Mit tegyek?

Halottaim, halottaim, földbe-hívó halottaim, integető halottaim, csalogató halottaim, fosztogató halottaim, csábítgató halottaim, halottaim, halottaim, rettenetes halottaim, bővölgető halottaim, varázs-szavú halottaim, könyörtelen halottaim, meg-nem-váltó halottaim, halottaim, halottaim, lehetetlen halottaim, álom-arcú halottaim, elámuló halottaim, megbocsájtó halottaim, átoktalan halottaim, halottaim, halottaim, átkozódó halottaim, kivirágzó halottaim, kegyetlen-szép halottaim, tajték-szemű halottaim, lángoló, vak halottaim, halottaim, halottaim, ti elmondhatatlanaim, ti legyőzhetetleneim, ti kivédhetetleneim, boldog halhatatlanaim, halott boldogtalanaim, halottaim, halottaim, föld-beszédű halottaim, csont-illatú halottaim, irgalmatlan halottaim, kő-vicsorgás halottaim, gyökér-szívű halottaim, halottaim, halottaim, csontváz-írás halottaim, föld-szemgolyós halottaim, penész-szemű halottaim, hab-ágyékú halottaim, tajték-szőrű halottaim, halottaim, halottaim, föld-szemérmű halottaim, kukac-ajkú halottaim, pondró-nyelvű halottaim, gyökér-vértű halottaim, habzó-torkú halottaim, ó, ti áldott átkozottak, ó, ti habzó-orrlikúak, kukac-forgács szájöblűek, zsíros-pondró-köldökűek, ti gyökér-szempillájúak, tajték-rózsa hónaljúak, tajték-szeméremszőrűek, ti gyökér-ivarszervűek, ti égő árnyéktalanok, földet-fúvó-kő-csillagok, ti féreg-szemöldökűek, ti giliszta-énekűek, ó, ti ugató kék lángot, szűz gázbuborékcsillagot, csipkehínár-örvény füstöt, gyökércsipke-tölcsér kürtöt, zöld láng-habcsokor csecsemőt, földdel-tömött moha-csengőt szülő vak fehér halottak, áldottak és átkozottak, átkozottak és áldottak, kocsonya-fortyogás holtak, ó, ti száradók, szikkadók, földdel szótlan-kiáltozók, forró kék földhabot ivók, sárga füst-rózsákat fújók, ó, ti vad szemérmetlenek, földben-levetkőző szűzek, irgalmatlan csontváz-kanok, föld-szívű gyökér-kakasok, gyökér-szügyű csontváz-bikák, vad csontváz-meztelen apák, fölgerjedt gyökér-csődörök, megerjedt zöld lángot köpők, szájatokból habzik fehér zsírkukac, füst-finom gyökér, gyökér-kesztyűujj bimbótok földet lövell, gyökér-drótot, halálhab-tejútat lőve döf kék gyökérszőr-felhőbe, ó, ti szemérmetlen szűzek, ó, ti ős-szemérmetlenek, ó, ti vak szégyentelenek, ó, ti vad reménytelenek, ó, ti trágár ártatlanok, mindöröktől hívatlanok, pucér kevély kegyetlenek, földbe-gyömöszölt testűek, magányból kiváltatlanok, földdel-nyomott gyökér-bábok, szégyenből-kibontatlanok, ó, ti vak kifosztatlanok, ó, ti hanyattfekvő holtak, húsotokból kibontottak, csontváz-trágár meztelenek, lángoló ágyékú szűzek, gyökérfüst-szeméremszőrű, gyökérhab-kehely szemérmű, ti fölhúzott csontváz-térdű, zöld gyökérüst-ágyéköblű, széttárt-combú csontváz-kancák, hab-hüvelyű gyökér-kancák, gyökér-emsék, csont-nőstények, csábító csontváz-kevélyek, hanyatt a földben-föloldott testű kő-medencecsontok, combcsontok, csipkés farcsontok, csonthuroklepke-őscsontok pórusos csontszigetére, a csipkés csont-tölgylevélre hömpölyödik a habos föld, hömpölyödik a férges föld, gyökér-kan-csontváz-szégyenre, gyökér-hím a gyökér-szívre, kis gyökérszobor-asszonyra a fölgerjedt föld lángolva, a szemérmetlen csontvázra, a kopasz kőcsipke-házra, a láztalan fehér lázra, a kiszolgáltatottságra, halottaim, halottaim, hívogató halottaim, elsiratott halottaim, földbe-dugott halottaim, koponyák, csontok, csont-csövek, követelő kegyetlenek, halottaim, halottaim, mindíg-hívó halottaim, könnytelen szép halottaim, könnyező szép halottaim, a szívemtől mit akartok, szívem felé mért kapkodtok, halottaim, halottaim, könyörtelen halottaim, sohase-elsiratottak, az időből kilopottak, az elmúlásba csavartak, ősgyökér-zsákokba varrtak, halottaim, halottaim, erőszakos halottaim, foszfor-átok halottaim, föld-álarcú halottaim, zöld mindenség-lovasaim, bilincseim és árnyaim, égő bolygó-utasaim, zöld-égitest utasaim, a Földgolyó-húsba tömve, a kis ősgolyóban ülve, kövér gyökér-lovon ülve, sárga földhab-lovon ülve, fénytelen csontváz-utazók, vigyorgó égitest-lakók, repűltök a mindenségben ülvén egy gyökér-nyeregben, ülvén tömött föld-dobozban, ülvén a bolygó-csillagban, ülvén kék gyökér-fülkében, ülvén a bolygó-pörgésben, keringtek csillagok között, suhantok ti levetkőzött, ringyó-közönyös halottak, kurvánál is kurvább holtak, pörögtök, fekve, kevélyen, rohantok a Mindenségben, a Mindenség ős-szívében, mint vérlemezkék a vérben, mint vértestecskék a vérben, szálltok a Tér szent testében, szálltok fekve és halottan, csontvázzá-kopaszodottan, szálltok hanyatt-fekve holtan, ribanc-föltárúlkozottan, trágár-kitárúlkozottan, mohó csontváz-átkozottan, mit akartok hát halottak, mit akartok tőlem holtak, halottaim, halottaim, fenyegető halottaim, lehetetlen halottaim, dacos gyökér-angyalaim, a halálban elődeim, ti vad gyalázatosaim, ti vak csontváz-öregeim, ti elmúlás-követeim, ti földbe-küldött kémeim, halottaim, halottaim, mért beszéltek, mért jajgattok, mért sziszegtek, mért nyafogtok, mért bömböltök ott a mélyben, gyökeresen, csont-kevélyen, gyökér-tigrisek, kő-sasok, ti csontváz-krokodílusok, ó, ti kő-rinocéroszok, csontváz-robogástalanok, ó, ti csont-övesállatok, ti kőszobor-szótalanok, gyökér-kutyák, gyökér-medvék, vak csontváz-türelmetlenség, ó, ti kőpikkely-farkasok, kőzománc-mozaik gyíkok, gyökér-párducok, kő-baglyok, ó, ti halhatatlan foglyok, föld rabjai, kő-rácsaim, halottaim, halottaim, mért hörögtök, mért ugattok, csonttal földet mért haraptok, miért hívtok, mit akartok, szívem felé mért kapartok, mért ugattok kő-fejekkel, tátott kőcsipke-vödrökkel, szőrös kőpikkely-szájakkal, zománc-patkó fogsorokkal, halottaim, halottaim, kíméletlen halottaim, tőlem holtak mit akartok, szívem felé mért haraptok, tőlem holtak mit akartok, szívem felé mért kapartok, gyökér-kesztyűs csont-kezekkel, agyag-kesztyűs kő-kezekkel, könnyű kő-csillag kezekkel, száraz csont-csillag kezekkel, a földből csontváz-ribancok kijönni miért akartok, kimászni miért akartok, fölnyitni az ős-földajtót, mit akartok tőlem holtak, régen földbe-rothadottak, az ősanyagba-rohadtak, gyönyörűen elkorhadtak, mit akarsz te csontváz-apa, mit akarsz vedlő nagyanya, mit akarsz csonthab-testvérem, mit akarsz föld-örökségem, mit akartok halottaim, földbe-küldött barátaim, csontváz-büszke bánataim, koponya-csönd rokonaim, úgyse visztek le a földbe, úgyse húztok le a földbe, nem gyömöszöltök a földbe, nem gyúrtok bele a földbe, nem gyömködtök be a földbe, nem cibáltok be a földbe, nem megyek én le a földbe, nem kívánkozom a földbe, nem akarok én lemenni, hozzátok a földbe menni, veletek a földben ülni, az ősanyagba merűlni, nem akarok ott heverni, csontvázzá lefogyatkozni, gyapjas füsttel füstölögve, kék lángokkal felőrlődve, a földben szétszívárogva vetkőzni le a csontokra, inkább egy csillagra ugrok, csillagról csillagra ugrok, a Mindenségben így futok előletek csont-gonoszok, várok csillagködbe bújva, csillaghalmazban lapúlva, csillaganyám szent testében, csillagból-szőtt életében elrejtőzve előletek, halottaim, kegyetlenek, anyám háta mögé bújok, karjaiba csimpaszkodok, anyám haja alá bújok, vállaiba kapaszkodok, mint Szuzó az Asszony mögé, a Szűz-Anya háta mögé, csillagos palástja alá, illatos hajsátra alá, a jövőbe kapaszkodok, az időbe csimpaszkodok, a Boldog Könyörületbe, a Rejtelmes Segítőbe, a Szelíd Közbenjáróba, arcom szíve mögé dugva. Tél van. Havas-eső esik, hó esik és eső esik, sárga, kék, fehér víz-szálak közé kevert higanyszálak ütik a földet konokúl, ütik buboréktalanúl, ütik a hó-rongyos földet, a hó-kocsonyás vak földet, a vedlett vak temetőket, virágtalan temetőket, a hó csillag-kocsonyája ül szőrös virág-csontvázra, rothadt-roncs virágfejekre, pórusos virág-küllőkre, viráglábszárcsont-bütyökre, fekete pórus-szőrökre, meszelt sovány kő-Krisztusok, szent kő-merengés Jézusok fején olvadó szőr-sisak, kristálycsipke-szélű sisak, s a kő-orr mellett csöpögve, kő-orrcimpát megkerűlve fekete kristály-szalaggal, fekete ikra-pántokkal csurog a víz gőzölögve a kő-csillag szájgödörbe, a vedlő-arcú Jézusok, meszelt temető-Krisztusok mészkéreg-álarca alatt átnövő kristályfonalak a kő-vállgödörbe gyűlnek, jég-csontvázú kristály-könnyek, az ázott, görnyedt Jézusok kő-vállain hó-párducok, döglött, foszló hó-menyétek, kristálycsipke-lepedékek, kő-kezükben jégcsap-kések, a könnyek is jégcsap-kések, kő-szöget körűlvirágzó jégcsap-csillag, kristály-olló szikrázik a kék esőben, Jézus kő-csillag kezében, hó zöld kocsonya-csipkéje ragad a hártya-levélre, kirothadt növény-szárnyakra, rostszitaháló-tollakra, a kék ecetfa-csontvázra, kőpikkely-bodzacsontvázra, cafatos növényrongy-házra, őszirózsa-koponyára, érkeretek közé fogott pórusos hártya-ablakok szőrös foszladékaira, pihés hártya-rongyaira, nyárfára és jegenyére, Szűz-Mária kő-fejére, sovány, kőredős ölébe omló fia szégyenére, sírkövekre, keresztekre, holt kő-szemgödör fészkekre, földből kiforgott csontokra, szőrös rovar-csontvázakra; higany-rács hull a világra, kristályrács-köd a magányra, mint amikor őt temettük, apámat a földbe tettük, mint amikor ott lebegett szótlanúl a sírja felett, ázott hajak, ázott tarkók, esőrágott öreg tarlók, kristályfogsoroktól rágott szalagok, zászlók, virágok, szőrkoszorús kristálysziget- buborékú öreg fejek, leragadt-hajú koponyák, eső-füstös réz-trombiták, zöld füstöt okádó kürtök, pihés csontváz-virágernyők fölött ezüst deszka-tokban, kristály-szárnyú koporsóban, ott lebegett a koporsó, a virágszárnyú táltosló, mint egy