel görnyed, szikrázik |
| a száradó, véres csurgás, a dermedt ürülék-tajtéking, a zöld ganéj-köpeny, |
| vértezet lángol fehéren, mint égő gyertya viasza csurogva dermed kövéren, |
|
| S ülnek a madarak a zöld őscsipke-dörgés közepéből kinőtt kőcsipkerózsán, |
| ágain, levelein, hegyes kőszálka-lombjában, s néha fölrebbennek |
| s a fostos kőre visszalobbanva ülnek, s tolonganak nyakukat nyújtva, |
| s nézi őket a kék kristálydörgésből kidugva fejét a rozmár, a dugong, |
|
a szirén, a bálna, a fóka. |
|
| Jaj, így tolongtok zsibongva ott a parton, tolongva ott az égő |
| ott a rettenet-közeli, rémület-szomszéd parton tülekedve zsibongó |
| Halál-Árnyékmilliók, Árnyék-Halálhadak, jajgatva-hemzsegő millió |
| s én nézem zöldpettyes értem-tolongástokat, s égő harmattal betelik |
|
bozontos szőrpajzs-arcom. |
|
| Mint a kék kristálycsipkeláng-örvény tenger-üvöltésből fejét kidugva |
| vízalatti-nép, a lammantin, a narvál, a cápa, a tintahal, a polip, |
|
a porceláncsipkevigyor-delfin, |
| a tengeri tehén, a vizipók-óriás, a teknőc-király, a csiga-ős, kocsonya-nőstény, |
| nézi az imbolygó, fortyogó Madár-tornyot, a Kőfa jajgató, rikoltozó, füstölgő |
|
| Úgy nézlek én titeket Árnyak, úgy nézlek én téged Vak Árnyék-Hemzsegés, |
| úgy nézlek Parti Árnyék-Haza, közönyös, kegyetlen és kegyelmes |
| úgy nézem üszkös hemzsegésteket egymáson-tolongva-tornyosodó |
| s szívem: hús-rettenet, arcom: szőr-rettenet, szemem: láng-rettenet, ágyékom: |
|
| Mert ti vártok engem ott a parton, Árnyékaim, Árnyék-Hadak, ha egyszer |
| ti vártok engem ott a parton, ha fölszabadúlván nyűgeimből, majd |
| ti vártok engem tülekedve Árnyékok, Árnyék-Felek, Fej-nélküli |
| Félbevágott Árnyak, Karnélküli Árnyak, Lábnélküli Árnyak, |
|
| Ti vártok ott a Parton: Árnyék-fejek, Lüktető Árnyék-szívek, Árnyék-lábak, |
| Árny-csecsemők, Árny-asszonyok, Árnyék-fiúk, Árnyék-apák, |
| Árnyék-szemgolyók, Árnyék-fülek, Árnyék-kezek, Árnyék-szűzek, |
| ti vártok ott a kagyló-késes parton: Halál-Árnymilliók, Számonkérők, |
|
| Akik ott tolongtok a kék csillag-messzi parton, a kék szörnyűség-közeli |
| mint égő csillagon száműzött, szorongva-hemzsegő Angyal-hadak, |
| mint Isten égő ajaklebenyén, fölhúzott lángoló fitymabőrén a tolongva-ácsorgó |
| mert nem tudják a szőrös, vérpettyes lebenyen, büdös bőrgyűredékhegyen |
|
| Ti vártok ott Árny-Trónnal, Árny-Koronával, Árny-Karddal, |
| hogy legyek Árnyak Árny-Királya, a Halott-árnyék Nép Kék |
| hogy a Halott-Árnyak Vezér-Árnya legyek, s kövér Árnyék-lovon lovagolva, |
| Zöld Árnyék-csődörön ügetve visszafoglaljam Árny-Hazám |
|
| S legyek a Diadalmas Árnyék-Király, a Visszafoglaló Győztes Ős |
| s uraljam Árnyék-Népemet, a Halottak Árnyait, a Halottak |
| Árnyékok Halál-Hadát, Kék Halott-Árnyékok Birodalmát, |
|
Kék Halál-Árnyékemberiségem, |
| Én, az Árnyék-Csoda, a kék csipkeszakállas Király-Árnyék, |
|
akinek nem adatott meghalnia. |
|
| Én, az Árnyak-között-az-Eleven, a Szakállas Borzas Büszkeség, |
| s ott üljek Zöld Országom közepén borzasan, rongyosan, rengő |
| mint Isten a Mindenség közepén hatalmas csillagvilágfák lángoló |
| s nézzem zsibongó Halál-Árnynépemet, szőreimben száradozván egyedűl, |
|
| Vagy ott bolyongok majd a zöld vadonban, ősrengeteg-országom zöld |
| s nagy szőrzsák-fejemből, pettyes hártyazsák-szájamból szívárog |
| szívárog, mint a nyál borzas ősbozont-szakállamba, vakogó halk |
| s csak szőreim hallják őrűlt motyogásom, tébolydadogásom szőrzsákba |
|
| Mint finom pókháló-zsákba, méz-szőrös pókháló-szatyorba a légy, |
| s zeng ott a ragacsos háló-szőrbozontban picit tovább még, lüktet, |
| aztán lüktetve hallgat tovább, aztán zizegve fölsír utóljára, |
| s teleragadva finom nyálselyemmel szőrös kristályalma-szeme, arcpajzsa, |
|
szárnya: a lakk-levelecske. |
|
| Jaj, ott bolyongok én majd, az Őrület Királya, a Téboly-Király és jaj, |
| bolyongok én, Zöld Magány-Országomban, téboly-dalt motyogva taknyos |
| s majd lehullok meghalni az árva földre én, szemeim a föld habjába mártva, |
| s leszek mint csigaház, összegöndörödve, s megeszi testemet a medve, a sas, |
|
| Leszek, száraz király-dög, fekve összekuporgó szőrös kicsíny kupac, |
| mint lebegve kuporgó halott magzat, a Magány Halott Szőrös Magzata |
| s nem motyogok több halál-éneket, őrület-virágot, sirató-szégyent, |
| s míg rothadozik magzat-szégyenem: belep a hulló kék levél, belep a hó, |
|
| S míg rothadozik szőröm és húsom, míg korhadoznak széthullt csontjaim |
| a csóka, a harkály, a varjú, a farkas, a medve, a nyúl nézi |
| és fújásuk: fehér béke, lihegésük: álom-virág és tekintetük: |
| és csőrük kopogása, fejük csőr-nyitogatása: piros életkürt |
|
| Vagy csak ők várnak engem ott a Parton, meghalni várnak |
| ha majd a földre lépve szívemhez kapok és görcsben összerándulok, |
| s nézik szőrös viasz-magányom, bozontos viasz-lángom, |
|
ahogy ott halálba-kuporodtam, |
| nézik a medvék, keselyűk, szarvasok, szarvasbogarak, sünök, |
|
| És marad az Üres Haza, a Népe-Nélküli Ország, az Embertől-Üresség-Föld, |
| Embernélküli Ősvadona, a Zöld Rengés, a Könnyező |
|
Ólomszövevény-Ősrengeteg, |
| a Vérző Vadon, a Párás Csöndsziget, a farkasok, medvék, rókák, baglyok, |
| varangyok, békák, kígyók, gyíkok Hazája, Embernélküli |
|
| Vagy csak ők várnak engem ott a Parton, vagy csak ők várják Magányos |
| a Medve, a Róka, a Szarvas, a Nyúl, a Harkály, a Bagoly, a Zöldfoltos |
| a Gyík, a Kígyó, a Sas, az Ölyv, a Sólyom, a Varjú, a Hőscincér és |
|
a Szarvasbogár, a Csöpp Békakirály, |
| s várnak mind a többiek is, némán a Partra tolongva, Bársony-Népem, |
|
| Vár Toll-Népem, Tüske-Népem, Szőr-Népem, Húsgyűrű-Népem, |
| Mirigybőr-burkolat Népem, Mészpáncél-Népem, Kőmozaik-buborék |
| és Királyának kér majd engemet és rámnéz a hatalmas állathömpölyeg, |
| melengeti kristály-zsibbadt szívemet, nyaldossa szívem táját, az ujjaim, |
|
| És közéjük ülök én borongva, mint óriás, állatokból-épűlt fészek lüktető |
| s fehér békét fújnak az állatok szívembe, vagy fekete haragot, |
| oly mindegy lesz nekem, mert nem fáj már nekem semmi akkoron, |
| Ott ülök könnytelenűl a mirigyzsákokból, pikkelyzsákokból, tollzsákokból épűlt |
|
| És nézem a lüktető, lihegő szőr-pikkely-toll-kő-mirigybőr-szemgolyó |
| és nem sírok és nem jajgatok és nem motyogok és nem kiáltozok |
| csak nézem a fénylő, bolyhos Serleget, az izzadó, tüskés, pikkelyes Kelyhet |
| Mert tudom: én életem kié, mert tudom: Jövőm te vagy Szent Állat-Liliom, |
|
| Mert tudom: Szent Büntetésem vagy te, Szent Megfizetésem, |
| a Gyáva Megfutás Liliom-Fizetsége, a Buta Elragadtatás Lüktető |
| Hülyeségem Miriggyel-virágzó Trónja, Nagy Ökörségem Emberevő |
| Húsevő Húsvirága, Csontevő Szőrvirága, tudom: Szent Büntetésem vagy |
|
| S egyszercsak összezárúl a Húsevő Liliom, mint az Éj Kelyhe, az Ősvárakozás |
| szőrcsipke-pikkelyláng sziromhegyei bolyhosan, zománcosan egymásra |
| és rámtapad rángva, fodrozódva a Halálgyomor, a Gyomorvirág, bolyhai |
| bimbói, csápjai, szemölcsei, lebenykéi testem nyílásaiba nőnek, |
|
| És leszopja csontjaimról húsomat, föloldja szőrzeteimet és habzó |
| és kék savában csontvázam forrva, fortyogva, bugyborogva habzik, |
| mint a mész, ha oltják, s a Húsevő Virág-gyomor, a Halál-üst |
| mindenét fölissza, aztán sejtjeire bomlik, s futnak az állatok |
|
| Jaj, csak ők várnak engem ott a Parton, ők várnak ott a parton tolongva, |
| csak ők várnak szívükben remény-lánggal, piros kürtöket fújó |
| szemükben habzó hódolat-lánggal, szemükben bolyhos |
| a Szent Állatok, az Itélet-Állatmilliók, a Rám-Várakozók, a Méhecske, |
|
a Harkály, a Béka, a Medve. |
|
| Várnak engem és hívnak engem és akarnak engem reménylő kék |
| sziszegő hódolattal, ködfújó szájjal, s őstitok-szívük szent testükön |
| a szőr-ingen, pikkely-ingen, páncél-ingen, toll-ingen löki át lüktető |
| mint a bolyhos, kövér teremtés-füstöt Isten egy vércsöppje bevilágítja |
|
| Mert megszúrta Semmi-Ujját egy eleven csillag, a forró kristály-rovar |
| s lehulló lángja csöppjét, lehulló vére csöppjét Mindenség-Lénye bolyhaiba |
| mert ott ég az óriás isten-vércsöpp gomolygó, virágzó |
|
Mindenütt-Ágyékszőrébe ragadva, |
| ott lángol a lüktető piros golyó, ott ragyog gőzölögve, s benne |
|
a Létezés Csírája, Magja. |
|
| Mert csillagok, állatok, növények, kőzetek, égitest-halmazok lebegnek |
| bikák, angyalok, bálnák, polipok, ősgyíkok, sárkánycsődörök, |
| csillag-kezdetek, állat-kezdetek, növény-kezdetek lét-kötege a vércsöppben |
| mint üvegharang-állatok, üvegkürtök, kristálykentaúrok, üvegorrszarvú-rákok, |
|
kristálysöprű-lények a vízcsöppben. |
|
| Jaj, várnak engem és hívnak engem és akarnak engem a Szőr-Várakozások, |
| Páncél-Akarások, Pikkely-Csudálkozások, Tüske-Ámúldozások sziszegve |
| és szívük testükön átvilágít, mint Időn az Őscsillag, testük állat-ingén, mintha |
| piros láng-folt lüktet és lobog és testüket bevérzi, mint a vér, ha sebből |
|
| És testükön szívük átvilágít, s Szent Állat-Várakozóim, mint piros |
| fénylenek tüzes szívekkel, s égő nagy rózsafoltosak a mellkasok, |