fémlemez-csikóhal, virágbóbitás csikóhal, kristálycsótárú csikóhal, mint virágzó deszka-angyal, mint egy könnyű szép rakéta, jövőbe-szálló rakéta, mint a Föld húsát bejáró ezüst tengeralattjáró, a Föld szent testébe szálló deszka-tengeralattjáró, készülvén már lemerűlni, az anyaggal egyesűlni, az ősanyagba merűlni, a halálban elmerűlni, mint az Alvilágba szálló Griff, a szent Földbe leszálló, földben-repülő ősmadár, a Földben-úszó szent Madár, mint csontvázak közt úszkáló kristály-tengeralattjáró, csontok között, holtak között bejárva a halálködöt, csontvázak és koponyák közt lebegő szűz deszka-báb csönd, a csontváz-múltban lebegő, a Földgolyóban repülő, csontváz-állatok közt függő, csontváz-virágok közt rengő, ősállat-csontvázak között, koponya-virágok fölött, száraz ősmadár-csontvázak, kopasz őshüllő-kővázak, nagy csontváz-virágállatok, csontváz-halak, csont-csillagok közt könnyen-lebegve járó deszka-tengeralattjáró; a Földgolyó ős-csöndjében, a múlt csontváz-tengerében, az anyag zsíros levében, rostjaiban, kőzetében, szilárd pórusos tüzében, az Elmúlás hüvelyében, az Idő Föld-reményében, gyökérhálószövetében, jövőtlen szent szégyenében, szilárd élet-közegében úszó ezüst test, deszka-tok, nehezebb, mint a csillagok, nehezebb, mint a csillag-fa, nehezebb, mint Jézus sírja, nehezebb, mint isten szíve, mint isten mindenség-szíve, amiben a lét virágzik, az elmúlás-csönd virágzik, s a rovarbáb-szerű testben fekszik a Test önfeledten, s a testben a Csontváz fekszik, a húsból majd kinövekszik, lángolva, erjedve, égve, füstölve, gázzal-beszélve, míg tisztán ott lebeg abban az ezüstös deszka-tokban, a deszka-testben a csontváz a földben a deszkatok-ház, a Csontváz-Jónást hordozó őscet-tengeralattjáró. Tél van. Havas-eső esik, hó esik és eső esik. Áznak a földben a holtak, áznak a makacs halottak, áznak, akiket szerettem, áznak, akiket temettem, áznak, akiket feledtem, akiket el se feledtem, áznak, áznak, áznak, áznak, halottaim áznak, áznak, kiket a házból kihoztam, lábbal-előre kihoztam, kiket szívembe átkoztam, hanyatt a házból kihoztam, rogyadozva, tántorogva, koporsó-lábakat fogva, arcomat a szemfedőre, a halálcsipkekendőre hajtva, kamasz-homlokomat, könnytelen szempilláimat, s a koporsó-csúcs szöglete élét húsomba égette, s a szemfedő ős-illata szívemet magába itta, ők meg merengve kinéztek, a kis ablakon kinéztek, virág-ablakon kinéztek, a szemfedő mögűl néztek, mint magzatburokhártyából, asszonyselyemhártyalángból, a halál magzatburkából, az elmúlás szűz fátylából, viasz-virág arccal néztek akik magukat penésznek, lángnak, rothadéknak adták, szívemet körűlharapták; áznak a halott halottak, akik rám se kiáltottak, akik rám se csudálkoztak, akik néven-szólítottak, viasz-szóval szótlan szólva, szenteltvíz húllt a fogukra, a kő-szemekre rácsavart, szempillaszőrrel összevarrt kőmirigygömb-szemhéjukra, sárga hideg-füst hajukra, illatozott a mosolyuk, viasz-merengés mámoruk, viasz-kehely orrlikukba tömött zöld-penészes vatta, virág-teknőben feküdtek, virág-penészbe merűltek, növény-csönddel fagyoskodtak, szent virág-múltba roskadtak; áznak a komoly halottak, az elmúlásba kapartak, a földbe frissen-merűltek, a zord anyag-lángba sűltek, a száz-éve foszladozók, a halottan-kiáltozók, áznak az ezerévesek és a tízezerévesek, és a százezer-évesek, és a millió-évesek, áznak a félig-rothadtak, az egészen fölolvadtak, áznak a bomlani-kezdők, az erjedve-újat-kezdők, a lángokban-üvöltözők, a zöld füstben ünnepelők, áznak a halál-könnyesek, az átoktalan kedvesek, áznak a füstben-mosolygók, áznak a lángban-vicsorgók, áznak a lángot-köpködők, áznak a csontra-vetkőzők, a csontvázzá-kopaszodók, hártyát-vedlő csontváz-gyíkok, áznak a megmérgezettek, a még-el-sem-felejtettek, a magukat-eloldottak, akik a földbe-futottak, akik a földbe-siettek, a gyorsan-eltemetettek, áznak a szűz hanyattfekvők, a csont-kézzel integetők, a csont-ujjal csábítgatók, csont-ágyékot kimutatók, áznak a halál-szeretők, a csontváz-nőstény remegők, a csontváz-hím álmodozók, a kincsüket kuporgatók, áznak a lényegtelenek, az elfelejthetetlenek, a kék most-kitárulkozók, a múltjukat-elárulók, áznak a fölbomló lázak, ázik a foltos alázat, a rothadékony szent burok, áznak a bomlott asszonyok, a szentséges szent test ázik, a szentséges szent hús ázik, a szentséges anyag ázik, a szentséges lényeg ázik, áznak a-már-félig-tiszták, áznak az egészen tiszták, áznak koponyák, csontvázak, a csontok, csigolyák áznak, áznak a fölbomlás-lángok, a földbe-dobott virágok, a földbe-dobott zsebkendők, bajuszok, párnák, fejkendők, szempillák és szemöldökök, hónalj és vaginaszőrök, kemény férfi-ágyékszőrök, őshernyó-szemöldökszőrök, áznak a kezek, a lábak, áznak a fülcimpa-szárnyak, a rothadt szemfedő alatt erjedő füst-halálszavak, körmök, hajak és szemhéjak, göndör, foszlott tarkótollak, viasz-pórusok és likak, áznak a tajtékos szájak, a tajték-hernyós orrlikak, a hab-rózsába fúlt fogak, áznak a hím-hártyacsengők, a viaszhernyó kan-vesszők, vaginákban a hab-rózsák, ánuszokban tajték-rózsák, áznak kicsinyek, öregek, áznak a kemény gyökerek, földbe-ásódott varangyok, kukacok, pondrók, rovarok, giliszták, férgek, bogarak, áznak a boldog föld alatt, áznak a gyönyörű földben, a mindenség-anyag csöndben, füstölög a víz befolyva az új deszka-koporsókba, a csipke-szárnyú tokokba, a nagy deszka-dobozokba, a döglött halál-lepkékbe, koporsó-medvepillékbe, földben-szálló korhadt, barna kövér deszka-madarakba, a papír-szárnyú bábokba, az el-nem-rothadottakba és az elrothadottakba, a foszlottan-széthulltakba, kukacoktól-őröltekbe, földdel-összekevertekbe, hússal-összekevertekbe, csonttal-összekevertekbe, ronggyal-összekevertekbe csurog a tél tiszta könnye, a mindenségnagy-csontvázú őshiganyfonál-százlábú milliárd higany-lábával, kristálygyökér-önmagával hitét a holtakig ássa, belenő az Elmúlásba, az űrből legyökerezve örök kristálygyökér-teste magát a Halálba ássa, lényegét az elmúlásba, mint egy szentséges, föllázadt örök kristálygyökér-állat, hogy a holtakban tenyésszen, holtakból élőt növesszen, vak szívükbe gyökerezzen, vak hitükbe feledkezzen, vak húsukba temetkezzen, vak csontjukkal szeretkezzen, s a csontok kivirágzanak, nagy zöld levelet hajtanak, a csontvázak virágzanak, virágzanak a csontvázak, gyökereket eresztenek, zöld csillagot növesztenek a sírban a csontok, vázak, a földben a vak csontvázak. És te mit láttál a Földben, a rejtelmes anya-gömbben, mit láttál apám a földben, a titkos ősanyag-csöndben, elmerűlve az Elemben, a Virágzó Rejtelemben, mit láttál te Megfigyelő, búvár-gömbbel lemerűlő, mit láttál te kedves alak ott tizenkilenc év alatt, mit láttál te Titkos Szótlan a sötét föld-buborékban, a fekete ősgolyóban, a csonttal kivirágzóban? Tizenkilenc éve annak a vacogó pillanatnak, mikor a földbe merűltél, a titokba ereszkedtél, átadtad magad a földnek, átadtad magad a csöndnek, átadtad az ősi lángnak, halhatatlan elmúlásnak, az egyszerű fölbomlásnak, gyalázatos árulásnak, átadtad magad az éjnek, átadtad az új-reménynek; ott állt csillogva, lebegve, higanyhálóban remegve, a nyitott föld fölött függve a koporsó ezüst teste, eső-ujjak tapogatták, higany-ujjak kopogtatták a szent lemerülés előtt, mielőtt elnyeli a föld az ős-tengeralattjárót, az örök titokba szállót, hosszúkás, vékony szent testét, nagy födél-papírkeresztjét, minden szögletét és csücskét, deszka-húsa minden részét, minden csavart, minden szöget, a fa-rostokat, sejteket, még a Lemerűlés előtt, a Titokba-úszás előtt, az Ős-rejtelem-út előtt, az Ismeretlen Lét előtt, hogy a mélységet kibírja, hogy szét ne durranjon sírva, szét ne pukkanjon füstölve, mint a sátán hártya-gömbje, amiben ott ült lebegve az isten szívét figyelve, mint magzat magzatburokban, a tűzhártyabuborékban, s a hártyagolyó ott forgott, isten szívében gomolygott, s az ős-ördög bent kuporgott, figyelte a Titkos Titkot, amíg egy ős-szívütéstől, egy iszonyú szív-rengéstől szétpukkant nyálas cafattá, tűz-szőrös tűzpép-ragaccsá az ős-szív tűzbuboréka, az ősördög magzatburka, s a Gonosz, a Szíve-korhadt az isten szívébe olvadt; esőbuborékos ujjak, nagy vízhólyag-végű ujjak, higanylencsehólyag-ujjak, kopogtattak, tapogattak, higany-hemzsegve matattak, a koporsón kopogtattak, mintha az űr buboréka ős-kristálylevelibéka óriás kristálykezével, higanylencsés őskezével tapogatná, ropogtatná, a koporsót kopogtatná milliárd kristályujjával, higanybuborék-lábával, hogy megtudja mi van abban a titokzatos nagy tokban; aztán esőben libegve mint egy ezüst-szőrű lepke lassan lemerűlni kezdett a tok, s a tokban a tested, most is hallom a koporsó ezüst oldalán csikorgó ázott vastag köteleket, csiszolódó köteleket, mikor elindúlt a földbe eső-füstben füstölögve, mikor lassan imbolyogva merűlt az agyag-dobozba, ázott kötél-dörzsöléstől, vastag kötél-feszüléstől füstölgő vak oldalakkal, könnyű csipke-uszonyokkal, mint egy óriás öreg hal, kocsonyakristályszárnyakkal, hallom, ahogy földet érve, rányomódva a kötélre a koporsó nagyot koppan, kötél-nyikorgásban roppan, s láthatatlan tested moccan az ezüstös deszka-tokban, s hull rá eső, föld és virág, hull a megmaradó világ, csikorogva és dörögve, buborékolva, zörögve, hull ima, könny, ének, átok, hull rád elhagyott világod. Ó, te szent földbe leszálló, ó, te az anyagot járó, ó, te szent testbe merülő, anyád belűlről-ismerő proletár-Piccard professzor, lemerűltél este hatkor, tizenkilenc éve annak a rejtelmes pillanatnak, hogy a fényes ezüst-tokkal, koporsó-búvárhajóval lemerűltél az időbe, az ősanyag-belső térbe, a szent Halál-óceánba, ős-Mariana-árkába, a szent halál-szakadékba, a szent mélytenger-halálba, tizenegyezer-méterre a halál-nyüzsgés tengerbe, titkos halál-Mariana- árokba lebegvén hullva, tizenegyezer-méterre az elmúlásban heverve, Piccard-gömbödben figyeltél, a szent ősanyagban ültél, ott a búvárgömb-hajóban, mint egy üvegbuborékban, mint egy kristálybuborékban, mint kristály-magzatburokban, ültél te halál-embrió, ültél magzat-ámúldozó, ültél te, halál-magzata, te Piccard-kíváncsi apa, ott ültél búvárgömbödben, ropogó üveg-gömbödben, a kristálytest-gömbfülkében, az ősanya őscsöndjében, ültél a véges halálban, a gömb-korlát elmúlásban, tizenegyezer-méterre önmagad sorsába esve, szent halálodba eresztve, ott sodródva és figyelve, s fölötted már összecsaptak, a föld-habok összeforrtak, a szent földtajték-örvények, a föld-örvény remegések, a habzó anyag-tölcsérek, földbuborék-hemzsegések, a seb összeforrt fölötted, a föld összenőtt fölötted, összeolvadt a rög-tenger fölötted Figyelő Ember, amit búvárgömböd kavart te viasz-bátorság-Piccard. S ami elnyelte a tested, a boldog földet fölötted benőtte rozmaring, virág, benőtte a vadrózsa-láng, benőtte a lobogó fű, a zöld kalász-tekintetű. Ott ülsz üveg-gömb anyádban, kristálygömb-magzatburkában, halhatatlan csontvázmagzat, föld-álarcú csontváz-Piccard, s a kis koporsó-ablakon, kék búvárgömb-ablakodon kinézve látod a földet, látod a zsíros kék csöndet, halál-szörnyekkel hemzsegő, szörnyeteg-holtakkal nyüzsgő ősvilágot látsz a földben, holtakat úszni a ködben, úsznak a csontváz-rokonok, csontjuk előtted elforog kék csont-uszony lobbanással, világító robbanással, mint állatszörny-tüzijáték, zöld lángcsokor-ősajándék, kék szörny-mirigyfény-bóbita, hal-csillagok fény-pamata, égő kék kocsonya-zászlók, mirigybóbita-lámpások, kocsonyaorrtüske-lámpák, tűzliliom-fényködpárnák, kocsonyaszakáll-tűzrácsok, mirigy-ötszög lángolások, égő szájöböl-koszorúk, mirigycsillagpatkó-kapuk, mirigy-kukoricacsövek, tátott kocsonyaüst-tüzek, mirigyvirág-toroklámpák, fényszitagömb-buborékfák, tűzrostbuborék-hidegek, tűzkoronás szörnyetegek nyüzsögnek ablakod előtt, forgó búvárgömböd előtt, mirigycsillag-koszorúkkal virágzó szakállas őshal lebeg zöld ablakod előtt, csont-lámpákat növeszt a föld, világító koponyákat, izzó koponya-lámpákat, s látod ülvén a halálban, az ősanyag-buborékban, forogván az ős-golyóban, keringvén a Földgolyóban, úszván halál a Halálban, a rejtelmes Virágzásban a Múltat, a Neked-Jövőt, lebegni föld-szemed előtt, Dylan Thomas ül a földben a laugharne-i temetőben, a laugharne-i füves dombban, ott ül gyökér-fonadékban, fölpuffadtan, földagadtan, ül csontok-közé-ragadtan, kezében nagy söröskrigli, kezében nagy-pohár whisky, mint egy angyal-varangy ül ott, szürcsölgeti a föld-habot, gyökér-szárnyakkal lebegve, gyökér-álarccal merengve ül ott az irgalmas földben, a laugharne-i temetőben; s másutt az ősbuborékban, a másik-oldal-anyagban Marilyn Monroe sikoltoz, zöld lángot fújva rikoltoz, a lángoló gyémánt-kanca nyihog ott a földbe-dugva, az ősarany-táltoskanca készűl a legvégső harcra, kövér ősarany-sörénye hömpölyög a földben égve, csontvázakra hömpölyödik, csont-csődörökre örvénylik, haja, mint ősarany-folyó bezuhogja a Földgolyót, szent füstjével az anyagot belűlről benőve ragyog, nagy mellein szitakötők: szűz kristálycsontváz-csecsemők; s Kathleen Ferrier egy roppant kőcsontváz-Brontoszauruszban állva énekel a földben, földet-fújó ős-örömben, gyökérfüggönyök közt állva énekel az őscsontvázban, gótikus kőcsipke-dómban, a sárkánycsontváz-templomban, Gluck Orfeuszát lobogva zokogja földbe-ragadva, mint egy ősfoszfor-angyalban, a kristály-őshímcsontvázban; s látod a csontváz-zenekart, Wolfgang Amadeus Mozart a földben lágyan vezényel kék gyökérkesztyű-kezével, s föld-hegedűk és föld-fúvók, föld-klavírok, föld-csemballók, föld-kürtök, vak föld-trombiták mondják a föld-szimfóniát, csontváz-nyikorgás a hangjuk, föld-hallgatás a hatalmuk; s hallgatja az ősföld-zenét, kék gyökércsipke-ütemét szent gyökér-Kazinczy Ferenc, a gyökércsipke-ingű szent, máslis-copfos koponyával, magányos csont-mosolyával, vak szívében föllazúltan, az ősanyag-Konzerthausban, gyökérszobor-lovon ülve, csontváz-testén gyökér-mente, csontváz-lábán gyökér-csizma, szent gyökér-könyvet lapozva; a Föld-szívben Bach és Verdi, Schönberg, Haydn, Monteverdi, Alban Berg és Anton Webern Beethoven, Liszt Ferenc, Wagner, Händel, s a vén Gusztáv Mahler nagy lábszárcsonttal vezényel szentséges csontváz-csoportban, integetve a föld-habban, s valamennyiük csont-arcát, mindegyik vezénylő-pálcát befonják hajszálgyökerek, s a föld-kesztyűs csontváz-kezet; s látod, ül, a földbe-hullván, zöld békával hüvelykujján, kis zöld levelibékával, zöld-lüktetés mirigy-házzal, amely ujjára fonódik, miriggyel rápúpozódik, lencsés kocsonya-kezével, kocsonya-gomb ujjhegyével átölelve a nem-hervadt, el-nem-rothadt hüvelykujjat, s a hideg mirigy-akarat, a zöld görnyedés csak hallgat, mint egy lüktető zöld dió, mint ijedt, zöld mirigy-manó, ott ül Bartók Béla némán, zöld-béka ül hüvelykujján, ott ül szótlanúl, merengve, szent arcát a földbe rejtve, ott ül el-nem-rothadottan, ép testtel az ősanyagban; s ott száll a titkos hold felé, a Föld rózsa-szíve felé száll Cyrano de Bergerac, testén milliárd kis palack, sovány szent testére kötött hajnali harmattal töltött milliárd kis üvegpalack- hólyaggal száll szent Bergerac, mint üveghólyagfürt-angyal, mint üvegszőlőfürt-angyal, erjedő harmat-párával, lobogó rózsa-párával a Hold felé ráncigálva az üveghólyagfürt-lámpa ott repül a Földgolyóban, az Ősanyag-buborékban, száll a fekete golyóban, amiben egy parázs-szív van, a rózsaparázs-szív felé, repűl a Föld szíve felé, száll a rózsaszín golyóban, amiben egy tűzgolyó van, a lobogó üvegpalack- hólyagfürt-angyal Bergerac; s látod: beszél a vadaknak, a halaknak, madaraknak gyökér-Assisi Szent Ferenc, szent-szíved-rokona-Ferenc, s körülötte ott nyüzsögnek, csontja körűl ott hemzsegnek mint szódavízbuborékok, mint a csillag-gömbárnyékok a sárga csontvázmadarak, a fehér kőcsontváz-vadak, a szálkabuborék-halak, csontváz-őzek, csontváz-nyulak, csontváz-gyíkok, csontváz-békák, csontváz-hemzsegés-gömbszálkák; s látod, taposva a csöndet, meg-sem-mozdítva a földet mennek a csontváz-állatok, őscsontváz-Dinoszauruszok, az óriás kő-templomok, az ős-csontcsipke-kőtornyok, óriás medence-csonttal, óriás lábszár-csontokkal, óriás szent combcsontokkal, csipkés csigolya-ágakkal, mint óriás kő-hegedűk, óriás csontváz-hegedűk, vonúlnak lassan a földben, az ősanya-Múltidőben, a Múlt-idő őstestében, Örök-Anya-Jelenében, mennek kő-léptekkel lassan, az Anyagban moccanatlan. S látod, ahogy ott ülsz szótlan föld-üveg búvárgolyódban, az örök magzatburokban, a Földgolyó-ősanyában: csontváz-lovakon kocognak, csontváz-népek vándorolnak, csont-népek mennek a földben, nagyhajúak a nagy csöndben, földdel-tömött koponyájuk pórusaiból szakálluk szőrzete a földbe-tódúl, hajzata az agyagba hull, a lovak farka, sörénye, csontból-kinőtt szőr-örvénye, csigolyából, koponyából kinőtt szőr-zászlója lángol gyökerekbe keveredve, földhabokba gyökerezve; s körülötted elforognak, mint a napok, mint a holdak, mint égő csillag-képletek, lángoló csillag-rendszerek, mint égő állat-csillagok, lángoló növény-állatok, foszforeszkáló köd-képek, csillagképlet-tűz-szekrények: márványtökű márvány-lovak, márvány-eres csődör-nyakak, márvány-röhögés ló-fejek, márvány-szárnyú ló-istenek, Vénuszok és Afroditék, márvány-csöcsű föld-remeték, a márványcsipke-szakállú, habos márvány-koponyájú, göndör márványcsipke-szőrű ágyékban márvány-péniszű istenek, kőcsipke-hajú, fehér kő-szemgödör arcú istennők, Homérosz, Dante, égő csontváz-könyvön ülve, foszlott gyökér-könyvön ülve, kő-époszokon repűlve, mint kő-lepkén, gyökér-lepkén, mint óriás csontváz-lepkén; Herakleitosz, Leonardó, kőcsontváz-Giordano Brunó száll ott lángoló kék szájjal, csillag-fújó koponyával, szájukból a végtelenség, az égő csillag-mindenség ömlik, habzik sisteregve, a Földgolyót fényesítve, csillaglángokkal beszórva, csillagtajtékkal befonva, s a Földgolyó-derengésben, szájuk végtelen tüzében látod belűlről a Földet, anyádból az anya-testet, látod az őskőzeteket, azokban az őslényeket, kőbe, palába temetett, állatokat, növényeket, s látod kedves halott alak a földben a kristályokat, a lángoló ásványokat, a kristályrög-csillagokat; s látod Halhatatlan Ember: nagy csontváz-macskán ül Baudelaire, hatalmas kőlárva-arca gyökér-csipkével takarva, s fut a macska mozdulatlan a gyökeres ősanyagban; s látod, egy gyökérszobában Spinóza görnyed magában, föld-asztalnál szótlan görnyed, teleköhögi a csöndet, földet fúj csont-köhögése, földet köp csontváz-köpése, óriás lencsét csiszolgat, mintha csiszolná a holdat, s csontváz-kezével föltartja, azon át látszik csont-arca, óriás csontgömbbé nőve mered az ősföld-időbe, s látszik a dagadt koponya minden varrata, pórusa, mintha az ősüveglencsét a hold kő-arcához tennéd, s úgy látnád te a földagadt kőcsipkepórus-arc holdat; s látod, ahogy a földben száll gépén Otto Lilienthal föld-felhőkbe emelkedve, óriás káposztalepke, titokzatos merűlésben, a csapkodó-szárnyú gépen, a drótváz-faváz-csontvászon- őscsipke-lepke madáron, s ott szállnak a Wright-testvérek ülvén kétfedelű gépet, Wilbun Wright és ő, Orville Wright, ferdén, ahogy a föld-szív lejt, mint egy király-szitakötőn