| boldog, vad rózsaláng-vérzés a toll-vértezet, szőr-vértezet, páncél-vértezet, |
| rózsaszőrrel szétszívárgó égő rózsapontok lüktetnek testeden |
|
Hatalmas Állat-Bizonyosság. |
|
| S én elébük állok, s ők körém-tolongnak pikkelyes, ragyás, szőrös, |
| s lebegnek fölöttem boldog várakozással, s nyüzsögnek lábam előtt |
| s köröttem szív-tüze rózsatajték, s alattam, fölöttem, köröttem égő |
| mintha csillaghalmazban állnék, mintha a Mindenségben állnék, bekerítve |
|
| Mintha tűzpont-csillaghalmaz buborékban állnék lebegve, |
|
a fénypontőshalmaz-özönben, |
| nagy égő rózsapontok halmaz-buborékában állok, s arcomon a |
| rózsafoltokkal visszafénylik, testemen lüktetve lobog a szív-tajtékzás |
| Mintha égő máglyán állnék, állok az Égő Szívűek között, |
|
| És ők hívnak engem és ők kérnek engem és ők akarnak engem, |
|
a Rózsaszőrcsillag-Mellűek, |
| s azt mondják hódolnak nekem, hoznak majd nekem csigát, moszatot, |
| hoznak majd megölt állatot, mézet, halikrát, kígyótojást, békafejet, |
| hoznak majd gőzölgő meleg vért, zsíros virágot, kukacot. Szívembe fújják |
|
| És ágyékomba fújják Nemzés-Kedvüket és Futásukat megroggyant |
| s Rejtőzésüket gerincembe fújják és Állat-Lényegük Tüzét koponyámba |
| és Látásukat kiszáradt szemeimbe fújják, s Rettegésük Szelídség-Édenét |
| és szívemre teszik Akaratukat, mint a Teremtésben Isten a Dolgok |
|
| Hogy boldog Ősrózsaköd kisujjából a lüktetés átcsobogjon, a Jelek, Jelenések, |
| s dobogni kezdjen minden Lét-Pillanat, Test, Akarat, Rémület, Növekvés, |
| hogy lüktetni kezdjen a Fény és a Homály, minden Tartalom, Üresség, |
| minden Rejtelem, Nyitottság, Burok és Bélelet, Tömeg és Felület |
|
| A Lét örömére, a Lét hitére, hogy fényleni, derengni kezdjenek az Akaratok, |
| Hogy a Minden lángolni és ragyogni kezdjen és szikrázni kezdjen: |
| Azt mondják: Testük legyek én, Szent Megváltozásban, Szent Kivedlésben |
| rongy ember-lényemet, legyek, mint ők: Emléktelen, a Mindíg-Jelen |
|
| Legyek, mint Ők: a Mindíg-az-a-Pillanat-ami-Van, |
| az Önmagát-Betöltő Szelíd Szép Homály, az Önmagát-Betöltő |
| a Testek Határfelületéig Önmagát Teljesen Betöltő Ámúldozás |
| az Emléktelen Jelen-Derengés, a Mindíg-Rettenet-Mindíg-Figyelem |
|
| Legyek a szorgalmas, szelíd, pontos és kegyetlen, rettegő, rebbenő, |
| legyek a Buzgalom, Nemzés, Építés, Ragadozás, Lopakodás, Költés, |
| legyek a Gyűjtés, Ének, Kitinhangszer, Hártyatrombita, az Éhség |
| Szelíd Várakozás, Szelíd Adakozás, Véres Evés, Szelíd Legelészés, |
|
| Legyek Ők, mint Ők vannak önmagukban, Önmaguk Édenében meghalva |
| Önmaguk Homályában növekedve, lüktetve, repűlve, csipogva, futva, |
| Önmaguk Emléktelenség-Ködében nyaldosva szivacsos orrlikuk, rágcsálva, |
| Önmaguk Tüzében virágozva, földet-turkálva, ürítve, tojva, szülve, |
|
szoptatva, halállal-égve. |
|
| És én állok köztük és megadom magam, zord ember-létemet föladom |
| és átadom testemet rejtelem-hitüknek és szelíd akaratuknak Emlékezetem |
| érzem, hogy lassan átalakulok, s emberkezemmel idegen arcomat |
| óriás királydarázs-fejet érintenek már reszkető, szőrös ujjaim, |
|
| Mert király-koponyám óriás aranyfoltos-feketefoltos kitinpáncélszív-koponya |
| s aranypettyes-feketepettyes szívbuborékoldalán kétoldalt ikrásan |
| a vese-alakú szem-óriások, a barna kristály-vesék, a két |
| s fölöttük és mögöttük a csuklós, pórusos, szőrös barna kitinbotok, |
|
| S alúl az aranyfoltos-feketefoltos lakkozott szívcsücsök széthasadva szőrösen |
| mint szűz vagina, s aranykampók, aranypatkók, aranyhorgok harangja: |
| lüktet, merev moccanatokkal él, mintha pici arany-rák nőtt volna a hasadt, |
| szájszerv méhibe, s az mozogna páncélmerev rángással ott: a szívből |
|
| És nyakam és hátam és törzsem, ágyékom, combjaim, lábaim lassan |
| s leszek aranygyűrű-zománcgyűrű test-összesség, pihés, légző-stigmás |
| s karjaim nagy, barna-eres arany-hártyatollakká széttolódva, mint |
| a légbe magasodnak, s a hártya-ablakokon kék zománcpont, aranypetty, |
|
| És combjaim barna porcelán-tölcsérek és lábaim barna |
| és lábszáraim barna, tüskés drótrudak, a térdeim csuklós barna |
| s ízelt hernyós kövér aranycséve-potrohom végin lapos zománckúp, |
| barna porcelán-szív lüktet és vonaglik, ivarszerveim kitinszív-hólyaga, |
|
a nemzőszerv-tartály dobog. |
|
| Jaj, mert megadtam magam, mert föladtam magam, emlék-létemet szívükbe |
| mint tetves ruhát, tetves szőrzetet, leszek megzsírosodván és földagadván: |
| jaj, emlék-múltamat, mint tetves inget tűzbe, Hívás-szívük Láng-Jelenébe |
| leszek a Szőrös Brummogó, leszek a Barna Totyogó, leszek az Isten-Mézevő, |
|
| És ott ülök majd nagy barna pocakkal, vastag barna háttal, nagy |
| mint óriás barna szőrbuborék, mint Isten Ünnepe, múltamat magamból |
| ülök egy vérző fenyőfa alatt, múlttalanúl, nagy sárga viaszrózsa lépesmézet |
| mézes mancsaim nyalogatva, mézeset böfögve, bundámban a mézcsurgás |
|
| Jaj, mert megadtam magam és föladtam magam, Emlékezetem Hitükben |
| testem lassan kitollasodik, bíbor toll-mellényt, kék toll-köpenyt növeszt |
| arcomra kék toll-álarc kerűl, sárga szaru-kard, zöld tolltaréj-üstökös |
| zöld toll-lángolással hegyesen hátra-lövell, lábaim kék pikkelyrudak, |
|
| Lábaim nagykarmú kék pikkelycsillagok, kék zománcszívpikkely-kesztyűk, |
| bőrzsák-tövekkel a karmok kezdetén, s szárnyaim csúcsos zöld |
| mert királyharkály lettem én, a Nagy Kopogó, a Bicegve Mereven Ugrándozó, |
| Fák Doktora, s Harkály-Önmagam nem emlékszik már |
|
a Vad Emberszív-Magányra! |
|
| Jaj, mert föladtam hitem, mert múltamat eladtam, mert magányomat |
| testemet sírva fogdosom, létemet vartyogva siratom, ember-múltamat |
| Mert lassan elvarangyosodok, mirigybőröm, mirigybuborék-tokám |
| zöld-foltosan, szürke-foltosan lüktet mirigyzsák-pocakom, dagasztja |
|
| Mert lettem Varangykirály, Békafejedelem, zöldszeplős, izzadó varangyos |
| lábaim porcelán-pálcacsillag ujjközeiben zöld hártya-háromszögek, |
| s zöldszeplős farcsúcsomon kőrózsa-kloákacsillag, s szemhéjaim: |
|
a szemgolyós kőmirigycsengők |
| rengenek, mert pislogok és nem ismerem Tegnapom és elfeledtem |
|
| Jaj, Látások, Látomások, Szégyen-Hitek, Vígasztalások, |
|
Keservem Kegyelem-Vígaszai! |
| Ti Látomás-Föloldozások, Látomás-Kegyelmek, |
|
ti Látomás-Jövő-Folytatások! |
| Ti Köd-Mámorok, Köd-Igézetek, Nyomorúságom Képei, |
| Ti Vérző Rettenetem Sebkötő Pólyái, Bűnöm Ködei, Virrasztásom |
|
| Jaj, Látomások: Poklok, Temetők, Jajgató Önmarcangolások, |
| Könyörtelenség-Állapotok, Gyönyörtelenség-Bocsánatok, |
|
Lehetetlenség-Megvalósulások, |
| Dög-Álmok, Gyűlölet-Jövők, Szégyen-Keservek, Vak Vérző |
| Elmém Gyász-Hömpölyegei, Szívem Bánat-Tavaszai, Virágzó |
|
| Meddíg sarjad még ez a vad, bolond tenyészet, meddíg virágzik |
|
vak Szörny-Vígasztalásom? |
| Meddíg dagad még förtelem-lángjaival Virrasztásom Látomás-Reggele, |
| Ez a Tébolyúlt Nem-Felejtés, ez a Tébolyúlt Halál-Ünnep, |
| Győzelem-Jövő, ez a Rettenet-Mennyország, Hazugság-Pokol, |
|
| Hisz ami volt: volt! Hisz ami van: van! És a Vereség-Tegnapnak |
| Nincs Növény-Vígasz, nincs Állat-Vígasz, nincs Virág-Vígasz, |
| Nincs Angyal-Vígasz és nincs Téboly-Vígasz, lényemet, ami száraz |
| a Víz, a jövő Halálos Rózsakertje, a Tenger, a Halál Virágoskertje, |
|
| Hisz ami volt: volt! Hisz ami van: van! És a Gyalázat-Múltnak nincs |
| Hisz ami van: van! Hisz ami volt: volt! Hiába: Jajgatások, hiába: |
|
Vacogások, hiába: Könnyek, |
| hiába: Látomás-Vígasz, Állat-Jövő, Növény-Túlvilág, Virág-Remény, |
| hiába: Állat-Várakozás, Virág-Ragaszkodás, a Leányszínű Kék |
|
| Hiába minden Remény, Rettenet, Gyász, Gyötrelem, Várakozás, Roskadás, |
| Hiába minden Önmarcangolás, Szív-Rúgdosás, Siralom, Őrület, |
| Hiába minden Mások-Szidalma, Mások-Vádolása, Isten-Köpete, |
| Hiába minden Vízalatti Győzelem, Halál-Lakoma, Táltosló-Hívás, |
|
| Hiába minden Gyász és Magyarázat, hiába minden Büszkeség, |
| hiába minden Szégyen Szégyene, Bűntudat Bűntudata, a Látomás |
| hiába a Veszteség-Gőg, a Vereség-Mámor, hiába minden |
| hisz ami volt: volt, hisz ami van: van, és változtatni ezen szívemnek |
|
| Jaj, hogy futottunk, hogy rohantunk, hogy lihegtünk, jaj, hogy |
| jaj, hogy szitkozódtunk, hogy átkozódtunk, vért-lövő sebeinket |
| páncélból-kivirágzó sebeinket, mellvért-lékeinket szőrös nagy ökleinkkel |
| voltunk, mint páncélosbogár-temető, mert közénkcsapott |
|
| És egymást hogy gyaláztuk és egymást hogy röhögtük és egymást hogy |
| és egymást habosan hogy tapostuk, vas a vason csörögve, vas a vason |
| mint páncélos rákok halál-hemzsegése, a sok vas-csótány, vaskakas |
| hogy tekergett, kopogott, a vastoll, vasburok hogy zuhogott nyögve |
|
| Jaj, hogy csikorgott, hogy nyikorgott a vasdonga-vaslemez-vasbuborékörvény, |
| mint ízelt óriás páncélos-bogarak, fölpáncélozott lovakon ülő nagy-ollójú |
| a vascséve-páncélbajszosak, a vasálarcos vaslemez-lovakon ülő |
| páncélbajszukkal tapogatództak, páncélollójukkal hadonásztak |
|
| És hömpölygött vas a vason és fortyogott vas a vason, sírt |