ülnek kétszárnyú repülőn, ülnek a vászon-nyeregben, mint egy lepketartó-nyergen, csontváz-lábuk hosszan kilóg a vászon-gépből, gyökér-pók, mint a szitakötő sárga zománc-csillag-gömb torába gyökerező kristály-lába, lóg az ősgyökér-magányba, koponyájukon szemüveg: dagadt szitakötő-szemek, s zöld gyökér-pilótasapka koponyájukra ragadva; s látod, mutatja az ablak: Kopernikusz, Newton, Max Planck mereng magában a Földben, az Ős-Múlt-Jelenidőben ott mereng a három Csontváz- szent-mindenségmegújítás, gyökér-papíron számolva, karcsont-ceruzával írva, egymás-felé bólintgatva, koponya-tornyokban lakva, csontváz-mellkasukból vastag gyökérszövedékgömb dagad, az új-mindenség-ősforma, az húzza őket magasba, azon függenek a vázak, mint léggömbön kosár-házak; s látod ott ül Albert Einstein, mint a Teremtő Úristen egy óriás vastojáson, kék fémbuborék-tojáson, ül domború csillag-rácson, a gömbvégtelen őslángon, a csillag-gömb végtelenen, ül a buborék-mindenen, hamvadatlan bársony-arca, rothadatlan szent ősarca, vállig-érő szent őshaja, roppant ősbajusz-mosolya lángol, mint az isten szíve, mint a teremtés mindene mindörökké ott a Földben, az ősbuborék-örömben; s látod ott ül ásítozva, Goethe Faustját lapozgatva a boldog ördög a földben, pokol-rózsatűzözönben, szőrös ujját megnyálazza a szent époszt úgy lapozza, mintha nem is földben ülne, de egy üveg-gömbben ülne, körűl a megritkúlt anyag pontjai világítanak, mintha egy atomban ülne, anyagpont-gömbhéjban ülne, mintha csillag-gömbben ülne, csillag-buborékban ülne, ül az anyagtalan földben, a belőle-növő csöndben, a merengés-buborékban, a széthúzódó anyagban, szívéből-áradó gömbben, önmaga-buborékcsöndben. Ó, te Boldog Megfigyelő elszáll előtted az idő, elhömpölyög a múlt-idő előtted Jövőt-kereső, leszáll tehozzád a jövő, eljön majd a jövő-idő, minden ami volt, ami lesz, leszáll elrothadt szívedhez, leszáll minden Jövő hozzád, s megérinti csontváz-orcád, minden dolog, minden lényeg megérinti csontváz-lényed, eljönnek hozzád a testek, mint lángoló égitestek, eljönnek hozzád a múltak, a régen földbe-lazúltak, látomások, jelenések, földbe-rothadt szívverések, jönnek az ezerévesek és a tízezerévesek és a százezer-évesek és a millió-évesek, minden halál eljön hozzád, halálát elhozza hozzád, jövőjét elhozza hozzád, te szent csontváz-bizonyosság, te-előtted elforognak, búvárgömböd előtt szállnak, mint robbanó-fényű halak, fény-robbanás testű halak, foszfor-felhőt fecskendező, kék fény-bojtokat lövellő garnélák, ollótlan rákok, kristályszöglet-Jézus rákok, eljön minden csont a csonthoz, minden halál a halálhoz, eljön a szent föld a földhöz, a csont-bánat a csont-csöndhöz, majd eljövök én is hozzád, földbe-megyek én is hozzád, koponyádat kopogtatom, csontváz-arcod megcsókolom, lesz akkor kövér vígalom, földalatti-lakodalom, gyökér-székben ülve vársz majd, könyöklöd a gyökér-asztalt, asztalodon gyökér-pohár, földdel-habzó csipke-pohár, ülsz csontváz-apám a földben, csontváz-lámpa a kezedben, azzal világítsz, ha jövök, szájadból a föld füstölög, s figyelsz a réz-lángú hangra, földben szól a rezesbanda, fújják a réz-trombitákat, a réz-csigaház dudákat, a lábszár-csont furulyákat a földbe-gyömöszölt szájak fújják az ősföld-szobában a csontváz-fiúk vídáman, s a Földgolyóban szétárad lángja a rezesbandának, hogy minden halott figyeljen, ünnepünkkel ünnepeljen, ünnepeljen az ős-halál, ha a fiú hazatalál, ha megtér a tiszta földbe, visszatér a boldog földbe, a szent Bolygó-ősanyába, anyag-halhatatlanságba, a halhatatlan anyagba szívét rothadni lehozza, testét rothadni lehozza, énekét a földbe-dobva, szívét a föld-lángba dobja, nem a mennybe, a pokolba. A föld-valcert, az iszonyút, fújják majd a csontváz-fiúk, fújják a habos föld-polkát a földdel-tömött trombiták, szétlazúlt csontváz-kezével a direktor-úr vezényel, Dévay igazgató úr szájából földpermet tódúl, csontváz-testén nagy-sujtásos, kék zsinórcsipke-írásos penész-kabát, elrothadt ing, selyem-kesztyűs kezével int, nyakkendő-csokrán arany-rojt, foszló aranycsipke-bozont, körülötte, mint egy fészek darázs, a csontváz-zenészek: szikrázó és gyökér-recés réz-moha-szőr-keveredés, a cintányéros is üti, a csontváz-dobos is veri a rézkorongot a földben, a föld-nagydobot a földben, billegnek a csont-üst lukak moha-szívén csontváz-ujjak, játszik a víg rezesbanda, gyökércsipkecsönd a hangja, hangja gyökerekből, földből, gyökér nő ki a kürtökből, földdel-tömött trombitákból, föld-gilisztás furulyákból, gyökércsipkehab-állatok, gyökérszoknya-földasszonyok lógnak ki a trombitákból, a szétrepedt koponyákból, másznak gyökér-százlábúak, gyökér-skorpiók, kő-ágak, gyökér-gyíkok, gyökér-pókok, bütykös ősgyökér-varangyok a mohos földzsákba tömött csontvázak, koponyák között, a föld-habos csontvázakban, a föld-habos koponyákban, körűltekerik a fáradt, földbe-fulladt trombitákat, föld-likú csont-furulyákat, föld-szakállú koponyákat, az egész csontváz-zenekart betekerik bütykös, csavart csipkeözön-hálójukkal, örvénylő csipke-lángjukkal, gyökér lóg ki a csont-csöndből, szemgödrökből, fülgödrökből, a csontcsipke-alagutak, föld-belű csigolya-lukak zsírjából füstként kimászik, kövér gyökér-szőr virágzik, a fehér csont-hónaljakon, kő-lepke medencecsonton göndör gyökérhab-szőrrózsák, gyökérszívrózsa-ágyékláng, s a föld-arcú koponyákon, a varratos kőgolyókon, repedt kő-buborékokon, széttörött csonthólyagokon rothadt dalárdista-sapka, mint foszló kék moha-rózsa, közepén arany-darázzsal, kis arany-darázscsontvázzal: aranycérna-hímzés lanttal, kis aranycsontváz-lírával. S így szól a zene a földben, a zene földbe-tömötten, a földbe-merűlt zenekar, szent gyökér-föld-csont-valcerral, föld-ütemmel, föld-hangzással, szótalan föld-lángolással, amikor hozzád leszállok, magam is szent földdé válok, amikor ott mulatozunk, lent a földben vígadozunk, szent férges földet kortyolunk, szent kukacos földet iszunk, s a földben, mint a csillagok, giliszták, férgek, varangyok, lótetűk és százlábúak, kövér szalonnabogarak, kerekesférgek, bogarak függvén úgy világítanak, lüktető testük úgy ragyog, mint az űrben őscsillagok, holtat-faló elevenek körülöttünk úgy lebegnek, mintha csillag-háló lenne köröttünk a földbe-szőve. Tél van. Havas-eső esik. Hó esik és eső esik. Áznak a földben a holtak, áznak az örök halottak. Ne hívj engem csontváz-apám, ne hívj le a földbe apám, figyeld csak az ősvilágot, a zsíros Halál-országot, te, a Földgolyót-bejáró deszka-tengeralattjáró széttörött csontváz-királya, mindörökké-kapitánya, figyeld csak a vak életet, földalatti-történelmet, lásd, amit sohase tudtál, lássad, amibe lehulltál, búvárgömböddel leszálltál, gömb-utas, csontváz-virágszál, örök kristálygolyó foglya, kristály-burok embriója, lásd a Föld-időt, föld-magzat, mindent-néző csontváz-Piccard, proletár-Piccard professzor, Misztikus Angyali Doktor, Mindenttudó Szent Confessor, Angyali Tudós Professzor! Magamat földbe nem oldom, nekem más dolog a dolgom, anyámat kell megvédenem, a haláltól elrejtenem. Szívem nem őrölheti meg föld, kő, tűz, rothadás, féreg, anyámat kell megvédenem, a szívembe építenem! Hagyj hát magamra Csont-alak, ne akard, hogy átkozzalak! Ne akard, hogy megsértselek, a földön át megüsselek, ne hívd anyámat a földbe, ne hívd zöld lángot üvöltve, hogy a sírból kicsap a láng, attól hervad el a virág, ne hívd te Örökös Naptár, férgekkel-nyüzsgő Csont-kaptár, irgalmatlan Csontváz-harang, földbe-merűlt búvár-harang, csont-Apokalipszis-állat ne csábítsd Édesanyámat, ős-jelenés Angyal-kutya, gyökér-szárnyú Csontváz-Csoda, látomás Csontváz-Angyala, gyémántnál-szigorúbb apa. Hisz a föld összetört téged, összetörte tiszta fényed, hisz a földben összetörtél, földdel összekeveredtél, a szíved is úgy rohadt el sziszegő förtelmes tűzzel, szíved a lángtalan földben, vad lángot lövellve zölden, hogy azt hittem, tomboló, vad tüzétől a Föld széthasad, a Föld is parázzsá rohad, parázskristály-gömbbé lohad, kiég tested lángjaitól, égő szíved lángjaitól. Ha leásnék a sírodba, mit találnék szétomolva ott az agyag-koporsóban, a gyökeres föld-dobozban? Gyökerek és lárvabőrök, szakadozott gyökérszőrök, üres hártyák, foszladékok, penészes ing-maradékok, tajtékok, maradék szőrök, rongyok, rothadt csipke-felhők, féreg-pernye, földbe-száradt kukac-hab, rovar-csontvázak, földdel-tömött csigahéjak, aszalódott varangy-csillag, rothadt aranypapír-kereszt, korhadt aranyírás-lemez között jaj mit is találnék, halál-szemétben ha állnék? Csontot, csontot, csontot, csontot, földbe-száradt csontot, csontot, a gyökeres földbe száradt sárga koponyát, csontvázat, pórusos kiszikkadt csontot, repedezett sárga csontot, földdel kitömött koponyát, gyökér-bajuszos koponyát, gyökér-szempillás koponyát, gyökér-szakállas koponyát, széttört csontvázat, koponyát, de nem a szent Ember Fiát! De nem a Megváltó Fiút, a csillag-hajnal mosolyút, de nem a Megváltó Testet, a Kőművesfiú-istent, aki jött, hogy fölkiáltson, az idő szívébe lásson, az elmúlásból kiváltson, hogy az öröklétbe rántson. Ez volnál te, Büszkeségem, ebben a halál-szemétben? Ez volnál te, Édességem, ebben a keveredésben? Ez volnál te, szép Kedvesség, ez a föld-csont-szőr-keverék? Ez volnál te, Éposz-hősöm, aki itt jártál a földön, aki sírtál, énekeltél, részegen is csak nevettél, aki még tőlem is féltél, féltél, mert nagyon szerettél, ez a föld-dobozba rothadt rongy, szőr, csont, gyökér, féreg-hab? Ez volnál te, Örökségem, aki adtad boldog fényem, aki testemet is adtad, lámpásomat meggyújtottad, szívemet testedből gyúrtad, énekem szívembe fújtad, ez a sárga és fekete, kék-eres és rozsda-szürke, lángfoltos és föld-mirigyes, porhanyó, ragacsos, nedves agyagba sűllyedt kő-fejű, húrtalan nagy kő-hegedű? Ez a sárba-süppedt komor, büszke, vak Henry Moore-szobor, ez a kő-kengurucsontváz, ez a széttört, szikkadt kő-ház, nagy kő-hárfa kő-húrokkal, vak kő-fa kő-csillagokkal, ez a csont és szőr-maradék, ez a keverék-rothadék, ez a lehetetlen sárga csont, belegyúrva a sárba, ez a széttört csontcsipke-híd, ez a repedezett kő-hit, ez a kő-csipke, kő-pálca összevisszaság, kő-trágya, ez a gyökér-rózsás csont-gömb, ez a csont-hólyagba zárt csönd, szuvas fogak, lukas fogak üreg-csöveiben salak, kemény föld-gyökértömések, kék földhab-sűrűsödések, földpikkelycsillag-gyökerek, föld-férgek és föld-idegek. Ez volnál, Örök-Szemérmes, ez a gyökeres, föld-kérges hosszú csontváz penész-zölden, kő-írás a sárga földben, magadat hanyatt szétvetve föloldva és kiterítve a habtalan agyag-tokban, szemérmetlenűl, titokban, csontjaidat szétterítve, meztelenséged levetve, csontcsipkepálca-kúszadék, csontcsillaglánc-kőmaradék, tátott, repedt, fölordító kő-eres kőkéreg-golyó, mintha egy kőcsipke-madár, ősdenevér, gázlómadár, titkos ősgyík-Ramphorhynchus, szent ősgyík-Pterodactylus, vak ősgyík-Anurognathus, Pteronodon-kőkasza-kúp, boldog Archaeopterix, palába-sűlt kőpórus-X csontváza heverne kőbe- forrva, lazán kőbe-törve, ez volnál, csontpálca-szobor, megkövűlt ősvirág-csokor, ahogy csipkésen, fehéren heversz az agyag-szekrényben, hosszú pórusos virág-szár, kőmozaik-tulipánszár, kő-tulipán, kőgömb-fejű, szőrtelen kő-láng levelű, vak kőcsipkelánc-gyökerű, fehér kőcsipketoll-kezű csont-tulipán a kék földben, kő-serleg az eres földben, földdel-megtöltött kő-kehely, lángtalan csontketrec-hüvely, fekvő csontkalicka-torony, te szőrtelen csontváz-szigony. Ez volnál te, ez a Kő-gyász, ez a bütykös, sárga Csont-ház, ez a Csont, ez a Váz, ez a földdel összekevert laza csont-alom, trágya-korhadtan a föld-kocka istállóban? Hát hol vagy Te, Büszkeségem, hát hol vagy Te, Édességem, hát hol vagy Te, Szép Kedvesség, hát hol vagy Te, Nagy Örökség, hol vagy Örök-Szemérmesség, te Époszhős-Sejtelmesség? Hová lett fénylő Alakod, hol van Lényeged, Illatod, hol van Hangod, Mozdulatod, Rekedtséged és Mosolyod, hol van könnyű Nevetésed, szép fehér Integetésed, Szenvedésed, Rettegésed, Irgalmad és Betegséged, hol van Vágyad és Reményed, Kizárólagos Szent Fényed? Hol van sugárzó szép arcod, bajusztalan fehér arcod, vékony-szálú laza hajad, izzadt homlokodra tapadt, mosolyomba keveredett hosszú könnyű fehér kezed, fehér Krisztus-lábad hol van, Jézus-tiszta lábad hol van, gacsos, hosszú lábujjaid, tyúkszem-rózsás lábujjaid hol vannak, szent lábad hol van, amit a lavórban mostam előtted a földön ülve, lábszárad is nedvesítve, te meg ott ültél gatyában, a hokedlin a konyhában és sárosan énekeltél, sár-rózsa szájjal fütyültél, hol van behorpadt nagy hátad, fehér féloldalas hátad, pórusos kő-teknő hátad, beroppant-üregű hátad hová foszlott, hátad hol van, amit vídáman tapostam, meztelen lábbal tapostam, amíg nyögésed hallgattam, nagy kék kardvágás-karéjban, kék forradáscsipketollban, lila csipkelánc-félholdban összevarrt szent hátad hol van, amit boldogan tapostam, seb-páfrányán tapickoltam, verejtékedben taposva, a hajadba kapaszkodva. Hol van teremtő ágyékod, szőrhabos tiszta lágyékod, a szent nemzőtest hová lett, miért táplálta a férget, amit egyszer láttam, halott, mint viaszvarangy-csillagot, ahogy fénylett árván, holtan, haláloddal kitakartan, halálodban kitakartan, halálos gyalázatodban, feküdtél tehetetlenűl, ott feküdtél meztelenűl, szent viasz-szégyentelenűl, vak viasz-szobor, egyedűl, absztrakt szobor, viasz-őspajzs, a halálra-rajzolt kőrajz, öled verejtékes lángja mint egy égő kristálylámpa, ős-szőrbokor-foglalatú, lángoló, viasz-illatú kristálylámpa fénylett tompán, megtörve a kőtoll-bordán, a medence-csont kiállva, mint egy óriás kő-hárfa izzott a gyertyaláng-csöndben, s az illatos halál-ködben, a verejték-fényű testen, ebben a kőhárfa-csöndben, a viasz-láng némaságban, a viasz-csönd soványságban úgy megnőtt a szent nemzőtest, a szent nemzőszerv-együttes, kristálygyík szőrcsillag-dombon, mint egy afrikai szobron. Mögötted már a halál van, előtted is a halál van, alattad is a halál van, fölötted is a halál van, s nem látod, összekúszáltan fekvő váz a föld-szobában, a tömör agyag-szobában, a sárga agyag-kockában fekvő csont-törmelék apám, koponya-kedvesség apám, nem látsz túl az agyag-szobán, nem látsz túl a gyökér-szobán, vak koponyád, a csont-sárga, belefulladt a kék sárba, szemgödreiben a vak föld, csont-üstjeidben a vak föld, nem látod, hogy a fejedtől, elrothadt test-hüvelyedtől tíz méterre szállt a földbe nagyanyám, a zsíros ködbe, tíz méterre a fejedtől, elrothadt ifjú szívedtől. Ó, a kicsi Csillag-asszony, a zöld-arcú Tündér-asszony, a zöld-arcú csöpp Ősanya, a zöld-arcú Angyalocska, a picike szent Ősasszony, a fönséges Moha-asszony, elvarázsolt Tündér-koca, a mítikus Éposz-kacsa, világtojást keltő Réce, a zöld-bóbitás Mesécske, mindenség-tojó Őséposz, semmin-fészkelő Zöld Mítosz, virágzó Ősmadár-Anya, világok Madár-asszonya, ó, a zöld-arcú Ősálom, a Zöld Lomb a zöld halálon, ó, a csöppség Zöld Ősanya, a titokzatos Zöld Ima virágok közt szállt a földbe, virág-palástba merűlve, mint egy virágból-font lepke, virágból-szőtt Őskönyvecske, úgy feküdt a ravatalon a Világ-anyja Ősasszony, mint fekete imakönyvre, nyitott öreg imakönyvre fektetett szagos gyöngyvirág, fehér nárcisz, rozmaring-ág, fehér jázmin, zöld füvecske, zöld ibolyalevelecske, zöld kalász, kristálytű-ágú, zöld kristályszőr-koronájú, mint harmatos ibolyácska, bársony-koponya árvácska, virág-bölcsőben feküdt ott a kicsi Ősanya-halott, a halhatatlan Ősasszony, a csöpp Ősanya-Kisasszony egy hatalmas koporsóban, fekete halál-dobozban, hogy a közepéig ért csak, ott ágaskodtak a lábak, selyem-cipőben az ujjak, a szemfedővel takartak, mint köd-zsákban viasz-tollak, virág-örvényben kő-ágak, nagy-máslis selyemcipőben, apró kék bársony-cipőben, s a koporsó üres felét, haláltalan zöld üregét kitömtük fehér virággal, pórusos zöld növény-lánggal, kitömtük piros virággal, szőrös növény-boldogsággal. Úgy halt meg, akit szerettél, aki elől elsiettél, hogy egész-nap imádkozott, három-napig imádkozott, három-napig imádkozott, éjjel-nappal imádkozott, ült az ágyban fehér ingben, rózsafűzérrel kezében és egész-nap imádkozott, három-napig imádkozott: Üdvözlégy Mária Édes, üdvözlégy Malaszttal Teljes, üdvözlégy Szent Virág-asztal, üdvözlégy örök malaszttal, üdvözlégy Szent Virág-asszony, Virág-szülő Boldogasszony, üdvözlégy Virág-kemence, üdvözlégy Virág-medence, üdvözlégy áldott Jézusunk, virágzó vérünk és húsunk Illatos Virág-Temploma, üdvözlégy Világ Asszonya, üdvözlégy Virág-Buborék, Szent Virág-Asszony Teljesség, Szeplőtelen Szűz Mária, üdvözlégy Jézusom Anyja, testedben aki hordozád üdvözlégy Szentséges Virág, üdvözlégy Szent Szeplőtelen, Jézuska csüggött melleden, szentséges szent emlőiden, virágillatú kebleden, üdvözlégy Boldog Mária, mennyország Virág-angyala, az örök Úr van teveled, áldott legyen a te neved, áldott vagy az asszonyok közt, a boldog Virág-kutak közt, mi Asszonyunk, Szűz Mária, én istenemnek Szent Anyja, imádkozz értem bűnösért, az istennek tán kedvesért most és halálom óráján, most majd halálom óráján, Szűz Mária Édes Szíve, Mi-Asszonyunk Virág-szíve légy az én Szent Menedékem, hadd aludjak kertecskédben; ó, Jézus Szentséges Szíve, halállal-tusakvó szíve irgalmazz a haldoklónak, védj, ha az angyalok szólnak, immár a nap leáldozott, ezért hozzád fohászkodok, a gonosz álmok fussanak, az ördögök aludjanak és az éji képzeletek szívemben ne nyüzsögjenek; éjjel-nappal imádkozott, három-napig imádkozott, akkor jött a Fehér Angyal: virág-szárnnyal, virág-hajjal, virágból-font virág-testtel, virág-illatú énekkel, virág-ujjal megillette, homlokát megérintette, s fülébe súgta szelíden: ne félj nagyon kicsi szívem, egy kicsikét most nehéz lesz, egy kicsit nagyon nehéz lesz, de azután majd könnyű lesz, azután gyönyörű fény lesz, gondolj az Ember Fiára, vérző-szívű Szűz-Anyára, én a Termékenység vagyok, a Teremtő Angyal vagyok, a Virágzás-Angyal vagyok, a Teremtés-Angyal vagyok, tehozzád azért fordulok Te Örök Termékeny Boldog; aztán jött a Piros Angyal, tűzből-épített szárnyakkal, csillagokból szőtt szent testtel, csillagokból font kezekkel, csillag-ujjal megillette, a homlokát érintette, s fülébe súgta szelíden: ne félj nagyon kicsi szívem, nemsokára megégetlek, tüzemmel porrá perzsellek, lángommal fölolvasztalak, én a földbe rohasztalak, szívecskédet megégetem, ráfújom sistergő tüzem, ráfújok lángoló szájjal, lángoló kék kiáltással, csillag-testemhez ölellek, csillag-testembe égetlek, én az Űr Angyala vagyok, Végtelenség-Angyal vagyok, a Csillagtér-Angyal vagyok, az Öröklét-Angyal vagyok, azért fordulok most hozzád Te Csillagból Lett Boldogság, egy kicsikét most nehéz lesz, egy kicsit nagyon nehéz lesz, de azután majd könnyű lesz, tűz-testemben újjászületsz; s jött már a Fekete Angyal, férgekből-szőtt dög-szárnyakkal, nyüzsgő, zsíros kukacokból, vak szalonnabogarakból, nyűvekből és vak lárvákból, hernyókból és rovarokból szőtt lüktető dög-sár testtel, lárvás döghús-sár kezekkel, s dög-ujjával megillette, homlokát megérintette, s fülébe súgta szeliden: most nagyon nehéz lesz szívem, most kicsit