| a szikrázó vas-görgeteg, s a páncélöltönyök donga-résein, csatlakozás-közein |
| a vér, a szőr, a hús, a verejték, a szügy-tajték, s a vértezet-lélekből |
| a vér, a vér, a vér, a habos fekete vér, s a mellvért vasára alvadt, |
|
mint tengerirózsák bokra. |
|
| És a vaskancsó-fejű vashernyó-lovak ágaskodtak, pisáltak, fújtak, |
| s a vaslemez-vasbuborék-vasburok lovak: az óriás-szöcskék, óriás |
| összetaposva, összetaknyolódva, összegubancolódva vérüket, vizeletüket, |
| mint eltaposott házas csigák hús-vér-nyál-mészháztörmelék-kocsonya-kupaca: |
|
| S e vérző, tajtékzó, nyihogó, vonagló, kinyúlt, habos |
|
vaslemez-vasbuborék-vasöv-kupacban, |
| mint páncélos szöcskék, ha egyik lábszáruk a zöld csont-tölcsér |
| s a zöldpettyes comb ottmaradt a forgó-bütyökkel, s a drótlábszárnak |
| bicegve evickélnek, úgy evickéltek forogva a vaslemez-lovagruhás fiúk |
|
| S mintha sáska sáskával ölelkezik, szöcske szöcskét ölel, rák rákot hág |
| szarvasbogár-hím szarvasbogár-hímmel verekszik, orrszarvú bogár |
|
orrszarvú bogárral dulakszik, |
| skorpió skorpiót cibál, csótány csótányt ráncigál, hőscincér hőscincérrel |
| a vascséve-fiúk, vashernyó-lovak egymáson-tántorogtak, egymáson-csavarodtak |
|
| S az ezer páncélcsap, szögecselt pofa-lemez, csillagos tarkólemez, szügy-burkolat, |
| szív-alakú halánték-lemez, páncél comb-burkolat, vas-lábszárvért, |
| tompor-vasszoknya, vas-ing, vas-sisak, vasrostély-arcketrec, |
| páncél-állkapocs-csésze, lemezes nyak-borítás lángolt és füstölt benned |
|
| Mert hullt az eső dörögve és ropogva és a vért-vason porzott kemény |
| s a vascsillagokkal összecsavart páncélburkolatokon füstölt nehéz |
| porzott az arc-vasakon, vas-álarcokon, páncél-sisakokon, mellvérteken |
| s szikrázva lobogott, vízlánggal ragyogott a véres buborékvas-vashordó |
|
| S a vérben, a dagasztva-böfögő sárban, a vasburok-embermocsárban habos |
| vérző halálfújások, páncélba-durrogások, vasból-szakállas hörgések, |
| tajték-vakogások és vérfüst-makogások, ördögfingok, |
|
piros kocsonya-cuppogások, |
| s dörgött az eső a vérteken, vasakon, a gomolygó véres vaskupacon |
|
| S a vasakon kardok kopogása, fejszék csattogása, vastüske-bunkók |
| s kopogó, ropogó, recsegő, nyikorgó, beroppanó, fölhasadó, szétnyíló |
| Jaj, az az Öldöklés, az a Futni-nem tudva Futás, jaj, az a Véres |
| és jaj, Hazám és jaj, Nemzetem és jaj, Népem Futása, Vérzése, |
|
| Jaj, vérrel-virágzó vasak, vért-lövellő vasbuborékok, vas-vérzések, |
| jaj, a vasak fugáin kihabzó verejték, jaj, a véres latyakban könyörögve térdeplő |
| merev Ájtatos Manók, vaskesztyűs Kegyelem-Könyörgések, vas-arcú |
| vas-sáskaöltönyből szakállas Szent-ének Motyogások, vashabból bugyborgó |
|
| S én habos, vércsatakos lovam nyakára borúlva a Vasban-Halálörvényből |
| s én vas-ingemet, páncélsisakomat, vasnadrágomat ledobva |
|
Önmagam-Undorába futottam, |
| eldobva vaskesztyűimet, eldobva reményeimet vad tajték-ménemen |
| kihányva büszkeségemet, lehányva nagy szakállamat a tenger fövenyére |
|
| Jaj, Én Meghalni-Gyáva, Én Meghalni-Ostoba, |
|
Én Meghalni-Nem-Merék-Hazámmal, |
| jaj, Én Büszkeség-Rothadék, Király-Szarhalom, Megőszűlten-futó |
| hömpölygettem szakállas arcomat, aranycsengőkkel, aranyrojtokkal befont |
| ott fetrengtem zokogva a Parton, orrlikaimban a rothadó kagylók, csigák, |
|
medúzák, polipok hulla-szagával. |
|
| És szakállamban vér és epe száradt és büdös ijedtség-hányadékom lávája |
| erjedő büdösség szőreimben és szakállamban mászkálnak pici pókok, |
| apró csigák, s szakállamban száraz csikóhalak, pici kagylók, döglött |
| kiket kiökrendett gyászomúl a tenger, s szájamban homok, csigahéj |
|
| És szempillaszőreimen homok és sós homok orrlikaimban és szemem homokba |
| ott fetrengtem fuldokolva én és föl nem ültetett lovam nyihogása, |
| és ott hemperegtem nyögve és dadogva, sírva és motyogva, rettenetemet |
| mint az Ördögkirály az Isten tüzes szemhéja-szigetén és rángva jajgat ott |
|
| Rángva vonaglik, sül, kunkorodik, rózsaszőr-teste buborékzik, mint parázson |
| Mert Isten szemhéjára tette őt, hogy lássa a Jövőt, hogy lássa az Időt, mert |
| Mert büntetésem vala az a büdös homok, az a tenger-rothadékkal füstölgő |
| az a Büdös Magány, az a forró homok, az a döglött medúzákkal rothadó |
|
| Ott fetrengtem hörögve és zokogva, mint a tengerből-kiköpött fehér |
| szörcsögve és sípolva, kapkodva levegő után, ott hemperegtem |
| mint Magányos Tengeri Szörny, mint a Tenger |
|
Kegyetlen-Gyáva-Húscsillag-Kurvája, |
| akit kiokádott a víz undorában és most nyög és szárad, |
|
kristályláng-húsa fölreped. |
|
| Mert Miféle Király az, aki elszalad? Miféle Király az, aki vert népét |
| Miféle Szörnyeteg-Király, aki gyáván megszalad, s szakállas árnyéka lobogva |
| mint borzas kék kakas-árnyék, miféle Gyász-Király, aki szívében a Kegyetlen |
| miféle Sátándög ez a király, Szörny-Állat, akinek Szörnyeteg vala Ősapja |
|
| Jaj, ez a Futás, jaj, ez a Szégyen, jaj, ez a Gyalázat! Jaj, |
|
ez a Megsemmisülés-Útálat! |
| Jaj, a büdös, halállal-füstölgő homokba evém magamat, |
| hogy a sós dögletbe fulladjak én, hogy a homok-kútba szarjam |
|
és okádjam én dög-testemből kiáradt |
| önmagam-undorát, hogy önmagamtól kiürüljek én, s a napon csak |
|
| Mert tudom: én Népemtől Népemért futottam! De mégis: mi Jövőt tettem |
| hogy Népemből Népemért megfutottam? Hogy a Halálból kirobogtam lovam |
| Aztán szörny-fejemet fölemeltem. S láttam, a tengerből hatalmas |
|
pikkelygömb-fejét kidugja |
| az Ős-Szörnyeteg, rámkacsint és röhögve rámfúj óriás kék |
|
kocsonyacsillag-zománckürt orrlikakkal. |
|
| És szeme, mint a madaraké és szempillája, mint a lovaké, s hatalmas |
| fölborzolta habos szívemet, s szakállamból a rákot, csigát, tetvet, |
| és nézett engem és pislogott bután és röhögött köddel, lánggal |
| és hívta Undorom és csalta Szégyenem és rázta lovam véres sörényét |
|
| Hívott engem, hívott a Hatalmas, a Moszat-szakállú Pikkely-Hatalmas |
| hogy burkaimból kibújva legyek, övé legyek, s szakállas üres bőröm |
| a büdös fövenyen, mint üres darázsbőr az óriás hártyarózsa-szemekkel, |
| az ízelt, sejtes, pórusos, szőrös, kitin-erekkel befont hártyatok, |
|
| S én ültem bambán és esetlenűl, ültem izzadtan, tetvesen a dögbüdös |
| ültem csipásan, vakaródzva, mint Jób a Bibliában, s a Kacsintó Szörnyeteget |
| s koronátlan, borzas fejemre fújt lovam szelíden, s a Megújulásban |
| s nem tudtam tengerhab fröccsenés-csillaga, vagy madár-ürülék, |
|
| Jaj, Csaták, Csaták, Vesztes Csaták, Buborék-Győzelem-Mámor, |
| Mert az volt ám a Harc, az a Győzelem, ahogy mi ott, ahogy |
| Ahogy a Látszattal hadakoztunk, a Látszatot döftük, a Látszattal |
| ahogy a Látszatot döftük, vágtuk, nyestük, szúrtuk, ahogy nyilaztunk, |
|
| Mert Elleneink a dombról lezúdúltak tarka lovakon, nagyhajú |
| s mi: hajrá, neki! és ütöttük, vágtuk, kaszaboltuk, lőttük a Némaságot, |
| Mert rongy vala valóban, amit legyőztünk, Rongy, amit küldtek ránk |
| Rongy, rongy, rongy és kóc és fa és széna és szalma és szénából font sörény |
|
| Mert Arany-arcú, Arany-kezű Elleneink a lovakra rongybábúkat, |
| rongy-golyó fejű zsák-embereket, szalmával kitömött óriás |
| s festettek a rongy-gombóc fejekre kék csillag-szemet, szív-alakú piros szájat, |
|
zöld kalász-szempillákat, |
| s befestették a fejeket arannyal, s a rongy-hónaljakba farudakat |
|
| És zúdúltak a lovak, a lovak, a lovak, s rajtuk a bicegő, imbolygó |
| a Kóc-belűek, Szalma-szívűek, Széna-ágyékúak, a Fű-agyú |
| S mi, gyerünk, nekik! és vágtuk önmagunkat, mert önmagát vágta ott |
| a Kitömött Semmit döftük kurjongatva! A vasba-öltözött lovú |
|
| Az volt ám a Nagy Győzelem! Az volt a Szent Gyönyörűség! Ahogy a vas |
| Villogott fémesen, mereven a vas-öltözetű ló, s lovas, mint a szöcske, |
| Lángolt a hajnal-vérben a fém-lovak, s fém-lovasok csikorgó merev |
| a harmatos vértezet, a páncél, a szelvényezett, a vas-öltözet nehéz |
|
| Lángolt a páncélzat minden részlete, a sisak-fejek minden szöglete, |
| a fejtető, a pontszemlemez, a homloksáv, a járomlemez, a lunula, |
| az arcél, az arcpajzs, a pofa, a pofaszöglet, szájszöglet, a fejtetőlemez, |
| a csáp-tőíz, a csáp-ízek, a csápsörte, a csápostor ízei, a tapogatók, a szívóka, |
|
| Lángolt csikorogva, nyikorogva és ropogva a fém-óriás sáska-harcosok |
| a fém-szöcske lovak minden szögletes fordulása, hőkölése, topogása, |
| a pajzsocskák, billérek, hátdúdorok, a hátlemezek, haslemezek, tarkólemezek, |
| a hátpajzs, a mellpajzs, a nyakpajzs, a halpajzs, a gégepajzs, a potrohszelvények |
|
| Lángolt a háromszög-alakú, rombusz-alakú, trapéz-alakú pontozott fejcsúcsi |
| a homlok-vályú, a szemkeret, a csápnyél, a csípő, a tompor, a comb, a térd, |
| lángoltak a térdizületek, könyökök, könyökizületek, lábfejízek, sarkantyúk, |
| csápok, karmok, lábszárcsúcsok, csövek, tarkócsatornák, szív-csatornák, |
|
| Lángoltak a kitincsapok, kitinszögek, szögecsek, csavarok, csatornák, ízek, |
| a szelvények, pajzsok, lemezek, pontok, arcpajzs-csapsorok, szemek-közti |
| az álarcvas dagadt szemrózsái közti függőleges szalagok, vasráncok, |