nagyon nehéz lesz, most aztán nagyon nehéz lesz, nézz rám, előbb imádkozunk, a férgekhez imádkozunk, aztán szépen megfojtalak, torkodon megszorítalak, dög-kezemmel megszorítom, lelked dög-testembe szívom, ne félj nagyon, én a rabod, én a Föld Angyala vagyok, én az Anyag-Angyal vagyok, a Földanyag-Angyal vagyok, az Ősanyag-Angyal vagyok, az Anyagláng-Angyal vagyok, azért fordulok most hozzád Te Földből Épűlt Boldogság, ne félj szívem, ez a dolgom, húsodat a földbe fojtom, mondd csak szép lassan utánam míg föléd-terítem szárnyam: üdvözlégy férgek, bogarak, üdvözlégy kukacok, vadak, üdvözlégy hernyók, giliszták, boldog föld leszállok hozzád, üdvözlégy pókok, varangyok, üdvözlégy csigák, vakondok, üdvözlégy kemény rovarok, üdvözlégy szőrös csillagok, üdvözlégy gyökerek, kövek, üdvözlégy lárvák és nyüvek, üdvözlégy tetvek, poloskák, üdvözlégy Föld, Örök Ország, üdvözlégy Föld, Bolygó-Anya, férgek, szentek Szülőanyja, üdvözlégy Föld, Csillag-gyermek, üdvözlégy Föld, és ismerj meg, üdvözlégy Keringő Asszony, üdvözlégy Zsíros Szent Alkony, méhed nyisd meg kis testemnek, nyisd ki készülő testemnek, férges, száradó húsomnak, nyílj ki Hajnal alkonyomnak. Üdvözlégy Föld, elindulok, tiszta szent testedbe bújok, üdvözlégy boldog Rothadás, üdvözlégy jövő-Lángolás, üdvözlégy Erjedés, Bomlás, üdvözlégy Gyönyörű Romlás, üdvözlégy Szent Féreg-ország, Föld-Anyám, indulok hozzád! S a fekete Féreg-Angyal vad féreg-örvényű jajjal fölkiáltott és ráfonta férgek-ujjait a nyakra, a sárga rózsa-gyűrődés, pihés rózsaránc-erjedés hártyacsipke-csillag nyakra, s az Ősanyát megfojtotta. Kis-kontyocskás koponyája, rózsalángú koponyája, a fehér hajszálak alatt a rózsaláng-gömb csontfalak lassacskán elfehéredtek, szemhéjai megdermedtek, s az angyal-féregkezekben úgy ült feje megkövűlten, mint egy habos viasz-csillag, mint egy lángtalan kő-csillag. S ott fekszik most már a földben, a biai temetőben, tíz méterre csontod mögött, földdé-rothadt szíved mögött, nagyapám koporsójára üllepedett deszka-bárka zöld utasa, a zöld csillag, a zöld tajték, a zöld őshab, ott fekszik virág-teknőben, virág-palástban a földben, fekete rózsafűzérrel megláncolt bütykös kezekkel, a rózsagyökér-csillagok, viaszrózsa-kéz-állatok, az egymásba-kapaszkodott szőrtelen zöld viasz-pókok rózsa-imába tekerve, fagolyó-lánccal megkötve, arca, mint zöld kristálykőzet, visszatükrözi a csöndet, álla alatt kis zsebkendő, fekete-csipke fejkendő gyász-sisakjában világít arca, mint izzó zöld gránit, gyászcsipke-lovagsisakban a földmélyi zöld lángokban úgy világít a zöld kő-arc, mint a halál-máglyán Jeanne d’Arc, mint a kis szűz téboly-arca az elmúlást beragyogva; a koporsók, mint kristálykő- szitakötőn szitakötő: egymáshoz-ragadva könnyen lebegnek az öreg földben, iker-deszka-szitakötők, földben-szálló szitakötők lebegnek ott boldog nászban a habos zöld elmúlásban, a buboréktalan földben, gyökér-szárnyakkal a földben; mert nagyapám ötven éve földbe-hullt halál-szekrénye nem omlott földdé a földben, várta asszonyát a földben, várta, hogy hozzá merűljön, tiszta szívére feküdjön, várta a szent rothadatlan test a testet rothadatlan, várta pödrött nagy bajusszal, gyökér-száraz nagy bajusszal, penészes fekete hajjal, koponyáján zöld sisakkal, illatos penész-sisakkal, szemén penész-virágokkal, keze, a kék madár-körmű: mirigyhártya-békakesztyű, lábai, az ölyv-láb árvák: száraz varangy-mirigy csizmák, ott fekszik hártya-gyűrötten, hártyapikkely-bőrözetben, nagy fehér katonaingben, a rothadatlan őscsöndben, zsinóros tüzér-nadrágban, mezitláb a cink-ládában, a nadrágon zsinór-csontváz, zsinór-csontvázvirág-írás, ott fekszik ős-elevenként, pikkelygyűrődés-szoborként, mint egy kiszáradt zöld ősgyík, hártya-virágból hímzett gyík, bajusza, a fehér-mohás, nagy szőrrózsa-csavarodás, a szempillák felé futó két szőr-kérdőjel, szőr-csikó, a hártya-arcra tekert nagy szőrrózsa-üstököscsillag, így várta az ifjú, délceg férfi a halál-hűséget, az Ősanya-Boldogasszonyt, a Zöld-csillag-arcú Asszonyt, így várta őt, rothadatlan, szívében föl nem oszlottan, ötven évig a cink-tokban, a füves temető-dombban; és most ott libeg fölötte, mint egy kicsike gyászlepke, fekete csipkéből hímzett, gyászcsipke-csődörtől nemzett kis halotti-zászló lepke, fekete csipke-könyvecske, s ott ég boldog szerelemben, ott lángol a boldog földben, zöld tajték-rózsás mellényben, foszfor-rózsás kék kötényben, erjedő kék hab-csizmában, égő fehér harisnyában, szent kukac-rózsafűzérrel megláncolt hab-kesztyűs kézzel, nyüzsgő féreg-koronával, szájában féreg-rózsával, ölében kék láng-rózsákkal, húsában halotti lánggal, szent, szent, szent ős-szerelemmel, hab-palástú türelemmel, a féreg-palástú Asszony, a kukac-koszorús Alkony, a férgekből-szőtt kis Lepke, kukac-szárnyú Ősszűzecske, a pondrókból, rovarokból, lárvákból és bogarakból szőtt szárnyú titkos Hab-angyal, homlokán féreg-csillaggal, Féreg-szívű Kis Szent Teréz, az Ősanya-Fölismerés, az égő Ős-szemérmetlen, a levetkőző Kegyetlen, a zöld-arcú Ősanyácska, tajtékos zöld Csillagocska, a féreg-hüvelyű kis szent, aki szerette az istent; és most itt a füves dombban lebeg a földben nyugodtan, mint egy sárga csontváz-lepke, könnyű csontcsipke-könyvecske, mint egy csontból-írt kis őskönyv, mint óriás sárga csont-könny, a húsából kivetkőzött, a gyászából kivetkőzött pórusos fehér Csont-Rózsa, hintve a Várakozóra, fehér csont-kereszt a földben, a biai temetőben. Tél van. Havas eső esik. Hó esik és eső esik. Áznak a földben a holtak, áznak a halott halottak. Mit akartok tőlem holtak, a habos földbe dugottak? Tőlem, gyávák, mit akartok, szívem felé mért kapartok? Mit akarsz te, Csontváz-apám? Könyörtelen Csontváz-apám? Mért akarsz a földbe húzni, csontjaid mellé lehúzni, magad mellé lecibálni, a vak földbe ráncigálni? Nekem más dolog a dolgom, magamat én föl nem oldom, szívem a földbe nem oldom, földnek nem adom a csontom! Nem elég, hogy te meghaltál, hogy a földbe leszaladtál, hogy az agyagba zuhantál, magadból könnyet se hagytál? Ott feküdtél a konyhában, egy hatalmas öreg ágyban, nagyanyám aludt a széken ülve, halál-feketében, azért ült ott, hogy vigyázzon, a jövőbe visszarázzon, fején fekete fejkendő, mint fekete szitakötő dermedten ült a kis-széken, virrasztó gyász-feketében, te meg csak az ajtót nézted, mindíg csak az ajtót nézted, a kinyitott ajtót nézted, az űr-téglalapot nézted, ahogy hidegen ragyogott a februári csillagot, a csillag-ősszív-lüktetést, az ős-tűzrostély-sziszegést, a gőzölgő csillag-kockát, a négyzetes űr-őskristályt, a gőzölgő ajtó-üreg kockájában az őstüzet, a csillagból-szőtt űr-kockát, az égő őskristály-téglát, anyám is aludt egy picit, szárogatta a könnyeit és egyszerre csak zörögtél, gyufaszálakkal zörögtél, a gyufásdobozt ijedten rázogattad a kezedben, mint egy picike koporsót, abban a gyufaszál-csontot, ráztad a kicsi koporsót, zörögtek a száraz csontok, ráztad dühösen, szelíden, ráztad szelíden, dühösen, mert már csupa vér volt minden, csupa, csupa vér volt minden, fölugrottak az asszonyok, nagyanyám már imádkozott, jöttek az öregasszonyok, mindegyik egy gyertyát hozott, anyám a véredet mosta félelmetesen vacogva, vérző szent szájadat mosta, véres szent testedet mosta, véres szent kezeid mosta, véres szent nyakadat mosta, vért-bugyogó szájad mosta, a vérhabos kútat mosta, s akkor a csillagok közűl látszott feketén kiröpűl, mint fekete bársony-zászló, mint egy fekete táltosló kiröpűl a Halál-Angyal, lobog a Megfojtó Angyal, jön a Szent Fekete Törvény, forogva, mint korom-örvény, jön bársony-fekete jajjal, csillagok közt ős-sóhajjal, jön szíved felé zuhanva, az űrből eléd suhanva, mint egy korom-pont, ha megnő, s lesz előbb nagy korom-ernyő, aztán koromcsipke-zászló, aztán őskorom-táltosló, mint ejtőernyős, ha ugrik, s buborék-szárnya kibomlik, s hull az űrből növekedve, árnyával föléd lebegve, s már ott áll a nyitott ajtó előtt az Angyal-Táltosló, fekete csipkeözönben, fekete-ragyogás csöndben, nehéz korom-virágokból, nehéz korom-csillagokból szőtt Fekete Csipkeangyal, nagy koromcsipke-szárnyakkal, fekete jajból szőtt ingben, fekete csipke-kesztyűben, már ott áll és csak te látod, betölti a csillag-ajtót, melléd áll és csak te látod, rádborúl és csak te látod, kezeit nyakadra fonja, füstölög szent keze korma, rádborúlva reng, rázkódik, reszket, lobog, hánykolódik, mint kakas ha boldog nászban reng a hajnal-rózsalázban, te meg nézed az Ős-estét, koromcsipkeszövet-testét, lüktető tokáját nézed, a gyászvarangy-toka csöndet, a lüktető hólyag-halmot, az ős-korombuborékot, szép fejed visszahanyatlik, a véres párnára csuklik, ömlik rólad a verejték, a szent utolsó veríték, sovány hajad egy lucsokba, szemöldököd egy lucsokba, a nénék meg feketében, égő gyertyával kezükben imádkoznak, kiáltoznak, kiabálva imádkoznak, égő gyertyákkal topognak, égő gyertyákkal futkosnak, levegőbe lánggal írnak, aranyvonalakat húznak, sistergő arany-csíkokat, tajtékos tűz-idomokat, Mama, Mama, mondod kétszer, Mama, kiáltod mégegyszer, anyám kis kezeit fogva, kezeibe kapaszkodva, anyám szíved felé húzva, halálod szívébe húzva, az asszonyok kiabáltak, égő gyertyával topogtak, égő gyertyákkal futkostak, égő gyertyákkal lobogtak, kiabálva imádkoztak, az anyámra kiáltoztak: Hagyd már nyugodtan meghalni! Ne fogd már, hagyd hát meghalni Boris, hagyd már őt meghalni! Hagyd már Jézusom meghalni! Anyám meg visszakiáltott, sziszegve, sírva ordított: Vigyétek a gyertyát innen! Vigyétek a halált innen! Vigyétek az égő gyertyát! Vigyétek a gyertya-oltárt! Gyertyát fogó denevérek, gyertyával táncoló rémek! Te meg ott feküdtél csöndben szent verejték-kereszteden, véres-arcú Jézus Krisztus, vérhabos-ajkú Szent Koldus, szemhéjaid félig csukva, szempilláid félig nyitva és halottan sírtál, sírtál, mert ugyan már halott voltál, te mégis mindent hallottál, mikor már semmitse láttál, nem láttad a Fojtó Angyalt, a rózsa-vérömlés hajnalt, ahogy állt magát felejtve, kezeit ölére ejtve, nehéz ütéssel lihegve, az egész konyhát betöltve fekete csipke-özönnel, fekete csipkeszőr-csönddel, s benne lobogtak a gyertyák, benne táncoltak a gyertyák, testét tűzzel teleírták, tajtékgyűrűkkel befonták, nem láttad a Halál-Angyalt, a Mosolygó Fojtó Angyalt, a szőrcsipke Végső Angyalt, Fekete Megfojtó Angyalt, se a Rózsa-hörgés Hajnalt, a Rózsa-vérözön Hajnalt, ahogy ömlik rózsa-vére a Föld szent ősköpenyére, de mégis mindent hallottál, amikor már halott voltál, mert éltél még, így halottan, viasz-Jézussá fagyottan, s szemedből folytak a könnyek, szent patakokban a könnyek az orr könny-teknő tövénél, viaszbuborék-serlegnél, a viaszkehely-orrcimpa mellett véresen csobogva, mert te mindent jól hallottál, mert te halálodról tudtál, hallottad a halálodat, sirattad elmúlásodat, szemedből azért ömöltek a könnyek, a könnyek, könnyek, a könnyek, a könnyek, könnyek, a könnyek, a könnyek, könnyek, halálod vad zűrzavarát, halálod szent zűrzavarát hallottad, nem tudtál csalni, nem akartál te meghalni, jaj, annyira nem akartál, jaj, annyira nem akartál, meghalni te nem akartál és már tudtad, hogy meghaltál, halottan azért is sírtál, halálodban azért sírtál, szemedből azért ömöltek a könnyek, a könnyek, könnyek, a könnyek, a véres könnyek, könnyek, könnyek, könnyek, könnyek. Aztán gúnyos és keserű lett arcodon az ősderű, a kakas is kukorékolt és még kétszer kukorékolt és úgy maradt, félig nyitva szemed, zölden világítva. Mit tegyek anyám, ha eljön áttörve csillag-mezőkön, a szent Mindenség-tűzerdőn, anyag-csöndön, anyag-felhőn, áttörve az örök téren, az őscsönd-meztelenségen, a csillagból-szőtt magányon, az égő halál-homályon, az égő szent ünnepségen, égő reménytelenségen, az égő szent kúszaságon, égő halhatatlanságon, a lehetetlen reményen, az égitest-szövevényen, csillag-gömbök, anyag-pontok között repűlve a Boldog, csillag-testek, tér-szigetek, csillaggal-behintett terek, csillaggal-beszórt üresség, anyag-tartály végtelenség, lángoló mindenség-rostok, anyag-szövedék-őspontok, erők, terek, dolgok, tárgyak, vonzások és anyag-vágyak, lángoló csillag-csontvázak, virágzó égitest-házak, virágzó csillag-egyházak, az Égő Szent Magyarázat mindenség-húsán áttörve, szent szárnyait átgyötörve minden anyagon, reményen, minden boldog készülésen, minden boldog kimúláson, minden részlet-pusztuláson, az égitest-halmaz téren, minden tejút-tűzsörényen, az űr-ősburokban függő, gyémánt-tűz-reményben égő boldog anyag-halmazokon, tűzikra-őstányérokon, csillaghalmaz-magzatokon, csillagikra-embriókon, az égő őshalmaz-szíven; égő pont-rajzás semmiben, anyag-tűzpont hemzsegésben, tűzpont-anyagörvénylésben, égő anyagpont-rajzásban, égő pontanyag-habzásban, anyag-tartály-áramlásban, ponthalmaz-tűz gomolygásban úszván lobogva boldogan, a Látható Láthatatlan, ha áttörve az iszonyon, a mindenség-pórusokon érted is eljön az Angyal, a Fekete Halál-angyal, áttörve tűzön, reményen, áttörve homályon, fényen, áttörve minden halálon, áttörve a titkos lángon jön a Csontvázak Ősanyja, a Fekete Angyalkanca, a Mindenség-őscsontvázban, az égő örök Csont-házban bolyongó Fekete Asszony, hogy csont-kezéhez ragasszon, hogy fölötted ő virrasszon, azután a földbe nyomjon gyászcsipke-kesztyűs kezével, ősfüstözön-énekével, féreg-haját rádterítse, kukac-sörényét rádhintse, féreg-szárnyait rádejtse, kukac-palástját rádöntse, s ha már a földben ülsz szépen egy férges gyökér-trónszéken, szikrázó Csontváz-királynő: szíved körűl varangy-felhő, lüktető varangy-koszorú, csont-öledben ezer-karú gyökér-polip, gyökér-csillag, vállaidon gyökér-szárnyak, vállaidon pondró-palást, béka-csigabiga-palást, fejeden féreg-korona, kezedben sündisznó-alma, gyíkokból-font pikkely-jogar, ajkaidon kristály-rovar, csontváz-méhedben föld-magzat, földből-gyúrt ősgyökér-magzat, s gyökér-abroncsok, kő-pántok, föld-redőjű gyökér-zászlók, földet-habzó gyökér-fáklyák, görnyedt, sovány gyökér-kutyák körülötted, a lábadnál, kristály-csontváz alakodnál, ha már ott lángolsz a földben, Csontváz-királynő a földben, eltűnjön fölitatódva csillagokba, pórusokba. Mit tegyek anyám, ha eljön érted a Lángoló Börtön, a Lángoló Csillag-kutya, a Koponya-fogú Csoda, a Szárnyas Fekete Kanca, az Ős-tűzszekrény Angyalka, a Csontokból-font Ősanya, a Csontváz-szárnyú Gyík-kutya, a Denevércsontváz-Rabló, a Gyertya-szárnyú Táltosló, Égő Gyertyatemplom-fejű, Lángoló Kő-oltár szívű, Lángoló Csillag-csontvázú, Lángoló Csillagszőr-szárnyú, Lángoló Csillagköd-szőrű, Kék Csillag-palást örvényű, Kék Csillag-gerincsörényű, Lángoló Csillag-beszédű Fehér Bárány ha érted jön, a Lángoló Csillag-börtön, kinek a könnye is csillag, lihegése felhő-csillag, szuszogása örvény-csillag, tűz-méhében csontváz-magzat: égő csillag-koronával, szent csillagbóbita-szárnnyal; a Bárány ha lejön érted, anyám mit tegyek teérted, ha jön az űrben lépkedve, s oda-áll a küszöbödre, ha a Csillag közeledik, mint a pók leereszkedik az űrből a küszöbödre, csillagnyálon ereszkedve, s ránéz szívedre a Bárány, körötte csillag-szivárvány, tekintete tüzes csillag, szempillája égő csillag, szemhéja is égő csillag, orrlika is égő csillag, beszéde lángoló csillag, könnye-hullása is csillag. Mit tegyek anyám, te drága, üssek kővel a Bárányra, bottal álljak az ajtóba, késsel álljak az ajtóba, emeljem föl a kisbaltát, azzal csapkodjam a Bárányt, azzal vágjam, azzal öljem, késem a szívébe döfjem, emeljem föl a nagy-fejszét, szent fejét azzal verjem szét, hogy láng, csillag, szent tűz fröcsög, csillagomlás-vére csöpög, hogy fröccsen a tüzes kristály, csillaghabot köpköd a száj, csillagtajtékot a sebek, az orrlikak csillag-tüzet, emeljem föl a nagy-fejszét, szent szívét azzal verjem szét, hogy megdögöljön a Romlás, legyen világ-csillagomlás, csillaghömpölygés-tűzözön, csillagfortyogás-vérözön, s a szív égő cafatjait, a gyertya-oltár lángjait, a csillagkoponya-roncsot, az égő-csillag-abroncsot, a vérző csillagcsontokat, a szent csillagszőr-lángokat addig rúgjam, Kis-Mindenség, mintha az égben taposnék, mintha a szent Mindenséget taposnám védelmed végett, csillagokat törve, zúzva, csillagkásában taposva, amíg elfeketűl minden, meghal a Mindenség-isten, s szent Maradéka füstölög, szíve-cafatja gőzölög, s minden ami ezután lesz most már csak a te szívedhez föltámadván igazodik, mosolyodba kapaszkodik, úgy kering a boldog létben, benned-újjászületésben, áhítatodban lebegve, mosolyodtól tündökölve, halhatatlanúl örökké, teáltalad mindörökké. Hogy vívjam meg ezt a harcot? Keressek egy régi kardot, azzal üssek a Halálra, azzal üssek a Bárányra, mint a szent az Ősvarangyra, az Ősmirigy-bűnt szabdalva, azzal üssem a Könny-tuskót, a kövér Ősmirigy-zsákot, Kocsonyacsődörvarangyot, a lüktető Könny-harangot, s dög-testében léket vágva bújjak dög-léte zsírjába, hogy szívét összeharapjam sírva a mirigybarlangban, a Mirigyharang-varangyban, az Őskocsonya-állatban, hogy döglötten ellottyadjon, bugyborékolva rohadjon, zöld dög-kásává olvadjon, büdös lekvárrá poshadjon az óriás Varangy-kakas, a Mirigycsődör-hatalmas, ne tudjon többé rádnézni, ne tudjon földbe-igézni, a föld szívébe bűvölni, szemével téged megölni! Mit tegyek én majd, ha jönnek, ha a szobádba ömölnek a hírhozó szárnyas vadak, a madarak, a madarak, s belepnek mindent csapkodva, tülekedve, tolakodva, nyüzsögve, sírva, surrogva, csiripelve és csipogva, toporogva és kopogva, énekelve és lobogva, ha kopognak a csőrükkel, biccentenek a fejükkel, topognak pikkely-ág lábbal, suhognak vérfoltos szárnnyal, pislognak aranyszőrökkel, vérpettyes aranyszemekkel, mit tegyek anyám én akkor, hogy védjelek a vadaktól, gyújtsam föl az egész házat, a szívedre úgy vigyázzak, úgy öljem meg a vadakat, a hírhozó madarakat, az átok-jaj madarakat, halál-követ madarakat? Hogy elszálljanak lobogva, mint milliárd égő gyertya, az űrben lánggal pörögvén, mint égő ős-gyertyaörvény, égve üszkösödő vadak, a halál-hírnök madarak! Hogy védjelek meg majd attól a verejték-pillanattól, hogy védjelek meg Kicsikém, hogy tudlak megvédeni én téged Anyám a haláltól, téged az örök haláltól? Építek neked egy házat, egy átlátszó kristályházat, hatalmas kristály-lapokból, könnytelen gyémánt-kockákból, buboréktalan kövekből, tiszta kristály-pillérekből, csiszolt őskristály-tömbökből, szögletes kristály-szívekből, metszett sokszögű rögökből, homálytalan szent kövekből, tiszta kristálycsipke-kastélyt minden ablakára rostélyt teszek, sűrű kristályrácsot, kristályból-font ablakrácsot, ős-kristályszita-szövetből, fehér kristálydrót-szövetből, kristály-ajtaja lesz annak a kristálycsipkekastélynak, az ős-ajtón kristálypántok, az ős-ajtón kristályláncok, az ajtón őskristály-lakat, óriás kristályszív-lakat, nagy kristálykoponya-lakat, az harapja a zárakat, én abba a házba zárlak, halál elől odazárlak, én a küszöb elé állok, a szívemmel odaállok, fogok egy nagy kristály-fejszét, úgy várom az Angyal-estét, úgy várom a Közeledőt, állva a küszöböd előtt, várom a Szent Settenkedőt állva a küszöböd előtt, várom a Szent Lopakodót, a Fekete