| a szív-alakú ajakpárnák, az álarc-szemhéj vascsészék, |
|
a fémabroncs-gégeszelvények. |
|
| Lángolt a hajnalvérben a harmatos-páncélzatú, csikorgó, merev |
| s nyikorgott és csikorgott és ropogott fémesen, ahogy fordúlt, |
| s ütöttük, szúrtuk, vágtuk, döftük, löktük, böködtük, nyestük |
| s észre nem vettük Édes Istenem, hogy csak az Ellenség-Ló nyerít. |
|
| Jaj, lovak, lovak, lovak, zöld-eresek, sárgák, fekete-pettyesek, |
| jaj, lovak, lovak, májszínűek, fekete-habosak, aranyfoltosak, |
| jaj, lovak, dohányszínűek, ezüstösek, barna-szeplős tomporúak, |
| jaj, rózsacsillagos szügyűek, fehér-pettyes lábúak, bársony-ajkúak, |
|
| Jaj, vérző, röhögő, prüszkölő, összerogyó, fölhemperedő, tomporra-rogyó |
| és jaj, Néma Lovasok, Szótalan Kócfiúk, Aranyozott Bábúk, |
| és jaj, Harc Fulladt Dühe, Vasból-Ordítozás, köztük kavargó vas-lovak, |
| és jaj, szelvényes vas-hordóban ugráló madár-szívünk, fölgyorsúlt szív-ütésünk, |
|
| Mert a Látszattól vert gyorsabban szívünk, hogy vashordó-ingünket majd |
| mint tojás héját a gyémántpikkelyszív-gyíkfej, a Látszattól fulladt el hitünk |
| s amit vágtunk: a seb homokot pörgetett, szalmát böfögött, földet csurgatott |
| s lándzsánk szénába fulladt, rongyba döglött, széles kardvasunk a rongyot |
|
| Mert rongy-szívekbe, szalma-szívekbe, homok-szívekbe, avar-szívekbe döftük |
| mert kövér dárdahegyünket zsák-mellkasokba, széna-ágyékokba vertük |
| mert kóc-szívekbe állt nyílvesszőnk remegve, széna-seb fölött reszketett |
| s fa-hátakba tört lándzsánk hegye, s vér helyett forgács és moha ami |
|
| Mert homok pöffent ki a sebekből, földet fújt a rongy-seb, okádott |
| böfögött nyálas fű-gombócot, mint a tehén ha kérődzik, ló, ha űrít |
| Mert az volt ám a Harc, ahogy a Vas a Rongyot vívta, ahogy összekeveredtünk |
| röhögve, sírva, ordítva, átkozódva, sátánt üvöltve, gyalázva Krisztus Örök |
|
| Mert az volt ám a Nagy Kavarodás, a Vascséve-lovak, Vascséve-emberek |
| a Ronggyal-Szalmával-Mohával-Szénával-Fával-Homokkal-Harc, |
| És észre se vettük tarkónkba, hátunkba, gégénkbe úgy verte Nyilait |
| s kopogott, dörgött a vason, vasbuborékokon a Hátúlról-Győztesek |
|
| Mert fémsáska-lovainkról, fémtücsök-csődöreinkről nevetve, könnyedén |
| s a vascsótány-vasászka-vascincér-fiúk egymásra-hullva csörögtek |
| mint vashordók, fémcsövek, hernyós, szelvényes, gyűrűs, lemezes fémek |
| nagy fém-rák, páncélosbogár-kupacban vonaglottak, fémszuszogással |
|
| S a fémruhák szelvényei, dongái, abroncsai, gyűrűi, lemezei, ízei közt |
| állt a nyílvessző, kardvas, mint páncélosbogár páncél-ízei közt a |
| mint sáska potrohszelvényei közt a beszúrt tű, a vértezet-résekben |
| Vas, Elítéltetésünk Vasa, Önteltségünk Itélet-Szögei álltak |
|
| És Bábú-Halottak és haldokló lovak és hörgő Fémek és Kifestett |
| és Rongy-Fejek, Rongy-Koponyák piros festék-szájjal, kék festék-szemmel, |
| és Különös Halál-Keveredés: Rongybaba gubancolódék össze Fémből-épűlt |
| és a rongy-likakból száraz homok pereg, s a páncél-csatlakozásokból |
|
| És csiga, fű, bogár, béka, sáska, kalász, hit, mámor, kevélység, gőg |
| és vonagló fémcsótány-kupac tükröződik egy döglött ló álarc-vasból |
| Hát így győztünk mi, így, Látszattal megveretve, s Megmaradásomért csak |
| a Jajgatva-vak Rohanásé, az Üvöltve-tajtékos-Szaladásé, így lettem |
|
| Igy volt? Igy, igen! Igy is volt? Igy, igen! És mennyi Árulás és Hitegetés |
| és mennyi Becsapás és mennyi Hazudozás és mennyi Álnokság lökött |
| ahol ülék, mint hibbant fiú a Lét küszöbén, tojáscsönd-fejét az ég felé |
| és kezei homokot túrnak, ujjai homokba fúrnak, s szőreiben gyönge nyál, |
|
| Ültem, mint hibbant fiú a Lét küszöbén, ültem a büdös, zöld tengerparti |
| és izzadt lovam nyakamba fújt és forró, habos lihegését lökte |
| És most itt ülök zöld hínárhabos, barna moszat-szakállas csónakomban |
| Jövő és semerre Holnap és semerre Népem-Virradat, Sors Holnap Talán |
|
| És a víz alján szelvényes fémhurka harci-ruhám bíbor, kék állatrózsafákat |
| és mögöttem a Nagy Hajó, a Maradék Haza, Maradék Kincseim Szigete |
| s a hajócsúcs-angyal szárnyára hajtva fejét barnapettyes-fehérpettyes lovam |
| mint Angyal-csődör az Isten szeméből kihajolva, s a gyönge szél zöld |
|
kristálycsipkékkel játszik. |
|
| S a hajón jajgatva szül egy asszony, hallgatom tajtékos, véres, gyönyörű |
| asszonyok sírását hallgatom, gyerekek sivalkodását hallgatom éhes |
| Szent Noé-Bárka te, Hajó-Haza, Jövendő Korhadt Növény-Csillaga, |
| és Félelemmel töltött Maradék-Maradandóság őrizd meg Élet-Kincseim |
|
| És fölsír a Most-Született, habosan jajgat, nyálasan nyávog, köhög, |
| Jaj, mire szültél te Asszony és jaj, mivégre születtél te Gyermek, |
| ott lógsz most a sós levegőben, s kékeres rózsalábacskáid gyöngéd |
| s arany-ívben vizelsz és lilán bömbölsz? Hát kit kérdezzek? Milyen Jövőt? |
|
| És körűlállnak az árva asszonyok és körűlállnak a bozontos balga férfiak |
| s te csak bömbölsz és vizelsz Fiú, kis pöcsöd arany-kalászt növeszt, |
|
s az aranycsörgéssel ívben lehajlik, |
| s rózsa-árnyékod a víztükörben bömböl, s a kék kristálycsipkehömpölyeg |
| s a vízből kidugja fejét a Hal, a Szirén, a Delfin, a Polip, a Bálna, |
|
| És néznek a Tenger Népei mind, s csudálkoznak, állatfejekkel hemzseg |
| Néz a Magányos Boldog Tenyészet, ámúldozik jöttödön Fiú, |
| Jaj, mire születtél és mivégre lettél te Kék-mosolyú Pöttön, |
| e Halál-Idő, a Halál-Jövő, e Halál-Holnap: Jajgató Kék |
|
| Jaj, mire születtél és mivégre lettél, aki most születtél Oktalan |
| Milyen kínra és milyen maradásra, milyen jövőre, milyen halálra |
| Milyen holnapra és milyen átokra, milyen gyönyörre, miféle hitre, |
| Milyen kegyelemre és milyen megadásra Csöpp Emberem, aki világra esni |
|
| Miféle nép vesz majd ölébe, miféle nép ringat majd susogva, |
| A Nincs-Nép, Nincs-Semmi Nép, az Üresség-Ország, az Elvadúlt |
| az Emberevő Vadak, a Nádasokban Bújkálók, a Lápokban Nyakig-Űlő |
| a Borzas Bújdosók, Odúkban Rettegők, Fa Odvában Csücsülők, |
|
| Ez a Teknősbéka-Nép, Vizisikló-Nép, Mókus-Nép, Pocok-Nép, |
| ez a Levelibéka-Nép, Szarvasbogár-Nép, Sündisznó-Nép, Fülesbagoly-Nép, |
| ez a Csíkbogár-Nép, Tarajosgőte-Nép, Varangy-Nép, Gyík-Nép, |
| ez a mocsárban-vartyogó, lombban-bújkáló, földbarlangban-rettegő |
|
| Ez a Meg-nem-váltott Átváltozott, ez a Reménytelenség-átváltozásban |
| ez a megpikkelyesedett, kitüskésedett, kitollasodott, szőrzettel-benőtt, |
| ez a páncélt-növesztett, csipkés kocsonyataréjjal büszke, |
|
ez az ujjközökben-meghártyásodott, |
| ez az ujjhegyeken kocsonya-korongos, elfűrészelt páncéltojásba |
|
| Ez a Lombot-Evő, Levelet-Rágcsáló, Sarat-Szopogató, Iszapot-Szürcsölő, |
| ez az Emberhúst-Evő, Állatdögöt-Rabló, Madártojást-Kereső, |
| ez a Rovarokat-kukacokat-bogarakat-lárvákat-pondrókat-petéket-férgeket |
| mocsárlakó, szikla-üstben lakó, fészek-lakó, földben-lakó Nép, |
|
| Ez az Igy-Maradt-Meg-Népem, Igy-Is-Alíg-Maradt-Népem, |
| Nép, ez a Burjánzó-Szőrzetű, Bagoly-Tollazatú, Csóka-Karmú, |
| Én Átváltozott Népem, Én Hasonúló Népem, Én Színeváltott Népem, |
|
aki így se lettél szabad, |
| Én Állat-kölcsönruhás Népem, aki Léggyé, Darázzsá, Méhecskévé, |
|
| És lett, ami lehetett a Nagy Rettegésben, Fekete Bújdoklásban, Éhségben |
| lett, ami lehetett a Búvásban, Hasonúlásban, Átalakulásban, |
| és élt tovább és él tovább varangybőrben, tollköpenyben, pikkely-ruhában, |
| teknőckagylóban, kígyóbőrben, vakond-bundában, rák-páncélban, |
|
| Mert ők a Szabadok, a Szép Vad Vadak, a Szép Szelíd Vadak, |
| a Rák, a Kígyó, a Teknőc, a Csiga, a Hal, a Madár, a Szitakötő, a Lepke, |
| mert bennük valósult meg a Mindíg-Élet Öntudatlan Okos Öröme, |
| Állandósága, a Folytonosság Gyásztalan Irgalma, mert ők a |
|
| Mert itt a Földön csak az Ember védtelen Habzó-mosolyú Kis Emberem, |
| mert önmagára csak az Ember képtelen és újszülötten csak az Ember |
| Mert a Képesség és a Teremtés-Tudás ott van már minden rovar-újszülöttben, |
| ott van minden vizi, földi Létezőben, levegőt-kavaróban, ott van a Tudás, |
|
| A pókban nyálhordójával, fésűs lábával, selyem-kútjával ott a háló-építés |
| a darázs szájszerveiben, lábaiban a sárkancsó-építés, lépsejt-építés komoly |
| a hal szájában a nyálbölcső-építés, habos nyálbuborék-kosár építés lángoló |
| a madár csőrében a fészek-ragasztás, sárcsipkekosár-ragasztás kegyetlen |
|
| S a Nyúlban a futás, a Sünben a tüskerózsa-gömbölyödés, a Rákban a harc |
| a Harkályban a kukac-ismeret, a Levelibékában a tapadva-várni-tudás |
| a lihegő, pislogó zöld hártyamirigyzacskó zengő légy-reménye, lebegő |
| a szőrcsillagos kocsonyatüske-taréjlás-szőrcsipke-ágaskodás Hernyóban |
|
a mászni-tudás pettyes türelme. |
|
| A Vakondban a vakság öröme, a Rigóban az ének barna lángja, a kivárás |
| a Csigában a házát-húsából ki-izzadás kegyelme, a Medvében az erő |
| a Szitakötőben az előre-oldalt-föl-hátralátás óriás iker |
|
kristályrózsa-mindenségtudása. |
| Csak az Emberben nincs meg Bömbölő Pöttön Emberem a Kezdet-Tudás, |
|
a Kezdet-Teremtés-Dallam. |
|
| Jaj, miféle nép vesz majd ölébe, te Ember-Kezdet, ha egyszer majd |
| Nép? Ha van Népem ott túl a Parton, ha van még Nép ott túl, a Földön, |
| Ha át nem változott egészen, ha föl nem olvadt lángolván az Állatban, |
| ha maradt még Valaki Maradék e Csont-Szőr-Rothadék-Országban, |
|
| Mint messzi árva csillagot, mint a ragyás, buborékos kő-álarc Holdat: |
| a ködös, szikrázó kő-sarló föld-nyúlványt a rózsakék, zöldpermet |
| nézem, mint száműzött angyal forró kristálycsillagon ülvén |
| a kopár szomszéd-csillagot, amit elérnem sohase lehet, magányában |
|
| És nem tudom e Sivatag-csillagon ki él, mi él, miféle Létezők lihegnek, |
| miféle Létezők totyognak, párzanak, zabálnak és szuszognak ama |
| király-sárkányok, sárkány-madarak, pettyes négylábúak szikrázó |
| gyűrt pikkelygatyás kétlábú vicsorgó mese-óriások, szárnyas bikák, |
|
| Vagy pihés, szárnyatlan óriás futó-madarak, két-lábon járó óriásgyíkok, |
| szitakötőszárnyas piros zománc-csődörök, szarvasbogár-hatalmak, |
| lepkeszárnyas izzadó varangysziklák, keselyűtigrisek, tűz-szeplős |
| vagy hangyák, tetvek, poloskák, százlábúak, giliszták, bolhák földje |
|
| Nép? Ha van népem még, ott túl, a Földön, ha van még akikre vágyni |
| Ha ott a ködös föld-sarló Part mögött a virágzó mocsarak, mocsaras |
| ingoványok, csillagzó lápok, ködös láp-erdők, sás-poklok, vadrózsás |
| tölgyerdők, platán-szigetek, a lobogó zöld gyertya-rengeteg a Bújdokló |
|
| Vagy csak a zöld lobogás, zöld lángolás, zöld növénytűz, zöld növényköd |
| van ott túl, a part mögött: a Földön, zöld susogás, lobogó |
| és köd és köd és köd és köd, zöld ködgomolygás, aranypettyes |
| s csöndjében merengve áll a bölény, a farkas, a róka, a szarvas, |
|
| És lombjában merengve ül a madár és alszik és nyög, beszél, |
| és ködében merengve ül a nyúl, a fácán, a mókus, a hiúz, |
| és földjében merengve vár a vakond, az egér, a sün, a varangy, |
| a fonálféreg, a kerekesféreg, a lárva, kövei alatt gyík-anyák, kígyó-apák |
|
| Vagy csak a Lángoló Zöld Növény-Túlvilág van ott a Part mögött, |
| Zöld Hallgatás-Mennyország, Zöld Lángolás-Pokol, Zöld Kevélység, |
| Zsíros Tajték-Rengeteg, s húsukból-kibomlott fehér koponyák, üres |
| csak csontok, csontok, csontok, koponyák hevernek ott repedezetten, |
|
| Csontok, csontok, csontok, csontok, csontok, száraz sárga csontok, |
| sárga porceláncsövek, bütykös porcelánrudak, fehér zománc-csillagok, |
| fehér zománc-csipkék, zománc-lapok, zománc-golyók, száraz porcelán-tollak, |
| fűvel, virággal, sással, kalásszal, növénypenésszel és mohával benőtt csontok, |
|
| A Csont-Ország hever ott szárazon, keményen a Dühöngő Zöld Erjedésben, |
| a Rothadék-Húsmálladéka-Se-Maradt Pórusos Csontváz-Ország, |
| mint bütykös száraz alma az Ősanyag Zöld Mámorában, az Ős-szőrzet |
| száraz kő-csövek, pórusos száraz kő-csillagok, fogsorok, farcsontok, |
|
| És lihegő kövér madarak, szuszogó kövér madarak, dög-madarak, |
| elhízott lomha madarak, már-röpűlni-se-tudó madár-ringyók, tollas |
| pihés jóllakottság-szajhák, véres madárfejek, vékony rubintpálca-csillag |
| piros kristálytű csőr-orrlikszőrök, vérpikkelyes csőrök, vércsipke-palástú |
|
| A gutaütéses, kövér, totyogni-se-tudó, fuldokolva-lihegő, |
| a Vértől-mocskosak, Vértől-enyvesek, Vértől-csimbókosak, |
| a tántorgó, pihegő, fulladtan-reszkető, bezabáltan-dögledező |
| az aranypettyes-bögyű, kék zománc-csipkezsák bögyű, zöld lángbóbitájú |
|
| A Vad Szelídek, a hátrafelé-hegyes sárga toll-sisakú, kék csipkeláng-taréjú |
| a fehérsávosak, piros-szalagosak, kék páfránylábúak, piros pajzsika-talpú |
| az ezüstcsillag-tarkójúak, a piros mirigycsipke-koszorú szem-tányéros |
| a kékpettyes zöld tollcsillag-sisaktaréjú Sárgák, a fehér tollszív-arcú |
|
| A kék-arcú Rózsaláng-golyók, a pihegő Rózsafröccsenés Tollcsillagok, |
| Zöld Zománcpikkely-borzongások, károgó Fekete Zománcbalták, |
| a Barnapettyes Becsavart Tollzászlók, az Ezüstbársony Ásítozások, |
|
Rózsaszín Tollszivecskék, |
| a Piros Mirigyerszény-tokájúak, a Kék Pikkelyháromszög-léptűek, |
|
a Bíbor Tollcsengő-szörnyek. |
|
| A Csupa-vér Madarak, a Csupa-vércsipkeszáradék Madarak, a Csupa-vérmaszat |
| a Ragadozó Szelídek, a Szelíd Ragadozók, akik a Nyárból suhogva |
| s Bűzhödött Ember-Rothadék Hazám kopár egén tolongva, lökdösődve |
| s lobbanva rád-omlottak Halott Hazám, mint ledűlt torony kövér tollfüsttel |
|
| És csíptek és téptek, csípkedtek, csipegettek, vájtak, törtek, zabáltak, |
| fosztogattak, ettek, szürcsöltek, cibáltak, vágtak, tépdestek fortyogva |
| forrva és lobogva, rikoltva és zajongva Halál-Hazám, vérző testeden |
| ették szőreid, szemeid, rostjaid, beleid, arcodon nyögve nyüzsögtek, |
|
| És ettek és ittak és faltak és zabáltak és hörböltek és szürcsöltek mohó |
| Nyilakkal-átlőtt Testedet fölették, Lándzsával-átvert Szívedet fölették |
| és fostak és fostak és fostak és fostak, fostak fűre, kőre, állatcsontra, |
| és fosadékuk, mint a rubint, fosadékuk piros gyémánt-lotyadék, |
|
| És ürülékük ott száradt piros gyöngy-lemezekben, vörös mészhabrózsákban |
| piros enyvként száradtan csurog, csipkésen csillagzik embercsonton, |
| zsíros kloáka-föccsenetük, mint piros zománchab lángol a Kopasz |
| kövér trágya-köpetük, segg-lövetük, mint piros porcelán-csurgás virágzik |
|
| Jaj, Madarak, Madarak, Madarak, Népemet-fölevő Madarak, |
| Madár-Ringyók, Madár-Ribancok, Madár-Szajhák, ti Rubint-fosatú |
| ti Vértől-vak Mámorok, Hústól-hibbant Tollhülyék, Velőtől-vídám |
| Véres Eleven Temetők, Vérmocskos Toll-koporsók, Vérbüdös Kövér |
|
| Ti Alvadt-vér Zománcos Szuszogó Tömegsírok, Népem Szárnyas |
| Bőségben-elhülyűlt Élő Sírok, Gutaütéses Toll-halálkorsók, Vérpettyes |
| csak ti ültök ott kövéren fuldokolva és szuszogva és gyomrotokban |
| s büdös gyomrotokban fölolvad az Ország: Kupacban Lihegő Madarak |
|
| Csak Ti ültök a korhadó Csontváz-Haza pórusos, száraz csontjain |
| mert fulladásig vagytok Népem Dög-húsával, s szőrhabja, húsfoszladéka |
| mint kőkoporsóból halott ágyékszőre, pénisze, s nem tudtok se énekelni, |
| már, csak böfögni tudtok, fülledten dadogni, fosni, nyögni, szarni, |
|
mint vén kurvák, elzsírosodva! |
|
| Jaj, Madarak, Madarak, Madarak! Te Én-húsomra-is-éhes Eleven |
| Te száraz, pórusos Csontváz-Hazán lobogó, hánytorgó, zsibongva-böfögő |
| Te vársz majd engem, ha a Partra lépek, te csontokra-ragadt lüktető vastag |
| Te Lobogó Halál-Zsák és Benned a Fölolvadt Ország, milliárd szemedben |
|
| És milliárd szemgolyódból visszanéz rám a Nincsen-Ország, a Nincsen-Haza, |
| Kívüled-Semmi-Más-Csak-Te-Vagy, visszanéz rám |
|
a Tétova-Üveges-Üres-Bizonyosság! |
| S porcelángolyó-üveggolyó-zománcgolyó szemetekből rám visszanéz |
|
a Béna Seholsevolt-Ország! |
| S én nézem kopár, merev szemetek, mint a teremtés után idegen csillagait |
|
| Mert a csillag-golyók, akik visszanéznek, akik rá visszanéznek, tudni már |
| Teremtőjüket és nem is tudják már Teremtőjüket és üveges gömbjükben |
| a Megvalósító, Milliárd Önmagát és tudja jól, hogy Önmagából néz most |
| Jaj, Szemetekből így néz rám vissza a Halál, aki én vagyok, vissza így néz rám |
|
| Nép? Hát volt-e Nép, hát lesz-e Nép, volt-e érdemes Nép, lesz-e érdemes Nép |
| akinek szíve elé vessem sorsomat, király-hitemet kinek tarkójába fújjam |
| mint tékozló fiú, ha tetvesen, koszosan, rongyosan hazatér és bölcs apja |
| tetves fejét: zokog és elmondja mind a bánatot, halált, elmondja mind |
|
| Jaj, Népem, Én Tékozló Népem, Én Elveszett Népem, Én Szanaszét Népem |
| ha a Földre visszatérek, te Átkozott, te Gyönyörű, te Nem-tudom-ki-vagy, |
| te Bütykös-lábú, te Kevély-szívű, te Megcsodált, te Szívemből-kiűzött, |
| Jaj, feldöng szívem veszettűl és ver keményen és bozontos szájamból a gőg, |
|
a dac dühös tűz-ága kihajt. |
|
| Döngj csak okos, szép, gőgös, csudás, fönséges, kegyetlen, lét-nagy |
| királyi-szív, király-csudákra képes, királyi hódító, vad királyi |
| vértenger boldog cethala, Isten ős-csillaga, fájó gyökerekbe font reszkető, |
| árva húscsillag, a fogsortalan föld legszebb falatja, kevély |
|
| Megérdemli hát e rongy, rossz, balga, kegyetlen, önző, elhitető, vak, |
| e valaha-rettegett, önáltató, rabló, gyilkos, álnok, barbár, süket, |
| e törpe-népség, gyérszakállú manó-csorda, e lidérc-nép, hogy király-fejem |
| szolgáljam őt, legyek Krisztusa majd, hogy gyönyörködjön a bűzlésben, |
|
rothadásban, megfeszítésben? |
|
| E szarvasokkal-együtt-legelő, e rénszarvas-nép, növény-eredetű, vadakkal-párzó |
| nagyhajú vadcsődöröktől nemzett, vadló-nép, zöldmoha-testű törpe kancában |
| e jávorszarvas-mellkasú, zuzmó-szegény, rovar-halhatatlan, kő-vak, |
| e gyökerek-csavarodása-testű nép, e moha-nép, hogy élhessen a boldogtalan |
|
| E mókusok-testvére, menyétek-huga, nyestek-fia, evetkék-asszonya, |
| e nyércek-öccse, hiúzok-bátyja, borzak-férje nép, e darazsak szőr-testvére |
| én rovar-hideg, rovar-tekintetű, rovar-merev, rovar-könnyű, |
| én szelvényes, ízelt páncélos-rovar szerkezetű, rovar-irgalmú népem lehet-e |
|
| Te mocsár-nép, toboz-nép, törpefenyő-nép, erdei-szellem-nép, te nagy medvék |