Elhurcolót, a Szent Földbe-gyömöszölőt, a Titkos Elém-kerülőt, a Titoktalan Készülőt állva a küszöböd előtt, hogy ráüssek, rákiáltsak, kristályfejszémmel rárontsak, szent fejét azzal verjem szét, szent szívét azzal vágjam szét, te meg a kristálykastélyban kristályfényben ülsz magadban, s mosolyod az ősanyagon átdereng a kristályváron, szétárad a Mindenségben, világok égnek tüzében, mosolyod az élő, áldott, belángolja a világot. Nem, nem építek én házat, tiszta kristálycsipkevárat, könnytelen ősanyag-kastélyt, lángoló kristálytűz-kastélyt, szent tiszta Megőrző-várat, Magányos Öröklét-házat, égő kristálycsipke-kastélyt, nem úgy várom én az Estét, a fekete-csipkeszárnyú, a fekete-csipkelángú, a csipkeláng-özön szájú, a mindenség-csontvázárnyú Közeledőt nem úgy várom, másképp győzök a Halálon! Magam dermedek kristállyá, egyre-növekvő kristállyá, egyre-növő kristályröggé, egyre-tágabb kristálygömbbé, egyre-nagyobb őskristállyá, lángoló örök kristállyá, mérhetetlen-nagy kristállyá, mindörökké-egy kristállyá, örök-széthasíthatatlan, örökké-megbonthatatlan, örökké-eltörhetetlen, örökké-bevégezetlen kristállyá növök ragyogva, tágúlva, nőve, dagadva, sejtjeimmel egyre nőve, folytatódva, építődve növekszem a világtérben, ágazva a Mindenségben, növök, mint kristály-harmatcsepp, mint óriás kristálykönnycsepp, ősnövésem egyre könnyebb, benövöm az izzó csöndet, ragyogva, szótlan lobogva, önmagammal folytatódva, önmagamat szétnövesztve a Mindenséget benyelve, őslétemmel széttolódva, ránőve a csillagokra, mindent befolyva, benőve a létbe beépítődve, a létet magamba zárva, kristály-magányomba zárva, könnytelen világtereket, égő anyagszigeteket, forró csillaghalmazokat, lüktető őscsillagokat, hogy már testemben ragyognak a csillagok, napok, holdak, tűzponthalmazok hemzsegve, tűzpettyek lazán derengve, anyagok, csöndek, remények kristály-életemben égnek, halmazok, tüzek, kő-árnyak kristálytestemben lobognak, ragyogásomban ragyognak, kristály-életemben forrnak, egyre-épülő testemben, szűz kristályszögleteimben, mindenség-ősanyagomban, végtelen őskristályomban ott virágzik minden élet, minden növény, állat, féreg, minden, ami mindenné lett, minden, ami eddig fénylett, minden, ami csak homálylott, ami homályban virágzott, az most derengve ragyog föl az örök őskristálycsöndből, minden tartály, dolog, edény, minden megmaradás-remény, ragyog minden, ami boldog, izzó nagy ősanyag-pontok égnek ősanyag-testemben, örök kristály-életemben, bennem: Mindenség-kristályban, a kristály-megmaradásban, örök kristály-anyagomban, mindenségkristály-húsomban, végtelen-kristály testemben, örök kristály-életemben. S te Anyám, kristályszívemben, hatalmas kristály-szívemben, az örök kristálydobozban, a kristály-szentségtartóban, a kristályszív-ősoltárban, a kristályszív-boldogságban ülsz mindörökre bezártan, mint egy nagy kristály-szobában, úgy ülsz őskristályszívemben, kristály-könyörületemben, kristály-ősszeretetemben, kristálytűz-szívverésemben, örök őskristály-csöndemben, őskristály-mindenségemben, élőn az öröklét végett és nézed a Mindenséget, a bennem-virágzó Jövőt, a bennem-lángoló Időt, úgy ülsz kristályvár-szívemben, örök kristály-életemben, úgy ülsz mindörökké bennem, mint én ültem a méhedben, mint én ültem a testedben, szentséges szent életedben, úgy ülsz az Örök Kristályban, mint lepke a borostyánban, mint ősdarázs a kristályban, ősméhecske a kristályban: virágporos szent szőrökkel, virágpor-kesztyűs kezekkel, nagy kristályrózsa-szemekkel, virágos szőrpikkelyekkel, virágpor-kancsós combokkal, virágpor-csizmás lábakkal, kék moharózsa-ágyékkal, zöld moharózsa-hónaljjal, szőr-gyász-szalagos potrohhal, szőr-gyászabroncsos tomporral, aranycsontvázú lakk-fejjel, arany-zebracsíkos törzzsel, arany-tigriscsíkos háttal, arany-nyereg nyak-zománccal, kitin-csillag koponyával, közepén szőr-rózsa csáppal, piros szőr-szív koponyával, azon iker páfrány-csáppal, tövükben szőrös gyémánt-rög, csiszolatuk sejtlap-ötszög, onnan nő a szőrcsipketoll, tekert szőr-kürt a tokából, ülsz sárga kitin-szív fejjel, dagadt szőr-rózsa szemekkel, aranyszív-álarc ősarccal, aranyhártya-koponyával, aranycsont-arc szőrrózsával, moharózsa-koponyával, kék kitinpikkely-álarccal, aranyrece szárny-vázakkal, szőrös, pórusos őshártya- szőrcsillag vállad ős-szárnya, ott ülsz virágpor-palástban, virágporcsillag-ruhában, úgy ülsz az ős-szív kristályban, mint darázs ős-borostyánban, el-soha-rabolhatóan, mindörökre láthatóan; úgy ülsz mindörökre bennem, mint én ültem a méhedben, ülsz, mint a magzatburokban örök kristály-anyagomban, óriás kristályszívemben, mindenség-őséletemben, a kristályszív-ősburokban, örök kristály-buborékban, a tiszta kristálytojásban, a kristálygömb-virágzásban, az ős-kristálytojás-csöndben, az örök kristály-örömben, ülsz az Örök Élet-házban, az Eleven Virágzásban, ülsz a Boldog Kristály-lázban, Kristály-Halhatatlanságban, mint én ültem a méhedben szentséges szent kis testedben, ülsz örök kristályszívemben, virágzó szent kristálycsöndben, virágtrónon Édesanyám, én magzatom, Édesanyám, Örök Embrió, Szent Magzat, Halhatatlan Élő Magzat, s az őskristály-pórusokon, a kristály-póruslikakon, a Mindenség ősillata szívárog szent orrlikadba, a Semmi vak ősillata szívárog orrlikaidba, s mindenség-kristály testemen, a külső gömb-felületen: mint lepke lámpaüvegen, szitakötő gömb-üvegen zúgva, zörögve, zenélve, szilárd héjamnak ütődve kristályhabrózsa-szemekkel, szőrös kristálykönny szemekkel, üvegszőrkoponya-fejjel, üveg-koponya ősfejjel, vastag szőrcsipketoll-csáppal, piros koponya-páfránnyal, kőfűrész-rágószervekkel, kőkesztyűs rovarkezekkel, rózsaszőr-rovarlábakkal, gyászcsipketoll-ősszárnyakkal, zöld mohacsillag-potrohhal, fekete potroh-szalaggal a Halál csapkod zihálva, arcodig ér ősgyász-árnya, árnya a kristályba merűl lobogva tehetetlenűl, ott táncol a kristályanyag csöndjében, mint páfrány-csillag, ott táncol a kristálycsöndben a halál-árny-lepke könnyen, ő meg a létből kizárva táncol a kérgen zihálva, kapar, kapaszkodik, csúszik, vicsorogva kapkod, mászik, harapná a kristályt sírva, szemét a kristályhoz csapva, kék kitinszív-koponyája csücskein két szőr-rózsája szőrös gyémánt-sejt csöcsei, ötszöglethalmaz szemei, szemcellakeret-szőrei, ötszög-szőrkerítései csiszolódnak, taknyolódnak, ahogy testemhez csapódnak, vak ősnedvet eresztenek a könnytelen őslakk-szemek, kihólyagzik szőrcsésze kék szájszervéből nyálbuborék, öklendik a nyálzó nedvet nyálmirigy-óriássejtek, szőrszív-mohakoponyája szőrcsipketollpáfrány-csápja szőrpor-páfrányt csap testemre, lángoló ősüvegemre, ahogy ott táncol dühödten, a Halál-angyal őrűlten, a nemlétben lobog árván, mint egy fekete szivárvány, mint büdös kurva boszorkány, szőr-arcán pödrött szőr-ormány, szőr-állkapcsán kék betekert fullánktalan ős-pödörnyelv, azt kifújja, a szőr-csigát, mint egy vékony szőr-trombitát, mint egy szőrcsigává pödört hosszú kék szőrcsipkekürtöt, ahogy beszívja, kifújja, egyre-jobban fölindúlva az állkapocs-szőrtrombitát, a szőr-kürt kék moha-csigát, trombitálva szőr-sóhajjal, mint egy őrjöngő Szőr-angyal, lobog az Őshalál-lepke a Minden héján kerengve, a Semmiben dideregve, a Minden kérgén keringve, mint lepke lámpaüvegen, szitakötő gömb-üvegen, lobog, fullánkjával döfköd, buborékcsóvákat köpköd, őstüzemtől megigézve, őslángomban perzselődve, öklendezik kék potroha, kék rózsaszőr-dögpotroha, kék mirigyszív-csücskű puha lüktető ősdög-valaga, kitincső-szigonyát, forrva tojócsövét is kitolja, a vékony kék kitincsövet, a csőlándzsa potrohtüzet dülledve kiökrendezi, mintha zsíros zsigerei ömlenének ki testéből, szőrrózsa-ősfenekéből, mintha cső-merev végbele fenekéből kiömlene, s kristálypórusokba szúrja tojócsövét az Őskurva, hogy a pórusokba tojja halál-petéit a Szajha, döfköd a Szőr-angyal szörnyen, döfköd üllepe dühödten, lobog a Halál dühödten, szégyenében megőrülten, magát csapkodja és zúzza kérgemen vércsíkot húzva, dög-illatú szárnyaporát, dög-illatú lepkeporát, dög-illatú őshímporát, dög-illatú kék szőrporát rácsapkodva a kéregre, az őskristályfelületre, kristálypórusokba fújja ürülékét az Őskurva, táncol az Ősalkony-Bálvány a Minden Kristály-határán, a Semmi Kristály-határán csúszkál a Szőrangyal-Bálvány, kaparász az Őskan-asszony, a Szőrcsipke-angyal Alkony kristálykéreg őslétemen, őskristályfelületemen, az Örök Kristály őskérgén, a Végtelen Kristály bőrén, amíg lehullik döglötten kukacos szíve-repedten, s a gömb-kérget megcsiszolva porzik a szárny páfránytolla, s hull az őskérgen zörögve, hull a semmiben pörögve, szőrpáfrány-csápjait zúzva, a kérgen porcsíkot húzva, hull a semmiben forogva, árnyéktalanúl lobogva, a Halott Halál lebegve, gyászörvény-kúttal sűllyedve, mint halálra-perzselt lepke, a Semmiben mindörökre. Te meg őskristály-szívemben mosolyogsz szent révületben, a kristály-magzatburokban, mint ahogy én mosolyogtam áldott szent magzatburkodban, boldog rózsabarlangodban, ülvén őskristály-szívemben, mindenségkristály-testemben, ahogy én ültem méhedben, szentséges ifjú testedben, te örök szívemben-lakóm, Édesanyám, én magzatom, ott ülsz Világszülő Anyám, én magzatom, Édesanyám, én Halhatatlan Magzatom, Lángoló Örök Csillagom, ott ülsz virágzó szívemben, örök kristály-életemben, s a Mindenséget figyeled, az öröklétet figyeled, a virágzó ősanyagot, Örök Virág-állapotot, készűlvén újraszületni, szíved Halál elé vetni, én Magzatom, Édesanyám, Létet-újjászülő Anyám, Édesanyám, én Magzatom, Én Halhatatlan Megváltóm.