| te harkályok huga, baglyok lovasa, rénszarvasok szakálla, farkasok szügye |
| te hódok hite nép, rókák reménye nép, erdei gyíkok riadalma nép, |
| szelvényesen összegömbölyödő pórusos kitinkerék-népem miért tódúlsz |
|
| Jaj, te fa-odvak méze nép, sárga darázs-lép szívű nép, te csíkos tigris-lépte nép, |
| pettyes settenkedése nép, medve mancsából kicsurgó méz népem, |
| ágyékszőre, pikkelyes férfitompora nép, te dzsinnek, koboldok |
| nép, lúcfenyők, vörösfenyők nemzettjei nép, cinkék szíve nép élhet-e érted |
|
| Te vérrel, nektárral, harmattal, dögzsírral, virág-csiklók duzzadt nyári |
| bánat-rothadékkal táplálkozó bogár-boldog nép, gomba-nép, a tengerből |
| zsíros őshalból vérrel, nyállal, zsiradékkal együtt a parti füves kavicsra |
| rágcsáló-ükanyájú, gyűjtögető kisemlős-nagyapájú nép, |
|
| Kis, kövér, bálna-emlőjű, delfin-csípőjű asszonyaid teste száraz |
| méhük befonnyadt zöldszakállú forrás, mohos sziklaszáj, mint a fa üszkös, |
| kiszopott mellük, mint mohos denevérszárny lóg, fekete bőrrongyként |
| nem duzzadt, bársonybuja, lucskos, holdas nyári rét, ahol a tücskök |
|
| Jaj, férfi-fejek: szőrhínárloboncos pókpofák, kő-nyélen, mint tengeri rózsák |
| mint fatuskóra száradt hínárnyalábon levelibékák: a szemek! Ó, |
| Ti medve-arcú férfiak, madárcsőrként áttetsző orrúak, tőlem ti |
| Jaj, toll-álarcban, mint a sasok feje e Ragadozók üveg-szemű |
|
| Jaj, te madár-nyelvű nép, virág-beszédű nép, medve-beszédű nép, |
| te tölgy-beszédű, virágméh-mézevő méh-zenéje hangú nép, te száraz |
| te szarvas-beszédű, rigó-beszédű, cinke-beszédű, te szarvasbogár-hangú, |
| te sasok kiáltozása, baglyok hallgatása, mókusok sírása nép, te fenyvesek |
|
| Te sáskák zöld zuhanása hangú nép, vadrózsa-beszédű nép, kökény-beszédű |
| te gyertyánfák fekete csikorgása hangú, nyárfák ezüst lángolása |
| te nyulak bársony-toccsanása, gyíkok pikkely-ásítozása, piros |
| te rózsapirók-beszédű, sármány-beszédű, aranymálingó-beszédű, |
|
| Te csillagok aranyforgása hangú nép, bíbic-beszédű, te nádasok zöld örvénye |
| te nádasok barna buzogány-ingása hangú népem, te moha-hangú, |
| te ölyvek lobbanása hangú, te varjak kék alkonyi sétája hangú, te ködök |
| te erdei patak ezüst csörgése hangú népem, te lepkék pettyes, csíkos |
|
| Te gyöngyvirág-beszédű, harangvirág-beszédű népem, te ibolya-hangú, |
| te kövek virágzása hangú, vizek fémbársony gyűrődése hangú, |
| te jázmin-beszédű, jácint-beszédű, te siklók pikkely-tekeredése hangú, |
|
te zsíros gyantacsurgás hangú, |
| te vadméz halál-szaga beszédű népem, te kócsagok, gémek fehér tollörvénye, |
|
| Te vadkan tajtékos szerelme beszédű, mének csatakos szügye beszédű, te piros |
|
és arany hattyú-ásítozás nép, |
| te pelikánok sárga tokazacskós merengése népem, te vadszamár kő-bárd lépése |
| te vadkörtefa-beszédű népem, sólymok kő-kard keringése hangú népem, |
| te barlangok barna bánata beszédű népem, te gombák puha növekedése |
|
| Te szarvasok szakállas úszása hangú népem, bölények gyász-robogása, vadak |
|
lázas csörtetése beszédű, |
| te szitakötők kristály-legyezése beszédű népem, teknőcök karvaly-csókja |
|
hangú nép, fehér hold-beszédű, |
| te halak gyémánt-lüktetése hangú népem, te levelibékák púpos zöld |
| te esők kék árvasága, tavaszok tűz-indulása, jegek lángolása hangú népem, |
|
| Te magzatvízben magzat forgása hangú népem, magzatvízben |
| te föld lehelete hangú, föld hívása hangú, föld illata hangú, |
| mert nincs más kívüled, hát mi volna nélküled, add vissza hitemet |
| Beszéd, te Vércsíkos Szirmú Tűzliliom-Beszéd, te Vadrózsa-Zsoltár, |
|
| Add vissza Hitemet, add vissza Holnapom te Szent Virág-Beszéd, |
| te Éjem Tűzliliom-Himnusza, te Forró Láp Lilioma Beszéd, |
| add vissza Énekem és add vissza Benned-Hitem te Mindenség Méze, |
| hogy élhessek tegnapodért, Nyelv: Gyönyörű Ifjú Lomb, Nép, |
|
hogy élhessek holnapodért. |
|
| Te Madarak Hajnali Mindenség-Himnusza Beszéd, Madarak |
| te Virágok Hajnali Harmatcsillaga Beszéd, Virágok Alkonyi |
| Népem, te Lángoló Fűpuszták, Égő Őséjszakák Szavú Népem, |
|
te Öreg Rénszarvas Mosolyú, |
| vedd szívedre gyötrött homlokom, szavaidból nőttesd ki szavam, |
|
| Szavaidból hajtson ki szavam, zöld pikkelyszív-szárral, nagy zöld |
| véres és bársonyos sziromlevelekkel, nyitott méhszájú pettyes |
| hogy beteljék szíved virág-ámulattal, illat-spermával, a halálon-túli |
| hogy szelíd és vad és vak és gyönyörű szíved betöltessék |
|
| Hogy legyek Mámorod, Rejtelmed, Hited, Szavadból Szavad, |
| hogy legyek Nemzésed, Halálod, Föltámadásod, Magzatod és Tested |
| hogy Virágzó Paradicsomkerted legyek, vagy Virágzó Szelíd Temetőd, |
| hogy Jövőt dagasszak lángfújó szájammal szívedben, s fölépítsem Hitem: |
|
| Hogy Sorsomat Halhatatlan Hitedből megépítsem, hogy Sorsodat, Gyönyöröm: |
| te Gyötrelmem, Gyönyöröm, Könnyem, Halál-Szégyenem: Medve-ajkú Nép, |
| te Vadméz-mosolyú, Zöld kalász-tekintetű, te Pacsirta-beszédű, |
| hogy véres és szőrös szégyen-testemet halálból-kivirágzó rejtelmes |
|
| Jaj, Népem, Nép, te Üszkös Maradék ott kinn a Part mögött a Földön, |
| te Bújdokló Könnyűség, Kiszakállasodott Rejtőzés, Vadló-sörényű |
| Kancacsikó-sörényű Szűzek Riadalma fogadj magadba, árva testemet |
| és vedd húsodba virágom és fogadd be tajtékzó üstökös-lángom |
|
| Mert Gőgöm páncélját levettem, mert elébed állok Nagy Gőgöm |
|
Kristálypáncélját levetve, |
| mint bíbor rák páncélját levedli, s ott az üres rákpáncél szelvényesen, |
| hártyásan, pórusosan. Elébed állok én, a Rák-Király meztelenűl, |
| hogy feszíts meg Édes Mindenem, szögezz föl Én Egyetlenem Virágzó |
|
| Szögezz föl Én Mindenem óriás vas-szögekkel, szögezz Rózsavirágzó |
| S én fölszögezlek Egyetlen Életem szálkás, halált-virágzó, rózsát könnyező |
| bütykös kezeid szöggel átverem, csomós lábaid átszögezem, így vonlak |
| s így élünk együtt-virágzó Egymásban majd, egymásba halva, |
|
egymásra boldogan fölfeszítve. |
|
| Így élünk: Egymást-Megváltani-Jöttek, Egymásnak Krisztusok, Egymásnak |
| virágzunk és remélünk epét és vért okádva, csupasz ágyékkal, |
| egymásba-nőve, egymásból kiágazva, egymásban égve, lecsüggő |
| s rózsát hajtva és jövőt, mi Együtt-Krisztusok, Együtt-Görnyedők, |
|
| De mikor, de mikor, de mikor Én Népem, Én Uram, Szent Véres Utam |
| Szent Véres Utad mikor kezdődhet el, jaj mikor ácsoltatunk mi egymásnak |
| Hogy kiváltsuk egymást a Halálból, hogy tegyük a Gomolygó Kék Időt |
| hogy halálunk és virágunk lángoljon mindörökké a Testekkel |
|
| Jaj, itt ülök zöld hínárhabos, tengeri csigákkal teleragadt, lángtalan |
| szakállas vad fejem lehajtva, rongyos palástban, könnytelenűl már, |
| s mögöttem ott ring a Nagy Hajó, a Haza-Maradék, árnyék-csipkéje |
| és nincs Jövő és nincs Remény és nincs Megváltás ott a Parton, |
|
| Csak a tenger van, csak a tenger, olvadt smaragdhánytorgás, |
|
az őskor palakék vizelete, |
| fénydörej, kék könnysuhogás, hal-arcú verejték-őselem, izzó vérhártyás |
| beláthatatlan puha kristály-rengés, hőkölő tajtéklények |
| csak a tenger tűzgondolata, kék lángmoraja, mozgásból kovácsolt |
|
| Csak a tenger, csak a tenger, meg a csönd, meg a csönd, csak a tenger, |
| csak a várakozás, csak a gyászcsönd, csak az irgalmas puha tenger, |
| csak a tenger-vígasz, víz-remény, csak a semmi-föld hiánya, |
| lombozó Isten-csönd reménység-árnya tetves fürtjeimen, tetves szakállamban. |
|
| Jaj, mi ez a Csönd ott a Parton? Mi ez a Csönd ott túl a Parton, |
| Csönd ott túl a Parton, a Reménytelenség-Földön, mi ez a Csönd, |
| Csönd ott kinn a Parton, mi ez a Lángoló Csönd ott a Csillag-Földön, |
| Fehér Láng, Óriás Zöld Szivacs-Állat, aki gyötrelmem némaságát |
|
| Mi ez a Csönd? Jaj, mi ez a Csönd, ez a Szép Csönd, ez a Lángoló |
| ott a Parton, ez a Hatalmas Lángoló Csöndliliom, ez a Lobogó Óriás |
| Hogy hallom a tücskök édes, édes szavát megint és hallom a szöcskét, |
|
a zöld kristály-nyikorgást, |
| a sáskák kristály-fűrészelését, kristály-reszelőit, szól a comb-zene, |
|
ér-zene gyémánt-csikorogva. |
|
| Hallom a kabócák réz-hegedűit, a cikádák zöld üveg-hegedűit, hallom a zölden |
| örvénylő növény-beszédet, hallom a föld édes, szent szavát, a sárga |
| ahogy a parti kavicsos homokra fut nagy tajtéklepedőkben, hallom |
| s a madarak kék és barna és piros énekét is hallom. És ott a Partról |
|
| Ki integet zokogva ott a Parton és kiabál és őrjöng örömében és a nyálas |
| jajgatva és sikoltva és ott hempereg a sárga csipkesárban, |
|
a tajtékcsipke-lángolásban, |
| ugrál akár a szakállas tébolyúlt és zokogva kiabál, hörög szent |
| és mondja, hogy elmentek ők, az Arany-arcúak, hogy Itéletem itthagyott |
|
| Hogy elvonúltak a Seregek mind, elvonúltak a Hiúz-Lábúak, |
| elvonúltak a Tevecsikók, Tevekancák, Tevecsődörök, a Hosszú-Fejűek, |
| elvonúltak a Tüzet-Tüsszentők, a Nyers-Mosolyúak, Arany-Tincsűek, |
| elvonúltak a Füstöt-Szeretők, a Fecske-Hasúak, a Vérben-Röhögők, |
|
| Elrobogtak a Büntetők, Megfizetők, Itélkezők, a Csábítók, Becsapók, |
| elrobogtak a Mi-Is-Ilyenek-Voltunk, a Nap-Ikrei, a Hold-Lányai, |
| elrobogtak a Gyalázkodók, az Intők, a Lesújtók, a Vihogók, |
| elrobogtak a Fű-Fiai, a Homok-Álmai, a Hátunkba-Nyilazók, |
|
| Eldörögtek a Bőrbe-Öltözöttek, a Szablya-Karúak, a Zsíros-Hajúak, |
| eliramodtak az Arany-Mellűek, Arany-Fülűek, Arany-Nyakúak, |
| elkocogtak az Arany-Ágyékúak, Arany-Tomporúak, |
|
az Arany-Hártyacsillag-Ajkúak, |
| elhúzódtak a Szablyák, Pajzsok, Kopják, Nyilak, Fejszék, |
|
| Elhömpölyögtek az Ökrök, Bivalyok, Tevék, Szamarak, Kutyák, Tehenek, |
| elhömpölyögtek a Csikók, Borjúk, a Birkák, a Csődörök, Bikák, Kancák, |
|
a Nagytökűek, a Heréltek. |
| Hemzsegve, jajgatva elhömpölyödött a Pettyes Lovakról Nyilazó |
| a Piros Csődörökről, Törpe Kancákról Lándzsával Döfködő |
|
| A Fű Népe elvonúlt, a Pusztai Köd Népe elvonúlt, a Tigris-szemű Nép, |
| Nép, a Hóbagoly-tekintetű Nép, a Tevekanca-farú Nép elhömpölygött |
| A Győzedelmes Semmitől-Megvertek, a Győztes Aranyláng-Görgetegek, |
| Ünnepelők, az Arany-álarccal Makogva Disznólkodók elhagytak Reggelem, |
|
| És én a Partra nézek és jajgatva fölállok és borzas és tetves szakállam cibálom |
| és zokogva kiabálok és hívom népeim és nevetve kapkodok és ordítozok |
| és üvöltök: evezőt, evezőt! és ordítok: eljövél Reggelem, eljöve Ünnepem |
| és ugrálok csónakomban, mint gyerek markában a tücsök gyász-vértezetben |
|
| Mint gyerek eres rózsagömb-markában a sáska: kékpettyes combokkal, |
| kékzománc-álarc pofával, rózsapettyes gyémánt-hajszál csáppal, kék |
| zöld gyémántszív-térdbütyökkel, kék üveg-pajzs szemmel, zöld |
|
zománcfűrészkard tojócsővel, |
| ahogy lökdösi magát és pattog és dulakszik, ugrálok csónakomban |
|
| Szilaj szöcske-lánggal, pettyes sáska-ugrándozással, fekete |
| mint fekete lakk-csikó, zöld zománc-csikó, rózsapettyes kék porceláncsikó |
| És népeim sírnak és zokognak és népeim jajongnak és betelnek lángoló |
| és tarka lovam dobog ott a hajón és felém-fúj habos nagy barna |
|
| És vitorlát vonnak föl már zsibongva és sírva tülekszenek és énekelnek |
| s a hajó-orr festett angyalát csókolgatják tolongva, festett emlőit, |
| farózsa-tomporát, fa-csillag ágyékát és csókolgatják fából-fodrozódó |
| és Jézus és Krisztus és Mária Szűzanya habzik és csordúl |
|
| Mint serlegek, kelyhek, kupák habja ha forrva kicsordúl, nedve lázasan |
| Jézus és Mária Szűzanya és Isten és Krisztus Szent Habja habzik |
| ti Őrjöngve Ünneplők, Tolongva Sikoltozók, ti Népeim: Gyászból |
| ti Hajó Maradék-Emberisége, te Szőr-Jövő: szemedből a könny |
|
| Mert ami vár ott kinn a Parton, azt a Jövőt akarod-e Balgatag |
| azt a Jövőt tudod-e Őrjöngve Ünneplő Népem, ami vár ott Kinn, |
| Tudod-e, ami Jön, tudod-e, ami Lesz, tudod-e, hogy örökre magába zár |
| az a Rengő Zöld Túlvilág, tudod-e mindazt, amit én halállal-benőtt |
|
| Tudod-e mindazt, ami Volt, ami Van, ami Lehet Még, ami Itt Nem Lesz |
| te Balgatag, Bolond Nép, Bitang Maradék, Elbűvölt Gyöngeség, Elvarázsolt |
| Te Loboncos Velem-Futás, Kibomlott-hajú Asszonyjajgatás, Kis-csöcsű |
| tudod-e Habos Butaság, Tajtékos Árvaság, hogy átváltozol majd virággá, |
|
| Hogy ami ott vár kinn a Földön, az a Halál-Után, az nem lesz Virágzó |
| az a Kiherélt Idő, az a Lombozó Zöld Ős-szívdobogás, ami elborít majd |
| Tudod-e Boldog Részeg Gyötrelem, hogy ki voltál és ki vagy, hogy csak |
| lehetsz Halandó Boldog Ámulás, te Önmagadból Kihabzó Félelem, |
|
| És tudod-e akarni majd, ami Jön, jaj, tudsz-e akarni még te Árva |
| tudsz-e akarni Hitet, Jövőt, Áldást, Türelmet, Kegyelmet, |
| Tudod-e akarni majd a Holnapot, s ami rád vár: az Irgalmatlan |
| Tudod-e Elkezdeni Újra Önmagad? Lenni: Ami-Nem-Volt-Soha-Még, |
|
| Tudod-e, tudod-e, tudod-e, tudod-e? Tudod-e, hogy mi lesz a Bűn |
| És mi lesz az Akarat és mi lesz a Lehetetlen és mi lesz Szívem, ami Másképp |
| Mert én a Holnapot tudom és az Időt tudom, s lehajtom zsíros, tetves, |
| és Jövőmet megalkotni Én Ismeretlen Rejtőző Istenem te Nagy Irgalmadat |
|
| Jaj, mi ez a csönd a szívemben? Mi ez a csönd a szívemben, jaj, |
| Csönd a szívemben, ez a Három Angyal-Csönd, tudod-e Merengő |
| ez a Nagyszárnyú Múlt-Csönd, Jelen-Csönd, Jövő-Csönd, |
|
mint ez az Izzó Csönd-Három |
| Töprengő Szívembem, te Feledhetetlen Képzelet-Csónakban |
|
| Mert én, aki akartalak és elképzeltelek és ülök nyolcvan napja már |
| nyolcvan napja már Látomás-Lángban égek és tizenegy éve lángolok |
| te Szakállas Múlt-Idő, égek agyadban Képzelet-Király, ülök szívedben, |
| én a költő: Juhász Ferenc a Három Csöndet hallgatom, égek a Látomás-Csönd |
|
| Te tengeren-úszó Óriás-Agyvelő, Hatalmas Agyvelő-Medúza, Töprengő |
| a Csönd szűlt újra Téged, a Csönd mondott ki Téged, Látomásom |
| Látom gyűrt kristály-arcodat, bozontos kő-görcs arcodat, ahogy vad lázzal |
| sietsz a Part felé, a Föld felé. És leng a Múlt-időben bozontos, tetves |
|
| És lobog a Múlt-időben rongyos köpenyed, tetves palástod, koponyád |
| és mikor csónakod hínárhabos, bordás csőre, csigás pocak-taréja |
| a köves, kagylós, kavicsos parti homokon csúszik csikorogva, s kövér farával |
| kiugrasz Képzelet-Királyom, s szállsz ugrálva, mint a szöcske, lihegsz |
|
a sós vízhabban szaladva. |
|
| Jaj, fut a király, a Létbe visszafut, megbotlik, elzuhan, ott hempereg |
| a sárga tajtékcsipke vízlepedők között, ott liheg a dörgő kék |
| ott vergődik, mint nehéz hal, csapkod, tátog, pettyes uszonytollait verve |
| fölugrik, térdrehull, fölugrik, fut tovább: a Föld felé, a Föld felé |
|
| Fut a király a Föld felé, az áldott, áldott, Föld felé, fut a király |
| az áldott, áldott föld felé, az édes, édes föld felé, a Gyönyörünk |
| a Mindenünk Ő föld felé, az Éhségünk Ő föld felé, a Kegyelmünk |
| fut a király a Föld felé, az Egyetlenünk föld felé, Mi Mámorunk |
|
| A föld, a föld, a föld, a föld felé fut a Király zokogva, ugrálva, |
| vas-combbal ugrálva, mint a sáska, mint a tücsök tüskés |
|
drót-lábszárral pattogva, |
| fut hörögve, lángot-üvöltve, fut, elzuhan, fölugrik, fut tovább |
| fut a föld felé, a föld felé, a föld felé, fut ronggyal habosan, |
|
rézcsipkekúp-szakállát a semmibe lökve. |
|
| Mert zsíros kemény szakálla előre-mered, mint a bundás-lepke |
|
piros pamutcsipke-páfránytoll csápja, |
| óriás kék szőrcsipketoll-csápja, piros moha-páfránylevél tollcsápja |
| mint megfagyott füst-kéve, mint asszír királyszobrok |
|
kőcsipke-szakálla pikkely-kevélyen |
| és a szikrázó levegőt böködi sár-hártyás, vízszintes csipkés |
|
| Jaj, Föld, Gyönyörű Föld, te Küldő és Betakaró, te Fölemésztő |
| Föld, Vígaszunk Sötét Habja te, Megmaradásunk Zsíros Tajtéközöne, |
| Élet és Halál, Termékeny Bizonyosság, Teremtő Ősokosság, te |
| Halálunk Reménye, Jövőnk Fájdalma, Föld, Föld, Önmagadban-Égő, |
|
| Jaj, Föld, Föld, Föld! Gyönyörünk Kertje, Csontjaink Kertje, |
| Egyetlen Poklunk, Temetőnk, Egyetlen Mennyországunk, aki a Semmiből |
| tűz-viharok, gáz-viharok, gőz-viharok, láng-viharok, víz-viharok |
| gyűrődve, ráncolódva, buborékolódva, fúvódva kérgesedtél |
|
| És fortyogó, lángoló puha Gömb-Lényed sistergő hatalmas kőparázs-kúpokat |
| óriás parázskristály-kupacokat köpött ki izzó vaskocsonyavér-szívéből |
| fújt lángoló kő-kása tornyokat, piros zománccsipke-páfránytollakat |
| páfrányos hab-gejzíreket, űrbe-lövellő tajték-tüzeket, kőhab-lángokká |
|
| És lüktető, nyáladzó Gömb-Önmagad forrt, bugyborékzott hatalmas |
| és forrt, bugyborékzott hatalmas víz-tengerekkel és óriás lila |
| és óriás zöld gőz-lövellések sebződtek testeden és húsodból kinőttek |
| és piros láva-böffenés, gőzölgő kék kőzet-buggyanás alvadt meg bőrödön |
|
| És kihűlt tengereidben Boldog Szörnyek, Balgatag Szörnyetegek hemzsegtek, |
| és meleg húsodon puha óriás-páfrányok, zöldzománc zsurló-óriások |
| és arany-pettyes kocsonya-táltosló óriások legelésztek páfrányerdős kék tiszta |
| szárnyas kék kocsonya-bikák, puha tarajosgőte-óriások, zsurló-erdőben |
|
óriás varangy-lángolások. |
|
| És mocsaras édes húsodon hatalmas kék sárkánygyíkok, kétlábú gyík-királyok |
| óriás zöld pikkely-kanok, kék óriás porcelán-páncél gyík-kakasok ásítozva |
| hatalmas taréjos, piros kocsonya-csődörök egymásra-hágva fújtak, sírtak |
| kétlábú királygyíkok, kaktusz-hátú gyíkok, orrszarvú-gyíkok haldokolván |
|
| És piros-gőzű boldog egedet óriás kék sárkánydenevérek, varjú-sárkányok |
| hatalmas gyíkmadarak, denevérszárnyú gyík-lovak, kőpikkelyszárnyú, nagy |
| s ellepték Gömb-testedet a szárnyas bikák, mammutok, tigrisek, törpe lovak, |
| boldog bölények, néma szarvasok, virágörvények, óriás-szitakötők, |
|
| Ó Föld, ó Föld, ó Gyönyörű Föld, csöpp meleg Sárhabgolyó |
| Zöld Kristálypont a Mindenség Örvénylő Lángködében, Gyönyöröm, |
| Madarak Földje, Férgek Földje, Húsevők Földje, Növényevők Földje, |
| Víz-lakók Földje, Bogarak Földje, Virágok Földje, Növények Földje, |
|
| Föld, Föld, akin valaha istenek tapodtak, akin valaha istennők tajtékban |
| szárnyas bikákkal, bikafejű emberekkel, emberfejű bikákkal, szörnyekkel, |
|
szellemekkel, vad pásztorokkal, |
| ó Föld, ó Föld, akiben őrlő férgeink lakoznak, nyűveink, |
|
kemény nagy állkapcsokkal, |
| ó Föld, ó Föld Édes Emlőiddel etess meg, itass meg te Ősgömbrózsa Pöttön |
|
| Fut a király, fut láz-bolondan, fut eszméletlenűl lobogva, fehér tüzet |
| s ahol a homok megszakad, sűrű aranyredő-lapálya összenő a zsíros |
| ott jajgatva, sírva, nyögve lezuhan, ott ordítozva, énekelve, sikoltozva |
| és hempereg és jajgat és zokog, kis száraz testét görgeti, arcát hömpölygeti |
|
| És eszi és nyeli és rágja és harapja és nyaldossa és szívja és szürcsöli |
| és a földet zokogva szürcsöli és szívja, nyaldossa, rágja, nyeli, |
| és szájába tömi és fogával cibálja és ráfröccsen könnye, |
| és nyálával mossa, könnyével dagasztja, vérével festi és magát |
|
a földbe mélyen belefúrja. |
|
| A Szent Féreg, a Szent Szelvényes Hártyaféreg magát a Szent Földbe |
| mint ásóbéka, ásóbogár, vak vakond, üregi nyúl, parti fecske, |
| a Bozontos Fehér Király-Óriáslárva, a Szent Házatlan Csiga, a Piros |
| körmével kapar, fogával váj a földben, hörög, liheg, földbe-fúl |
|
| És észre sem veszi, hogy a föld, hogy az a föld kemény patáktól összetaposott, |
| csülköktől összegyűrt, vastag talpaktól pikkelykásásra dagasztott, |
| comb-hónaljban, hogy az a föld dög-csigákkal, hulla-lárvákkal, |
| hogy tehénszar, birkaszar, teveszar, szamárszar, lóganéj, bárányganéj szárad ott, |
|
nyüzsög abban a legyek kukaca. |
|
| Csak eszi, rágja, harapja, rágja a ganéjos földet, a szaros földet, a lárvás |
| s szakálla büdös bozontjában földmorzsalék, üres lárvabőr, ganéjszőr, |
| s szájában sár és szaros föld és szájában nyálas föld, lótetű és apró |
|
sárcsillaggá dagadt kihabzó nyálbuboréka |
| és hempereg nyögve, sírva, makogva, röhögve a Király, szőreit, |
|
testét földdel betemetve! |
|
| És tajtékzik szája, mint az eszelősnek és szemeit a vére földbe fúrja és |
| és szája nyálzik, mint a tébolyúltnak és ráng, vonaglik a kis varangyos |
| mint Krisztus rángott a Keresztfán, mint Ő vonaglott a Fán |
| tajtékot hányva, vért okádva, epét köpve, amíg kétoldalt röhögtek |
|
| És nézi a Nép, a Nagy Hajó Maradék Népe nézi a Föld-Evő Királyt |
| nézi a Földet-Zabálót, Földet-Habzsolót dermedt, szakállas gyűrűben |
| hogy bolond talán, bolond szegény, talán az Isten tarkóját ujjahegyével |
| Csak barnapettyes lova áll nyihogva. S a Szent Király-Kukac fölött |
|
a Boldog Láthatatlan Isten. |
|
| Nézi a nép a Száraz Kicsi Embert, a Ganéjt-Evőt, a Lárvát-Evőt, |
| a Ganéjos-Földet Evőt, a Halállal-beszőtt Földet Hörbölőt, aki, mint átlátszó |
| koponyája hártya-harang, keze, lába eres hártya-kesztyű, teste kis zsák sejtes |
| s szemei dülledt szarupikkely-buborékok, üres nagy hártyagolyók, |
|
| Nézi a Szelvényes Üres Rovarbőr-Királyt, aki magát nevetve és zokogva |
| és könnye nincs és szava nincs és átka sincs és toporog és el-nem-virágzik |
| nézi, ahogy vonaglik, jajgat és hörög a Kis Szőrös Száradék, |
| nézi a tekergő Ember-Kukacot, ahogy nevetve a kukacos földet eszi, |
|
nem fárad boldog habzsolása. |
|
| Aztán fölül lihegve a Király, aztán föláll, szakállában ganéjszőr, nyálas sár, |
| szakállában és szájában véres sár, könny és takony, fűgyökér, száraz |
|
rovarcsáp-szőrcsipkepáfránylevél, |
| szempillaszőrein kis sárgolyók, bajszában hörgés-hab, taknyos hab, |
|
földszagú fürtjeit rázza a tengeri szél. |
| Aztán körűlnéz a Király, sáros kezével int. Aztán: megyünk! Aztán: |
|
| S vesz új inget magára, aranyozott páncélt, könnyű donga-mellényt, |
| könnyű buborék-aranysisakot, szelvényes vas-nadrágba bújik, csipkés |
| és barnapettyes karcsú lovára ülvén a habzó tengerre visszanéz és int: |
| S a Kék Kristálycsipkedörgés-Múltra vissza se néz már, |
|
a Zöld Remény-Temetőre búcsú végett! |
|
| És előre üget lassan, szótlanúl, a páfrányos erdőben üget pettyes sárga lovával, |
| népe ott kocog mögötte kis lovakon, piros csődörökön, tarka kancákon, |
| a Rongyos Maradék, a Vasba-öltözött Kicsi Emberiség kocog |
|
a Zöld Homályban, zöld-vakon, |
| s kis batyukba, kis motyókba kötve Ami Maradt: szentek csontjai, |
|
| És vonúlnak lassan a zöld rengetegben, s a lovak horkantanak, habosan |
| s örvénylik, kotyog, lobog, sustorog, lazán zihál, lágyan gőzölög |
| a Zöld Túlvilág zöld füsttel hömpölyög és szürke csontvázak |
|
a földből-kiálló gyökerek, |
| s a széttört koponyákban penészes, nyálas víz, s a zöld füstben |
|
arany-kockák, kristály-rudak. |
|
| És bogarak, muslicák, méhmajmoló-legyek, darázslegyek, dögevő legyek, |
| aranyspirállal körűldrótozott ősgyík-hártyacsipketaréjú darázs-varánuszok |
| és csigabigák és kecskebékák, gyűrt bőrük, mint szeretőkön a lucskos véres ing, |
| öregasszonyok ülnek a csupa-mirigy-daganat-bütyök-májfolt-lencse |
|
| És madarak ugrálnak a földön, ugrálnak a lombban, a riadozók, |
| csirregés, kakukkolás, vadgalamb-beszéd, csivitelés, pityegés, csattogás |
| és vadzeller, gomba, vadpetrezselyem, kapor, kutyatej dereng a fülledt |
| s szőrös csikószájú citromcsalánok, zöld mohacink páfránycsokrok |
|
| És vonúl óriás platánok, óriás tölgyek, óriás bükkfák, óriás gyertyánfák, |
| a Szótlan Maradék, hatalmas világító zöld páfrányok, óriás-bürkök |
| zsurló-óriások, pajzsika-lángolások zöld csipkezuhataga alatt szikrázó |
| fölpáncélozott lovakon, vasálarcos méneken hazafelé |
|
| Elől a Király kocog barna-fehér pettyes lován, s mellvértje aranyozott vasára, |
| kis levelibéka ugrik, s a szív fölötti buborék-vasra tapad puhán, |
| lencsés zöld gumikesztyűs kezével a szív-vértre ragad, mintha lüktető |
| lüktető zöld mirigytörpe-csillag, a lomb zöld mirigymanója, a Puha Küldött, |
|
| És nem pöcköli le a Király szíve aranyozott vasáról, csak hagyja, |
| zöld mirigy-lüktetéssel, mintha szíve mászott volna ki a vasra, |
| nézi a mellvértvas kis zöld mirigycsillagát, a Zöld Szívet, az arany-pislogót, |
|
aki elfelejt már lihegni, |
| réműlten a vason úgy ragad, hogy verejtékcsöppek szikráznak |
|
a kék kocsonya-ujjhegy-korongon. |
|
| Elől a Király kocog barnapettyes-fehérpettyes lován, s utána száraz, |
| a kékzöld őserdei homályban, a párás, lucskos, gőzölgő vadonban: |
| a Csörömpölő Páncélos Kukac, s aranypettyel, tűzpettyel foltos |
| a lovasok vas-vértezete, páncélsisakja, a lovak fém-álarca, vas-szoknyája |
|
| Arany-foltos, zöldfoltos, aranypettyes, zöldpettyes, arany-pontozott, |
| az ember, mint a tüzeshasú béka, mint a varangyosbéka, mint a tűzpettyes |
| mint a sárga bársonygumiláng kukacok piros, fekete, zöld, kék, rózsa-pettyei |
|
az álarc-vasak, vas-csatok, |
| vas övek, vaskesztyű-szelvények szikrázatán aranypont-tűzpetty-halmazok, |
|
| Zöld pettyek, arany szeplők, aranyfoltok a zöld lovak fején, arcán, testén, |
| mintha a pettyek csobognának, nem is a sereg menne, foszforpontok, |
| a lovasok páncélján, páncélos kezén, páncélvállain, páncél-hátán, |
| állva szinte a zöld homályban, a vasbuborék-sisakokon zöldpetty-aranypetty |
|
| És aranypontok, tűzpontok, foszforpontok, ezüstpontok, zöld pontok |
| a vas-álarcok korong-ablakain kidagadó óriás, véreres, |
| s a ló-álarcok vas-félbuborék szemhéjain is tűzpontok, |
|
zöld pontok nyüzsgő csomókban |
| és zöld izzás a zöld lovak szemében, aranyparázs |
|
a szelvényes páncélzat-szünetekben. |
|
| És aranyfoltok, zöld foltok a lándzsán, vérten, sisakon, kardon, farokzászlón |
| asszony-arcokon, férfi-szakállakon, gyermek-kezeken, a Zöld Lovasok |
| és vonúl a törpe vas-buborék-folyam zöld lovakon, zöld szamarakon |
| a Zöld Túlvilágban kocog a Zöld Némaság, taposva árnyék-folton |
|
| Elől a Király kocog barnapettyes sárga lován, s utána Vert Maradék Népe üget |
| a Zöld Rengeteg-Magányban, hömpölyög csörögve szótlanúl a Megmaradt |
| megy hazafelé a Zöld Túlvilágban és villog, szikrázik tűzponttal, aranypettyel |
| s zöld foltok, zöld árnyék-pontok csobognak át a Magány-Merengő |
|
| Elől a Király megy, barnapettyes lova páfránytollakat, zöld csipkelángokat zúz |
| Elől a Király megy, és ős-szíve mellkasa csontján, melle húsán, kis vértvasán |
| zöld tűzzel átsüt a tűzön, húson, vason, zöld lánggal átlobog a páncélon, |
| ontva világít Hatalmas Szíve, hogy zöld tűzben ég körötte a vadon, fölizzik |
|
| Elől a Király megy, s melle aranyozott vértvasán, mintha lángoló zöld |
| úgy süt át szíve húson és vason és törzse és feje zöld pára-buborékban, |
| s dagad teste körűl a zöld tűzbuborék, s a páncélos ló, a páncélos sereg |
| kocog csörögve, az Óriás Zöld Királyszív-Fénybuborékban, a Zöld |
|
Derengés-Golyóban dobogva! |
|
| És beviláglik a páfrány és a zsurló, a fű és a lomb, a bükk, a tölgy, |
| Mert Égő Zöld Csillag ül ott fölpáncélozott lovon, Lángoló Zöld |
| Vason átrózsálló Óriás Rózsa-Szív ragyog ott zöld lánggal, Zöld Idővel, a |
| És beragyogja a Létezés Mindenét a Létet-Bedagadó Óriás Zöld |
|
| Elől a Király megy, s utána Mind a Nép, kocognak, ügetnek ott a zöld |
| Elől a Zöld Béka-Szív-Csillag lobog nehéz vas-szelvény-öltözet lovon. |
| Mennek a Köd-Jövőbe. S a lombba-búvó lovak és népek páncél-tomporát, |
|
páncél-hátát, páncél-lábikráit, |
| páncél-sisaktarkóját nézi a páfrányt félrehajtva a sas, a szarvas, |
|
|
|